Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)
1936-04-12 / 86. szám
ELLENZÉK / 03b áprl II% 12. rum rcs:vétfíket jel:emlő. Vagy legalább annyit mondana valaki, hogy: hm, hm, < jnyc, (jnyc. /)» a más hajat mindenki hamar elfelejti. is a haj sohasem jár egyedül. Ar ilyen ideges embert mintha szándékosan kanéra:ni akarná a tárgyak rosszindulata is. Egyik kézitáskája (lyőr táján nagy robajjal lehull a feţe felöl, rá a térdére, csúnyán megüti, liktelen dühös les: a rosszkedvű ember, nem jó volna hallani, amit elharap magában, amig a gonosz táskát visszarakja. Aztán mikor rágyújt a makrapipára, a gyújtóval megégeti a: ujja bögyét. Es igy tovább. Látszik rajta, hogy elevenen meg tudna most fojtani valakit. Ami különben oktalan beszéd tőlem, hiszen holtat még nem fojtott meg senki. Jön Magyaróvár, következik a vám- vizsgálat. Ez a rendes kedélyű embert is idegessé teszi, hát még az ilyen füstölgő haragú valakit. Az útlevelét agy nyújtja oda a vámvizsgáló tisztnek, mintha harapni szeretne. Nagy önuralmába kerül, hogy ne dohogjon. Aztán a másik vámtiszt jön. Igen udvarias. jóképű fiatal ember. Szemügyre veszi a táskákat, mindenkitől megkérdi. mennyi pénze van, mindenkitől azt a választ kapja, hegy harminc pengő. Akkor aztán rámutat egy táskára. — Kié ez a táska a sarokban? Hát persze, hogy a mérges emberé. A véletlen a legrosszabb májú rendező. A vámtiszt is éppen csak őt macerálja a hat utas közül. — Az enyém, — mondja az idegességtől remegve. — Szíveskedjék kinyitni. .le utas feláll rettentő mérgesen. Nagy lélegzetet vesz és az orrán ereszti ki. Leszedi a táskát, dühösen rángatja a fedelét. Nagyon ingerült minden mozdulata. Úti holmin kívül méltóztatik vinni valamit? — kérdi udvarias-gépiesen a vámtiszt. — Nézze meg, — tör ki a haragos ember — és nekem hagyjon békét. A vámtiszt felnéz. Bizonyára megszokta már az utasok idegességét és megtanult türelmesnek lenni. — Ne tessék idegeskedni. Megkérdeztem uraságodat. tessék válaszolni a hivatalos kérdésre. — Ne kínozzon uram, — felel ez vésztjóslóan remegő hangon, — amire kiváncsi, azt nézze meg, engem pedig hagyjon békét, mert nagyon harapós kedvemben vagyok. — Sajnálom, — felel most már ridegen a vámtiszt, — én az ön harapásával nem törődhetem, én végzem a dolgomat. Tessék ideadni a pénztárcáját. A haragos ember dúlt mozdulattal kirántja a tárcáját. Nyújtja. — Itt van, egye meg. — Kérem, — szólt emelt hangon a vámtiszt, — tessék olyn udvarias hangot használni, amilyet én használok, nézze meg az ember. — Olyat használok, amilyet akarok. Velem ne bánjanak úgy, mint valami valutasiberrel, a fene a dolgukba. Ejnye, kérem, hát nem hagyja abba? Mindjárt rendőrt hivok, a nyüstyit neki! Az utasok fölfigyelnek. Kétségtelen, hogy itt botrány lesz. Még tóin egymásnak is mennek. De nem. Csoda történik. A haragos utas felveti a fejét: — Hogy mondta? A nyüstyit neki? Hiszen ez az én káromkodásom. Milyen vidékre való uramöcsém? A vámtiszt is azonnal alább adja a szigorúságot. Készségesen felel: — Szabolcsi vagyok. — Az hát, a jó Isten áldja meg, mindjárt gondolhattam volna, olyan jóvóigá- su fiatalember. Magam is szabolcsi vagyok, kisváradi. Hát öcsém? — Gyürei vagyok. — No jól összetalálkoztunk, a nyüstyit neki. Az ábrázata egészen kiderült már. A vámtiszt is megbékülten mosolyog. Nyújtja vissza a pénztárcát. Szalutál. De a mérges utasnak külön is odaszól: — Isten áldja meg, bátgámuram. — Isten áldja meg, kedves öcsém. A vámtiszt elmegy. Az utas derült jóindulattal néz maga elé. Felkel, leveti n bőrkabátot. Leül. Kinéz az állomásra. Megcsóválja a fejét jókedvében. És azt mondja önmagának■ — Gyürei. A nyüstyit neki. VÉDEKEZZEN A reumátizmus — ha nem kezelik, — majdnem mindig krónikussá válik és akkor — túlzás nélkül megállapíthatjuk — minden öröm eltűnik az életből. Ennek a betegségnek oka — közismerten — a húgysav felhalmozódása a szervezetben ; tehát meg kell szabadulnunk tőle. Régebben Salicyles készítményekkel kezelték, nem akarunk ennek a kezelesi módnak számos hátrányára rámutatni. Azonban leszögezzük, hogy ma már van egy általánosan elismert készítmény, amely a reumátizmus minden formáját eredményesen kezeli, és ez az URODONAL o legerősebb oldószer, o hugymérgek kiválasztószere A világ legjelentősebb profeszorai ajánlják és önmaguk is rendszeresen használják. Mindenki aki reumatizmustól, köszvénytől, ischiastól, boszorkányszurás- tól, májzavaroktól, epe-, máj- és vese-kövektől szenved, szedjen URODONAL-t ez az egyetlen kezelési mód, amely visszadhatja egészségüket. Kapható gyóygszertárakban és drogériákban. Történnek még csodák? Igen, történnek! Kis, j el entékte: ennek Játszó, sárga könyvecske jelent meg „Az Erdélyi Ref. Egyház- kerület Iraterjesztése“ kiadásában. A kis könyv minden lapja ujnbb csodákról számol be; csodákról, melyek most történtek, mig mi reszketve vártuk a rádió hireit: háború, vagy béke?... Babos Sándor misszionárius naplójának egy részlete ez a könyv, melyben egyik őszi missziós utjárói számol be. Furcsa, félelmetes ország Mandzsúria! Ott csak. az jár bátran, aki állandóan hallja lelkében az Ur szavát: „Imé, én tiveletek vagyok". Ez a pár, boldog bizonyosságot adó szó a könyvecske címe, melynek, ha az utolsó sorait i? elol- oiVasta az ember, végtelen megnyugvást érez: az Ur velünk. Utazás Mandzsúriában A könyv sorain keresztül elkísérjük Babos Sándort missziós útjára. Mandzsúriában az utazás nem olyan egyszerű, mint nálunk. A kényelmetlennél is rosszabb közlekedési eszközök még hagyján (bár Babos szerint „a hullámzó Balaton tetején való utazás is kéjutazás lehet“ az övéhez képest), de maga az utazás életveszélyes. Csak ősszel „meglehetős biztonságos“, mert akkor learatják a magas kaoli'ángot, melyben máskor a banditák uton-utféien lesben állanak. Az ismert őszi vidéken haladunk át Babossal: letarolt mezőkön keresztül, hol csépelő emberek, bámészkodó asszonyok és gyermekek néznek a „fehér ördög“ után. „Mindenfelé takarítanak, gyűjtenek — irja Babos — raktároznak télire a testnek; a léleknek marad a szellemtől való félelem ós rettegés...“ Pillanatfelvételek A képről ránk mered a föld szellemének felállított kis bálvány templom, melyre egy szomorufüz borul. Kínai asszony mutatja be áldozatát a házikóban elrejtett bálványképnek. Illatos füstölőt gyújt, lóbálja és elhelyezi az ajtó előtti tálban, majd fejével háromszor a földet érinti. Ez az ő legmagasabb fokú „lelki élete". „Az uraság even?“ Kérdi egy kisfiú, kivel útjában találkozik S a válasz: „Ettem. Hát te encl?“ Nincs jónapot, kczétcsóko- üom stb., ha két ember találkozik, ez a köszönés: énéi? „Sok, nagyon sok értelme van — irja Babos — ennek a köszöntésnek, melyben az emberi tragédiákon tűi a kínai nép tragédiája is benne foglaltatik." A fsüu határában, magas póznákon harang lóg. Ezzel ad jelt a kiállított őrszem a lakosságnak, hogy banditák közelednek, jó lexz menekülni. Csúnya sötétség, nélkülözés, rettegés az emberek élete. Ilyen világban hirdeti Babos Sándor az Isten bátorító, megváltó jgéjét. Pvonda pocsolyákban lótuszok nyílnak az ut szélén, merre Babos elhalad Ez a kép szimbóluma lehet előttünk az e.- tcmpult lelkekben felvillanó fénynek, melyet bennük az Isten igéje gyújtott meg. És ezek a legnagyobb csodák, a ma csodái, lelkek feltámadása, lelkek gyógyulása. Egy tizenhat éves fiú jelentkezik keresztelésre, aki súlyos betegség következtében nehezen tud beszélni. A misszionárius kérdéseire hol csak egyes szavakkal, hol mutogatással felel, de ismerősei tanúsága szerint igazi keresztyén életet cl, olvassa az írást és hallgatja az Igét Mikor megtudta, hogy másnap ő ás részesülni fog a többi jelentkezőkkel együtt a keresztségben, örömében könnyek jelentek meg a szemében. Egy másik helységben nyolcvanöt éves vak asszonyt vezetnek a misszionáriushoz, akinek egész családja ópiurraszivó. Ezek nem nézték jó szemmel, hogy az öregasszony csatlakozni akar a keresztyen egyházhoz és hozzá még bőkezűen adakozik vagyonából , az uj imaterem felépítéséhez. Makor meg- I kérdezték tőle, mi indította arra, hogy felvegye a keresztséget, igy féléit: „Én hiszek az Urban, hogy Ö a Megváltó, éni nem akarok elkárhozni." És jönnek sorra a férfiak... „részeges, gyűlölködő voltam, most hiszek... gonosz voltam, de megtudtam, hogy az olyatn élet bűn és most szivemben béke van...“ LÁTOGASSA MEGR. AZUJ GH. BACIU partiimiizletet Cluj, Sfr. /. G. Duca Î. szánt. (volt Strada Universi ăţi ) És mindnyájuk szemében boldog csillogás van. „Ó, az ember nem adná semmiért ezt a szemcsillogást, melyben az élet mélységeinek gyémántjai ragyognak.“, írja Babos. Bizony lótuszok ezek a szegény, hányatott életű kinaj emberek, lótuszok a ronda pocsolyában. A „fehér ördög“ elnevezés, amellyel most már minden külföldit Iliiéinek a kínaiak, élesen rávilágít arra, hogyan bántak velük a „dvilizáilt“ és „kulturált“ európaiak. Ez a „fehér ördög“ aki közülünk ment hozzájuk, Isten békéjét és segítségét vitte nekik. És ha „ördög" névvel illetik, „távolról .sem akarnak valami csúfat mondani.“ De ez igy rögződött meg a köztudatban. A kínaiaknak nagyon tetszik, hogy Babos Sándor nem angol s vizsgál gat ják arcát, szánét, szemét, mikor arról beszél nekik, hogy a magyarok ősei is Ázsiában laktak s ugyanolyan eredetbőil valók, mint a ki na iák. „Az östestvér szeretet sugárzott ki szeméből“ egy atyafinak, mikor erről kérdezősködött. Ezzel kapcsolatban Babos idézi a „Hajnal" c. missziói lápból, hogy egyszer a Kínában dolgozó magyar páterek közül párat banditák támadtak meg; de mikor megtudták, hogy magyarok, szabadon engedték őket, sőt „biztonsági levelet adtak kezükbe, melyben intenek más rablóbandát, hogy ezeket a magyarokat ne bántsák." Rablók rokonszenvével természetesen, nem akarunk dicsekedni. Érthető azonban, ha a magyar misszionáriust mélyen meghatja a kínaiak rokonérzése. Mondhatjuk, hogy ez a hirtelen felrobbant rokonsági érzés csak pillanatnyi szeszély. De mégis melegség sugárzik a mi szivünkbe is, mikor megérezzük itt, a nagy idegen Európában, hogy népünk bölcsőjében még „tartják a rokonságot“ velünk. Történnek még csodák s mi bámulva nézzük a nagy káoszban Isten kezét és halljuk ia hangját: „Imé, én tiveletek vagyok.“ Biró Sándorné. PÉKEK DAGASZTÓ-GÉPEKET TÉSZTAELOSZTÓ-GÉPEKET K1FLIS0DRÓ-GÉPEKET, HENTESEK részére KUTTEREKET HUSFARKASOKAT KO LBÁSZTö LTŐ - GÉ PÉKÉT BÉLTISZTITÓ-GÉPEKET szálüt elsőrangú kivitelben: itiEGER ÁH®. Gépgyárait Stir ta Ajánlatok,képes ismertetők bérmentve, szakemberiáto- siatás INGYEN a lomén opep® 'T??! mama: vasaasmem j l/j&afl ERŐRE szoprán ALEX. LíIPMSCIII bariton EDÖÉIS a Bucureşti Operaház tagjainak vendégjátéka
