Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-15 / 62. szám

e BLLENZfíK 19 30 171 á r c / u M Ifi. Hogy születik a sajtóhiba? Hogy születik h sajtóhiba? A szóra­kozott riporter egy szóm gondol és leír egy másik szót. A nyomdász nem veszi eszre. Fárasztó idegölő munkát végez ö is és nem keresi az összefüggést, de hi­szen ez nem is az ő kötelessége. A kéz­iratot előtte átnézte a cikkíró és a szer­kesztő és utána átnézi a korrektor. Mi­kor a korrektor sem veszi észre a szö­veg furcsaságát, olyan sajtóhibák szü­letnek, amit aztán viccrovntaikban át­vesznek a többi lapok, vagy fiatal uj- j ságirók falra ragasztanak a többi sajtó- esodabogarak közé. Így szülelett meg j szegény Buster Keatonról, a film ,,Ma- I lek '-jéröl a következő hir: Malek, az 1 ismert filmkomikus megnősült A sze­rencsétlen, kedves színészt beszállítot­ták a losangele.si tébolydába.“ A riporter megesküszik, bogy a meg­örült szót irt megnősült helyett. Hiába esküszik, senki se hisz neki. A hir meg jelent. Mindenki ártatlan, cikkíró, sze­dő), korrektor. Pár hét múlva újabb hir jelenik meg Malekről és meg kell döb­benni, de most meg a következők áll­nak a hírrovatban: ...Megölték Thelma Todd filmsztárt“. A szerencsétlen sorsn szőke filmszinésznö a Hallo Newyork rirnü filmben partnernöje volt Malek­nek. akiről legutóbb megírtuk, hogy megnősült és a bolondok házába szállí­tották. Úgy látszik a ..Hallo Newyork“ főszereplői mind végzetes sorsot értek. Ilyenkor, amint mondani szokták, meg­áll az emberi ész. Ugyanaz a riporter irta a hirt, aki az előzőt. Szinte reszkető gondossággal irta le a megőrült szót a sorban, hogy lássák, miszerint az előző hir elirás volt. És mégis megnősült lett belőle. Szedőn, szerkesztőn és korrek­toron át. Ez már a szokás hatalma. Sajtóhibáknál régi és áldásos szokás a szedőt hibáztatni. A legvadabb buta­ságoknál is, persze mindenről a szedő tehet. Például a riporter elmegy egy táncművész estélyére. Az estély éjfél utánig tart Megintervjuvolja a táncost, a táncos partnernőjét, a táncos titkár­nőjét. Egv óra körül távozik a színház­tól. Otthon az. éj csöndjében az álmos­ságtól félholtan megírja a táncossal csi­nál! interjút, ir az előadásról és lelke­sen elmeséli, hogy a láncos eredetileg orosz és olasz balettet tanult. Az egész cikkírói tényekedése alatt szeme majd­nem leragad Agyában lassan keringe­nek a táncos, a táncos partnernője, a láncos titkárnője és az a zöldbluzos hölgy, aki a színházban előtte ült és úgy rángatta a fejét, hogy a háta megett ülő legszívesebben kölcsönkérte volna a táncos harci kardját és lefejezte vol­na a züldbluzosat. Ilyen agyonfáradt ngyvelővel nem csoda, ha olasz balett helyett latin balettet ir, nyilván, mert tudja, hogy az olaszok ősei latinok. Másnap megjelenik a cikk s benne a latin balett kifejezés. Nevetnek. A ripor tér me.geskiiszik, hogy d olasz balettet irt, holtbiztos. Sajtóhibáért kikap, a kol legák enyhe gúnnyal megkérdezik, hogy mikor kezd latin balett órákat venni? Erre lemegy a nyomdába, kéri a kézira­tot. hogy megmutathassa a szedőnek és mindenkinek ;i/ igazát. Es megsemmi­sülve látja, hogy a kéziratban is latin haleli van. saját, ismert, letagadhatat lan betűivel. A megnősült — megőrült esetről a sze­dő lehel. A latin balett megszületéséről a fáradt újságíró. És most egy kis eset következik, amiről egyik sem tehet, de ami olyan furcsa és tragikus, hogy ta­lán érdemes inai róla. A .színház előadásain feltűnik egy ; fiatal színész. Olyan ügyesen mozog, j párszavas szerepében olyan talpraesett. I hogy a színházi tudósitó felfigyel s I a mellette ülő színházhoz tartozó hölgy­től megkérdezi az eddig kizárólag kar­ban szerepelt fiatalember nevél. Ez Kis Jóska — mondja színház­hoz tartozó hölgy. A nevet feljegyzi a riporter és másnap megjelenik a lapban a kritika végén: Előnyösen tűnt fel egv fiatal színész: kis József, aki feltűnően ügyesen ol­dotta meg feladatát. A következő premieren a riporter j Kedvenc epizódszinésze újra játszik. Ez- j úttal szobapincért. Rendkívül ügyesen, i Mire a színházi rikklx* ez a mondat ke­rül: A közönség kis szerepében is mél­tányolta a tehetséges Kis Józsefet, aki újra kitűnt az epizódszereplők között. Másnap a szerkesztő behívja a színházi riportert és igy szól hozzá: — Kérem, ha már valakit fel akar fe­dezni a színháznál, annak legalább je­gyezze meg a nevét — Felfedezni? — Tegnap a kávéházban odajön hoz­zám egy fiatalember és azt mondja: szerkesztő ur kérem, már kétszer tet­szettek rólam megemlékezni, amit na­gyon szépen köszönök, de tévedés van kérem. Engem nem Kis Józsefnek hív­nak, az egy kollegám... — Hát hogy hívják? — kérdezi a ri­porter szomorúan, mert ime egyszer akart felfedezni valakit és az sem sike­rült. — Várjon csak. Nagy Sándornak... Igen. Nagy Sándornak hívják, bemutat­kozott. Másnap megjelenik a helyreigazító nyilatkozat. „Legutóbbi operettbemutató alkalmá­val a szobapincér szerepét a tehetséges — Jobbern .szeret kapálni, mint az irodá- ban ülni? — Hát hiszen amellett az izzadság mel­lett, amivel a szeszkiszállitás jár, a kapálás csak olyan szórakozás. Olyan, mintha a kávéházba mennék. És végigtörüli a bajuszát, kétfelé, uj csö­vet vesz fel, gyönyörködik a kukorica sze­mek percesében. A leány kiönti a zsák csö­vet a kosárba, megint vísszasiet a padlásra, őneki keli! a nehezebb munkát csinálnia, mert Mózsi ur a létrán nem tud már járni. Ez még nehezebb pálya lelt számára, m nt a szeszkiszállitás. — Tudja, mi a legnagyobb baj az élet­ben? — fordul felém. — Mert egyéb min­den elrendeződik valahogy, ha igy nem le­het, segit az ember másképpen, csak ezen az egyen nem Tehet segíteni. Mi az, Mózsi ur? — Az, ha az ember igen fiatal! feleséget vesz el. Az asszony szégyenkezve kacagja el magát :i tűz mellett. — Hallgass' Mózsi, ne eszetlenkedj megint. Sohasem jő meg az eszed. hiába vénültél meg. Miért is 'tudtam én ilyen vén szamár emberhez menni! Hogy akkor nem néztem m eg jobban! — Hetven esztendős vagyok, az asszony ötven. Ha én halók meg előbb, sokáig kell özvegy esküdjék. Azt pedig nem szeretem, ha az asszony egyedül van,, hehehe... — .Haliîlg'3's.s te, látod milyen beteg va­gyok. Most is ilyen eszetlenségeken járta- tod a fejed! Mintha valaha megcsaltalak volna. De ne félj. mindjárt itt hagylak, én halok meg hamarább, nyugton maradhatsz. Jaj, csak vénemberhez ne menjen senki soha. — Negyven esztendős voltam, mikor el­vettem s ő húsz. — De nem is akar tram hozzád menni, v ttek erővel. — Bosznytában volttom katona, mondták a többiek: Mózsi hallgass, mert a tiédet most ringat ják a bölcsőben. Tréfálkoztunk. — S nem hitte ugyebár? — Nem biza. Pedig igaz volt. Mert én akkor huszonegy éves voltam. Mózsii ur elhallgat, a kosárba néz maga elé: — De akkor több eszem is volt. Bár so­ha se házasodtam volna meg. Akkor ma is városon élhetnék, ur lehetnék. Az asszony megelevenedik, tüzel a hangja. — Hát ki mondta, hogy eljöjj? Miattam kellett otthagyd? Hiszen én örökké azt mondtam, hogy maradjunk. Kit okolsz mindezért, engem? Megeszed az életemet. Hozzá mentem a vén fejéhez s igy becsül meg... — Hallgass csak, tudod jól, miért jöt­tünk efh Itt legalább tudom, hogy nem csalsz meg. — Te, nem szégyenled magad? Kell is j nekem már férfiú, hiszen köhögöm ki a tü- j dőm. fáj az oldalam,, fáj a hátam, minde­nem . Felállók, mert félek, hogy Mózsi ur előt­tem találná az asszony bűneit kiteregetni. I Mind a kelten marasztalónak, most egyszerre, I lejön a lány is. Megmondják, hogy a tava­szon férjhez adják. Mózsi kikisér a kapuig. Látom, szégyent!, hogy előttem koccant ösz- sze az asszonnyal. Bucsuzáskor ezt mondja: i Lássa, én az embernek mind a két életét j megpróbáltam, , a munkában is, a barátság- J ban is, mégis csak ennyire jutottam. Vigye j el a pokol... Nagy Sándor játszotta. Kis József neve tévedésből került h darabról írott be számolónkba.“ Másnap főpróba um a s/inháznál Az újságíró elmegy, meri azt képezli, hogy nála nélkül nein tartanák meg u főpró­bát. Ott észreveszi kedvenc epizód istá­ját és megszólítja: Nézze kedves Nagy ur, mikor ma­ga látta, bogy először rosszul informál­tak és tévedésből más nevet mondtak, szépen be kellett volna telefonáljon u szerkesztőségbe De nincs semmi ba ha helyreigazítottam a dolgot és i:ny írtam, hogy magát Nagy Sándornak hívják Mire a kis színész: — Köszönöm igazán, hogy érzi tel szett venni és helyre tetszett igazítani Én igazán ügy igyekszem Csakhogy Sóhajt és befejezi: — Csakhogy engem Nagy Dezsőnek hívnak, kéremszépen... (IS. L) Mtvcnévcs ai anfomoDi Az dlső kocsi, amelyen nem emberi, vagy állati erő hozott mozgásba, a hollandus Ste- vin vitorlás kocsija volt, amelyet 1600 kö­rül az Orániai herceg számára készített és amely óránként 30 kilométeres gyorsasággal 30 személyt röpített végig a lapos hollan­diai partok mentében. 169 évvel később, Cugnot francia katonára színek síkerült az első gőzkocsit megépíteni. Ezt a kocsit a be- lépe épített gőzgép hajtotta, óránként alig 4 kilométeres sebességgel. Gyakorlati jelen­tősége nem igen volt különösen miután az első próbautja alkalmával egy házsaroknak nekiment cs annyira megrongálódott, hogy még a feltalálónak is elment a kedve a meg- ja vitást óit. Angii iában már a vasúti forgalom megin­dulásának első évében személyszállító gőz­omnibuszokat is épi lettek, amelyek 16 kilo­méteres óránkinti „sebességgel bonyolították le a forgalmat két angol város között. Épí­tője egy Gurney nevű angol vállalkozó volr. Az üzleti hasznukat féltő vasúti vállalkozók azonban 1836-ban olyan törvényt eszközöl­tek ki, .amely a gőzomnibuszok forgalom­ban tartását lehetetlenné tette. A törvény ugyanis az ilyen vágányok nélkül közlekedő gépkocsik sebességét óránkint 4 (négy) ki­lométerre korlátozza s azt is előírta, hogy előttük 100 lépésnyi távolságban agy ember haladjon, aki a járókelőket vörös zászlóval figyelmeztesse a közeledő veszedelemre! Az 1836-i angol törvény a gőzkocsi további tö- kéletesitésének — legalább Angliában — út­ját állotta. 1860-ban a francia Lenoir megszerkeszti az első használható gázmotort, amelyet az­tán a német Otto 1877-ben tökéletesített, az 1873-as bécsi világkiállításon pedig egy Siegfried Marcus nevű bécsi gépépítő már gázmotorraj hajtort gépkocsit állított ki. Gyakorlati eredményeket azonban kocsijá­val nem tudott elérni, Daimler szerepe és a további fejlődé« Gottlieb Daimler, német mérnök az Otto- féle gázmotor tökéletesítésével és teljes átala­kításával megteremtette a gépkocsik motor­jának ma is használatban álló tipusá*. Négy­kerekű gépkocsijára 1886-ban, tehát 50 év­vel ezelőtt kapott szabadalmat és igy őt tekinthetjük a modem automobil atyjának. Az automobili por Daimler-korszakos ta­lálmánya ellenére sem Németországban in­dult fejlődésnek, hanem Franciaországban, ahol az uj közlekedési eszköz jelentőségét jobban felismerték. Innen indult el diadal­mas útjára a gépkocsi, amely a XX. század első éveiben nagyrészt mai végleges alakját és szerkezetét is megkapta. Elsőnek az ere­detileg hátul elhelyezett motor került a kocsi elejére. Az egy- és kéthengeres motor helyébe a négyhengeres lépett és teljesítő- képessége is állandóan fokozódott. Az ernel- tyühöz hasonló kormányradat a kormány- kerék váltotta fel, a sebességszabályozó, az erő át tétel, a porlasztó- és gyujtókészülék állandóan tökéletesedett. Az első gépkocsi alakja a különböző, ló­val vontatott kocsikéhoz hasonlított; legin­kább hintóhoz, amelynek lovait kifogták és rudjáit leszedték; lassan mégis kialakult a gépkocsinak mai egyéni típusa, amikor a ke­rekek vasiaibrancsai, majd telegumi-abron- csai helyébe a levegővel' töltött gummiabron- csők (pneumotlk) kerültek. Az első időben a gépkocsit még a fran­ciák is inkább sporteszköznek tekintették, minisem közlekedési eszköznek és már 1894-ben megrendezték Paris és Rouen kö­zött a világ első gépkocsiversenyét, amely­nek győztese, egy német Daimler-kocsi, óránként 19 kilométernyi sebességet ért el! A példa buzditott és négy év múlva Né­metországban megtartották a másodikat, majd a következő esztendőben megnyílt Berlinben az első nemzetközi gépkocsi- ki­állítás, amely világszerte újabb lendületet adott az automobiKparnak. Az első bér­autók 1899-ben jelentek meg Stuttgart és Béniin utcáin, amelyek nagyban hozzájáruil­tak 27. uj közlekedési eszköz, népszerűsítésé­hez. Mind többen vásároltak gépkocsit és a gápkocsitulajdonosok minden oriszágbari egyesüleleket, klubokat alakítottak és nagy- össz.egü pályadijakat tűztek ki az. autósport és vele együtt a gépkocsiipar fejlesztésére. Egyedül Angliában nem tudott az automobil kezdetben tért hódítani, leginkább a már emlitett 1836-! törvény miatt, amelyet csak 18 9 5 - be n h el yeztek hatál yon kí vül. Két ismeretlen magyar feltaláló A mi világhírű tudósunk, Bólyai Farkas is csinált egy ,»magától járó" kocsit, ami annakidején nagy feltűnést keltett. A koca egy-két najzpal elkészülte után, belezuhant a Marosba és a tudósnak már nem vök ked­ve ért még egy szer megcsinálni. Rajz vagy leírás, sajnos, nem maradt fenn erről a nyv- ván érdekes szerkezetű járműről. A második magyar feltaláló egy eszter­gomi kocsigyártómester volt, Wessely György, aki egykorú hiteles okmányok ada­tai alapján, 1876-ban feltalálta „Colomét“ nevű kocsiját, amely .Jövök segélye néikü hajtható...“ Ez az igen érdekes és sajátságos talál­mány, amelynek sorsáról, valamint tulaj­donképpeni lényegéről, sajnos semmi köze­lebbi adat nem maradt fenn, teljesen elkal­lódott. Még olyan sorsra sem jutott, mint Irinyi János gyufája, vagy Jetiik Ányos di­namógépe. Élelmesebb emberek jó vaj ké­sőbb hatalmas vagyont szerezzek a talál­mánnyal, amit a magyar feltaláló, korának meg nem értése folytán kénytelen volt el­hanyagolni. Egy korabeli újság, a Politisches Volks- blntt, 1877 május 16-i száma egyébként igy számol be a nevezetes találmányról: „Egy magától előre mozgó kocsi. Esztergámból írják, hogy a hajdani kocsigyárító mester, Wessely György, egy olyan kocsit gyártott, mely egy önmagától mozgó gépezet segítsé­gével (gőz nélkül) mozdul előre s mint moz­gató erőt, még a kerekeket sem veszi igény­be. A bécsi politechnikum háromszoros ki­próbálás után, a feltaláló rajzának és a mo­dellnek megbirálása után a találmányt jóvá­hagyta és a magyar minisztérium is immár patenti rozta azt. Azonban a feltauáló, aki egykor virágzó üzletet folytatott, annyira elszegényedett, hogy immár nincsenek meg az anyagi eszközei alihoz, hogy találmányát értékesítse. Ezért a magyar ipar érdekében igen kívánatos volna, ha egy szakértőbizott­ság a találmányt felülvizsgálná és a feltalá­lót anyagilag támogatná, mivel a pátens már ezévi szeptemberben lejár.“ A „szakértő bizottság“ a találmányt nem vizsgálta felül, úgyszintén anyagilag sem tá­mogatta senki Wesselyt. Az amerikai autóipar fejlődése Amerikában az automobilipar nagyarányú fellendülése a háborús esztendőkre és az Eu­rópában a háború után beállott gazdasági válság idejére esik. Ford, az amerikai autó­király 1903-ban kezdte meg üzemét Detroit- ban, meglehetősen kezdetleges, pojtászéra épületben, amelyet emyedetlen szorgalom­mal és céltudatos munkával a világ legna­gyobb gépkocsigyárává fejlesztett. A munka folyamat célszerű megszervezésével és egy­séges típusnak nagy tömegben való gyártá­sával sikerült készítmény cinek árát a vég­ok sóbbá tenni. Az automobil öt évtizedes múltjára visz- „szatekintve, megállapíthatjuk, hogy ötven év előtti esetlen, zötyögős, dübörgő és meg­lehetősen ílastsu járású alkalmatosságból ké­nyelmes cs gyors közlekedési eszköz vált. Az első gépkocsik vezetői örülhettek, ha 10—20 kilométernyi utat motordefektus nélkül megtehettek, hosszabb utón pechg több időt töltöttek a motorral vesződve a kocsi alatt, mint a kocsi ülésében és holt- fáradtán érték el ütjük végső célját. Ezzel szemben a mai autók többszáz kilométeres utat tesznek meg minden fáradság és motor- hiba nélkül: olyan sebességgel, aminőről Öt- Yen évvel ezelőtt még álmodni sem mertek. V. Z. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents