Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-05 / 80. szám

ELLENZÉK I (t J 0 á p r 111 % 5. mra Amerika marad a felfedezés halála Nemrégen új egévz világsajtót bejárta az a hír. hogy Amerikákul, az Óm vallonban ohvm élő facsoportot fedeztek. tel, amely cl- képeeülheteclen a- emberi feli Ogis svennt. A l eit exlevett Fik valóságos csodái a ter­mészetnek, mert 20 merer távolságból nun- vlenft magukhoz vonzanak. I*udósok. t:.ikusak meg ál lapátosa szerint ezek a tik oimn magnetLkus erővel bírnak, melyre eddig pékia ne.m akadt a teran&zet- t adományban. A világhírű „Gastro D“ gyógyszer növé­nyét s ugv.ines.uk ebben az. ősv.idonKm fe­dezte lei ; zseniális (adós, lvata, Sirata és Nakamura, ami szintén olyan feltűnést kel­eti az egész világon, mert a gyógynövény % vonatából készült „Gastro D“ gyógyszer­re! olyan eredménveket érlek, el idült to— ! s éves gyomor-, bél-, vese-, epe- és májba- oknií, ho: \ Wiener Medizinische Wo­chenschrift szaklap* hasábokon keresztül •nélcalxa a kiváló gyógyszernek áldásos hatá­sát. Megrendelhető: Császár Ernő gyógyszer­árában, Bucureşti, Calea Victoriei 124, 130 lei utánvét mellett. ga ele idéztette s felhatalmazta, hogy ren­deljen és egyék, amit csak s-zeme-száj.i meg­kíván. Komicker nem volt gurmand, öt csu­pán az ólelek mennyisége érdekelte. Előzete­sen egy kocsmában a herceg számlájára meg­evett 3 adag pecsenyét előételnek s magát ekképpen feiüditvén, jelentkezett a hercegi udvarban, ahol is nagy hirtelen felfalt 13 főm marhahúst és ben vak-alt 12 icce bort. ínyenc kavicsevők De hát nem volt mindig ilyen jó dolga. Rendes körülmények között erszénye nem bírta el a gyomra által diktált iramot s pót­lék gyanánt ráfanyalodot ct a kavicsra. Hét­köznapi ebédje nagy tál nyerskáposzta volt, ebbe beledobott 1 marék sót és 3 marék ka­vicsot s hatalmas nagy darab kenyérrel íel- lakmirozta. Kavics nélkül nem bírt meglen­ni. Egyszer kapott volna Hollandiában egy jó állást, de nem fogadta el, mert azt hallot­ta, hogy Hollandiában nincs kavics. Kedvelt kavicsai nemhogy ártottak volna neki, de egyszer -az életét is megmentették. Valame­lyik ütközetben haslövést .kapott, de a go­lyó a benne lévő kavicstömegről állítólag vi sszapatcaait­Egy másik nevezetes kavicsevőről a pá­risi Gazebía de Somé 1812 szeptember 20-i száma közök: hosszú értesítést. Monnier ab­bé volt a neve. Az abbé rendes, normális iérái voly semmi rendellenességet sem ész­leltek rajta, kivéve kavúosevő szenvedélyét, melyre huszadik éve körül szokott rá s kép­telen volt abbahagyni. A kavicsot aprónai meg­rágta és úgy nyelte ie. Ellentétben Kolnicker- rel, a kavicsokat nem éhségének csillapításá­ra használta, hanem merő ínyencségből esze­gette. Ismerte az izek különféleségét s kavi­csaik eszerint osztályozta- Séta közben nem a mezők virágaiban gyönyörködött, hanem az utón heverő kavicsokat vigyázta és gyűj­tögette. Csak iákkor ebédéit jól, ha végül néhány kaviccsal toldhatta -meg az ételsort; ebből a célból mindig magánál tartott egy csomó megfelelő izü kavicsul, csinos szelen­cében. A hölgyeket is megkínálta, akárcsak bonbonok lenek volna. A derék albé acéllogai hűségesen szolgál­ták kavicsrái’.ó (szenvedélyét- A/xmban idővel a Icgremekebb logsor is mypjfogyatkozik, el­veszi i a szilárdságot és alkaimmiíarkni válik a ikőhwítjpdáliBra. Nyolcvanadik éve felé járt Monnier abbé, mikor fogai fölmondták a iszolgilartot. Ekkor úgy segített magán, hogy nnegőriecDe a kavicsot. és kanálszámra one, mikor megkívánta. Nem völt sohasem beteg, kilencvennyolc esztendőt ért meg, ak­kor is egy baleset okozta a kulólác. Enélkül megérte voLna a 100 esahendót is, írja a tu- dományos referáda szerzője. Gyonjor-ld tárak Nemrég közölték a lsip>ok, hogy a londoni king's County-kórház.ban megoperákuk egy Mabel L. Wolf nevű 40 éves asszonyságot. A műtét során. 1203 diarab idegen itárgy került elő az asszonyság gyomrából), neve­zetesen 728 kárpitos-szeg, 152 darab külön­féle csavar, 3 biztonsági tű, 59 üveggyöngy, 89 különféle nagyságú üvegdarab, 4 drótda- rab, i c ászcfül, nagyszámú apró sróf és egy összehajtható ruhaakasztó. A furcsa étvágyú hölgy állítólag tréfából nyeld este le mind­ezeket. Az operáció sikerült, a beteg feléb­redvén a narkózisból, azonnal enni kért. Az olvasó esetleg hajltndó .lenne a fan­tasztikus hirt kacsának minősíteni. Pedig éppenséggel nincs benne lehetetlenség, a tu­dományos folyóiratok még cifrább cselek­ről számolnak be. Allább elmondunk ezek­bői néhányat. 1774 október io-cn, íi bresti tengerész­kórházban meghalt egy Andre Basile nevű hajóslegény. Jó oka volt rá, mint abból a jegyzőkönyvből kitűnik, melyet a kórház főorvosa vert fél a boncolásról. Az aktus egy $0 tagú társaság jelenlétében folyt le, mert a főorvos sejtvén a rendkívüli ered­ményt, összehívta orvostársait s kívülük még egy csomó katonatisztet, diákot és bresti elő­kelőséget. A jegyzőkönyv negyvennégy te­leiben sorolja fel a matróz gyomrából nap­világra került tárgyakat. Volt köztük 23 fa­darab cs gjally, ia kisebbek 10 cm., a nagyob­bak 20 an. hosszúak, 1—2 cm. vastagok. Néhány dugó, vasszög, üvegdarab, szilva­mag s egyéb hasonló apróságok. Továbbá egy nagy cinkanál, két kis cinkanál és egy nagy cinkanálnak a nyele. Pipaszár, egy da­rabka agyagpipával. Egy fa kanál, 12 és fé1 cm. hosszú. Kis darab agancs, három darab csatt, néhány kődarab. Egy fanyeKi bicska, behajtott pengével. Végül a legszenzációsabb lelet: egy közel félméter hosszú, 2 és fél cm. széles hordódonga. örökös rejtély maradt, hogy ez a donga miképpen került az elvadult étvágyú mat­róz gyomrába. A 18. század egy olyan csodálatos gyom- ru embert produkált, hogy I7j7-ben Böhmer Wittern be rgi professzor egy egész latin nyel­vű könyvet irt róla. (De Polyphago et Ai- lotriaphago ViiebergensL) Jacob Kahle volt a becsületes neve, de Frcss-Kahie néven lett neveztesse. Tarare, a struccgyomruak királya Ennek a gyomra univerzális tehetségű !í £l 3 '—t k E| a>x volt. Temé*n telién sokat volt képes megemii, p. u. reggelire egy malacot s ugyanaznap ebédre egy közep>es nagyságú birkát. Mikor a városi tanács előtt produkálta magát, ezt a napi.adogot megtetézte íj házinyullal, cse­megéül pedig lenyeldesett 480 darab szilvát magostul és 1 véka cseresznyét, ugyancsak magostul'. Egyébként pedig nem volt az a természetellenes gyomortöltelék, amivel meg ne birkózott volna. A kavicsevők és bicska­nyelők teljesitményei messze elmaradtak mö­götte. Kavicsot enni nem nehéz, — mon­dotta s beleharapván a kavicsba, fogának nyoma úgy meglátszott rajta, mintha almá­ba harapott volna. Az üvegevés sem esett ne­hezére; borozás után meg szokta, enni a po­harat, kávézás utón pedig a íindzsát. Szem­es fültanuk szerint gyorsan és akkora zaj­jal rágta össze az ivóedényt, mint mikor a kutya csontot rop>ogtat. Palatábla, kályha­csempe szintén kedvenc nyalánkságainak so­rába tartozont. Ha virruskodni akart, még többre volt képes. Egyszer megevett, egy ólarnonua tartót, a porzóhintővei, tollai és tollkésseí egyetemben; másszor a kocsmában egy vándordudásnak megette a dudáját, úgy, hogy a boldogtalan ijedtében kiugrott az ab­lakon, annyira megrémült, hogy most majd ő 'rá kerül a sor. Ezt az utóbbit Kinizsi Pál is megcselekedte; sőt, hogy a nagyélü emberek versenyéből ki ne maradjunk, hivatkozom arra a bizonyos Kórógyi Péterre, kií a történetíró Isthvánfíi Miklós méltónak ítélt a megemlítésre. Azt irja róla, hogy mindent elbíró gyomráról volt nevezetes. II. Lajos király kívánságára eleven egereket, levágott macskafarkikal és más efféle étvágymulaszló eledeleket vágott be minden utáikozás nélkül. Az eddig felisorotlt struccgyomruak hafá- rozoitan szép eredményeket ércek el, melye­ket érdemes volt az utókor számára meg­örökíteni, azonban valamennyit veri az eu­ropă nevezetességű, tudósok által tanulmá­nyozott, életrajzokban méltatott Tarare, a csillapithafatUm étvágy fejedelme, gyomor­király, bendő császár sbb. * i * i Lyon környékén született és 1788 körül bukkant fel Parisban, itt beállt katonának. A katonaságnál különc* dolgok derültek ki felőle: társa:, akii, jobb módú legények vol­tak, külön élelmezték magukat s a legény­ségi kosztról lemondtak Tarare javára. Ez hogy meghízott volna, lesoványodott és úgy 1 ölfalta a társai adagját is, azonban ahelyett, legyöngült, hogy kórházba kellett küldeni A főorvost érdekelte a rendkívüli ember s négyszeres adagot rendelt neki. Mind nem volt elég Tarare számára, összelopkodta a többi beteg porcióját s azt is megtette, hogy closont a gyógyszertárba és megette a boro­gatások céljára habart lenmagliszt-péper. Szörnyű énágya annyira kínozta, hogy na- gyobbszabásu étellopásoktól sem riadt visz- sza: valahogyan hozzáférkőzött egy tizenöt- tagú mu nkáscsopor: ebédjéhez s az utolsó morzsáig és cseppúg felkkmározta. Tartal­mazott pedig ez az ebéd 4 kanna aludttejet és 2 hatalmas fazék gombócot. Személyleirá&a szerint középmagasságu, karcsú és gyenge szervezetű ember voit; sző­ke és sápwdt. Szája óriási volt, lka kitátotta, felső és alsó állkapcsa 10 centáméternyire állott el egymástól. Valóságos farkastorok. Két pofája hihetetlen. tágulóképiességgel bírt: képes volt egyszerre 12 tojást a szita öb­lébe befogadni! 26 éves korában éhenhalt. Ráth-Végh István. SzöUöoUványokai, valamint amerikai sima és gyö­keres vesszőt a iegismertebb fa­jokban garantált fajtisztán szállít: CASPAR1 FR., Mediaş. K‘il5nJegeS3é£; NEUBURGER. Árjegyzék ingyen. NŐI DFVATLAPOK a tavaszi szezonra (ruha, kabát, kosztüm) már hatalmas válasz­tékban kaphatók az Ellenzék könyvosxtáljá- bau, Cluj, Piaţa Unirii. inesebb hangon válaszok: — Mondom apu ,hogy rendben van! Meg­értettem!... Az. apa alatt kicsit megingott a talaj, amért nem äaiMlt semmi ellenkezésre. Való­jában. egy kis csalódást is érzett, mert úgy érezte a gyönyörű érvei beleszomlnak. A felesége majdnem diadalmasan mondta: — Na Bárod!... Mondtam ugy-e, hogy Ka­tica azt teszi, amit parancsolsz!... — Hát igen! — felelte Katicához fordul­va. — Nagyon örülök, hogy majd magad is belátod cicnsíkám!... — Hogyne apu!... Ha megtiltod, hogy ezentúl táncoljak, hát nem fogok táncolni!... Bizonyosan okod van rá!... Engedelmes hangon mondta ezt is, de vég­telen szomorúsággal és az utolsó mondatá­ban már könnyek reszíkettek Az apai szív elfacsarod ott ennyi gyermeki megadás és bé­náit láttára. — Cicuskám, — szólott nemcsak sokkal szelidebben, de egy kis ijedtséggel és bi­zonytalansággal!, — már hogy tiltanám meg. hogy táncolj!... Felőlem annyit táncolhatsz, amennyi jólesik!... Csak azt akarom, hogy anyád mindig veled legyen!... Katica elnézően mosolygott a könnyei közt. És a hangjában volt valami a bölcs öregéből, aki a tapasztalatlan ifjúval beszél, mikor erre azt felelte: — Csakhogy ez lehetetlenség apu!... A fia­talság hozzászokott, hogy a mamákat ne vigyék és én nem ronthatom a többiek mu­latságát... Hát ezentúl inkább nem is megyek majd!... — De cicuskám! — kapott a szón az apja, mert valami halvány lehetősége ígér­kezett a békés megoldásnak, — meghívtok hozzánk fiatalembereket és táncolhattak há­borítatlanul — De ap*u, hogy gondolod, gramofonra, j vagy pláne rádióra mégsem lehet úgy lán­colni, mint eleven jazzraL. De ez nem szá­mit! — tette hozzá gyorsan. Tudod, hogy én soha sem vitatkozom veled, mert tisztá­ban vagyok vele, hogy... Ezt már kezdte az apja nem hinni. — De miért nem vitatkozol’? — csattant fel élénken. Én nem akarok sem butaságot, sem kegyetlenséget!... Ha nincs igazam, győzz meg!... Ámbár nem tiudom, hogy győzhetnél meg arról, hogy rendjén való do­log, ha egy fiatal leány minden felügyelet nélkül csavarog az éjszakában!... — Egyedül nem is, apu!... Egyedül én se mennék 'be egy ilyen helyre, még ha kiiílde- nel sem!... De azt hittem, hogy, ha a magam zártköini társaságával vagyok, az nem tamy- nyi, mintha egyedül mennék... Ezt se vita- keppen mondom!... Nem azért, hogy bármi­ről is meggyőzzelek! Csak megnyugtatásul a múltra nézve!... Kis szünet következett. Az apa már csak azon gondolkozott, hogy tisztességgel ho­gyan vonulhatna vissza, vagy, hogy mibe j kapaszkodhatnék mégis a 'tilalom fenntartá­sa érdekében. — Hogy szoktál hazajönni? — Taxin. — És ki kisér haza? Valamelyik fiú! Mi? Hát látod cpp>en ez az, amit nem lehet!... Hogy éjszaka egyedül kocsukázz egy fiatal­emberrel! — De apu! — felelte Katica. — Hegy i gondolsz olyat? Engem mindig Mici szokott hazakieérni a bátyjával... ök aztán együtt mennek haza!... Az apa most már voikSsággal úgy érezte, hogy ízetlenség és ostobaság vök ezt az egész dolgot szóvátenni ilyen lleánnya1 szem­ben, mint az övé Már csak egyetlen aggo­dalma volt: — Na éls? Ki. fizeti a számlát? A fiuk? Erre már elnevette magát a leány: A fiuk? Miből fizetnék szegények? Kiki magáért!... Az anyja (alkalmasnak érezte a pállana tort, hogy közbeszóljon. — Ugyan, semmi megértés nincs benned a lányoddal, szemben. Katica azonban nem mutatkozott hálás­nak a segítségért. Ingerült hangon támadt az anyjára: — Ne bántsd aput, anyu! Én -apunak va­kon engedelmeskedem. Ha ő nem akarja, hát nem akarja!... Ezt már nem birta el az iapa! szív. Túl­áradt. — Dehogy nem akarom! Hogyne akar­nám!... Hiszen ha igy áll a dolog, a világért sem akarom rontani ia mulatságodat!... Csőik arra kénlek okosan viselkedj... továbbra is!... Na!... Hát csak öltözz most már szaporán! Mert későre jár és ebédelni szeretnék!... — Két kezébe fogta a leány arcát és a szemébe nézett: — Jó gyermek vagy deu.skám! Ami igaz, az igaz!... Csak ilyan is maradj! És meghatootan megcsókolta, jobbról is, balró. is. Az ajtóból azonban még visszaiordu.lt: — Igaz ni! Ha pénzre van. szükséged, csak szólj Adok szívesen!... Katicának felcsillant a szeme; — Jaj de drága vagy! — szókra odafut­va ás kezet csókolt. Éppen kérni akartam tőled ötven p>engőt!... — ötven ptengőt? — Az apa úgy érezte, ennyivel igazán tartozik a leányának, ha mór az imént úgy elszomoritocta. — Nesze, itt von!... Csak jó kis leányom légy!... Mikor az ajtó bezárult utána, Katica oda­fordult az anyjához: — Hát láttál1 már ilyen -angyalit valaha? — kérdezte, mhaiatt a pénzt eltette a reu- küljébe. Szegény! Alig várta, hogy a tilalmat visszavonhassa!... Édes, kis apu! Drága, mor­gó medve! Hogy szeretem!... Az anyja egy -kis féltékenységgel kérdezte: — És engem? — Téged i&! — fdielte Katica kegyesen. De az más!... Te szövetséges társ vagy!... Ve­led veszekedni is lehet!... Azért prima anya vagy!... De apu szigorú ember!...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents