Ellenzék, 1936. február (57. évfolyam, 25-49. szám)
1936-02-16 / 38. szám
■ BLLRNZfiK r Feszily 4t jiddné vísszaseiáiiléSíezései eSíiscj’lí ielüiksre, elmúld emberekre Nem szerénység, Jikább hiúság, női ivsz- úm, hogv .»szeretnem: n magam személyével csak akkor foglalkozzon a világ, ha már egy teher orgona,. cg\ fekete hívom cs egy kis teliér petúnia fog a sírom felett nyilni, mondja emlékiratainak egyik helyén t es/.tv Arpádné. Az emlékezés idej. tehát elkövetkezett és azok a lapok, amelyeken ez a nem mindennap asszony nagy eseményekről. nagy időkről és nagy emberekről .számöl be, ma talán még érdekesebbek, mint valaha. Bárhol nyissuk 1$ ki ezeket a régi feljegyzéseket, kedves pillarutíelvételek névnek felénk. Laborfalvy Róza és a sok tilok Laborfalvy Róza. A .sors összehozta Jókaival. Forradalmi szereplését, Jókaival valló megismerkedését, első évei hősies küzdelmét már sokan megírták, jobban ni-'iiit én tud- nám — mondja Fesztyné. Abban a percben, •amint felvette a Jókai nevet, eldobott minden régi nexust, eltemette a múltat é,s uj asszonnyá lett. Lelkesedéssel, kot cl esség érzessél akart jó feleség lenni. É ez ikerült is neki. Megőrizte a férfi becsületét: szikla voii» a forradalmárnak és hazafinak; erős fal, «mire az író mindig támaszkodhatott, de boldogságot adni nem tudott... Az az erő nem adatott meg neki. Mennyi dicsőség, ünnepeltet és és szerencse része lett! Férje a legnagyobb költő, a legpoétikusabb alak, legjobb férj, minden kívánságát ileljesitette, szerették egymást és mégis talán sohasem volit boldog. Nem tudott cirógatni, mosolyogni, otthont teremteni. Tragédia vök ez. Gyönyörűen mondta Mikszáth „Jókai Mór élete és kora“ cimü munkájában: Annak a háznak az vak a tragédiája, hogy túl sok volt benne a titok. Amikor Petőfi az égbe hívta Jókait A második hős, aki Fesztyné emlékiratainkból elénk lép: Jókai Mór. Sose fele,item el, — mondja Fesztyné. Rövid idővel1 ezelőtt történt, hogy utoljára lát- bam. Petőfi halálának ötvenéves fordulóján felszólították, hogy tartson emlékbeszédet Segesváron a síremlék felett. Forró nyár volt és ő gyengélkedett. Féltettük nagyon és bár mindenáron menni akart, addig. kértük az urammal, mig megirta a lemondó levelet. Öreg, beteges, nem neki való az utazás. Helyette E. Kovács Gyula színészt bízták meg a fárasztó, de gyönyörű feladattal. Másnap azután, hogy az ünnepélyt megtartói rák, kétségbeesetten, jajszóval rehant be hozzánk: Kovács Gyula meghalt. Meghalt a sir felett. Én öltem meg, az a halál nekem volt szánva. Engem kért, engem hivott Petőfi. És sirt, zokogott olyan szivettépoen, keservesen, mint ahogy nem őtj, de tán senkit .sem láttam sírni soha. Egy megkínzott óriás fájdalma lehet ilyen. Három napig bezárkózva, összezúzva ült szobájában. Nem evett, nem ivott és ami soha életében nem történt, nem irt. Mi mehetett ez aiíatt végbe a lelkében? Petőfivel mit beszélhetett? Szinte hátborzongató volt az az érzés: most, mig mi mindennapi apró munkánkat végezzük, a közelünkben Petőfi és Jókai lelke olyan rettenetes, grandiózus, kibeszélést tartanak, amilyen felségeset ők sem tudtak volna megírni. Attól a naptól fogva nem iatiDam hogy Petőfi arcképét nézegette volna. Félt tőle. Mintha félt volna az egész éleitől is. Mintha éreale volna, hogy ilyen szép haltála már nem lehet többé. Jókai egyedül marad Amikor Jókainé meghalt. Mama hálák után papát a kétnapi ápolás és az izgalmak teljesen tönkre tették — meséli Fetszty Árpádné. Mint egy gyermek erőtlenül fölhalá szaladgált a szobában, kezeit tördelte és egyre azt hajtogatta: Mit csinálok egyedül ebben a nagy lakásban öreg napjaimra. Nem tudok többel) írni, megszűntem költő lenni. Mondtam neki, nem hagyom el soha, vele maradok, vezetem a házat, lemondok minden önálló tervemről és nem leszek más, csak az ő szerető, hálás lánya. Hogy szeretett akkor! Hogy csüngött rajtam! Olyan volit, mint egy kis gyermek: nem tudott eg,y óráig nélkülem lenni. Egy hónapig még aludni is be kellett vinnem egy díványt a szobájába. Miután rendkívül gyenge volt, rávettem: menjünk egy hónapra Olaszországba. Ott teljesen össze is szedte magát. Még az első héten, ha a lépcsőn ment vagy kocsiból szállt ki, úgy tartottam majd- « nem az ölemben, m-nt egy kis gyermeket. Arról panaszkodott, hogy nem tud aludni, mart álmában műidig borzasztó látomásai vannak. Nem tud imi, nem is fog soha, mert a felesége voll a múzsája. Végre a harmadik héten Nápolyban kezdetit llissan-las- san magához jönni. Mire hazaértünk, megerősödött és mag volt mentve. Akkor irta: Utazás egy várdomb körül cimü munkáját. Mikszáth megjósolta a jövőt Mikszáth Kálmán. Nem az a Mikszáth, akit általában ismernek, hanem a keserű, éles fej, aki megérzi a közelgő tragedikatPolitikus vacsora volt Jókainál. Tiz órakor a házigazda asztalit bontott rendes szokása szerint és k-jelentetne: Tiz óra, öreg- apátok aludni megy. Sokan elmennek. Négyen maradtak az asztalnál, Mikszáth, Feszty, a felesébe és egy közös jóbarátjuk. Mikszáth percről-percre el ondolkozóbbá, komolyabbá vált. Az előbb még nevető és nevettalő vonások egyre élesebbek,, gúnyosabbak, szinte marók lettek. Elkezdett beszélni. Előskör azokról, akiknek üres széke és pohara még ott áJlortţ azután tovább, a Manarchiában szereplő ö-czes alakokról. Látta mindenkinek a hivatását. Ellmondtia: mindegyiknek mát kellene csinálni és megjósolta: egyik sem fogja azt megcsinálni. Kifejtette és a társasáig fogvaoogva hallgatta ; hogyan, miért rohan a maga tragikus vesztébe ez az ország. Jósolt mindent!:, ami bekövetkezett. A Habsburg-ház összeomlását, háborút és a belső összeomlást. És amikor megszólalt az első kakas, hirtelen feltolta jobbfelé az egy-k szemöldökét, balfelé a szája szögletét és mesélni kezdett egy kakasról, amelyik összeveszett egy másik kakassal. Mi fázva, fogvacogva, kábult aggyal, de kacagni kezdtünk. És mikor elminnt, egymásra néztünk és egyikünk som tudta, igaz vok-c ez, vagy álmodtunk... Székely Bertalan cs a nők A nagy Székely Bertcultui Feszty Arpádné tanárainak egyike voilt. Csak festeni, vagy rajzolt! nő létezett -szamára. Minket, élőket — meséli — furcsa, megbízhat alkun lényeknek tartott, mint valamilyen csinos tarkalol'lu madarat1, például papagályt. Az beszél is, harap is, de mégsem ember. Jobb teile „drei Schritt vom Leib“ maradni. Az egyes nőt nagyon lenézte, így azután sokszor,, egészen komikus helyzetekbe került. Sose felejtem el. Egyszer dühösen jött az iskolába és egy kötőtűt dpbott le az asztalra, ezzel a kijedentéssef: A nők a földgolyó ,legneveletlenebb és legclvkvelhetellc- nebb teremtményei. Kérem, tnílálok az And* rástsy-uton egy kötőtűt. Gondolom: érték: felveszem és a legelső zem bejövő nőnek odaadom. Tényleg örömmel nyújtom át a tilt egy csinos, fiatal lánynak, azt gondolva, hogy meg lesz hatva a jóakarattól. Képzeljék, mi történik. Dühösen végignéz rajtam. Bolond — mondja megvetően és büszkén továbbsétál. Én pcd.'g alt állok az Andrássy- ut közepén szopeny kötőtűmmel és bámulok. Ilyenek a nők... Az ember jót akar s ez a köszönet. Hogy lehessen kigazodni köz- • i I I. ? j Kedves vök az is, mennyire félt modell- j jeitőil Olyan távolságban maradt tőlük, • mintha valóménny en ekrazittal töltött bom- 1 bak lennének. Ha igazítani akart a veszcdeiL ! mes lény mozdulatán valamit, csak a pemzlt nyelével közeledett hozzá. Azt is kinyújtott I karral, jó messzire tartva magától, közben bocsánatot kérve és egyre erősitgetve: nem akar ő semmi rosszat. Egyszer valamelyik a tud nagy meBr ben összeesett. Ettől kezdve holta napjáig attól félt, hogy valamilyen ismeretlen okból minden modell elájul. Tiz A SZÍV Az orvos ezt mondta: — Pihenni kell. A szive kimerült. vigyázni kell rá. Hogy élt maya, fiam, hogy ilyen fiatal s már ennyire elkoptatta magát’?! Az orvos csak nem rég mondotta ezt. Nagyon mesterségszerü volt a hangja, aztán zsebretette a pénzt s búcsúzva igy vigasztalt: — Ha vigyáz, semmi baj. Az élet ezt mondta: — Rohanni kell! Csak lihegve lehet a célig érni... Szaladj, szaladj, szaladj, tétlenül ne maradj, álmokat ne idézz... Rohanj, rohanj! Eltipornak, ha állsz... Már ultimátum az élet szava. Az idegekbe tép a lüktető ritmus fenyegető rikoltozása. Tóbiás ezt mondta: — Szaladj, legény. Dolgozni kell, hiszen nincs élet ingyen. Szaladd csak az utat, ebéd a béred s ha lázad a szived, fütyülj reá. Végre is nem azért élsz és reménykedsz, hogy megszédült szived kényelmét óvjad. A szív csak eszközöd, vért hajtó furcsa* gép. Egészen más a lényeg, más a cél. Pihent volt Tóbiás. Jókedvvel ébredt. Szobája ablakán keresztül fény- patak ömlött ágya fölé, arcára és a fény mintha beszélne: — Azt mondják, lusta vagy s nincs semmi hasznunk abból, hogy tartanak. Nem dolgozol. Azt mondjákhasztalan úszol a parttalan tengeren, aminek neve világ. Valahogy úgy veszik a létezésedet, mintha csak gyom lennél virágos földön — .s- van némi igazuk. Egymás között vagyunk: valljuk be, hogy eddig keveset adtál. De most megváltozik a régi életed, dolgozni fogsz, erős vagy, fiatal vagy. Ámulnak majd, — ha-ha! — ámulnak majd, ha a dudvából nemes virág nő a fénybe. Tóbiás csillogó szeme elvágtatott a képeken s a bútorok felett. Kopott volt minden és olyan nagyon szegény, hogy nem is lehetne talán szegényebb... A fény erősödött s kerítő suttogás olvadt belőle' igy. ahogy idézem: — A munkád érdemet terem s az érdemek csengő pénzt szülnek majd, meglásd, fiú. Ez a kopott szoba múltadba hull s díszes, meleg lakást tarthatsz kedved szerint. A téli hidegek nem érnek többet el az ágyban is, mint tették itt naponta s a nyári záporok leve majd nem csorog a mennyezeten át a paplanodra. Fürdőszobás lakás lesz othonod — vigyázz! — készülj a tervvel, hogy rendezd be majd. Legalább két szoba, sok puha párna, kép, könyvek és szőnyegek, hogy káp- rázzélc, aki hozzád belép. Tóbiás már kacag. Az agya gondtalan játékkal rendezi az uj lakást. Nem is olyan nehéz: a múltban már elég terv összegyűlt, csak válogat közöttük... Aztán a gyomra halk morgással enni kér. Bizony, hát enni is kell néha, néha. Reggeli: rossz szokás. Azt mondják, árt a test frissességének a bö étkezés... Tóbiás mosolyog: kacagja önmagát. Arcára hull a fény s a fény beszél: — Lesz jó ételed is, csiklandós falatok várják étvágyadat, ne félj. fiú. Minden megváltozik: majd ötször is ehetsz naponta s többszr is, ha kedved úgy jön. Mult lesz a napi két, vagy csak egy étkezés, a koplalás, a Ma. Majd el\felejted. S ha néha visszatér emlékedben a mult, azért lesz, hogy a különbséget érezd, Még kevés koplalás vár rád és azután gazdagon megtérített usz- ! tolod lesz. • Kell cigaretta is. Büdös és fojtogat a legolcsóbb s legrosszabb cigaretta. — Ez sem lesz mindig igy. Keleti illatokkal füstölő jó dohányt hoz a jövőd. Olyan szép álmaid s olyan jó lázaid lesznek tőle, hogy a szived felujjong, mint melegaujku lányok csókja közt... De most siess, most már dolgozni kell. Gyorsan, gyorsan. Elkésni nem szabod. Tóbiás hirtelen rándulással felül, aztán lelép az ágy mellett a földre. Mosolyog s jó puha ringatást érez... Óh, az Ígért mámorok viszik talán?... Olyan jó ez a lágy, ütemes zuhanás. Apró csengők zaját hallja füle... De mi ez?! Remegő vonaglás rázza meg és mellében a szív vergődni kezd. Csapkodva felkuszik, nyakán az ereket meg duzzasztja s tüdejét fojtogatja... Ez már rossz, jaj, nagyon rossz. Háborgó, kínos érzés... Oh, béna, gyönge test... Hogy ver a szív... A szív... a szív... Mi lelte?... Talán le kéne ülni., talárt... valami támaszt!... Jaj, fáj!... Most meghalok?!... Melléje dől a szék az ágy mellől s a csend őrnek áll a fejéhez, néma őrnek. A fény erősödik, becézi Tóbiást, de Tóbiás szegény semmit se tud most. Nem halt meg, — óh, dehogy, — csak a mult verte le. Múltban kopott szivét, a gondok s rossz, napok, fossz lázak s rossz dohány kénytelen szeretőjét verte J béna álomba valami, tán egy gyors I mozdulat, talán a kacagó reménykedés, i ... (hobúa.j percenként, faggatta őket: nem r/indekoz iuk-c végig vágódni a földön. A festő cipője Báró Medgyáfisvky László. A ilie.,jobb anekdotát, Farka* István me ttélte róla. Hónapok óta iszonyú rongya volt a cipője. Végre Farkas rávette, hogy jöjjön vele cipészhez. Ki ke'lőtt keresni j város legsötétebb, legpiszkosabb boltocskáját. Világos, elegáns üz letbe a világ minden kincsért nem ment volna lx*. Farkas tolmácsolta Mcdnyánszky vágyait: CupOs cipő legyen cs nagy. A kisasszony felhúzott egyet a lábára. Mednyánszky örült, hogy ilyen gyorsan átesett a rettenetes problémán, nagyszerűnek talál*!a a cipőt és sietett ki a boltból. De pár lépés múlva, mindig szeli- debben mosolygott, szórakozottan, ábrándosán nézett jobbra-baira, egyszerre igazított valamit a cipőn, azután feksóhajtott és elragadtatva kiáltotta: „Milyen jó is ez a cipő." Farkas rosszat sejtve, lenézett a nagyszerű cipőre. Uram isten, mit látott? Büszkén ragyogott ki a fehér harisnya... Tudod barátom, mondta az öreg, kicsit nyomott, hát felvágnám. De az semmi, azért mondhatom, kitűnő, nagyszerű cpő... Feszty Árpád kályhája Fesztyné kötetét néhány olyan feljegyzés egészíti ki, amelyben Feszty Masa számol be édesapjáról. Annak — mondja—, hogy apám műtermébe nem volt szabad bemenni, végzetes következménye lett. Rossz volt a kályhája és ezt senki sem tudta. Egyszer, ián másfél évvel a halála előtt, valami fontos okból muszáj volt vele napközben beszélnünk. Elmentünk hozzá. Lakásunk a Damjanich-ut-1 cában, műterme pedig a Roitenbi Őer-uícá- ban votW. Szörnyű dolgot láttunk itt. Pár- ducbőrcit magára csavarva. lila ajkakkal, jegh deg kézzel, lázasan dolgozott és mert kétségbeesésünk, szeretetünk cs sajnálatunk valahogyan őszintévé tették, bevallotta: már a második télen fest igy, de sose volt olyan napja, amit arra szánjon,, hogy a kályháját megigazíttassa. Ezért nem akarta, hogy eljöjjünk hozzá. Ha ennek az embernek bűne, hibája, valami i evezekel ni valója lett volna a földön, azon a két rettenetes telten, amikor vacogva és prémekbe buikoiva festett olyan képekeket. amilyeneket utált, amikor az álmaira még csak gon dőltté sem mert és amikor szívdobogást kapott a meghatottságtól, ha hetenként egy órán át pár vonást odaken eg etett két éve alvó egyik tájképére — azon a két télen lévezekelt mindent... Végre álljon itt egy kis vers. amelyet a most elhunyt özvegy és leánya a legkifejezőbb Feszty-búcsúztat ónak tartott és amely annakidején az egyik hetilapban jedent meg: Színes álmoknak magyar álmodója. Elcsillapult hát ős fantáziád. Nagy keblére öleli a róna Hozzája megtért, megtörött fiát... Sírja felelt dalt kelepei a gólya, Hozzája megtért, megtörött fiát... Szebb színeket bont minden kikelet: Örökszép álmok örök álmodója, Jó Feszty Árpád — az Isten veled,.. * Nagy események szemtanúja; nagy embe rek meghitt jóbarátja szállt most sirb Feszty ÁrpádnévaL Vele egy darab szép magyar mult tűnt el közülünk. I <J J f) f 0 b r u a r I (>. Konyvujdonság,minden’ it érce- iel! Az egyetlen román zseb- szótár, am i? minden román szónak megadja a hangsúlyát amely minden román szó nyelvtani alakjai pontosan feltünteti DR. CHERESTESIU VICTOR ROMAN MAGYAR VJ ZSEBSZÓJÁ Ara: tűzve 60, vászonKötésbaa 75 lej. — Kapható az El enze.t könyvosztályában Cluj, Piaţa Unirii 9. szám alatt. — Vidéki, pl«* pénzt előre küldjék b. 10 .ejt portáköltségr--
