Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-29 / 74. szám

lei 5 Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440 évente S40 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 4a pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több Szerkesztőség és kiadó hi vatal: Cluj, Calea Moţilor 4 Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9 szám. — Telefonszám: 109. ~ Leveleim: Cluj, postafiók 80. iVll. ÉVFOLYAM, 74. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS 1936 MÁRCIUS 2 9. HHHHMHBBHHSBWIMiHl llillfclhlHI íifl >i HV TAXA POŞTALA PLATTTA IN NUMERAR No. 14?. 164/191® Koronázásra Tegnap érvénybe lépett a francia-szovjetorosz kölcsönös segélynyújtási szerződés SEdeis beszéde siíáo szélcserad következett a nemzetközi válságban. — Anglia egyszersmindenkorra meg akarja akadályozni, bogy németek száiílsassák meg Franciaországot vagy Belgiumot. — Sikertelenek az olasz—abesszin béke ügyében lolytatott fáradozások HITLER: „Nem ismerek más szerződést, mint az erkölcsi parancsot“ r£z Eiden beszéde után keletkezett benyomás, bogy most, legalább egy időre, szél­csend következik a nemzetközi politikában, újabb hirek szerint megerősödött. A beszéd nem váltott ki különös ellentmondást sem Franciaországban, sem Németországban. Ez a legjobb jel arra, hogy Anglia békéltető és közvetítő szerepe előtt egyelőre nem állanak teljességgel leküzdhetetlen akadályok. Politikai körökben elterjedt vélemény szerint a londoni kormány el is készítette a tervet, melynek alapján komoly megegyezést hozhat létre Franciaország és Németország között, Ez a terv most már elkerülhetetlenül szá­molni fog bizonyos befejezett tényekkel. Ilyen befejezett tény a francia—angol—belga katonai megegyezés, melyet Anglia Eden tegnap* beszédével nyíltan is vállalt s amelynek gyakorlati kivitelére a francia, angol és be.ga vezérkarok részben megkezdték, részben közelebbről folytatják tárgyalásaikat. A másik befejezett tény Németország katonai elhe­lyezkedése a Rajna-vidéken, melyen csak ellenséges katonai közbelépéssel lehetne eset­leg változtatni. Erre a közbelépésre azonban, amint ugyancsak Eden tegnapi beszéde bizonyítja, Anglia semmi körülmények között sem hajlandó és igazában hiányzik az erre való hajlandóság francia vezető körökben is. Hitler minden beszédében hangoztatja, hogy a teljes német szuverénitás rajnavidéki visszanyerésétől meghótráini többé nem hajlandó, viszont ez a lépés megnyitotta számára az őszinte megbékülés lehetőségét Franciaország­gal. Valószínűnek látszik tehát, hogy a rajnavidéki befejezett tény vitássá tevését francia részről sem fogják többé túlságosan erőltetni és elejtik a határsáv nemzetközi megszál­lásának tervéi is, melyről Eden utolsó beszédében sem esett már szó. A harmadik befe­jezett tény a francia—szovjetorosz kölcsönös segélynyújtási szerződés. Ez a szerződés ugyanis tegnap már életbe lépett. Flandin és Litvinov a párisi külügyminisztériumban kicserélték a szerződés ratifikálási okmányait. Az orosz—francia szerződés következmé­nyei Szovjet-Orcszország és a vele határos többi államok között természetesen szintén nem fognak most már elmaradni. Hitler, amint napról-napra tartott beszédeiben ismételten bejelenti, március 31-én, a német népszavazás előreláthatóan sikeres eredménye után küldi el végleges válaszát a locarnói hatalmak indítványaira. Ez után a válasz után, amint Párisból jelentik, a locarnói hatalmak képviselői újra összeülnek Brüsszelben, hogy újabb értekezletet tart­sanak, A tárgyalás így Németország és a Németország kilépése után is együtt maradt locaméi hatalmak között fog folyni, egyelőre a népszövetségi tanács tekinteten kivül hagyásával. A tanács bekapcsolása ugyanis, amint a londoni események bizonyítják, csak komplikálná a tárgyalásokat, angol részről pedig szeretnének a tárgyalások elől elhárítani minden szükségtelen akadályt. Ribbentrop, aki Londonból visszautazott Ber­linbe, tegnap felvilágosításokat kért Edentől a francia, angol és belga vezérkarok tanács­kozásaira vonatkozólag. Eden, hir szerint, nyilt választ adott és nem titkolta Ribbentrop előtt a katonai megegyezés kereteit. Ribbentrop erre feltette a kérdést, hogy Anglia kötelezőnek ismerné-e el magára nézve a segélynyújtást Németország részére is, ha a németeket érné francia részről támadás. Eiden erre a kérdésre nemmel felelt. „Német­ország — mondta — nem ismeri el magára nézve többé érvényesnek a locarnói szerző­dést, ennek természetes következménye tehát, hogy Anglia sem tartja vele szemben kötelességének a loearnói szerződésben vállalt segélynyújtást“. Anglia álláspontját a továbbiakra vonatkozólag egyik MacDonaldhoz közelálló londoni lap tegnap a követ­kezőkben foglalta össze: 1. Anglia nemzeti védelmének nélkülözhetetlen érdeke, hogy egyszersmindenkorra megakadályozza a lehetőségét is annak, hogy a németek Francia- országot, vagy Belgiumot megszállhassák; 2. erre a célra legbiztosabbak a nyilt megegye­zések, melyek nem hagynak kétséget Anglia állásfoglalása fölött ilyen lehetőségekkel szemben; 3. a békét csakis az őszintén és ténylegesen végrehajtott leszerelés által lehet megvalósítani. Ez a három pont angol részről valószínű leg irányadó lesz az európai helyzet tisztázására előbb-utóbb meginduló tárgyalásokban is. Párísban tegnap komoly erőfeszítés történt az olasz—abesszin béke mielőbbi meg­valósítása érdekében. A franciák azt szeretnék, hogy Olaszország mielőbb szabad­kezet nyerjen az európai tárgyalásokban. A népszövetségi tízenhármas bizottság elnöke, Madariaga tárgyalt Cerutti olasz és Valde-Marian párisi abesszin követekkel. Tárgyalá­sai azonban, genfi jelentések szerint, nem vezettek eredményre. így valószínűnek lát- szk, hogy az egész kérdés újra a népszövetségi tanács elé kerül, melynek intézkedni kell az olasz—abesszin viszályban kiküldött bizottságok további tevékenysége ügyéhen. Kicserélteti a francia-orosz szerződés ratifikálási okmányait készül az angol nép, hivalgó koronázásra. Mert 5 is ért, bár csak nagyon kivételes al­kalmak esetén, felülmúlhatatlan pompájú ünnepségek rendezéséhez. Nem csak a német szocializmus vagy a fasizmus bir óriási töme­geket szinte félelmetes rendben és fegyelem­mel megmozgatni, hanem az angol is közvet­lenül. Es nem csak a magyar vagy a távoli kelet fényűző népei bírnak páratlan dísszel fényes jubileumokat vagy hatalmas temetése­ket rendezni, az angol talán még nagyobb mester ebben, persze csali néhanapján. Bizo­nyos, hogy a népszerű self made king, ez a talán örökké velszi hercegnek megmaradó VIII. Edward föltétlenül az óriási méretek, tarka fények és drága pompák „áldozata“ lesz meleg üdvrivalgások viharéban. Hisz a koronázás ténye iránt az angol nép máris naprál-napra mindig több érdekről tanúsko­dik és ezt fokozatosan elvonja még oly nyo­masztó külpolitikai kérdésektől, mint aminők most peregnek le, kóvályognak, zajlanak le épp Londonban. Csodálatos és irigylendő ez a szilárd nép, amely a maga teljes hatalmá­val és erejével, ha egy csónakban, valamely távoli idegenben vízre száll a legegyszerűbb angol természetjáró vagy ellenséges város tö­megében, esetleg havas csúcs magányában globet rótt ere zik. Ez a nép most egy kicsit iz­galomba keveredett ugyan, mert érzi, hogy a döntő szót az európai szárazföld kérdéseiben neki kell kimondani s az ő higgadt és hideg kezébe került a világbéke sors<- ‘gén, ma a rendesnél jobban érdeklődik az emberi álta­lánosságok iránt, tömérdek lapot elolvas, a James-palota környékén néha csoportokba verődik, sőt nem bánja, hogy a splendid iso­lation elvét megint egy kicsit felfüggesztették és Edén fiatalos könnyedséggel látszik követ­kezetlenségeket elkövetni, aminek igen jó kö­vetkezményei lehetnek az angol szerencse se­gítségével, hiszen Anglia népének egyik leg­sűrűbb szállóigéje szerint a világot is álmá­ban hódította meg. Ámde még ily feszült per­cekben és fölabajgatva is egyre inkább tö­rődni a koronázással, nem mulasztani el a hétvégezést az otthontól távol, szakszerűsége csak több, mint szokott magatartás, az angol erő fegyverkezési hidegvére, a lelkiség valami tüntetés, sőt valami megvetés az európai szel­lem felé: tárgyi hatalmam és erkölcsi érám teszi, hogy u ti hazug politikai, jogi, népszö­vetségi és egyéb életetek, a háborútól va­ló vacogástok és nemzeti gyűlölködéseitek lázálmai között én most is higgadtan, bizo­nyossággal és biztonság érzésével nézhetek a jövőbe, semmitől sem félek. Mi pedig? Századok óta áldozatai vagyunk e Ids kévéig szárazföld hol az egyik, hol a másik pontján, több-kevesebb veszteséggel és igaztdanul megítélt bűnnel a Rajna két olda­lán vetélkedő és gyűlölködő két nagy nép versenyének. Mi nyomasztó lélekkel ébre­dünk reggel és kissé ludbőrösen alszunk el este, mert életünkben o. bizonytalanság állan­dó hangulatával viaskodunk. Egyensúlytalan­ságot érzünk, mint hányódó hajón. Száraz­föld a hazánk és mégis igen sokszor a ten­geri betegség környékez. A hatalmi tényezők máról-holnapra változnak történelmünkben. Az elemi közreműködés és emberi együttér­zés müvét nehezen építjük fel újból és új­ból $ a második emberöltőben már szétrom­boljuk vallási, nemzetiségi, politikai, gazda­sági háborúban. Most minden nap elirnád- kozzuk, hogy Európának halaszthatatlanul hosszú békére van szüksége, mégis minden oldalon és minden párton siettetjük a hábo­rút és harcot. Holnap már aggodalommal kell gondolnunk reá, hogy két végzetes idő­pont, a március 29-i német s az április 26-i francia választás micsoda változást idézhet elő a világon és nálunk micsoda döntő fe­szültséget idéz elő Bratianuék mostani fellé­pése a kormánnyal szemben, főleg a súlyosan fenyegető uj illetékek, fogyasztási adók s egyéb közterhek miatt és a végleges gyám­ság követelésével, micsoda végzetes hatást okozhat, ha Mamiit kiszorítják a nemzeti-pa­raszt pártból hmian visszahívásával. Kicsi gondok ezek a vérben forgó Európa szeme­ben, de nagy sulyok a román és főleg kisebb­ségi lelkületen. PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) Flandin és Litvinov tegnap a Quai d‘Orsay-palotában találkoztak és ez alkalommal kicserélték a francia—orosz szerződés ratifikálási okmá­nyait. Ezzel a kölcsönös segítségnyújtási szer­ződés tegnap érvénybe lépett. PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) Maurin tá­bornak hadügyminiszter tegnap a szenátus hadügyi bizottságában tartott beszédet és ki­jelentette, hogy Franciaország jövője szem­pontjából feltétlenül szükségesnek tartja az ifjúság katonai szellemben való nevelését. A hadiügyi bizottság tagjai elvileg hozzájárul­tak a hadügyminiszter javaslatához. „Vagy hisznek a hatvannyolcmii» íiós német népnek, vagy nem“ . . . BERLIN. (Az Ellenzék távirata.) Hitler birodalmi vezér és Göbbels propagandaügyi miniszter tegnajj az esseni Krupp-müvekben tartottak választási beszédet. A hallgatóság leírhatatlan lelkesedéssel fogadta Hitlert és Göbbels-t, akik közül elsőnek Göbbels be­szélt: — Azok a német munkások, akik itt, eb­ben a gyárban a (német katonák részére gyártják a fegyvereket, akárcsak a hadsereg, őrzői a birodalomnak. Még élénken emlé­kezhetnek arra, hogy tizenhét évvel ezelőtt tizenhárom bajtársunk esett el az idegen gépfegyverek füzében. Göbbels után Hitler mondotta el a német rádió által is közvetített nagy beszédet: — Németország nem hátrál meg az erő­szak előtt, de meg akar egyezni szomszédai­val. Az erőszak sohasem vezethet arra, hogy Németországot letiporják. Ahogy nem tor­pantam vissza belső ellenségeimtől, úgy a külső fenyegetések és nehézségek elől sem hátrálok meg. Azoknak, akik szerződéssze­géssel vádolnak, ezt felelem: vájjon mikor szegtek több szerződést a világ történelmé­ben, mint az utolsó tizenhét év alatt? Nem ismerek más szerződést, mint az er­kölcsi parancsot: ne zsákmányold ki, ne tedd tönkre, ne öld meg felebarátodat. Vagy hisznek a hatvannyolcmilliós német népnek, vagy nem. Ha igen, üljenek le tárgyalni vele, ha nem, hagyják magára, úgy is meg fog élni. A külföldi politikusok, akik bennünket akar­nak megfojtani, célszerűbben teszik, ha sa­ját népük bajaival törődnek, mint velünk. Ha vasárnap a német nép mellém áll és bizalmat szavaz nekem, uj javaslatokat fo­gok tenni. De tegyék meg ők is ezt, ilyen bátran, ilyen őszintén. Kérdezzék meg nyíl­tan népeiket, de úgy, hogy válaszolhasson is: tárgyaljunk-e Németországgal? A válasz nem lehet más, mint igenlő. Hitler ezután kijelentette, hogy a német kormánynak semmi beleszólása Franciaor­szág belügyeibe, viszont nem tűri el, hogy a francia kormány német belügvekbe akar­jon elegyedni. A mi házunk előtt csak mi seperhetünk. A Népszövetségről azt mondot­ta, hogy az olyan palota, amelyben sok csa­lád lakik, mindegyik a számára kijelölt lak­osztályban. Anglia és Franciaország az első emeleten kaptak elhelyezést, mig Németor­szág — nem tudván fizetni a drága lakbért — kénytelen volt kiköltözködni a palotából. (Folytatása a 16» oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents