Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-22 / 93. szám

O

n

«TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/19*9.

■Hva

■■■

■■■■■■Hi

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4 Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaca Unirii 9 szám. — Tekfonszám: 109. — Levélcím: Cluj, poscafiók 80.

MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS

Előfizetési 840 lej. — pengő. A

árak.: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440^ évente Magyarországra: negyedévre xo, félévre 20, évente 40 többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több

LVII. ÉVFOLYAM, 93. SZÁM.

SZERDA

1936 ÁPRILIS 2 2.

Rém üldözünk

i az uj drágasági hullámverésben, a régóta szép csöndesen emelkedő dagályban. Néhány nap alatt átlag 4 százalékkal szöktek föl az árak városunkban, ami önmagában véve nem volna sok, csakhogy már nem az első és még 1 nem az utolsó lépcsőfok a kínos tornában. .4 gazdasági válság lassú enyhülésére hivatkoznak egyfelől s a gazdasági elzárkózás sikerére másfelől. De mind a két tényt, amely öröme a tőkeképző elemnek, kiviteli engedélyes külkereskedelemnek, « kartelies gyárnak és a törvénytelen jövedelmeket űző más boldog rétegnek, nem képes rokonszenvével illetni a számolt pénzből élő, a kis ember, a tömeg, amely az örvendetes jelenségek levét megissza és mindenki költségeit megfizeti. A munkabérek és a javadalmazások nem emelkednek, sőt csökkennek, vagy el is apadnak a munkanélküliség aszályában, ellenben az élelmiszer- és legszükségesebb iparcikk-árak egyre magasabbra szökdécselnek: a drágaságot a hegymászás nem fárasztja, nem pihenteti, nem lassítja. Sőt. A gazdasági élet időjárását szemlélő és kutató tudomány megvigasztal: jó hozzá szokni, mint a vetemé- nyeknek és gyümölcsöknek most a talajmenti fagyokhoz, a drágaság e kis százaléknyi folytonos emelkedéséhez, mert lesz szeur.- csénk még nagyobb és kihagyás nélküli dráguláshoz. A költségvetést annyi meddő kísérlet után egyensúlyba helyezvén végre, mivel uj termelő forrásokat nem bírnak nyitni, az egyenes adókat sem fötajzani, sem bevasailni nem bírják már, az emelkedő kiadásokat az egyéb közjövedelem fokozásával teremtik elé: fölemelik az illetékeket, a fogyasztási adókat, mindenekelőtt a vámtételeket és ezzel a drágaságot a nyakunkba sózzák. Nemrég olvastunk épületes cikket, hogy most egyebek társaságában a posztógyártás került olyan állandó pénzügyőri ellenőrzés alá, mint régebben a szeszgyártás, mikor minden kész hektolitert rögtön megadóztattak, most minden elkészült végre azonnal jelentékeny forgalmi adót vetnek ki, nem beszélve a vállalat egyéb, már megszokott reivdes megadóztatásáról. Ez a magyarázata, hogy a belföldi posztó hatalmasan megdrágult és az öltözködés helyett rongyszedés következik.

Hivatkoznak más oldalról a lej örvendetes megerősödésére, ami megint csak a választottaknak ok bensőséges örömre. Miért, hogy az inflációs jelenségeknél szokásos módon növekedett a drágaság a pénzünk romlása és szaporodása idején, most pedig a javulás korában szintén csak drágulás van, ami a megszokott uj gazdasági töményekkel ellenkezni látszik•? A bizalmatlan pénz kibújt újabban rejtekéoől és. az építkezésekre vetette magát, főleg a fővárosban. ahol büszkén mutatják az egyre szaporodó felhőkarcolókat. Reméltük és tapasztaltuk is, hogy lemennek a lakásbérek, a kínálat és a kereslet ősi törvényének a szellemében. íme, azonban ijedten kell megállapítanunk a helyzetben az újabb tótágast: a lakbérek megint csak „emelkedő és szilárduló irányzatot mutatnak'-‘ s különösen a főváros uj palotái hőkölt étik vissza lakbérkereső hős evezőseinket az egyre fokozódó árakkal. Mindenütt, ahol a gazdasági válság javulását megállapítják, halmozódó fölöslegeket a rossz időkben az elpatlanásig feszített közterhek csökkentésére fordítják. Mi nyomát se látjuk ennek és meg kell elégednünk ezzel a kétes engedménnyel: az egyenes adók emeléséről nem lesz szó. íme minden rosszakarót nélkül meg kell állapítanunk, hogy a gazdasági életben valami titkos betegség van, amelyért a felelősséget csak a félelemre hárithertjuk, amely visszariad a gazdasági hatalmasságoktól és az erkölcsi kilengésekből való némi leszámolástól.

