Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-08 / 56. szám

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ:

©reg pap

illriDÖisrt

1 D <qürv 5 ÍD<Wh\ 1 wa

^nx Da *nteyAal

ábnk

«■oi^ -y

loroioxu

^ Á44ö\-D z ö\5>

ÖOdÓkm ‘rtvttam °\ a\Kn Miyn $Idm nVy nsóiousd tűire ,\r tuonbó;

rt^eatv.

sisi^auţ

w»A\hó

áabnhi n

JioiujV/

üni Vnn

motnm

nhtek

Í20DíC>>

> ftíiWÁ i ţnixw v .ttol> 34 r-qăn ■it)‘Aoio\ţ Vinegar*

nöbUV\ â nă hjölbßq SfconnvA sââsqşM

ti Anui Aoqr.c\ oq «bb ubooo\ i'rtoA töA'ß^vr.

.Aunnv» tsnouM so Acn\ ísqjföm

> yyos\ i imn Aâyiăii ă OUM

im k Ah -o i sbbn yagsm ns\M fttnţjij

is7i

Geyermelckoromban még angol-bur háborút játszottunk. Az egyik fél nőit a maroknyi szabadságszerető“ búr nép, a másik az angol, a „zsarnok“, ki lábbal tiporja a hősöket.

Egy vasárnap, minekeJőtte templomba mentünk volna, az osztályban gyülekeztünk. Akkor is kitört az angol búr háború.

Általán mindenlci búr akart lenni. Az erősek, a markosok, az erőszakosak azonnal kinevezték magukat búr fölke- lökké, harcosokat toboroztak zászlójuk alá s az a néhány fiú, ki tétovázott, elmélázott, a gyönge és csenevész, a természeti kiválasztódás és a többség terrorja folytán angol lett. Nekem is többnyire ez a szerep jutott. Ezt annakidején váltig szégyeltem. Nem is mertem

Î bevallani senkinek. Csak most mesélem cl. miután időközben sikerült tájékozódnom, hogy nem is olyan roppant szégyen ahhoz a néphez tartozni, mely megteremtette a szabadelvüséget, a világkereskedelmet és olyan férfiakat ajándékozott a világnak, mint Hume, Newton és Shakespeare. Hogy a burok mit müveitek azalatt, arról nincs tudomásom.

Aztán az iskolai viadalokban a harc eshetősége olyan volt, hogy több hősiség kellett angolnak lenni, mint búrnak. Az arány itt tudniillik teljesen megforditó- dott. A „maroknyi szabadságszerető nép“ basáskodott, püf ölte-pof ózta az angolokat, gyomrozta a zsarnokokat, akik szegények már az első pillanatban a földön hevertek.

Én is igy feküdtem lenn a tanterem padlóján, fölöttem egy csomó vastag kamasztesttel, mely mozgó, izgatott rétegekben helyzekedett fölém.

Egyszerre nyílt az ajtó. Latin tanárunk nyitott be, az osztályfőnökünk. Papok tanítottak bennünket, derék, tudós papok, akik mind testi, mind lelki jóvoltunkra atyai szeretettel ügyeltek.

Latin tanárom különösen szigorú volt. Megkövetelte, hogy még álmunkban is cl fújjuk a rendhagyó igéket és jaj volt annak, aki valamit elvétett. Ezt gonosztevőnek nevezte. Nem türelmetlenségből. vagy elvakultságból. Belül, a lelke mélyén tényleg meg volt győződve, hogy aki nem szereti a latin nyelvet és nem hordja szivén a rendhagyó igék ügyét, azt a társadalom szemete, gonosztevő és hazaáruló.

Amikor Ö feltűnt az ajtó keretében, az ellenségek, akik az imént még oly ádáz küzdelemben gabalyodtak össze, a megegyezés minden reménye nélkül hirtelen békét kötöttek. Ki-ki a helyére ugrott. Én tápászkodtam fái utoljára, mert legalul kerültem.

Nem szólt semmit. Gúnyosan a fejét

csóválta, rosszalóan pillantott utánam, amint ha jlongva padomba sompolyogtam.

