Ellenzék, 1936. március (57. évfolyam, 50-75. szám)

1936-03-15 / 62. szám

4 ELLENEAK 193 0 március I 5. Egy boldog asszony A boldog asszony neve: iMrs Emma Prince, Angliában lakik egy parányi faluban, Lyd­gate ben, Oldharn közelében. \ falu olyan csöpp, hogy még postahiva­tala sincs. Nincs túl messze Londontól, de Km ma Prince sohasem látta a brit biroda­lom fenséges fővárosát, amelyet periig látni, a régi mondás szerint, megér egy ember­életet. Nem, Emma Prince sohasem látta a hömpölygő Cityk a Westminstert, a szent Pál templomát sem. Mrs Emma Prince sok hoss/u, súlyosan pergő év óta mozdulatlan, ágyban fekvő beteg. Igen. beteg s olyan beteg, hogy még a mozgás gyönyörűsége is megtagadtatott tőle. Mozdulatlan, nem fiatal, nem szép, nem gazdag, sápadt, szelíd, 59 éves asszony, És boldog mégis. Elmondom, hogyan ismertem meg Emma tl'rinceb aki boldognak nevezi magát. A (Daily Sketsch egyik legutóbbi számá­ban a zavart és ijedt világ híreinek köze- pette. a Levél a szerkesztőhöz cimii rovat­ban ugv húzódott meg Emma Prince levele, mint parányi fény a vigasztalan sötétség­ben. Válasz volt egy olvasó levelére, aki nem régen egv, ugyancsak ebben a rovatban le­közölt levelében azt állította, hogy ma már nincs boldog ember a földön. Mrs Emma Prince levele megfogta a szerkesztőt is: a fejeim alatt Egy boldog asszony címmel közli levelét. Ezt a levelet: .Ebben a rovatban mult pénteken egy fia­tal férfi levelét közölték, aki azt állította, hogy nincs boldog ember többé. Ez a fiatal férfi maga sem boldog, 22 évével és ép tes­tével. Én tiz éve fekszem ágyban, örökre mozdulatlanul és gyógyithatntlanul és mégis boldog vagyok. Először: vannak barátaim. Mikor ide jöt­tünk. senkit sem ismertem és az utolsó négy évben nem hagyhattam el a szobámat, csak feküdtem a nyitóit ablak mellett csöndesen. Van egy jó uram, aki mindent megtenne értem és ha nagyon szegények is vagyunk, boldogság lakik a házunkban, mert tudjuk, mi a szeretet. S a falu lakói tudják ezt. Barátom min­den felnőtt és minden gyermek és senki sem halad el az ablakom előtt anélkül, hogy rám ne mosolyogjon. Néha, ha nagyon-nagyon beteg vagyok, ugv érzem, csendesebben lép­nek a házunk előtt. Igen boldog vagyok, mert szeretek és engem is szeretnek“. Furcsa és szokatlan levél volt s egy sza­bad délutánomon, hogy meglepjem és örö­met szerezzek neki, hosszú levelet irtani a beteg Emma Prince-nek. Elmondtam, milyen öröm volt olvasni a levelét, arra kértem, tekintse úgy a levelemet, mintha én magam kopogtattam volna be hozzá váratlanul, ba­rátsággal és ismeretlenül, hogy megismerjem a világ egyetlen boldog asszonyát, aki meg fog gyógyulni bizonyosan. Sok mindent Ír­tam, hogy felvidítsam, mikor olvasta, biz­tosan csodálkozott szegénybe. Sokáig nem válaszolt. És most érkezett el hozzám a le­vele, ceruzával irt levele, vonalas levélpapí­ron, borítékján egy ferdén felragasztott két és fél pennis bélyeggel. Szép és furcsa levél s mivel olyan egyedülálló lény irta, aki bol­dog. van olyan ritkaság, mintha a föld vala­melyik hires nevű embere irta volna. Talán nem lesz érdektelen, ha lefordítom itt szó- ról-szóra. „Kedves barátom, kedves kisasszonyom! Rövid levelet irok, hogy megköszönjem mu­latságos, kedves, érdekes levelét, nagyon csodálkoztam és nagyon örültem, mikor megkaptam a szeretetnek azt az üzenetét, amit küldött nekem. Hamarabb kellett volna válaszolnom, de kezeimmel sokat szenved­tem az utóbbi nagy hideg miatt. Egy pici házban lakom, kunyhó négy szobával, de van egy szép, nagy ablakom, nyugatra nyí­lik, úgy hogy szép elnézni, mikor lemegy a nap a yorkshire-i táj felett. Oldham, ahon­nan a postát hozzák, négy kilométernyire van innen. Csak az utolsó tizenegy évben laktam itt és igazi hazám Bheshire. Londont sohasem láttam és mivel már 59 éves leszek augusztusban, nem hiszem, hogy valaha is meglátogatom, habár szeretném látni. Olvas­ni is nagyon szerettem fiatalabb éveimben. Most is szeretek, de fáraszt. Igen drágám, boldog vagyok s ha másban nem is, barátokban gazdag vagyok. Szeretek nevetni, sokszor önmagámon is nevetek. Az uram csomagoló egy áruházban. Én ápoló­nő voltam egy gyermekkórházban. Akkori­ban még nem kaptak az ápolónők olyan speciális kiképzést, mint manapság, de a sze­retet és tapasztalat megtanított arra, hogy hogyan kell bánni a kis betegekkel. Már régen vagyok férjnél. Terveink, vá­gyaink sose váltak valóra. Ma is olyan sze­gények vagyunk, mint az első napon. Gyer­meket akartam. 'Most a falu gyermekeinek babáit öltöztetem s egész csomó mulatság és kedves foglalkozásom van. Horgolá^, mac^ár- etetés, olvasás és beszélgetések. Nem. dar­ling, a betegségem gyógyíthatatlan, négy nagy operációm volt, ez már vál to/hatatlan. Nagyon örültem Magának, ha egyszer be­toppanna hozzánk, boldog lennék és meg­kínálnám, ami szegénységünktől telik, azzal: juhturóvul és fekete kenyérrel, meg kellene ennie, olyan szívesen adnám. Egy volt kis betegem, ki ma boldog fiatal­asszony. szokott nekem írni utazásairól. Bu­dapesten és Siófokon is járt s én elképzelem mindazt a szépséget, amit ö lát. Ha valamit sajnálok, akkor az az, hogy nem utazhattam és nem tanulhattam. Es persze a soha meg nem született gyermekemet is Igen, Imldog vagyok azért. SzerHetemet küldöm Magának és Édesanyjának ray dear. A maga: Lm um Primer.-je“. Ennyi a boldog asszony ceruzával írott levele. Nem tudok semmit hozzátenni. Csak kérem azokat, akik nem betegek, nem öre­gek s akiknek néha teljesednek a vágyaik is és mégis boldogtalanok, gondoljanak néha a szolid Emma Prince-re Lydgate-ben. Old­ham közelében. (M. L.) paAi. jób vasárnapi importja A pöstyéni kiállítás érdekességei A „Szökött katona“ ismeretlen bécsi szinlapját, Madách Imre szerződését sztregovai birtokára, Beethoven bécsi kudarcának hiteles beszámoóját, Prielle Kornélia első szobalányszerepét, Liszt Ferenc, Mozart, Lehár kéz- irásu kompozícióit, a színpad és a film sztárjainak szerelmes leveleit mutatják be a színpad és a film pöstyéni kiállításán a világnak POSTYÉN, 1936 március elején. COPYRIGHT by .lób Paál. Után­nyomás tilos. öreg vendégfogadó fehérre meszelt szobá­jában koppantó állott n gyertyatartó mellett, csizniahuzó a- barnára furnirozotl ágynál, amikor zuhogó esőben, vékony köpenyegét fázósan magára huzva a szomszédos Korom- páró! először érkezett Püstvénbo a hires bé­csi muzsikus, Brunswick Terézia grófnő sze­relmese: Ludwig von Beethoven. A Bachus villa tanka virágoktól ékes kertjében csendült fel először a kilencedik szimfónia legelső ak­kordja. Ludwig von Beethoven volt talán a muzsika nagyjai közül az első. akinek emlé­két őrzik a pöstyéni park öreg platánjai. So­kan követték őt: komponisták és irók, ko­médiások. akiket manapság színművészeknek neveznek, sztárok, akiknek névéit szárnyára kapta a hir, a színpad és a világ nagyjai jöttek el egy évszázad ót a Vág partjára, ahol valamikor gróf Gvadányi irta meg mókás verseit a „Pöstyéni förödésről“. Talán há­lából az illusztris vendégek iránt rendezik meg az idén Pötyénben az elmúlt száz esz­tendő szinmiivészeténck és irodalmának azt a kiállítását, mely egészen egyedül álló a ma­ga nemében. Hosszú hónapok óta színpadi emberek, iro­dalom- és művészetkutatók gyűjtik össze vi­lágszerte azt az anyagot, amely vitrinekbe rakva emberi mivoltukban mutatják be Bo­hemia birodalmának kedvenceit. Élő művé­szeket és olyanokat, akik bevonullak máT a halhatatlanságba. A pöstyéni kiállítás anya­gát most rendezik. Maga a kiállítás május vé­gén nyílik meg és egyik érdekessége lesz ta­lán az, hogy olyanok is sokan eljönnek majd ide, akik valamilyen formában ott sze­repelnek a vitrinek mögött. A kiállításnak — én is érzem — nincsen, illetve nem lesz. rendszere és ez lesz benne a legérdekesebb. Egy csomó megfakult szinlap — az ember az ekhós szekeret érzi mögöttük! — sárgult papiroson egy sereg levél, ismeretlen kézira­tok. hires piktorok ceruzarajzai azokból az ; időkből, amikor a mesternek küzdenie kellett azért, hogy megtalpaltathassa éhes cipőjét és meleg levest ehessen délebéd idején, meg­kopott hegedűk, amikről lepattant a húr, könyvek, amikről mit sem tud az irodalom, pár s-zavas szerepek olyanok számára, akik­nek nevét nva méteres betűkkel festik a Brod- ! way falára, kéziratfoszlányok, metszetek: nagyjában ez lesz az anyaga a pöstyéni ki­állításnak, amelynek anyaga minden vonat­kozásban nemcsak felette érdekes, hanem alkalmas arra is, hogy uj oldaláról mutassa be hires nevek viselőit. Az anyag — sok ezer darabra rúg a kiállítás kincsestára — most áll rendezés alatt. Az első darab, ami szem­be öllik: egy szerződés. Madách Imre apja kötötte Sztregován. Néhány hold szántóföld vételéről szól, tizenkét oldalas irás: az egy­kori nótárius alaposan csinálta meg a mun­káját. Mellette egy bécsi szinlap. A dátum: Montag, den 20 Mai 1850. Színhely: Arena in Hernals. A darab cime: Der Deserteur, Volks-Drama mit Gesang und Tanz nacht Szigligetis „Szökött katona“. Für die. deut­sche Bühne bearbeitet. Musik von Kapell­meister Herrn C. Binder. És itt van a Szö­kött katona német előadásának bécsi kotta­könyve is. Binder „kapellmeister“ ur saját­kezű kézírása. Egy csomó bécsi szinlap következik most soron, ezek közölt legérdekesebb talán az, amelyik hiriíl adja, hogy Herr Ludwig vom Beethoven saját maga fogja dirigálni a nagy zeneteremben 1821 karácsony első napján uvertőrjét. És az egykori újságcikkek nyom­ban hirü! adják, hogy Ludwig von Beetho­ven ur bizony — mi tűrés, tagadás — meg­bukott. Az uvertiir előadása után egyetlen tenyér se ütődött tapsra össze és a szerzőt bizony7 nem hívták a lámpák elé . . . 1843 augusztus 29-ikén kelt az a szinlap, amelyen először szerepel Prielle Kornélia ne­ve. Bizony nem a szinlap elejéik, ahol Tóth ur, Tartass ur. Döme ur, Gácsné asszony ne­vei díszelegnek. Egészen hátul, mint Adél asszonyság Rózsi nevezetű szobalánya szere­pel Prielle Nelli k. a. a „Szerelem és cham- pagnei" cimii színdarabban, amelyet „egészen uj vígjáték“ elnevezéssel hirdet a szinlap és amelyet Gaal J. ur irt. A „pétsi“ színia pcédulét száz évvel ez­előtt sárga selyemre nyomták, ez hírül adja, hogy pénteken. pünkösd hava 12 napján, 1837-ben Bérletszii nősben, A Nemz. Dali- és Sz.inész Társaság által, Kilényi igazgatása alatt; Nemzeti színész Fárocsy Lajos jutalmára először adatik: A LEÁNYÖRZŐ Eredeti vígjáték 3 felvonásban. Irta Kis­faludy Károly. Balatoniűrödén akkor a „Dunántúli és Kas­sai Nemzeti Színész Társaság“ vendégszere­peit és Szőke és Szakatay színigazgatók „ese­deznek a kegyes megalázadásokért“. Kétségkívül egyig legérdekesebb kincse a kiállításnak in Figaro házassága kottakönyve: Mozart keze írása. Vastagfedelü füzetben' szaladnak a kotta vonalai és ezeken láthat­juk Mozart javításait. De találkozunk itt Liszt Ferenc ismeretlen kottáival és a nagy kom­ponista érdekes leveleivel is. Az uj mestere­ket Lehár Ferenc és Kálmán Imre reprezen­tálják. Beethovenről egész sereg érdekesnél- érdekesebb emlék kerül kiállításra. Többek között egy csomó levél a nagy muzsikus egy eddig ismeretlen szerelmétől. Szerelmes leve­lekben különben sem lesz szegény a pöstyéni kiállítás, sajnos, az élő sztárok szerelmes leveleit nem tehetik a vitrinek üvegjei alá . . . Pedig Ha a pöstyéni park platánjai beszélni luo- nának . . . Jászai Mari, Hegedűs Gyula, Nikó Lina, Odiy Lobc-I, Ney Dávid, az élők közül: Tau- l>er Richard, Wilhelm Kienzl, Henny Por­ten, Psilander, Greta Garbo, Liane Haid. Fe­lix Bressart, Szőke Szakáll azok többek kö­zött, akik érdekes dolgokkal szerepelnek a kiállításon, Hubay Jenő pedig a Gremonai hegedűs eredeti partitúráját küldi el Pöstyén- be, ahol pár hét múlva már üveg alá zárva uj oldaláról mutatkozik be & közönségnek az utolsó száz esztendő sok-sok világhírű sztárja. Azok is, akik „majdllngért“ dolgoztak és azok is, akik hindu inassal oipeltetik maguk után aj hegedűjüket . . . Ä ketrec-ügy (Emlékezés a márciust időkre) Irta: Kövess István. Épp ily szépen sütött a nap akkor is. Cso­dálatos, érdekes események kergették egy­mást a bécsi negyvennyolcas márciusi idők­ben. Az osztrák főváros utcáin fiatal munká­sok tyúkketrecet vittek, melyben középkorú férfi görnyedt. — Spiold 1 . . . Spicli! ... — ordította a tömeg s hatalmas botokkal piszkálták a sze­rencsétlent. Égjük sarkon megálltak. Tausenau népszó­nok szórakoztatta itt gyújtó forradalmi be­szédével a közönséget & a végén nagy garraJ kijelentette: — Meine Herren! Auf unsere Ministerbank sitzen niederträchtige Verräter! . . . Uraim! A miniszteri padokban aljas árulók ülnek! — Pereat — hangzott mindenünnen. Aztán zsebéből egy papírlapot húzott elő s ezt darabokra tépte. — Und so, am ine Herren, zerreisse icll I auch di<- Pragmatische Sanction ! . . . S I zel a Pragmatica Sanctiot is v/éttépteni' . . R* A töun g örömei va Igáiba 1ör1 ki. S/ét akar- I tűk zúzni a ketrecet, agyon akarták ütni a I forradalom árulóját, akit nyakoncvpl« k. — Ne bántsátok! — szólt egy szőke, ve- |< kondongá ju fiataümlx-i. A forradalomnak I i.s vám törvénye, meg kell hallgatnunk őt is, I: mielőtt pálcát tőrünk fölötte. Néhányan felismerték és éljenezlek. — Vivat Giskra ! . . . Az egyetem épülete előtt aztán megállt a ] menet. Kieresztették a két reel hí 1 a féltve őr- ] zott foglyot s az Aulába vitték, hol a diákok I vész törvényszéke működött abban az idölien. I A forradalom szülte ezt a ,.Tribunalt“, rm-iy- nek parancsait ta nép vakon teljesítette. Gyűlölettel néztek a vádlottra. — Ismét egy spicli! — mutatta t>e egy J munkás a törvényszéknek. A fiatal Bíró urak azonban fáradtak voltak már és ki jdenWi- ték, hogy másnap foglalkoznak majd az üggyel. A foglyot tehát egy éjszakára el­vitték. Egy éjszaka ! . . . Száz évet jelent akasz­tófa előtt minden siralomházban. Sok órát és még több percet, mialatt az annyira áhí­tott „szerencsés fordulat“ Ix1 következhet. így történt. Másnap elcsendesüli a vihar s Giskra ügy­véd a császáriul bécsi polgárt kiszabadította. A forradalom leverése után erre felkapták nevét és keresett ügyvéd lett a ketrec-ügy | révén asz osztrák fővárosban. Főleg magyar ügyfelei voltak, akiktől annyit kereseti, j amennyit akart. Ghiczy Samutól azonban nem volt hajlandó pénzt elfogadni. —» Egv kis szívességet kérnék cserébe ... — mondta. — Kincstári ügyész szeretnék lenni, tudom jóban van Nádasdv miniszterrel, — j beajánlhatna. — Senki sem támogatja? ! — Egyedül Schmerling, a. bécsi főtörvény­I szék elnöke, aki néhány ajánló sort irt kér- ! vényemre. I Ghiczy és Giskra aztán megállapodtak ab- i ban. hogy a magyar kliens elmegy Nádasdv j grófhoz s a kinevezést megsürgeti, j — Mi újság? — hangzott az első kérdés, melyet Nádasdy szokása szerint ezerszer is elmondott naponta. — Csupán azt akartam bejelenteni, hogy ügyemet szerencsésen elintéztem egy Giskra nevű ügyvéd segítségével. — Jól megfizetted? — Egy huncut krajcárt sem fogadott el . .. Ezért másként szeretném leróni hálámat vele szemben. Talán- azzal, hogy elősegíteném ki­nevezését a kincstári ügyészi székre. — Mein Lieber! — ebből semmi sem lesz! Giskra veszélyes ember! Örüljön, hogy nem ültetjük a hűvösre! — intette le barátját Ná­dasdy, majd az asztalán levő ébenfanyelü csengettyű után nyúlt s titkárával Giskra ira­tait bekérette. Aztáni kivett egy írást a hatal­mas ügycsomóból s ezt Ghiczy elé tette. — Olvasd élj Schmerling elnök vélemé­nye ! , . . Ghiczy nem hitt szemének. Ügyvédje oly fekete színben volt feltüntetve, hogy falusi esküdt sem lehetett volna belőle. Schmerling sajátkezüleg irta kérvényére a lesújtó meg- álla-pitást, mely szerint Giskra „forradalmi kopó volt a császári kopók ellen“ s maga záratta ketrecbe a szerencsétlen bécsi pol­gárt, hogy hírnevet szerezzen. „ ... Erélyesen tiltakozom teh& ily gálád népségnek a hü és odaadó császári bécsi hi­vatali karba való felvétele ellen!“ — irta Schmerling jelentésében. Ghiczy ezek után boldog volt, mikor a miniszteri szoba ajtaját maga után betette. Ügyvédje le és fel sétált az épület bejárata előtt, idegesen várta, rosszat sejtett. — Megölöm Schmerlinget! — ordított ma­gánkívül, midőn a történtekről értesült. — Akkor engem öl meg kedves ügywédem, mert egy7 hivatalos titkot elárultam önnek! Giskra épp ezért tovább adta a sértődöttet s Ghiczyt annyira megrémítette, hogy ez ló­halálban futott Beke Kálmán miniszteri ta­nácsoshoz — Nádasdy7 gróf titkárához — ki­nek mindent elmondott, feltárva a várható „bo r z as ztó k öve tkezmén y7ekeU ‘. így aztán ígéretet nyert arra, hogy a hi­vatalos titok körül keletkezett bonyodalomra tekintettel Brünnbe nevezik ki Giskrát az ott üresedésben levő kincstári-ügyészi helyre. — Bécshez ragaszkodom! — tartott ki az ügyvéd — vagy nyomban megölöm Schmer- linget! — Pedig ott még képviselő is lehetne! — puhította Ghiczy a fenyegetőző embert. Giskrának ez szeget ütött fejébe. Ghiczy kitűnő emberismerő volt. ügyvéd­jét Brünnbe küldte, hol rövid idő alatt nagy­szerű pályát futott be. Polgármester, képvi­selő, parlamenti elnök, majd miniszter lett belőle. Elfeledte magyar pártfogóit és a ket­recügyet. Hűségesen szolgálta a császárt s fennen hangoztatta!: — A rómaiak is „bécsi“ térképet tartottak kezükben:, midőn az Alpokon keresztül jöt­tek . . . NŐI DIVATLAPOK a tavasz! szezonra (ruha, kabát, kosztüm) már hatalmas válasz­tékban kaphatók az Ellenzék könyvosztályá- han, Cluj, Piaţa Unirii.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents