Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)
1936-03-15 / 62. szám
9 BLLBNZßK 1 9 30 március IS. ■BHMMMWma h/ utóbbi pui vis/omnnak nuigvaiá dóban e/ a szempont különben is el- (sík. \ s/inrs/ nem lett volna kizárólagsán Xacáru szorulva. A tekele tértit, aki olyan tüzes volt, mint a vasalóban a parázs, sok ltölg\ szerette. Es meg több imita volna szeretni, őszintén, egészen a maja közepéig, ha a s/iilész nem állott \ olnn minden idegrostjával a nagy nő szolgálatában. Mert abban állott, mint akit valami démon szállott meg. Ho- van,' Miért? Megfoghatatlan volt. A lélek és élet tökéletes rejtelme, hogy a turbulens fiatalember, akinek lényében, mint a sziklában a só-ér, valami zseniális vonás huzódotl. miért adja oda mindenét; idejét, hitelét, jövőjét, tehetségét t s ambícióját e peau d'angeba öltözött, émelyítően pariomös szuper-cselédnek, akinél többet ért a kisujja... Vitatkozni ,m lehetőit ezzel az érzéssel, amelyet Naca a viszonzás és a hála minden rezdülése nélkül használt ki. Talán éppen ebben állott az ereje. Pióca volt, ha valakire rátették, szívni kezdte. A hölgyek már túljutottak az első in- dulatkitöréseken. Pestről beszéltek, szerelmekről és szinházról. Micsoda ..Pest" röl. micsoda szerelmekről és micsoda színházról! Mintha az egész város nem volna más. mint egy óriási hotel-hali, közvetlen áljárással fodrászokra, szabó- szalonokra és tánclokálokra. Természetesen a környezőihez alakult bennük a többi tárgy is. Színház! A két csillag a siker és divat ama újfajta dédelgetjei ( közé tartozott, akiknek szemében a zene és próza egyszerre kiteljesül egy talpraesett bárzongorásban. Az együtt töltött idők emléke, a közös szellem és erkölcs egy darab ideig hatott. Muci és Naca néhány percig őszintén örült és hizelgett egymásnak. De körülbelül egy negyedórái lázasan szerelmes csacsogás után. Naca kénytelen volt észrevenni, hogy a barátnője jobban és „echtebben“ van öltözve nála. Rajta fehér peau d'ange estélyiruha volt. Érezte, hogy túl hangos és nem egészen alkalomszerű, azonkívül az anyaga is kezd kifelé menni a divatból. A lába viszketni kezdett, mert a harisnyája csak másodosztályú selyem volt, mert ezüst-bőr szandálját egy smucig pillanatban készen vette egy tömeg- cipőkereskedésben. Ezzel szemben Mucin észbontóan tökéletes. barnával élénkített, pezsgőszinü complet volt, amelyről süvöltött a francia származás. A kalapja bélésén pedig a kalap hanyagul egy székre volt dobva mellettük — büszkén látszott a párisi címke; „Ágnes“. Muci liideg-kék, ponty szeme diadalmasan fölragyogott: legények, taillér-íüzéres, katrincás leányok sétálgattak karonfogva. Bent szólt a zene. Mulatott a fiatal, jókedvű falu. A piros képű gyermeksereget még nem érdekelte a tánc, katonásáig játszott a patak martján. * A görögkeleti templom, a papi lak, az állam; iskola egy magaslaton állottak. A bizánci kupola tetejéről messzire fénylett a .sárga kereszt. Az uj templom szép, tágas helye volt Isten dicsőségének. Éppen bomlott belőle a hívők serege. Csorna Gergely várt egy keveset, amíg eloszlott a templom elől a tömege aztán a fiatal lelkész után vette útját, a papilak felé. A lelkész! irodán egyedül találta az uj falu lelkipásztorát. Újszülötteket vezetett be az egyházi anyakönyvibe. Tisztelendő uram! A nyomorúság leag- gatott házam környékéről mindent. Egy krajcárt nem tudok csinálni semmiből. Unó- j kám pedig már napok óta húz halálra. És j egy csepp ecetet nincs amivel vegyek. Egy pohár tejet nem tudunk tölteni vzájába. — Dehác mii akar tőlem? Én nem vagyok orvos — mondta a fiatal pap kissé sajnálkozva az eseten. — Hoztam valamit a Tisztelendő urak! Segítségünkre lesz, ha megveszi! — és félve szétnézett az irodában, hogy nem rejtőzik-e valaki ismerős ottan, ki templomrablót kiáltana rá. Miután megnyugodott, szétgom- j boita a zekéjét, félénken elővette a feszületet s előre ejtve fejét, a fiatal pap felé nyújtotta. ,,Az apámtól örököltem“ — mondta. — Feszület! — Kezébe vette. Vizsgálgattia. j Mestere nevét kutatta és az évszámot, bogy | mikor készült. Az igen képzett pap pillám- j tolt alatt észrevette, hogy szép kidolgozású j a rész ölet. i Ló to ui dragam, hogy nézed a ka lapomul. Most tavasszal vettem Párásban... ... és oktató hangon, ahogy a szegény rokonnak szokás előadást tartani, mesélni kezdte; Tudod drágám, Parisban divatba jött, hogy megfogja a tájékozatlan idegeneket egy nagy szabó, mondjuk Chia- paielli és tetőtől talpig ő öltözteti fel. De én nem esem belé az ilyen marhaságokba. Huszonötször voltam Párásban, ismerem Párisi és szeretem magam választani a dolgaimat. Tudom például, hogy a legjobb harisnyát Me- nonnál lehet kapni. Ez egy rém finom, kis bolt a. .. ill jött az utca neve, ahol a boll van és utána egész sereg más bolt, utca, selyem, prém, kalapos és szabó neve, franciául és franciásan. Csak azért, hogy minél jobban szédüljön Naca, hogy minél lefőzöttebben érezhesse át, hogy soha életében nem követheti e világba egykori kolleganőjét, aki fölrepült a magasba a színpad deszkáiról. Naca vére zöldült és sárgult, szeme körül a plüss árnyékok egészen megfeketedtek az irigy gyűlölettől. „Fulladj meg!" — gondolta belül, mialatt kifes leli arca angyalian mosolygott. És mintha a ruhákkal, kalapokkal és harisnyákkal szemben a liszta érzést akarná kijátszani, mint fölényes adut, a kezét gyöngéd mozdulattal a színész karjára tette; — Ugv-e szivem, nem nagy baj, hogy nekünk nincsen pénzünk az ilyesmihez?! — mondta melegen, mézesen, a szerelmesek többesszámában, mintha csak kelten együtt tennének ki egy egész személyt. Holott ebben a pillanatban a színészt is különösen utálta. „Te is megfulladhatnál, — gondolta teli epével — amiért olyan koldus vagy, hogy csak rongyokba tudok öltözködni melletted.“ Most Mucin volt a sor, hogy előtérbe nyomja a férfit, aki a lobogója alatt futott, ő nem nyúlt hozzá n tabetikus emberhez, csak egy édes oldalpillunlás- sal jutalmazta meg. Aztán sürgősen közölte a barátnőjével: — Emilnek sok hibája van, de azt el kell ismerni, hogy pénzdolgokban igazán nem kicsinyes. Azt hiszi, hogyha meglep egy ruhával vagy egy ékszerrel, kifizetett egészen — és ezzel, hogy szavainak nagyobb nyoma lékot adjon, tüntetőén megfogta whyskis poharát és megszikráztatta kezén a tisztatiizii, ti- zenháromkarátos brilliánsgyiirü kövét. Naca egészen a vállához támaszkodott a fekete fiúnak. — Nálunk fordítva van. Én nem ka— Vegye meg a Tisztedének) ur! — Miit kér érte ? — Amennyit Krisztus megérdemel. — Mivelhogy templom szántana veszem, ajándék számba kell adnia. Kap érte száz lejt. Meg van elégedve? — Ha csak .száz lejt ér Krisztus, úgy én is belenyugszom. — És kap egy' szent élt preszkurát is! — Megköszönöm^ csak az <a kár, hogy unokám nem tud enni belőle. — Luta! — kiáltott a szomszéd szobába feleségének, hozz egy preszkurát! Ahogy megkapta a száz lejt és a szentelt kalácsért megcsókolta szép, fiaital papné kezét, elköszönt Csorna Gergely. Az ereszkedő estben fáradtan botorkált hazafelé. Lábai alig vitték. Most, miután megvált a feszülettől, érezte igazén a leikébe sülyedt kereszt súlyát. — Eladtam Krisztusunkat! Eladtam templomunkból az Istent! A szimbólum minden hatalmával ránehezedett. Csak beteg unokája tartotta, vissza, hogy a paraszt Judás nem vette útját a Magyar utca feletti temető felé s pénzét nem szórta a patak iszapjába. Mire kapuja elé ért, teljesen sötétbe vesztek volt a házak. Békésen kezdett elülni az élet. Ember nem járt. Eltévedt állat nem bódorgott. Csak hűséges kutyaugatások szaggatták