Ellenzék, 1936. február (57. évfolyam, 25-49. szám)
1936-02-23 / 44. szám
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: NÉMET VERSEK MEGHATNI — R. M. Rili ; — „Én meghalok érte, mert ismerem őt“. Jaj meghalni virágos szájuk mosolyáért. Meghalni a könnyűi, drága kezüktől. Meghalni a nőkért. Dalolja az ifjú a végzeteseket, kik feMeitiinedeznek a szive vidékén, a zsenge kebelnek csóva-hevével dalolja meg őket: mert mind tünemény csak és idegen lény. Érzései ormán lépnek ki csodásán s éjszaka hullik belőlük a messze, a távoli karja völgyébe. Vihar fúj . jöttükre a lombos testébe. Feléjük csillog az ifjú patakja. Ámde a férfi ţ néma maradjon. Ő, aki bolygott .. érzése hegyében, az éjbe temetve az úttaikm úton: ne szóljon. Úgy, hogy a tenger agg vándora hallgat s kiállt riadalmat reszketve remeg benn a néma ka! it ban. AZ IDEGEN ^ — R. M. Rilke — Nem törődve, mit szólnak megettünk, mit se kérdve mástól, elcsigázva csak tovább ment, tétovázva eltűnt. Mert az utón más szerelmi lázba vágtatott, mint hogyha hajtanák. Éjeket virrasztóit ottan át, \ < óriási, nagy-nagy csillagokkal, mik szűk távlatot tártak ki loppal s úgy változtak, mint a gyors csaták. Falvakat látott a messzi holdba, mint zsákmányt, hozzá közel hajolva, kínálkozva az ápolt, úri parkba fel-fel tűnt egy régi, szürke kőszék, szívesen leült beléje ő szép mozdulattal, mintlia ottmaradna, mert hisz tudta, minden eíoson, ha közel kanyarnál szeme fölvett utakat, hidat és ősi földet, átnyargalt sok távol városon. S mindezt meg sem áhította ő, ment tovább, mint akik futva-futnak s úgy érezte, mint egész övét. Ámde olykoron terén az útnak megkívánta egy-egv régi kútnak lábaktól ki vájt, mohos kövét. LEÁNYSZÖKTETÉS - R. M. Rilke — Gyakran szökött ki mint aprócska kislány, hogy lássa künn az éjét és szelet, amint az ősi forrásból ered s nem ráderengni a szobába pislán, de a vihar se tépte el az ölfát s az óriás parkot oly sok darabra, mint ahogy összetépte őt az önvád, hogy a selyemhágcsóról a lovagja levette s vitte mindig távolabbra: míg a kocsi lett végre minden, S 'V S érzé a fekele kocsi szagát, amelyért folyt a titkos bajsza szerte és a veszélyt magát. Úgy látta, a kocsi hideggel van kiverve s ő is hideg, fekete benn. A köpenyébe csöndesen beiébujt és mint egyébkor a haja felé nyúlt s a férfi suttogott, mint idegen: KIVÁNDORLÓBA JÓ — R. M. Rilke5 Nápoly — Gondold, hogy valaki fut hiába s a győzők nyomában esztelen, a futó meg már-már veszve lenn visszafordul bőszen, hirtelen százak ellen egy: a kék elem s a gyümölcsök harsány orgiája úgy viaskodott a tengeren, hogy lassú narancsos-bárka lengett és átvitte őket szürke, roppant gőzösükre s hozzá ingva koppant a halászladik, mely oda áll s a hajó gyomrába már szenet vett, gúnyosan-nyiitan, mint a halál. GYUFA Irta: SIMON TIBOR Gyorsan megvetette az ágyakat, friss vizet kószádért az éjjeli szekrényekre, behozta az újságokat az ur számára, a Mau- rois-könyvet a naccsága részére, mindkét oldalon meggyujtoíta az éjjeli lámpákat, a niagyvxLlanyt eloltotta. Rendezett, rakosgatott, mint ahogy ezt már öt hónap óta teszi minden este, gondosan, gyorsan, hűségesen. Szerette ezt a rendes, tiszta helyet, ahol -zép mosdókagylós, fehérbutoros cselédszobája van, a falon egy gyönyörű, színes, hatalmas kép: Zrínyi kirohanása — szemben nz ággyal —, igazi polgári szoba benyomását kelti Különösen most, hogy & viciné kölcsönadta pár napra a patefont; valósággal gyönyörű. Igaz, hogy szigorú népek, a naccsága a múltkor meg is ütötte, az ur is olyan mergesen néz rá sokszor különösen amióta egyszer elfelejtette hat órakor felkelteni és emiatt lekésett egy vonatot — szóval' nem szeretik túlságosan, csak éppen, hogy tűrik, viselik, mint szükséges rosszait, mert hát igyekszik, serénykedik, ambício- naija a mesterségét jókedvet mutat, mert az urek ezt agy kívánják, de sohse énekel bangó; m, ment az éneket a naccsága, aki szinten énekel, nem bírja — lábujjhegyen jár meg az udvaron -is, csupa rutingyakorlat- ból igen helyett mindég igenist mond, kérem helyett kérermszépent, nem tudom helyett pedig azt mondja: ne tessék haragudni, nem tudom — mert az ilyen helyet, még pofon árán is meg kell becsülni, ahol t fogást eherik minden nap és a spájzot sohse zárják be kulccsal. Karika — 16 éves —, Jelentagyerek, háromnapi éhezés után került Adorján mérnök urékhoz, a paradicsomiba, tehát nem szabad zúgolódni, ha a naccsága ideges. Ki nem ideges ma? A Krausz fűszeres ur is ideges, sőt Butyka ur, a pékségből is ideges, még Jani, a sütőfiu, ő is sokszor ideges, hát akkor az uréknaik pláne szabad. A - pofon nem is volt olyan1 erős, csak egy legyintés volt az egész, a füle is csak ép, hogy egy kicsit zugotit itőle. Annyi baj legyen. Elvégre a boldogságért fizetni kell1. Ez egy könyv címe, amit a naccsága tegnap olvasott ki, megszokta jegyezni a címeket. Műveltség nélkül nem élhet az ember. Szóval ő most 'törlesztett a boldogság kontójára és a dolog el van intézve, békésen és törvényesen. Úgy történt, ahogy sejtette, az urék lia- mar lefeküdtek. Tegnap éjjel bálban voltak, most fáradtak és unoiitak mindaketten, az ur- meg se csókolta a naecságát, gyorsan ledobta a ruháját a -székre, bebújt a háló- pizsamájába és már falita is a Wiener Journalt, hogy mit olvas egy ilyen apró-betűs, idegen újságból, amikor ott- van a Tolnai, meg az Uj Idők, ezt Katika nem értette. Az asszony is hanyagul vetkőzött, szanaszét dobálta a ruhadarabjait, kedvesen dúdolt — mert amikor dúdol, igazán kedves —. megevett két narancsot é.s nagy ásítással belemerül „Két asszony között“-be. Katika bejön, ilyenkor mindég irigyen, hogy isten- kém, milyen boldogok ők, a naccsága meg az ur, szép csöndben olvasnak és majd egy Minden no legnagyobb gondjai, szépségének ápolása és megtartása. A n,jl s^'Pse!j. riyan kincs, amelynek megtartására minden nő a jegtop gemdot [ordítja és ezért a kozmetikai szerek egész légióját használja. 'Je J,gPn gyakran Kell észrevennie, hogy a leggondosabb kendőzés mellett sem fcepes az arcbőr tisztaságát elérni. A pattanásos arcbőrnek legtöbbnyíre nem külső, liánéin belső oka van; az emésztőszervek nem működnek rendesen, a belekben maradó ételmaradékok rothadásnak, erjedésnek indulna es megtámadják az arcbőrt. Ilyenkor csak a belek alapos megtíszticá segic . szedjen hashajtót. Nőknek a legmegfeíelóbb hashajtó az ARTi^ agée, mert ameliect hogy hatása biztos és enyhe, a pici szemcsék bevétele . 11lc,ncs- HASZNAIDON art in dracéet ÉS a R<.- BORE TISZTA, PATTANÁSTÓL MENTES LESZ. A DR. WANDEk ÜZEMEK készítménye TALÁLKOZÁS A GESZTENYEFASORBAN — R. M. Rilke — Mikor belépett, a fák zöld, hüs éje selyem köpenyként hullt rá nesztelen» fölvette, rendezgette: most feléje túl a derengő végen, messze, lenn 'zöld síkokból, zöld nappal átporozva fehéren egyetlen alak világított, lassan jött és öjpzva, majd minden lépésénél záporozva ölelte által a fény hallgatag s a tünde rezgést hozta reszketeg, amelyen hátrább szende szőkeség ült, de akkor az árnyék egyszerre mélyült s rányiltak a nagyon közel szemek az arcába, melyet élő fény csiholt s az ottmaradt még, mint valami képbe, hogy elhaladtak, más-más útra térve: előbb mindig volt, aztán semmi volt. REMÉNYIÉ SÁNDOR: U Íitmpíá-töredék i.-> Látogatás Martinuzzinál A költő és a Titok sajátságos viszonyban vannak egymással. A költő élet- eleme a Titok, a dolgok rejtett értelme. Nem tud meglenni nélküle. Ami egészen világos, félreérthetetlen, egyszerű, kézzelfogható, az a költőt nem érdekli. A költő meghalna az állandó napfényben, józan világosságban. Köd és felleg keli neki, éjszaka és holdvilág, elmosódott vonalak, egymásbaolvadó színek, szokatlan jelenések és káprázatos látomások. A költő tehát keresi a Titkot. A dolgokban és az emberekben elrejtett valóságokat. A végső valóságokat, amelyek voltaképpen örök titkok. A költő boldogan bukkan rá a Titkokra és hirtelen köntöse alá rejti. Azt vélnéd, boldogan fogja őrizni, mint egyedül a magáét, a világ végéig. Nagyon tévedsz. Nincs fecsegőbb, nincs kevésbbé titoktartó lény a költőnél. Asz- szonyra sokkal inkább bízd a titkodat, mint költőre. A nő tud néha titkot tartani szerelemből, becsületből, félelemből, féltékenységből, versengésből, vallásosságból és még sok mindenféle okot el tudok képzelni, ami bilincsekbe verheti benne a fecsegés démonát. De nincs olyan hatalom ezen a világon, amely a költő démonát megfékezhesse, ha az kényszeríti őt, hogy kibeszélje a Titkot. Álltam a szamosvölgyi örmény fővárosban, Martinuzzi hajdani várának hallatlan vastagságú falai, roppant kapuboltjai, földbeásott, rémi tő börtöncellái között, olyan vasrács-rudakat láttam, amilyeneket eddig sehol, soha. Összeépült itt ősi vármaradvány és egykori tömlöc modernebb f egy házzal, va látni- félelmes és nyomasztó tömkelegbe. Lő- rések tátongtak, nagyrészük immár régóta befalazva: az agg vár-oroszlán torkába belefagyott az ordítás. Hallgattak körül a kövek. Mintha bűvös körrel vették volna körül a hallgatás és titoktartás emberét, a Titok nagymesterét, aki megőrizte mindvégig titkait s akinek a titkai miatt kellett meghalnia, a titkaiba kellett belehalnia. félóra múlva az ur megfogja csókolni a naecságát a nyakán — egyszer látta — és akkor eloltják a villanyt rögtön és elalszanak. Milyen szép is a megértés, istenem. Kiviszi az ur ruháját, meg a cipőket, nagy kezicsókolommal és jóéooakáttal, amire sohse kap választ, jelzi, hogy vége a bel robotnak, a szobákban nincs több keresnivalója, csak ha csöngetnek, dehát ez ritkán fordult elő ölt hónap óta. Kezdődik a külro- bot, azaz, hogy csak: kezdődne, azonban a Borishoz muszáj leszaladjon egy percre, a földszintre, tegnap, amiig az urék a bálban voltak, fenn volt nála a vicinével együtt Borika, — megígérte, hogy ma este lemegy hozzá egy percre, valami fontosat akar neki mondani, de most nem... a viciné előtt nem lehet. Olyan furcsa volt tegnap Boris, pedig a paitefont mindég szerelte, sőt még a rmigispli muzsikáját is kedveli, hát még a patefont, de tegnap olyan szokatlanul furcsa voLt Boris, ezt okvetlenül megkérdi majd tőle. Meg aztán, — ő is fog neki mondani valamit, Boris biztasan örülni fog, micsoda meglepetés lesz hisz Borinak fogalma sincs rók, hogy Jani, a sütőfiu a Butyka úrtól, mqgkérite a jövő évre, akkor felszabadul és rendes fizetést fog kapni, azért kéri most, hogy ő is gyűjtsön, spóroljon és akkor legfeljebb csak bejárni fog, ha muszáj, m.lyen jó lesz. Jani csöndes fiú, nem áll össze senkivel, ő süti a kalácsokat, nagyon ügyes keze van és olyan igazi jó Hu, nem szép, de becsületes, jószivii és nem iszik. Kél szer voltak együtt min do.-azé és máris megkérte, milyen szép, milyen tisztességes szándék és Katika, mindeneslány maga előtt látja az előbbi képe". a két összetolt ággyal, enyhe fénnyel é.s Janira gondol, aki majd meg fogja csókolni a nyakát, — maid jövőre, ha felszabadul. Csöndesen kisurran a konyhából, nem is zárja be kulccsal, his'zen csak egy perc az egész, szalad is le fürgén, Bori gazdai a moziba mentek, nyugodtan nyit be tehát a földszinti lakásba, mely sokkal egyszerűbb, mint az övék, cselédszoba sincs, csak egy bemélyedés a konyhában, épphogy a vaságy elfér benne, meg a kopott szekrény, öntudatos mosollyal lépi át a konyha küszöbét, ahová ő most voltaképpen leereszkedett ás — dermedten csukta be maga mögött az ajtót. Borika ruhástól feküdt az ágyon — a fülkében —- és sirt. Az edények mosaíia- nul hevertek szanaszét a konyhaasztalon. Rendetlenség volt, ételszag és rossz világítás, ellentéte orz ő kis birodalmának, a’nol mosdókagyló van és Zrínyi kirohanása, valódi olajnyomatban. Bori könnyein keresztül rámosolygott Katikára, Milyen jó, hogy eljött, már napok óla készült mondani neki valamit, de sohse volt elég bátorsága hozzá, de ma megteszi, hisz Katika jó leány, nem fogja senkinek elmond am ezt a szörnyűséget, ezt a halálos szégyent, ami vele esett és amiben csak négy n.mj.i, hogy biztos és most irtó- zaittal gondo: rá arra, ami az tudta és be!e- egyzése nélkül megy végbe benne, félelmetes következeiességgí'i és számtani pontossággal. Szerető' álmodni, lehazudni az egészet, kitörölni az agyából ezt a borzalmat, ami minden nap fenyegetőbb igazsággá válik, hogy neki, Borikénak... — de előbb met kell esküdnöd, hogy senkinek, soha.-. — szóval, Katika, gyermekem lesz. Irtózatos csend támad kívül és beiül. Ro rika 17 éves és gyermeke lesz. Katikat 11
