Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)
1936-04-12 / 86. szám
T9S6 ISprTTTs f*2. ELLENZÉK â PIPA Elbeszélés Irta: KERTÉSZ MIHÁLY niüsa, Balog Mihály bi rrokátxSi, annak beleegyezése nélkül az ellene alkalmazott erőszakkal elvitte... A isuUyos vádak elhangzása után mélységes csend feküdt a süni levegőjű teremre. Még az elnök is halkabbra fogja a hangját, •amikor megkérdezi: — Megértette a vádat, Czinege? Az ügyész önelégülten feszeng, mert a bizonyítási anyag ismeretében semmi kétsége sincs az eredmény iránt. A bírák sem mutatnak különösebb érdeklődést, mert bár a bűncselekménynek ritka halmazatival állnak szemben, mégis egész sima lefolyásúnak ígérkezik a tárgyalás. A tényállás minden pontjában tisztázva és bizonyítva, a vádlott pedig a lényeges körülményekre beismerésben j van. Alig-alig figyelnek tehát az esetné- ; nyékre. De annál inkább a falubeliek, akiknek megnyuillk a nyaka, kimered a szeme, úgy lesik Czinege Matyi válaszát az ölnök kérdésére. Matyii nem1 is sokat gondolkozik, máris fel reped a szája: — Megértettem — löki ki magából a szót röviden. — Bűnösnek érzi-e magát? — fbggutózik tovább taz elnök. Erre a kérdésre már nem ad olyan, gyors választ. Gondolkozik, mintha csak most vetne számot lelki ismeretével. — Én nem akartam megölni Balog Mihályt — szólal meg végre. — Eszembe sem vót... Csak egy kis búzát szándékoztam lek- virálni... Ha ki nem gyiin, nem is történt volna egyéb... De hát kigyütt. A többi oszt úgy adódott magáruk.. Ezért hát csak a búzába vagyak vétkes. A többit nem vállalom... Az elnök nem' is sokat) faggatja, hanem leülteti' így a tanukra kerüli a sor. Elsőnek Balog Mihályt, a sértette! szólít- j tatja be az elnök. Balog tétovázva tesz néhány lépést. — Jöjjön közelebb, — biztatja az elnök. A sértett nekibátorodik és egész az emelvényig topog. Magas, szikár ember, úgy a Itatván körül. Haja, bajsza sárgásfehér, teste kissé előregörnyedt. Illendően köszön, amikor megáll az emelvény előtt. Az elnök egymásután leszi fel a kérdéseket korára, foglalkozására, családi állapotára, majd rátér a bűncselekményre. — No, mondja el sorjában, hogyan is volt az augusztus 25-én éjszaka? Balog Mihály mélyet lélegzik, megsodorja bajszát, köhint is egyet-kettőt, de mindezt csak azért, hogy egy kis időt nyerjen, míg mondani valóit rendbeszedi. Mert érzi, hogy most ő itt a legfontosabb személyiség. Nemcsak a magos törvényszék, de ai falu színe-java figyel a szavára, amiről még sokat fognak beszélni a gazdakörben, piacon, a szövetkezetben s egyéb nyilvános halyen. De talán még az újságokba' is kiirják, hogy miket mond. Meg kell hát rágni a szót. ■— Úgy történt, kérem — kezdi el végre —, hogy éjfél után felébredtem, mert néhány év óta már nem tudom végigaludni az éjszakát. Fdülltem hát az ágyba, oszt, hogy jobban teljék az idő, rágyújtottam a pipára. Nagyon szerettem, kérem azt a pipát... Harmadéve vettem a Szolnoki vásárba, valódi tajték vót, karcsú nyakú, mint a hattyú, jó szeleiő, dohány is bőven fért belé, a kupakja meg olyan cifra vót, hogy a jedző ur is megcsudálta... És, ami a legfontosabb, nagyon szépen szívódott... — Ne a pipájáról beszeljen, óreg! — szakította félbe türelmetlenül iaz elnök. — Arra nem vagyunk kiváncsiak... De nem is fontos... *— De éppen, hogy erről kell szót értenünk! -— kapja fel a fejét Balog. — Mert úgy vettem észre, hogy a pipa hiányzik a tényálladékbul... Buziról, gyilkolásnál, meg gyújtogatásra! folyik csak a beszid, a pipând meg egy hang se! — Mondom, hogy ez nem fontos — ismétli az elnök. — Az uraknak nem, de nekem igenis! — erősködik Balog. — Mert a pipa is szerepol... Azt nem lehet kihagyni! — No, jól van, hát csak folytassa! — törődik a változhatatlanba az elnök. —- Szóval abból a fájmtos pipábulí eregettem a füstöt, amikor valami neszezést hallok az udvaron... Mondok, kimegyek, megnézem, ki jár odakint, mit akar, csak még azon gondókoztam hogy vigyem-e a pipát is magammal, vagy hagyjam u padkán... De hát az ördög nem alszik, oszt azt súgta, hogy vigyem csak magiammal... Amíg élek, bármii fogom ezt a bolondságomat... Mer' — odalent a pipa! Nyoma veszett! Hogy mikó*, hogyan, azt most mán meg nem. mondom. De az bizonyos, hogy amiké" kiléptem a tornác ajtón, még a számba" vót. Ds aztán gyütt iaz a mérges fejbekólintás, akkorraíf oszt semmire se emlék szék.... Az ispotályba' gyűltem csak. észből, de ott már nem vót velem a pipa... Kérdem őszit Vizi M. Károly komámat, aki ott ült az ágyamnál, hogy nem látta-e a pipámM? Mert ü is ismerte... Ismerte azt az egész falu... Mongya, hogy nem... Mer", omikó" megcanátak, — mongya — nem vót se a kezembe* se & számba*, de még mdl!’ettem se... Pedig — mongya — a defektivek is nagyon nyomoztak... No — gondótam — tán mégis a. padkán hagytam... Alig is vártam, hogy hazakerüljek, rögvest nekiálltam a keresésnek. Széthánytam én mindent, de hiába A pipa — szőrin-szálán elveszett! — No csak! — csodálkozott közbe az elnök komolykodva. Balog erre még tüzesebben folytatta: — Úgy ám! Odalett a pipa! Én, nagyságos elnök ur, nem állítom egy szóval se, hogy ez a fiatal lopta el a pipámat, de az bizonyos, hoy az ü rákoncátknsága miatt tűnt el... Azért hált a pipát is tessen a vádba belevenni! Mer* annak elő keli kerülni a főd alul is! Addig nem nyugszok! — Jól van, Balog — hagyta rá az elnök. — A pipa-ügyet megértettük. De a többiről beszéljen mostan... — A többirül? — vont vállait a sértett. — Másra! nem igen tudok én. Mer*, amikó* kiléptem az udvarra, jóformán körül se nézhettem, máris odaugrott elém ez a fiatal' s fejbevágást a fejszével. Ettül elvesztettem a lélekjelenlétemet s csak a kórházba* eszméltem fed. Őrt hallottam ® komára!, hogy lopás esett vót, meg hogy fel is gyújtotta 0 csűrt s a tanyaszomszédok mentettek ki a veszedekmbüL.. — Hát most azt mondja meg nekünk, Balog, hogy mi a kára? — kérdezte az elnök. Balog Mihály megcsóválta a fejéit. — Szörnyen károsult ember vagyok én, nagyságos törvénybiró uralt! Mer* az a pipa nem olyan közönsiges pipa vót... Talán föl se tu gigya becsülni ia magas törvényszék... Újkorába is öt pengőt adtam érte, de három évi gszivódott! Ki tudhaítya most mán meg- taksálni?! — Hát a többi kára? — A többi? — No, igen.... Először is a buza. — Hiszen, amit elvitt, a csendőrök visszahozták,., — És ami megégett? — Asszekurálva vót... Szotlőoliványohai, valamint amerikai sima és gyökeres vesszőt a legismertebb fajokban garantált fajtisztán szállít: CASPAR! FR., Meéms. ÄÖ: Árjegyzék ingyen. __ Hát a súlyos testisértésfoől kifolyólag. Mert hiszen négy hétig feküdt a kórházban... — Ez a szöröncse? Mer* igy az ailcsn viseli a kőccsiget... De a pipámat nem aggyá meg az állom... Ez hát valóságos Kar! Az elnök rábólini. — No, még azt mondja meg végezetül, hogy kivánja-e a vádlott megoüntetesst? — Hogy érccsem? — hajlik közelebb Balog Az elnök bosszúsan csap a levegőbe. — Hát ez a vádlott magát meglopta, a magtárát felgyújtotta, mindezek tetejébe gyilkos merényletet követett ei maga dien s csak Isten csodája, hogy életben maradt... Ezért kérdem, hogy kivánja-e a megbüntetését? ■— Altra! függ, — adta meg tempósan a választ Balog Mihály —, hogy ml lesz — pipával?!... Ha- szip szerivel és ipsigben visz- szakiapom a pipát,, — akko' möhet Isten Erivel! Elbocsátom!... De ha nem, úgy örökös gáüyanabságra szavolüok!... így ércesek mög az urak! Rádlölran imox ni szerepe a lEiilcrliilózás terén Berlini jelentés szerint Habann tanár és műszaki laboratóriumának asszisztensei rendkívül érdekes kísérleteket fejeztek be a napokban, a Berlin melletti Müggelseen. Habaim tanár hosszabb idő óta foglalkozik az úgynevezett decim éter-hullámok gyakorlati felhasználásának kutatásával Ezek a 10 centiméter körüli elektromos hullámok, amelyeket irányított sugár formájában bocsátanak ki, olyan műszer feltalálására vezettek, amelynek a hajózásban előreláthatóan fontos szerepe jut a 'tengerparti világitótornyok és jeltüzek pótlása tekintetében. A Berlin melletti müggeli tavon végzett kísérletek lényege a következő volt: A fó egyik partján néhány wattos parányi ieadókészüléket állítottak fel, amelyből 10 centiméter hullámhosszúságú sugarat irányítottak át a tavon. A cél az volt, hogy a tó másik partjáról elindított apró hajómo- dellnek. melyet a szóbanforgó jelzőmüszer- rel szereltek fel, e sugár mentén kellett » leadóállomás irányába haladnia. A kísérletek fényesen igazolták azt az elgondolást, hogy a műszernek jeleznie kell a kibocsátott elektromos sugár von áltól való eltérést. Mihelyt a hajó néhány méternyire kitért a sugár irányából, a műszer jelzője nyomban kilendült jobbra vagy balra, mégpedig annál erősebb mértékben, m:nál inkább eltávolodott a hajó a megadott vonaltól. A kísérleteket rövidesen nagyobb távolságokra kívánják á'ttvinni,. mert a legalaposabb kilátás mutatkozik arranézve, hogy a hajóknak kikötőkbe való bevezetését e találmánynyal biztonságosabbá lehet tenni, főként viharos időkben, vagy olyan alkalmakkor, amikor a látási viszonyok a köd-, vagy felhő- képződés miatt rosszak. Orvos! Gyár! Minden magyar, német (25% redukció!), francia, sttx folyóirat és könyv megrendelhető és előfizethető Lepagenál, Cluj. — A lapokat közvetlenül kapja a kiadótól. Kérjen ingyen jegyzéket Lepagetól Cluj. mein «wrakma érdekli. A főtárgyáliási terem zsúfolásig megteli. Egy-egy pádon húszon is szorongtak, Mikiknek ped% ülőhely nem jutott, egymás he- gyin-hátán áJiongtak a padsorok közölt. Csaknem egész Szentgvörgy község jelen rölit, ki mint tanú, ki mint atyafiság, de legtöbben puszta kíváncsiságból. Ráértek, mert télviz idején nincs dolog, — máskor se nagyon mostanában. —, de meg ilyen nagy esetet mégsem lehetett elmulasztani. Ment bár az újság bizonyára mindent megír: hogy s mint folyt le a tárgyalás, mit vallott Czinege Matyi, a vádlott, mit mondtak a tanuk, hogyan próbálta az ügyvéd ur szépit- getmi a dolgot, — de ez mégsem olyan érdemleges értesülés, mint arntt a saját két fűiével hall, meg a két szemével iát az ember. No meg aztán Balog Mihályt, az első gazdát, akin a sérelem esett, illett a falubelieknek megtisztelni a jelenlétükkel. Ha temetése lett volna, oda is csak elmentek volna. Már pedig ez az eset majdnem felért a (temetésével, mivelhogy csak Isten különös csodája, hogy ma, mint sértett-tanú, Balog Mihály jelen lehetett a magas törvényszék előtt. Mert ha az a fejsze egy hajszálnyit félre nem csúszik Czinege Matyi markában... De a tényállást hagyjuk fiz elnök urra, alti éppen most szólít.ja fel a vádlói cak padjáról a tettest. — Álljon fel, Czinege! Czinege Mátyás felkeménykedik. Zömök teste megfeszül', kurta, vastag nyaka mereven tartja kicsi, gömbölyű fejét, melyről kócosán hull a barna, durva szalu haj a keskeny homlokra, sátort eresztve iaz egyik, dacosan néző, apró, villogó szemére. A rít- kás bajusz alatt vékonyra szorítja ajkát, mintha fogadalmat -tett voln, hegy soha fel nem nyitja. A néhány hetes rabság — amióta a csendőrök behozták — nem igen viselte meg. Se törődöttség, se bűnbánóit nem' látszik az arcán, de sőt úgy Hberetváltatta magát a fogház borbélyával, mintha vasárnapi táncba indulna'. — Azzal vádolja magát az ügyész ur, — kezdi az elnök —, hogy ez év augusztus 2 5-ről 26-lkára virradó éjszaka, úgy két óra tájban a bűnjelt képező fejszével felfcszi- tette a Balog Mihály magtárának ajtaját, onnan három zsák búzát kihordott, majd a zajra figyelmessé lett s elősiető sértettre támadt is a már említett bűnjel-fejszével annak fejére rajtolt, miáltal Balog Mihály testét előre megfontolt ölési szándékkal akként bántalmazta, hogy ezáltal rajta hxtsz napon túl gyógyuló sérülést okozott, majd a holtnak hitt sértettet be vonszolta a magtárba és. hogy a bűncselekmény nyomait eltüntesse, <s magtárt felgyújtotta, aztán a fentemlilett három zsák búzát, mint reá nézve idegen ingóságot, abból a célból, hogy azt eltulajdo-