olykor az éjszaka elejét. Udvarán is néma csend volt. És házában is csak a hunyorgó petróleumlámpa sercegett. Unokája halottin feküdt a vizes lepedőben. öreg felesége pedig valahol a szomszédokat .sírta fel. — Ki vesz magához nyomorult lélek? — És a megboldogult gyermek ágyára dőlt Csorna Gergely, pok ékszereket. Viszont nincs egy szu- bud pillanatom, sem nappal, sem éjjel. Laci nem akurju belátni, hogy egy asz- szonynak néha muszáj egyedül lenni! — panaszkodott olyan hangon, mint aki kihívóan dicsekedni akar valamivel. A két férfi lelke leli lett kínos sejtelemmel. Tapasztalatból tudták, hogy a kitüntetések, amelyeket a hölgyektől kaptak, nem érnek semmit. Csak olyanok, mint az állatszeliditő mosolya, aki a közönség előtt csókot csücsörít az idomított tengeri malacának, de azért jól megkinozza, amikor visszavonulnak a nvilt porondról. Mind a ketten megijedtek, mert a dicséret váratlanul érte őket. Mi lesz ebből? — gondolták szorongva. Ugyanis Muci és Naca szeszélyes tervgazdálkodásában éppen az ilyen értelmetlenül napsütéses pillanatokra szoktak következni a legeikeseritöbb viharok. De csak a saját maguk sorsát érezték ily fenyegetőnek. A gazdag civil tiszta méznek látta a mosolyt, amelyet Naca a babájára csorgatott. És a színész is felsóhajtott bensőjében. Mucira nézve. „Milyen édes nő. Milyen finom gondolta. — Milyen isteni nyugalom lehet, egy ilyen belátó nővel élni!“ A hölgyek között pedig folyt a párbaj. Olyan hangszereléssel, amelyben hemzsegett a sok „édesem“, „drágám“, „szivecském“ és „aranyosom“. Mind a kettőnek pontos hadállása volt. Muci a halijáról beszélt, a bútorairól, a rokonairól, a barátairól, az előkelő vacsorákról, amelyeket ad és „ahova soha nem foglak meghívni drágám, ne félj, tudom, hogy unnád!“ Naca viszont az eltűnt bájvilágot csillogtatta meg. A színházat, a sikert. a munkát. A forró csókokat és forró tapsokat. Az egész forró és dicsőséges tájat, amelyet Naca nézete szerint csak az a színésznő tud otthagyni, akinek nem sikerült érvényesülni benne. A dolog ugv állt, hogy mindkét hölgy tökéletes diadalt aratott. A barátnők gyomra egyformán reszketett a dühtől. Egyformán irigyelték egymás életét és minden tulajdonát. Muci azt gondolta a szegény Emilről: „te beteg, vén dög, meddig fogom még hallani a szuszogá- sodat?!“ Naca pedig most szinte kiilön- kiilön gyűlölte a fekete fiú mindenik anya jegyét: „te koldus, te rongyos, te melletted lopom én a drága időmet!!?!“ A színésznek jó füle volt. Néha rendezett is. Tudott ítélni a hangok belső rezgéséből. Észrevette tehát a „csillagok“ közötti párbeszéd veszedelmes élesedését. Sejtelme nem volt a dolgok okáról, de azért megijedt és kocogott egy tizli- rás ezüsttel a poháron: pngare! A társaság, amely oly lelkes hangulatban találkozott, hirtelen és hidegen feloszlott. Holott még nem volt késő. És mind a négyen olyan éberek voltak, mint a nyúl, miután az egész fülledt, siroccós délutánt azzal töltötték, hogy aludtak a besötétitett hotelszobában. * Egy órával a történtek után, távol a központi nagy hotelek fénylő zajától, mintha száműzetésben lenne, egy kissé merev járású, bánatos úriember tűnt föl a sötét és kihalt Via Voloscán. A közgazdasági méltóságos volt ez úriember, Muci Emilje. Fájdalmasan magános sétájában elért az illatos babérbokrok és pálmák között egészen a Café Rómáig, amely nagy, de egyszerű kávéház volt, a terraszán néhány csöndes abbáziai benszülöttel, akik a nap munkája után boldogan itták féllirás espressójukat. A szegény Emil torka száraz volt. És bár az oi~vosai, megviselt szive miatt, még a vizivástól is eltiltották, most elhatározta. hogy bubánatában kirúg a hámból és benyaka] egy korsó habos olasz sört. Megállt a kávéház előtt és meglepetve látta a fényes üvegen át, hogy bent az üres kávéház mélyén, a lencsésképü, fekete szinész egyedül játszik az angol- flastromos billiárdasztalon. Volt a képben valami megkapó, sira- lomházi szomorúság. Érzett a szinész arcán, kezén, minden mozdulatán, hogy valami rossz esemény nyomasztó utóhatását szeretné feloldani abban a gond- üző igyekezetben, ahogy egy hosszú kvárt bonyolult problémájával küszködött a zöld posztón. Emil bement a kávéházba, megállt a billiái dusztal előtt, meleg szomorúsággal köszöntötte a színészt: — Jóestét mesteri Örülök, hogy ilyen hamar látom. Azt hittem, hogy már lepihentek! — Naca le is feküdt már! — mondta a fekete ember. — De én még egy kicsit kijöttem szellőzni. A közgazdasági méltóságos rajongott: — Óh, a művésznő! Mennyire sajnálom, hogy nincsen itt ü is. Elragadó teremtés! A színész letette a dákót: — Az! — erősítette meg szilárdan. — Becsületszavamra mondom, hogy édes pofa, remek barát és pazar színésznő. Bár az előbb, hogy őszinte legyek, egy kicsit összevesztünk! A közgazdasági méltóságos diszkréten meghökkent arcot vágott: — Remélem, hogy csak átmeneti nehézség... — ön tökéletesen fején találta a szöget, méltóságos uram! — magyarázta bóhémesen elkeseredett küzlékenységgel a szinész. — Átmeneti nehézség. Nem is volna szabad igy a mellemre szívni. Végre, egy olyan nagy nőnek, egy olyan csupa-ideg művésznek, amilyen Naca, joga van hozzá, hogy néha szeszélyes legyen. Mégis táj, mert nem értem, mi izgatta fel ennyire szegényt... Kérem, uram, amint hazaértünk, amint belőpj tünk a szobába, Naca azonnal nekem I esett, becsületemre minden ok nélkül... I de mit mesélek annyit?! Tessék rámnézni! — és a fejét oldalt fordítva, megmutatta a balarcát, amelyen ott volt Naca éles körmének friss nyoma, hisztérikusan összevissza kaparások alakjában, mint egy komplikált török aláirás. valami mohamedán levélen. A méltóságos ur nagyot lélegzett, mint az asztmatikusok. — Óh, kedves mester, nem mutat nekem meglepő dolgot. Mert bár az én Mucim szintén nagyszabású, finom teremtés. valódi dáma. azért nekünk is I akadnak olykor kellemetlen pillanataink. Például, mily sajátos véletlen, hogy — nincs húsz perce — közöttünk is volt némi könnyebb nézeteltérés, amelynek most kénytelen vagyok a jeleit viselni!... És a szegény közgazdasági méltóságos viszont a jobbarcát fordította a színész felé. Azon is rajta voltak a női köröm nyomai. De Muci határozott lényéből kifolyóan, más formában. Három kárminszin, kegyetlen átló gyanánt, amelyek haránt húzódtak, a pofacsonttól. le, egyenesen, egész az állag. A sorstársak savanyu humorral mosolyogtak. Rövid vita volt, hogy mi jobb ilyenkor? A jód? A timsó? Aztán cinzánót hozattak, pertut ittak. — Ha megengeded, kedves Lacim, én is beszállok egy ötvenesre! — szólt a közgazdasági méltóságos és a falhoz csoszogott dákót választani. Mindketten lovagok voltak, egyikük sem mondott egy rossz szót sem a maga hölgyéről. Játszottak, lökdösték a golyókat, egyre borusabban és nyomot- tabban, mintha ellenállhatatlan émelygés vett volna rajtuk erőt, miután közösen ettek valami romlott ételből. márciusi nagy tavaszi száma 29 letéri a következő tartalommal!: Gyönyörű kos2- tümujdonságak. nagyon sikkes blúzok, ruhák és köppenvek, 12 oldal kézimunka-melléklet, ingyen nagyított mintaivekkel, kötött holmik, szabjunk-varrjimk, ételreceptek, fiatal házasok berendezése, anyai örömök, anyai kötelességek, jó böjti receptek, kutyaápolás, modem szépségápolás. Vidékre 25 lej pénz. vagy postabélyeg beküldése ellenében küldi az Ellenzék könyvosztálya, Cluj, Piaţa Unirii. Előfizetési árak: negyedévre 60, félévre 120, egész évre 240 lej. "^^^IVA^A^ON^^ivaHapiaika^^9 olcsóbban és legnagyobb választékból az Ellenzék könyvosztáiyában, Cluj, P. Unirii vásárolhatják.
