Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)
1936-03-15 / 62. szám
19 3 6 március IS. ELLENZÉK 5 Vt \ L oua 33Í3V3£ 4 ,*SU 1 -2 T&iij ^ trrK>. •^33XW .ÍCt ontV aÖosoi ^ <:,33 fite »in — ásd ü cd hí kt Úl£i ás? 20; YŞv ss xraüói?. >ri :acd q=s8 r; [ • <*w crr vgsv ÍiíSjíK ti'SVS>i 1 ö mi •nöb iij inainöb iri ah * ygorl re rigsi sdoteo >52 UCo! moseiv SCSgg» •MJsh 3CJ OEl kiTÄKOl CEddÖ7 mn Ö«arab 1» Síiéi d ,Jsg îs Jód. CElO sod-sd 1sseiKo jCOUTTI siűffiífb-3 tíno^íi ül) ÖJ rairs v ÄS03 síiyn o »Q ifliirsg. rőtre £ íttós?. dirire §3 23 S’ ä2 .jjpl jiLis Ü £ 2Íobt ÍHTEB lims ><l tíov ! Jji evn nim iod ií/1 rek síi ;vfi ívn CdX ÍXfc írd 3d 0( * Hibás testben ép lélek Látogatás a Nyomoréi? Gyermekek menhelyén Irta: KARINTHY FRIGYES. BUDAPEST, március. Nehezemre esik ) eveket nem emllegetni: az igazgatóiőorvos jrét, a tanár űrét, az ápolónők neveit, vagy »káar a lányokét és fkukét, amiket megkérdeznem, mialatt előbbiek végigkalauzoltok az: intézeten. De ígéretem köt s a köitelező tapintat. Viszont filozofálni annál könnyebb és ík lozofálm szabad. Aki ezt a „küszöböt átlépte'annak liatároznia kell, számot1 kell vetnie magával, döntenie kell, :bizonyos irányban — másképpen nem megy a dolog,, inkább forduljon vissza. Hiába próbálja csiti- iani feörörekvő érzéseit, vissza inteni a zavaros szégyenkezést és követelődző részvétet, az ügy nincs eHmtézve divatos és „modern“ szólamokkal, amiket szavalni próbál magában: hogy ezek az érzések az Erő és Épség és Szépség gyönge pillanatai csak, hogy igenis nincs más a világon, csak az anyag és a „faj“, hogy az ember egy remek páfrány vagy majompéldány végeredményben és hogy iaazuk van a németeknek azzal az eugeneti- kávail', sőt sterilizációval. Nem, nem hölgyeim és imáim, így nem megy. Határozni kell és dönteni és sajnos, nem liehet másképpen dönteni — a valóság, a tapasztalait kényszerít rá — csak dualista alapon, vagyis úgy, hogy van test és van — ó, hogy lehetne a régi, szerencsétlen, százszor kompromittált, ostoba emberek szájában százszor megromlott szót elkerülni? — Van lélek és a kettő viszonya egymáshoz nem olyan egyszerű és egyenes, minit ahogy a latin közmondás hirdette. kiért a megnyomorodott lélek gyakran pusztítja el a pompás, rem-ekbekészük testet, elleniben a megnyomorodotr, vagy rosszul összerakott, vág}7 csonka test legtöbbször egészben hagyja a léiket, sőt gyakran kerekké és (tökéletessé varázsolja, mindenesetre gazdagabbá teszi, ellátja mindenféle affektussal és érzéssel! és érzékenységgel, kollektiv vonatkozásokkal és más erőkkel, amik nélkül a íléffiek nyomorék volna. Cranachi kép, a középkorból: csupa csonka-banka, ferde és görbe test mászik és csúszik és mozog és nyüzsög előtted, orvosi műtőben és iskolában és műhelyben: ha úgy tetszik, elszörnyedsz a tökéletlenségnek és nyomorúságnak ezen a zsúfolt piacán. De eszméftj csak fel, jusson eszedbe, hogy a kettő (tőkéiéblenség és nyomorúság) nem okveden tartozékai egymásnak, gépiesen társi- totca benned az a megszokás, hogy többnyire koldusok és kéregetők látványát idézi. De ezek nem koldulásra és kéregetésre készülnek. A szabómühelyben tökéletes ruhák, a suszterájhan pompás cipők, a bőrkikészítőben elegáns erszények és retikülök készülnek. Egyiken -se -látni, hogy egy kézzel és egy csonkkal, vagy csak egy csonkkal szerkesztették őket: ravasz és ügyes csonkok ezek, némelyiket keccévágjtta a sebész leleménye, most olyan, mint a kecske patája, de fogná lehet vele és inni és zongorázni is, ha kell. És nézd meg az arcukat. Enuberarcok, emberiebbek néha, mint amilyenek egy -mon- tecanlÓi -klub zöld asztala fölé görnyednek — jóság és jókedv és huzalom és derű ragyog róluk s ami a legszebb: humor, szinte bölcsesség. Azüón beszélj velük s .meglepetve hallod a lieg-egyetem-esebben emberi gondolatok és eszmék szárny csapását. A -lányokat sikerüíll felderíteni néhány tréfás szóval, ki- najzaniak utánam, megmutatják a „hálótermet“. Az éjjeliszekrényen olvasmányaik. Dosztojevszkij Rnszkolnyikovja, Dante Isteni szinjátéka, Sinclair Lewis és Wilde. Pintér ,,Irodaikxritörténeté“-t is megtaláltam. A kitűnő szerző nem tudta lebeszélni rólam a leQfces ifjúságot: hallom, éppen- „szerzői estire készül a társaság, szerény müveim alkotják a műsort. De lássuk csak, mi van a testtel, miután a lélek épnek és egészséginek itoláltatotit. Az udvaron szabályos csapolt fuitballozik, ugrál a labda, átszökken a pályán, szakavatott lábaik rugdalják. Többnyire egy láb, meg egy mankó. Féiliábuiak és talpraállított bénák futballoznak itt. Megdöbbentő, csodálatos látvány. Amikor odaesik tekintetem, éppen hasra- esik az egyik, de menten fedall megint. Az illetőnek két lába van, véletlenül. Egy fél- lábu -ellenfele lökte föl. Mindketten röhögnek. — Madárfejü gyermek az ágyban, egyik lába se mozdult még eddig. Meg se mered szólítani, nyilván fejletlen -az értelme is. Szó sincs róla: órtdknesen megmondja a nevet, e[dicsekszik, milyen szépet rajzolt. Az ám, csakugyan — no mi az? ember, vagy kenguru? Hangosan, boldogan felnevet, mint akit csiklandoznak. Angolkór, megint: angolkór — ritkábban Heine-Medin (gyermek-paralizis) ás Morbus Little. Utóbbi kettőről senki se tehet, az egyik fertőzés, a másik elváltozás a -központban. De az angolkór — Istenem! Szegény, műveletlen, vagy közönyös szülők egyszerűen nem Indítók, vagy nem akarták tudni, hogy ahol' napfény van és koleszterin, ott nincs angolkór, nem szabad lennie, oly eg.y&zeriien kerülhető el, mint a piszkos fül, vagy a bolhacsipés. Az egyik teremben, ahol' többnyire villamos, gép, vasút által megnyomorkotit fiuk dolgoznak, plakát a falon: „Baleset ellen védekezz“. Egy kicsit elkéstek vele. Eső után köpe- nyeg. KALOQONT tanácsolja Önnek ma: Gondolja meg, hogy mennyire igénybe veszi fogait — egy esztendő alatt — a mindennapi fogtisztitás, s ez igy megy egy egész életen át! Enyhítse a fogak igénybevételét és kopását Kalodont-íogkrém használatával, melynek dús habja könnyedén csúsztatja fogkefénket a fogsorokon. cs sose feledje el, hogy a Kalodont 3 kiváló tulaj donsága biztosítja c helyes fogápolást: a speciális fog-és száj-szappan enyhe habja alaposan megtisztítja a fogakat, ott is ahová a fogkefe nem juthat el; a különlegesen finom tisztító anyag kifényesíti a fogzománcot, anélkül hogy azt megtámadná; a Dr. Bräunlich áltól összeállított Sutforízm- Oieat fokozatosan távolítja el a fogkövet és megakadályozza az újraképződést. Harminchárom évvel ezelőtt négy növendékük volt. Most kétszáznegyven, az intézet ! zsúfolva van. Érdemes volna áldozni rá: tudományos szempontból azsur vannak, messzi vidékről jönnek tanulni- az orvosok. De a külföldi intézetek szebbek és nagyobbak és gazdagabbak. A fényképgyüjteményből megtudom, hogy -az egyik nyomorék, akit itt állítattak talpra, megnősült és nyolc gyermeke van. Bámulatos, hogy & nők, hogy szeretik a nyomorékot — Isten áldja meg őket! A szülők — -különösen az anyák — hibás gyermekükhöz ragaszkodnak legjobban. Az intézet gondnoka, akii lábak helyett egy sámlit hord, azzal mászik a- háztetőre antennát szerelni: mozira való szépséget vett feleségül. Két pillanatkép. Egy földön csúszó, lehetetlen alak rákiabál a hibásujjura, oki útjában áll. —- Eriggy innen, te nyomorék! Valami vakarcs a földön. A főorvos lenyúl érte, fölemeli: kiderül, hogy öl-éves gyermek. Abban a pillanatban, hogy az arca magasságába ér: a gyermek természetes mozdulattal előrehajlik és megcsókolja a főorvost. Érdekesarcu, negyvenéves ember. Sajnos, össze-vissza tekereg és fintorog, „rotációs mozdulatokkal“, igy csinálja születése óta. Llbtlekór. Szenvedőén íintorgó arcáról erélyt, férfiasságot, intelligenciát olvasok le. Hallom, hogy három nyelvet ért, udvariasan megszólítom. Abban a pillanaitban mérges grimaszt vág, elfordítja a fejét és sebesen elmegy tőlem, a sarok felé. Kicsit meg vagyok sértődve. Miért haragszik rám? Kérdem a tanár urat. A tanár ur felvilágosit: nemcsak hogy nem haragszik, de -annyira örült és annyira meg van tisztelve a megszólítástól, hogy ezt kifejezésre akarta juttatni. Csak minden mozdulat fordítva sikerül szegénynek, de ezt ludni kell. Azt, hogy elfordította a fejét és elment, úgy kell érteni, hogy felém akart fordulni és hozzám akart jönni. Vannak ilyen dolgok az életben. Hányszor csinálunk Ilyent, éptestüek, lélekben — olyanokkal, akiket legjobban szeretünk. AZ EMBER KÉTFÉLE DOLGA Irta: BÖZÖDI GYÖRGY Szemben ülök Mózsi úrral, aki kukoricát feje. Kötöttünk van a nagy kosár, ő dolgozik, én csak nézem. Pereg a kukoricaszem, a lámpoviíLág mellett beszélgetünk. A régi időket szereti felmelengetni az emlékezéssel, amikor igazi ur volt, nem úgy mint most, amikor már csak a nevében van az uras ág. Pedig beszélhetne a mostani dolgairól is, volna miről.. Ügyes, csendes otthona van itt falun, békesség-es élete. A falakon edények sorba aggatva, az asztalon, kredencen, mindenfelé tiszta, fehér térítők, az ablakokon himes: függöny, csak úgy játszik rajtuk a tüzvrlág. A szegeletben, a sok edény alatt meghúzódva ül az öregasszony, Mózes ur felesége, meleget! magát a tüzelőnél. Néha oda-odaszói a leányának, a piros szoknyás, viruló nagyleánynak, aki a padlásra nyújtott létrán eregeti lefelé a csövekkel telt zsákokat. Egyetlen gyermekük, ez is későn .született. MÓZ9Í ur fejtőt csinált magának. Kemény bükkfát vékonyra faragott, szegeket vert bele, odaerősítette és szijjal felkötötte a jobbkezére. Tisz.ta játék igy a kukoricafejtés, nem töri fel a tenyeret, a szemek szinte maguktól omlanak. — Nem megy bele a .szeg a kukoricába? — kérdem. Hamisan mosolyog Mózsi ur és felnéz: — Szégyenül. Szégyenli belemenni. Ez. a beszéd azt jelenti, hogy kemény a kukoricaszem, nem tud neki ártani a va». Mózsi ur egészségesen kacag, mintha azt is bizonyítaná vele, hogy kemény ember ő is, nem tudta az élet megtörni, akármilyen mostohán is bánt vele. Mert örökösen tréfás kedve van, nem is- tud egyébként beszélni, csak tréfálkozva. — Tiz vékát lefejtenék egy nap, hg reggeltől mellette ülhetnék — mondja. — Van hálistennek elég -a hajúban, kétszáz vékánál is több. Márciusig, megérem vele. Csak a kertek felett egy darab földemen hat vágás szekérrel lett. Az egész padlás tele van. De nem tudom fejteni, csak esténként. Az asz- szony beteges, minden dolgot el1 kell végezzek. Pedig fejteni is muszáj, el kell adni, abból kap az ember egy kicsi pénzt. Tavasszal van a legjobb ára, amikor megindul a vetés. Hálistennek van is mit eladjak, nem panasz- kodhata-om,, adott a jóisten szépen. A dicsekedésbsn éppen olyan kifogyhatatlan, mint a tréfában. Az a gyanúm, hogy nagyon megelégedett, boldog ember. Ilyen nyugalommal: csak az beszélhet, akinek a lelkére semmi nyomasztó dollog nem nehezedik. — Meg van elégedve az életével, Mózsi bácsi? — Meg. — Érdemes- a földet művelni errefelé, ilyen kopár vidéken? — Hogyne volna. Látja-e, milyen csöveik teremnek! Úgy látom, .sehogy se tudom kimozdítani. — Kiszámítottuk éppen most a naplókban, hogy nem érdemes. Mózsi bácsi. Higyje el, a számítás nem csal. A föld alig adja vissza a befektetést. A legjobb esztendőben sem hoz többet három százaléknál. Olyan ember ma nincs, aki földet vásároljon és úgy próbálja -a pénzét jövedeimezletni. Mert egy napszámos nyáron harminc lej, azért pedig egy véka kukoricát kell! adni télen. Aztán mennyi napszámosra van szükség, szántás, vetés, kétszeri ka pál ás > szedés, hordás, kihántás... — Az igaz, de én magam dolgozom meg. Csak éppen a szántásnál kell segítség nekem. Úgy kapálok most is, mintha harminc esztendős volnék. Nem is tudnék kapálás nélkül élni. A feleségemnek bezzeg nem tetszik a dolog. Nem venné a kapát semmiért sem a kezébe. Azt hittem, hogy most is tréfál, de meg- szólaíl) az asszony. — Elegiei mondom, hogy adjuk ki a földeket felibe, de ennek az embernek nem lehet beszélni. — De -akkor a törökbuzának is csak felét kapnánk — mondja Mózsi ur. • —Ilyen öregeknek már nem való a munka. Nem is hittem volna, hogy valamikor még ide jutunk, hogy kapálásból kell megéljünk. — Az asszony uraskodni szeretne — mosolyog Mózsi ur. — Pedig lejárt annak az ideje. Ha már így változott a világ, örvendjen az ember, ha v.ailahogy meg tud élni. Az igaz;, hogy jobb volt neki, amikor városon laktunk -s csak sétált a flaszteren. — Akkor fiatal is voltam, egészségem is vök, pénzem is volt. — Tiszta igaz — mondja Mózsi ur. — De ha az embernek elfogy mind a három, akkor örvendjen, ha élhet egyik napról a másikra. Igaz-e? — fordul felém. — Tiszta igaz, Mózsi ur. — Mert ugye, hogy valaki földmű velőssel is keLli foglalkozzék? Ha akármilyen kevés jövedelmet is hoz magának. Különben, hogy élnének meg az urak? Ebből a kérdésből látom, hogy Mózsi ur miilyen távol került az egykori uraságától. Ha urat mond, ő már nem számítja- magát közéjük. Ő már csak odakerült, hogy az uraknak dolgozzék. Úgy gondolkozik, mint akármelyik paraszt ember, a föld egyenlővé tette velük. — De azért nem mondom én, hogy az urak nem dolgoznak. Nagy dolog az, amit ők csinálnak, próbáltam. Az észbdi munka ezerszer olyan nehéz, mint a kapálás. Nagy baj, ha nem tiszta az ,,eszme“5 akkor megvert mindent a- jóisten. Nem vagyok buta ember, de mikor a szeszkiszállitásná! voltam, semmire se tudtam menni. A sok számadás nem nekem való volt, okos ember legyen, aki el tud rajta igazodni. Ott volt eg}7 jogot végzett ur, azt mondja legelőbb, hogy na Mózsi ur, segítek magának a ki- szálllitásnát, megmutatom, mit hogy kell csinálni. Segített azután is, magyarázott, ha ő ott nincs, biza sokszor nem tudom kiszállítani a szászt. — Hallgass Mózsi! — szól bele a felesége. — Még azt hiszik, hogy buta ember voltál életedben. — Mért szegyei jeni megmondani az igazságot? Ha egyszer ugv van. Az ember dolga kétféle, egyik amit a fejével csinál, másik, amit a testi erejével. Mindegyiknek megvan a magja módja. Ak:nek a szellemi munkára van tehetsége, azt végzi könnyen, a másik a másikat. Nem úgy van? — S Mózsi ur nem sajnálja, hogv otthagyta az úri életet? — Nem én!