sziraláá végleg föladna a népszövetségi tanács

Ifjabb, ©főáleu fölhívás €i béke éfdekébesí« — Âbess^ssîla wieglbizoitfa fisába bévt tényleges segítséget. — Olaszország leitételei

fiel»!isii ii angol höiveiemftia a genii határozat ellen

A népszövetségi tanács tegnap olyan határozatot hozott, mely lényegében nem jelent egyebet, mint hogy Abesszíniát a sorsára hagyják. Az utolsó erőfeszítéseit tevő Abesszínia érdekében a tanács csak a békére való újabb felszólításokat hozott végeredményben össze s még ezt is kevésbé erélyes hangon volt kénytelen megfogalmazni, mint az ezirányu előbbi felszólításokat. Genfből ennek megfelelően újabb ünnepélyes felhívás fog menni Olaszországhoz, hogy ne feledkezzék meg azokról a kötelezettségekről, melyeket a Népszövetség tőle, mint egyik alapitójáiól és rendes tanácstagjától elvár. Abesszíniát és Olaszországot pedig egy üttesen hivja fel a tanács, hogy ne folytassanak egymás ellen gázháborut. Az abesszin kiküldött hiába mutatott rá kétségtelen érveléssel, hogy országának tényleges segítségre van szüksége, nem értéktelen felhívásokra. A népszövetségi tanács elfogadta |iatározatot és bár nem zárta be rendkívüli ülésszakát, elhatározta, hogy munkálatai! megszakítja a május íl.-i rendes ülésszak megkezdéséig.

A határozatot megelőzőleg a népszövetségi tanács tagjai egymásután fejtették ki álláspontjaikat, több-kevesebb őszinteséggel mutatva rá az okokra is, amelyek ezt a határozatot az adott viszonyok között számukra elkerülhetetlenné tették. Madariaga, a íizenhármas bizottság elnöke erősen hangoztatta, hegy' a jelen pillanatban a gyakorlati helyzettel kell számolni, nagyobb dologról van s;á, mint a Népszövetség eljárási szabályairól és hogy pillanatnyilag a lényeg az, hogy Olaszország, mely eddig tiszteiéiben tartotta a Népszövetség tanácskozásait, továbbra is megtartsa népszövetségi kapcsolatait. Eden újra hangoztatta, hogy a háborús támadás büntetlenül nem engedhető meg. Ugyanakkor azonban kifejtette védekezését is, melyet a londoni kormány főleg Anglia közhangulatával szemben akar felhasználni s amely' már Baldwin miniszterelnök utolsó beszédeiben is megjelent. E védekezés szerint minden baj onnan ered, hogy a Népszövetség még csak részben foglalja magába a világ országait és így egyetemes akciót a háborúval szemben létrehozni nem lehet. „Anglia — mondta Eden — tudatában van a népszövetségi közbelépés határainak, amely az intézmény egyetemes jellegének hiányából származik és tisztában van azzal, hogy csak kompromisszummal lehet a jelenlegi válságot megoldani“. A szankciókról csak annyit mondott Eden, hogy tagállami kötelezettségének érzi legalább az eddigi gazdasági és pénzügyi szankciókat fenntartani, amíg a béketárgyalások eredményhez nem vezetnek. Boncour Franciaország nevében már valamivel őszintébben beszélt. Ő beismerte, hogy a bármilyen áron létrehozandó abesz- sziniai béke első sorban „az európai fenyegetések elhárítására szükséges“. Franciaországnak, Boncour célzásai szerint is, azért kell Abesszínia föláldozása árán is az afrikai béke, mert külpolitikai számításaiban szüksége van a teljes erejével Európába visszatérő Olaszországra. „Barátaink meg fogják érteni, — mondta Boneour — hogy bizonyos szerződésszegések arra késztetnek minket, hogy a világnak azon pontjaival foglalkozzunk, amelyekkel kapcsolatban közvetlenebb felelősség terhel s amelyekhez közvetlenebb érdekek is fűznek“. A francia kiküldött nem mondta ki nyíltan, de lényegileg csatlakozott Alois! báró álláspontjához, hogy az olasz—abesszin viszályt más, fontosabb kérdések miatt szigorúan a gyarmati jellegű viszályok kereteibe kell visszaszorítani.

