Ellenzék, 1936. február (57. évfolyam, 25-49. szám)

1936-02-23 / 44. szám

€ rk'ftsuxsx 193 6 február 2 J. fí 1. L Fi N Z 6 K '<\ft • '\*r'* ' ■ t:r mw? mmmSédTOimMaMMHMrattrran^^ vrara SAV A« . -■ ■' ■* • a legideálisabb idegcsillapitó! Szüntet, gyógyít: Hülést, Grippát, fej- és fogfájást! .wr I mm i E immmshh i&ea£6íjfcáAív.T.Á>. iwi :>kmi ».rima« Fecsegő költő, aki most, századok múltán megpróbálom kibeszélni az ő litkát: dermedteu álltam az ö titoktartó kövei között. Csendesen cselekedni. Ez volt az ő lé­nyege. Hajthatatlanul menni előre egy nagy, nemes célra szegzett szemmel — - lenni valaminek s nem törődni azzal, hogy közben minek látszunk. szerepeket vállalni tarkán és változatosan és hor­dozni a szivünkben azt az egy utolsó ütőkártyát, amely nem szerep többé, ha­nem élet és igazság, — várni ennek a beteljesedő idejét. Ez volt ő. Mohács után Erdélyt készítette elő. A nagy feje­delmek Keresztelő Jánosa, Utegyenge­tő. Idegen névvel az első nagy magyar diplomata, az első erdélyi észjárású tör­ténelmi ember. A transzilvánizmus Ádámja. „Török- és németpárt“ kö­zött az egyetlen magyarpárti. „Fráter Georgius“, ahogy időtálló betűkkel falba és történelembe róva áll. A borát. Sem­mi több. Koronák, trónok ingadozása között egyetlen szilárd pont: Csendesen cselekedni. Milyen hangosan cselekszem énl Es mi mindnyájan! Mennyire nem bírunk titkot megőrizni. Nemcsak a költő nem tud, más sem tudja. Ö belehalt a titkába. A megőrzött. Ti­tok embere. Az ő démona a titoktartás démona, a „néma ördög“, vagy inkább a néma angyal volt. Castaldo zsoldosai keresztiil-kasul jártatták gyilkos tőreiket a szivében, feleletet keresve rémült és dühös kiván- csiságukra. De a Titok emberének a Tit­kát mégsem találták meg. n. A Lindbergh-baby elrablásának ide­jén ki gondol a mult század közepe­táji alföldi betyár-romantikára? Pedig volt abban stilus. Talán több, mint a mai haramiák, bankrablók és mások fel­lépésében. Rózsa Sándor sirja is a nagy örmény központban, a kis erdélyi városkában van. Rózsa Sándoré, akiről én, nem tu­dom miért, azt hittem, hogy a szegedi csillagbörtönben halt meg. Hát nem ott halt meg. Onnan talán még kiszabadul­hatott volna valamiképpen, haló porá­ban legalább, hogy mint lóhátas kisértet beszáguldju mégegyszer a végtelen ró- naságot. Haló porában sem szabadulhatott ki többé a nagy betyár, aki 48—49-ben amnesztiái kapott Kossulhtól, hogy szol gkilhassa <> is a nemzeti fölkelés ügyét. Szolgálta is egy darabig. A nagy nem­zeti háború után aztán folytatta tovább az, ő rég megszokott kis egyéni hadjóra tail s nemcsak az osztrák elnyomatás sál szemben. Folytatta a kiegyezés utón is. Külön véleménye volt a dologról, nemzet é.s király kibéküléséről. Akár Kossuthnak. A céljaik, szempontjaik és eszközeik ugyan egy kicsit mások vol­tak! Csupán a különvéleményben voltak egyek. Rózsa Sándor itt halt meg, ebben a fegyházban. Nekem úgy mulatták, hogy abban a börtön-részben, melynek a falai még Martinuzzi várához tartoztak. Igazában nem Ráday Gedeon fogta meg tehát Rózsa Sándort, hanem Mur- tinuzzi. Az ő falai közül nem volt me­nekülése az alföldi betyárnak. Körül a hegyek, magukban véve is börtön-falak az odavalósi ember számára. S a he­gyeken belül ez a kétméteres, rettenetes vár-öv. Dupla fogság. Martinuzzi várából neuu volt szaba­dulás és nem volt feltámadás többé a betyár-lélekvándorlás semmiféle for­májában. Micsoda „kitekintése“ lehetett szegény Rózsa Sándornak innen?1 Itt van eltemetve, a fegyház háta ille­gett, a Martinuzzi vár mögött. Állítólag fej nélkül. Mert a fejét, fel kellett kül­deni Béc.sbe a „császárhoz“, megte­kintés végett. Nem akarták elhinni oda­fent, hogy igazán meghalt. A fejénél nincs l’ejfa, csak egy orgo­náimkor. Es még azt is borostyánnak hívják Erdélvben. Lehet-e tzidemányos módszerek aíkalm azásávaí iökéieiesíiení az emberiséget ? Előadás az eugénika adományáról BUDAPEST, (február.) Dr. Totis Béla or- vos-psziholófgus „A faj mitósza és Legendába“ címmel hirdetett előadást. Csak órás ké­séssel kezdhette azonban meg előadását, mert szüntelenül jöttek újabb és újabb tömegek. Előzőn]ötték a ruhatárat, a folyosókat. A falaknál álltak és a kályhákon ülitek. Ahon­nan még valamit hallani lehetett, az összes oldal helyiségek réseit, ajtók telepre seit ék fe­jek. A kérdés láthatólag nagyon érdekli az embereket. Minden kényelmetlenséget vállal­nak érte. Még <az egyesület elriasztó felirata se tartott vissza senkit. Az ajtókon óriás he­tükkel áll ez a felírás: KAOSz. Megijedtem, hogy rossz helyen járok. De kiderült, hogy rövidítése az egyesület cinének s az ígér: káosz helyett Totis vlágosan beszélt. Az eugen lka tudományos megalapozójá­nak müvet ismertette az előadó. Egy briimu barát, Gregor Mendel hetven évvel ezelőtt virágkertéssettel foglalkozott. Ez a szerze­tes csöndes növényei között egy „mirabilis*“ nevű fehér virággal kísérletezett. Ez a cso­dálatos virág vör<fs nyilasokat is hozott. A sznek titkát kúráló haitit a .gitinabillis“ fe­hér és vörös virágát összehízasitotla. A má­sodik nemzedék erre rózsaszín lett. A rózsa­szín iidsdt egymással újból párosította. A har­madik nemzedék egynegyede piros, egyne­gyede rózsaszín és kétnegyede fehér lett. I Mendel kísérleteit a szagos bükköny (laty- ; rus) nervii virágon folytatta, S az átöröklés­nek, a színek visszatérő rendszerének ugyan­ezt « törvényszerűségét tapasztalta. Gregor Mendel bécsi szakkörökben be is számolt tapasztalatairól. Érdeklődéssel hall­gatták, de felfedezése hatástalan maradt. Ha­marosan el is ielejtettek. Kísérleteit jóval később Franc» Golton folytatta, aki Mendel fölfedezését megerok­iét a- és újabb tapasztalatokkal támasztotta alá. Ekkor már felfigyelt az orvostudomány i-;. Uj területet nyert, melyből kiindulva, megengedett volt «, feltevés, hogy az emberi faj tulajdonsága: hasonló törvényszerűség­gel mehetnek át az utódokba. S ha ez bi­zonyossá válik, akkor u tapasztalatok alap­ján tervszerűvé lehetne tenni az emberi pa­lánták jobb) egészségesebb, legkedvezőbb vi­rágzását. Egy ezzel foglalkozó tudomány, az eugénika feladat« lenne ezután az emberi faj nemesítése. Nemesítés? Álljunk meg eg)' pillanatra. A kérdés itt az értékelés bonyolult területére siklik. Mik a „nemesebb“ fajta testi-lelki, alkati tulajdonságai? Totis dr. egyelőre azt a homályos vá­laszt adja, hogy juttassuk érvényre mind­ama. tulajdonságokat, melyek az embere, az adottságokhoz való aikaünazkodásra artkai­massá teszik? De h-a ez a realitás ellentmond az emberi évesnek úgy tűnik, mintha Bori kilométere­ket emelkedett volna most fölé, c pillanat­ban arra gondol, hogy a naccsága, aki há­rom éve van férjnél, hogy szeretne egy kis­babát és Borinak, aki még csak nem is asz- szony, inve már is lesz és most mégis két­ségbe van esve miatta, holott... Persze. Váj­jon ki lesz... vájjon kitől'?... Kitől? Bonka most szipogva hadarja el élete el­ső igazi titkát Katikának, oki megesküdötrt a szentháromságra, hogy soha, de soha sen­kinek — és hogy az, aki végérvényesen tönkretette ennek a mosagatólészagu Bori- kának rongyos kis életét, az az utolsó, el­vetemült ember a Butyka-sütődében, itt sré- vizávi, a sütőfiu, úgy hívják, hogy: Vincze Jani... na, most már (tudod. Azt rgénte, hogy elvesz feleségül, meg is vert, ott a sü­tődében, amikor levittem a kenyeret, — de :izt is csak azért (tette, mert szeret, így mondta és most már rám se néz hetek óta, azt mondja, hogy már más van neki és hogy bemondja az unalmast. Szórói-szóra ezt mondtai, pedig — és újra ráveti magát a párnára és fájó zokogással siratja mindazt, am.it jóvátenni többé nem lehet. Katika belesápadt a nemvárt vallomásba, amelynek tengelyében az ő kicsi-kis sovány világa all összetörve és most mondani kell valamit, valami vigasztalót, szépen, Bork« fájó sebére, mert most először életében ha­zudni kell é® fog: Janit nem ismeri, tehát nem tudhatja, hogy ki miatt mondja be azt az unalmast, talán a vitriné miatt. nem?... és egyáltalában ez a dolog őt nem érintheti, mert ők készen, sütött kenyeret vesznek és népi sütnek a sajátból Butyka urnái, tehát világos, hogy Janit ő nem ismerheti, ugye­bár? Katikának is könnyes a (szeme, de Bo­rinak nem szabad tudni máért és hogy ez saját ügy is, nemcsak részvét egy 17 eves kisoseiéd koporsója elolt. Katika hallgat. Most persze meg fog halni Bori ka. Mi mást tehetne a tények szomorú sorozatával szemben, hód lehetne megfogni, újra kezdem és elfeledni mindent, mint nyáron^ amikor Kötikávad együtt hancuroztak a kerti mu­latságon, mikor még nem vök Jani és sze­relem, csak nyílt, derűs nevetés a ringispli kopott határjában reggelig és az élet eme nagy misztériumából csak a lázas szavakra emlékezette a fonóbóL, még otthoni, ahol az erkölcs meg a szemérem szent dolog és aho­vá majd hónapok múlva, ha: itt már nem maradhat, nem szabad lesz visszatérnie, mert a község sokat ad a tisztességre, meg a hír­névre. Hát akkor hová?... — Katika', esküdj meg! — és Katika meg­esküdött, hogy élete végéig hallgatni fog or­ról, hogy ia másik kis cseléd, máért dobta el magától Vigasztalan életét ina este, míg az urék a moziban vannak, vacsora után. — Tudod, Katika, nem akarok... szódá­val, mert <az olyan, sokat fáj... és nem is biz­tos — hanem inkább —, át mélyet .sóhaj­tott Borika — gyufát. Katika hallgat. A nagy csomag gyufa ott áll a kredencen. Borika gyorsan kibontja, tiz doboz van benne, kinyitja az egyiket és letöri a gyufa fejét és belepötyögteti egy félpohár vízbe. Most már gyorsan dolgozik. — Kati, segíts — és íme, szörnyű: segít, mint ahogy harakirinél szokás és nem szói, semmit sem szól Katika. — Most sikkor men j, — suttogja Bo-rika később, megcsókolják és szorosan átölelik egymást szótlanul és kiszalad Kati, külön­ben elbőgpe volna magát és már íöou is van: a paradicsomban. Szegény Borika. Janira gondol, aki jövőre talán elveszi és akiért az előbb feláldozta Borika éleiét a szerelem nevében — most melegszik bizto­san a sparherten az a folyadék — és ő nem akadályozta meg, sőt segített, egyengette az utolsó utat a Jani érdekében,, aki jövőre biztosan elveszi, amikor felszabadul. A csengő megszólalt, öt hónap óta talán harmadszor. Csak nincs valami: baj? Lábujj- hegyen bemegy' a hálóba. A naccságának a háta fáj, már tegnap is ügyesen megmaaszi- rozta, legyen szives Katus... Katus? Ezt most hallja először, meg, hogy (legyen szives, azt is. Leül tehát az ágy szélére és dörzsölni kezdi a naccsága hátát, — milyen jó, Katas —, kihullj, a könnye, a naccsága hátára, ami tőd' az felsikit, — ez Borika hangja, gondolja hirtelen, — feljebb Katus, úgy, úgy!... — meg kellene akadá­lyozni, nem szabad engedn:, hogy — iste­nem, most nem mehet innen, pedig azalatt lenn a földszinten, — erősebben Kaitus! — hallja, Janika elvesz, megígérte, nem szépe­dé jó és kedves fiú... majd ha felszabadul... Miatyánk, ki vagy a mennyekben, — Bori­kéin, nem akartam letagadni, de nekem... — szenteltessék meg a Te — nekem nincs sem apám... sem anyám — jöjjön el a Te országod — engem csak úgy találtak az ut szálén... és most a Jani, a Jani engem akar — legyen meg a — Katus lejjebb egy ki­csid, úgy! — a Te okára... Borikám, isten ; veled, ne haragudj — mikép a Mennyben — hogy a Jani elvesz... — és ne vigy minket a kísértésbe — ha fel... szoba... — máért Ti­éd az Ország, Hatajkwn, Dicsőség... képrrtégek terméweténck/ Ha ez a reáktá­uz emberiág nagy tömője: számára dvticih' tétlen? Nem egyszerűbb, ha az. ember e reá Utóul áüttlakkja, a maga számára? Ez az J alakitólt környezet ügyi* visszahat az em­berre és aJaiktija tovább, a tömegeket i-s, a/, egyént 1». A születésekbe beleszólni ruche zebb. Növények a^podeknevkednek a, pro kreációban idső parancsnak. De emberek? Az «, felső paranerv máyre hallgatnak — csak bennük lehet! Tegyük fel, hogy az eugénika kimutatja’ hogyan alkalmazhatók MendoL törvényei az. emberre. A nehézségiek a gyakorlatban álla­nak rögtön ellő. MenxLol és GaJton közö meg állapításai <*z»rmt a növényeknél j> csak egy tulajdonság módosítása történt c tör­vényszerűség szerint. Csak a színek tervszerű előállítása sikerült. Ám minél- magasabb- rendü lény kerül vizsgálót aiá, annál több tulajdonság módosításának szüksége merül fel, hogy a fajban és egyénben valódi vál­tozást idézhessenek elő. Az embernek pél­dául a bőrszánén kívül még végjeién sok, ezernyi n?ár, tulajdonsága van. Az örökölhe­tőség is néha csak látszólagos. Az emberi talajdonságoknak a környezet, éghajlat, mun­kamódszer, táplálkozás, az ember egész kül­világának összetételétől függnek. Az a kérdés tehát, mirt tapasztalt ezen a téren az eugénikai kutatás? Mit tartók a kül­világ alakító erejéből, milyen nyomokat az öröklés rendjében? Tons dr. részletesen ismerteidbe ebből a j szempontból antropológiai kutatásokat. Ki- í emelte egy london. antropológus csoport j megállapitásait. Vizsgálati eredményeik sze­rint például a londoni zsidó csontaikati, ko- ponyamérési adatai pontosan megegyeznek a j londoni ősilakó angolszászfaj alkaté vizsgála­tánál nyert adatokkal. Viszont: a londoni | külvárosi 'lengyel és orosz gettókból brván- j dorolt zsidók csontrendszerében föltűnő de- generációs jeleket találtak, a táplálék minő­sége, hiánya, zsúfolt lakások^ fogyatékos egészségápoiás nyomai képen. Totis fejtegetései alapján végül is arra az eredményre jutott, hogy a faji jelleget az osztályhelyzet, a társadalom, a környezet a fölvett, illetve föl nem vett vitaminok mennyisége módosítja döntően. Ennek bizo­nyítására fölemlítette a briinni Men-del-in^ tézeti egyik nagyon érdekes kísérletét. Egy néger ikerpár került itten összehasonlít ásna. Egyik közülük újságíró lett. Egy nagy nevv- yorki lap szerkesztője. Néger jellegét semmi sem árulja, el. A szokottnál egy árnyalattal barnább bőrszíne föl sem tűnik Totis sze­rint „bármelyik európai kp munkatársa le­hetett volna“. Az ikerfivérből viszont geng­szter -lett. Kalandos, bujkáló, üldözött em­ber. Külseje harsány néger jelleget mutafl- Négerebb lett, erősen kihangsúlyozott faji jelleggel. Az előadás értelmezése szerint a. faj- kutatásnak tudomásul keli vennie, hogy vég­ső fokon az örökölhető tulajdonságok is a i társadalmi viszonyoktól függenek. Ezen a területen különben még nincs le­mondva a végső szó. Nem tudjuk pontosan, mi a szerzett, mi az öröklött testi vagy lelki tulajdonság. Rengeteg tapasztalatot és isme­retet kellene még ehhez gyűjteni. A kör­nyezet hatásának alapos tanulmányozása, 0 bűnözők, betegek szociográfiája nélkül eu- géniika lehetetlen. De a faj megjelöléssel nézzünk még egy­szer szembe! Szögezzük le: nem jelent érték­ítéletet. Darwin mondatai: „A faj szót érték­ként használni nem Lehet, mert fajt még senki sem látott.“ Csak emberi faj kutatá­sáról lehet szó. Erre döntő bizonyíték is ' adódóit a legújabb vérátömlesztési kísérletek kapcsán. Megállapítást nyert, hogy négyféle vércsoportba tartozik az egész emberiség. Ez a négy fajta vércsoport azonban minden fa­jon belüi megvan mindenütt a világon, Totis dr. dóadása befejezéseképpen 0 He­lyesen értelmezeti eugén.ka célját mégegy­szer tisztázta. Ez: « környezethez vaftó aJkehnazkodás képességét a legkedvezőbb formában, legma­gasabb fokon biztosítani s ezt a képességet nemzedékről nemzedékre fokozni.. Szeghő JaKa. Svábhegyi Szanatórium Svábhegyi Szatnatérmm diagnosticai felszerelése tökéletes, cheraiai és microscopia; laboratórium. Vércukor etc. vizsgálatok. - Röntgen, Elektrokardicg aph, Krogh-féle alap- anyagcsere vizsgálatok. Európa legszebb, legelőkelőbb ryógy- szállója és orvosilag íegtö leteséb- ben felszerelt subalpin diétás gyógy­intézete. — Klinikai kivizsgálás, gon­dos orvosi gyógykezelés, polgári árak. í Beámul, I

Next

/
Thumbnails
Contents