Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-05 / 80. szám

1936 április 5. BECBmR Bolti szemle a mmdeiievők és nagygyomniak lelett Böjt van s egyelőre aMxaimariadtak a la­pok híradásai az evés bajnokiairól', sőt vdág- bajnokairal, okok egy oltóhely ti kben végig­ették valaawely vendéglő éultipját elejétől vé­gig, majd pihenés nélkül1 a- végétől az elejéig. Csupán a rend kedvéért regisztrálom, hogy ezidőszerint a borsŐieves-evés világbajnoka -a tányér levessel verte le elődének 28 táányi rekordját; a siil*gesztenye-evés firenzei győz­tese 402 darab gesztenyét evett meg; a rán- tocoa-evés angol bajnoka pedig 48 tojásból roltyantote rántottat vágott be 2 kiló ke­nyérről. Ezt -aiz utóbbi dicsőséget azonban nem engedhetem át Angliának, mert hitelles tanú­vallomások bizonyítják, hogy a magyar Eng’er József, polgári foglalkozása szerint karphosmesrer, fogadásból száz told • t ke­belezett be s a túlságosan egyoldalú -dedel izét ót liter bor felkorty ugatásával zunaí-o- sitolta. Mekkora lehet -az emberi gyomor teherbí­rásának határa? A klasszikus világ történetírói szédítő ada­tokat örökítettek meg., de hát a hitelessé­gükhöz szó fér. Krotoni Miion-ról azt je­gyezték fel, hogy 325 lépésnyire vitt a vál­lán egy ökröt, azután egyetlen ökötksapás- sal agyonütötte s ott helyben egy nap alatt megette. — Ovidius említ egy görögöt, aki egy óra alatt bevágott egy 50 személy szántára készített ebédet. — Hasonló gálád étvágya voite Artidamcs lydiai királynak; na­pi ételadagja 60 font hús volt, ugyanannyi j kenyér és 15 kancsó bor. Hozzáképesií a női­esség szedd bája ragyogja körül Aglais-t, az athéni MegaMes leányát, .aki vacsorára mind­össze 12 font húst csipegetett fel, 8 font kenyér és 6 icce bor kíséretében. Megakltes vök az, aki elűzte Athén zsarnokait, Peisis- tratost; utóbb azonban mégis megbékélt vele s a béke megpecsételése céljából hozzáadta fefcségjül rdi lányát. A házaspár családi éle­téről. nem maradtak ránk feljegyzések. Azonban ezek a történetek legend aszómba mennek. Újkori adatokat kell keresnünk, melyeknek hitelessége bizonyítható. A fűrészporos petróleum-leves A mult század vége felé európai hírnevet szerzett magának egy Stnazini nevű minden­evő. Pénzért produkálta magát, de abban kü­lönbözött vásári mutatványoslársaitÓl, hogy .gyomorpróbái valódiak voltak; semmiféle csalást sem lehetett rábizonyítani. A menü, melyet az összeeső dőlt közönség előtt elfogyasztott, a következő átelsort tar­talmazta: Első fogás: sűrű leves. Tányérját félig megtöltötte fürészpomal, tetejébe petróleu­mot öntött, jól mégha vonta és meggyujtotta. Tudniillik, kényes ínye volt s a levest nem szerette hidegen enni. Mikor a kocyvaUékot jó forrónak Ítélte, edfujta a lángot s a táp­láló eledelt felkanalazta. Utána, némi előétel következett: lámpa- üvegeket vágott össze, lenyelte és némi víz­zel leöblítette. (Megjegyzem, ez nem veszé­lyes mutatvány. Kisfaludy Károlyról tud­juk, hogy egyszer barátai le akarták itatni s az ismeretes ,huncut, oki borát ki nem isz- sza“‘ jelszóval ösztökélték az ivásra. Kis­faludy dőltbe jött. ,Tfuncuit, oki a borosüve- gét meg nem eszi“ — kiáltotta, leharapta a meszelyes üveg nyakát, apróra rágta és -lenyelte. Nem -lett semmi baja.) A pecsenyét szén- és 'tégla-darabok jelké­pezték. Hogy ia túlságosan tömör étel köny- nyebben csússzék, szappant és stearingyer- tyát harapott hozzá. Körítés gyanánt ócska cipőtalpakat majszolt, majd rátért a