Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-15 / 62. szám

9 BLLBNZßK 1 9 30 március IS. ■BHMMMWma h/ utóbbi pui vis/omnnak nuigvaiá dóban e/ a szempont különben is el- (sík. \ s/inrs/ nem lett volna kizáróla­gsán Xacáru szorulva. A tekele tértit, aki olyan tüzes volt, mint a vasalóban a parázs, sok ltölg\ szerette. Es meg több imita volna szeretni, őszintén, egészen a maja közepéig, ha a s/iilész nem állott \ olnn minden idegrostjával a nagy nő szolgálatában. Mert abban állott, mint akit valami démon szállott meg. Ho- van,' Miért? Megfoghatatlan volt. A lé­lek és élet tökéletes rejtelme, hogy a tur­bulens fiatalember, akinek lényében, mint a sziklában a só-ér, valami zseniá­lis vonás huzódotl. miért adja oda min­denét; idejét, hitelét, jövőjét, tehetségét t s ambícióját e peau d'angeba öltözött, émelyítően pariomös szuper-cselédnek, akinél többet ért a kisujja... Vitatkozni ,m lehetőit ezzel az érzéssel, amelyet Naca a viszonzás és a hála minden rez­dülése nélkül használt ki. Talán éppen ebben állott az ereje. Pióca volt, ha va­lakire rátették, szívni kezdte. A hölgyek már túljutottak az első in- dulatkitöréseken. Pestről beszéltek, sze­relmekről és szinházról. Micsoda ..Pest" röl. micsoda szerelmekről és micsoda színházról! Mintha az egész város nem volna más. mint egy óriási hotel-hali, közvetlen áljárással fodrászokra, szabó- szalonokra és tánclokálokra. Természe­tesen a környezőihez alakult bennük a többi tárgy is. Színház! A két csillag a siker és divat ama újfajta dédelgetjei ( közé tartozott, akiknek szemében a ze­ne és próza egyszerre kiteljesül egy talp­raesett bárzongorásban. Az együtt töltött idők emléke, a közös szellem és erkölcs egy darab ideig ha­tott. Muci és Naca néhány percig őszin­tén örült és hizelgett egymásnak. De körülbelül egy negyedórái lázasan sze­relmes csacsogás után. Naca kénytelen volt észrevenni, hogy a barátnője job­ban és „echtebben“ van öltözve nála. Rajta fehér peau d'ange estélyiruha volt. Érezte, hogy túl hangos és nem egészen alkalomszerű, azonkívül az anyaga is kezd kifelé menni a divatból. A lába viszketni kezdett, mert a haris­nyája csak másodosztályú selyem volt, mert ezüst-bőr szandálját egy smucig pillanatban készen vette egy tömeg- cipőkereskedésben. Ezzel szemben Mucin észbontóan tö­kéletes. barnával élénkített, pezsgőszinü complet volt, amelyről süvöltött a fran­cia származás. A kalapja bélésén pedig a kalap hanyagul egy székre volt dobva mellettük — büszkén látszott a párisi címke; „Ágnes“. Muci liideg-kék, ponty szeme diadal­masan fölragyogott: legények, taillér-íüzéres, katrincás leányok sétálgattak karonfogva. Bent szólt a zene. Mulatott a fiatal, jókedvű falu. A piros képű gyermeksereget még nem érdekelte a tánc, katonásáig játszott a patak martján. * A görögkeleti templom, a papi lak, az ál­lam; iskola egy magaslaton állottak. A bi­zánci kupola tetejéről messzire fénylett a .sárga kereszt. Az uj templom szép, tágas he­lye volt Isten dicsőségének. Éppen bomlott belőle a hívők serege. Csorna Gergely várt egy keveset, amíg eloszlott a templom elől a tömege aztán a fiatal lelkész után vette út­ját, a papilak felé. A lelkész! irodán egyedül találta az uj fa­lu lelkipásztorát. Újszülötteket vezetett be az egyházi anyakönyvibe. Tisztelendő uram! A nyomorúság leag- gatott házam környékéről mindent. Egy krajcárt nem tudok csinálni semmiből. Unó- j kám pedig már napok óta húz halálra. És j egy csepp ecetet nincs amivel vegyek. Egy pohár tejet nem tudunk tölteni vzájába. — Dehác mii akar tőlem? Én nem vagyok orvos — mondta a fiatal pap kissé sajnál­kozva az eseten. — Hoztam valamit a Tisztelendő urak! Segítségünkre lesz, ha megveszi! — és félve szétnézett az irodában, hogy nem rejtőzik-e valaki ismerős ottan, ki templomrablót ki­áltana rá. Miután megnyugodott, szétgom- j boita a zekéjét, félénken elővette a feszületet s előre ejtve fejét, a fiatal pap felé nyújtotta. ,,Az apámtól örököltem“ — mondta. — Feszület! — Kezébe vette. Vizsgálgattia. j Mestere nevét kutatta és az évszámot, bogy | mikor készült. Az igen képzett pap pillám- j tolt alatt észrevette, hogy szép kidolgozású j a rész ölet. i Ló to ui dragam, hogy nézed a ka lapomul. Most tavasszal vettem Párás­ban... ... és oktató hangon, ahogy a szegény rokonnak szokás előadást tartani, me­sélni kezdte; Tudod drágám, Parisban divatba jött, hogy megfogja a tájékozatlan ide­geneket egy nagy szabó, mondjuk Chia- paielli és tetőtől talpig ő öltözteti fel. De én nem esem belé az ilyen marha­ságokba. Huszonötször voltam Párás­ban, ismerem Párisi és szeretem ma­gam választani a dolgaimat. Tudom például, hogy a legjobb harisnyát Me- nonnál lehet kapni. Ez egy rém finom, kis bolt a. .. ill jött az utca neve, ahol a boll van és utána egész sereg más bolt, utca, selyem, prém, kalapos és szabó neve, franciául és franciásan. Csak azért, hogy minél jobban szédül­jön Naca, hogy minél lefőzöttebben érezhesse át, hogy soha életében nem követheti e világba egykori kolleganő­jét, aki fölrepült a magasba a színpad deszkáiról. Naca vére zöldült és sárgult, szeme körül a plüss árnyékok egészen megfe­ketedtek az irigy gyűlölettől. „Fulladj meg!" — gondolta belül, mialatt kifes leli arca angyalian mosolygott. És mint­ha a ruhákkal, kalapokkal és haris­nyákkal szemben a liszta érzést akarná kijátszani, mint fölényes adut, a kezét gyöngéd mozdulattal a színész karjára tette; — Ugv-e szivem, nem nagy baj, hogy nekünk nincsen pénzünk az ilyesmi­hez?! — mondta melegen, mézesen, a szerelmesek többesszámában, mintha csak kelten együtt tennének ki egy egész személyt. Holott ebben a pillanat­ban a színészt is különösen utálta. „Te is megfulladhatnál, — gondolta teli epével — amiért olyan koldus vagy, hogy csak rongyokba tudok öltözködni melletted.“ Most Mucin volt a sor, hogy előtérbe nyomja a férfit, aki a lobogója alatt futott, ő nem nyúlt hozzá n tabetikus emberhez, csak egy édes oldalpillunlás- sal jutalmazta meg. Aztán sürgősen kö­zölte a barátnőjével: — Emilnek sok hibája van, de azt el kell ismerni, hogy pénzdolgokban iga­zán nem kicsinyes. Azt hiszi, hogyha meglep egy ruhával vagy egy ékszerrel, kifizetett egészen — és ezzel, hogy sza­vainak nagyobb nyoma lékot adjon, tün­tetőén megfogta whyskis poharát és megszikráztatta kezén a tisztatiizii, ti- zenháromkarátos brilliánsgyiirü kövét. Naca egészen a vállához támaszko­dott a fekete fiúnak. — Nálunk fordítva van. Én nem ka­— Vegye meg a Tisztedének) ur! — Miit kér érte ? — Amennyit Krisztus megérdemel. — Mivelhogy templom szántana veszem, ajándék számba kell adnia. Kap érte száz lejt. Meg van elégedve? — Ha csak .száz lejt ér Krisztus, úgy én is belenyugszom. — És kap egy' szent élt preszkurát is! — Megköszönöm^ csak az <a kár, hogy unokám nem tud enni belőle. — Luta! — kiáltott a szomszéd szobába feleségének, hozz egy preszkurát! Ahogy megkapta a száz lejt és a szentelt kalácsért megcsókolta szép, fiaital papné ke­zét, elköszönt Csorna Gergely. Az ereszkedő estben fáradtan botorkált hazafelé. Lábai alig vitték. Most, miután megvált a feszülettől, érezte igazén a leikébe sülyedt kereszt súlyát. — Eladtam Krisztusunkat! Eladtam tem­plomunkból az Istent! A szimbólum minden hatalmával ránehe­zedett. Csak beteg unokája tartotta, vissza, hogy a paraszt Judás nem vette útját a Ma­gyar utca feletti temető felé s pénzét nem szórta a patak iszapjába. Mire kapuja elé ért, teljesen sötétbe vesz­tek volt a házak. Békésen kezdett elülni az élet. Ember nem járt. Eltévedt állat nem bódorgott. Csak hűséges kutyaugatások szag­gatták olykor az éjszaka elejét. Udvarán is néma csend volt. És házában is csak a hu­nyorgó petróleumlámpa sercegett. Unokája halottin feküdt a vizes lepe­dőben. öreg felesége pedig valahol a szom­szédokat .sírta fel. — Ki vesz magához nyomorult lélek? — És a megboldogult gyermek ágyára dőlt Csorna Gergely, pok ékszereket. Viszont nincs egy szu- bud pillanatom, sem nappal, sem éjjel. Laci nem akurju belátni, hogy egy asz- szonynak néha muszáj egyedül lenni! — panaszkodott olyan hangon, mint aki kihívóan dicsekedni akar valamivel. A két férfi lelke leli lett kínos sejte­lemmel. Tapasztalatból tudták, hogy a kitüntetések, amelyeket a hölgyektől kaptak, nem érnek semmit. Csak olya­nok, mint az állatszeliditő mosolya, aki a közönség előtt csókot csücsörít az ido­mított tengeri malacának, de azért jól megkinozza, amikor visszavonulnak a nvilt porondról. Mind a ketten meg­ijedtek, mert a dicséret váratlanul érte őket. Mi lesz ebből? — gondolták szo­rongva. Ugyanis Muci és Naca szeszé­lyes tervgazdálkodásában éppen az ilyen értelmetlenül napsütéses pillanatokra szoktak következni a legeikeseritöbb vi­harok. De csak a saját maguk sorsát érezték ily fenyegetőnek. A gazdag civil tiszta méznek látta a mosolyt, amelyet Naca a babájára csorgatott. És a színész is felsóhajtott bensőjében. Mucira nézve. „Milyen édes nő. Milyen finom gon­dolta. — Milyen isteni nyugalom lehet, egy ilyen belátó nővel élni!“ A hölgyek között pedig folyt a pár­baj. Olyan hangszereléssel, amelyben hemzsegett a sok „édesem“, „drágám“, „szivecském“ és „aranyosom“. Mind a kettőnek pontos hadállása volt. Muci a halijáról beszélt, a bútorai­ról, a rokonairól, a barátairól, az elő­kelő vacsorákról, amelyeket ad és „aho­va soha nem foglak meghívni drágám, ne félj, tudom, hogy unnád!“ Naca viszont az eltűnt bájvilágot csil­logtatta meg. A színházat, a sikert. a munkát. A forró csókokat és forró tap­sokat. Az egész forró és dicsőséges tájat, amelyet Naca nézete szerint csak az a színésznő tud otthagyni, akinek nem sikerült érvényesülni benne. A dolog ugv állt, hogy mindkét hölgy tökéletes diadalt aratott. A barátnők gyomra egyformán reszketett a dühtől. Egyformán irigyelték egymás életét és minden tulajdonát. Muci azt gondolta a szegény Emilről: „te beteg, vén dög, meddig fogom még hallani a szuszogá- sodat?!“ Naca pedig most szinte kiilön- kiilön gyűlölte a fekete fiú mindenik anya jegyét: „te koldus, te rongyos, te melletted lopom én a drága időmet!!?!“ A színésznek jó füle volt. Néha rende­zett is. Tudott ítélni a hangok belső rez­géséből. Észrevette tehát a „csillagok“ közötti párbeszéd veszedelmes élesedé­sét. Sejtelme nem volt a dolgok okáról, de azért megijedt és kocogott egy tizli- rás ezüsttel a poháron: pngare! A társaság, amely oly lelkes hangulat­ban találkozott, hirtelen és hidegen fel­oszlott. Holott még nem volt késő. És mind a négyen olyan éberek voltak, mint a nyúl, miután az egész fülledt, siroccós délutánt azzal töltötték, hogy aludtak a besötétitett hotelszobában. * Egy órával a történtek után, távol a központi nagy hotelek fénylő zajától, mintha száműzetésben lenne, egy kissé merev járású, bánatos úriember tűnt föl a sötét és kihalt Via Voloscán. A közgazdasági méltóságos volt ez úriember, Muci Emilje. Fájdalmasan magános sétájában elért az illatos babérbokrok és pálmák között egészen a Café Rómáig, amely nagy, de egyszerű kávéház volt, a terraszán né­hány csöndes abbáziai benszülöttel, akik a nap munkája után boldogan it­ták féllirás espressójukat. A szegény Emil torka száraz volt. És bár az oi~vosai, megviselt szive miatt, még a vizivástól is eltiltották, most el­határozta. hogy bubánatában kirúg a hámból és benyaka] egy korsó habos olasz sört. Megállt a kávéház előtt és meglepet­ve látta a fényes üvegen át, hogy bent az üres kávéház mélyén, a lencsésképü, fekete szinész egyedül játszik az angol- flastromos billiárdasztalon. Volt a képben valami megkapó, sira- lomházi szomorúság. Érzett a szinész arcán, kezén, minden mozdulatán, hogy valami rossz esemény nyomasztó utó­hatását szeretné feloldani abban a gond- üző igyekezetben, ahogy egy hosszú kvárt bonyolult problémájával küszkö­dött a zöld posztón. Emil bement a kávéházba, megállt a billiái dusztal előtt, meleg szomorúsággal köszöntötte a színészt: — Jóestét mesteri Örülök, hogy ilyen hamar látom. Azt hittem, hogy már le­pihentek! — Naca le is feküdt már! — mondta a fekete ember. — De én még egy ki­csit kijöttem szellőzni. A közgazdasági méltóságos rajongott: — Óh, a művésznő! Mennyire sajná­lom, hogy nincsen itt ü is. Elragadó te­remtés! A színész letette a dákót: — Az! — erősítette meg szilárdan. — Becsületszavamra mondom, hogy édes pofa, remek barát és pazar színésznő. Bár az előbb, hogy őszinte legyek, egy kicsit összevesztünk! A közgazdasági méltóságos diszkréten meghökkent arcot vágott: — Remélem, hogy csak átmeneti ne­hézség... — ön tökéletesen fején találta a szö­get, méltóságos uram! — magyarázta bóhémesen elkeseredett küzlékenységgel a szinész. — Átmeneti nehézség. Nem is volna szabad igy a mellemre szívni. Végre, egy olyan nagy nőnek, egy olyan csupa-ideg művésznek, amilyen Naca, joga van hozzá, hogy néha szeszélyes legyen. Mégis táj, mert nem értem, mi izgatta fel ennyire szegényt... Kérem, uram, amint hazaértünk, amint belőp­j tünk a szobába, Naca azonnal nekem I esett, becsületemre minden ok nélkül... I de mit mesélek annyit?! Tessék rámnéz­ni! — és a fejét oldalt fordítva, megmu­tatta a balarcát, amelyen ott volt Naca éles körmének friss nyoma, hisztériku­san összevissza kaparások alakjában, mint egy komplikált török aláirás. vala­mi mohamedán levélen. A méltóságos ur nagyot lélegzett, mint az asztmatikusok. — Óh, kedves mester, nem mutat ne­kem meglepő dolgot. Mert bár az én Mucim szintén nagyszabású, finom te­remtés. valódi dáma. azért nekünk is I akadnak olykor kellemetlen pillanata­ink. Például, mily sajátos véletlen, hogy — nincs húsz perce — közöttünk is volt némi könnyebb nézeteltérés, amelynek most kénytelen vagyok a je­leit viselni!... És a szegény közgazdasági méltósá­gos viszont a jobbarcát fordította a szí­nész felé. Azon is rajta voltak a női kö­röm nyomai. De Muci határozott lényé­ből kifolyóan, más formában. Három kárminszin, kegyetlen átló gyanánt, ame­lyek haránt húzódtak, a pofacsonttól. le, egyenesen, egész az állag. A sorstársak savanyu humorral mo­solyogtak. Rövid vita volt, hogy mi jobb ilyenkor? A jód? A timsó? Aztán cinzánót hozattak, pertut ittak. — Ha megengeded, kedves Lacim, én is beszállok egy ötvenesre! — szólt a közgazdasági méltóságos és a falhoz csoszogott dákót választani. Mindketten lovagok voltak, egyikük sem mondott egy rossz szót sem a ma­ga hölgyéről. Játszottak, lökdösték a go­lyókat, egyre borusabban és nyomot- tabban, mintha ellenállhatatlan émely­gés vett volna rajtuk erőt, miután közö­sen ettek valami romlott ételből. márciusi nagy tavaszi száma 29 letéri a következő tartalommal!: Gyönyörű kos2- tümujdonságak. nagyon sikkes blúzok, ru­hák és köppenvek, 12 oldal kézimunka-mel­léklet, ingyen nagyított mintaivekkel, kötött holmik, szabjunk-varrjimk, ételreceptek, fia­tal házasok berendezése, anyai örömök, anyai kötelességek, jó böjti receptek, kutyaápolás, modem szépségápolás. Vidékre 25 lej pénz. vagy postabélyeg beküldése ellenében küldi az Ellenzék könyvosztálya, Cluj, Piaţa Unirii. Előfizetési árak: negyedévre 60, fél­évre 120, egész évre 240 lej. "^^^IVA^A^ON^^ivaHapiaika^^9 olcsóbban és legnagyobb választékból az Ellenzék könyvosztáiyában, Cluj, P. Unirii vásárolhatják.

Next

/
Thumbnails
Contents