Csak a mise alatt vettem észre, hogy uj, tavaszi ruhámat, melyet ezen a napon vettem föl először, elszakították. Kabátom alján egy elég nagy hasadélc tátongott.

Tudtam, hogy mit jelent ez. Apám, ha meglátja otthon, elnadrágol. Egyelőre tenyeremet szorítottam rá, mint valami sebre, hogy gyógyuljon. De mihelyt levettem róla a tenyeremet, a súlyosan sérült, beteg kelme lefittyent. A seb gyógy it hatatlannak mutatkozott.

Mise után a kápolna alatt ott állt a latin tanárom:

— Miért sírsz? — kérdezte keményen.

— Eltépték — hebegtem és mutattam.

— No lásd — bólintott — megérdemelted, haszontalan.

Nézte a kabátom, valamin tűnődött, igg szólt:

— Gyere velem.

Mentem a hosszú, sötét folyosón utána. A folyosó végén volt a cellája. Kinyitotta az ajtót egy nagy kulccsal. Szűk kis cella volt. A vasrácsos ablakon virágcserepek álltak. Fekete nedvesség foltok ütköztek ki a sárga falon. A falon csak egy feszület lógott, meg egy Szűz Mária kép.

— Vesd le a kabátod — parancsolta.

Fogalmam sem volt, mi következik

ezután. Azt hittem, hogy elkobozza a kabátomat és mint bűnjelet átadja az igazgatónak, vagy valami borzalmas fegyelmi eljárás következik, beláthat- lan következményekkel. Némán levetettem a kabátom. Ő átvette némán.

Az ablak mellé ült. Ott kihúzott egy fiókot, abban hosszcui-hosszan keresgélt. Föltette a pápaszemét. Tüt vett elő, cérnát, stoppolófát. Nyátazta a cérnát. Bandzsítva trafálgatta bele a tü fokát. Végre befűzött, venrni kezdett. Varrta a kabátom.

A magányos férfiak gyakorlottságával varrt, de sokáig tartott, amig elkészült vele.

Közben gondolkozhattam arról, hogy mi történik.

Először is megdöbbentem, hogy közösséget vállal egy nebulóval és cinkostársaként leplezi azt, amit büntetnie kellene. Másrészt vasárnap tilos varrni. Ezt a napot pihenéssel, elmélkedéssel, Istennek tetsző cselekedettel kell megszentelni. Aki varr, az bűnt követ el. Azon tépelődtem, vájjon nem jut-e e bűne miatt a pokolba, az örök kárhozatba. S ma már tudom, hogy nem. Azóta ha szentekről, földi angyalokról hallok, mindig tűvel, cérnával képzelem el őket és foltozófával.

mindennap csalt'

LONDONBA!

ROMÁBA

PS RADIO

TYPE 947 A

készülékké! : 3+ I lámpa, kifogástalan

vétel mindhárom hullámhosszon. Rövid- hullámú vétel nappal is.

Kérjé bemutatását minden rádióüzletben,

J 5 HAVI RÉSZLETRE IS KAPHATÓ

K©Jâly £©flási

a zene és irodalom koicsöiiSraiásárél

„Több zenéi a magyar életbe“

BUDAPEST. (Az Ellenzék .tudósítójáról.) Budapesten néhány év előlit alakult meg a Kiis£alludy-T ár saság és Petofi-Társaság után, amelyek Inkább a múlt hagyományait őrzik, a harmadik magyar irodalmi társaság: a Vajda János-Társaság. Ebben mai írók és művészek tömörültek. Kimondott célja, hogy a mai élet ritmusát szolgálja. A Vajda János- Társaság az epigon-kuJltusz eüilen küzd s minden igajz) művészeti megnyilvánulás útját akarja egyengetni.

Ünnepi estélye volt a napokban, ennek az egyesületnek, mert Kodály Zoltánt, aki nemcsak egyik legnagyobb magyar zeneszerző, hanem az egész világ zenei életének egyik legnagyobb alakja, tiszteleti taggá avatták. Maga Kodály beteg volt és nem jöhetett el, székfoglalóját Írásban .küldötte be. Ez a székfoglaló azonban nagy horderejű művészi hitvallás és érdekesen világítja meg a költő és zeneszerző kapcsdliaitált.

Az Ellenzék nemrégiben megemlékezett Kodály „Háry János“-ának felújításáról és arról, hogy mit jelent mind annyiunknak az

ő művészete. Talán ennek tudható be az, hogy Kodály átengedte az Ellenzéknek közlésre a Vajda János-Tórsaságnak küldött nyilatkozatát. így lapunk abban a helyzetben van, hogy egész terjedelmében leközölheti azt:

— A művészet különböző ágai- — kezdi fejtegetését Kodály — egyugyanazon lélek formái s csak kárukra van, ha egymásról nem tudnak. A kultúra integritására van szükség s itt éppen a zene terén, nálunk nagyon sok a tennivaló.

— A 19 század magyar műveltsége határozottan muzsikálás. Igen nagy irodalmi és képzőművészeti műveltségű emberek teljesen tájékozatlanok a zenében. A legrosz- szabb, ha csak a magyar zenéhez értenek. Ment abban meg éppen tájékozatlanok... Akár a magyar életet, akár az azt tükröző irodalmat nézzük (Jókai, Mikszáth), alig találni zenei elemet. Az írók számára a zene éppen- ugy nem jellent semmit, mint az élet számára, amelyet ábrázolnak-.. Prózairó még lehet ettől egész kitűnő is. De már versiróin*íod godns herrit » zA

omsd 1 jtT ijayn

rvgOT

vtvű d W.

A

KI

A

heb

7ÍCí ifi ~.t:a

A

\

i

LILI

Irta: VASZARY GÁBOR

Bolondos áprilisi időjárás volt. Reggel még zuhogott! az eső, délutánra pedig a hirtelen támadt szél félsz ári.tóttá ia nedves aszfaltot. ( Az esőnek még a nyoma sem maradt.

Vígan fütyült a szél, belekurjongaJtott a kéményekbe és megrázta az üzletek cégtáblák, a nőknek pedig m-eglobogtatta a szoknyáját, ráíujtta a testükre. Komoly urak pörögve szaladó -kalapok után futkostak, lihegve, furc9a>, nehézkes mozdulatokkal.

Módfelett mulatságos időjárás volt.

A Pont des Artx-on mentem keresztül a Palais deTnstitut felé.

Szeles időiben nagyon szeretek sétálni.

Délután két óra felé járt.

A hídon megkésett munkásleányok és hivatalnokok loholtak keresztül és egy-egy keserű piDuntással megirigyelték azokat, kik dacára a bolondos időnek, a híd karfájának dőlve, csendesen legeltették szeműket a Szajna vizén úszó vontató hajókon és a partmenti horgászokon.

A halászok végigülték a partot, mint ősz- szöí a sürgönydrcltokiat >a fecskék és mereven figyelték a szélifujta, bodrosodó vizet. Időnként kihúzták a horgukat és újra belemártogatták a piszkos Szajnába.

A csendes képet nem zavarta semmisem.

Fő’lbg a halak nem.

Már leértem a Ilidről, amikor a halam mögül borzalmas ordítás hasított a, levegőbe.. Ahogy ijedten visszafordultam, annyit

láthattam, hogy valami fekete foltb csapódott a vizbe és -a piszkos Szajna egyet loccsant.

A hídon vénkisasszony formájú öreg hölgy vadul megrázott egy mellette elhaladó, gyanútlan kövér urat, aki megrettenve nézet t rá.

— Mentsék meg... mentsék meg... a vízibe esett... segítség... — üvöltötte

Piilaniait allattt összefutottak az emberek.

A jaj veszek elő nő csak jajveszékelt és a nagy jajgatásban azt sem tudta megmondani, tulajdonképpen mi történt vele.

Egyre csak aze kiabálta, hogy mentsék meg és ötven frankot ad.

Itt ötven frankot lehet keresni.

Áillljunk meg és figyeljük az eseményeket.

Az életmentésért érem is jár.

— Ott a vízben... otit, — kiabálta eszeveszetten a nő — oh... Lili... Lüiiiliiü... rrua pauvre... ott a vízben... oh mon Dieu, que tu m'accables...

Az emberek mint az őrült patkányok rohantak He a quai-re. PiiMjaniait alatt csónakot! kerítettek és tizenegyen beleugrotcak. Másik pillanat és a csónak elmerült.

— Blulty! — és a Szajna elnyelte őket.

Az ezután következő pillanatban a kimentett és az izgatotton összeszámolt tizenegy emberek, mint a nedves patkányok rohannak haza forró rumot inni.

Tizeneggyel kevesebb aspiránst az ötven frankra.

Csak nem kell sietni az öt ven frankért.

Eladd menjen el a második csónak is az öt emberrel. Talán ezek is felfordulnak.

A vizben nem látszott semmi.

A csónak egy-kettőre -a jelzett helyre érc és sehogy se akart felfordulni.

— Piszkálják meg a vizet egy kicsit, — kiabálták. nekik a partról az emberek, miután belátták, hogy különösebb dolog már nem történik véltük.

Ezalatt a felgyülemlett -tömegben már négyféle történet keringett:

1. Egy 'leány ugrott a vizbe, .mert az anyját elcsábították. Az az anya, -aki most a lódon ugrál.

2. Egy részeg ember volt. Azért hívták Lilinek, mert idegen. — Na és -a nő a hídon? — Ja, kérem az volt a felesége addig, amiig idáig nem fejlődött- a dolog.

3. Nem is volt részeg, nem is volt férfi. Egy anya ugrott a gyermekével; a vizbe. A nagymama ordifc a hídon.

4. Csak a gyermek ugrott a vizbe, de a gyerekkocsival együtt. Az húzta le, azért nem látni semmit. — A korláton át? Hát hoffl tolták azt a kocsit? — Aááá... azt már nem, láttuk.

Közben kijöttek 1» csónakkal.

— Nincs o-tt semmi.

Az ordítozó nő most mr lekerült a hídról -a partra és ott visitozott minden rendszer nélkül.. Már száz frankot igért annak, aki kihozza Lilit.

Nincs vesztegetni való idő.

Én kihozom a Lili-t, ha ideadják nekem a csónakot. Nem a száz frankért, pusztán Liliért.

Egy öreg ur az imént mondta, hogs' tizenhat éves, szépen kifejtett, gyönyörű nő. Ő látta.

Meg fogom menteni Lilit. Kihozom a partra Lilit s -ai tömeg részegen fog éKjenezni.

Lili majd azt mondja...

— Megmentettél, tehát az életemet neked adom.

így fog történni.

— Én megmentem ott! — ordítottam az öreg nőnek és utána rögtön megijedtem. A vén nő térdre vetette magát előttem és a lábaimat ölelgette.

— Mentse meg... mentse meg...

Nagy meggondolatlanság volt.

Hála Istennek a csónakos rögtön beleavatkozott.

— Hová akar menni tullbuzgó fiatalember? Nem ‘látni semmit. Teljesen céltalan. Egyszer sem bukkant fel. Lehúzta a viz.

A nő egyre vadabbal ölelgette a lábaimatA hídról, ahonnan csak látták az eseményeket, de nem hallottak semmit, valaki lekiáltott:

— Verjék agyon azt a csirkefogót, ha el akarja hagyni a nőt! Már mint engem. Fenit’ről igy festett a dolog.

— Nem kell a csónak, — hörögte a nő, — nem kell... ugorjon a vízbe...

Már hogy én ugorjak a vizbe?

Lili anyja megőrült.

Direkt tiaszigáiíni kezdett a viz felé. Lelkiismeretlen emberek nemhogy megvédelmeztek volna, de egyenest utat engedtek neki.

Nem vagyok gyáva ember, az kétségte-