Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)

1936-05-15 / 111. szám

ELLENZÉK 193 6 májúi 13. 'UX >'.,\itbsiirw:vj .33U1 MIT ÍR A ROMÁN SAJTÓ Popoviriu Itália. Muniti Erdők — EPOCA: Popo viciu Mihai nagy beszédet mondott Brasov-ban. Joga volt hozzá. A szónoklást még a/, ostromállapot sem gátol­ja. Azt gondolta, jó lesz kicsikét külpoliti­kával is foglalkozni s az angol és francia vezető politikusok nagy tévedéseit hangoz­tatta. Azt mondta, hogy Románia nem nyi­latkozott még az olaszok ellen alkalmazott szankciók ügyében hivatalosan. így tehát nem volt hivatalos szerinte Titnlescu genfi nyilatkozata. Mi mindent nem mond az em­ber egy Brasov-i népgyülés lüzében. Igen ám, de Popoviciu a nemzeti-parasztpárt er- délvi tagozatának elnöke, ebben a minőség­ben szónokolt. Jó lenne tehát tudni, vájjon az egész nemzeti-parasztpárt helyteleníti Ti- tulescu külpolitikáját, vagy két ellentétes fel­fogás van a pártban egy oly kérdésre nézve, mely életérdeke az országnak. ROMAJVIA NOUA: Mindig azzal támad­nak, hogy a liberálisok és a többi pártok helyett a nemzeti-parasztpárt munkáját bí­ráljuk. A vádnak nincs alapja. A Romania Noua nem áll Maniu politikájának szolgála­tában. Nem azért dolgozunk, hogy ártsunk a nemzeti-parasztpártnak. melyet helyes út­ra szeretnénk irányítani. Itt van a mai pél­da. Az erdélyieket és bánságiakat felhívják, tömegesen jelenjenek meg a Timisoara-i és Beius-i népgyüléseken. Ismerjük Popoviciu Mihályt. Teljes lojalitással van eltelve a pártvezetőséggel szemben, melyet tisztelet­ben tart, igy kifogásaink a pártvezetőség ellen irányulnak. Timisoara-n és Beius-on Maniu minden valószínűség szerint nem fog megjelenni, mert most is azt kérik tőle, hogy bizonyos dolgokról hallgasson. Maniu magatartásának és szavainak ily módon tör­ténő cenzúrázása a legszégyenteljesebb folt­ja a nemzeti-parasztpártnak. El lehet-e Ma­mii nélkül erdélyi és bánsági nagy tümeg- tüntetést képzelni? Igaz megállapitás az, hogy igy a valóság meg van hamisítva? Ma­niu barátai és hívei résztvesznek a politikai gyűlésen, viszont ő maga elszigetelten ma­rad? Meddig tűrik ezt a politikát? Vagy Ma­niu a pártnak s az országnak rosszat akar, ezért kell magára hagyni? Vagy jót akar? iEbben az esetben miért nem lehet követni? A játék nem méltó a nemzeti-parasztpárt- hoz. A párt újra kormánybuktató akciót in­dít s a rég csődöt mondott megalkuvó poli­tikát folytatja. Ezt egyszerűen nevetséges­nek tartjuk. Nem tehetünk egyebet, mint arra biztatjuk a tömeget, menjen a népgyü- lésekre s hangosan követelje Maniu taktiká­jának azonnali és teljes megvalósítását. Ez lesz a válasz a nemzeti-parasztpárt vezető­ségének felhívására. ARGUS: A mi népünkben nincs meg az angol-szász fajban található hajlam. Angliá­ban elég, ha egy tekintélyes politikus fel­emeli szavát, sajtó és a közvélemény nyom­ban észreveszi az igazságot és egy ember­ként jelentkezik a harcban. Az angol és amerikai nyomban megjelenik az állam­pénztárban, midőn adó, vagy kölcsön cimén áldozatot kell hoznia. A közvagyon: utak, utszéli ültetvények, gazdasági telepek őrizet nélkül állnak, mert minden állampolgár köz­rendőr a valóságban. Mennyi erdőnk van! Ezt azonban nem védik, de pusztítják, amit legjobban a parasztság törvénytelen vágásai bizonyítanak. A paraszt mindig ellensége volt az erdőnek. A pásztorfoglalkozás legelő­területet kívánt, ki kellett tehát irtani a fá­kat. így tett a földműves is s addig folyt a harc, mig az erdőket kipusztitották. Petre Ion volt állami erdészeti igazgató megálla­pítja, hogy az erdővédelemre vonatkozó tör­vényeket és rendeleteket ma sem alkalmaz­zák. Kiváló szakemberek véleménye holt betű marad s szabály lett a rendszertelen termelésből. Minden évben megengedik a legeltetést az erdőkben. Mindig lüz van ott, ahol legelőt akarnak. A tettes neve nincs megállapítva. Az erdökihágások ügyében rendszeresen amnesztiát adnak s senki sem tölti ki büntetését. így aztán saját hibánk­ból folyton apad az erdőállomány. Helyes lenne, ha védekezés céljából „erdővédelmi liga“ alakulna. CURENTUL: Most tették közzé Rómában Badoglio marsall jelentése alapján a ki­mutatást: mennyien vettek részt abban a három hadoszlopban, mely 400 kilométeres menetelés után Addis-Abebát elfoglalta. Ha a gépek és az emberek közti arányt vizs­gáljuk. rájövünk, hogy 1600 repülőgép állt rendelkezésére tízezer olasz katonának. Ez az arány megfelel a császárságra törekvő faj célkitűzéseinek. Egy repülőgép jutott átlag hét olaszra. Ugyanakkor vannak euró­pai és nem afrikai csapatok, ahol 36 repülő­gép jut 20 ezer emberre. Egy repülőgép hét katonára — ez annak a Mussolininek müve, aki a népet és a proletárt egybekapcsolta, aki hadjárata előtt gazdasági téren rendet teremtett országában úgy, hogy mindent maga állít elő. P 0 P ff P ueptroiany tüneményes pályafutása Az első nő, ki kelei-nyugati irányban átrepülte az Atlanti-óceán1 HONIDON (május hó). MoIIisonné Johnson Amy, a világhírű angol hölgypilóta, újabb nagyszabású rekordot állitolt fel a távolsági repülések terén. Reggel 1) óra lő perckor lelszállva a London melletti repülőtérről, három nap, 6 óra és 26 perc alatt Fokváros­ba repült. Útvonala, melyet több szakaszban tett meg, a Szahara felett vezetett cl. Utolsó állomása az egykori Néinet-Délnyugatafrika fővárosa, Windhuk volt, ahol ezrekre menő tömegek fogadták a repülőtéren. Fokváros­ba való megérkeztekor leírhatatlan lelkese­déssel ünnepelték. Az eddigi rekordot ezen a vonalon Tho­mas Rose angol pilóta tartotta 3 nap, 17 óra és 38 perces idővel. MoIIisonné tehát 11 órá­val és 12 perccel hamarabb tette meg a hatalmas, lO.tXM) kilométeres távolságot. Ja­mes MoIIisonné — leánynevén Johnson Amy — az aviatikának egyik legismertebb sze­mélyisége, a vilsig leghíresebb és legmerészebb női pilótája, aki pályáján számos férfi-kollégáját is felül­múló sikereket ért el. Mindössze 28 esztendős. Szegény halkereskedö leányaként született 1908-ban az angliai Hullban, Tizennyolc esz­tendős korában, szülei tudta és engedelme nélkül repülőgépre ült és első légi kirándu­lásának hatása alatt elhatározta, hogy piló­tává képezi ki magát. Minthogy azonban akkor még egy ügyvédi irodában dolgozott, csak kevés időt szánhatott a tanulásra. Érvényesülés Hamarosan kitűnt azonban pompás nopü- lőérzékével és bámulatos kitartásával, mely alkalmassá tette távolsági repülésekre. 1930- ban már készen állott, hogy megdönLse Hinkler Bert angol pilóta 15 és félnapos ausztráliai távrepülési rekordját. Terve nem sikerült ugyan, mert az utat London és az ausztráliai Port Darwin között csak 17 nap alatt tette meg, de a világ igy is felfigyelt a fiatal leány nagyszabású teljesítményére s Londonba visszatértekor az angol mémökegyesiilet tiszteleti tag­jává nevezte ki. a királytól érdemrendet kapott és elnyerte a Daily Mail 10.000 fontos diját. A férj Amy Johnson azonban nem sokáig pihent habárain. 1931-ben hatalmas london—tokió —londoni távrepülésével ejtette bámulatba a szakköröket, olyan bátorságot és ügyességet tanúsítván két világrész irdatlan távolságainak áthi­dalásakor. ami a legkiválóbb férfi-pilóták­nak is becsületére vált volna. 1932 májusában uj meglepetéssel szolgált, ám ezúttal nem valami uj rekorddal, hanem azzal, hogy feleségül ment kollégájához, Mollison James pilótához, aki maga is jó- hirü és távolsági — ausztráliai és délafrikai — repüléseiről ismert aviatikus. A cél Ekkor kapcsolódik be a világ egyik leg­hatalmasabb és legnehezebb távolsági rekord­kísérletébe, melynek célja: minél gyorsabban összekötni Londont a délafrikai Fokvárossal. E kísérletek az angol kormánynak ama tö­rekvéseiből indultak ki, hogy az anyaország és a tengerentúli gyarmatok között minél közvetlenebb és rövidebb légi összeköttetést létesítsen. A „legsötétebb világrészt“ teljes hosszában átszelő légivonal a földkerekség egyik leg­nehezebben járható és legtöbb veszéllyel járó repiilőutja s ezért már Mollison előtt egész sereg kiváló pilóta becsvágyának tár­gya volt. Cobham Allan angol pilóta például 1928-ban nagy, 33.000 km.-es Afrika-körüli körrepülése alkalmával jutott Fokvárosba, 1931- ben pedig Kidston Glen hat nap, 9 óra és 5 perc alatt futotta meg gépén a közvet­len london-—fokvárosi utat. Érdekes, hogy ennek a hosszú és veszélyes útnak emberfeletti nehézségei nőket sem riasztott vissza attól, hogy nekivágjanak, tehát Mollisonnénak is akadnak e téren elő­dei. 1928-ban Lady Bailey hajtott végié Kelet- Afrikán át hatalmas, 29.000 km.-es repülést; 1930-ban Bedford hercegnő Barnard pilóta társaságában húsz nap alatt tette meg az utat Londonból Fokvárosba és vissza; 1931- ben pedig Salaman kisasszony és Store piló­ta öt nap alatt repültek le Dél-Afrikába és ugyanannyi idő alatt tértek vissza. Vetélytársak A sikeres repülések tapasztalatai alapján 1932- ben megindultak a rendszeres london— fokföldi személyszállító repülőjáratok. De a pilóták rekordszenvedélye nem szűnt meg és egymással versengve kurtították a távol­ságot Anglia és a Fokföld között. A két legnagyobb vetélytárs Amy Johnson és férje maradt. Mollisonnak 1932-ben 4 napra, 17 órára és 19 percre volt szüksége, hogy bejárja gépé­vel az utat, de felesége még ugyanabban az esztendőben rekordját több mint 10 órá­val javította meg. 1933-ban a pilóta-házaspár Walesből ki­indulva, „Seafarer“ nevű gépén átrepülte az Atlanti-óceánt. Netwyorkba akartak jutni, de az amerikai szárazföld felett kényszerleszál­lást végeztek. MoIIisonné az első nő, aki az Atlanti­óceánt kelet-nyugati irányban átrepülte. A házasok kedvelt sport-kirándulásukat, a london—fokföldi utat azonban ezután sem hanyagolták el. Mikor Thomas Rose ez év februárjában megjavította MoIIisonné utolsó, 4 napos, 6 órás és 56 perces rekordját, azon­nal felkészült, hogy' visszaszerezze magának a dicsőséget, ami mostani repülésével sike. rült. kilenc hénapLa taSi, mig Erdélybe érkezed a levél Abesszíniából Túlsók „félekerősitőí“ fogyasztalak az ahesszin harcosok Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. A kisebbségi és emberi jogok előh&rcoa&> AIUiD. (Az Ellenzék tudósítójától.) Miköz­ben a napilapok hasábjain percenként arról értesülünk, hogyan áll a helyzet Abessziniá- bajn és találgatjuk, vájjon az Addis-Abebába bevonult olaszokat megtámadja-e Dagatraye elszánt serege, ezalatt szép lassú tempóval, 9 hosszú hónap alatt ugyancsak Abesszí­niából érkezik egy Jenéi Aiudra. Mégis csak ügyes emberek az újságírók, rövid pár óra leforgása alatt értesítenek a túlsó világrészben zajló eseményekről, mig a postaforgalom szinte egy évet igényel egyet­len levél megérkezéséig. A gyűrött külsejű, számtalan furcsa bé­lyeggel ellátott levél Írója dr. Sáska László, valamikor szeptemberben tehette Irga-Alem- ben a benszülött postás zsákjába szüleinek szóló sorait. Az őszi levelek hullásától a ta­vaszi rügyfakadásig vándorolt a levél, keltezési dátuma még háború előtti, mikor csak készülődtek a nagy háborúra és nem is vették komolyan a közelgő veszedel­met. A késedelem egyik okai az is, hogy az abesszineknek egyáltalán nem volt sürgős a levélváltás, hiszen a benszülött postás Irga- Alemtől (Sidamo fővárosa) 365 kilométert kellett megtegyen gyalog Addis-Abebáig kezében tartva hivatalos jel­vényét: a lándzsát. így vonult steppéken, őserdőkön keresz­tül G fővárosi fő postáig és vissza. Postazsákját magára kötözte, mert nem­csak portyázó rablóktól, de vadállatoktól is meg kellett védje azt. Éjszaka feje alá tette, mert nem egyszer történt meg kevésbé elővigyázatos postással, hogy a kiváncsi hiénák és sakálok eltüntették az egész zsákot. Ez a magyarázata részben a gyűrődésnek, melynek volt még egy érdekes áldozata. A LEVÉL Dr. Sáska László pesti barátaitól dobozo­kat, rovargyiijtő szelencéket kapott a posta- asztalnál, hol az egész város jelen szokott lenni. Nagy csodálkozással nézték a benszii- löttek az európai küldeményt s amikor a sok rajta alvástól összegyűrt dobozokat kinyi­totta a doklor, igy kiáltottak föl: — Tatám-batám nornó ! . . . Vagyis: nagy-nagy szégyen ! . .. Dehát szegény postás csak lelkiismeretesen teljesitetle szolgálatát, nem tehetett róla, hogy a dobozok oly vékonydongájuak voltak és betörtek ráhajtott bus fejének súlya alatt. A levélből megtudjuk, hogy a ben.szülőitek, milyen előkészületeket tettek a közelgő hábo­rú hírére s ezek elolvasása után nem csodál­kozunk Abesszínia élést én. Abesszinia különféle élvezeti cikkek hazá­Minden ember iiegíőbb kívánsága: srn a testi és Lelki egészség. Egészséges eroiiep az, akinél az akarat, a belső ösztön és íz erkölcsi világrend harmonikus összemiikö- déséből alakul ki. Akár előre megfontoltan, akár pillanatok behatása alatt cselekszik ténykedései a külvilág, a belső erkölcsi éd és az ösztönvilág kívánságait egyaránt rév pektálják és igy egészséges kornpromisszit. mokra képes. A mai embertípus lelkének felnagyobbfl tolt kivetítése a kor szellemét tükrözi vissza s ez tulkövetelések elé állítja az egyént, ami összemorzsolja az életvitelnek ösztönös és eszményi háztartását. Lelki konfliktusokat idé2 elő (parapátiás-neurozisok), a betegsé­gek sorozatát teremti meg. Elsősorban emésztési zavarok, hányinger, szédülés, ál­matlanság, heviilés, máj, vese és epebajok lépnek fel. A világhírű „Castro D“ gyógyszer a vege­tativ idegrendszeren keresztül, tehát mond­hatni a lelkiidegrendszeren keresztül hat az emberi szervezetre, egyensúlyba hozza a megzavart idegpárokat. Tehát érthető, hogy mind az öt világrészben neves klinikusok, mint egyik legkiválóbb gyógyszert említik. Tapasztalati tény, hogy 10—15 éves idült gyomorbajok, görcsök rövid „Gastro D“ ke­zeléssel tökéletesen meggyógyultak. Kapható a vezérképviselőnél: Császár gyógyszertár, Bucureşti, Calea Victoriei 124, Vidékre 130 lej utánvéttel küldi. ja, pl. a Rudo!f-tó irányában levő Kaffa- tartományban, a kávé őshazájában, egy köz­szeretetnek örvendő cserjéjük van: a csát, minek levelét és gyenge hajtásait rágják, mert bóditó a hatása. De ennél sokkal jobban szeretik a gésát, ez is egy cserje, melynek megszáradt leveleit összeszedik és 15—20 li'.er ürtartalmu fa- lörzsmozsárbtan megtörik. Ezt a műveletet különös ütemü, néha dal­lal kisérik, a megtört anyagot cserépedé­nyekbe teszik és mézes vizzel leöntik, a há­zak falához állítják érni és 5—6 nap múlva kész a teccs, a sárgás szinü, édeskés nemzeti ital. Minden farancsit (idegent) megkínálnak ezzel, melynek szintén nagy bóditó hatása van. A mozgósítás hírére minden benszülött őrült iramba kezdte el a teccs készítést, el akarták látni magukat a veszede’em idejére. Minden kunyhó előtt dongott a famozsár és valamivel idegesebb ütemmel hangzott a kí­sérő dal. Az edények (gombó) felett gyakran voltak közelharcok, meri nem volt elég be­lőlük, apa és fia dühbe forgó szemekkel rán­gatták ki egymás kezéből a gombokat. Nem csoda, mert a benszülöttek felfogása szerint a teccs acélossá teszi az izmokat és bátorságot kölcsönöz a harcosnak, az európaiak szerint azonban a teccs csak szemtelenné, merésszé teszi a feke­téket. A nagyfőnökök sok-sok gésó földdel rendel­keztek, ezeket rabszolgákkal dolgoztatták meg, sőt volt külön teccs őrük is, aki napon­ta tett jelentést az ital állásáról. Jaj volt an­nak a rabszolgának, kinek őrizetére bízott gomból valamelyik elveszett. Fejét vették. A mozgósításkor a nagyfőnökök a teccset teli gomból fedelé­re arasznyi agyagot is tapasztattak a bizton­ság okáért és ráütötték pecsétjüket is. A nagy munkát esténként egy kis szórako­zás zárta be. Mikor is a teccs készítés mara­dékait a benszülöttek kéjes élvezettel szür- csölték, vadbivalyszarv és tökhéj poharai­kat sűrűn töltögették, biztatva egymást, hogy jól felkészült harcosnak lenni hazafias köte­lesség, mit legnagyobb részben a teccsből me­ríthetnek. Természetesen előkerült ilyenkor az ősi hangszer is, egy tányéradaku fakorongra erő­sített hurokkal keresztezett tam-tam, mit újukkal pengetnek. Persze az ifjúság táncra perdült ilyenkor és ha sokat forgott a vad­bivalyszarv pohár, néha még a kunyhó olda­lát is kirúgták. Úgy látszik a teccs babonás ereje nem se­gítette győzelemre élvezőit. Az is lehet, hogy a babona mókás ördöge megfordult és a túl­ságos sok teccs kóstolásért büntette meg hí­veit. Kedves ismerősünk dr. Sáska László azóta sem irt, aggódó családja külföldi segítségek­kel is kutatott utána, eredménytelenül, míg a napokban a Budapestre érkezett Leszieh Kiálmán hirt adott róla. Mint az Ellenzék megírta, Leszieh is Abesszíniában tartózko­dott sokáig, mig sikerült most haza jönnie. Vele üzentette dr. Sáska, hogy 11-en vannak még Addis-Abebaba a régi európai lakók kö­zül életben. Nem mozdulnak, várják a fej­leményeket. Az olasz hatóság bizonyára nem fog akadályokat gördíteni dr. Sáska Lászió komoly tanulmányai elé és sok érdekes dol­got hallunk majd tőle a megváltozott Abesz- sz in iáról. Horváth Ella,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents