Ellenzék, 1936. február (57. évfolyam, 25-49. szám)
1936-02-09 / 32. szám
1936 február 9. ■MMI 7 BLLBNZÉK Bf W szombaton este szombaton este AZ tít IPARKAMARA ÖSSZES HELYISEGEI SEN A PROBLÉMA Irta: MÓRICZ ZSIGMOND Ott ük az erkélyen, elbújva egy heverőn. Mögötte s fölötte a nagy katonai üdülő, rok- kantzsebü tisztek mentsvára. Minden gondolata az ura után futott. Nem csinál-e valami könnyelműséget a kiránduláson. Mégis el kellett volna menni ' vele, de nem. akarta kitenni magát annak, hogy idegrohamot kapjon. Aztán mindig ő a rassz, mindig ő rontja eL1 a mulatságot. Dideregve bujt be a meleg gyapjú sálba, mar igazán, mintha nem is az ura volna beteg, Hanem. S. SzempiUáin át a kilátást szűrte egy pillanatig. Innen jól látni az egész Balatont, a csodálatos nagy vizet, amely mostanában mindig zöld, mint ő. Nem is szerette. Elfordult tőle. Jó volna aludni, átaludni ezt a nehéz életet... De miért is engedte ef Imrét... Biztosan torkoskodni fog, sok cukrászsüteményt eszik s aztán jönnek az éjjeli görcsök... Hogy ilyen gyermek legyen valaki: cukra van és nem bir magán uralkodni... Meg sziv- utdértágulása van; hja, fiatalok is voltunk... S ez még nem volna baj, de nem akarunk megöregedni... Nők vannak a társaságban, ott az olasz marcbesa is... Ingerülten csavarta, be magát a sálba „s elfeküdt a heverő széken... Aludni próbált. — Olyan vagyok, mint egy hulla, — gondolja magában, mert ilyen friss, cinikus szavakkal! szokott beszélni', hát gondolatban is diskurált magával — na igen, leesett az állam, mint egy hulláé. Vájjon szereti még őt az ura? helbiggyesztette .az ajkát Nincs rajta semmi szeretni való, — kínozta magát — ,.olyan, agyok, mint a. vicclapokban a kincstár; dámák, akiktől' mindenki fél... A ke- gyeitnes asszony, akit muszáj állandóan becézni, hízelegve venni körül s aki mindig rosszkedvű és maliciózus.“ A szomszéd erkélyen, amelyet áilátha'lat- lan fal választ el az övétől, hirtelen friss beszéd támad. Saáry ezredesilthez vendégek jöttek s kiléptek az enkélíyre Balatont csodálni. Nagyon utállá ezt a lármát, szeretet volna 'bemenni a szobába, de nem volt ereje mozdulni. Hát még jobban összegű'obasz- kodott, mint egy beteg macska. — Legalább hallok valami pletykát — gondolta s kinyi botfa1 a füléit. Hogy az emberek egyebet se szeretnek, csak pletykálni. Ismerősökről volt szó, az üdülő vendégeiről. Mulatságos volt, az igaz. Oly rosszakat mondtak, hogy az már fantasztikus. Eg}7- öreg tábornokot, kit csak tolókocsisán lehet lár.n;, összeboronáltak az ápolónőjével s nagyvidáman mesélték, név- szerint természetesen mindenkit, hogy dobta ki a lányát, aki álkmtií'kárné s a fiát, aki már maga is tábornok s csak ennek az almaképp. sveszternek él. Éjjel áthallhni a falon, ahogy könyörög neki.. A másik agg táborszernagyot a prítvadinerjével... Undokok... Micsoda népek s nő is van köztük és csengőén nevet a legrosszabb szavakon... Förtelmesek. Már éppen be akart menni, mikor rettenetes dolog történj': róluk kezdtek beszélni. Az uráról és őrók.. Megdermedve és megfagyva maradt a helyén és hallgatott. — Imre, szegény, — mondta Saáry ezredes — nohat az olyan rabságban, van. Eler- maniaa az valóságos hétfejü sárkány. Csoda, hogy kényszerznbbonyt nem húz rá... Mig kacagtak, ő arra gondolt, ugyan melyik a másikra? Hogy ő az irrára? vagy az őrá?.... — Kî a felesége? Még mindig a Marchiup-li n.y. Kacagás. Ő halotthalvány lett. Most megtud valamit. — A szabadkai. Marchiup? — Az. Fel akart ugrani s árki akard, hogy: ,,Ohó, urak, vigyázat, a Marchkip-íány jelen van“. De most megáliott a szive verése mert az 'degen hang azt kérdi gúnyosan: — Hogyan, hát szereti? I — Ki? ’ — A Marchlup-lány. — Fanatikusan. Erre a kérdező harsányan kacagni kezd. Azt hitte, itt rögtön meg kell halni. Hogy lehet az, hogy valaki még, kérdésbe is legye azt, hogy ő szereti-e az urát? És mi van ezen nevetni való? — Ez érdekes — mondta az idegen hang. — Itt Iáknak a szomszéd lakásban, de most kimentek a Balatonra. Feszülten várt. Tényleg még az ebédnél úgy volt, hogy ő is megy. Csak az utolsó percben maradt vissza. — Azért — mondta a harsány ' hangú idegen —, mert én ott voltam, amikor Imre azt mondta: „fiuk, igyunk, előttem úgy sincs más csak egy jólirányzott golyó, vagy egyr jó házasság... Hamar mondjatok egy gazdag lányt a városban, elveszem. Ezek a tisztek. Már tizenhét éve él1 köztük, de ezt nem birja megszokni, ezt a léhaságot. —- Azt mondtuk: „te, vedd el a mónár lányt“... Marchilupnak négy vagy öt malma volt a délvidéken... „Â, — azt mondja rá Imre —, inkább egy hordót ölelnék, mint azt...“ Viharos kacagás. S ő azt mondja magában: Hordót... Mért hordót?... A hordó kövér és üres... „én pedig vékony voltam, mint egy libomszál' és tele voltam, lélekkel...“ — És elvette? — Ojjé — mondta Saáry- ezredes —, nagy esküvő volt. Ditszmagyarban. — És gazdagok? — Egy,- vasuk nincs. — Hova lett? — Imre el spekulálta. —- Szóval szerelmi házasságot kötött. — De mennyire... Az asszony úgy ápolja, mint egy- csecsemőit és vigyáz rá, mintha ő szülte volna. A társaság, mint a madarak, most minden ok nélkül felkerekedett, és eiiment. — S még azt mondják, gazdag lányt nem érdemes elvenni. — Hát érdem-es? Ő ott maradt. Egyedül. Először biztatta magát, hogy nem érdemes ezekre a nyomorultakra egy gondolatot sem vesztegetni... De a fullánk benne maradt és beletörött és égési sebet okozott. Solti kínlódott. Verejték ütött ki a homlokán. Ezt nem lett volina szabad hallania. A szája ize is rossz lett. Ke.serü, mint ez az egész élet. Hirtelen látta. Imrét, ahogy- legelőször hozzájött. Ő nagyon fiattal' volt, koránál fiatalabb, húszéves, de fejletlen. Nem szeretett fiatal embereidre! beszélni. S Imre foss volt és oly rózsás arcú, mint egy diák. Főhadnagy. Ahogy megjelent, tele lett az egész szalon vidámsággal és frisses éggel, mintha kivirított volina az orgonabokor. Ilyen férfit nem ismert addig... Első szava volt hozzá: „magát pedig elveszem.., maga az enyém... vegye tudomásul Herrn Inka...“ Ez az első szó hódította meg: „maga az enyém... én magát pedig elveszem feleségül!...“ Mnden vére az arcába szökött, most már érti, m,i volt az a titokzatos vakmerőség... Ő altkor arra magyarázta, hogy a szív, a lólek Rí ip r id-a |p se _■] szava... á: vagy egy jól irányzott golyó, vagy egy jó háziasság... Milyen kis csacsi lány volit is ő... Még nem volt szerelmes... csak ábrándozott szép fiukról, de szerelmi szót még nem hallott... S jött a világon a legszebb, legfessebb és legaranyosabb huszártiszt és gyönyörű volt, mint egy festett kép és mindenki bele volt bolbndulva s hozzá az első szava az volt, hogy elveszi... hogy az övé... Hát persze... Kicsit későn tudta meg, miért.. Akárki más, ha igy lepett volna fel vele szemben, gyanús lett volna... de ez megfelelt... ezt akarta... kívánta... Már emlékszik, a papa félt, aggódott, de ö kinevette... ő lenézett minden aggodalmat és kikövetelje ezt a házasságot. Sírni szeret etc volna most. Mért kellett neki ezt a butaságot meghallani... Jaj de rossz a közérzése... A papa diszmagyart 1 vert. Komikus lehetett, rosszul állott neki. De az akkor kötelező voll. Mindenki ragyogó egyenruhában, tisztek, akkor még vidám volt a háborúsdi... A papának is bársony mentét, zsinóros aranyozott díszruhát kellett felvenni, az egyetlen lánya esküvőjére... Olt volt a hadtestparancsnok, várták a főherceget is... Kócsag tollas forgó a papa süvegén. Kard a papa oldalán... Hogy mulathattak ezek a gazok... Röhögtek.. És ő tal-, pig gyöngyben... S „ma egy vasuk sincs“. „Imre eíspeku- láhta.“ Igaz, Imre a papa halála után, éppen az összeomláskor, átmentette a_vagyont s itt vett birtokot, az Alföldön... Aztán jött a kommunizmus... A pénz elértéktelenedése... Adósság, adósság, egyre-másra adósság... Hát igen, ma egy vasuk sincs. Azért vannak itt, mert itt csupán egy pengőt kell fizetni naponta... De ez sohase jutott eszébe, egy pillanatra sem... hiszen: szerették egymást... Uj verhol!ám, a feje megszédült... Vájjon ez igaz?... Szerelem? vagy csak a huszártiszt mérhetetlen gavallérsága?... Lehet tizenhét éven keresztül csak gavallér lenni? egy férjnek egy nővel szemben, akit csak azért vett feleségül, mert különben a jól irányzott golyó?... — Póruljártál öregem — mondlta magában. Felállóit, bement a szobába, mert zavarta a kilátás, a széles zöld Balaton és a rózsaszínű felhők. S most ott feküdt egy kopott díványon, amit a honvédtiszti gondozó napi egy pengőért nyújt a rászorult tiszteknek... Beutalás. A nyugdíj is le van foglalva a létminimumig. S már nekik az a sorsuk, hogy a hátralevő időt igy fogják eltölteni, egyik katonai kórházból a másikba, mert ez a legolcsóbb... — Póruljártál; öregem — mondta újra magának s egy kis káröröm volt benne. — Most nem mondhatod, hogy vagy- egy jól irányzott golyó, vagy egy jó házasság... Akkor ez nem volt probléma, ma ez a probléma... S ki tudja, talán mia sem... Imre ma is elragadó ember... Most is elvitték tőle... Kirándulásra a rossz szivével; és az erős cukor- bajávaí... Imre ma is tudnia szerencsét csinálni. A haja fehér, de jól áll a rózsaszínű arcához...A német grófné bukik rá... Máskép minek volna az a sok flönt.. Az ujjai idegesen doboltak a falon Ha a papa vagyona megvolna, akkor nem volna itt semmi probléma. Akkor nyugodtan elválhatna... De így?-. Mi lesz vele, ha elválik?... A papa szegény fiúnak szüléiéit, csak akkor hozza meg a kívánt eredményt, ha az ELLENZÉK-ben jelenik meg! Apróhirdetések feladhatók a kiadóhivatalban, helyi és vidéki bizományosainknál, valamint az ország összes hirdetési irodáiban ! ! szegény sváb fiúnak, a maga erejéből küzdötte fel magát s gazdag ember lelt... Min den rokona, aki valaha jedentkezett, koitlu - .szegény... Ha ő most elválik, visszazuhan élete hátnál evő részére a mérhetetlen nyomorba. öregen és rosszkedvűen élni és szegényen, nem nagyon biztató. De viszonl lehet igy élni az életet.5 Keíté- töröt' hittel?... Most, mikor megtud!i az igazságot? És Imre!... Az orvosók megmondták, hogy egyetlen izgalom megölheti... Óriási nagy aortatágulás... Úgy kell vele bánni, mint • bimes tojással... Imre egy ilyen ideg ráz kód: i- tásba tönkremegy... A Háború leijesen icl- őrölte az idegeit. Nem bir semmi c enmon- dást... Ez a probléma... Jó: mikor elvette, nem szerette... Ez olyan rettendes dolog?... Aztán megszerette... Az bizonyos, hogy azután megszerette... A. erre bizonyságai vannak... A levelek a harctérről állandóan tele forró vágyakozással... S mióta itthon van, egy napig nem erz jól magát, ha nincsen mellette... Ezt nem lehet. úgy megjátszani,... És hogy kívánja... Az ő hidegsége csak forralja a vérét... Mert ő hideg. Frigid. Sokszor mondja, hogy „maga frigid“... Pedig Isten tudja csak... Persze nem oly szemérmetlen ni ni ezek, a kincstári kancák. Mert neki leike van, őt csak a jei- kén át lehet megközelíteni... S Tmre ezt már tudja s mily kitartó. Tizenhét éven ál nem lehet mímelni... Most a vér nem a szégyentől fut az arcába, hanem a hőségtől. Tehát vonjuk !c a konzekvenciát: Imre megcsalt egy ismeretlen nőt... De őt nem csalta meg többet... Megcsalta azt, akit sohasem látott... de őt nem. akit meg smeri... Büntetést érdemelne attól az ismeretlen nőtől, akihez első szava az volt, hogy maga az enyém, én pedig magát feleségül veszem ' De őtőlle nem érdeme: mert elvette és tizenhét évig hii és szerelmes férj volt mellette. — Te csacsi, — mondta magának — mi bajod?... te nem csalódtál... Te olyan buta asszony vagy, akit csak úgy e: lehet venni? zsebrevágni?... Büszke lehetsz, hogy egy ho- zományvadászl úgy a hálódba kerítettél, hogy tizenhét éven át olyan voh: melletted, mint egy Bayard lovag. Nem jobb neked, hogy igy történi, mint Elzának, aki őrjöngő szerelemmel dobta oda magát s hár-om év múlva az ura kirúgta?... Vagy Adél, vagy... hányat tudná! felsorolni... Hiszen az a normális, hogy a legvadabb szerelem után egy idő muLWi arra jön rá az asszony, hogy megcsalják... Föladott és tükörbe nézett és büszkén húzta ki magát. Megfésülködött, az arcát púderrel letörölte, aztán kiment az erkélyre. Most lila és vörös fények vannak a Balatonon... Az élet is igy- játsz.k: egyszer irigy zöldet mutat, aztán rózsaszínű ködöket ereszt... Hirtelen felsikoltotl. Felismerte a kis gőzöst, amit a társaság kibéreli. Még este sincs, már jönnek haza... Ez Imre... Nem érzi jól magát mert nincs vele a felesége... Most mi a probléma?... Felöltözzön és !eg- hódiróbb ruhájában menjen az ura elé?... Vagy maradjon itthon a szokott rosszkedvében és várja mig rátör a szerelmes ura?... — Hát csak gyere. És ostromolj és kínlódj... És hallani akarom, hogy leböesmöiöd a német grófnét.... És érezni akarom, hogy bizonyságot tegyél a nagy szerelmedről... Aztán egyet gondolt: s szinte szerelmesen mosolyodott el: — Ah, szegény cukrosom és aortahősöm, mit kínozzalak... S hozzáfogott felöltözni, hogs- lemegy elébe a partra. Hadd örüljön egyszer a drága beteg, hogy nem kell strapáin! magát -i felesége kegyéért... Kürinendy Ferenc: BŰNÖSÖK. A ..Budapesti kaland“ és ..Boldog emberöltő " nemzetközi sikerű írójának uj hatalmas regénye. 450 oldal, ízléses egész vászonkötés 188 lejért az Ellenzék könyvosztálvában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvétu i Jiljuk. Kérje az uj könyvek H-gv. k