cseme­gére: agyagpipákat hanapdált szét és faszén­szeleteket roppantgatott el. Hogy ennek az ijesztő gyomorteljesitmény nek mi volt a itnitka, azt persze Strazini so­hasem árulta el. A magyarázatok közül al­kalmasint a legegyszerűbbet kell elfogad­nunk: csakugyan olyan gyomra volt, mely megbirkózott a szörnyű töltelékkel'. Hasonló bendőkkei nem csupán a mutat­ványosbódékban találkozhattunk. Teljesen hiteles tudományos híradásokat ismerünk ró­luk. 1771-ben meg fiák a bajor születésű Joseph Kotedcker, miután előttevalJÓ este még elköl­tötte szerény vacsoráját, melynek fogásait néhány kavics, egy nemezkalap és másfél ic­ce pálinka alkotta. Szegény fiú volt, nem telt MINDENKI MEGCSODÁLJA... mert arcbőre megőrzi üde szépségét egész napon át, ha RAVEL púdert, ajak- ruzst és arcpirosítót használ, — ezen ké­szítmények a modern kozmetika legtö­kéletesebb alkotásai és minden arcbőr­höz alkalmazható színben és nüánszban kaphatók A PUDER-AJAKRUZS-és ARCP5RGSITO RAVEL aláírással van ellátva és ez az igazi előkelőség ismertető jele. BUCUREŞTI, STRADA ROMULUS 63. neki többre. Felboncoltatván, talállak ben­ne 102 darab -kavicsot, 2 rézgombot és egy cipőcsattot. Ez a Kolinicker Varsóban Brühl grófnak volt az inasa, később katona lett. A kavics- evésre sohasem szűnő és -soha ki nem elé­gíthető éhsége szoktatta rá. Akármennyit evett, a jóllakottság érzése csak másfél óráig tartott nála, azután megint gyötörni kezdte a maró éhség. Pedig tekintélyes mennyiséget volt képes megenni. Drezdában 8 óra alatt belakott 2 egész borjút; az egyiket sülve, a vnásikat főve. A braunschweigi herceg- érte­sülvén a nagyképességü fiatalemberről, ma­*;:t-<iMKJfoa^i<tsiyiTrTTnMtPn~fTgftTnOTainrí'' nn gagMiMBBB■——»mmnimrri am——— rí BBPB SZÜLŐI SZIGOR Irta: CSATHÓ KÁLMÁN Katica éppen a reggeli tornáját végezte dél­ben egy órakor gnamafonszó mellett, mi­kor az anyja sebbebióbbal berontott a szobi­jába. — Katicám, — szók izgatottan, — apu megtudta, hogy reggel félhatkor jöttél haza és nagyon haragszik érte! Katica nagy szemet meresztett: — Énrám haragszik?... De miért? Hiszen -le engedőéi el a griííbe... Anyu! Az anyja ijedten biccentgetett a fejével: — Igen, igen! Hiszen én már magyaráz­tam neki! És nem is az a baja, hogy ott vol­tál, .hanem, hogy én nem vakarni veled!... mert tudta, hogy én fél-kettőkor már itthon vókam. És kijelentette, hogy ezentúl nélkü­lem nem- mehetsz éjjel sehová. — Nappal igen? — kérdezte Katica és elzárta a gramofont. Még szép tóié! — Nézd Katicám, — próbálta az anyja csillapítani, — tudod, hogy apu milyen túl­zott! De azért őt is meg keit érteni!... Régi­módi ember, az igaz, de elnézéssel kell. lenni a gyengesége iránt!... KojtLoa váMat vont: — De hát, hogy képzeli apu? Hogy me­gint kis baba lesztek, akit a dada visz majd sétálni a korzóra -a többi bébi meg kiskutya közé?... Talán még pórázt is kapok? Nem? — De hiszen ő nem tilt meg neked s-em­I mitf... Mehetsz, ahová akarsz, csak azt kiván­I ja, hogy én is veled menjek!... És hozzátette, némi nehezteléssel a hangjában: — Hát olyan nagy baj az, ha én is veled vagyok? — Nem arról van! — felelete a leány rosszkedvűen. — De, ha te eljönnél... — Nem fejezte be, legyintett. De úgy legyin­tett, hogy -az anyja mérhetetlenül! megbánt­va érezte magát. Kifakadt: — Rám igazán nem mondhatod, hogy va­laha is útját állottam akarmiféle passziód­nak! Idogy nem tartottam volna tisztelet­ben az egyéni szabadságjodad... Nem is anyád vagyok, hanem barátnőd!... Nem- igaz? Katica ráhagyta kelletlenül:: — Igaz! •— Azt mondod, — folytatta az anyja, — hogy nincs látko-d előttem!... Fiát nem tu­dom mit ártok neked azzal, ha elkísérlek a mulatságaidra?... — Nekem semmit! — Felelte -a leány az­zal a csepp türelmetlenséggel: a hangjában, amit a fiatal nemzedék mindig érez a meg nem értő előző nemzedékkel szemben. De a többiek, anyu!.... Te ezt nem érited, hogy hogy ránehezedik mindenkire, ha egy anya olt van!... Az egész hangulat bedöglik!... Senki se viszi az anyját ilyen helyre és ha én mégis vinnélek, a vége az ile-nne, hogy soha­sem hívnának sehová... Ebben a pillanatban. kopogtattak az ajtón: — Bemehetek? Katica megismerte ,az .apja hangiját. — Tüstént apu! — kiáltotta, — csak ma­gamra kapok valamit. Mialatt a pongyolát felvette, az anyja kö­nyörögve telte össze a két kezét: — Katicáim, kérlek, csak szépen beszélj apuval. És fogadj szót neki!... Katica nem felelt. Csak sóhajtott egy na­gyot, aztán kikiáltott: — Jöhetsz apu!... Készen vagyok!... Az apja belépett a szobába. Kicsit eltbgó- dott volt ezen a helyen mindig, mert anél­kül, hogy valaha is számot- mert, vagy tu­dóit volna adni magának róla, egészen más elképzelés ólt a szivein ély én. a leányáról, mint amilyennek a valóságban Katica mutatkozott, de amilyennek nem akarta látni. — Szervusz cicuskám! — mondta kenet- teljes kedélységgel. Még nem öltöztél fel? — Csak most keltem fel, — szólt a le­ány, — fejest ugorva -az oroszlán torkába. Reggelig táncoltam a griM-ben!.. Az apja alig akart hinni a fülének. Mi ez?... A vádlott ilyen nyiltan bevallja a bű­nét? Nem is próbál tagadni? Ez egyrészt nagyon kényelmes volt, más­részt pedig -azt mutatta, hogy Katica telje­sen ártatlannak érzi magát, tehát világos, hogy milyen romlatlan, lélek. Megenyhült szívvel fogta kétkezébe a leány arcát és meg­csókolta : — .Éppen erről akarok beszélni!... Okosan az én okos -kisleányommal!... — Tessék apu!... Miről van szó? Az apja megköszörülte a torkát . — Erről, hogy reggel jöttél haza. Mit- csi­náltál reggelig? Katica vállat vont: — A griilben voltunk. — Kivel? — öt -leány és nyolc fiú!... Táncoltunk. — És ittatok? — Keveset. Két cocktailt ittam mindössze. — És ki gardirozotl benneteket? — Senki apu!... Ki gardírozott volna? — Na látod cicuskám, — szólt az apja, — hát ez nagyon helytelen dolog!... Nem teszek neked szemrehányást, mert hiszen nem engedély nélkül- volttal ott, de nagyon kér­lek, hogy ilyesmivel! ezentúl ne állj elő, mert ezt ezentúl megtiltom cicuskám!... Anyu nélkül a jövőben nem mehetsz éjszaka -se­hová!... Nagyon határozottan és keményen mond­ta az utolsó mondatot. Kicsit ingerülten, mint akit bánt, hogy kénytelen szigorú hangot használni a magasabb cél érdekében, Katica még csak meglepetést sem mutatott. Rábólintott és azt felelte: — Kérlek apu!... Ahogy parancsolod! Az apja annyira; el volt rí készülve, hogy Katica ellenkezni fog, hogy ezt a feleletet nem ás hallotta meg. És folytatta ugyan­olyan hangon, mint ahogy elkezdte: — Nagyon sajnálom cicuskám, de ragasz­kodnom kell hozzá, mégpedig a te érdeked­ben, hogy ilyesmi a jövőben ne történjék'... Katica erre is bólintott, és még engedet ­Budapest, IV., Egyetem-utca 5. sz. 100 modern, kényelmes szoba. Lif­tek. H iisg-meleg ÍQiyóíiz. Központi fűtés KIRÁLYNÉ SZÁLLÓ Az étterem és kávéházban minden este szalonzene. Menü : 1*60 P. Er- zsébeí-pincébenegypincérrendszer |

Next

/
Thumbnails
Contents