Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)

1936-05-03 / 101. szám

PAÁL JÓD V7ISÄRJVAPI RIPORTJA ivniröB egy öreg szinlap mesél Graziani tábornoknak, akit a győzelmes abesszíniaI hadjárat után hercegi rangra emel az olasz király, már mentorai herceg volt a nagyapja is ... este fél nyolctól háromnegyed tízig: — Verdi k'igolettójában, a Fenice színház­ban, Al ilánóban ... Az élet szankcionálta a kulisszák világának rózsaszínű álmát Megjött a tavasz m Kinyiinak a szivek arva az PÖSTYÉN, 1930 május elején. (Copyright by Jób Paél. 'Utánnyomás tilos.) A miivésiettörténelemnek kétségkívül leg- értékesebb ereklyéi a régi, megfakult szin- lapok. Papírjuk elsárgult, betűik néha any* ovira ineghalvánvodtak, hogy szinte el se lehet őket olvasni. Az a sok évtized, amely közben elszáguldott a világ feje fölött, itt sem tűnt el nyomtalanul. A laikus számára nincsen különös jelentősége ezeknek az öreg s/.inlapoknak, mosolyogva állunk meg előt­tük pár percre, de a kutató olvasni tud a néha fura alakú betűkből, amelyek sorokba szedve hirül adják, hogy Petőfi Sándor ..aktor“ korában merne vándorolt. A magyar színjátszásnak gyermekkorát ezekből a régi szinlapokból állították össze. Azokról az időkről, amikor Dériné ifi­asszony ekhós szekéren tette meg az utat Erdélyországban és amikor ,.májdlingért“ játszottak a színművészet halhatatlanjai vi­déki kocsmák kocsiszínjében: nem maradt meg a számunkra egyéb emlék, mint néhány megkopott, néha kézzel összerótt, máskor selyempapirosra nyomott szinlap . . . Most egy „színházi cédulka“ fekszik előt­tem abban a hatalmas teremben, ahol a május utolsó vasárnapján megnyíló pöstyéni «zinházi kiállítás anyagát rendezik, Milanó­ban, a Gran Teatro la Fenice színházban — ahol az utolsó évtizedekben Lehár Ferenc és Kálmán Imre operettjei kerültek mindig bemutatóra olasz földön — 1852 február 18-án, kedden este Gius>eppe Verdi örökéletü operáját, a Rigolettot adták. A szereplők között az első név mindjárt feltűnik. Ennek a névnek a viselőjét ma minden reggel, dél­ben és este ökölnvi betűkkel nyomtatják le első oldalukon a világ újságjai a föld­kerekség metropolisaiban és kicsiny város­káiban egyaránt, nyolcvan esztendővel ez­előtt ez a név még csak a Gran Teatro la Fenice szinlapján szerepelt .. . . . . Igaz: ott is vezető helyen: a szinlap első sorában . . . Azt meséli a szinlap: il Dúca di Mantova Ludovico Graziani A szinlappal együtt levél is érkezett a pös­tyéni kiállítás rendezőihez Milánóból. Ez a levél azt adja hirül, hogy Ludovico Graziani, aki ezernyolcszázötvenkettö feb­ruárjában mantovai herceg volt a színpa­don Verdi operájában, nagyapja annak a Graziani tábornoknak, aki a diadalmas olasz hadsereg élén az utolsó csapásokat méri most a négus hadseregére. Itáliában mindenki tudja, de megirták ezt már másutt is az újságok, hogy az afrikai hadjárat befejezése után Graziani generális hőstettei elismeréséül hercegi rangot kap az olasz királytól. Nincsen kizárva az sem, hogy ez lesz a eime: Duca di Mantova . .. Mantovai herceg . . . Az unoka az életben is megkapja azt a rangot, amit a nagyapa nyolcvanhárom esztendővel ezelőtt már meg­kapott a iRigolettoban — a színpadon. Ludo­vico Graziani, aki olasz szokás szerint staggioneval járta be az akkor még nem egyesített Itáliát — a Gran Teatro la Fenice szinlapja 1852-ben még osztrák értékben tünteti fel az „ingresso“ árát — és bizonyo­san jelentős sikereket aratott a Toscaban és a Carmenben is és „mantovai herceg“ volt a rivalda fényében este fél nyolctól addig, amig a mécsessel gyengén világitott öltöző asztalánál le nem mosta arcáról a masztik- szot, bizonyára nem álmodta — hogyan is álmodhatta volna? ... — hogy harmadfél emberöltő múltán Viktor Emmanuel, e né­ven harmadik, aki már uralkodni fog ekkor nemcsak Milanóban és Venezián, hanem ta­lán Addis-Abebában is, szankcionálja uno­kája számára azt a címet és rangot, amely- lyel őt csak a milánói Gran Teatro la Fenice szinlapja ajándékozta meg. ... Az is csak azokon a napokon, amikor a Rigoletto szerepelt a repertoáron . . . A „XIX. század művészete“ — ez a cime a pöstyéni kiállításnak, amely magában fog­lalja a mult század színpadi, irodalmi és zenei életének úgyszólván egész históriáját. A pöstyéni kurszalon hatalmas termeiben most csomagolják ki a kiállítás rendkívül gazdag anyagát. A ládákból érdekesnél érde­kesebb relikviák kerülnek elő. Levelek, kéz­iratok, amiket esztendőkön keresztül kutat­tak fel és amikről eddig vagy semmit, vagy csak igen keveset tudott a világ. . .. Ismeretlen Beethoven emlékek állnak j előttem ... A kilencedik szimfónia halhatatlan kom­ponistája a szomszédos Korompán, ahol áll még az. ősi Brunswick kastély, szeretett, szenvedett és álmodott muzsikát. Egy ziva­taros nyári estén itt dobta magát oda a postakocsi elnyűtt ülésére, hogy soha ne térjen vissza Teréziához. Dörgőtt az ég, vil­lámok cikkáztak és a kilencedik szimfónia első komor akkordjai ezen az utón — Ko- rompától Nagyszombaton keresztül Pöstyénig születtek meg Beethoven lelkében, hogy folytatódjanak a Finta ezredes pöstyéni nyári lakában — ma is a régi nevén: Bachus villának hívják ezt a kúriát — ahol a ineg- hajszolt Beethoven végre pihenőre talált. Ezeknek a napoknak az emlékei vitrinben és rámákba szorítva állanak most előttem j a mull század művészettörténetének sok-sok egyéb értékes emlékei mellett. Itt van a Vig özvegy első kottája... Le­hár Ferenc küldte el a kiállítás számára. KAIRÓ, április hó. A Nil us völgyétől nyu­gatra, Egyiptom, Szudán, Tripolitania terüle­tein fekszik és sűrűn nyeli áldozatait a ly- biai sivatag. Fehérlő teve- és embercsontvázak tömegei ismeretlen drámák ezreiről beszélhetnének. A beduin természetes halálnak tekinti, ha elpusztul1 a sivatagban. Hihetetlen fataliz­mussal indulnak neki hetekig tartó utaknak, egy teve, egy zsák száraz arab kenyér és egy ócska vizestömlő társaságában. Egy botlás vagy egy éles kő, melyen meg­sérül a teve vagy a tömlő és a fehér csont­vázak tömege megszaporodik kettővel. A borzalmas drámának nincs más tanúja, csak néhány odatévedt dögkeselyű. Báró von Stöhrer, Németország egyiptomi követe és Markstein sofförje csak az utolsó órákban kerülte el a hasonló sorsot és ezt a páratlan mentőakciónak köszönheti. Sivctlagi verseny — egy autó hiányzik! A kairói Automobil Klub két héttel ezelőtt sivatagi versenyt rendezett Kairó és a há­romszázötven kilométerre fekvő Baharia-oá- zis között. Ezen vett részt Stöhrer báró. A tizennégy résztvevő autót kettesével indítot­ták útnak. Ez szigorú szabály a sivatagban, defekt esetére. A verseny lezajlott. Több au­tót defekt ért, ezreket bevontatták. De vasár­nap dé'ben, amikor az autók visszaérkeztek Kairóba, kiderült, hogy Stöhrer bárót sem Baharián, sem Kairó­ban nem látta senki. Tudták, hogy Stöhrer báró ismert rajon­gója és kitűnő ismerője a sivatagnak, el van látva három napra elegendő vízzel és éle­lemmel. Vasárnap este néhány autó mégis elindult Baharia felé, a keresésére. Ugyan­akkor rádión kérték az oázis elöljáróját, hogy nyomban kutassa fel a környéket a bá­ró után. A következő nap komolyan kezdtek ag­gódni a két ember sorsáért, különösen, mert forró homokvihar kezdett dühöngeni. Az au­tóklub és a német követség kérésére az egyip­tomi kormány tizenegy repülőgépet küldött Azután levelek, metszetek a színpad halha­tatlanjaitól és halhatatlanjairól. Kiss József­nek ez a két örökéletü bűbájos sora, amit pöstyéni kúrája befejezése után irt arra a fotográfiára, amit hálája jeléül hagyott Pös- tyénben: „Minden forrás misztikus, akár az őserő megnyilatkozása, akár zsongitó viz, akár lángragyujtó ének. 1894. Vili. 13.“ Külön részben szerepelnek azok a művé­szek. akiket személyes kapcsolat fűz a Vág csodálatos, misztikus szigetéhez. Ebben a gallériában szerepel Tauber Richard is, aki egy sehol elő nem adott operettjének parti- turájót küldte el ide hálából. Az operett a szerelemről szól. Melyikről? Talán maga az isteni Richard se tudná megmondani. Hiszem a pöstyéni platánok annyi sok szerelmének voltak akaratlan tanúi. Herczeg Ferenc, Kóbor Tamás, Szép Ernő, Kálmán Imre, Balló Ede, Név Dávid, Nikó Lina vonulnak fel előttem írásban és kép­ben, külön vitrinben őrzik Hubay Jenő ope­rájának. a „Cremonai hegedüs“-nck parti­túráját, amelyet a kiállítás vezetősége — a szerző kérésére — ötezer dollárra biztosí­tott. ... Tűz, betörés és lopás ellen .. . Az utóbbi veszélynél azonban a biztositó társaság a komponisták jelenlétére nem vál­lalja a kockázatot... ki, továbbá harminc speciális sivatagfutó autót, me’yek Baharáig átkutatták az. egész terepet, de eredménytelenül. Ekkor már Egyiptom egész társadalma aggódva nézte az eseményeket. Két szerencsétlen, kinhalálra ítélt emberről volt szó, kint az 50—55 fokos forró ho­mokviharban, élelem és fő-Ieg viz nélkül. Nincs olyan beduin, aki három napot ki­bírna viz nélkül a Ivbiai pokolban. Az autó hűtővize volt az, amiben bízni lehetett, ha a segítség idejében érkezik. Tevés csapatok és 137 repülőgép kutatja a sivatagot Megmozdult a kormány és a társadalom. Szerdán már a legkiválóbb sivatag-kutatók indultak útnak. Köztük Almássy, az ismert magyar sivatag-kutató is egy autókaraván élén. Többezer meharista-katona is indult. Ezeket sivatag-lakókból toborozzák és nemes tevéken teljesítenek szolgá'atot. melyek naponta képesek ISO—200 kilométert meg­tenni a sivatagban. Közönséges teve a tizedét teszi meg ennek. A meharisták, ötven-ötven méternyire egy­mástól, széles rajvonalban indultak „átfé­sülni a sivatagot“. A német követség külön negyven beduint ültetett tevére. Cutarida ro­mán követ, kiváló sivatag-ismerő, szintén külön expedícióval indult el. Rettenetes küzdelem volt ez a sivataggal, a pokoli forróságban. Éjjenként világitó pisztolyok fénye mellett folyt a keresés — hiába. Miután most. már Stöhrer báró és sof­förje helyzetét mindenki válságosnak ítélte, az egyiptomi kormány segítségért fordult az egyiptomi angol főbiztoshoz. A high comis- sar rendeletére félórával később már egy teljes század hadirepülőgép indult a helio- polvsi katonai repülőtérről s megkezdte a sivatag számbajöhelő részé­nek rendszeres felkutatását. Pár órával ké­sőbb messze bent a sivatagban, már töltőál­lomást rendezlek be a 40 katonai 'repülőgép­nek, hogy megtakarítsák az utat Heliopolis- ba. De szerdán délelőtt a repülők kénytele­nek voltak abbahagyni a kutatást, mert a borzalmas homokviharban tehetetlenek: vol­tak. Ekkor már senki sem hitte, hogy Stöh- reréket valaha emiteri szem még látni fogja. Valahol, egy frissen hordott homokhegy alaltt képzelték őket. Csütörtökön reggel hatkor bárom teljes angol repülőszázad indult útba a sivatag­nak. Az éjszaka a vihar elült. A százharmincáét repülőgép^ a Kairód Bu­li ári a közötti részt egészen kis parcellákra osztva, hármas rajokban körözte meg. Már csak arról lehetett szó, hogy Stölire- rékel „esetleg“ élve megtalálják. „Stöhrer báró? Örvendek‘ Kilenc órakor a „Mac-Worh“ escader egyik gépjéről Richardson hadnagy rádión jelen­tette. hogy valami feltűnőt Iát Bahariától dél­nyugatra. Jelentette, hogy alacsonyra száll. Néhány perc múlva jelentette, hogy fehér ponyvával letakart autót lát egy domb tete­jén, a közelben két ember tükörrel fényje­leket ad. Leszállásna a lielv alkalmatlan. Majd a közelben köröző Griffin hadnagy rá­dión parancsot kapott, hogy kétmotoros gé­pével kísérelje meg a leszállást. Ez sikerült. Griffin hadnagy közeledett a kél ember­hez, akik azzal voltak elfoglalva, hogy a thermosok maradék vizét a fejükre locsol­ták. — Stöhrer báró? — kérdezte Griffin had­nagy. — Igen, én vagyok. — Griffin hadnagy, a Royal Air Force-tól. Orvéndek. — Részemről, hadnagy ur. Több szó nem esett. A két szánalmasan le­soványodott, lázas ember boldogan nyúlt a fri-ss viz és a szendvicsek után és dé’eíőtt 11 órakor Kairó egyik kórházában fogadta a szerenesc*kivánatok t ömegét. Mint kiderült, Stöhrer báró eltévedt, jobb- kézről elhagyta az oáz:st, valamivel később a volánja eltörölt. Szerencséjére, mint jó sivatagismerö, tudta, hogy mi az egyetlen tennivalója. Nagynehezen sikerült felvontat­ni a gépet egy homokdombra, letakarni egy, a talajtól elütő fehér ponyvával és várni. Stöhrer báró tudta, hogy egyeben reménye csak az, ha ezt a fehér ponyvát ész­reveszik a repülők. Ehhez a reménységhez görcsösen ragaszkodott. Azután már csak az a tennivalója maradt, hogy mennél tovább kihúzza a készletekkel. A báró és sofförje lefeküdt és nem mozgott. Kímélték az erejü­ket. Csak akkor nyúltak a vízhez, ha már fuldokoltak a szomjúságtól. Irtózatosan szen­vedtek az 50—55 fokos hőségben (árnyék­ban!) és váTtak. Szomjhalát a forrás „árnyékában“ A hely csak kilenc kilométerre van Baha­ria oázisától és ők mégis átszenvedték a po­kol minden kínját. Kilenc iálométerre tőlük ott állt a báró másik autója, egy hónapra való készlettel és mégis halálra voltak ítélve, ha nem si­kerül őket elég gyorsan megtalálni. Hogyan lehetséges ez? A sivatag nem jelent egyben síkságot is. Homoktenger, de olyan tenger, mely vad vi­har közben megmerevedett. Óriási homok hullámhegyek és völgyek vál­takoznak. Pár száz méterre el' lehet látni. Menni pedig pokolian nehéz. Az elmúlt évben Felső-egyipíomban két, hasonló, de sokkal borzalmasabb kimenetelű szerencsétlenség történt. Egy négytagú tár­saság, figyelmeztetés ellenére, egy autón in­dult el a sivatagon át egy 30 kilométerre fekvő nilusmenti városba. Csak hét kilomé­terre voltak céljuktól, — de ők ezt nem tud­ták — amikor defektet kapott az autó. Na­pokkal később kettőt közülük két kilométerre az autótól holtan találtak meg. Másik két társukat az autó alatt, ahol a gyil-l kos hőség elől kerestek védelmet, érte a leg- szörnyübb halál, a szomjúság. A másik esetben egy fiatal pár indult el autón. Defekt. Nem tudták, hogy alig négy kilométerre vannak egy falutól. Csak a nyo­mokból lehetett elolvasni a drámát. Mikor már a férfi deHrizált, a nő felvágta az ereit, hogy megrövidítse a kanját. A reménytelenség, a kétségbeejtő tehetetlen­ség érzete borzalmasan ránehezedik a leged­zettebb emberre is a sivatagban. Az éleinek semmi nyoma sehol. A hőség és a szomjú­ság irtózatos gyorsan végez. Megesett már, hogy eltévedt emberek ötszáz méterre egy falutól, a megváltó ivóvíztől, szóróján hal­tak a sivatagban. Stöhrer bárónak szerencséje volt, Egyiptom és az angol légihaderő ;dejében megmozdult érte. Ma délben egy angol a klubban moso­lyogva mondta, hogy a százharminchét repü­lőgép kirándulásai alig kerültek többe hat­vanezer angol fontnál. Ez lejben kifejezve 40 milliót jelent. Barátom szerint ennyit fel­tétlenül megért ez a kis gyakorlat, Gutniiiizőf Gz&zníhm’isny® utdonsdif&ok­Budapest, Akácfa-utca 2 Váczi-utca 16 Kossuth L.u. 8 Utal vány melynek felmu atója a Nemzetközi Vásártartama alatt I0°/o en­gedményben részesül! — A kairói német követ hat borzalmas napia a Ivbiai sivatagban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents