Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)

1936-05-15 / 111. szám

I I I I • A 0f ÁRA 3 LEJ TAXA POSTALA PLÄTLrÄ IN NUMEE-AR No. 141.163/15)29. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4 Fiókkiadóhivfftal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9 szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA. BARTHA MIKLÓS Előfizetési áriak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több LVIX. ÉVFOLYAM 111. SZÁM. PÉNTEK 1936 MÁJUS 15. Veszedek msén z angol-o m««™■ A ®sa%í$ tanácskozás amdményekéoan sulwosbodots as európai helyzet. — Különös kérdés- és a lon­doni alsókéiban. — Pária európai bonyodalmaktól tart A német-olasz megegyezés lehetősége soha nem volt olyan , ma A keletafrikai válság ügyében tanácskozó népszövetségi tanácsülés ma alighanem befejeződik. Még pedig teljesen eredmény nélkül. A most is alkalmazott régi halasztó taktika ezúttal nem vált be, a tanácsülés után Európa külpolitikai helyzete sokkal feszültebb, mint azelőtt volt. A következő tanácsülést junius 16-ra tűzték ki, de a genfi delegátusok azzal a meggyőződéssel térnek haza, hegy komoly bajok vannak és a fenye­gető eseményekkel szemben jó lesz a legnagyobb mértékben résen lenni. A francia kor­mány nagy külpolitikai sajtóorgánuma, a „Temps'4, mely pedig szinte hivatásszerű leg igyekezett eddig az Anglia és Olaszország közötti feszültséget a valóságnál enyhébbnek tüntetni föl, tegnapi számában azt írja, hogy „ha a mai feszültség tovább tart, Európa helyzete könnyen igen veszélyessé válik“. Az angol sajtó szintén teljes egyhangúsággal állapítja meg, hogy a külpolitikai helyzet rosszabb, mint a tanácsülés előtt volt. Anglia és Olaszország között az ellentét szinte napról-napra fokozódik és a hidegvéréről ismert angol sajtó is feltűnő idegességet mutat az események megítélésében. A londoni alsóház tegnapi ülésén már egy egészen különös és a helyzetre jellemző kérdést intéztek Bald­win miniszterelnökhöz. Együk képviselő megkérdezte tőle, hogy az angol kormány a tör­téntek után nem fogja-e javasolni Olaszország eltávolítását a Népszövetségből és hogy nem látná-e helyesnek, hogy maga lépjen ki a Népszövetségbői arra az esetre, ha Olasz­ország eltávolítása nem járna sikerrel. Baldwin lényegileg tagadóan válaszolt, a tagadó válasz megfogalmazásában azonban lehetetlen nem látni a tudatos hidegséget. „Sajná­lom — mondta az angol miniszterelnök — de nem fogadhatom el az interpelláló néze­tét az általa javasoltak időszerűségére vonatkozólag“. A súlypont Baldwin válaszában az időszerűségen és nem a kívánság határozott visszautasításán van. Egy másik kérdés­sel kapcsolatban kijelentette Baldwin, hogy a brit kormány jelenleg nincs közvetlen összeköttetésben az abesszin császárral, de szükség esetén kapcsolatot teremthet vele a palesztinai kormánybiztos utján. Ennek a kijelentésnek is megvan kétségtelenül az Olaszország felé irányuló éle. Végül pedig nem marad észrevétlen az Edenlicz közel­álló „Daily Telegraph“ Géniből keltezett tegnapi cikke sem, mely a genfi olasz pana­szokban Anglia ellen intézett vádakkal széniben az eddiginél jóval erélyesebb védelmet helyez kilátásba és megállapítja azt is, hogy az utolsó negyvennyolc óra alatt az angol— olasz feszültség nagymértékben kiéleződött. A következő napokban tehát alighanem erős angol ellenhatásra lehet várni az olasz—angol párbajban. Genfben a tanácsülés tegnap jelentéktelen ügyeket tárgyalt, a tanácstagok azonban annál lázasabb magántanácskozásokat folytattak. Eden angol külügyminiszter különös buzgalmat fejtett ki a tárgyalásokban, melyeket kifelé a Népszövetség tekintélyének szükséges megvédésével magyaráztak. Elterjedt a fair, hogy Politis görög megbízott, akit hivatott népszövetségi szakértőnek tekintenek, azt a javaslatot tette Boncour francia főmegbizottnak, hogy a francia kormány még a júniusi tanácsülés összeülése előtt ter­jesszen be javaslatot, melynek alapján a Népszövetség feltétlenül és hatályosan léphet föl egy esetleges támadóval szemben. Boncour válaszát még nem ismerik. Titulescu szintén szorgalmas tárgyalásokat folyatatott a genfi delegátusokkal. Nagy figyelmet kel­tett Litvinov hosszas tanácskozása Beck lengyel külügyminiszterrel, mert a két szomszé­dos hatalom külpolitikájának vezetői egy ideig a magánérintkezést is kerülték egymással. A helyzet kiélesedése különösen a franciákat idegesíti. A párisi sajtó szerint Olasz­ország és Anglia ellentétének európai bonyodalmak lehetnek a következményei. Róma, a franciák szerint, súlyos hibát követett el Abesszínia annektálásával. Viszont Genf sem mutatott a nehéz helyzethez szükséges ruganyosságot. Ha a helyzet így fejlődik — irja a Temps — Európa két ellentétes táborra fog bomlani, mert a német—olasz megegye­zés lehetősége soha nem volt olyan nagy, mint ma. A Népszövetség zárt ülésén a kisebbségi osztály vezetőjének személyében történt változásról is jelentést tett Avenol főtitkár, Rosting helyébe, aki eddig az osztály élén állt, Peter Schou-t, Danzig volt varsói követét nevezték ki. A kinevezést a tanács helyes­léssel vette tudomásul. Olaszország a Népszövetségből? Az uj háború természetrajzához adatokat szerzett a német- országi katonai tudomány egyik jeles írója. Természetesen a kelet-afrikai színtérről. Nem csak végesvégig kisérhette az olasz hadműve­leteket, mint szem és fültanu, hanem bepil­lanthatott a vezérkari fői jegyzésekbe is. Ez a német író teljesen a douhetizmus varázsá­nak foglya és ezért a légi harcnak szentelte fő figyelmét, amely a különböző abesszin törzsek föUázftésa és megvesztegetése mellett döntő szerepet játszott az olaszok győzelme körül. Fejtegetései szerint már a repülőgépek végzik tulajdonkép az összes csapatnemek legtöbb feladatát Agy a douhetizmus egyik része, vagyis a folytatólagos hadműveletek lehetőleg a levegőből való lebonyolítása iga­zolt elv és bevált gyakorlat lett. Érdekes vol­na részletezni a repülőharc úgynevezett had- táp-szcrlgálati részének az ismertetését: hogy szervezték meg a repülőtereket és állomáso­kat, a repülőgépek tevélcenységéhez szüksé­ges utánpótlást. De nincs terünk és időnk. Elég megjegyeznünk, hogy az olaszok Erit- reában és a meghódított területeken főgondot rögtön a „repülőterekre“ és a repülők elhe­lyezkedésére fordították s azután követke­zett a harci kocsik, a tüzérség, a hadtápvo- nat számára szükséges munkálatok elvégzése az óriási számú osztagok segítségével, ame­lyekben a főszerep afrikai s természetesen az ethiop napszámosoknak juioli. A lényeg, hogy közel 500 olasz repülőgép rengeteget dolgozott. Nem számítva most a gáz és gyuj- t '‘bombákat, ezek n repülőgépek kétmillió kgr. robbanó anyagot dobtak le és február 7-én. amikor az északi abesszin arcvonalat fölgöngyölték, egy nap 80 tonnát ejtettek le, ami több volt, mint amit a világháború- \ ban a legnagyobb haderők részéről egy év * alatt eszközöltek. ■ ţ .4 német iró fejtegetéséből legfontosabb, I amit a repülőharc általános jellegéről ir. A ; levegő az ur és a gép az armatúrája. Eltekint- j ve az arcvonal1 előtt messze a földerítő szol- ! gálátot és a polgári lakosság megfélemlítését, ; amikor óhatcrtlanul kórházak és Vörös Ke- ■ reszt-különitmények is végveszélybe jutottak, 1 a repülő-szolgálat elvégezte a többi fegyver- j nemek legfőbb és legnehezebb feladatát. A > tüzérséget pótolta, amikor megdolgozta gyor- \ san és alaposan az ellenség gyalogsági állá- ] salt és a rohamozásra ,,megérlelte“. A gya- 1 logság feladatait is jórészt ö vállalta, ezért ! nevezik ,,második emeleti gyalogságnak“. Az \ előrenyomuló harci szekerek, páncélozott ' gépkocsik, a feketebőrü aszkarik és végül a J tartalékból bedobott rendes és fekefe-inges i alakulatok előtt 720 méterrel az alacsonyra leszálló repülőgépek szórták le az ellenségre . a kis bombákat és gépfegyvertüzet: így a 5 gyalogság csak akkor kínlódott, mikor eleinte j hátba támadták a guerillák. A lovasság és a ! tevésség alkalmazása fölöslegessé vált, mert * most már a menekülő ellenség üldözését a ] repülőgépek végzik. Egészen uj és váratlan j volt azonban az idegen katonai szakértők számára a trón szerepének áthárítása erre az uj fegyvernemre. Az előretolt csapatokat éle­lemmel, borral, kötő- és lö-szerrel a repülő­gépek látták el. Sűrűn bocsátották le apró ej­tőernyőre szerelt 10—20 kilós csomagokat s az úgynevezett torpedókat, amelyek a sú­lyosabb kellékekkel töltöttek meg. Valóságos eső hullott csöndesen. Az ejtőernyők anyaga, bőr, vászon, posztó egyszersmind a katonák ruházati szükségleteit elégítette ki. íme tapasztalat alapján most már kétség­telen, hogy a jövő háború elképzelése, irányí­tása, fölszerelése és táplálása lényegesen mó­dosul és átalakul gondolkozásunk és cselek­vésünk. Egész másképpen kell látnunk, vár­nunk és átélnünk a háborúra való készülő­dést és a háborúnak a végig „élését“. Ször­nyű lehetőségek. BENF. (Rador.) A Havas jelenti: Eddig nem lehetett értesülést kapui az olasz kor­mánynak a Népszövetséggel szembeni végle­ges magatartására vonatkozólag, de Olaszország kilépése a tagállamok sorából a jelek szerint küszöbön áll. Kétségtelen, hogy a Duce nem fog végle­ges döntést hozni Aloisi megkérdezése nél­kül. Minden valószínűség szerint a tanács ren­des ülésszaka ma véget ér, miután még egy évre meghosszabbítják Lester danzigi kor­mánybiztos mandátumát. Bizonyíték az abesszinek kegyet­lenségéről RÓMA. (Rador.) A Ştefani jeleníti: Az olasz 1 kormány a következő táviratot intézte a Nép- szövetség titkári hivatalához: — Visszatekintő jelleggel a: tagállamok tájékoztatása végett tudomására hozom, hogy Armand Frére belga főhadnagy április 22- én Dzsibutin átutazva három olasz újságíró­nak a következő tartalmú levelet adta át, amit sajátkezőleg aláirt: „Tiszti becsületsza­vamra kijelentem, hogy január hónapban az olaszok Szomáliái offenzivája idején Kolmaye hadállásában, mint Deszta rasz katonai ta­nácsadója résztvettem egy ünnepségen, amit abesszin katonák rendeztek a herceg tiszte­letére. Az ünnepély három olasz katona le­vágott feje körül játszódott le. Az olaszokat mielőtt lefejezték volna, először kasztrálták. Hogy ezt a borzalmas ünnepélyt még ke­gyetlenebbé tegyék, az abesszin katonák úgy tettek, mintha feldarabolnák a holt­testeket, hogy azokat megegyék. Kardokkal és késekkel szántották végig a hullákat. Másik 12 foglyul ejtett eritreai katonát sze­mem előtt fejeztek le és kasztráltak és ne­kem tehetetlenül kellett e kegyetlenkedéseket végignéznem. Biztosítékokat adhatok, hogy Deszta rasz utasította katonáit, hogy ne hagyjanak éleiben egyetlen foglyot sem és 10 tallér jutalmat ígért minden olasz kasztrálásának bizonyítékáért. A háború e „villáma“ rendeletére az abesz- szin katonák előttem foglalatoskodtak na­ponta golyóiknak dum-dum lövegekké való átalakításával. Ami a Vandarabau talált mu­níciót illeti, amelyek a svéd Vörös Kereszt autóiba voltak elraktározva, azt egyenesen Deszta rasz parancsára tették“. Az olasz kormány végül megjegyzi, hogy fenntartja magának a jogot a fenti levélnek a dzsibutii olasz konzul álltad hitelesített má­solatának előterjesztésére. Angol aggodalmak LONTX3N. (Radir.) Az alsóház tegnapi ülésén egyik képviselő megkérdezte a minisz­terelnököt, vájjon tekintettel a legutóbb tör­téntekre, az angol kormány nem fogja-e ja­vasolni Olaszország eltávolítását a Népszö­vetségből és vájjon nem forog-e fenn annak szükségessége, hogy Nagybritánnia lépjen ki a nemzetek szövetségéből abban az esetben, ha Olaszország eltávolítása nem járna si­kerrel. Baldwin igy válaszolt: Sajnálom, de nem fogadhatom el az interpelláló nézétét, ami az általam javasoltak időszerűségét illeti. Az alsóház ülésének folytatása során meg- I kérdezték Baldwint, milyen kapcsolatot tart fenn a kormány a négussal. A miniszterel­nök igy válaszolt: „Jelen pillanatban a brit kormány nincs közvetlen összeköttetésben az abesszin császárral, de szükség esetén a pa­lesztinai kormánybiztos utján kapcsolatot te­remthet vele“. Baldwin ezután rámutatott arra, hogy az olasz-—abesszin viszály kérdése sohasem ke­rült szóba Stresaban. Egyik munkáspárti képviselőnek a palesz­tinai helyzetre vonatkozólag feltett arra a kérdésére, hogy: az arab sztrájkot német és olasz agitátorok provokáltak-e tényleg, Tho­mas gyarmatügyi miniszter a következő vá­laszt adta: — Igen nehéz megmondani, ki a bűnös egy sztrájkban vagy utcai mozgalomban. Helytelen lenne, ha nyilatkoznék, mielőtt megdönthetetlen bizonyítékok állanának ren­delkezésemre egy olyan vád kérdésében, amely még a feltevések birodalmába tartozik. Még hozzátehetem, hogy ami a kormányt illeti, bárkire bizonyosodjék rá a fe^lősség a je­lenlegi zavargások miatt, azt felelősségre vonja. A letartóztatottak száma egyébként, min a palesztinai főkormánybiztos jelentésé­ből kitűnik: 600. (Folytatása a 10. oldaloa)

Next

/
Thumbnails
Contents