Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)
1936-04-19 / 91. szám
X 1936 április 19. kMARSÁKYI ZSOLT: A jó aivó Sokat dolgozó embernek nagy sor éle- v^Sben az alvás. Egy kedves olvasóm ■^^megsejtette, hogy nekem is aiuuji bajom msum az alvással, mint neki. Ö mondta el 'yk* lekem a jó alvóról szóló történetet, hadd Wtfmggeljeni én is, ha ő irigijli. k A jó alvó ma már nem gyermekemében, nyugalmazott igazgató-helyettese A\\ygyik előkelő pénzintézetnek. A szóban- \)ioorgó történet idején azonban csak har- éminc esztendős volt, tartalékos tüzér tiszt ft f tizenkettes hadosztály-tüzérezredben. evezzük úgy, hogy János, k A kaszárnyát a budapesti régi Hajtsár Etetőn emeltette a hadvezetöség, ma Hun- \f(rrra-utnnk hívják azt az utat. Onnan i i Hajts ár-úttól, indultak a tüzérek ör- nkzény felé, ahol évente az éles töltésű s^yalcorlatokat tartották. Végig por oszkál- \x$ak az egész városon, ki a Soroksári-ut bVelé az országúira. János meg éppen a loSoroksári-uton lakott. Elég kényelmet- n^en volt neki úgy indulni Örkénybe, hogy pirkadatkor a Soroksári-utról fi- '.lőlckeren elment a Hajtsár-utra, onnan éoedig ugyanazon az útvonalon vissza az ^ágyukkal együtt Örkény felé. Ezt különösen azért nem kedvelte Já- ..y.aos, mert a hiábavaló jövés-menés ide- Wét az alvásból kellett elvennie. Mikor a KKnorfelhő mélyén elcsörtetett lakása előtt, Xóióhajtva gondolt arra, hogy tulajdonaképpen elég volna most kijönnie a ka- éoun és csatlakoznia bajtársaihoz. Alha- íolott volna egy órácskával többet. És növi a az alvás nem volt kismiska. Ha téli reggelen a cseléd jött befűteni, előbb .-Hbaltával verte le a Meidinger-kályha bel- psejére rakódott salakot, János felesége vémülten menekült a borzasztó lárma Velői a fürdőszobába, a szomszéd lakácsokban mindenki felébredt, csak János haladta tovább a kályha tőszomszédságában mélyen és édesdeden az igazak Imi mát. Nem is volt olyan egyszerű felébreszteni. Hosszadalmas műtét volt ez, •felesége és cselédje végezték, kezükben sXhidegvizes mosdótállal és sponqyával. Egyszóval János lement Örkénybe •.•gyakorlatra, azt illendően elvégezte, az- tán társaival együtt jött vissza a fövá- \ rosba. Pokoli volt a hőség, az ut a ka- • vargó porban a zörgő ágyukkal két na- :\ pig tartott. De végül is egy keddi napon X tizenkét óra felé rekkenő melegben be- - értek a Soroksári-utra. János meglátta messziről a lakása lefüggönyözött ablakait és halálos fáradságában kimondhatatlan vágy fogta el a sötét szoba hűvös ágya után. Gondolt nagyot és merészet, oda rag- lat ott a rangidős főhadnagyhoz: — Kérlek szépen, a jó Isten is megáld, hagyjatok engem most hazamenni. Minek menjek én a Hajtsár-utra hőségben, porban, holtfáradtan, hogy aztán megint visszajöjjek? Az üteget ti is hazaviszitek, este majd jelentkezem a vacsoránál. — Ha megígéred, hogy adomázni fogsz. ígérte János, hogyne ígérte volna. Mert ő volt az ezred legtréfásabb embere, a tiszti étkezdében roppantul szerették is érte. Most tehát boldogan lecsúszott a lóról, átadta a kantárszárat a tűzmesternek és beszaladt a házba. Mig a többiek