Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-26 / 71. szám

VraSKTv'» ELLENZÉK iwrrimmsMGM. r-rrz. J 9 .3 6 március 2 6. AA1T ÍR A ROMÁN SAJTÓ Iliiéi Monopol. Pjirlnnicnt. Cserkészek. — Vizeim. — R^'"d­ARGUS: Két^b<rvoi-ili«adjUi tény., J10&v « nus-.iaRA.-il.isifi nélkülözi n lmelt. •— Konyn-.cn ki-s ■|vn.-...l v.ak> ii osonok öko kind ckwROZn.», ««M t, (owe'« mcfineJvrzillji. A kereskedelmi bankok n í -vrér/t elpuspicukok. o7X*k tncvak mejţ­rn’r-nhak, uj válóit k"töoW<Ál rettenek. U) bi- 7 i’aruclansiRÎ hullámtól tintának, mely 0 ponz- i ri ablak elé viszi « beleseken. Tíz- és «». jv.! Jók hrvrrivk j pWéWkrvuyvkben emum. Aki nw pénzt vesz fed valamely banktól, nem. c.-ik st szokásos fcdczocről ßandaskodkk, de arm i, kötelezi naajüjüti. hoRy a kölcsönt a lcjámr nap- ián tolie^cn visszafizesse. A nagybankok loüzlet. iiíi oz, liogy előleget nyu jtsamak a wjţonba ra-* kc'tt s 'külföldi; piacokra irányított áru külaem«. - p veikre. Ehhez azonban a Balnea Nation aki nyi- kükozatd is fzükséRcs. különben a bank nem landolhat az üzflet akadal^htn l-ebonyoKta*«- Ez az üzletág oermészeresen nem elégítheti ki azokat a hivatalos köröket, me Vek a Ivitele*«* f^támasztásának nehéz kérdésével foglalkoznak. Ezért kerül sor rövidesen a kényszeregyezsegi éti konverziós törvény egyes szakos zoamk módos:* lásáVa. Ne feledjék azonban, hogy a hitelélet tel- cimasztásóil az ágaimé tartozások pontos fizetőse nélkül nem lehet elképzelni. A saeffzödésdt Usz­reletban tartásában példát kel- nyaijlOrua^ pol­gárainak. Amikor az állam kifizet:- onirroaisád- az «dósok is nráits szellemben fizetncK. UNIVERSUL: A panamendx'n tárgy avasra ke­rülő javaitok között van tv bányatörvény mó­dosításának tervezete is. mely sok kényes kér­dés, érint. A szerzett jogok revízióját k mayá­ban foglalja melynek túlságosan érezhető a'tK'Ui* j kai éle. Az erre vonatkozó szakaszok kissé ho- t mifyosak. Úgy látszik, hogy a javaslat .szövege- 7Ä vaitozíanásokra. számítanák a pariamentben. Érdekes újítás, hogy' a bélföldi petró’eumárusiijást kinc^ári rnonopó1 unmv, teszi a tervezet. Síp. vetscu pénzügymóniifiztersege alatt merült fel «Z a terv, mikor többen rsmut^jiaak acra. hogv en neík megvalósítása és költsége^ szinte elviselhet ét­ién kiadóst jelentettek. Valami kedvező változás történj azóta? Nem látjuk ezt. Tény hogy a tervezet megszünteti az 1919. évó törvényben biz­tosított szobadi-íégőt, racy kifejezetten mondj;»: ,,A petróleum belső forgalma szabad* S mo­nopol jogot iktat erűnek helyebe. Mindig ellene voltunk az állami beevajtkozásnak. Nagy TiítPasz- Jakfc és még nagyobb kiadás szükséges ehhez. Az államnak joga van me gakad .1 .'yozn az ardra- gitiüst s kartálek működését, ez azonban^ nem je­lentheti hogy maga álljon 3' kereskedők helyé­re. A monopol tönkreteszi az egyéni kezdemé­nyezést s a versenyt, ami nélkül semmiféle fej­lődés nem lehetséges. VIITORUL: A napokban lefolyt események ismét megmutatták, mennyire szükséges az ^ ösz- szes demokrtiita erők őszinte együttműködése * parktmen tár izmus védelme érdekében. A pairo.