Ellenzék, 1936. június (57. évfolyam, 125-148. szám)
1936-06-14 / 135. szám
8 ELLENZÉK / 9 3 6 június 14. nr—inriw —I iiiiiihiI«iiihii imh~iiiiiiii 'nr nniriini—hii' Fiorián Tibor: Versek A RÉTÉG SAPKA VART .4 beteg napra várt, s <íz ablakok mögött búsan egg székre tilt. .4 [úk sarjű-haját kölyök-szél cibálta. Elhallgattak a aere bek. Égnek fordított tenyérrel egy koldus állott rongyosan. A házak döbbenten figyelték. Két gyermek szaladt át a néma utcán, s fehér villámlással, drága napfutárként fölcikáztak a fecskék. VÁRNI FOG A lány csak állott némán és várt. Ablakod előtt egy fiúcska kezében hóvirágok nyíltak. Szemedbe szúrtak a vidám napsugarak. Te a nehéz függönyöket arcod elé vontad, s keményen visszaléptél. A lány — néma szobor — állt és várt s várni fog örökké. SZEMBE VELEM Egy kép könyököl barna keretben íróasztalomon. Szeme a sárguló papírlapokat kutatva nézi. Valamit keres, — talán egy verset, mit a szabadsághoz írtam — 5 hogy nem találja, egyre nyugtalanabb lesz. Már szétzúzná üvegét, s kilépne szembe velem, barna börtönéből, szökött fogolyként, ellenségesen, de a zsarnok lécek örök rabságban tartják, némán s ellenségesen. Népszerű zenelBzeíeh rorozacban eddig következők jelenjek meg: Molnár Antal: A gyermek é<i a zene. (Hogyan neveljük zenére a gyermekeket) 33.—. Szabolcsi: A magyar zene története. (A magyar zenetörténet irodalmának áttekintésével) 50.—. Bartók Béla: Népzenének és a szomszéd népek népzenéje. (127 javarésze nyomtatásban még meg nem jelent dallammal) 79.—. Molnár Antal: Kodály Zoltán. (Számos kép és kótameUéklettei Kodály müveinek teljes jegyzékével és bibliograf iájával) 79.— Bartók Béla: Miért é<i hogyan gyű/esünk népzenét? (A zenei föl klóra törvénykönyve) 40.—. Kerényi: Az énekkari műveltség kezdetei. Kórusok. (A kórus kultúra első magyar összefoglaló és irányitó könyve. Utbaigazitásc ad arra, hogy miként kell énekes együttest szervezni, mikép alakuljon át a dalárda énekkarrá, hogyan vezessünk és neveljünk müveit énekkart?) 79.—. Kaphatók az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Uniri:. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítunk. Kérje a könyvujdonságok jegyzékét. munka híján fagylaltot árul, dudálva tói ja végig a kocsiját az utcán. Sperhákné, istenes vényasszony, kinnt álé a kapuban és kissé elbeszélget Tendlemével, a pék feleségével. Nemsokára ugyan már begyújtanak a másnapi kenyérnek, de azért a I pé-knének még van egy 'kis ideje ama, hogy egy-két szót váltson a történtekről. — Hallotta-e lelkem szomszédasszony, — kezdi Sperhákné a beszédet, — hogy mit tettek a- meggyemmel valami csavargók? 1 endlenné ugyan már hallotta, de -azért j még egyszer végighallgatja figyelmesen, már | csak Sperhákné iránt érzett tiszteletből is. Közben megérkezik az idősebb Kurtifan kisasszony. így már hármasban álldogálnak a ház előtt és tárgyalnak a világ folyásáról. Szó kerüli mindenről, ami csak az nap történt a Szent Gergely, az Éber-utcákban, meg a fűrésztelep környékén. Nem miarad előttük semmi sem rejtve és atmt történetesen nem tud Sperhákné, az£ tudja Tendiemé és amit meg már Tendiemé nem tud, azt okvetlenül tudni fogja Kurtifan 'kisasszony. A beszélgetést hirtelen megszakítják. Zsuzsi néni, aki Sperháknénál lakik. Úgy fogadta magáihoz könyöriilecből, mert szegről-végre rokonra is és most aztán, segít amiben tud, elmosogarja az edényt és elkíséri Sperháknét a templomiba. Zsuzsi néni vörös, mint egy rák, szaporán szedi ® lélekzetet és meglátszik rajta, hogy valami egész rendkívüli történhetett vele. — A meggy ténsasszony, a meggy — csak ennyit tud kinyögni és támaszkodik neki a kapunak, hogy egy kicsit magához jöjjön. A boldogság titka: sertéskaraj és női kacaj Egy „ösmagyar költő“ pereskedése a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosával BUDAPEST. (Június hó.) Élénk mozgási: és beszédű, szemüveges, feketeruhás lisztes ürcglir Nemes Deák Dezső, aki rangjára nézve, mint maga is kellő méltósággal mondja: ösmagynr költő. Ez a ,,küldetése" mindjárt meg is határozz« helyét a nap alatt és hivatásait: örökös, ádáz tusa a meg nem értés, a semmibe ve vés és sárga irigység sárkányaival. Nemes Deák Dezső bátyánknak — van-e, ki e nevet nem ismeri? — ma egy kis elintézendő ügye akadt a biintetőjárásbi- róságon. Becsületsértés elmén jelentette fel Munkácsy Mihályt, a Tudományos Akadémia könyvtárosát, aki szerinte ez év januárjában „kivonszolta“ őt az Akadémia könyvtárszobájából és ezel őt és „múzsáját“ példátlan megszégyenítésnek tette ki. Az olvasóterem balladája. A vádlott könyvtáros hideg nyugalommal tagadta a szörnyű vádat, a sértett azonban nemes hévvel bizonygatta igazát. — Úgy történt a dolog, bíró ur — magyarázta. — bogy néhány nappal előbb öt darab költeményemet vittem az Akadémiába, hogy ott is nyoma legyen munkásságomnak. Mikor aztán később ismét elmentem, a vádlott két ujját az ajkára lelte, jelezve, hogy hallgassak, majd megfogta a kabátomat és kihúzott az olvasóteremből. — Hát kivéd tudja ezt igazolni? — kérdezte a járásbiró. — Senkivel, bíró ur, de megtörtént, ha mondom — és hogy ért a bánásmódot nem 1 érdemelteim meg azt bizonyítom eddigi költői működésemmel. 1 Költői székfoglaló a vádlottak padjáról. Az öregur most lázas izgalommal szedegette elő költeményeit, álamkertjének leg- szinpampásabb virágait, kérve azok felolvasását. — De én nem vagyok a Petőfi Társaság, hogy felolvasássokat rendezzek — szabadkozott a biró — különben sem tartozik a tárgyaláshoz, hogy ön milyen verseket ir. — Már hogyne tartozna — erősitgette Dezső bátyánk. — Tessék, itt van például Prohászka Ottókár képeslevelezőlapja, amely Dante szobrát ábrázolja. Sajátkezüleg irta hozzám annakidején. A lánglelkü főpap akkoriban betegeskedett és én ajánlottam neki, hogy egyék pirított kenyeret lágytojással, de a kenyeret semmiesetre se zsírozza meg, mert lia száraz, akkor a kenyér likacsai kinyílnak, mint a rózsakehely és csak igy használ az egészségének. Ezt válaszolta Prohászka: „Mélyen tisztelt uram! Köszönöm kedves so- l rait, jótanácsait és a jóindulatot. Most már ! erősen javulóban vagyok. Isten vele, őszinte tisztelője, Prohászka Ottókár.“ Mussolini és Takamacsu herceg. — Verset irtom Mussollnihez is, — folytatta csillogó szemekkel a rettenthetetlen költő. — Az olasz királyi ügyvivő ur nyugtázza is ezzel a levéllel: „Magas szárnyalásai, nemeshangu költeményéért van szerencsém őexcellenciája köszönetét és szívélyes üdvözletét nagyságodnak tolmácsolni.“ Ehhez mit tetszik szólni, biró ur? — Azt, amit már mondtam, hogy ez itt nem felolvasó ülés. Értse meg. most csak arról van szó. hogy kivon«zolta-e magát a vádlott, vagy sem? , A prózai közbeszólás nem zökkentette ki hangulatából az öregurat. Rendületlenül beszéli tovább: — Takamacsu hercegnek is átadtam kilenc darab versemet, hogy helyezze el a tokiói múzeumban, hadd ismerjék meg ott is a magyar kultúra színvonalát. Egy apácafőnöknőtől ajándékot is kaptam egyik költeményemért . .. A tárgyaló járásbiró félbe akarta szakítani a lendületes előadást, de az öregur észrevette a veszélyt. Gyorsan a biró kezébe nyomta az egyik versét. — Már hét évvel ezelőtt szóvá tettem o magyar világkiállítás tervét, amelyet a szabadságharc százéves fordulóján, 1948-ban kellene rendezni. Erről az eljövendő ünneplésről írtam ezt a költeményemet. Kérem ennek felolvasáséit. A „fázitó tél“. A járásbiró könnyű sóhaj előrebocsátása után hozzá is fogott a klasszikus mii Ismertetéséhez, amely a fináncról, a „fázitó téf“- ről és egyéb súlyos bajokról zeng és különböző üdvös tanácsok megszivlelését ajánlja, amelyek eredmények épen „Megoldódna a nagy baj, Nem szenvedne a magyar faj, Lenne mindenkinek karaj, És nőknek ajkán édes kacaj.“ A költő mindnyájunk szivéből beszélt. Hiszen egy adag sertéskaraj, édes női kacajjal körítve, valóban közel jár a tökéletes boldogsághoz. A mély hatást keltő költői mü felolvasása azonban — sajnos — nem hatotta meg a bírót, aki befejezve a tárgyalást, felmentette Munkácsy Mihályt a vád alól. mert nem nyert bebizonyítást, hogy Nemes Deák Dezsőt becsületében megsértette volna. Az ítéletben az öregur is megnyugodott. Az élesorru leányzó. Távozóban röpke beszélgetést folytattunk — Jézus Mária! — sikolt Sperhákné és ahogy öreg lábaitól telik, már szalad is a kert fele, hogy lássa mi szörnyűség' történhetik a meggyel. Tendiemé a nyomában, mert a kenyérsütés még várhat vagy tiz percig, legfeljebb holnap annyival később esznek kenyeret a dánosiiaik, de egy ilyen esetet nem szabad elszalasztani. A leghátul jön Kurtifan Janka, soványan, peckesen, felfogja a hosszú szoknyáját és egy cseppet sem siet. De ha nem is siet, még maidig idejére ér oda, hogy lássa, mint rángat le Tend lerne egy mezítlábas gyermeket a kerítésről. A gyermek meg van rémülve és egyik asszonyról a másikra néz, majd hirtelen dlkezd bőgni. — Mít keresel itt, — kezdi meg a kikérdezést Tendilerné. A kérdés ugyan teljesen felesleges, mivel a tetten ért áldozat meggyel teli nadrágzsebe eléggé mutatja a célt, ami ide vezette. Azonfelül a gyermek nem is hajlandó feűeini. Két kezét szemeire nyomja szorosan és csiak szipog, de egy hangot nem lehet kivenni belőle. — Hogy hÍvnak? — hangzik el a, második kérdés, de ezt már Sperhákné teszi, aki szemmel láthatólag uralkodni akar azon a kívánságán, hogy istenesen meghúzza a kezre került gazfickó füllét. A seipogás közül csak nehezen leshet kihámozni, hogy a meggytől vaj János, De hogy milyen János és honnan jött, azt nem lehet megtudni. Arra, messze laknak, éhes vök és történetesen a Sperhákné meggyfáját látta rneg először. a másé? Ami nem a tied, azt nem .szabad bántani, — oktatja kenetteljesen Sperhákné a . még mindig szipogó Jánost, akinek a könnye vékony csatornákat vájnak a hihetőleg hosszú idő óta vizet nem látott arcán. — Hátha átadnálak a rendőrnek, mi? — fenyegeti meg a társadalmi rend fiatalkorú rneg t c v edettjét Tend'ierné. Ám sem Sperhákné, sem Tendier né nem nyernek választ a kérdéseire. Nem is nyerhetnek annál az egyszerű oknál fogva, mert nincs kitől. Kurtifan kisasszony, az ídőseb- ş bik, aki eddig szó nélkül vett részt a kihallgatáson, most megfogja a meggytolvaj János kezét és se szó, se beszéd, huzza maga után. Antikorra Tendiemé annyira, amennyire magához tér, már csak azt láthatja, hogy mint vágódik be mögöttük a Kurrifán ház ajtaja. Janka kisasszony a húgát hívja. Dézsát hozat, vizet tesz fel melegedni, ruhát keres do valahonnan és egy nagy pohár tejet Önt- Etta kisasszony meg sem meri kérdezni, honnan került ez a piszkos, rongyos gyermek, csak némán sürög-forog ki a konyhából, be a konyhába. Csak, amikor már János meg- fürösztve, felöltöztetve issza a tejet, akkor kockáztatja meg félénken: — Janka, én kérdeznék vateknit, lelkem? — és meg sem várva, talán először életében, a nővére beleegyezését, kivágja: — Honnan van a fiú, Janka? Janka kisasszony megnézi a húgát, megnézi a fiút, hallgat egy darabig, aztán feláll és miközben mosogatni kezdi az edenyt, megszólal: Talán az Lsten adta. az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii. Kérje a könyvujdonságok jegyzékét a 74 éves poétával, aki kedvesen megajándékozott „Budai lány“ cimü versével. Mulasztást követnénk el, ha puha körvonalaiban nem örökitenők meg ez eszményi leányzót, akinek külcsinyje vetekszik az őt megénekiő költemény belsejével. Szól pedig a poéma egy élesorru, vérmes leányzóról, ,.akinek az ajka csókra éhes, csókolni mégis veszélyes, mert tigrisként karmolni képes.“ Megtudjuk róla, hogy „díszteremben gyöngyvirág, füle nem hall. szeme nem lát“, de „az erdőben fürge fiirj módjára serényen pdtypalatyol- gat.“ Aztán hamis-kás mosollyal olvassuk a vers végén: Lesz még, ki engem szeret, Édes csókot csak rám lehel, Bókot mondón jókat nevet, Mindennap vall uj szerelmet, őt csókommal felheviiem S boldogan vele merengek . . . Befejezésül pedig ez az apróbetüs megjegyzés: írtam a már ton hegyi Ormódy-uton, •— a gyepen . .. Ejnye, ejnye, Dezső bátyánk ... *58SSS1BSS8S6B8SS3í Kapható fűzve is 53 lejért az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii 9. Kérje az uj könyvek ingyen jegyzéké;! ! s*«sss88s»gg az ATHENAEM 5 U„ 72 LEJ ES jegenye Dani bá‘ mókái 36 lejes propagandakiadásban. A rádióból közkedvelt Hosszú Zoltán tréfáinak gyűjteményes kiadása az eddigi 88 lejes kiadás helyett most rövid ideig 36 lejért kapható az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékiek 13 lejt küldjenek be pénzben, vagy Dosía- bélyegben. 7 1
