Ellenzék, 1936. április (57. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-12 / 86. szám

1936 április 12. ELLENZÉK 7 és Ldbitsch is Kordiának rendez a jövő sze­zonban. — Ki után érdeklődött itten Korda? — Egyetlen ember, dr. Darvas Simon után, aki volt iskölacánsa. Nagyon szeretné meglátogatna. Óriási érdeklődéssel beszélt ró­la, miiaiatt az általam vitt szamosujvári kol­bászból falatozott. Ilyen erős a szeretet e, az emlékei. —• Csak nincs megint rendezőre ezüksége? — kérdezte tőlem... Janovios dr. képeket mutat a Wells- fiimiből. Mosd érkeztek Londonból éppen. Soba nem látott érdekességü felvételek, örült Korda;, mikor viszontlátta igazgató urat? — Mikor először mentem hozzá, előszobá­jában éppen Sámuel Goldwyn, a Metro- Goldwin igazgatója várt. Mikor azonban megtudta, hogy ott vagyok, azonnal behí­vott s rövid idő múlva óriás lelkesedéssel kezdett beszélni Turdáról és arról, hogy an­nakidején Gáspár Miklós volt ott a szín­igazgató. Egészen elfelejtkezett a künn vá­rakozó filmkirályról a sok remini'scencia kö­zepette s mikor erre emlékeztettem, azt retake: „A Sem csak várjon...“ — Hogy beszél magyarul? — Tökéletesen; Angol beszédén ellenben kis magyar akcentus érezhető. — Családi élete? — Feleségétől elvált. Kordia Mária legkö­zelebb Pesten filmre viszi Bródy Sándor Tanítónőjét, Korda Sándor finanszírozásá­val. Testvéreit, Vincét és Zoltánt maga mel­iert tartja és segíti őket az érvényesülés ut­ján. Tehetséges fiuk. Kisfiának, Péternek va­lósággal rabja. A legelőkelőbb londoni inté­zetben taníttatja. Vészi Margit mesélte el a következő esetet. Péter egy vakáció alkalmá­vá! azzal ment haza, hogy meghívta bará­tait vadászni, de nincs hol vadásszanak. Korda erre egy vadászkastélyt és hozzátar­tozó erdőséget vett a 15 éves fiúnak... — Direktor ur éppen Londonban tartózko­dott, mikor Korda gyárában tűz ütött ki. J Erről1 kérek valamit. — Korda régi műterme Elstree-ben, il- ! letve Isle wor th - ban volt. Elstree-ben a tel i folyamán 17 úgynevezett „stage“ közül 5 le- ’ égett, amit azonnal újra felépítettek, úgy­hogy a munka nem. szenvedett fennakadást. Az uj Korda-műtermek Denham-ban épül­tek fel, olyan messze Londontól, mint tő­lünk körülbelül Ciuda.. Denham régi angol slilusban épült falu, amelyet törvény véd, nehogy modern épületekkel1 elrontsák a stí­lusát. Százhatvanöt hald területen fekszik az uj filmváros. Egy-egv „stagje“-ja akkora, mint a mi főterünk, magassága, mint szent Mi­hály-templomi tornyáé. Sok ezer munkás ke­resi itt a kenyerét. Mikor először mentem ki ide, óriási autóparkot láttam. Megkér­deztem, kié? A munkásoké. A szegényebbek közösen, ketten-hárman vesznek egy ko­csit s a maguk autóján mennek ők is munka­helyükre... De a tűzre kiváncsi. Ottlétem alatt kigyult a hét stage közül az egyik. Pár j perc alatt 15 brigád tűzoltó vonult ki, akik azonnal lokalizálták a tüzet. A .stage-ot más­nap újra megkezdték építeni. — Mi okozta? Mit mondanak? — Amit ilyenkor mondani szoktak. Rö­vidzárlat. — Most Londonról kérek valamit. Már járt ott ugy-e? — Háború előtt háromszor voltam Lon­donban, a békebeli Londonban. Ez a város azonban messt óls a régi. Londont, London óriási forgalmát, a világ fővárosát felfedezni sziiksegtalen. Csak az odautazás módja vál­tozott. Régen sok, hosszú, fárasztó óra vo­naton. Most egy délután 4 óra 11 perckor ielszálltam Budapesten a Mátyás-földi repülő- a.Hornoson egy utasszállító repülőgépre és este háromnegyed 7-kor Londonban, a Croy­don repülőtéren voltam. Bécsben, Niirn- bergben és Kölnben 15—15 percre „landolt“ a gép. Csodálatos volt, hogy míg a földön esős, borús- volt az idő, addig fenn, 2oco méter magasságban, gyönyörű napsütésben, melegben repültünk, úgy, hogy le kellett vennünk a kabátunkat. Megérkezésemkor semmi- fáradtságot nem éreztem, kezet mos­sam, de még csalt össze sent piszkolódott Pesttől—Londonig a kezem... — Mi volt londoni programjának első száma? — Kun Magdát néztem meg a Palace szín­házban a Silver Swan (Ezüslhattyu) című operettben. Mikor megtudta, hogy London­ba érkeztem, irt, hogy vár és hogy nézzem meg őt és Gyergyiai Istvánt. Gyönyörű este volt. A hideg angol közönség kirobbanó ta-pissal1 fogadta ezt a fiatal magyar házaspárt, akik ma London legelső csillagjai közé tar­toznak. Hát nem csodálatos ennek a kis­lánynak az útja, aki Targu-Muresről Clujra jön s elénekli nekem a Tatárjárásból azt a dalt, hogy „Adj eg;y édes csókot“. Leszer­ződtetem. Az itteni közönség szereti, elis­meri. Pestre kerül, LIárom évig küzd, kín­lódik, nyomorog. Aztán Londonba kerül, ahol rövid időn belül első opertlsztár heti 300 font fizetéssel. Uj filmjének felvételei 16 napig fognak tartani. 2000 fontot kap érte Kun Magda, Aki mikor kiszállt Anglia partján, egyetlen szót sem értett abból, amit a vámnál kérdeztek tőle s aki ma töké­letesen beszél angolul. Megtanult énekelni, pompás színésznő. Az ura drámai mélységű, nagy tehetség. Kis szünet után hozzáteszi: — London igazolta a mi közönségünket. Úgy látszik, itt jobban ért a közönség a tehetségek megítéléséhez, mint Budapesten. — Szóval1 szeretik Kun Magdát a 'ondo­niak? — Elképzelhetetlenül. Szinház után egy vendéglőbe mentünk. Fna-kkos urak felállva köszöntötték, estélyi ruhás nők mosolyogtak rá.... De még egy másik Clujról elindult magyar tehetség londoni sikeréről is be kell számolnom. Roth György iparművészről, takit George Ramon néven ismer az angol metropolis. Küzdelmes párisi idők után ke­rült Róth Londonba, ahol1 aztán befutott. Legutóbb a Queen Mary óriás-gőzös gyermek- szobáját rendezte be. Ezért a munkájáért annyit kapott Róth Gyuri, hogy ha hét évig semmit sem dolgozik, akkor is nagyszerűen megélhet belőle. — Szóval London értékeli a magyar te­hetségeket? — Igen. Különben is nagyszerű világ. Egyetlen ország, ahol iaz idegeneknek még munkaengedél’yt adnak. Ezt azonban a kö­vetkező feltételekhez kötik: idegen államipol­gár, ;a-ki Angliában dolgozik, pontos könyvet kell vezessen arról, hogy hol és mennyit ke­resett és hogy mire adta ki a pénzt. Ponto­san ellenőrzik, hogy igazait valíl-e s ha egyet­len pennyvel félre akarja vezetni a hatósá­gokat, megtagadják tőle a további enge­délyt. Mérlegelik, hogy hasznos-e iaz állam­nak az idegen, aki -ha rendesen dolgozik, megél és jól viseli magát. 5 év múlva auto­matikusan állampolgárságot is nyer. Korda 4 éve van kinn, jövőre kapja csak meg an­gol1 állampolgárságát... Egyébként érdekes terve van. Elmondtam neki, hogy régi film­jeimnek megvan még egy-egy kópiája. Erre ő azt tervezte, hogy filmet készít „A ma­gyar film böl'osőkora“ címmel, amelyen be­mutatja, a kis Cluj-i stúdiót, ami aztán át- kopirozódik a fűmen a mai, gigantikus Den­A könnyűzenének és könnyű parfümöknek múló sikerük van. A nagy szerzők kíaszí- kus müvei — az örök emberi érzések és szenvedélyek vissza- tükrözöl — az örök­kévalóság számára készülnek. A Kölnivizek között a a parfum nuşalhddsa. Is IhLeieJ- kíván,*.. ROYAL AMBRÉE CSAKIS EREDETI CSŐ- M AGO LA'S 3 AN V A LO'D I! köiniviz—egyedüálló, nagyszerű tulajdonságai következtében — klaszikus készítménnyé lett es ismételten bebizonyította, hogy a nagy müvek ellenállnak az idők szeszélyeinek. ham-i st-udióvá. Jeleneteket mutat be a régi j filmekből s 6 maga is .szerepe! majd a fii- I men, amelynek alcíme az lesz: „Miből lelt j Denham“. Hollywoodba is kiküldi a kópia- j k-at, ahol -az ugyancsak tőlem elindult Ker­tész Mihály dolgozza fel, „Miből lett Holiy- vood“ címmel. — Még egy utolsó kérdés, direktor ur. Mit érez London a világpolitikai válsággal j kapcsolatban ? — Nem foglalkozom politikával — feleli j dr. Janovics Jenő —, de London feltétlen j bi-ztenságérzésében azt éreztem, hogy nem j lesz háború. Az angol polgár jól él, elégedett, j nem akarja a háborút, mert semmi érdeke 1 nem kívánja s csak veszíthet rajta. Az angol j nép csodálatos becsületességéről pedig csak egy kis, jellemző epizódot mondok el: tud­valevő, hogy az angol közlekedési eszközö­kön nincs ellenőr. Ezt teljesen feleslegesnek tartják, mert angol el sem tudja képzelni, hogy szükség lehet valakire, aki kötelessége teljesítésében a közönséget vagy a kalauzt ellenőrizze. Autóbuszra szálltam, egy hölgy ült mellettem. Leszállt s mivel a kalauz a kocsi másik végén volt, úgy, hogy nem vált­hatott jegyet, engem kért- meg erre. Nálunk boldog valaki, ha potyán utazhatik, az angol el sem képzeli, hogy megtegyen egy utat és ne fizessen érte... Megköszönöm az interjúit s kilépek a köny­vek, régi szinliapok, antik bútorok szép bi­rodalmából, ahol most uj és friss munkába kezdett a film terén olyan kitünően érvé­novics Jenő. Marton Lili. HARSÁNY! ZSOLT; .fv Obi ke pc&cist Megy a gőzös Becs felé. Gyorsvonat. Második osztály. Dohányzó. A füst elég vastag, mert a bentiilők valamennyien dohányoznak. Cigarettás is van, szivaros is, sőt a: a barnáképü, tanyai egészsé­gű bőrkabátos úriember meg éppen pi­pázik. Még pedig haragosan pipázik, mert nagy kellemetlenség érte. Indu­láskor valami huncut ügyesen elemelte az óráját. Utolsó pillanatban vette észre a balesetet, éppen csak hogy szólhatott a rendőrnek, már indult a vonat. Azóta folyton kesereg az óra veszte fölött. El­mondta részletesen az egész esetet, va­lamennyi utastárs a szakaszban kívülről tudja már, hogy alighanem jegyváltás közben történt a gazság. AÍrről is érte­sült már mindenki, hogy igen régi óra volt a pórul járt óra, efélét ma már nem is hordanak, kulccsal kellett felhúz­ni minden este. Mindenki elunta az óralopás részle­teit. Kiki az újságba mélyed, mások té­rülnek-fordulnak, mprt vége az ebéd­nek és már lehet kávézni az étkezőben, ketten a valutaintézkedésekről vitáznak. A kárvallott emberrel nem törődik senki. De ő másra nem tud gondolni, csak az órára. Kibámul az ablakon bo­rús arcával, olykor megcsóválja a fejét és a foga között sziszegj, hogy asszon­gya: — Hesszessze... Ez a ..hesszesze“ olyan indulatszó, amelyet nem anyakönyvezett a Tudo­mányos Akadémia. De jól tudjuk mind­nyájan, hogy van ilyen szó. Magunk is használjuk, ha neagyisten mérgesek va­gyunk valamiért. Ő is használja most ezt a szót nagy gyakorisággal, a bőrka­bátos ember. Nagy izgalmában a bőrka­bátot is elfelejti lerakni, pedig nagyon nagy a meleg a fülkében. A kereskedel- j mi miniszter igazán nem sajnálja a sze­net tőlünk. De a meglopott embernek most nem a hőségen jár az esze. Úgy minden negyedórában újra, meg újra meg szóled: — Nem is az értéke bánt annak az órának, hanem szegény apámról ma­radt rám. Emlék volt. Senki sem felel. Már arra is lusták a többiek, hogy legalább bólintsanak rá, A város legszebb helyén, fi a tavasz kellős közepében tavaszi sör, flekken és k- tünő bor kapható a Hatvani vendéglő nyári kertjében, a Házsort gárd tetején.

Next

/
Thumbnails
Contents