Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)
1936-04-05 / 80. szám
1936 április 5. BECBmR Bolti szemle a mmdeiievők és nagygyomniak lelett Böjt van s egyelőre aMxaimariadtak a lapok híradásai az evés bajnokiairól', sőt vdág- bajnokairal, okok egy oltóhely ti kben végigették valaawely vendéglő éultipját elejétől végig, majd pihenés nélkül1 a- végétől az elejéig. Csupán a rend kedvéért regisztrálom, hogy ezidőszerint a borsŐieves-evés világbajnoka -a tányér levessel verte le elődének 28 táányi rekordját; a siil*gesztenye-evés firenzei győztese 402 darab gesztenyét evett meg; a rán- tocoa-evés angol bajnoka pedig 48 tojásból roltyantote rántottat vágott be 2 kiló kenyérről. Ezt -aiz utóbbi dicsőséget azonban nem engedhetem át Angliának, mert hitelles tanúvallomások bizonyítják, hogy a magyar Eng’er József, polgári foglalkozása szerint karphosmesrer, fogadásból száz told • t kebelezett be s a túlságosan egyoldalú -dedel izét ót liter bor felkorty ugatásával zunaí-o- sitolta. Mekkora lehet -az emberi gyomor teherbírásának határa? A klasszikus világ történetírói szédítő adatokat örökítettek meg., de hát a hitelességükhöz szó fér. Krotoni Miion-ról azt jegyezték fel, hogy 325 lépésnyire vitt a vállán egy ökröt, azután egyetlen ökötksapás- sal agyonütötte s ott helyben egy nap alatt megette. — Ovidius említ egy görögöt, aki egy óra alatt bevágott egy 50 személy szántára készített ebédet. — Hasonló gálád étvágya voite Artidamcs lydiai királynak; napi ételadagja 60 font hús volt, ugyanannyi j kenyér és 15 kancsó bor. Hozzáképesií a nőiesség szedd bája ragyogja körül Aglais-t, az athéni MegaMes leányát, .aki vacsorára mindössze 12 font húst csipegetett fel, 8 font kenyér és 6 icce bor kíséretében. Megakltes vök az, aki elűzte Athén zsarnokait, Peisis- tratost; utóbb azonban mégis megbékélt vele s a béke megpecsételése céljából hozzáadta fefcségjül rdi lányát. A házaspár családi életéről. nem maradtak ránk feljegyzések. Azonban ezek a történetek legend aszómba mennek. Újkori adatokat kell keresnünk, melyeknek hitelessége bizonyítható. A fűrészporos petróleum-leves A mult század vége felé európai hírnevet szerzett magának egy Stnazini nevű mindenevő. Pénzért produkálta magát, de abban különbözött vásári mutatványoslársaitÓl, hogy .gyomorpróbái valódiak voltak; semmiféle csalást sem lehetett rábizonyítani. A menü, melyet az összeeső dőlt közönség előtt elfogyasztott, a következő átelsort tartalmazta: Első fogás: sűrű leves. Tányérját félig megtöltötte fürészpomal, tetejébe petróleumot öntött, jól mégha vonta és meggyujtotta. Tudniillik, kényes ínye volt s a levest nem szerette hidegen enni. Mikor a kocyvaUékot jó forrónak Ítélte, edfujta a lángot s a tápláló eledelt felkanalazta. Utána, némi előétel következett: lámpa- üvegeket vágott össze, lenyelte és némi vízzel leöblítette. (Megjegyzem, ez nem veszélyes mutatvány. Kisfaludy Károlyról tudjuk, hogy egyszer barátai le akarták itatni s az ismeretes ,huncut, oki borát ki nem isz- sza“‘ jelszóval ösztökélték az ivásra. Kisfaludy dőltbe jött. ,Tfuncuit, oki a borosüve- gét meg nem eszi“ — kiáltotta, leharapta a meszelyes üveg nyakát, apróra rágta és -lenyelte. Nem -lett semmi baja.) A pecsenyét szén- és 'tégla-darabok jelképezték. Hogy ia túlságosan tömör étel köny- nyebben csússzék, szappant és stearingyer- tyát harapott hozzá. Körítés gyanánt ócska cipőtalpakat majszolt, majd rátért a csemegére: agyagpipákat hanapdált szét és faszénszeleteket roppantgatott el. Hogy ennek az ijesztő gyomorteljesitmény nek mi volt a itnitka, azt persze Strazini sohasem árulta el. A magyarázatok közül alkalmasint a legegyszerűbbet kell elfogadnunk: csakugyan olyan gyomra volt, mely megbirkózott a szörnyű töltelékkel'. Hasonló bendőkkei nem csupán a mutatványosbódékban találkozhattunk. Teljesen hiteles tudományos híradásokat ismerünk róluk. 1771-ben meg fiák a bajor születésű Joseph Kotedcker, miután előttevalJÓ este még elköltötte szerény vacsoráját, melynek fogásait néhány kavics, egy nemezkalap és másfél icce pálinka alkotta. Szegény fiú volt, nem telt MINDENKI MEGCSODÁLJA... mert arcbőre megőrzi üde szépségét egész napon át, ha RAVEL púdert, ajak- ruzst és arcpirosítót használ, — ezen készítmények a modern kozmetika legtökéletesebb alkotásai és minden arcbőrhöz alkalmazható színben és nüánszban kaphatók A PUDER-AJAKRUZS-és ARCP5RGSITO RAVEL aláírással van ellátva és ez az igazi előkelőség ismertető jele. BUCUREŞTI, STRADA ROMULUS 63. neki többre. Felboncoltatván, talállak benne 102 darab -kavicsot, 2 rézgombot és egy cipőcsattot. Ez a Kolinicker Varsóban Brühl grófnak volt az inasa, később katona lett. A kavics- evésre sohasem szűnő és -soha ki nem elégíthető éhsége szoktatta rá. Akármennyit evett, a jóllakottság érzése csak másfél óráig tartott nála, azután megint gyötörni kezdte a maró éhség. Pedig tekintélyes mennyiséget volt képes megenni. Drezdában 8 óra alatt belakott 2 egész borjút; az egyiket sülve, a vnásikat főve. A braunschweigi herceg- értesülvén a nagyképességü fiatalemberről, ma*;:t-<iMKJfoa^i<tsiyiTrTTnMtPn~fTgftTnOTainrí'' nn gagMiMBBB■——»mmnimrri am——— rí BBPB SZÜLŐI SZIGOR Irta: CSATHÓ KÁLMÁN Katica éppen a reggeli tornáját végezte délben egy órakor gnamafonszó mellett, mikor az anyja sebbebióbbal berontott a szobijába. — Katicám, — szók izgatottan, — apu megtudta, hogy reggel félhatkor jöttél haza és nagyon haragszik érte! Katica nagy szemet meresztett: — Énrám haragszik?... De miért? Hiszen -le engedőéi el a griííbe... Anyu! Az anyja ijedten biccentgetett a fejével: — Igen, igen! Hiszen én már magyaráztam neki! És nem is az a baja, hogy ott voltál, .hanem, hogy én nem vakarni veled!... mert tudta, hogy én fél-kettőkor már itthon vókam. És kijelentette, hogy ezentúl nélkülem nem- mehetsz éjjel sehová. — Nappal igen? — kérdezte Katica és elzárta a gramofont. Még szép tóié! — Nézd Katicám, — próbálta az anyja csillapítani, — tudod, hogy apu milyen túlzott! De azért őt is meg keit érteni!... Régimódi ember, az igaz, de elnézéssel kell. lenni a gyengesége iránt!... KojtLoa váMat vont: — De hát, hogy képzeli apu? Hogy megint kis baba lesztek, akit a dada visz majd sétálni a korzóra -a többi bébi meg kiskutya közé?... Talán még pórázt is kapok? Nem? — De hiszen ő nem tilt meg neked s-emI mitf... Mehetsz, ahová akarsz, csak azt kivánI ja, hogy én is veled menjek!... És hozzátette, némi nehezteléssel a hangjában: — Hát olyan nagy baj az, ha én is veled vagyok? — Nem arról van! — felelete a leány rosszkedvűen. — De, ha te eljönnél... — Nem fejezte be, legyintett. De úgy legyintett, hogy -az anyja mérhetetlenül! megbántva érezte magát. Kifakadt: — Rám igazán nem mondhatod, hogy valaha is útját állottam akarmiféle passziódnak! Idogy nem tartottam volna tiszteletben az egyéni szabadságjodad... Nem is anyád vagyok, hanem barátnőd!... Nem- igaz? Katica ráhagyta kelletlenül:: — Igaz! •— Azt mondod, — folytatta az anyja, — hogy nincs látko-d előttem!... Fiát nem tudom mit ártok neked azzal, ha elkísérlek a mulatságaidra?... — Nekem semmit! — Felelte -a leány azzal a csepp türelmetlenséggel: a hangjában, amit a fiatal nemzedék mindig érez a meg nem értő előző nemzedékkel szemben. De a többiek, anyu!.... Te ezt nem érited, hogy hogy ránehezedik mindenkire, ha egy anya olt van!... Az egész hangulat bedöglik!... Senki se viszi az anyját ilyen helyre és ha én mégis vinnélek, a vége az ile-nne, hogy sohasem hívnának sehová... Ebben a pillanatban. kopogtattak az ajtón: — Bemehetek? Katica megismerte ,az .apja hangiját. — Tüstént apu! — kiáltotta, — csak magamra kapok valamit. Mialatt a pongyolát felvette, az anyja könyörögve telte össze a két kezét: — Katicáim, kérlek, csak szépen beszélj apuval. És fogadj szót neki!... Katica nem felelt. Csak sóhajtott egy nagyot, aztán kikiáltott: — Jöhetsz apu!... Készen vagyok!... Az apja belépett a szobába. Kicsit eltbgó- dott volt ezen a helyen mindig, mert anélkül, hogy valaha is számot- mert, vagy tudóit volna adni magának róla, egészen más elképzelés ólt a szivein ély én. a leányáról, mint amilyennek a valóságban Katica mutatkozott, de amilyennek nem akarta látni. — Szervusz cicuskám! — mondta kenet- teljes kedélységgel. Még nem öltöztél fel? — Csak most keltem fel, — szólt a leány, — fejest ugorva -az oroszlán torkába. Reggelig táncoltam a griM-ben!.. Az apja alig akart hinni a fülének. Mi ez?... A vádlott ilyen nyiltan bevallja a bűnét? Nem is próbál tagadni? Ez egyrészt nagyon kényelmes volt, másrészt pedig -azt mutatta, hogy Katica teljesen ártatlannak érzi magát, tehát világos, hogy milyen romlatlan, lélek. Megenyhült szívvel fogta kétkezébe a leány arcát és megcsókolta : — .Éppen erről akarok beszélni!... Okosan az én okos -kisleányommal!... — Tessék apu!... Miről van szó? Az apja megköszörülte a torkát . — Erről, hogy reggel jöttél haza. Mit- csináltál reggelig? Katica vállat vont: — A griilben voltunk. — Kivel? — öt -leány és nyolc fiú!... Táncoltunk. — És ittatok? — Keveset. Két cocktailt ittam mindössze. — És ki gardirozotl benneteket? — Senki apu!... Ki gardírozott volna? — Na látod cicuskám, — szólt az apja, — hát ez nagyon helytelen dolog!... Nem teszek neked szemrehányást, mert hiszen nem engedély nélkül- volttal ott, de nagyon kérlek, hogy ilyesmivel! ezentúl ne állj elő, mert ezt ezentúl megtiltom cicuskám!... Anyu nélkül a jövőben nem mehetsz éjszaka -sehová!... Nagyon határozottan és keményen mondta az utolsó mondatot. Kicsit ingerülten, mint akit bánt, hogy kénytelen szigorú hangot használni a magasabb cél érdekében, Katica még csak meglepetést sem mutatott. Rábólintott és azt felelte: — Kérlek apu!... Ahogy parancsolod! Az apja annyira; el volt rí készülve, hogy Katica ellenkezni fog, hogy ezt a feleletet nem ás hallotta meg. És folytatta ugyanolyan hangon, mint ahogy elkezdte: — Nagyon sajnálom cicuskám, de ragaszkodnom kell hozzá, mégpedig a te érdekedben, hogy ilyesmi a jövőben ne történjék'... Katica erre is bólintott, és még engedet Budapest, IV., Egyetem-utca 5. sz. 100 modern, kényelmes szoba. Liftek. H iisg-meleg ÍQiyóíiz. Központi fűtés KIRÁLYNÉ SZÁLLÓ Az étterem és kávéházban minden este szalonzene. Menü : 1*60 P. Er- zsébeí-pincébenegypincérrendszer |