Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-19 / 91. szám

c ELLENZIK matrózsapkát szorongatja, a másik kér a kabátgoinbomat fi>gja: Kos/, ónom a kávét. . . A bácsi micsoda? Ilin. mi is \ agyuk ’ Mondom: Felnőtt. .Nevet: At nem lehet. Miért nem lehet? Mert «tok nem ilycuek. Milyenek? Halkan súgja: Sri vielen-gorombák. A kijáratnál van, csak annyi látszik, hogy egy idült matrór.sapka alatt megy egy kis rongycsomó. Nyolc esztendő, egy kiflivég, vezeték, keresztnév, u jövő nemzedék egy teljes jogú beltagja. Mi itt (Iliink a kávéház­ban felnőttek, állítólag .szívtelen-gorombák. Kgv kopasz bácsi zsebretes/i a négy cukrot és rekedten ordít, hogy hozzák már a cukor­szórót, mert a kávé ihatatlan méregkeserü. l'.gv idős néni fekete esipkebóbitóval kézi nagyítón keresztül pikáns vicclapot olvas a szomszédságomban és időnként felnevet. A pincér mérgesen áll a hátamögött, mert a négyes ablakban a fiatalember inár há­romszor kérte a lapot. Klaudia újra beszámol a párisi szenátus­ban ... XXX NYUGDIl FIZETÉS Valamelyik nap dolgom volt a pém- ugyigazgatóság épületében. Mikor beál­lítottam, izgatott öregeket, hadakozó rendőrt és altiszteket láttam a folyosón tolongani. Nyugdíjfizetés volt. A pénztár csarnokában egymásmellé préselve nyo­módtak a péuztár ablak elé épített kor­latok között öreg emberek és öregasz- szonyok, kezükben kékmintás nyugdij- könvv, arcukon izgalom és fáradság. Reszkető, viszeres kezek, kopaszodó, ősz- hajszálak mellett csillogó verejték, izga­tott beszélgetések, lökdösődések, indula­tos szóváltások, egyszóval mindaz a durvaság bontakozott ki előttem, amit a nyomorúság aggodalma és a pénzvárás izgalma hozott a világra. Iszonyú volt nézni a bölcsesség kor­szaka felé tartó embercsoport késői tüle­kedését és vergődését olyan bérért, mely­re az elmúlt esztendőkben rászolgált mindegyik, szomorú látvány volt végig­futni a kicserélt emberek aggodalmas­kodó arcán, riadt szemén és fáradsá­gán. Valahogy7 az az érzésem jött, hogy a pénztár előtt megforduló emberek már azzal is rászolgálnának jogos köve­telésükre, hogy7 az elmélyedés korszaká­ban az életösztön szenvedélyeinek kény­telenek szolgálni, fáradt tagok rángató­zása és indulatszavak zordsága között. Az öregség rizsporos finomságát letörlik ezek az izzadtságok. Csak néztem a kezeket, melyek arra rendeltettek im­már. hogy7 az unokák selymes feje után nyúljanak ki és néztem a rácsba bele­kapaszkodó ujjakat, melyek az öregség aszályában szárazán reszketnek ima­könyvek levelein. Mintha valami go­nosz tündér járt volna itt és maskarába vonta volna a tiszteletreméltó személye­ket. Simi és kacagni kellett egyszerre, de inkább sirni. Figyeltem a mozdulatokat. A szeren­csésebbeket, akik végre megkapták já­randóságukat, a hátul tülekedő tömeg, mielőtt még csak megszámlálhatnák a pénzüket, oly egyöntetű lökéssel pende­ríti el az ablaktól, hogy egy futball-sta- dion pénztáránál izguló fiatal tömeg­nek is becsületére válna. A sorban pár­beszédek zajlanak le: — Kalapos naccsága, kotródjék egy sorral hátrább, itt nincs protekció. — Ne tessék lökdösődni. — Fogja be a száját. — Hallgasson és várjon sorára. Az egyszerűbb emberek arisztokrati­kus gőggel tessékelik a kopott urakat szebb tájakra. Valami megátalkodott de­mokrácia üli itt a torát. A méltóságos urat, aki kétezerhatszáz lej nyugdíjért szorong már három órája, szóval és ököllel nyugalmazott hivatalszolga bán­talmazza, aki háromezret fog felvenni, özvegy Z.-né, egy fiatalon elhunyt főis­kolai professzor felesége ezerhatszáz lej nyugdijáért jött el. Fején már három­szor taszította félre a kalapját egy7 kesz- kenős nénike. Gyűlölködve ejt el mellet­te szavakat a pénztárablaknál és fölé­nyes mozdulattal sepri be a maga há­romezerötszáz lejét. Hiába, itt nem szá­mit kalap és keszkenő. A pénztárablak előtt uj arisztokrácia tüntet egy7 uj proletáriátussal szemben. Tiz esztendővel ezelőtt, még inkább magyar szót lehetett hallani a nyugdija- sok sorában. Ma egy7re kevesebb lesz a magyar szó. Nem csoda. A sort napról- napra ritkítja a halál, utánpótlás nincs. A természet és a numeruszok rendje gondoskodik erről. Megható dolog eze­ket a kopott kabátu magyarokat hall­gatni, mikor románul beszélnek. Erőfe­szítések közt állítanak egymásmellé sza­vakat, félszeg udvariassággal és ki ja­víthatatlan magyaros akcentussal ejtik ki őket, tölcsért csinálnak fülük elé, mikor hozzájuk beszél valaki. Figyelme­sen ügyelnek arra. hogy minden szót megérthessenek. A megriasztott öregur, mikor a hadonászva kiabáló rendőr be­szédét meghallgatja, tisztessógludóan meghajtja magát és engedelmeskedik, ö, nem lehet egy nagy igényekkel terjesz­kedő nyrelv célja ez a vergődés. Ha ér­ző orgánum lenne a nyelv, fellázadna az ellen a hóditás ellen: — engedjétek az öregeket uz anyanyelvükön szólani, hisz nemsokára nem lesznek. Mirevaló ékeskedni az ő meddő kínlódásukkal? Semmiféle rendelet nem kívánja, hogy az öreg nyugdíjasok ne a saját nyelvü­kön beszéljenek, de a megfélemlitettség és alázat elkíséri őket idáig is. Amint nézem a szinehagyott ferenc- jóskákat, a régi stilusu sportgallérokat, a kaucsok kézelőket, a gvériilő asszonya hajon táncoló fekete kalapokat, melyek alatt a régi világ dámái reszketnek, vá­ratlan jelenet zajlik le a pénztó rabiak­nál: Egy kopaszodó öregur fiatalos eréllyel taszít egy7et az előttelevő matrónán és rekedten fakad ki: — Mit piszmog annyit azzal az apró­pénzzel. Engedjen már engemet. A matróna meginog, ijedten kapaszko­dik meg a pénztárablak párkányán s a markában szorongatott pénzdarabok csengve hullanak a földre. A sértés iz­galma pillanat alatt eltűnik belőle, le­hajol s kipirulva kupkod a guruló pénz­darabok után. Mikor ismét kiegyenese­dik, alig liheg, a pénzt nézi, a földön kémlel tovább, ajka gépiesen mozog. Számol. Most megismerem. Egy nagyon előkelő lielybeli fölisztviselő özvegye. Végre a kopaszodó öregur is előkerül. Csaknem felkiáltok a meglepetéstől: „Nini, hiszen ez Gyurka bácsi". Gyurka bácsi a régi gavallér, aki bálokat és ün­nepélyeket rendez, virágkorzón lovagol ál és mélyen megemeli kalapját a csip kékben fürdő dámák előtt. Gyurka bácsi ö, u néhai lovag, aki valamikor pisztoly ra állott lei egy nő előtt kiejtett durva szó miatt, becsület és illemkódexek kö­zé ásta be az életét, virágüzletekben for­dult meg névnapok alkalmával, vizitelt, feszített; egyenesen ment az utcán és az életben, mint a vonalzó... és a bieder­meier-szalon pálmafái között szolid sza­vakkal udvarolt: „Nagysám... nagy* sám“... Korán eltemette a feleségét. At­tól kezdve meghiggadt. Eri magatartá­sába szomorúság vegyült, kimért moz­dulatai puhábbak lettek. Azok közé a inesszenéző emberek közé sorakozott, akik életük egy részét a temetőben hagy­ták. Elért a szelíd öregség küszöbére, így találta Gyurka bácsit a nagy7 törté­nelmi őrségváltás, az impériumváltozás. S most itt áll. A pénzét nézi, a bank jegyeket gondosan zsebredugja. idege­sen néz körül, mint aki a zsebtolvajok miatt aggódik s aztán, mint aki az il­lemnek és a becsületnek megfelelően cselekedett, elhagyója a termet. Hát idáig jutottunk, Gyurka bácsi? Most nem érek rá amiatt panaszkod­ni, hogy nálunk a nyugdijakat nem a pénzespostás kézbesíti, mint külföldön, a hónap első napján déli két óráig, gép- szerű pontossággal, mint a halál. Nem tartom fontosnak méltatni ennek a rendnek kiemelkedő tapintatosságát, a tiszteletet a rokkantakkal és öregekkel, a kíméletet a társadalom elaggott tag­jainak méltóságával szemben. Most nem az illúziókról beszélek, Gyurka bácsi, hanem a valóságról. Mert amig nem történik változás, amíg a megrokkant ember méltóságát nem ál­lítja vissza a régvárt megegyezés a nyugdiljpénztár és a posta között, addig vigyázzunk. Gyurka bácsi, kéremszépen nagyon vigyázzunk. Ki fog hinni a régi idők finomságaiban, a menüett és val- zer ütemei alatl kirajzolódó mozdula­tokban? Es ki fogja megállítani a mai fiatalság Őrületét ezekkel a szavakkal: ..A mi időnkben, fiam. minden máskép történt?** Az öregség rév, mely' higgadt és megállapodott voltával etikai pont. Vigyázzunk a fehér hajra és nyeljük el a keserűségeket Olyan szép és oly7an nagy dolog egyenes háttal járni a kese­rűségek között. Kováts József. @St!SE!H¥£M AlWoSí egy nemzetség töHéneí 'Íiez Az örmények, kiknek ivadékai Erdély 5 földjén élnek, Erzerumból vándoroltak ki J s négyszázharminchárom évén át hontalanul j bolyongtak lengyelföldön, Moldovaiban, j 1672-ben Erdély fejedelme: Apafi Mihály j azért, hogy Erdély hanyatló kereskedelmi s ipari életét mozgékonnyá tegye: meghívja a vándorlókat megtelepülésre. Gheorgheni, Gherla, Ibasfalau, Gurghiu, Petela, Batos, Vita, a település helye. * A múlt ködében elvesző adatok ezek. Köz- gazdasági tevékenységük miatt jogot ad 1. Apafi a nemzetségnek Erdély egész terüle­tén a szabad kereskedésre és iparűzésre. Otthonuk állandó lesz. Az elmúlt háromszá­zados múltban, de összeházasodás folytán is, szoros egységben éltek a magyarsággal; sőt ennek evolúciós mozgalmaiban nagy si­kerrel vesznek részt. Már IT. Apafi Mihály, Erdély nágyfejedelme kiváltságokkal ruház­za fel e nemzetséget. E kiváltságokban meg­erősítik VI. Károly császár, Mária Terézia, II. József. Gherla a szabad királyi városqjt sorába emelkedik; ez pallosjogot nyer, Da- bacamegye központja és törvényszéki szék­hely lesz. Az újabb korban, a XIX. század végén s a XX. század elején alig alakul ma­gyar pártkormány örmény eredetű, közéleti férfiú részvétele nélkül. Sőt ilyen ül a köz­élet kitüntető bizalma folytán miniszteri ranggal a számvevőszék elnöki méltóságá­ban is. A haladás szépen ívelő magaslatához jutnak: Korbuly Bogdán megveti alapjait Erdély nagy pénzintézetének, a cluji Taka­rékpénztár és Hitelbank R.-T-nek; a birtok­szerzésben páratlan ügyességgel előljárnak; olyan mintagazdaságokat létesítenek, melyek egyúttal telephelyei a kereskedelemnek is. Más nemzetséget megelőzve, állandó szállí­tói Porosz-Sziléziának, Lengyelországnak, Ausztriának és Csehországnak. A kultúra és civilizáció érdekében is nagy áldozatokat hoznak. Rómával történt egye­sülésük után, a katolikus világáramlatba kapcsolódnak: Becsben, Lembergben a Me- chitárista rend által fentartott teológiai fő­iskolán nyernek oklevelet a papi pályára készülők; fentartják a gherlai algimnáziu­mot, mint felekezeti intézetet, melyet fő­gimnáziummá fejlesztenek. Nagy áldozattal, a nagynevű építész, Alpár Ignác tervei sze­rint monumentális épületet emelnek a fő­gimnázium befogadására, megelőzve a nagy történelmi múltra visszatekintő megyeszék­helyet, Dejt. A főgimnáziuma messze vidé­ken híressé lesz; mintaszerű, kitűnő vezetés­sel a köznek nem egy kitűnő férfiát része­síti középfokú oktatásban. * A 48-as idők forradalmi láza az örménye­ket is magával sodorja. A nemzetőrség meg­szervezésében kitűnő eredményeket érnek el. 1848 május 6-án kibuktatják az aulikus érzelmű követeket: Sárosi Ferencet, Jakab Bogdánt, „akit a királyi kegy konzervatív voltáért nemességre emelt“. Fiatal szívvel, kitűnő készültséggel jutnak az országgyűlé­sen szerephez: Simay Gergely, Gherla érde­mes sz.ónoka és Korbuly iBogdán. Czecz Já­nos tábornok a forradalmi idők első napjai­ban áll a magyar ügy mellé; felajánlja kard ját Kossuthnak s mint 48-as honvédtábor­nok küzdi végig a szabadságharcot. Ilebei Kiss Ernő, mint 48-as honvédtábornok hal vértanúhalált. Előbbi a világosi fegyverleté­tel után emigrál; Délamerikába viszi a sors, ahol kitűnő katonai képzettségét felismerik s megbízzák a, délamerikai katonaiskolák megszervezésével, melyet oly kitünően old meg, hogy halála lilán Buenos-Ayresben több emlékművet emelnek az emigrációban elhunyt kitűnő katonának,. * A politikai közéletben kitűnő szerephez 193 6 i pr Ilin I jut ii 67 utáni idők íinánczsenijr: Lukíí< László. Magyarország volt péiizügyniíiiiszt«- re, mint kereskedelmi miniszterek Dánh Ernő cs Lukács Béla. \ ma élő genei in ból sokan emlékeznek *Ji Lengyel Zoli. .<i » egy megszűnt politikai napilapnak, a Nap mik vezércikkírójára a rnagvar páriámén! hangos, mindig zujongó képviselőjére. Ma gyorországon, uzidőben a fiatalság állandó an tüntetett az ónálló vámterület, önálló mugyar hadsereg, magyar vezényszó mellett , Lengyel Zoltán nem tartotta elegendőnél, » még a Justh-párl radikális 48 as program ját sem. Megszervezik az országos negyven nyolcas bal pártot. A zajongásnak végére azonban pontot lett a Szarajevóban kiiepi tett fegyvergolyó. 1867-iki kiegyezés után az erdélyi ör­mény nemzetség a fejlődés minden udottsá gával rendelkezik. Irodalmi téren kiiün» szerzőket ad az akkori irodalmi közéletnek A budapesti sajtóban fürgén szerepelnek Magyarország nagy lapjaiban állandóan cik keznek, kísérleteznek szirunüirással; fordí­tók, publicisták, tárcaírók, regény, novella történetírók, laptulajdonosok jutnak közü- lük szerephez. Petelei István színes. ize> novellái mn is szívesen olvasóitok. Színpadi szerzők közül Csíki Gergely müvei ma is műsoron vannak a műkedvelők előadásain. Tőrős (Marosán; Tivadar örmény cimü szín­darabjával ért el lokális sikert. G szerkesz- j tette „Afganisztán Vártán Crminy-Magyar kalendáriumát válogatott trifás iszmazgá- sokkal.*' Ez a kalendárium több kiadást éri s oly kitűnő humorrat megirt, irodalmi s kortörténeti beccsel bíró munka, melyet érdemes volna újra kiadni. A szinmüirók kimagasló szereplője volt Gorove László. - aki mint kitűnő szónok ült be Gherla fő- [ bírói székébe. Több ízben követe a város- J nak. „Jetzid és Hóba, vagy a Féltés és Meg- f hasonlás“ cimen megjelent szomorujátéka • színre került Budán. Pesten és Clujon. E műről az akkori feljegyzések szerint (1807» I a színészek megállapították, „hogy még eh- .< hez fogható originális nem volt a magyar theátrumban.1 Igen mozgalmas és fáradha­tatlan munkakörben tűnt ki dr. Molnár An- tal, aki haláláig a magyar törvényhozás jegv- z.öje volt, a politikai tudomány magántanára a budapesti egyetemen; közszereplése kez­detén laptudósitó, fürgetollu szerkesztő, ké- - sőbb jelentős súllyal bíró publicista, akinek nagy cikkei nap-nap után a Nemzeti Hir- j lapban, a Reformban, a Pesti Naplóban, | a Pester Lloydban jelennek meg. Szerkeszti a Magyar Lapokat, a Magyarország képes folyóiratot. Szerkesztője a dr. Ribárv-féle világtörténelem középkoráról szóló részé­nek. Kitűnő fordítója több jeles történelmi munkának. Fiatalon hunyt el dr. Esztegár László tanár is. Igen termékeny irodalmi munkát fejtett ki dr. Bányai Elemér (Zu- boly). A Pesti Naplóban, Magyarországban, Uj Nemzedékben, Magyar Nemzetben jelen­nek meg tartalmas, nagy népszerűségnek ör­vendő cikkei, folyóiratokban kitűnő tanul­mányai és történelmi tárgyú dolgozatai. Bá­nyai Elemér a világháború hősi halottja lett. Lokális vonatkozásban feltűntek: Szongott Kristóf, egyetemes irodalmi működésével. Lukácsi Kristóf, dr. Simay Gergely, dr. Gop- csa László. Külön és kegyelet szavával kell megemlékezzünk dr. Mártonffv Lajosról, a gherlai állami főgimnázium volt igazgatójá­ról, akinek tudományos, irodalmi munkás­sága különösen természettudományi szakcik­kei a szerzőre irányították a tudományos világ figyelmét. * A mult és közelmúlt vázlatos adatai a fentiek. Az említett nevek tulajdonosainak legtöbbje porladozik az anyaföldben. A je­lenbe hajlik át néhai Görög Joachim ciuc- megyei plébános emlékének fája. Öt életé­ben igaz szeretettel mondotta a katolikus székely „a nii papunknak“. Az is volt. A ma küzdők táborából kiemeljük Jakabfív Elemért, az erdélvi magyarság egvik veze­tőjét. Az örménység, mint fogalom már a múl­té. Történelmi szerepét betöltötte. Az örmény város ma szimbólikus mása a város északi oldalán elfekvő örmény nagytemető­nek, amelyben már csak a díszes márvány lapok hirdetik a mult dicsőségét. Dr. Papp Bogdán. A gyakorlati elet, az egye­temes tudás tárháza lesz! föTíni Minden kötet 475 lej. Kötetenkint kapható: Ellenzék könyvosztályában. Piaţa Unirii No. 9. Kérje a lexikon 40 oldalas ingye­nes prospektusát! LEXIKON

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents