Ellenzék, 1936. február (57. évfolyam, 25-49. szám)

1936-02-05 / 28. szám

TAXA POŞTALA PLĂTITĂ íN NUMERAR No. î4T.s&ţ/iriţ.î<jk Szerkesztőség és kiadó hi vital : Cluj, Calaa Moţilor 4 Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9 rzám. — Telífonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók So. LVII. ÉVFOLYAM, 2 8. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS SZERDA Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, éyenta S40 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 4a pengő A többi külföldi államokba csak a porrókülönbozette: :öbo 11 ........muie MiniiMMírrii rr~~~irT^r Tr....­19 3 6 FEBRUÁR 5. Óriási It I m : Pirii!« mai|@! francia Mipontika radeseid Befis bulgár birály is feelelíapcs©léd©ü & párisi iár^yaSásokba- — Si[©¥i©i©tí€5§z©i<szá'|| cssik «á kollektív kölcsönös védelmi szerződés kereáébeifi hajlandó garasiiálni Ausztria tiiggeilenségéi. Olaszország tiltakozik a dunai kérdés ujnbb megoldási terve ellen A párisi diplomáciai tárgyalások változatlan mozgalmassággal tovább íolytak a teg­napi napon is. Egymást követték a tanácskozások, amelyekbe tegnap Boris bulgár ki­rály is belekapcsolódott. Károly király Őfelsége és Titulescu külügyminiszter, mint a francia főváros lapjai írják, a középeurópai egyensúly kérdését és általában a dunai kérdést vitatták meg a francia vezető politikusokkal folytatott tanácskozásokon. Ugyan­csak francia politikai körökben tegnap elterjedt a hire, hogy Boris bulgár királynak Lebrun elnökkel, Sarraut miniszterelnökkel és Flandin miniszterrel folytatott tanácsko­zásai után nem látszik többé kizártnak, hogy Bulgária szintén csatlakozik a Balkán-szö­vetséghez. Az igv kiépítendő kapcsolatok ^ európai államok nagyrészének és a félig európai, félig ázsiai Oroszországnak és i‘örökországnak részvételével nagy hatalmi lán­cot létesítenének, mely a párisi és londoni politika vezetése alatt egy világosan még nem látható, egységes terv szolgálatában állana. Nyilvánvalónak látszik, hogy az igy összehozandó óriási államcsoport megalkotása kapcsolatban van a nemzetközi politika időszerű nagy kérdéseivel, a szankciók kérdésével, az olasz és a német kérdéssel. De ugyanakkor biztos jelek mutatnak arra, hogy a terv jelentős részét a dunai kérdésnek a nyugati nagyhatalmak uj koncepciója értelmében való rendezése képezi. A párisi tárgyalásoknak pillanatnyilag főleg ez az utóbbi cél képezi a főtárgyát. Az ezirányu tárgyalások központjába az osztrák függetlenség védelmét helyezik, amivel kapcsolatban természetesen újra felmerül a Habsburg-restauráció kérdése is. Erre vonatkozólag ellentétes hirek kerültek forgalomba. A létrehozandó megegyezés azonban minden esetre támogatni készül Ausztria különállását a nagy német tengertől. Egyik bécsi lap nem is mulasztja e! lemondólag megjegyezni, hogy „egyszerre a világ minden hatalmassága aggódni kezd a jólétünkért. Reméljük, hogy a nagy aggodalom közepette valóban nem veszítjük el éppen ezekkel a tárgyalásokkal kapcsolatban a füg­getlenségünket*'. A helyzet mindenesetre úgy alakul, hogy a párisi tárgyaláson olyan törekvések nyilvánulnak meg, melyek az osztrák függetlenség garantálásában Olaszor­szág eddigi szerepet át szeretné ruházni Szovjet-Oroszországra. Ez a törekvés, a jelek szerint, nem sikerül, Állítólag maga Litvinov orosz külügyi népbiztos gáncsolta el. Sze­rinte Oroszország európai közbelépése terén még nem tart ott, hogy Ausztria független­ségének biztosítására garanciákat vállaljon. Nem teheti ezt a locarnői szerződéssel kap­csolatban sem, mert orosz felfogás szerint mindezeket a kérdéseket a Népszövetség keretében kell elintézni és a Genfben létrehozandó nagy, kollektiv kölcsönös védelmi szerződés hivatott arra, hogy az európai államok függetlenségét minden támadással szem­lén biztosítsa. A londoni és párisi megbeszéléseket természetesen nagy figyelemmel kísérik Rómá­ban is, mert érzik, hogy a kialakítandó csoportosulás éle Igen nagy mértékben Olaszor­szág ellen irányul és összeköttetésben van a szankciók súlyosbításának a tervével is. Rómában megállapítják, hogy a dunai kérdés uj rendezésére Olaszország nem hajlandó, mert a kérdésben tett eddigi lépések olyan politikai lehetőségek alapján történtek, me­lyek az utóbbi időben vagy megszűntek, vagy egy időre felfüggesztettnek tekinthetők. Nem tartják lehetségesnek Rómában az uj rendezést azért sem, mert egyes hatalmak részéről olyan törekvés nyilvánul meg, hogy Olaszországot a dunai kérdés rendezésé­ben más hatalom bevonásával helyettesítik. Ez nem vezethet eredményre, mert az olasz külpoíitika nem hajlandó lemondani arról, hogy a dunai kérdés rendezésénél az őt megillető jogait érvényesítse. De nem lehet ezt a kérdést római felfogás szerint ebben a pillanatban rendezni azért sem, mert a szankciós politika következtében hiányzik a dunai kérdés megoldásához a szükséges gazdasági nyugalom és egyensúly. Talán napokba fog telul, inig a párisi tárgyalások mibenlétéről hozzávetőleg Is vilá­gos képet nyerhetnek a nem beavatottak is. Egyelőre gomolygó egymásutánban követik egymást a néha ellentmondó hirek. Csak annyi látszik világosnak, hogy Európa vitás nemzetközi kérdéseivel kapcsolatban nagyszabású újabb csoportosulás, újabb hatalmi lánc kialakulásáról van szó, melynek ereje, de egyúttal gyengesége is éppen a tervezett nagy kiterjedésben rejlik. A párisi tárgyalások eredményeihez tartozik a román—fran­cia pénzügyi megegyezés is, mely a francia fővárosban elterjedt hirek szerint követke­zőképen teszi lehetővé a Franciaországban elhelyezett román kölcsönök eddig szünetelő fizetését: egy megalakítandó szervezet veszi át a petróleummal kapcsolatos állami jöve­delmeknek mintegy 700 milliót kitevő évi összegét. Ennek az összegnek 80 százalékát törlesztésre fordítják, 20 százalékát pedig arra, hogy a román állam a francia állam­mal szemben fennálló kötelezettségeinek tegyen eleget. h hőolaj-szanüdölf bevezetése Királyunk pánin tartózkodása rendesnél is nagyobb fi­gyelmet érdemel. Kap is. Már londoni kihall­gatásai s tárgyalásai foglalkoztatták a világ közéletét és közvéleményét. A sajtó egyértcl- müleg és jelentőséggel teljesen hangoztatta, hogy Károly király a londoni nagy uralko­dói s miniszteri találkozókat a függő kérdé­sek tisztázása mellett kizsákmányolta más célból is: a Mussolini igyekezetét és tervét átvette, vagyis a Éuna-völgyi kérdés megol­dását készíti elő. Talán az érdekelt hat-hét államot me ghioluri ja, 'tatán angol—francia jegyzékkel, talán Párís városába. Ez valószí­nű. A világnak egyetlen vágya van, a béke: oltsák el a keletafrikai tűzvészt. — Bi­zonyos, hogy a párisi hosszú és meleg tar­tózkodás tömérdek megbeszélésre ad alkal­mat az egyetemes vágy körül. Az alkalmad tevékeny szellemű fiatal királyunk bizonyára teljesen kiaknázza. Személyes megbeszélései sokat lendíthetnek a függő kérdéseken. Alkal­masint nemcsak arról beszél és beszéltet, hogy alakuljon tovább a népszövetségi meg- toriásos politika az Etióp—olasz viszálgban, mit csináljon a Balkán szövetség a földközi- tengeri összefogás érdekében, hogyan bizto­sítsák az általános uiiágbékét a Duna-völgyi népek komoly megbékéltetésével és komoly gazdasági összejátszásával, hanem arról is beszél és beszéltet, hogy Románia gazdasági, kölcsönös kereskedelmi és pénzügyi válságát miként gyógyítsák meg. Ennek a betegségnek leghatásosabb orvosai és gyógyszerei megzs csak Parisban vannak. A helyzet pedig most különösen kedvező, mert a házipatika is már megteszi <1 magáét és rendkívül kedvező, hogy főleg Anglia részéről megkezdődött a megtortásos politikában résztvevő dunavölgyr államok bizomjos mértékű kárpótlása, mit Litvinov és Titulescu követelt Genfben azon­nal, mikor egyes országok a gazdasági meg­torlások politikáját elutasították. A legfőbb gazdasági kérdés most a külföldi adósságok törlesztési és kamat szolgáltatási kötelezettségének további Csökkentése, ha­lasztása, bizonyára egy általános jellegű kon­verzió, továbbá a pénzügyi hitelezés kielégí­tése mezőgazdasági és nyerstermékekkel, amelyek árszintjének borzalmas csökkenése a világ paritásban és főleg az ipari cikkekhez való viszonylatban idézte elő országunk fize­tésképtelenségének javarészét okozta jólmeg­alapozott, bár magasan és drága árra rögzí­tett pénzünk átmeneti gyöngüléséi. A pénz­ügyi tanácskozások régóta folynak. A pénz­ügyi közigazgcMs vezető szalcférfiai makacs szorgalommal tárgyalnak szinte újabb és újabb félévek óta és épp az angol Idrály vá­ratlan halála előtt már szó esett róla, hogy a miniszterelnök és pénzügyminiszter is Pa­risba utazik a megbeszélések gyorsítására, ki­terjesztésére és elmélyítésére. Most a vélet­len az események és a tárgyalások valósággal kellős közepébe helyezték Károly király je­lentős és hatályos személyéi. Jósló tehetség és terjedt képzelő tehetség nélkül föltehet- jiik, hogy az uralkodó e tekintetben se tét­len. Érdeklődése itthon is „gőzerővel“ for­dult a gazdasági válság árterülete felé. Óhaj­tásai és fdlajánlásai bizonyára súlyosan fog­nak latba esni, súlyosabban, mint a változó szakembereké. A király szava ezúttal kibő­víti a közmondást: a nép szava lesz, amely egyszersmirtt Isten szava. Föltételek megva­lósítása, kötelezettségek elvállalása, rendesnél is nagyobb hitelre kap a magas személyiség folytán, hiszen benne megtestesül az állam leginkább: a belőle kiáramló erő állandó és ingathatatlan jelzésű. Ezzel szemben egymást fölváltó kormány-rendszerek a szavak és Írá­sok ruganyossága folytán árnyalati különb­ségű eljárások és cselekedetek lehetőségére utalnak. Meggyőződésünk, hogy Károly ki­rály hosszú útja ldtünő eredményeket fog fakasztani és a belpolitikában is tiszta hely­zetet idéz elő. A belügyminiszter föllépése a szélső jobboldali kilengések ellen előjele, hogy az összes függő nagy kérdések itt csak a bepolitika régi egyenes és szilárd szabad­elvű és demokrata irányzatának helyreállí­tásával hozhednak gyümölcsöt. GENE. (Az Ellenzék távirata.) A Reuler- ügynökség jelentése szerint jól informált népszövetségi körökben biztosra veszik, hogy hamarosan sor kerül a kőolaj-zárlat beve- .«elésére. Ezzel kapcsolatban más jósla­tokba is bocsátkoznak az Olaszország el­leni szigorított szankciók bevezetésének időpontját illetőleg. A párisi tanácskozások PÁRÍS. (Az Ellenzék távirata.) Egyelőre nem nyújtanak pontos információkat Fiau- din külügyminiszternek Rüsdi Árász külügy­miniszterrel folytatott tárgyalásairól, nyil­vánvaló azonban, hogy úgy ez a tárgyalás, mint a megelőzőek Közép- és Kelet-Európa helyzetének tisztázására szolgáltak. Erről tárgyalt Flandin Litvinovval és Titulescuval és kétségtelenül erről volt szó Károly király Őfelsége előtt, amikor kihallgatáson fogadta a francia minisztert. BUDAPEST. (Az Ellenzék távirata.) Kánya magyar külügyminiszter, aki Londonból jö­vet kiszállt a francia fővárosban és egy na­pot pihent a fárasztó utazás közben, tegnap elindult Párisból haza. Budapestre. A ma­gyar kormány hivatalos jelentése közli, hogy a külügyminiszter a legszigorúbb inkognitóban tartózkodott Parisban és sen­kivel sem folytatott megbeszéléseket PRÁGA. (Az Ellenzék távirata.) Hodzsa miniszterelnök február 8-án Párisba utazik, ahol résztvesz a két nappal később Massa- ryk volt csehszlovák köztársasági elnök tisz­teletére rendezett ünnepségeken. A cseh mi­niszterelnök minden valószínűség szerint kö­zelebbről Belgrádba, majd Bécsbe is elláto­gat, hogy visszaadja Schuschnigg kancellár prágai látogatását A fegyverkezésről BRÜSSZEL. (Rador.) A Soir cimü lap folytatja a német fegyverkezésről szóló cik­kek közlését. A lap szerint Németország most főként a Rajna balipartját? erősiti meg. Tais- rűer ezredes cikke szerint a németek a jelen pillanatban 600.000 embert tartanak fegy­verben, 250.000 ember a munkaiszolgálat c:- mén teljesít katonai szolgálatot, 100.000 em­ber a különböző karhatalmi osztagok és kü- íöntrtmények tagja és 400.000 ember a tarta­lék. A folyó év végén, Németországnak két­millió 280.000 embere lesz kiképezve, akik­hez még 1 millió segéd szolgálatos csatlako­zik. Mindezeken kívül ott van még a nem­zeti szociáMsta ifjúság 14—18 éves korosz­tályainak 2 és fél milliót kitevő kontingense, amelyek szintén katonai kiképzésben része­sülnek. Németország — figyelmeztet a lap — meg fogja választani az órát, amikor azok a nemzetek, akikkel szemben ez a fegyver­kezés folyik, nem lesznek kellő védelmi ál­lapotban. Egy újabb invázió órája még a legoptirarstább lelkeket is óvatosságra és in­tézkedésekre kell, hogy figyelmeztesse. Az Angriff Anglia fegyverkezéséről ir és azt állatja, hogy a mai feszült világhelyzet közepette súlyos aiggodalomra ad -okot. Angliá­nak mindenképen veszélyre van szüksége, hogy esztelen fegyverkezését meg tudja okol­ni az olasz rém azonban már nem annyira fenyegető, hogy megokolná ezt a fegyverke­zést, Japánt pedig nem merik emlegetni. így tehat előrándgálják újból a lomtárból a „né­met mumust“. Látvinov előkészitette már erre a talajt. (Folytatása a 8. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents