Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)
1936-03-15 / 62. szám
193 6 március 15. 7 MUCI ÉS NACA Elbeszélés Irta: HUNYADY SÁNDOR Este, egy abbáziai luxushotel tecra- szán, tehát egyik pontján annak a körnek, ameddig a nyaralót a ,,pesti befizetés“ lehetősége elengedi, két pár találkozott. A hölgyek egymás nyakába borultak: — Nahát drágám! Éz a meglepetés! — Évek óta nem láttalak, szivecském! Milyen istenien nézel ki! Mialatt a nők ömlengtek, a két férfi szolid rezerváltsággal kezet szorított. Az idősebbik férfi, kissé tábeszesen merev járású, fenségesen kopasz, magas alak, „méltóságos ur“ volt. Köz,gazdasági tekintély, talán kormányfőtanácsos. A másik szmokingot „csak‘‘ egy színész viselte. De rangos és neves színész. Az a bizonyos tevékeny természet, amely nem nyugszik belé ájulton mesterségének szegénységébe. A művész valamivel alacsonyabb volt, mint a civil, lesült arcán aímvi izzó, kis anyajegy pontjaival, mintha egy tál lencsét öntöttek 'ol- na a képébe. Természetes, hogy ilyen örömteli üdvözlés után egy asztalhoz ültek. Forró este volt A pincér jeget hozott a svhys- kilrez és a feketéhez. A jazz szólt. A lampionok és csillagok alatt, a pálmákkal szegélyezett parketten olasz tisztek és pesti aranyifjak táncoltak, nyárnak öltözött hölgyekkel. A férfiak hallgatagon szitták cigarettájukat, a hozzájuk tartozó nők csevegés MEVRALGIME MURIST közben feszülten gusztálták egymást. Az egyik nő, akit Mucinak becéztek, törvényes felesége volt a közgazdasági méltóságosnak. A méltóságos ur, néhány évvel ezelőtt, a színpadról vette feleségül a hölgyet. Feleségül vette, muszáj volt neki. Meg lehetett érteni egy pillanat alatt a frigyet. Muci józan volt, mint egy hotelportás, hideg halszemében kegyetlen akaraterő tükröződött. Azonkívül! szép is volt, dekorativ. Természetes-aranyszöke, pompás termetű. Remek combja mesésen érvényesülhetett azokban a darabokban, amelyekben félpucéran tehette oda magát a ] rivalda kirakatába. ^ , ___ De minden szépség, hossu, ló arcának fehérre púderezett tökéletessége csak másodrangu kellék lehetett Muci méltóságosasszonyi karrierjének kialakulásában. A fő szerencse, Muci erős lelke, vagy inkább erős gyomra volt. Az, hogy a művésznő tudott parancsolni magának. Hogy az intim együttlét pillanatában soha, senkivel, még a legétvágytalanabb férfival szemben sem tett egy sértő reflexet. Hogy tej-kék hal- szemében soha nem jelent meg az ösz- tönszerü irtózás visszautasító villanása. Sőt oly tetszésszerint tudta gyorsítani lélegzetét, ahogyan a motorok működése szabályozható. És ez nagy dolog volt a közgazdasági tekintély számára, mivel a férfiaknak ama szomorú csoportjába tartozott, akik rommá lesznek és mégis megmarad bennük a gyönyör utáni vágy. Szegény méltóságos ur teli volt súlyos marottal és egészen jogos „kicsi- ségi képzelődéssel“. Sokat szenvedett utolsó esztendőiben a női szemeknek föntebb említett iszonyodó villanása miatt. Végre Muci személyében megtalálta az asszonyt, aki ugyanúgy nem irtózott tőle, ha közeledett hozzája, ahogy egy köcsög jégbehütött aludtej nem bántaná meg ilyesmivel. Kicsit savanyú volt, de legalább képzelődhetett az oldalán. Sietett tehát elvenni, végleg megalázkodva az esküvő előtti huzavo- 1 nában. Mert Muci józan csökönyösségkorom nélkül egyszerű kezelés mellett ■iszte kék gázlánggal égnek, szerkezetben, kivitelben tökéletesek! A legújabb 3 típus modell,zárna 230-nái kezdődik bevásárlásánál erre figye|j,al Viszontelsdd minden városban van! Érdeklődésre a cimel közöljük I Ajánljuk az elsőrangú DSSTRSgyjiA petróleum használatát. NK gél ragaszkodott néhány Írásban lefektetendő anyagi feltételhez, jogászi élességgel magyarázgatva, mily ragyogó pályát, mily sikerekre nyitó perspektívát hagy ott a férfi kedvéért. A másik hölgy; Naca, nem volt törvényes neje a kollégájának. De olyan régi és az egész közvélemény által szentesített barátság szálai kötötték őket ösz- sze, hogy szinte fölösleges volt külön szobát venniük az abbáziai hotel-penzióban. Mégis külön szobájuk volt, a színész generózitásából, aki elmerült az adósságokban és megszakadt az erőfe- szitéstől, hogy olyan .,nagyvonalú“ legyen a „nagy“ nő oldalán, mint egy negyvenezerholdas arisztokrata. Nagy nő? Mondjuk, hogy az. Bár termetre inkább filigrán volt Naca. Csupa izgalmas, intim részlet. Barna szeme körül plüss árnyékok. Gyöngyház- körmíi, nyugtalan keze olyan sovány, mint a szárnyasragulevesben a csirkeláb. Jelenleg vörös volt, de hogy milyen lehetett valaha a hajának anya- színe, arra maga a hölgy sem emlékezett, annyit pácolta és festette összevissza, bakfiskorának huszonöt év előtti hajnala óta. Nacának is megvolt az az előnyé; ami Mucinak, ha az érdeke kívánta, ö sem irtózott, véletlenül sem, semmiféle tértitől. De ő már nem az erős lélek és a jó gyomor alapján, hanem éppen ellenkezőleg, a tömény szenvedély miatt, amely benne viszketett és amelynek válogatás nélkül, tökéletesen mindegy volt — akárki. ELADOTT KRISZTUS Irta: SZABÓ LAJOS Csorna Gergely lelke úgy vergődött, mint békés tó, melyre forgószél szállott. — Nem! Nem engedem meghalni unokám! A rámbizottb gyermek helyeit nem mutathatok egy sirt apjának, anyjának —- és az ágy széfén ülő feleségérő1! unokájára vitte sajnálkozó tekintetét. Lelkében mely fájdalom ült 9 félelmetes szándék ébredezett. Az a rudat, hogy a szolgaságba vándorolt fiának egyetlen gyermeke kínlódik lázasan a vizes lepedőben, egyszerre visszaadta fiatalkori erejét. — Lesz pénz! — de az öröm helyett komor elborul ás öntötte el arcát. Úgy érezte, hogy a levegő is megnehezedett felette a merő gondolat miatt. Csontos kezét szemei elé emelte s az ablak fele fordult, mintha az udvarról akarna pénzt teremteni valamiből,. Pedig a ház körül is, mint a házban, egyformára nincs tele,őség lakozott. Az ágyban fekvő unoka halálos fájdalma alkotta a szegény öregek minden gazdagságát. — Hozza hát a pénzt és vegyen ecetet! Csupa tűz a gyermek! — És kibontotta ’ a lepedőből, hogy friss, nedves rongyba csavarja. Közben öreges gagyogással vigasztalni próbálta. — Ne félj fiacskám! Meggyógyulsz. Lesz pénz! Lesz ecet és lemoslak véle. Akkor aztán nem fog többet égni tested. Tejet is hozok. Két pohárral adok egyszerre. Csak egy kicsit légy még türelmes. A gyermek szót fogadott. Olyan szépen feküdt a nedves lepedőben, mint egy Ids hulla. Csupán arca élénk pírja mutatta, hogy él. — Hát még itt van? Hozza már azt a pénzt! — mondta kétségbeesetten az öreg Csománé. —- Megyek. — De r ént ha gyökeret eresztettek volna lábai, megkövültén állott az ablak mellett: tusakodott. Megöregedett és soha egy ujjait nem nyúlt a máséhoz, de most fehér tejjel mennie kellett pénzt szerezni. A beteg unoka parancsolóam küldte és az öreg, Csorna engedelmesen indult. —- Hozo m ! — Siessen véle! — biztaitta az ö regasz - szony s hosszú, száraz kezével az ajtó felé taszította férjét. « Az utca békés volt. Az öreg házak öreg lakói csendesen ülitek a lemenő nap búcsúzó sugaraiban. Arról’ beszéltek, hogyan vők régen, amikor az ő utcájuk alkotta a falut, a püspök rendesen látogatta egyházukat, a gróf hatlovas fogattal vágtatott a kastélya felé. Vasárnap délután volt és mégis kevés kapu ereszében üldögéltek, inkább öregebb- rendü emberek. Csak elvétve :akadt köztük fiatal férfi, fiatal menyecske. Gyermekek is kevesen kuporogtak a felnőttek között. Nem játszottak. A mult meséit hallgatták. Az öreg Csorna előreejitett fejjel csoszogott az utón. Amikor sepratilen utcarészhez ért, felemelte fejét, de szomorúan mindjárt megnyugodott. A bedeszkázObt ablakokról jól látta, hogy elkényszerült emberek üresen maradt hajléka előtt áll. Szótilan kalapeme- l'éssel haladt el a padokon ülő csoportok előtt. Még csak feléjük siem fordult. Némán hor-dlta nagy bánatát. Közben az az érzése támadt, hogy minden szem őt figyeli, minden ember előtt gyanús a viselkedése és hogy már mindenki tudja azt, amire végleg még ő sem határozta, el magát. De éppen azért most már nem, törődött senkivel és semmivel. A templom kertje előtt megállít egy pillanatra, aztán, hirtelen betért a cin- terembe. — Vájjon nem látott-e meg valaki? — merült fel benne a félelem gondolata s kissé megfordulva visszanézett. Az utcán a kapu előtt álló embereken kivül aLig látott valakit. Ők viszont, nagyon távol vólltaik, nem láthatták. De talán nem is érdekelte az öreg Csorna sorsa. Mindenkinek bőven kijárt a maga bajából. Egymásközt panaszkodtak, miközben úgy ültek a szegényes portáik előtt, mintha zátonyon felejtett hajókra ügyelnének. * A templom a .tizenhatodik század óta áll a faluban, mine a lelkek bevehetetlen vára, mint az egyház féltett szive. Hanem a, hasz- szu idő alatt nagyon megöregedett. Falai omladoztak. Tornya kettérepedt. Fedélzete szétnyílt annyira, hogy beesett az eső. Az egész kőhalmaz süllyedni kezdett. Mintha Isten keze nehezedett volna rá, hogy szent szégyenében eltüntesse a föld színéről; elhagyott hajlékát. Igen, mert a hívek serege megapadt. Egyrésze idegen nyájba terelődött, másrésze kivándorolt, vagy elhalt. Az élő i keveseknek pedig, nem volt annyi erejük, hogy újjáépítsék azt, amit az idő lassan por- ladásniak indított. Egy emberöltő óta papot sem ítudtak tartani. A harmadik falu plébá- nusa járt át minden; negyedik vasárnap misézni. Csorna Gergely ia hátsó, oldalajtóhoz került, hol hajdanában a pap szokott bejárni. Zekéje belső zsebéből kulcsolt vett elő, kinyitotta vele a templom ajtaját és belépett. A templomi levegő, a nagy' csend, mely ■' szembevágta, eg,ész lényében megrendítette az öreget. Hirtelen fejéhez kapott, levette kalapját s nehány pillanatig dermedten állott. Lelkében istenes félelem borzongott. — Megindulnak a falak! Rám dőli a templom! Alig} tudott megmozdulni, De mennie kellett tovább. A beteg gyermek lázas szavai visszacsengtek fülében. Parancsoltak! Remegve tovább indult. A pókhálós szent képek, a düledező akár, a roskadozó padok között tágranyitott szemekkel templomuk hires feszülőbe után kutatott. Félig meggörnyedve, ijjedezve járta körbe a szent hajlékot s színibe felkiáltott örömében, amikor megpillantotta az elveszettnek hitt Istenfiát, — Megvan!! — és óvatosan magasba nyúlt utána. A százados vakolatban a feszületet tartó szeg azonban olyan lazán állott, hogy mikor reszkető kezével megérintette Krisztust, a feszület a padlóra esett. Mintha a kárpit hasadt volna végig, olyan kísértetiesen terjedt szét a zaj a templom nehéz csendjében. — Megcsuíoltam! Melléje térdek. Megcsókolta a feszületen és imádkozni kezdett. Dehát lopni jött. Nem tarthatott bünbánatot, nem vezekelhetett. Zekéje alá rejtette a feszületet s érezve, hogy Istent, visz vásárba, a düledező oltár előtt pogány szavakat mormolt. Erőm, ne hagyj el! * Ahogyan áthaladt a hídon, egészen uj falu val találta szembe magát. Hol ezelőtt hús/ esztendővel gródi zseilérházak állottak, most virágos ablaku cserepes tégla-házak nyújtó/- godnak, uj gazdákkal. Az ereszekben beszélgető férfiak ültek. ■' Politizáltak. A kulturház előtt lengő inges Budapest, IV., Egyetem-utca 5. sz. 100 modern, kényelmes szoba. Liftek. Hideg-Ml£3 í oltóvíz« Központi fűtés KIRÁLYNÉ SZÁLIG Az étterem és kávéházban minden este szalonzene. Menü : L60 P. Er- zsébet-pincébenegypincérrendszer