poroszkáltak tovább, ö mór serényen dobálta le magáról az átizzadt egyenruhát és folyatta a csapott a fürdőszobában, hogy jó hideg legyen a viz. Remekül érezte magát a hűvös magányban, nem volt a lakásban egy lélek sem, az asszony a Balatonon nyaralt, a cselédlányt elengedték falura, nyári szabadságra. Nem tellett belé egy félóra, János már feküdt az ágyban. Még áttekintette napirendjét: alszik másfél órát, utána elmegy valahova ebédelni, a délutánt ellógja, este bemegy a kaszárnyába. Azzal elaludt. Arra ébred fel, hogy nagyon éhes. Jól el talált aludni. Megnézte az óráját, az megállolt. Nem baj. világos van még, nem lehet olyan későn. Derekasan megmosdott és felöltözött. De már kezdett feltűnni neki, hogy túlságos a csend a nagy bérházban. Sem jövés-menés, sem gyermekzsivaj, sem villamoscsengés, sem szekérzörgés. Kimegy a folyosóra, ott sepreyet a vici. — Hány óra, mondja. Megállt az órám. TBCLBNZéK I — Négy óra elmúlt, kérem. János visszament a lakásba és gondolkozni kezdett. Másként nem lehet ez, minthogy nem délután négy óra van, hanem szerdán reggel négy óra. Egy kicsit bizony elaludt. A vacsoráról is elmaradt. No sebaj, reggel hatkor van a rukkolás, oda még kényelmesen elérkezik. Talán nem is indulnak pontosan, még reggelizni is lehet. Háromnegyed hatkor már ott volt a kaszárnya udvarán. De jaj, reggelizni már nem lehetett. Ott áll az üteg készen az udvaron, mindjárt indulnak, sőt már közeledik a kapitány szikár alakja. János gyorsan felpattan a lovára, odarug- tat a cugja elé, kirántja a kardját: — Herr Hauptmann, melde gehor- samst, zwei Geschütze! A kapitány komor, visszautasító arccal tiszteleg. Pedig Jánoshoz máskor igen nyájas szokott lenni. Vájjon mi ütött hozzá? Indult az üteg a rákosi mező felé. Mikor a kapitány hüvelybe ereszti a kardját, ez a ,,ruht“ jele, a tisztek odakaptatnak hozzá, rágyújtanak, megindul a terefere. János azon veszi magát észre, hogy a kapitány nem válaszol neki. Lead egy adomát, a kapitány nem nevet. Ennélfogva a többiek sem nevetnek. Mi lelte ezeket? — Mondd, — szól János súgva a segédtisztnek, — mi baja az öregnek velem? — Kérlek, — felel a segédtiszt szárazon — kissé tulmégy a határon. Hogy már tegnapelőtt nem jöttél vacsorára, jó! van. Hogy tegnap egész nap nem jelentkeztél, hát elvégre az is megesik. De az mégis illő lett volna, hogy legalább elnézést kérj a kapitány úrtól. János elámul. — Mondd csak, — kérdi vészes gyaKALODONTtanácsolja Önnek ma: «£x inMfácTntűL — &&L Âsâ/ed / Mindenki elölt ismert tény, hogy a fogak körött fennakadó ételtnara dákok — a száj cca 37 fokos hőmérsékletében — 10-12 órán beiül erjedésbe mennek át. Tehát nyilvánvaló, hogy nem elegendő fogainkat egyszer egy nap mosni, kétszer egy nap és rendesen, ez a helyesI És sose feledje eJ, hogy a ICaiodont 3 kiváló tulajdonsága biztosítja a helyes fogápolást i a speciális fog-és száj-szappan enyhe I babja alaposan megtisztítja a fogakat, * " ol is ahová a fogkefe nem juthat d; a különlegesen finom tisztitó anyag Iá fényesíti a fogzoroáocot, anélkül hogy azt megtámadná; o Dr. Bräunlich állal összeállított Sefk> rizin-Olea) fokozatosan távolítja el q fogkövet és megakadályozza az újraképződést. 3 nuval, — milyen nap van ma? — Csütörtök. — ügy. Akkor kezdem érteni, miért vagyok olyan rettenetesen éhes. Tekintetes törvényszék!... Ez a készség! A hangok rohannak: — Nyolc. — Hol lakói? — A külvárosban. — Apád, anyád? — Ezek nincsenek. _ 9 — Halottak. — Ki ad enni? — Én. Vallott a fiatalkorú billiós gyerek Beszélgetés egy csésze kávé mellett (Az Ellenzék tudósítójától.) Egyesek uj j tavaszi kabátjukat sétáltatják s vannak, j akiket annyira félrevezet a jó napsütés opti- j mizmusa, hogy dúdolnak az utcán. Igaz, j j hogy legtöbbször hamisan, de privát dudo- j í lásról van szó s nekik nyilván igy is meg- j I felel. Én is sétálok, én is dúdolok, én is j í hamisan. S közben már percek óta figyel- j hetem, hogyan áll meg minden arramenő előtt bánatosra torzított arcával az a fiú. Az a rongyos fiú. (Amolyan szorgalmas, pisz- Ş kosarcu utcai emberméíi, pénztárca-virágról I pénztárca-virágra száll.) Most én követke- ] zem; valóban, a vékony hang már fel is I szólít, hogy nyújtsak át neki néhány lejt. 5 Ez a fiú, aki most ájtatos szemforgatás- \ sál ismétli a könyörgő mondatokat, enge- S dély nélkül' gyűjt könyöradoanányt. A fennálló rendelkezések érteimében kihágást követ efi, tehát bűnöző. Még pedig fiatalkorú. De milyen fiatalkorul Nem írom ki a nevét, nem fényképeztem le, nines értelme tehát, hogy eljárás induljon ellene. Még azon az alapon sem, hogy „akiskorura a leírásból rá lehetett ismerni.“ Mert, sajnos, nagyon sok illyen kisfiú van. Egyébként: a földtől számítva 70 centiméter magas. Egy fiú. Kívül rongy, helül fiú. Rongy, ez egy szó. A szó részletezve, jelen esetben: piszok, folt, szövetmaradék, szakadt félharisnya, lyuk, spárga, törött gomb, egy matrózsapka, amely valaha egy szoányirozott kiskorúé lehetett. Ahogy itt áll előttem, arra kell gondolnom, hogy egészen kiváló, nagy államférfiak, akiknek aktatáskájuk van és rendszerint mikrofon előtt beszélnek, többszáz- szor kijelentették, hogy az ügy azért döntő, mert a jövő nemzedék sorsáról van szó. Vájjon jövő nemzedék alatt ezt a kisfiút is értik? Inkluzive? Mert ha igen, akkor jó. Lassan kotorászok a zsebemben, a fitt pedig szipákol. Lehet, hogy kisebb nátha miatt, vagy ez is hozzátartozik a mesterséghez, még nem lehet eldönteni. Kihúzom a kezemet — üresen. — Van kedved kávézni? — Egy lejt csak .. . — Elviszlek kávézni, jó? dollárcsekket átvenni s az átvételt nyugtázni . . . Dupla babbal! A fiúnak félreérthetetlen, határozott rossz szaga van. Pincedoh és drukkszag. (Még mindig nem ért semmit, nyilván azt hiszi, hogy bolond vagyok — szemmelláthatólag fél tőlem A kávéig szünet van. A szeme tágan bámészkodik. Tükrök, bársonyszék. Unalmas kávéház, neki mi lehet? Hirtelen azt mondja: — Kipucolom a cipőjét, jő? Valami megváltozott riadt arcán. A füle piros lázban vörösödik és a szegény arcbőrön a könnyek összekeverődnek az egyéb csurgó folyadékkal. Ez a hirtelen pucolási vágy, ez a megértés jele, plusz hála. Az ember ül egy nedves- arcú kiskoruval és szégyeli magát. De ez nem tartozik ide. A tálcán jóindulatú kávé gőzölög, hab mosolyog, vidám kiflik kuncognak. — Az enyém?! — nagy kiáltás. Nem lehet odanézni, amig eszik (Eszik?) Addig elolvasom ezt a cikket, amely körülményesen tudósit arról, hogyan őriztetik az amerikai milliomosok gyermekeiket a kid- napperek elől . . . (Na, semmi olcsó szenti- mentálizinust! Igazán kiszámíthatatlan véletlen, hogy ez a kis habzsoló nem milliomos anyánál, vagy akármilyen gazdagéknál született; azonkívül sokmillió ilyen gyermek van a világon, nem beszélve azokról a felnőttekről, akik . . .) Lopva nézem az újság mögül a kiskorú bűnözőt a mennyei kiflivel s az emléket- gvártó boldogságos haboskávéval. Az ember legyen tárgyilagos — vitatkozom saját magammal — utóvégre az éhség manapság egyáltalán nem szokatlan, vagy feltűnő jelenség. De ahogy eszik ez a koldusfi, egvre azt a javaslatot szeretném szavakba formálni, hogy mindazok, akik ügyeinket és mint mondják, a még meg nem születettek ügyét is (1. jövő nemzedék) intézik, üljenek le néha kávézni egy ilyen emberpalántával. Tisztelt Népszövetség, kérem javaslatom elfogadását. — ? — Keresek. — Ezzel? — Ezzel.-—- Kinél lakói? — Néninél. — Ö mit csinál? — Semmit. Mosik. — Mennyit keresel? — Esőbe1 iöbbet. Akkor sajnálnak. — Mennyit? — Akkor harmincat is— rMit ettél ma? — Levest. Ötért. A bácsi mindig itt eszik? — Hogy mész haza? Első nevelés. A keskeny arcon széthúzódik az elmázolt piszok. — Haza? Lógok. — Szoktál sírni? — Nem. Hallgat, aztán később: — Minek? Jó, hagyjuk ezt. Ez a gyermek ugv össze- szoritja a száját. — Te, nem hazudtál nekem? Megsértődik:-— Nem. Csak az utcán hazudok. — Mit hazudol? — Hogy izé . . . hogy . . . hogy a mama beteg és nincs mit enni nekünk . . . — Miért hazudol? — Azért. így könnyebb. Mások is igy csinálják. — Mások? — Sok ilyen fiú van. — Sok ilyen fiú van — közli velem a kiskorú és a harmadik kiflit harapdálja. Csak éppen leírtam, nem uj dolog ez, mi felnőttek tudjuk régen. De ez szintén nem tartozik ide, ez lehet statisztika, vagy szociálpolitika. világgazdaság, vagy ahogy akarjuk. Én most egy rongyos nyolcévessel beszélek, egy gyermekkel a milliók közül, aki, ha az átlagkort eléri (vájjon eléri?), él még, amikor én, illetőleg mi, akik most adóalanyok vagyunk, intézkedők vagyunk, rendőrök, bírók és jótékonvkodók, már nem élünk. — Mi szeretnél lenni, ha felnősz? — Én? Azt várom, hogy ilyesmit mondjon: cukor- iizletes, vagy mozitulajdonos, vagy mozdony- vezető. Ezt feleli: — Miniszter. — Hát tudod, mi a miniszter? — Tudom, ő parancsol. — Mit parancsolnál? Gondolkozik: — Sokat. Azt is, hogy sok legyen a lej! Búcsú /Megrezzen. Nem érti. Képzeld el, házbérfejfájós, hogy becsön- gelnek hozzád. Egy komoly ur áll az ajtóban és azt mondja: Kérem, Rockefellerektől jövök, szíveskedjék ezt a nem megvetendő Kérdezés Néhány morzsa van még az asztalon. Csi- pegetés. Most aztán legyünk egészen tárgyilagosak. — Hány éves vagy? Szünet, szája félig nyitva van, ahogy körülnéz, aztán gyorsan: — Most elmehetek? — Elmehetsz. Leugrik a székről, egyik keze az ócska