- ment az ország akaratának képviselője. Itt halT szjik s innen indul el minden bölcs megmozdu­lás. A képviselők pé’dát kell nyújtsanak fegye­lem és nevelés tékfr.'!etében mindenkinek. Mit gondolnak a választók, midőn olvassak a vert, dérről szóló híreket, a sértő szavakat harcis je. leneteket, melyekről alig lehet __ megemlékezni a sajtóban. Milyen politikai «kofát nyújtunk a népn:k, ha az dkos szavak és megjegyzések he­lyén ez emberek egymásnak mennek? Megszapo- rodojSt % számuk azoknak, akik nem szeretik a parlamenti rendszert s a harc csak ezek majmára hajtja a vizet. Nem szabad tümS a botrányos jeleneteket. A demokrata élet és hit igaz oltára mairad-jon a pitrianierút. DREPTATEA: Petri Andrei a kamarában és Gafencu a szenátusban interpellációt intéztek e közoktatásügyi és belügyy miniszterekhez a cser- készpUrancsnokság által űzött jobbodon aşL iá­éióval kapcsolatb'n. Nissa Gamsr?-se;cu helyettes cserkészprcinncsnck úgy,a mis március 16-án kör- ievelet bocsátott ki a. «Cuvântul Romanesc“ ne­vű lap érdekében. Ez a lap is azok közé tartozik, melyek az angol Intelligence Service megállapítása szerint a Bérűin á’tta] Romámtábrin szétosztott 10 rmTfilrd lejből élnek. „Itt küldök két példányt. Osszátok szét a tantestület tagjai között. Jó egészséget!“ — irja Nissa Camarasescu kisasszony körlevelében. A lap kigunyul ’p Luput, Donescu főpolgármestert < végül a Népszövetséget. Andrei képviselő további leleplezéseket ígér. Több áUa- mt tisztviselő van soron, 'kiknek működése tönkreteszi a cserkész-intézmény;. ZORILE: Grosz Jenő két hete van már JetaT- tÓEtatásham Bucurerti-ben. Azt mondják, a vizs­gái ót» író mindennap dolgozik ügyében s titokban tartja a vizsgálat eredményét. Senki sem tudja tehják, hogy mit végzett. Törvény ina elő ugyan­is, hogy a vizsgálat flfickos 'Jegyen. A vizsgálóbíró csak vád oiá helyezési haicározatibon beszélhet. Mégis sok mindent irtok a lopok a Skoda-ügy­ben. A Cageno-ügyben más ® he’yzet. Groszt megpróbálják kimenteni az érdek sítek, EPOCA: A római tárgyalásokról szóló jelenté­seket olvasva rnegá%fpói!ihatjók hogy semmiben sem változott Mussolini felfogása. Kevesebbet beszéltek Középeuróp;1 megszervezéséről, ,-,nkább a kis an ront szétváj’iaszdisával törődtek. Csehszlo­vákia barátsága hasznot jelenthetne Németország­gal szemben, ezért bizonyán engedékenységre akarja, bírni Budapestet Az osztrák—jugoszláv közeledés ugyanakkor nem szükséges. Római je- ientés szerint nem kerül sor Schuschnigg belgrad1 látogatására a közel jövőben. Hiába azonban minden, a kisznEPnt egyrégét nőm törhetik meg. Mit tesz Franciaország? A francia választások után következő kormány minden vafószinüseg szeriint megvédi majd a szövetségesekéi'. Május hava döntő lesz reánk nézve. Franciaország pon­tos feleletet kér Angliától nekünk is jogunk van ehhez. Parisnak tudnlla> keli, liogy csak azok az államok szímithstnak reánk, melyek er- ismerik határciukot. Végtelen lojálisak vollunk s nyílt színvallást kérünk ezzel szemben. Az ELLENZÉK a haladást szolgátja. A kisebbségi és emberi jogok előharcosa. VI’.Scirhelyi János püspökhelycttes előadásai a Székelyföldön »Me.í£ keli szabadulni az érzelmi szóla­moktól és dolgozó néppé kell válniI“ — mondotta Vásárhelyi piispökhetyeiies A legna&yoob székely város Taryu-Mures. (A: Ellenzők tudósítójától.) Tii.rgu-Minvs «református társadminin két na­pon U<t<‘s/.!ü1 melef; szó retet tel vette körül Wtsárhelyi János egyházkeriileti főjegyző- püspöklielyelte.st, ki nz itteni református ko!. légimn diákja volt és ipy s<>k érzelmi szál köti e városhoz. Vásárhelyi János piispükhe- lyettest talán a mélyen érzett ragaszkodás in- dHotta arra, hogy két előadásban szóljon 0 lamilókboz, szülőkhöz, a kollégium tanárai- Imz és barátaihoz, ak k nagy töínegben lep­ték el a kollégium diszJtermét. Vasárnap délelőtt az istentiszteletet is ő végezte, melyen magas szárnyalás»: beszédben fordult az ifjú­sághoz. A kollégiumi tanulók szavalatai és zeneszámaj előadásainak ünnepélyes keretei szolgáltattak. Az estélyeken és vasárnapi ’istentisztele­ten Teleki Aretur gróf egyházkerületi főgond­nok is részt veti, úgyszintén az összes re­formátus alakulatok: a presbitérium, nöszö- vetség. az 1KE, a1 kollégium és leánygimná­zium teljes számban megjelentek. Vásárhelyi János beszédei mély lenyo­mást keltettek. A református közösségen túl, • alán az egész erdélyi magyarsághoz szólot­ták és megjelölték azokat az utakat, melye­ket a magyarságnak követné kell, amerre számára életlehetőségek nyálnak, Uj látókört nyitottak meg a püspökhelve'tes tisztult és szeretettől átfűtött szavai. A hit útjáról l>eszélt első előadása során gyönyörű költői hasonlatokkal, remek szó­noki készséggel. Második előadásának magva a református liil értelme volt. A kisebbségi magyarság éje­iének kereteit érintette, melyeket egészséges demokrácia kell kitöltsön. Felül kell emel­kedni felekezeti vagy faji gyűlölködésen és fel kell használni az egyház meglévő demok­ratikus szervezetét, melyet azok sem hagy­hatnak figyelmen kívül, akik nem rokonszen­veznek vele. Vasárnap délelőtt szentbeszédben az ifjú­sághoz. szólt a püsj)ökhelyettes és a mélyen átérzett hit erejével emelt mindenkit egy tisztult légkörbe, rendet teremtve a vlágfo- galmak mai zűrzavarában. Irányt és célt je­lölt ki. fertelmet adott az éleinek, mellyel az ifjúság most szemben találja magát. A tehe­tetlen csiiggedésbol lei kell ébredni, az érzel­mi szólamoktól meg kell szabadulni és dol­gozó néppé kell válni — mondta Vásárhelyi püspökhelyet les. Olyan megrázó erővel, annyi hittel, maga­san szárnyaló ihlettel szólt hallgatóságához nz. ifjúságnak szánt beszédében., hogy könny lepte el az öregek szemét Is. Az átérzés, a kemény igazságok felismerésének forró köny- nye, mely a püsrpökhelyettes bizalmat cse­pegtető és nyájbaterelő szavainak hatása alatt a fogadalom könnyévé vált. SELECT-MOZGÓ! MAI KEZDETTEL: Bloc d ka 9 Kertész Mihály I rendezé-e. Rafael Sabati ni hires re?énye nyomán (HALÁLFEJES LOBOGÓ) Izgalmai kalandokkal teli film, mely az első jelenettől az utolsóig leköti a néző figyelmét. F szerep-kben: Errol Plynn és Q'ivia da Haviiiar.d (a Szent-Iván-éji álom fő zer zplöje.) Kutató utón a Sárga-völgyben, amelyel Halál-völgynek keresztellek el nyolc nap éta BRASOV. (Az Ellenzék tudósítójától.) Ez­előtt egv hétlel minden lap hírül adta, hogy a Bucses hegység keleti oldalán egy lavina elsodor! egy nyolc tagú turista társaságot s a nyolc ember közül négyen szörnyet haltak, négyen pedig súlyosan megsebesültek. A tra­gédia külső körülményeit különbözőképen adták elő. Minden tudósításon meglátszott, hogyr annak írója aligha ismerheti kellően a helyzetet. Sorra kérdezem turista bavátaimat, ki len­ne hajlandó megkockáztatni az utat? Kine­veltek. Sárga-völgy? . .!. márciusban. Azok sem tudták mit tesznek, akik ott voltak. Ki­lencven százalékban hal ál s a fennmaradó tiiz százalékban nyomorékság ez az ut. Ol­vadás idején, a lavinák lezudulásának ha­vában az ember ne menjen a keleti szakadé­kokon a Bucsecsre. Üljön otíhon és malmoz­zon. Végre akadt egy hegyi ember, akii szin­tén a kíváncsiság vonzott az útra. Tehát: föl a Sárga-völgyön át a. Bucsecsre! . .. Indulás reggel hatkor. Hétre Busteniben vagyunk, háromra el kell érnünk a szeren­csétlenség szinhelyét. „Valea Galbinelor“ Ezt a völgyet önkényesen neveztem el „Sárga-völgynek“ román neve után, mivel nincs magyar neve. Utána jártam a dolog­nak s kitűnt, hogy- nevét annak a nehány sárga virágocskának köszönheti, mely nyár derekán megkapaszkodik a sziklafalak ol­dalain. . Amikor az ember Busteniben leszáll a vo­natról, a Bucsecs óriási hegytömege szinte agyonnyomja. A 2400—2500 magas égbenyu- ló sziklafalak fenyegető komolysággal mered­nek az égnek s a Caraiman felhőklepte osu- csáról áttetszik az 50 méter magas kereszt, melyet a tömösi szorosban elhalt hősök em­lékére állítottak. Közvetlenül szemben ve­lünk egy hatalmas hasadék: a1 Valea-Alba. Tőle jobbra a Valea-Seaca s azontúl, a szik­lák mélyére sülyesztve, valahol ott van a Valoa-Galbinelor, a Sárga-völgykatlan, mely mostani utunk célja. Két órán keresztül pompás erdőségeken haladunk keresztül. Pázsitos, puha talaj, eny­he emelkedővel. Aztán egyszerre kiérünk az erdőből s elénk mered kél óriási sziklafal s köztük a Sárga-völgy. Itt már vasmacská­kat csatolunk keményen szegzett turistaci- pöink talpára s minden lépést meggondolunk és megfontolunk. A szakadéknak ötvenes emelkedése, azaz esése van, ami azt jelenti, hogy minden száz méternél 50 métert esik. S ezt a 2ó—30 méter szélességű katlant 10—15 méter mélxjségü hó borítja, mehj sem télen, sem nyáron nem olvad cl. Lassan, lihegve, egymáshoz kötözve hala­dunk fölfelé. Ped'g már minden egyes lé­pésünknek meg van a maga helye: az a ne­hány busteni-i ember, akik a halottakat és sebesülteket lecipelték, meglehetősen leverték a havat. Ez azt jelenti, hogy hótalpaink se­gítségével „csak“ egy fél méternyire sülye- dünk be. Három és fél órán ót lépkedünk szaka­datlanul. Itt-ott csákányokra van szükség, hogy a vasmacskák számára léket vágjak a jégben. Ixitarolt hegyi-fenyöerdőn vágunk keresz­tül. Az erdőt nem a favágók tarolták le, ha­nem egv hócsuszamlás, mely hét-három nap­ja boríthatta el a völgynek ezt a részét. Va­lószínű, hogy a ,,halálluvincr‘í folytatása volt. A meghajlott, hó alá temetett ágakba és 'tör­zsekbe kapaszkodunk s miközben néha deré­kig síilyedünk itt-ott a végtelen csend s fö­löttünk komorló sziklafalak fenyegetően kö­rülölelnek. Most értük el a Sárga-völgy be­járatát. Uj utitárs Turistatársam megrántja a kötelet és csön­det int. Valahonnan, a sziklákon túlról, mély bugás és dörgés hallszik. A „Fehér-völgyben“ szaladt alá egy lavina. Az előttünk járók nyomát már teljesen el­mosták az utóbbi hócsuszam/tások: egyet­len nyomot látok: valaki most is fenn van, bizonyára busteni-i turista, mert más most nem merészkedik fel. Lehet, hogy a mentők közül valaki. Még mindig keresik az eltemetett hátizsákokat és felszerelése­ket, miután a- utolsó halottat a szerencsét­lenség után három nappal kiásták. Pihenőt tartunk, aztán a sziklafalak alján óvatosan tovább kapaszkodunk. Valahonnan, a szakadék tetejéről cserkész- sipjelzés hangzik. Felelünk. Tehát ott van valaki, aki mán meglátott. A vakító napsu­gár ezerszeres fénnyel verődik vissza a csil­logó fehér mezőben, mely hószemiivegünk alatt zöldessé változik. Lent, messzi, messzi, a völgyben ádelátszanak Buşteni és Azuga há­zai, szemben a Nagykőhavas, mellyel most lehetünk egy magasságban, azontúl a Csu­kás s mégbeljebb fehér nyúlványai. Két és fél órai újabb megfeszített munka után megérkezünk a sziklafal derekára, hon­nan egy zöld-kalapos fiatalember integet felénk. Bu&U-ni-i tliri#ta Cgé.S/. feb./ei < h ;>•• > J/y bosszú kötél, egy csákány és vaunac.ska. Bemutatkozunk. Igen, ml is a azcrencsélleioég helyéi akar­juk megtekinteni. Vér... ötven-liatvnn métert kapaszkodunk a sza­kadékban s egy piros folt előtt megállunk. Vérnyomok a hóban, öt-hat négyzetméter­nyi területen vörös minden, pedig alattunk 16 méter mély a gleccser. Itt vérzett el két ember. A sziklafalon valami sárgás Ims- darab: Catianu agyveleje. Idáig zuhantak a lavinában. Körülbelül e/.er-ezerkétszá/. mé­tert. Es négyen túlélték. Valóságos csoda. Vezetőnk elmondja, hogy a sebesültek még •Busteni-bcn vannak s ha akarjuk, lieszélhe- tünk velük, ök vitték le hárman az egész társaságot. Előbb az élőket, aztán a holta­kat. Egyik után három napig kutattak, ainig két é.s fél méternyi mélységből kihalász- ták. Ennek nem volt semmi zúzódása, de a hó eltemette s ott fulladt meg, mielőtt inegf agy hatott volna. Odalapulunk a sziklafalhoz s nézzük a fe­hér folyamot, mely szemünk előtt indult út­nak. Ágak recsegnek, fák dőlnek ki a rohanó roppant teher alatt. A Sárga-völgy ismét megindult, öt percig tartott az egész s ez az öl perc elegendő lett volna, hogy akár egy ezred katonát is maga alá temessen, ha azok a gleccser közepén haladnak. Visszatérünk pihenőhelyünkhöz. A Costila-csúcshoz mintegy félórányi já­rásra vagyunk, de az istenkisértésbe nem fo­gunk bele. Condruta kisasszony Három órára kivergödiink a völgyből, fél négykor már lecsatoljuk hótalpainkat is, négykor már sima út mellett szedjük a hó­virágot s fél ötkor a Busteni-i országút po­rától fintorítjuk orrunkat. A kórházba megyünk. Ott fekszik Mari- nescu János és Condruta kisasszony. Gheorghescu mérnököt az előbb szállítot­ták el s az esti vonattal viszik haza Bucu- resti-be. A „Principele Nicolae“ kórház hetes szá­mú szobájába nyitunk. Oly sárga arcot nem láttam, mint Condruta kisasszonyé. lial szeme fölött hatalmas kék folt. Me­dencecsontja el van törve, bal karja be­kötve. Anyja sirdogálva mutatja egy régebbi fényképét. Gyönyörű leány volt s mi lett belőle. És Condruta kisasszony lassan, töredezet­ten elmondja a dráma lefolyását: — Marinescu ur vezetett. Ö is itt fekszik a másik szobában. Utána ment Vintila Con­stantin, aztán következtem én, majd Gheor­ghescu és Comanescu. Mi ötön össze voltunk kötve. Botez, Iliescu és Catianu kötél nélkül jöttek utánunk. Comanescu és ők hárman haltak meg. Már szinte elérkeztünk a csúcshoz, melyet szer­pentin-alakban akartunk megközelíteni. A gleccser tetején vágtuk a szerpentin-útat, egyszer csak Marinescu nagyot kiált s láttam, hogy el­tűnik a hóban, mely alattam Is megindult. Aztán zuhantunk, nagyon sokáig zuhan­tunk, aztán valamibe beleütöttem a feje­met s egyébre nem emlékszem. Itt ébredtem fel másnap reggel. „Alpesi Iura“ Marinescu loan kemény, tagbaszakadt em­ber. Minden szaván látszik, hogy vérbeli turista. Mégis elkövette a legnagyobb hibát: a gleccser közepén vezette társaságát, holott a sziklafalak alján kellett volna mászniok. Jobb karja és bal lába sebesült meg. ö volt az első, aki magához tért s Botez kivé­telével kiásta társait a hóból, majd Vintila Consíantint leküldte segítségért, ő maga pe­dig megérkezésükig ápolta a sebesülteket. Az első öt embert a kötél segítségével köny- njren megtalálta, a többit azonban messzi elsodorta tőlük az ár. — Egy alpesi túrára készültünk kérem s ezt az utal edzésnek terveztük. — Miért mentek éppen a „Sárga-völgyön“ föl? — Mert az hasonlít legjobban az alpesi gleccserekhez. Ebben igazat adunk Marinescunak. Az állomáson ketten támogatnak egy vat­tába csomagolt roncsot: Gheorghescu mér­nök. Arca, mely megfagyott a hóban, el van dagadva. Iiét órát feküdt a gleccser haván. Alig tud beszélni. A nyolc nap előtti rémü­let még olt ül a szemében. Összefüggéstele­nül magyaráz s egyik női kísérője állan­dóan sirclogál. Dühös szemmel néz föl a titokzatosan hallgató sziklafalakra. — Nem baj, felmegyek én még oda! . . . Mintha ezzel akarná bosszúját kitölteni a természet kikulathatatlan hatalmán, mely négy emberéletet úgy elsöpört, mint por­szemeket. Kiváncsaik tömege vesz körül. Kérdezős­ködnek, merre jártunk. — A Sárga-völgyben! — hangzik a felelet. — A Halottak völgyében? — Igen. Buşteni népe a Sárga-völgyet nyolc nap. óta „Halottak völgyének“ nevezi. (d. 1.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents