Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)
1936-05-03 / 101. szám
1$3& má jus 3. BLLENZ BK A konjiiaálivánjon legyen VIM! Off van a helye ~ és egész fakás a birodalma! Mert bármit is tisztítanak VIM-mel, az ragyogó tiszta lesz: ablakpárkány, kilincs, deszka és lábas, evőeszköz és főzőedény, minden üvegtárgy* fa zománc; réz* vagy kő. nnepélyes keretek között fogadták a Someseni*! repülőtéren & az első csel* iríasszállfté repülőgépéé *1 Próbarepüléste viüék az Újságírókat. —- Ut a férés léiéit. — Az újságíró impresszióé mám UB ClLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) A Sóin; meseni-i repülőtér zöldfüves, hatalmas terű- fai létén sokszáz ember várja az első ideérkező )20 cseh repülőgépet. 1936 április 30, napos, gif tiszta, szokatlanul meleg tavaszi délután. TI Fontos nap ez itt. Ma kapcsolódik be hiva- fßi talosan Someseni a nemzetközi repíilőfor- ßg galomba, a Csehország, Románia és Orcisz- lo ország közötti légi közlekedésbe. Román és cseh notabilitások, riporterek, fii filmfelvevőgép, a levegőben egyelőre — ka- of tonazene vidám hangjai. A hangárok kupo- éí Iái mellett lévő román katonai gépek béké- sen pihennek a földön. /Nem szabad közel na menni hozzájuk. A várakozásnak kellemes izgalma az arco- >1 kon, a szemekben. A polgári repülőparancs- n nők, Iosipescu kapitány irodájában percenni ként cseng a telefon. B. Heifet, segítő munA katársa mindenkinek rendelkezésére áll, rí mindenkihez van egy udvarias szava. Az utón, odakünn hosszú autósor. Autó- J buszok, taxik érkeznek, elegáns asszonyok- ■í kai, tágra nyílt szemű gyermekekkel, fiata- 1 lukkal, öregekkel — sok-sok ember. Valamennyien az érkező cseh gép tiszteletére I g_\ ültek ide. Fehér asztalok, büffé, zsivaj — mindenki az eget kémleli. A láthatárra esőfelhők sötétje borul. Három órára vártuk a vendéget és már három óra tizenöt perc. Aztán három óra 20. Majd három óra 25 perc ... íEgy aggódó hang felveti a kérdést: csak nem történt valami a géppel? Megérkezik a repülőgép Fél négy. Villámlik — mondja valaki s az égre nézünk. Távoli villám fénye hasítja végig a felhőket és ebben a pillanatban — kicsi, fekete pont a szemhatáron — feltűnik a gép... Siklik s egyre láthatóbbá válik a távoli kékes dombok felett. Most már mindenki észrevette. A sokszáz ember egyetlen figyelő szem... «I 1 Hangtalanul, gyorsan közeledik a távolról, Prágából jött aeroplán. Kört ir le a város felett, üdvözletképen. Aztán nyílegyenesen, puhán, gyorsan halad felénk — pár perc — és itt van . . . Felharsan a katonazene, kendők lobognak, fényképezőgépek kattannak, éljenek hangzanak el — és az Avia F. 9 megérkezett. .. Ahogy itt remeg előttünk, három propellerével, hatalmasan és mégis kecsesen, óriás gumikerekein, barnán és ezüstszürkén, fe- hér-kék-piros farkával, olyan, mint egy messziről jött, gyönyörű mesebeli madár. Két óriás szárnyán ezek a hetük: U. R. — A. F. lő. Oldalán: Made in Chehoslovakia. O. K. — A. F. G. Nem tudjuk az utóbbi titokzatos szavak értelmét. O. K. Mi lehet az az O. K.? Hogy remek gép — amerikaia- san szólva O’. K. — azt látjuk. Mert itt, ezen igazán minden rendben van. Feltűnik a pilóták kékegyenruhás alakja. Markáns arcuk lemosolyog ránk. Nem szállnak ki. Repülni visznek minket. igen, engem is. * Hatszáz méter magasságban Az emberek megrohanják a gépet. Szeretnék minél közelebbről látni, hozzáérni, meg- simitani. Egy vigyázatlan amatőrfényképész olyan közel merészkedik a még forgó propellerhez, hogy egy szolgálattévő repülőka- tona rémült gyorsasággal vonja félre. Mindenkit hátra szoriíanak. És akkor a repülőjárat itteni kirendeltségének vezetője egyenként olvassa fel azoknak a nevét, akik elsőnek szállhatnak fel nálunk az Avia F. 9-re. Forog a filmfelvevőgép — állnak a propellerek s a húsz utas számára épült óriás, modern cseh gépre felszállnak az első romániai utasok. Felmegyünk a hágcsón és benn a gép belsejében helyet keresünk magunknak. Nagyon meleg van itt benn. Itt vannak Drăganu polgármester, Puica rendőrkvesztor, Cioran, a Banca Naţionala igazgatója, Chocholusch cseh konzul, néhány ügyvéd és román és magyar újságíró kollégáim. Az ülések puhák, világos disznóbőrrel behúzva, az egész berendezés ultramodern, finom és csupa luxus, Utasháló a fejünk fölött, az egész benyomás egy miniatűr első- osztályú vasúti fülkéé — csakhogy itt szíjak vannak az üléseken, kronométerek a falon s a pilótafülke világoskék belseje látszik komplikált gépezetével a nyitott ajtón keresztül. S egy kis nikkel dobozban vatta is van előttünk. Az egyik pilóta — zipzáras barna bőrruhában — megvizsgálja odakünn a gépet. Künn repülőtisztek állanak s mi az üléshez szijazzuk magunkat. Most megszólal a katonazene — de ezt már nem halljuk. A propellerek lassan forogni kezdenek. Ütemük egyre gyorsabbá, majd cikázóan rohanóvá válik. A fűszálak a gyepen, amelyen az Avia F. 9 áll, ugv simulnak le a hatalmas légáramlásra, mintha vihar seperné őket végig. A gép megindul. Forognak a sötétszürke óriás gumikerekek. Néhány kollégámmal együtt először repülünk. Szinte megrendülve várjuk az élményt: először felrepülni a levegőbe. Hipnotizál tan nézzük a gumikereket. Most... A levegőbe pattan — visszaesik — újra fel — újra vissza. Mint a gumilabda, amellyel gyermekkezek játszanak. És aztán —• igen már nem vagyunk a földön. Elszakadtunk tőle, simán, észrevétlenül. Remeg a gép, kicsi, puha, szelíd remegéssel. Emelkedünk föl, föl és lenézünk. A hangárok kis üvegdobozokhoz hasonlóan látszanak már. Repülünk. A gép nagy, kiterjesztett szárnya itt van előttünk. És alattunk a város. Nincs lárma. Egyenletes zugás mindössze. Nem kell kiabálni egymással. Mit érzek? A halántékomon dobol a vér. Ez az egyetlen fizikai élmény. Álmomban, mint minden ember, gyakran repültem, furcsán lebegve, időn és téren túl, testetlenül. De ezt a szenzációt, ezt a csodát, ezt az élményt nem tudtam megálmodni, elképzelni, ahogy most így a levegőben úszom s alattam zöld foltok a mezők, ezüst esik a folyó, piros pontok a háztetők, gyermekek épkő kockajátéka a Dermata-gyár, kürömnyi moizgó csapat egy legelésző teher csorda, szaladó fekete kockák az autók — minden, minden hallatlanul kicsi és szép — Gulliver lülputi- országa. 400 méter „ . . Minden irreális. A föld ott lenn festett, színes, békés kép, amelyet felülről és csodálkozva nézek. A város, ahol felnőttem és tanultam és dolgoztam, törpék világa, utaivai, pici házaival, felszökő parányi tornyaival. 500 méter . . . Most nincs más valóság, mart ez a gép. Ez a körülhatárolt vascsoda, ez az emberalkotfca madár dobogó gépszivével, finom bőrüléseivel, szemközti magasság- mutatójával, utasaival. 600 méter . . . Igen, most boldog vagyok. Ha erre, képes az ember, ba ő, akit a föld iszonyú gravitációs ereje vasmarokkal szónk magához ezt tudta megalkotni, ha madárként fel tud repülni városok, falvak, erdők és tengerek felé — akkor az az ember ma- gasabbrendü, felsőbbrendü, akkor büszke vagyok, hogy embertársaimhoz tartozom. Légüres ténbe érünk. A gép gyorsan, furcsán sülyed a térben. Ez a pillanat — üres és a megsemmisülés I parányi, félelemnélküli, szinte jó érzését kel ti bennem. 'Mindnyájan szívesen repülnénk sokáig, sokáig, át a hegyeken, céltalanul. De az egyetlen, tűnő pillanatnak tetszett sok perc — a kiszabott idő — végefelé jár. Szinte észre sem vesszük s megnőnek alattunk a tárgyak, az embertömeg az elmosódott foltból felismerhetővé válik, előttünk a hangárok, zene szól, fényképezés s a gép csodálatos simasággal landol, földet ér. Kábulva térünk magunkhoz a Verne álmodta utazásból;, amely ma már igazi valóság. A bőrruhás pilóta segit ki mosolyogva. Ruhánk a propeller kavarta szélben szorosan ránktapad. Majdnem furcsa, hogy újra a földön vagyunk. Most itt szokatlan minden. Első gondolatunk az, hogy soha sem éreztük magunkat olyan biztonságban, mint az Avia F. 9-en. Igen, holnap nagybetűs címek az újságokban: Megnyílt a cseh—orosz—román repülőjárat. A város bekapcsolódott közvetlenül1 a nemzetközi repülöforgalomba. Még néhányszor felrepül a gép. Most már más utasokkal. Fél öt. Startol Bucureşti felé. Úgy nézünk utána, mint egy távozó jóbarátra, Ezüst szárnya csillog a napban. Szeretjük. Hiszen egy darabig az otthonunk volt, egyetlen kézzelfogható valóság életünkben... Marí on Lilit Tizenöt halo tan a német orszá repülőkatasztrófának VopfcJMer a világháborúból ismeri repülő őrnagy is a halálos szerencsétlenség áldozata lett BERLIN. (Az Ellenzék távirata.) Magánforrásból érkező hírek szerint, ápr'r lis 29-ről 30-ra virradó éjszaka borzalmas arányú repülőszerencsétlenség történt a Würtemberg-i Neuhulm közelében. A német légiflotta éjszakai gyakorlatokat tartott ezen a helyen és gyakorlatozás közben, eddig még meg nem állapított okból, lezuhant egy bombavető óriás-gép. A szerencsétlenségnél állítólag tizenöt ember veszítette életét. A borzalmas repülőgép-katasztrófáról érkező magánjelentést hivatalos részről sem nem cáfolják, sem meg nem erősitik. A német sajtó különben mélyen hallgat a szerencsétlenségről. A ma érkezett táviratok még egy légiszerencsétlenségről számolnak be. — Ugyancsak egy német katonai repülőgép lezuhanását jelentik. Ezúttal 3 ember veszítette életét a katasztrófánál. A halottak között van a világliáboruból ismert Otto Vopichter. repülő őrnagy, is_
