Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)
1936-05-24 / 118. szám
t í 1936 május 24. Ltlicleíköuiiyű—mily szépÎ És milyen kényes Kelî-e félteni ezeket a fiftom nyári fehérnemüeket a mosásnál? Nem! Mert ha Lux-ot használunk' a legkényesebb szövedék is megtartja eredeti szépségét, amilyen Mikorában volt CSAK AZ ISMERT KÉK DOBOZBAN VALÓDI ———— ■——ig GARA ERNŐ; A hangszóró és egyéb Ms históriák-Hja barátom, én a politikai pártok felett állok ... Ezt a kissé bizonytalan értelmű kijelentést meg is magyarázza mindjárt a barátom, a rádiókereskedő. — Ma Constanta-ba megy a hangszóróm a parasztpárti gyűlésre, tegnapelőtt liberális gyűlésen szerepelt iPloesli-ben. Az én hangszórómnak olyan mindegy ... Közlékeny hangulatban még bővebben fejtegeti a dolgot: — Tudniillik... A zsebébe nyúl, kiveszi a bőrtárcáját, abból leveleket húz elő: ,,ez is jó .. .“, „ez is jó...“ Nem kell érdeklődni, mindent megmutat pontosan és bőbeszédiien. Az egyik levél a liberális párttól szól, a másik a nemzeti- parasztpárttól: — Ez is tízezer lej ... ez is tízezer lej . .. Azzal a fölényes mosollyal hajtogatja viszsza a papírokat, mint aki nemcsak a „politikai pártok felett“, hanem az egész világ felett áll a hangszórójával, amellyel kétségtelenül jó üzleteket csinál. Úgy történt, hogy ezen a napon nekem is le kellett utaznom Constanta-ba, ahol a dolgom végeztével este a visszatérő vonatra VÄ» rakozom .»« * — Pardon 1 Pardon! kiáltja a hordár és a vonat előtt beszélgető csoport rést nyit a görnyedő embernek, aki hatalmas tölcsért cipel a vállán. Az óriási tölcsér hangszórói minőségben szerepelt a mai nagygyűlésen, ezek az urak meg szónoki minőségben. Lupu doktor a csoport közepén az ünneplés teljességében. Amikor a görnyedő hordár elhaladt mellette a hangszóróval, pontosan ugy mosolygott Lupu, mint reggel a Bucuresti-i kávéházban a barátom. Olyan győzedelmes fölénnyel. Mint aki szintén „a politikai pártok felett áll“. Az volt az érzésem, hogy összekacsintottak a hangszóróval. Mint a cinkosok. > > A „dolgozó panaszai A peceparti Oradea-n még mindig nagy hullámokat ver az a statisztika, amelyet a Napló tett közzé dr. Szabó Dénes veneroló- gus főorvos adatai alapján. A statisztika a titkos prostitúcióról szól és óriási számjegyekkel jelöli meg ennek a helyi méreteit. Hetek óta ez a főtéma lapokban és társaságokban egyaránt. Ebben a felforrt hangulatban beszélgettem egy dolgozó nővel, aki történetesen a manikűrös szakmában dolgozik. A dolgozó nő panaszkodik: . . . felszaladtam egy kicsit Bécsbe, igazán nem passzióból, az embernek tanulni is kell valamit ugyebár, az ember nem élhet vidéken, mint egy állat, a szakma megköveteli ugyebár, hét hétig voltam Bécsben, pár napot Pesten is töltöttem, húszezer lej, ugy elment, mint a pinty . . . A dolgozó nő egyébként is rosszkedvű „e miatt a nyavalyás statisztika miatt kérem“. Éppen a manikűrös szakmáról nyolcvan százalékot állapított meg ez a „nyavalyás“ statisztika. Nagyon haragszik a dolgozó nő: ... Ez a Simon Magda nem átallotta ezt a dolgot kiszerkeszteni kérem, igazán nem volt szép tőle, milyen blamázs ez kérem az egész szakmára . . . A dolgozó nő indokol: . . . most mondja kérem ugyebár, húszezer lej elmegy egy kis tanulmányútra, most aztán jön a nyár, az ember nem járhat rongyosan, ha tiz-tizenötezer lejből kitelne a nyári holmi, már boldogan kiegyeznék és mit gondol, ha az ember egész évben dolgozik, nem jár neki egy kis pihenés? Mondjuk, ha a legolcsóbb társassal elmegyek, az is belekerül öt-hatezer lejbe, arról nem is beszélek, hogy a lakást itthon addig is kell fizetni, ami ezernyolcszáz lej havonta, hát igazán az ember egész nap dolgozik, annyija legyen legalább, hogy rendes lakásban lakik, nem igaz? ... A dolgozó nő itt, ahogy hirtelen összeszámolom a „tételeket“, ötvenezer lejes büdzsével él három-négy nyári hónap alatt. Megkérdezem, mennyi a fizetése: . . . Ezerötszáz, de borravalókból kétezerre is felmegy havonta . . . És be sem várja a további kérdést: . . . hát ebből persze nem futná, dehát barátja is van az embernek, ugyebár . . . Ä vlvóbajttoh Azt mondja, hogy „kalapos“ csak igy egyszerűen, mesteremberesen, holott mindenki a helyében ikalapgy árosnak titulálná magát. Huszonnégy munkással dolgozik, ha az ember közvetlen kérdezi és „az ország jobb piacain“ jól be van vezetve — háJistennek. A neve Számtay János, a kora 4-1- éves és félórával ezelőtt nyerte meg Románia vivóbaj- nokságát — második helyen. Az első helyre egy Marines cu nevű került, viszont személyes mérkőzésben 5:1 arányban verte Mari- nescut. Az „interjú“ alatt kényelmetlenül feszeng, „nem szereti az ilyesmit“. Általában: túlságos egyszerűsége, az például, hogy minden „Hemung“ nélkül beszél arról: „vasas koromban balszélső voltam“ és elmondja, hogy „máskoromban sokszor megnyakaltak a futball miatt“ — éles ellentétben van mind ez azzal az előkelő kolőrrel, amit a vív ósport reprezentál. Azzal, hogy itt tábornokok vannak a zsűriben, hogy — az uriosztály sportja ez. A lovagias afférét sportja és mégis az az érzése az embernek, hogy ez az országos bajnok, ez bizony alkalomadtán, ha valaki nagyon belékötne — lekenne egy nyaklevest legfeljebb. Azért mondom, hogy legfeljebb, mert nagyon csendes, nyugodt embernek látszik és azt mondja, hogy „hálistennek, ezt a vívásnak köszönhetem, mert a háborúból idegsokkal kerültem haza“ . . . Érdekes, hogy 32 éves korában kezdett vívni. „Azért kerestem ki ezt a sportot, mert a munkaidőmből csak az futotta, hogy esténként sportoljak. A futballhoz meg különben is már öreg fiú voltam“. Nem gondolt ő akkor semmiféle vivóbajnokságra „csak az egészségemet akartam rendbehozmi és mindjárt éreztem, hogy jót tesz“. Négy év múlva már kerületi bajnok volt. Most is arra legbüszkébb, hogy Satumoren háromszor nyert bajnokságot és ezzel a város „örökös vivó- bajnoka“ a sportszabályok szerint. Most siet, sebtiben öltözködik, hogy elérje még a mai vonatot, mert otthon sok a dolog, a „műhely“ nem maradhat egyedül. A Cercul Militar dlökelő vívóterméből a munka mellé siet a vivóbajnok. Az úri társaságból a kalaposinasok mellé. !TAlászolgája!“ — ebben a kérges kézben milyen könnyedén forog a finom penge. Érdekes. A napoleoni póz Meglátogattam a bucureştii , Teketető zsd ét“. A bejárat pontosan szemben a rendőrség uj palotájával. A kijárat pontosain szemben a Banca Nationalával. Mintha egy dialektikai hatásokra vadászó rendező helyezte volna el a tiltott vaj u taüzérked és tanyáját éppen ebben a passzázsban, amely a „két érdekeit intézmény“ között fekszik. Természetesen, sehol sem látom kiírva, hogy „fekete tőzsde“ •— azt látom csupán kiírva, hogy „Cafesneua Macoa“. Nem Mocca. Mocca. Hogy ez mit jelent, nem tudom. A pincér, amikor helyet foglalok egy asztalnál, azt kérdezi, hogy akarok-e -valami Jfmarfát“. Furcsa, gondolom, hogy itt „áru“ néven kínálják a fogyasztási cikkeket. Kérek egy feketét. A pincér tétován áll. Igen, igen, de milyet? Német, francia, angol? Dehogy: egy törököt hozzon. A pincér eltűnik és pár perc múlva megjelenik. Azt mondjál halkan: 142-es kurzus. Jó lesz venni, mert emelkedik. .. Szóval egy kis bonyodalom után rájöttem, hogy török lírát ajánl. Amikor megtudja, hogy egyszerűen csak török kávéról van szó, nagyot néz. Hozza a kávét, de közben ugy látszik figyelmessé tette rám a vendégeket, mert egyre többen és egyre érdeklődőbben néznek. Kis csoportok verődnek össze, halkan tárgyalnak és felém intenek. A hangosság, a nyüzsgés, amely a belépésemkor fogadott, lassanként elhalkul. Farkasszemet nézünk a „kávéház“ közönségével. Ezt a kínos csendet egy érces bariton hasítja meg. Az ajtóból kiabál be valaki: „Mosescule, cum sta Napoleon,?“ Senki nem felel és a kérdés újból felhangzik, még öblösebben. Én látom, hogy a szemek titkosan integetnek és felém vágnak. A kérdező nem látja. Ellenkezőleg, még türelmetlenebbül kérdez: Cum sta Napoleon? . .. Egy „ur“ a közönségből: A tenyerét a mellényébe sülyeszti, a mellét kidomborítja, a fejét hátraszegi; ,,Asa sta Napoleon!“ Mutatja a közismert napoleoni pózt és most már egészen érthetően és türelmetlenül felém vág a szemével!. Kifizetem a feketét és — jó lesz sietni, mert „Napoleon“ még hadat indít ellenem a Macca kávéházban, ahoü pár percre megállítottam az üzletet . . . Kós Károly: ERDÉLY, olesó propaganda kiadásban. Kultúrtörténeti vázlat, 60 linóleum metszettel, 80 oldal szöveggel. Vászon- kötésben 79 lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállítjuk. Kérje az olcsó könyvek jegyzékét.------------ ——1————■-----------felborult a villOEiioiStocsi és lirialüis tragédiái okozott BERLIN. (Az Ellenzék távirata.) Borzalmas szerencsétlenség történt a németországi Mannheimben, ahol egy villamoskocsi kisiklolt és felborult. A szerencsétlenségnél két asszony azonnal meghalt, mig huszonnyolc utas megsebesült. A kocsi kidöntött egy villanypóznát is, amelynek magasfeszültségű vezetéke egy arra haladó asszonyra esett, akit az áram szénné égetett. Baladf a soifőr a karmám mellett; — eww halott, tizenkét sebebült SIBIU. (Az Ellenzék távirata.) Súlyos gépkocsiszerencsétlenség történt tegnap a kora délelőtti órákban Tarnava-Mare-megyében, Copsa-Mica és Prastea helységek között. Egy Sibiu-i teherautó, amelyen tizenöt cipész szállította áruját a Dmnbraveni-i vásárra, neki- rohant egy hid korlátjának, átszakitotta azt és az országút melletti szakadékba zuhant. A súlyosan megterhelt gépkocsi többször megfordult a levegőben, majd maga alá temette utasait, akik közül egyik azonnal szörnyethalt. Kohn Pál kereskedő mindkét lábát törte és fején sebesült meg súlyosan. Ugyancsak fején sérült meg életveszélyesen Kohn Pál felesége is. Még két ember sebesült meg rendkívül súlyosan, mig a többi tíz utas sérülése könnyebb természetű. A halottat és a sebesülteket egy ugyancsak a Dumbra- veni-i vásárra igyekvő másik tehergépkocsi szállította a Medias-i kórházba. A vizsgálat megállapítása szerint a szerencsétlenséget az idézte elő, hogy a soffőr elaludt a kgy- mánykerék fölött