Az igy létrejött határozat mögött természetesen Anglia és Franciaország megegye- ! zése és francia közvetítéssel Anglia és Olaszország közeledése rejlik. Anglia lemondott I a békés eszközökkel amugyis kivihetetlen követeléséről, hogy' az olaszok elleni szankciókat megszigorítsák. Franciaország viszont elejtette eddigi álláspontját, mely amugyis mindinkább tarthatatlanná vált, hogy a németekkel addig nem tárgyal, amíg a Rajna- vidéken megsértett nemzetközi jogszabályokért elégtételt nem kap. Anglia elvben elismeri az egyenlő eljárás jogosultságát a nemzetközi jog abessziniai és rajnai megsértésének kérdésében, viszont úgy Páris, mint London a helyzet gyakorlati megoldására fektetik ezután a fősulyt, amiben Németország felé Anglia veszi át a megegyezést eiőkészitő szerepet, Olaszország felé pedig Franciaország. És hogy a Népszövetséget féltő angol közvéleményt is kielégítsék, a londoni kormány kívánságára Franciaország is hajlandó arra, hogy a szankciós lépéseiben tehetetlennek mutatkozott Népszövetséget átalakítsák és igyekezzenek a népszövetségi alapokmányt nemzetközi törvénnyé emelni. Ez feltételezi a világháború utáni békeszerződések elválasztását a népszövetségi alapokmánytól, ami ellen Franciaország, hir szerint, többé nem tiltakozik.

Ez a megoldás, melyet örömmel üdvözölnek Párisban, mély lehangoltságot okoz az augol közvéleményben. A tegnap esti és ma reggeli londoni lapok erősen bírálják a genfi eredményi. Megállapítják, hogy a négus számára birodalma elvesztését jelenti, de ugyanakkor jelenti Anglia tekintélyének károsodását Is a birodalmi érdekek egész vonalán. Az angol közvéleményben már erős izgalom nyomai mutatkoznak s a Baldwin-kormány- nak minden ügyességére szüksége lesz, hogy elkerülje a közvélemény tiltakozásának olyan újabb viharát, amilyen az utólag igazolt Sir Sámuel Hoare bukásához vezetett.

4 üépszö’vefség vitája

GENF. (Az Ellenzék távirata.) A népszövetségi tanács tegnapi ülése az esti órákban ért véget, amikor elhatározták, hogy

az ülésszakot nem rckesztik be, csak a tanács munkálatait szakit jók meg a május 11-iki rendes ülésszak megnyitásáig.

A jelenlegi ülések ugyanis a rendkívüli ülésszakhoz tartoznak, mély március 13-ikán a locamói szerződésnek a németek által való

felmondása után kezdődött Londonban. Az ülés folyamán először Madariaga számolt be a tizenhármas bizottság sikertelen munkájáról). Ezután a hadviselő felek képviselőit szólította fel Bruce tanácselnök, hogy ismertessék álláspontjaikat. Az abesszin delegátus kezdetben nem élt e jogával, amire Aloisi olasz delegátus emelkedett szólásra és igen óvatos hangon' fejtette ki álláspontját, mely lényegében, a béke létrehozására

közvetlen tárgyalásokat kíván Olaszország és Abesszínia között és visszautasítja a Népszövetség által kívánt fegyverszünetet is. Aloisi a következő három pontban foglalta össze az olaszok kívánságait: 1. Közvetlen tárgyalások a két háborúskodó fél között. 2. A tárgyalásokat ne Genfben folytassák le. 3. Az ellenségeskedések csak az előzetes békefeltételek megállapítása után szűnnek meg.

A megindult vita folyamán a legtöbb szónok elsősorban arra terjeszkedett ki, hogy országa álláspontját mentegesse. Gyakorlati megoldást egyik sem ajánlott. Eden, akinek beszédére nagy feszültséggel vártak, lényegileg szintén csak Anglia álláspontjának mente^ tt H e szorítkozott.

Eden és Boncour beszédei

— Franciaország kezdeményezésére — mondotta Eden — felhívást intéztek a hadviselő felekhez az ellenségeskedések beszüntetésére. Sajnos, azonban a békéltető eljárásba vetett remény nem valósult meg. A tanács nem tett mást, mint kijelentette, hogy Olaszország háborúhoz folyamodod. Az egyetemes akciót nem lehetett mozgásra hozni. Lehetetlen figyelembe nem venni azt a tényt, hogy az olaszok mérges gázokat használtak az abesszinek ellen. Figyelembe kdlJ ezt venni, mert mi lenne a nemzetközi konvenciókból,

I ha éppen a gázokra vonatkozó egyezmény megszegése maradna büntetlenül. A tanács nehéz időket él. A közvélemény is azt diktálja, hogy őrizzük meg a hitet a Népszövetség jövőjében. Mindegyikünknek számot kell vetnünk ázzál a veszéllyel, amit a hadviselési módok ilyen megsértése jelent.

Anglia a paktumot tiszteletben tartja, de ez közös kötelezettség az összes tagállamok részére. Ha a büntetlenség szabállyá válik, hogyan legyen bizalmunk a nemzetközi törvényben. Anglia tudatában van a népszövetségi akció határainak, ami az intézmény egyetemességének hiányából ered. Tehát kompromisszumot kell keresni. A Népszövetség sikere vagy balsikere befolyást fog gyakorolni a népek bizalmára. Ebben az órában mindenki tudatában kell hogy legyen fe’elősségének. Az egyetemes akció alkalmazása egyedüli biztositéka a béke tartósságának. Anglia úgy véli, hogy tagállami kötelessége legalább a gazdasági és pénzügyi szankciókat fenntartani.

Paul Boncour Franciaország nevében rámutat arra, hogy országa főgondja a béke és a Népszövetség, valamint a népszövetségi alapokmány fenntartása. A balsikerek dacára folytatnunk kell a békéltetési munkát. A háborút nem lehet humanizálni, azt el kell hárítani, vagy a születését meggátolni. Ezért vau szükség az összesek egyesülésére. Az abessziniai béke szükséges az európai fenyegetések elhárítására. Szükséges, hogy egy nagy tagállam helyzete tisztázva legyen, hogy ez az állam közreműködést fejthessen ki az európai rekonstrukciós munkában. Ha folyton Európáról van szó. nem jelenti azt, hogy a világ többi része indifferent, de barátaink meg fogják érteni, hogy bizonyos szerződésszegések arra késztetnek, hogy a világ azon pontjaival foglalkozzunk, amelyeket illetőleg közvetlenebb felelősség terhel bennünket és amelykhez közvetlenebb érdekek fűznek-