Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-22 / 68. szám

Í93 6 marc las 22. ELLENZÉK 7 i ■ ;ö mi miéi A öidé-3yn >íő!3 t»v? Ö1Ö7 Les? ~Iise WÍ7 mm CEZEV íbsji 355 Y1Ö1 335 t ►eiíin L'og »HÄ aks?. ykn sn 3 555 V 313/1 3(315 ids 3 aa« dele íslal JiTtti Yp íqan ? A non Ví aloj bsv 1x5;]' l&S?. 1E.\’ lilíi 1055 ie rí f, ej£í Ívé ne: syí ud ú>r, Î1G 15.3 55 7. 351 iOf: )5i3 IZ“ fo?. b? iq ed n r. iL> Öj m d 3 3 K Levizsgáztak a népfőiskola hetvenéves hallgatói Irta:iliÓRJCZ ZSI Pilis, (március.) Ez az iskola bizonyos tekintetben egyetlen és önálló. Valósággal Kolumbus-tojása. A földműves nép kulturszomjának érdekes ta­lálmánya. A magyar falvaik hihetetlen tudásvágyra ébredtek. Ez nem; valami ihlet következmé­nye, hanem a mai élet föltétlen szüksége. Előfordult, hogy a pilisieket! fölkereste egy svéd kereskedő, aki megvette a község egész vörösszilva termését. Adott napra be kellett szállítani a vasúti állomásra. Erre lerázták szilát, zsákba szedték, szekérre dobták s vitték. A kereskedő kétségbeesve nézte az anyagot. Az emberek, akik őrülteik, hogy vásárláskor egyáltalán nem válogatott, most ijedten látták, hogy turkál a portékában s ezt átvette, azt nem. A szállva össze volt törve, nem hirta a szállítást, nem is lehe­tett Svédországba vinni1. Becsben a kereskedő túladott rajba. A nép nem értett a csoma­goláshoz. Maguk kárán jöttek rá, hogy a gyümölcsnél a minőséggel egyenlő fontossá­gú ói szállítás előkészítése. — Meg kell tanulni. Iskola kél!. De iskolát, szaktanfolyamot kapni, na­gyon nehéz. Kaptak egy télre, kevés volt. Állandósítani kellene, azonban oily kevés szaktanító van beállitva, hogy az iskolázást folytatni, vagy megismételni lehetetlen volt. Erre összeült a Gazda-egyesület elnöke és a vezető községi tanító és „egy egész éccakába került“, míg kiokoskodták, hogy a magnk erejéből folytatják a tanulást. A gyerme­keknek is hatév ikell, mig elvégzik a szüksé­ges elemi iskolázást, a felnőtteknek is leg­alább három telire von szükségük, mig meg­felelő módon begyakorolhatják a gazdasági ismereteket. így találták ki magúktól, talán egy kicsit a dán és finn mintára, hogy a népiskola magasabb foka lesz a népfőiskola. A gyermekek járnak a népiskolába, a fel­nőttek a népfőiskolába. Megkérték a község intelligenciáját, taní­tókat, papokat, jegyzőket, orvosokat, ügy­védeket, hogy tartsanak előadásokat. A kecs­keméti gazdasági kamarához fordultak és szaktanárokat kértek. A nagykőrösi gazda­sági iskolától szintén. Végre a kezébe vette az ügyet a Faluszövetség s egyszerre csak ké­szen volt a „népfőiskola“ számtalan előadó­val1. Most volt a vizsga, a melyen jelen voltam. Záróvizsga volt, háromévi tanfolyam záró- imniepélye. Az iskolának 3 6 növendéke van, ezek között 16 hallgató vám, akik mind a három évet végighallgatták. Mint maga az iskola, a vizsgái is egészen sajátságos volt. A hallgatók huszonnégy évtől egész hetvenig válogatódtak ki. Ma­ga a gazdakör elnöke is végighallgatta a ranfolyamot, hatvan évnél' idősebb. Tekinté­lyes, gaLambosz fejével dlsonek állott a sor­ban, mikor átvették a végbizonyitványt. Magyarországon a népiskolázás állami fel­adat. Iskolakötelezettség van, a hiányzókat óramulasztókat közigazgatási utón büntetik. Ezért magának a tanításnak bizonyos kény­szerjellege vn. Valóban tanítás: vagyis isme­reteknek felülről való adagolása, ami alól nem Tehet kitérni. Ebben a pilisi' iskolában azonban inkább a szorgalomra és a tanulásra esik a hangsúly. A hallgatók önálló kérdé­sekre Önálló tanulmányokkal, szabadeiőadá- sokkalE adnak választ. Maguk választotta proplémákról tartottak előadási. Felfogás­ban s előadásban olyan önállóságot mutattak, amire még tálig láttam példát. Például! a rá­diót is bekapcsolják az előadások közé, így történt, hogy az én ókécskei körképemet, melyet a rádióban tartottam, szintén meg- hallgatitak és annyira hatott rájuk, hogy ki­küldtek Ókecsikere egy fiatal gazdát maguk közül, hogy nézze meg a maga szemével a helyet és referálom róla. A vizsgán ezt q re­ferálást hallottam $ nagy elismerésnek tekin­tem, hogy a gazda kijelentette, hogy előadá­som. „szazszazalékig fedi a tényeket“. A tanfolyamon 108 előadás volt. Ennek fele, 53 eloadas, kizárólag gazdasági szakis­meretekre vonatkozott, de a másik fele álta­lános kulturális es állampolgári kérdésekkel ' oglaíkozoüt. Ennek a népfőiskolának ugyan­is az az egyik célja, hogy a földműveseket az élet iszéles területein felvilágosítsa helyze­tükről és a társadalommal szemben levő kötelezettségeikről. Ezen a területen a sá­rospataki „nópakadémiía“ még messzebb ment el, mert ott, amint hallom, már a gaz­dasági ismeretek közlését szinte egészen ki­kapcsolják s polgári ismeretek adósára ren­dezik be a tanfolyamot. Ilyen kísérlet már több helyen volt. Sze­geden, Egerben, Csanádon, de egy kísérlet után .mindig megszűnt. A módszerre nem le­het készen átvenni, azt itt kell megtalálni és kiépiteri a magyar fölldön. Most úgy lát­szik sikerül, mert nem tudom megmondani, mily magasra emeli az iskolázásit ez a mai, életuevelő szándék. Azt kérdeztem, hogy a hallgatók a tan­folyamon szerzett ismereteiket áll! tudják-e vinni a gyakorlati életbe? Kiderült, hogy nemcsak hogy állandó vitaanyagot. kapnak a tanfolyamon, mely magasra emeli gondol­kodásukat, hanem vannak, akiit például modern tyukfarmot rendeztek be s szabály­szerűen kezelik, mások a sertéstenyésztés, az állatok orvosi gondozása és kezelése, a tejgazdaság vezetése, n legelső is tápolása te­rén s a föld- és gyű rnölcsrnüveiés kereteiben egészen uj módszerekre tértek már át. A tanítás módszere még nincs tökéletesen kialakulva. Az elméleti tárgyak előadói még a régi iskolai módon, tehát szinte dikta­tórikus módon közük az anyagok, de mis kérdésekben már megjelenít a „szakember mesternevelase“ is, vagyis a gyakorlati taní­tás, mely azonnal a végrehajtandó feladatokba dresszirozza bele a kész gazdákat. A jövő egyre inkább ezt az irányt fogja szolgálni. Arra van szükség, hogy az absztrakt alap- ismeretek közlése és megismertetése után, azonnal a gyakorlati 'Szükség kerüljön szem elé, hogy a tanfolyam a folyó életet szolgál­hassa. Ez az uj ilskolla-típus két irányban mutat nagy célkitűzésre lehetőséget. Egyik az, hogy az államot tehermentesíti a nagy és nehéz feladat alól, hogy háromezer község­ben egyszerre tartson szaktanfolyamokat. Ezekután minden községnek módjában van, hogy magjai szervezze meg a maga népfőis­koláját, .saját intelligenciájának s a megsze­rezhető szakembereknek bevonásával. Rend­kívüli mértékben emeli az iskola hatékony­ságát ez a megoldás s améíiletit eddig nem ismert bizalmat és együttműködést teremt az egyetemet végzett falusi inteüigencia és a földműves lakosság között. A másik cél, hogy az iskolát az élet szol­gálatába állítja. És ilt megint segítségére jö­het az államnak a nevelés folytonosságának biztosításában. Az iskolakötelezettség ma csak a gyermek 12 éves koráig szól s még némi ismét!őiskólai lehetőség van 16 éves korig. Holott az ember ‘legkönnyebben s leg­szívesebben 12—21 éves korában tanul. Azontúl már a kialakult családi, társadal­mi és gazdasági alkotó munka mellett, a ta­nulásra kevesebb lehetősége van. Ezek a follvanként önállóan felállítható szakiskolák, ezek a népfőiskolák elvégezhetik a nevelést1. A mai még inkább szülőképző iskola s arra való, hogy az ilyen iskolát végzett szülő a gyermekeit örömmel fogja adni hasonló ne­velésre. Az ellméleti rész a jövőben már in­kább a fiatalságra fog maradni a felnőttek a gyakorlati tudást fogják tökéletesíteni tan­folyamaikon. Mindenesetre rendkívül érdekes a végbi­zonyítvány, amit ez a népfőiskola kiad. Eb­ben a bizonyítványban nincsenek kalkulu­sok. Itt nincsenek felsorolva tantárgyak és tanulmányi eredmények: ez valósággal! egy erkölcsi bizonyítvány, mely arról beszél, hogy a hallgató az előadásokat „szorgalom­mal hallgatta, ezen idő alatt férfias komolysá­got tanúsított. Ennek alapján tehát olyan öntudatos magyar polgárnak nyilvánítjuk, aki úgy a magyar föld birtokolására, mint a közéleti és társadalmi tisztségek és bizalmi állások betöltésére méltó.“ Ez a bizonyítvány valósággal erkölcsi, és becsüíletügyi döntés, mely* messze kiihat a földműves ember egész életére. Geszthelyi Nagy László, a kecskeméti Me­zőgazdasági Kamara igazgatója, záróbeszédé­ideie>9V mégis­® TeM« 4PP “triiie« Aktot oţ r~ öle. ben, mig felavatta az újonnan minősített gaz­dákat, arra figyelmeztette őket, hogy hu­szonötéves gyakorlati munkája után kétlség- beesve kell kijelentenie, hogy a minden rész- leteredmény mellett is, a magyar mezőgazda­ság állapota alig mutat fel országos átlag­ban eredményt. Mig Bulgária tíz év alatt szőlőjével áttörte <az európai kereskedelmi frontot s 300 vagonról 6000-re emelte szőlő kivitelét, mig Ausztria 2.3 millió mázsáról 3.9 millióra emelte búzatermelését!, Német­ország 24 millióról 56-ra és Olaszország 46-ról 81-re: addig mi stagnálunk és lisz­tünk elvesztette piacát. Vannak dolgok, amikben ott sem tartunk, ahol tíz év előtt. Más segítség nincs, mint ha az egész ma­gyar gazdatársadalom felébred és eddig nem ismert erővel veti rá magát a ma szükséges ismertek megszerzésére. Én ehhez azt fűzöm, hogy köszönet illeti meg Pilis községet, hogy valós ággal zseniális megoldást talált a „népfőiskola“ uj formá­jával arra, hogy a magyar földművesség. a leggyorsabban hozzájuthasson ezekhez a mai nálkülözhetetlen s oly nehezen meg­szerezhető iskolázáshoz. HARSÁNY! ZSOLT: Morzsa Láttam egy férfit elutazni. Ment az állomásra, beszállóit a kapu előtt álló taksziba. Az asszony, aki beteg, nem kí­sérhette ki, csak a kapuból integetett neki. A férfi, mialatt bajoskodott a bő­röndökkel és beült, mosolyogva vissza­tekintett és bólintott. Még mondtak egy­másnak valamit. Aztán a kocsi ajtaja becsapódott. Ebben a pillanatban az asszony még szólni akart. Mondott is annyit, hogy „drágám“, de nem foly­tatta, mert az elinduló ezt már nem hallhatta. A szó ott maradt a levegőben felemelt hanggal a végén, befejezetle­nül. Az asszong keze is úgy maradt egy darabig, ahogg felemelte a szándékolt } mondathoz. Aztán legyintett vele, a ko- • esi elrobogott. De az a „drágám“ el- \ hangzott, elröppent céltalanul, gazdát- l lanul, a hanghullámok rezgésének hiá­bavalóságával a mindenségben. Ezen az egy szón tűnődöm most. Saj­nálom ezt a szót, mint ahogy a gazdát­lanul kóborló kis macskát sajnálja az ember. Van ilyesmi sok. Például azt hisszük társaságban, hogy felénk fordul valaki, akit szeretünk, hogy mondjon valamit. Előre mosolygunk hozzá. De tévedés történt, az illető hátunk mögé szólott valaki másnak. Ez a mosoly is olyan hiábavaló, gazdátlan jószág. Eggszer olvastam egy költeményt. Nagyon tetszett. Úgy tetszett, mint ke­vés költemény az életben, pedig nem volt valami csodálatos remekmű, csak éppen személyesen nekem nagyon sokat mondott. Elhatároztam, hogy írójának küldök egy pár sort, megköszönöm az örömet, amit szerzett nekem. Soká ha- j lógattam, de aztán mégis eszembe ju­tott eggszer, a hátralékos posta elinté­zése során. Mikor elkészültem <1 leve­lekkel, belepillantottam az újságba A költemény írója meghalt, az volt az új­ságban. Aztán az ember meg akarja cirógatni a kutyát. Nyúl is feléje nyájas kézzel, de hopp, abban a pillanatban elugrik a kutya. A cirógatás csak az üres semmit éri. Meglátom egy jó pajtásomat az utcán, a másik oldalon megy, éppen errefelé néz. Vidáman átintek neki a kezemmel. Nem látja, valamin elszórakozott. Az én intésem hasztalanul tűnt el a világ­űrben. A játékkaszinóban egg pénzdarabot tett valaki a pirosra. Megnyerte, de nem figyelt oda, a pénz ott maradt. A követ­kező rulett-pergésnél a fekete jött ki. A nyereséget, amely árván elfelejtve vár­ta sorsát, már be is seperte a gereblye. Fiatalember virágbokrétát visz a vil­lamoson. Nagyon kicsipte magát, lát­szik, hogy a bokrétát szerelmes szán­dékkal viszi. A virágok mind-mind iz­gatottan illatoznak és szineskednek. hogy ok most milyen fontos küldetést fognak teljesíteni. Egy fehér szegfűnek azonban eltört a nyaka. Le is hull az ülés alá. Felhívok valakit telefonon, akivel rég nem beszéltem. Nem jelentkezik. Hallom a jelzést, ahogy hosszú spon- deusokban berreg. Nincs otthon az ille­tő, a személyzet nem hallja. De én csak tartom a kagylót, pedig már nem is re­mélem, hogy a hívásnak foganatja lesz. Csak jelentkezem bele ok nélkül, célta­lanul, a világmindenségbe. A zeneszerzőnek eszébe ötlik egy rop­pant kedves és furcsa motivum. Rögtön feljegyzi néhány kottafejjel, a papirost zsebredugja. Aztán elveszti. A zenei gondolat örökre elveszett. Pedig az n papiros megvan valahol és rajta a mű­vészi gondolata. Még sincsen meg többe. Mikor született, meg is halt. Valaki azt mondja, hogy irt nekem levelet, de nem küldte el. Meggondolta, eltépte. Mintha csak megölt csecsemő­ről olvasnék. Az a levél már volt, már élt, úgyszólván lény volt. Az ilyet nem lehet még egyszer megírni. Más. Arra ébredek fel reggel, hogy valami nagyon szépet álmodtam. Ülök az ágy szélén, visszaidézem. Szinte a kezemmel nyúlok utána. És csak a semmit mar­kolom. Még érzem azt az álmot, de már nem tudom. Akármit csinálok, nem jut többé eszembe. Mit akarok mindebből kihozni? Sem­mit. Csak eszembe jut olykor vacsora közben, hogy a földre hullott kenyér- morzsa is étel. Ha mind össze lehetne szedni, ezer meg ezer ember jóllakhat­nék belőle. Azok, akikről az újságban olvassuk, hogy Kínában meg Indiában rakásra pusztulnak. Az élet asztaláról is folyton hullanak a kenyérmorzsák. NŐI DIVATLAPOK a tavasz! szezonra (ruha, kabát, kosztüm) inár hatalmas válasz tékban kaphatók az Ellenzék könyvosztályá ban, Cluj, Piaţa Unirii. Budapest, IV., Egyetem-utca 5. sz. 100 modern, kényelmes szoba. Lif­tek. íLdeg-ineiej] íoíyóviz. Központi fűtés ERZSÉBET KIRÁLYNÉ SZÁLLÓ Az étterem és kávéházban minden este szalonzene. Menü : 1*60 P. Er- zsébet-pincébenegypincérrendszer

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents