Ellenzék, 1936. február (57. évfolyam, 25-49. szám)
1936-02-26 / 46. szám
TAXA POŞTALA PLĂTITĂ ÎN NUMERAR Ho. 141.(44/192« ţ0? Aim 3 LEJ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gaj, Calea Moţilor 4 F:ókkiadóhivctal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9 a.im. Teiefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók So. LVII. ÉVFOLYAM, 46. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS K3flEEffWKlSS53SaJ SZERDA M jfrlliS iiiiSp^ ——— ■■—^—-“’i-^rBTOnrrn-i——--------Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félém- 420. év«aut 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente «3 pengő. A többi külföldi állomokba csak a portókülönbözettei Abb 193 6 FEBRUÁR 2 6. Eden erélyeshangn beszéde a külpolitikai helyzetről — A szankciók angol fölfogás szerint máris eredménnyel jáeriak. -—■ Kétkedő hangadat a belgrádi tárgyalások eredményeivel szemben 99 4ngfiániL tegyverkeznB keli a béke érdekében“ A leguapi nap külpolitikai eseménye Eden külügyminiszter nagy beszéde volt az angol alsóháziján. Ettől a beszédtől választ vártak a kőoisjszankciók kérdésében. Eden azonban csak annyit mondott, hogy a londoni kormány ebben a kérdésben elfoglalandó álláspontját az eseményektől teszi függővé. De beszéde további folyamán igen erélyes kijelentéseket tett. Védte a szankciók politikáját, melyet máris eredményesnek lát, kijelentette, hogy Anglia álláspontja minden gyengeség és habozás nélkül a háborús támadással szemben áll mindaddig, amig a békekötés meg nem történt. Az afrikai háborús viszályt pedig — tette hozzá ehhez a kijelentéshez Eden — csak Genfben, az ötös bizottság javaslatainak keretein belül lehet megoldani, sehol másutt. Ez a kijelentés az angol külpolitika ujabb erélyes állásfoglalását jelenti abban az irányban, hogy a Népszövetség szerepét nemzetközi kérdések elintézésében nem engedi csökkenteni. Eden ezután az angol kormány hajlandóságáról beszélt arra, hogy a gyarmati nyersanyagok ujabb elosztását megbeszélés tárgy ává tegye, bár hozzátette, hogy sokat nem vár ettői. Majd újra rátért a háborús veszélyre, kijelentve, hogy ennek a szörnyű !;2bisztró î a 1 e h e t ős égnek elhárítása képezi minden államférfinak iegelsőbbracgu kötelességét. A veszély elhárítása azonban, angol felfogás szerint, esak a kollektiv biztonság elve alapján történhetik s az angol kormány ezt az elvet előnybe Ls helyezi mindenek fölött. Angliának — mondta Eden — erősnek kell lennie, hogy megvédje a békét és minthogy a többi népek fegyverkeznek, neki is fegyverkeznie kell, mert csali igy töltheti be a rá váró vezető szerepet a béke megőrzésében. 2 Eden kijelentéseit a vita befejezése után nagy szónoki lendülettel erősítette meg lord Cramborne külügyi államtitkár is. Cramborne kijelentette, hogy Anglia becsülete követeli, hogy a béke érdekében vállalt népszövetségi kötelezettségeit minden vonalon teljesítse. Anglia a béke igazi támasztéka és szara a nemzetközi életben aranyat ér. A nemzetközi politikában — mondta Cramborne — a legnagyobb bizonytalanság uralkodik, csak Anglia áll sziklaszilárdan a mindenhonnan felcsapó hullámok között. A vita folyamán a szankciós politikával elégedetlen kormánypártiak nevében Arnery volt gyar- niatiigyi miniszter szólalt fel, hangoztatva, hogy a megtorlási törekvések romba döntötték a strézai frontot és lehetővé tették, hogy' a Népszövetséggel szemben megalakuljon a német—olasz—japán front. A munkáspárti ellenzék nevében pedig Attlee őrnagy állapította meg, hogy a szankciós politikával kapcsolatban Eden egyetlen határozott kijelentése az volt, hogy a kormány még nem határozott ebben a kérdésijén. A belgrádi tárgyalásokról, melyek a Dnna-vidék gazdasági egységének létrehozására irányultak, meglehetősen kételkedő hangon számol be a nagy európai sajtó. A kiadott hivatalos jelentés nyomán a francia lapok például azt a megállapítást teszik, hogy7 a Parisban körvonalazott tervek a belgrádi tárgyalásokon nem sokat haladhattak előre. A közeledés lehetőségei a kisantant és a római megegyezés államai között ezek után a tárgyalások után sem mutatkoznak. Ellenkezőleg, az a látszat, hogy az osztrákok megijedtek a számukra túlzottnak látszó következtetésektől és újra az olaszok felé fordullak. Hodzsa csehszlovák miniszterelnök Belgrád után Újvidékre utazott, hogy meglátogassa azt a választói kerületet, amelyet egy ideig a budapesti parlamentben képviselt. A napot Újvidéken töltötte s az éjféli vonattal visszautazott Prágába, Gőring porosz miniszterelnök szintén elutazott Varsóból, hol, amint hivatalosan jelentik, mindent megtettek annak kidoraborítására, hogy Gőring látogatása tisztán magánjellegű dolog. EJe®s nagy beszéde dordééperii külpolitikai vita, Lee Smith nrun- káspárti képviselő hangsúlyozta, hogy7 pártja azért kívánja a külpolitikai helyzet tisztázását, mert a 18-as bizottság összeillése előtt ez az utolsó alkalom, hogy az angol alsóház kifejthesse véleményét. Követeli az Olaszországba való oiajkiivlel eltiltását még akkor is, ha Amerika nem csatlakozik a tMoonhoz. A Népszövetségre szükség van, hogy kollektive lehessen megakadályozná Göbbels, Goring és Hitler terveit, valamint Mussolini f keiéit is. Ezután uj-oóli Eden emelkedett szólásra. Beszéde három részre oszlott. 1. Az olasz— abesszin, kérdés és 0. szankciók. 2. Az ezzel a konfliktussal összefüggésben álló más kérdések és 3. Az általános nemzetközi helyzet. Visszaritasr'totta azt » vádat, hogy a Népszövetség elkésett. A Népszövetség kénytelen volt két kategóriára osztani a szankciókat, olyanokra, amelyeket a tagállamok alkalmazhatnak és olyanokra, amelyeknek életbelépte tése nem tagállamoktól is függ. Ami Lee Smith állítását illeti, hogy a szankciók nem vezettek eredményre, jelentések vaiamint az olaszok erőfeszítései világosan bizonyítják, hogy a helyzet egészen más. A szankciók hatása' mindinkább érezhetővé válik és végül is a Népszövetség győzelmét fogják eredményeznii1. Megingathatatlanul háboruellenes az angol álláspont Eden külügyminiszter ezután rámutatott beszédében arra, hogy mi igaz utóbbi időben Anglia Olaszország felé irányuló kőolajkivitele csökkent, addig az Egyesült-Államok kivitele lényege$> emelkedést mutat. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban többet nem mondhat, mert a kőolaj-megtorlás előkészítésével megbízott szakértők jelentése most van tanulmányozás alatt és az angol kormány e tekintetben^ utég nem határozott. Nincs kizárva — folytatta a külügyminiszter, hogy7 lesznek államok, amelyek azt fogják állítani Géniben, hogy erősebben érdekeltek, mint Anglia és amelyekkel komolyan számítani kell. Anglia álláspontja megingathatatlanul háboruellenes és ez a magatartás minden gyengeség és habozás nélkül érvényesül mindaddig, amig a békekötés meg nem történt. Az afrikai viszályt csakis Genfiben, az ötös bizottság javaslatainak keretein belül lehet megoldani. A leszerelés kérdése és a fegy= verkezés A Népszövetség átszervezésének ideje még nem érkezett el — folytatta Eden külügyminiszter. — Ami a nyersanyagokat illeti, az angol kormány most is a Hoare által tett javaslatok alapján áll. A nyersanyagok újra való elosztásából nem születhetik azonban meg egy olyan varázslatos megoldás, amely gyógyirt hozna a világ bajaira. Anglia mindazonáltal készen áll arra, hogy vizsgálat tárgyává tegye ezt a kérdést. Az államférfiak legelsőbbrendü kötelessége, hogy elhárítsák azt a szörnyű katasztrófát, amelynek veszélye fenyeget és amelynek megakadályozására Angliánál; erősnek kell lennie, hogy megvédhessen békét. Anglia az egyetemes biztonság elfve alapján áll, de nem hive a bekerítés» politikának. A nyugalmat Európában csokis az általános leszerelés hozhatja meg, Anglia azonban nem fegyverkezhet k le, mikor a többi népek felfegyverkeznek, ellenkezőleg erős kell legyen, hogy megfelelő biztosítéka legyen a békének. Â szankciók ügye LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Hétfőn délután kezdődött el' az alsóházban a nagy érdeklődéssel várt külpolitikai vitai. Először Eden külügyminiszter válaszolt azoknak a képviselőknek, akik a Giornale D‘ítalia-han közölt Ma.ffey-féle jelentés ügyében felvilágosítást kértek. Eden visszautasítja azt a véleményt, hogy a nyilvánosságra hozott okmány titkos jellegű, amelynek publikálása leleplezést jelent és nehézségeket okozna az angol kormánynak. Visszautasította az olasz lapoknak kommentárjait is, amelyek szerint az angol kormány politikája változó és nem őszinte volt az abesszin—olasz konfliktusban. Kifejtette, bőgj7 ez a jelentés 1935 január végén készült, amikor az abesszin, kérdés foglalkoztatni kezdte az angol kormányt. Ekkor az olasz kormány bizonyos kérdéseket intézett arra nézve, meddig terjednek Anglia érdekei Abesszíniában. Az angol kormány akkor bizottságot küldött ki, amelynek feladata volt megállapítani az abessziniai angol érdekeket. A bizottság munkája bizonyos időt vett igényije. Az olasz kormány kérdéseire nem adhattak külön választ, mert amikor a bizottság befejezte a kérdés megvizsgálását, akkor már az olaszok abessziniai aktivitása olyannyira előre haladt, hogy már Abess-zinia integritásának a kérdését vetették fel. Miután Abesszínia is a Népszövetség tagja., Anglia nem foglalkozhatott többé a kérdéssel az olasz jegyzék megválaszolásának keretében. Junius 18-án Angliának semmiféle érdeke nem volt Abesszíniában, kivéve a Tana-lóval való kapcsolatot, amely a Kék Nílust táplálja, továbbá bizonyos legelő jogok egyes törzsek részére. Ez volt az angol álláspont, amely -az olasz—abesszin konfliktusban hivatalos és illetékes nyilatkozat tárgyát képezhette Anglia érdekeltségét illetőleg. Ez a politika nem egoista szempontokból indul ki, hanem csak abból a hivatásból, amelyet An- gliáiia a népszövetségi) tagság ró és amely a kollektív biztonság gondolatát mindenek fölött előnybe helyezi. Eden beszéde után megkezdődött a fulajEden külügyminiszter után Archimbald Sinclair ellenzéki liberális képviselő szólalt fel, aki a kőolaj-szankciók késedelemnélküli alkalmazását követelte. A következő szónok Attlee őrnagy, ellenzéki munkáspárti képviselő, elégedetlenségét fejezte ki Eden beszéde fölött. Cramborne lord, külügyi államtitkár felszólalásában hangoztatta, hogy az Olaszország elleni szankciók kezdik meghozni gyümölcseiket. Olaszország külkereskedelme teljesen meg van bénítva, az olasz jegybank többé már nem is ad ki hivatalos jelentést az aranytartalék helyzetéről, az aranygyűrűk gyűjtése szomorú megvilágításba helyezi a mai Olaszországban uralkodó állapotokat. A béke legmegfelelőbb biztosítéka, hogy Anglia hallassa szavát. Éppen ezért, Angliának fel kell fegyverkeznie, hogy ez a biztosíték hathatóssá váljon. Az alsóházi vita szavazás nélkül ért véget. Hodzsa átutazott Budapesten BUDAPEST. {Az Ellenzék távirata.) Hodzsa Milán csehszlovák miniszterelnök vonata ma reggel negyed hét órakor érkezett meg a budapesti nyugati pályaudvarra. A szalonkocsit lekapcsolták a gyorsvonatról és az indulási oldalra tolatták át. A kocsi ablakai le voltak függönyözve, a miniszterelnök aludt. A kalauznak utasítást adott, hogy Pozsonyig ne is keltsék fel. Fogadására csupán Czerny budapesti csehszlovák követ jelent meg. A gyorsvonat 7 óra 12 perckor elhagyta Budapestet Diplomáciai tárgyalások ROMA. (Az Ellenzék távirata.) Amint hivatalosan jelentik, Mussolini tegnap fogadta a Németországból Rómába visszatért von Hassel római német nagykövetet. Hivatalos helyen hangoztatják, hogy a német nagykövet fogadásának nem volt rendkívüli jellege. A Duce a német nagykövettel való hosszabb tárgyalása után haditanácson vett részt, amelynek tanácskozásain résztvett a trónörökös is. PRÁGA. (Az Ellenzék távirata.) Titulescu román külügyminiszter csütörtökön Prágába érkezik. Erre az időpontra Sztojadinovics jugoszláv miniszterelnök látogatását is várják. Hodzsa tanácskozásainak mérlege PÁiRLS. (Bador) — Az Agence Economique Financiére cikket közöl Hodzsa és Sztojadi- novics tárgyalásairól és többek között a következőket írja: A két miniszterelnök végleges formát adott az uj dunai tervezetnek, amelyet a legutóbbi párisi diplomáciai tárgyalások alkalmával fogalmazták meg. E terv hivatva van újjászervezni a (Duna- menti vidékeket és nemcsak gazdasági szükségességektől van áthatva, hanem attól a céltól, hogy biztosítsa a kölcsönös segítséget annak a biztonsági atmoszférának a megteremtésére, amely nélkülözhetetlen az érdekelt államok közti forgalom fejlődéséhez. Más lapok viszont azt Írják Hodzsa belgrádi látogatásával kapcsolatban, hogy tárgyalásainak eredménye sovány. A Duna-medence gazdasásL megszervezését nem vitte előbbre. A Temps azt irja, hogy Belgrádiján nem is volt szó kétoldali tárgyalásokról s a tanácskozások rendjén alapjában visszatértek ar. 1934-ben közzétett Barthou-féle tervezethez.
