Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-26 / 71. szám

] 13S0 jan om ws TAXA POŞTALA PLĂTITĂ fN NUMERAR No. I4i.r6i/T9i* Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4 Fiókkiadóéivá tal és könyvosztály: Piaţa UmTij 9 szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80 MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440 évente S40 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több Londonban teljesen fölfordult tegnap a helyzet Párásból véglegest szakítással angolokat. Hitler csak ideiglenes választ küldött Londonba Hőméből az olasz-magyar—osztrák tárgyalások legteljesebb sikerét jelentik Londonban egyik napról a másikra minden fölfordnít, amit hetekig tartó fáradozá­sok után a loearnói hatalmak csoportja s a velük együtt működő népszövetségi tanács létrehozott. Valami hasonló dolog történt, mint Hoare pár hónap előtti váratlan bukása­kor. Az angol kormány a közvélemény nyomása alatt változtatott már vállalt álláspont­ján, mely az általános békerendezés érdekében megindítandó tárgyalások előtt a nemzet­közi jog megsértett szabályainak jóvátevését követeli. Az angol kormány a londoni hatá­rozatot indítványnak fogja föl, ameiy fölött tovább is tárgyalni lehet. A franciák vég­leges határozatnak tekintik azt és Flandin bejelentette, hogy a németekkel való tárgya­lásokra nem hajlandó visszatérni Londonba. A francia álláspont nyomatékossá tevésére tegnap elutazott Londonból Paul Boncon? is, aki Flandin Párisba visszatérte után a további tárgyalások vezetésére az angol ff •. froeban maradt. Ilyen körülmények között nem akadt több tennivalója a népszövetségi tanácsnak sem, melyet tegnan bizonytalan időre napoltak el azzal, hogy a következő ülést Genfben tartják meg. Ez a Londonba összehívott népszövetségi tanácskozás teljes csődjét jelenti. Pillanatnyilag nem lehet tudni, hogy a zavarosan gomolygó válságból az ut az európai helyzet megoldhatatlan súlyosbodásához, vagy a tornyosuló nagy nehézségek által okozott álláspontváltoztatá­sok révén a régóta várt kibontakozáshoz vezet A helyzet felfordulását három dolog idézte elő: 1. Hitler nem fogadta el a londoni határozatot; 2. Flandin nem hajlandó a londoni határozat megváltoztatása alapján a né­metekkel tárgyalni; 3. Mussolini szintén nem hajlandó helybenhagyni a londoni határo­zatot addig, amig az olaszok elleni szankciókat meg nem szüntetik. Ennek a három, egymással szemben álló álláspontnak összeegyeztetésére hiába törekedett az angol dip­lomácia. A maga részéről, úgy látszik, fnlnagy árnak tartotta azt, hogy azonnali hatály- lyal belemenjen az olaszok elleni szankciók megszüntetésébe. Viszont Németországból nyert információi alapján, határozott lehetőséget Iát arra, hogy a németeket a békés megoldások lehetősége mellé leszögezze. Páris azonban olyan mereven kitart álláspontja mellett, hogy semminemű változást erről az oldalról egyelőre nem remélhet. A helyzet most az, hogy fordulatot a német és francia választások előtt várni sem lehet. Hitler Ribbentrop által tegnap Londonba juttatott válaszát a maga részéről is csak ideiglenes­nek nevezi s a francia kormány, ha engedékenységet mutatna, biztos bukásnak menne neki az április közepén esedékes választásokon. Londoni politikusok felfogása szerint Angliának tehát az a hivatása, hogy ez alatt az Idő alatt a békét fenntartsa és a tárgya­lásokat a későbbi megegyezés reményében előkészítse. A helyzet súlyosságára jellemző, hogy a legnagyobb francia külpolitikai orgánum, a külügyminisztériumhoz közel álló ,,Temps“ tegnap este „A Népszövetség veszedelemben!“ címen Franciaország külpolitiká­jának teljes irányváltoztatási lehetőségéről ir. Abban a piilanatban, — írja a nagy francia lap — mikor a Népszövetség nem alkalmas arra, hogy az országok biztonságát garantálja, Franciaország is máshol lesz kénytelen keresni életérdekei biztosítását. Ez pedig könnyen a francia külpolitika irányának teljes megváltoztatásával járhat együtt. Az összes jelentések szerint a francia közvéleményen nagy nyugtalanság vett erőt s a sajtó egy része támadja Fiandint is, akit azzal vádol, hogy a londoni eredmények tekin­tetében port hintett az ország szemébe. A londoni sikertelenséggel szemben Rómából az olasz—magyar—osztrák tárgyalá­sok teljes sikerét jelentik. Tegnap közzétették a tárgyalásokról szóló hivatalos jegyző­könyvet, melyből kitűnik, hogy e három állam ezután nemesak gazdasági szempontból, hanem külpolitikai szempontból is szoros államcsoportot fog alkotnL Schuschnigg kan­cellár, aki tegnap elutazott az olasz fővárosból, a megállapodás magyarázatául elmondta, hogy a római egyezség újra megerősítette a résztvevő államok vezetőiben az elhatáro- zást, hogy semmi tekintetben nem fognak többé külön utakon haladni. Az érdekeltek mondta Schuschnigg kancellár — sem aggodalmakat, sem reményeket ne táplálja­nak arra, hogy a megegyezésben szereplő államok együttműködése a jövőben csorbát fog szenvedni. A római megállapodás nyílt, teljesen benne van a kiadott jegyzőkönyv­ben. Semmi titkos megegyezés ezenkívül nem történt — tette még hozzá az osztrák kan­cellár, aki megcáfolta azt is, hogy Rómában Németország nagykövetével találkozott vol­na. Gömbös miniszterelnököt, feleségét és Kánya külügyminisztert tegnap XI. Plus pápa fogadta hosszabb magánkihallgatáson. Hizonytolan időre halasztották el a gfiépszüivetoégi tonácslilésl Szavak nemes szavak, de sajnos, mégis csak szavak a cselekedetek helyén, amiket lorga Miklós ejtett a szenátus ülésén a közigazgatási ja­vaslat tárgyalása közepeit. Nem tettek, mégis örömmel szögezzük le itt őket, mert ha ne­künk jól esett olvasni, bizonyára jól esik ol­vasni a mi olvasóinknak is. — Igen, ily sza­vak, nemes szavak, olvasni jóleső szavak a lorga Miklós szervái. Nemcsak meztelen tartalmuk fohjtán, hanem a hely és személy igézetében is. lorga Miklós ért a mély és az érdekes szavak használatához. A közvád sze­rint, igaz, a hangulatok embere volna. De ml kisebbségiek ismételten megállapíthattuk, hogy velünk szemben hangulatai komoly, sőt súlyos érzéseknek tetszettek és hangulatai ve­lünk szemben javarészt következetesek vol­tak. Most is megerősítette hálás megállapítá­sunkat. Ura maradt önmagának a gáton állva. Mikor Iuca alminiszter ismertette a módosítá­sokat, amiket a kamara a javaslaton ejtett és kérte megszavazásukat — Wilier József és Roth Otto érdemes felszólalásainak e sovány eredményeit — szóval ismertette a kamara módosításait, amelyek legalább a községek­ben lehetővé teszik tanácskozások során a kisebbségi nyelv hasZirváMot és a románul ir- ni-olvasni nem tudónak tanácsossá való vá­lasztását engedélyezik, akkor lorga belső szükségét érezte nagy kitűnő nyilatkozat meg­tételének. Ezeket mondta: „Mi nem változtat­hatunk már semmit a törvényen, de mégis egyszer meg kell szűnnie a rendszernek, mely a lakosságot J:ét részre osztja. Mi szeretjük a nemzetünket, tudjuk mit nyújtott a nem­zet a történelem során, de egész igazság­talan, hogy alacsonyabb helyzetbe sorozzuk azokat, aldk nem román eredetűek. Amikor valaki kiváló tulajdonságokkal és nagy te­kintéllyel vállilc ki a maga községében, nem maradna egyéb hátra neki, ha tanácstag akar lenni, minthogy áttérjen az ortodox, vagy görög katolikus hitre. Azt akarom, hogy ez a tiltakozás olyan ember szájából hangozzék el, aki számot vet vele, hogy mit jelentenek a Jdsebbségek a mi számunkra, ha megbecsül­jük őket és bevonjuk a köztevékenységbe, viszont mi születhetik ezeknek a nemzetisé­geknek a lelkében, ha szakadatlanul árkot ásunk köztük és közöttünk lorga nem állott meg e kipárolt és fényes köd módjára szállongó elveknél, hanem, hogy úgy mondjuk, szilárd és magvas kívánságo­kat is hangoztatott. Mikor a módosításokat ismertető alminiszter megjegyezte, hogy most már a városok tanácsában hivatalból tag lesz a legnépesebb kisebbségi egyház lelkésze is, lorga erélyesen kifakadt, hogy ez csak a vá­rosok esete, de vannak falvak, ahol nincse­nek románok, hanem csak a kisebbségi egy­ház hívei s így az ő lelkészüknek okvetlenül helye van a közlanácsokbcun. Ami pedig a ta­nácskozás nyelvét illeti s itt hivatkozott a párisi egyetemen mondott előadására, „ha egy kisebbségi tanácsos azt kívánja, hogy a jegyzőkönyveket a román mellett az ö nyel­vén is vegyék föl, mi lehetne ennek az aka­dálya? Csehszlovákiában megengedik a ki­sebbségi nyelvek használatát a közigazgatás­ban, egy kis nagylelkűség nem ártana velük szemben. Meg kellett mondanom, mit kellett volna e törvényjavaslat keretében tenni és mit tettünk meg“. Csakugyan meg kellett vol­na tenni sok mindent, amit lorga előtt szám­talanszor megmondjunk és megírtunk mi, a kisebbségiek és amikor nem kívántunk egye­bei. mint ami az elmúlt időkben a nemzeti­ségeket is megillette, csakugyan sok minden, amit nem tettek meg, akikhez lorga e nemes szavakat intézte és mi szakadatlanul kiálto­zunk, amikor ismételten kellett igy sóhaj­toznia: most már a szenátusnak nem áll mód­jában, hogy változtasson a törvényjavaslato­kon. Szavaiból nem nőttek tettek, de szólt legalább. Mi se gyakorlati okból ismertetjük pillanatnyilag még hatástalan szavait, de szó- lunlz legalább. Mert a szónak a természete és hivatása a cselekedetet hívni. Ilyen szavak­kal, e szavak ismétlésével, az emlékezet sűrű igénybevételével, a nemes bujtogafás módsze­rével kell ismételnünk, leszögeznünk, általá­nossá tenni a lorga elvét: „nem ártana némi nagylelkűség a kisebbségek iránt“, LONDON. (Az Ellenzék táivirata.) A nép- szövetségi tanácsülést tegnap délután bizony­talan időre elnapolták. A tanácstagok felha­talmazták Bruce elnököt, hogy ha szükséges­nek találja, későbbi időpontban a tanácsülést Genfbe bivja össze. A népszövetségi lagálla- > mok képviselőinek legtöbbje már tegnap este elutazott Londonból, elutazott azonkívül a népszövetségi főtitkárság is. A népszövetségi tanácsülés elnapolásával csaknem egyidejűleg érkezett meg a croydo- ni repülőtérre a Ribbentrop bárót szállító né­met katonai repülőgép. A német megbízott egyenesen szállására hajtatott, majd magához kérette Von-Hoesch londoni német nagykö­vetet, akivel rövid ideig tárgyalt, majd nyu­govóra tért. Eiden még ma korán reggel ta­lálkozni fog Ribbentrop-al, hogy átvegye tőle Németország válaszát a loearnói hatalmak javaslataira. Eiden ezit a választ azonnal meg fogja küldeni a francia, belga és olasz kor­mányoknak. Paul Boncour, aki Flandin el­üt a-ása után is Londonban maradt, nem vár­ta be a német válasz nyilvánosságra kerülé­sét, hanem ma délelőtt elutazott az angol fő­városból. A Reuter jelentése szerinJt Ribbentrop 4— 5 napig marad Londonban és ezalatt tanács­kozásokat fog folytatni vezető angol politi­kai körökkel. Hir szerint Ribbentrop korlát­lan megbízással utazóit Londonba. Angol poétikai körök még nem tudnak semmi biztosat Hitler válaszáról, de nyíltan hangoztatják, hogy az uj Locarnó sorsa bi­zonytalanná vált. Hitler ugyanis minden va­lószínűség szerint visszautasítja a loearnói hatalmak javaslatait, Páris nem hajlandó tár­gyalni, Mussolini még nem nyilatkozott afe- lől, hogy hajlandó-e vagy sem aláirni a meg­egyezést. Vezető angol politikusok különösen azt helytelenítik, hogy az angol kormány Fehér Könyve megegyezésről és nem javas­latról beszélt. Ez a kifejezés bizonyos merev­séget kölcsönöz az uj Locarnó szövegének, ami elkerülhető lett volna. Urak akarunk lenni a saját há­zunkban BERLIN. (Rador.) Hitler kancellár mint­egy 500.000 főnyi közönség és 100.000 bar- nainges előtt tegnap este a Deutschland Halléban nagy beszédet mondott. A kancel­lárt a tömeg óriási lelkesedéssel fogadlta. Hitler beszédében többek között a követke­zőket jelentette ki: — Nem fogok lemondani arról, ami már tizenegyedik éve védek. Nem fogunk meg­hálálni 3enki követeléseivel szemben sem. Ha törvényparagrnfusokat fognak elém ter­jeszteni, én a népek örök erkölcsére és élet­hez való jogaira fogok hivatkozni. A mi harcunk a népek egyenjogúságáért folyta­tott végső harc. Ezt a harcot a felsöbbren dü értelem nevében fogjuk megnyerni. A mi célunk világos és könnyen érthető: urak akarunk lenni a saját házunkban. \ többi népeknek nem szabad belügyeinkbe avat­kozni, egyetlen törvényparagrafus sem adhat senkinek sem jogot erre. El vagyunk hatá­rozva arra, hogy a béke müvéhez megalázó feltételek mellett nem járulunk hozzá. Jövő kedden határozottabb formában megismét­lem béke programomat, ekkor elmondom, hogy e tekintetben mit tudok és mit nem tudok tenni. Az elképzelhető legnagyobb sómból kus lépést már megtettem. Huszon­öt évi békét ajánlottam fel a világnak és ar­ra kérem a töbhi népeket, hogy ugyanezt te­gyék ők is. (Folytatása a 8. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents