Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-15 / 62. szám

193 6 március 15. 7 MUCI ÉS NACA Elbeszélés Irta: HUNYADY SÁNDOR Este, egy abbáziai luxushotel tecra- szán, tehát egyik pontján annak a kör­nek, ameddig a nyaralót a ,,pesti befi­zetés“ lehetősége elengedi, két pár talál­kozott. A hölgyek egymás nyakába borultak: — Nahát drágám! Éz a meglepetés! — Évek óta nem láttalak, szivecs­kém! Milyen istenien nézel ki! Mialatt a nők ömlengtek, a két férfi szolid rezerváltsággal kezet szorított. Az idősebbik férfi, kissé tábeszesen merev járású, fenségesen kopasz, magas alak, „méltóságos ur“ volt. Köz,gazda­sági tekintély, talán kormányfőtanácsos. A másik szmokingot „csak‘‘ egy színész viselte. De rangos és neves színész. Az a bizonyos tevékeny természet, amely nem nyugszik belé ájulton mesterségé­nek szegénységébe. A művész valamivel alacsonyabb volt, mint a civil, lesült ar­cán aímvi izzó, kis anyajegy pontjai­val, mintha egy tál lencsét öntöttek 'ol- na a képébe. Természetes, hogy ilyen örömteli üd­vözlés után egy asztalhoz ültek. Forró este volt A pincér jeget hozott a svhys- kilrez és a feketéhez. A jazz szólt. A lampionok és csillagok alatt, a pálmák­kal szegélyezett parketten olasz tisztek és pesti aranyifjak táncoltak, nyárnak öltözött hölgyekkel. A férfiak hallgatagon szitták cigaret­tájukat, a hozzájuk tartozó nők csevegés MEVRALGIME MURIST közben feszülten gusztálták egymást. Az egyik nő, akit Mucinak becéztek, törvényes felesége volt a közgazdasági méltóságosnak. A méltóságos ur, né­hány évvel ezelőtt, a színpadról vette feleségül a hölgyet. Feleségül vette, muszáj volt neki. Meg lehetett érteni egy pillanat alatt a frigyet. Muci józan volt, mint egy hotelportás, hideg hal­szemében kegyetlen akaraterő tükröző­dött. Azonkívül! szép is volt, dekorativ. Természetes-aranyszöke, pompás ter­metű. Remek combja mesésen érvénye­sülhetett azokban a darabokban, ame­lyekben félpucéran tehette oda magát a ] rivalda kirakatába. ^ , ___ De minden szépség, hossu, ló arcá­nak fehérre púderezett tökéletessége csak másodrangu kellék lehetett Muci méltóságosasszonyi karrierjének kiala­kulásában. A fő szerencse, Muci erős lelke, vagy inkább erős gyomra volt. Az, hogy a művésznő tudott parancsol­ni magának. Hogy az intim együttlét pillanatában soha, senkivel, még a leg­étvágytalanabb férfival szemben sem tett egy sértő reflexet. Hogy tej-kék hal- szemében soha nem jelent meg az ösz- tönszerü irtózás visszautasító villanása. Sőt oly tetszésszerint tudta gyorsítani lélegzetét, ahogyan a motorok működé­se szabályozható. És ez nagy dolog volt a közgazdasági tekintély számára, mi­vel a férfiaknak ama szomorú csoport­jába tartozott, akik rommá lesznek és mégis megmarad bennük a gyönyör utáni vágy. Szegény méltóságos ur teli volt sú­lyos marottal és egészen jogos „kicsi- ségi képzelődéssel“. Sokat szenvedett utolsó esztendőiben a női szemeknek föntebb említett iszonyodó villanása miatt. Végre Muci személyében megta­lálta az asszonyt, aki ugyanúgy nem irtózott tőle, ha közeledett hozzája, ahogy egy köcsög jégbehütött aludtej nem bántaná meg ilyesmivel. Kicsit sa­vanyú volt, de legalább képzelődhetett az oldalán. Sietett tehát elvenni, végleg megalázkodva az esküvő előtti huzavo- 1 nában. Mert Muci józan csökönyösség­korom nélkül egyszerű kezelés mellett ■iszte kék gázlánggal égnek, szer­kezetben, kivitelben tökéletesek! A legújabb 3 típus modell,zárna 230-nái kezdődik bevásárlásánál erre figye|j,al Viszontelsdd minden városban van! Érdeklődésre a cimel közöljük I Ajánljuk az első­rangú DSSTRSgyjiA petróleum haszná­latát. NK gél ragaszkodott néhány Írásban lefek­tetendő anyagi feltételhez, jogászi éles­séggel magyarázgatva, mily ragyogó pályát, mily sikerekre nyitó perspektí­vát hagy ott a férfi kedvéért. A másik hölgy; Naca, nem volt tör­vényes neje a kollégájának. De olyan régi és az egész közvélemény által szen­tesített barátság szálai kötötték őket ösz- sze, hogy szinte fölösleges volt külön szobát venniük az abbáziai hotel-penzió­ban. Mégis külön szobájuk volt, a szí­nész generózitásából, aki elmerült az adósságokban és megszakadt az erőfe- szitéstől, hogy olyan .,nagyvonalú“ le­gyen a „nagy“ nő oldalán, mint egy negyvenezerholdas arisztokrata. Nagy nő? Mondjuk, hogy az. Bár termetre inkább filigrán volt Naca. Csu­pa izgalmas, intim részlet. Barna sze­me körül plüss árnyékok. Gyöngyház- körmíi, nyugtalan keze olyan sovány, mint a szárnyasragulevesben a csirke­láb. Jelenleg vörös volt, de hogy mi­lyen lehetett valaha a hajának anya- színe, arra maga a hölgy sem emléke­zett, annyit pácolta és festette össze­vissza, bakfiskorának huszonöt év előtti hajnala óta. Nacának is megvolt az az előnyé; ami Mucinak, ha az érdeke kívánta, ö sem irtózott, véletlenül sem, semmiféle térti­től. De ő már nem az erős lélek és a jó gyomor alapján, hanem éppen ellenke­zőleg, a tömény szenvedély miatt, amely benne viszketett és amelynek válogatás nélkül, tökéletesen mindegy volt — akárki. ELADOTT KRISZTUS Irta: SZABÓ LAJOS Csorna Gergely lelke úgy vergődött, mint békés tó, melyre forgószél szállott. — Nem! Nem engedem meghalni uno­kám! A rámbizottb gyermek helyeit nem mutathatok egy sirt apjának, anyjának —- és az ágy széfén ülő feleségérő1! unokájára vit­te sajnálkozó tekintetét. Lelkében mely fáj­dalom ült 9 félelmetes szándék ébredezett. Az a rudat, hogy a szolgaságba vándorolt fiának egyetlen gyermeke kínlódik lázasan a vizes lepedőben, egyszerre visszaadta fia­talkori erejét. — Lesz pénz! — de az öröm helyett ko­mor elborul ás öntötte el arcát. Úgy érezte, hogy a levegő is megnehezedett felette a me­rő gondolat miatt. Csontos kezét szemei elé emelte s az ablak fele fordult, mintha az udvarról akarna pénzt teremteni valami­ből,. Pedig a ház körül is, mint a házban, egyformára nincs tele,őség lakozott. Az ágy­ban fekvő unoka halálos fájdalma alkotta a szegény öregek minden gazdagságát. — Hozza hát a pénzt és vegyen ecetet! Csupa tűz a gyermek! — És kibontotta ’ a lepedőből, hogy friss, nedves rongyba csa­varja. Közben öreges gagyogással vigasztalni próbálta. — Ne félj fiacskám! Meggyógyulsz. Lesz pénz! Lesz ecet és lemoslak véle. Akkor az­tán nem fog többet égni tested. Tejet is ho­zok. Két pohárral adok egyszerre. Csak egy kicsit légy még türelmes. A gyermek szót fogadott. Olyan szépen feküdt a nedves lepedőben, mint egy Ids hulla. Csupán arca élénk pírja mutatta, hogy él. — Hát még itt van? Hozza már azt a pénzt! — mondta kétségbeesetten az öreg Csománé. —- Megyek. — De r ént ha gyökeret eresz­tettek volna lábai, megkövültén állott az ablak mellett: tusakodott. Megöregedett és soha egy ujjait nem nyúlt a máséhoz, de most fehér tejjel mennie kellett pénzt sze­rezni. A beteg unoka parancsolóam küldte és az öreg, Csorna engedelmesen indult. —- Hozo m ! — Siessen véle! — biztaitta az ö regasz - szony s hosszú, száraz kezével az ajtó felé taszította férjét. « Az utca békés volt. Az öreg házak öreg lakói csendesen ülitek a lemenő nap búcsú­zó sugaraiban. Arról’ beszéltek, hogyan vők régen, amikor az ő utcájuk alkotta a falut, a püspök rendesen látogatta egyházukat, a gróf hatlovas fogattal vágtatott a kastélya felé. Vasárnap délután volt és mégis kevés kapu ereszében üldögéltek, inkább öregebb- rendü emberek. Csak elvétve :akadt köztük fiatal férfi, fiatal menyecske. Gyermekek is kevesen kuporogtak a felnőttek között. Nem játszottak. A mult meséit hallgatták. Az öreg Csorna előreejitett fejjel csoszo­gott az utón. Amikor sepratilen utcarészhez ért, felemelte fejét, de szomorúan mindjárt megnyugodott. A bedeszkázObt ablakokról jól látta, hogy elkényszerült emberek üresen maradt hajléka előtt áll. Szótilan kalapeme- l'éssel haladt el a padokon ülő csoportok előtt. Még csak feléjük siem fordult. Némán hor-dlta nagy bánatát. Közben az az érzése támadt, hogy minden szem őt figyeli, min­den ember előtt gyanús a viselkedése és hogy már mindenki tudja azt, amire végleg még ő sem határozta, el magát. De éppen azért most már nem, törődött senkivel és semmivel. A templom kertje előtt megállít egy pillanatra, aztán, hirtelen betért a cin- terembe. — Vájjon nem látott-e meg valaki? — merült fel benne a félelem gondolata s kissé megfordulva visszanézett. Az utcán a kapu előtt álló embereken kivül aLig látott vala­kit. Ők viszont, nagyon távol vólltaik, nem láthatták. De talán nem is érdekelte az öreg Csorna sorsa. Mindenkinek bőven kijárt a maga bajából. Egymásközt panaszkodtak, mi­közben úgy ültek a szegényes portáik előtt, mintha zátonyon felejtett hajókra ügyelné­nek. * A templom a .tizenhatodik század óta áll a faluban, mine a lelkek bevehetetlen vára, mint az egyház féltett szive. Hanem a, hasz- szu idő alatt nagyon megöregedett. Falai om­ladoztak. Tornya kettérepedt. Fedélzete szét­nyílt annyira, hogy beesett az eső. Az egész kőhalmaz süllyedni kezdett. Mintha Isten keze nehezedett volna rá, hogy szent szégye­nében eltüntesse a föld színéről; elhagyott hajlékát. Igen, mert a hívek serege meg­apadt. Egyrésze idegen nyájba terelődött, másrésze kivándorolt, vagy elhalt. Az élő i keveseknek pedig, nem volt annyi erejük, hogy újjáépítsék azt, amit az idő lassan por- ladásniak indított. Egy emberöltő óta papot sem ítudtak tartani. A harmadik falu plébá- nusa járt át minden; negyedik vasárnap mi­sézni. Csorna Gergely ia hátsó, oldalajtóhoz ke­rült, hol hajdanában a pap szokott bejárni. Zekéje belső zsebéből kulcsolt vett elő, ki­nyitotta vele a templom ajtaját és belépett. A templomi levegő, a nagy' csend, mely ■' szembevágta, eg,ész lényében megrendítette az öreget. Hirtelen fejéhez kapott, levette kalapját s nehány pillanatig dermedten ál­lott. Lelkében istenes félelem borzongott. — Megindulnak a falak! Rám dőli a tem­plom! Alig} tudott megmozdulni, De mennie kel­lett tovább. A beteg gyermek lázas szavai visszacsengtek fülében. Parancsoltak! Remegve tovább indult. A pókhálós szent képek, a düledező akár, a roskadozó padok között tágranyitott szemekkel templomuk hires feszülőbe után kutatott. Félig meggör­nyedve, ijjedezve járta körbe a szent hajlé­kot s színibe felkiáltott örömében, amikor megpillantotta az elveszettnek hitt Istenfiát, — Megvan!! — és óvatosan magasba nyúlt utána. A százados vakolatban a feszü­letet tartó szeg azonban olyan lazán állott, hogy mikor reszkető kezével megérintette Krisztust, a feszület a padlóra esett. Mintha a kárpit hasadt volna végig, olyan kísértetie­sen terjedt szét a zaj a templom nehéz csend­jében. — Megcsuíoltam! Melléje térdek. Megcsókolta a feszületen és imádkozni kezdett. Dehát lopni jött. Nem tarthatott bünbánatot, nem vezekelhetett. Zekéje alá rejtette a feszületet s érezve, hogy Istent, visz vásárba, a düledező oltár előtt pogány szavakat mormolt. Erőm, ne hagyj el! * Ahogyan áthaladt a hídon, egészen uj fa­lu val találta szembe magát. Hol ezelőtt hús/ esztendővel gródi zseilérházak állottak, most virágos ablaku cserepes tégla-házak nyújtó/- godnak, uj gazdákkal. Az ereszekben beszélgető férfiak ültek. ■' Politizáltak. A kulturház előtt lengő inges Budapest, IV., Egyetem-utca 5. sz. 100 modern, kényelmes szoba. Lif­tek. Hideg-Ml£3 í oltóvíz« Központi fűtés KIRÁLYNÉ SZÁLIG Az étterem és kávéházban minden este szalonzene. Menü : L60 P. Er- zsébet-pincébenegypincérrendszer

Next

/
Thumbnails
Contents