Ellenzék, 1936. február (57. évfolyam, 25-49. szám)

1936-02-16 / 38. szám

1

HARSÁNYI ZSOLT:

Egyem az eszét

Színésznő. Udvara van, a neve folyton olvasható nyomtatásban, az arcképe minduntalan megjelenik. Hol itt, hol ott. Érdemes is ennek az arcképnek megjelennie, mert eredetije nagyon csinos. Meg kell hagyni, hogy a művésznő nagyon csinos. Sudár termetét remekbe faragta jó sorsa, arcocskája pedig egyenesen ennivaló. El tudom képzelni, hogy az ország valamennyi középiskolájának hetedik és nyolcadik osztályú tanulói milyen heves rajongással nézegetik titkos magányukban ezt az arcot, amelyet a színházi hetilapból, vagy a napilap képes mellékletéből vágtak ki. Arckifejezésében a művészet varázsát keresik, a szép szempár mögött az ihlet és a szerelem bűvös gondolatai.

Ezekből a gondolatokból ismerek egyet-kettőt. Szemelvényeket is közölhetek belőlük.

A színházi ügynök felhívja a művésznőt telefonon:

— Kérem, kitűnő alkalom volna vidéken vendégszerepelni. Kedden, szerdán és csütörtökön lehetne játszani. Mivel a művésznő, mint a heti műsorból látom, ezeken a napokon szabad, azonnal le tudtám kötni az üzletet. Száz pengő esténként.

— Milyen napokon?

— Kedd, szerda, csütörtök .

— Ó, milyen kár. Éppen ezen a három napon vagyok meghiva vikendre.

Mert a művésznő szeszélyesen bánik az idegen szavakkal. „Az már régen de faktó — mondja például —, hogy én az ő köszöntését nem fogadom“. Vagy ezt mondja: „Igazán hallatlan a direktortól, hogy nekem előzőleg nem szó! semmit, hanem egyszerűen közli velem a dolgot és fetakombiné elé állít“. A Kiki című Savoir-darabról ezt mondta egyszer: „Maga nem látta ezt a darabot? Sajnálhatja. Az a hires francia iró irta, Savoir Vivre“. Vagy egy párbeszéde a rendezővel:

— Mondd — kérdi a rendező —, igaz, hogy megtanultad a Kaméliás höl- gyet?

— Igaz. Úgy tudom, mint a vízfolyás.

— De minek tanultad meg? Hiszen nem készül rá egyik színház sem.

— Csak éppen megtanultam. Pour la pour.

Értsd: Vart pour Vart. Ismerni kell az esze járását: néha valóságos keresztrejtvény kitalálni, hogy azzal a furcsával, amit mondott, mit akart mondani tulajdonképpen.

Erdélyiek mesélik, hogy mikor ott vendégszerepeit, gonosz kedvű tréfacsi- nálók beakasztották az öltözőjébe Bem tábornok arcképét a következő ajánlással: „A piski szép napok emlékéül Józsidtól“. Aztán bementek érdeklődni, hogy mit szól hozzá.

Kint hagyod lógni ezt a képet?

— Kint hát. Hadd higyjenek az emberek, amit akarnak, bánom is én.

Az aranyos a lelke mélyén titokban sejti, hogy történeti műveltsége némi utánpótlásra szorul. Ezért szorgalmasan olvas. Egy színházi banketten idegen úriember került melléje. A gavallér igyekezett megindítani a társalgást:

— Mit olvas mostanában, művésznő?

— Ó, most nagyon érdekes könyvet olvasok. Napóleonról szól. Ki is irta, várjon csak. Egy olyan irta, akinek nincs vezetékneve, de két keresztneve van.

— Művésznő bizonyéira Emil Ludvig könyvét gondolja. Olvastam. Érdé-, kés könyv. Nagyon tetszett nekem például a könyv végén, mikor Fontainebleauban...

A művésznő gyorsan közbevágott•

— Juj, ne mondja meg előre a végét, akkor nem érdekes olvasni.

Nem szabad ezt kinevetni, hiszen az csak dicsérendő, ha valaki műveli mayát. ő pedig, amint látszik, szeret olvasni. Világot látni is szeret. .,Legjobban Riveriába szeretnék egyszer elutazni“, — mondogatta sokáig, mig végül csakugyan elutazott egyszer a Riviérára. Sőt visszajövet Olaszországban is utazgatott. Mikor visszajött, se vége, se leossza nem volt a sok-sok úti élménynek és tapasztalatnak.--- És tudod, az a bámulatos lelkesedésük ezeknek az olaszoknak... akármilyen ünnepély vagy össze jövetei van. az az első, hogy eljátsszák az „II Sovi- j niszta'• című dúlt.

Nem a Giovinezzút akartad inon- j

danii

— Vagy mit is beszélek, Giouetu .za, \ persze--- Es mondd, — kérdi a barátnő -- J a Kvirinált láttad?

1 művésznő egy pillanatra zavarba i jön. Tanácstalanul néz maga elé tzép ; szemével. De aztán merészen kivágja magát. Hanyag közömbösséget öltve válaszol:

— Megvolt a jegyem az első sorba, de nem mentem el.

BESZÉLNI ÉS UGATNI

KÉT OLDAT KÖZÖTT

Irta: KARINTHY FRIGYES

Két oldal között, mialatt az ember átlapoz, olvasás közben, a másodpercek csekély része telik el, mégis elég idő hozza, hogy elifüozofáljon, aki hajlamos rá, pláne, hogy úgyis benne vagyunk az olvasásban. Nem az időn múlik valóban s ahogy Molnár ‘Ferencnek elhiszem, hogy a hídról leugró ember, mire a huiMármsárhoz ér. megöregszik és elkészül a halálra, Kosztolányinak i-s elhiszem, hogy „átaJérz: tűnő életét" az, ki „a sínek közé esett“. A könyv, amit olvasok különben se túlságosan izgalmas (cselekmény szempontjából): Einstein Albert nyilvános levelezését közli Freud Zsigmondijai arról az apart kis kérdésről, hogy miért kell az embereknek folyton háborúskodni. (Hát kell?) Egy egész kevésbé és nagyon távolról emlékeztet e vita arra a középkon zs'natra, ami harminc évig vitázott egyfolytában' a problémáról, hogy a döglött hal miért jön a víz felszínére, mig egy hülye és műveletlen megfigyelő végét nem szakította a szép és tanulságos eknesportnak azzall az Ízléstelen közlésével, hogy nem is jön fel a viz felszínére, tehát a vita tárgytalan.

Egyébként pedig mindkét tudós és kiváló férfiú, sajnos, túlságosan odafigyel, a felvetett tárgyra „koncentrálják magukat“, eszükbejut minden gondolat és gondolattársulás (a gondolatok rokonsága, ügyfelei és hitelezői, szóval egész pereputtya), amit a felvetett kérdéssel kapcsolatban valaha is kiesett kitörésről, -szerencsére, nem okos és bölcs dolgok jutnak eszembe, hanem egy csomó hajmeresztő ostobaság, amic az utóbbi időben -olvastam.. Az is eszembejut, hogy egy’ idő óta az ostoba beszédeket ás írásokat magamban „ugatásának kereszteltem ei, minden harag nélkül, pusztán rendszertan: szempontból (mindenki tudja, hogy a kiskutyákat nagyon szeretem), hogy megkülönböztessem őket az értelmes seókötések- től, amiket ..beszéd“ gyűjtőnéven foglaltam össze.

SAPiQ $. A. PENTRU INDUSTRIA CHikílCÁ, BUCUREŞTi.

'találtak, olvastak, tanultak és tapasztaltak. Ettől a sok koncentrált gondolattól nem érnek rá valami újat gondolni, nem is férne e! a neveletlen, szórakozott kis uj gondolat a sok régi között, pláne, ha' meggondoljuk, hogy az újonnan született ötlet még nem lehet szobatisztái, hiszen n.ncs átvizsgálva, ellenőrizve, lemérve, pelenkába téve, bőg és hadonászik, mint ahogy az újszülöttek szoktak, komoly és rangjelzett tudós elme az ilyent nem engedi be & felsorolásba. Ilyenformán megtudjuk tehát, hogy az emberi természetben ősidők óta („már a régi görögök“) bizonyos ellentétes- törekvések tapasztalhatók, álét és halál irányában, agresszió’.* és regressziós tendencúk, továbbá a hatalom -az tulajdonképpen erőszak és az erőszak tulajdonképpen hatalom, Kunigunda az Abelárd és télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van. Mindettől rendkívül okosak lesznek azok, akikkel szemben úgyse kell félteni a békét és mindebből egy kukkot nem értenek azok, akiket le kellene beszélni róla, hogy engem egy sötét utcában fejbe vágjanak és lehúzzák a cipőmet. A két tudós nyugodtam aludni mehet.

Kettőjük közölt, hálistennek, Einstein bácsi a mérgesebb, kevésbé figyel a tárgyra, s ezért véletlenül egy látszólag oda- nem tartozó káromkodást ereszt meg azok ellen, akikkel „mindent cl lehet hitetni, ha nyomtatolt papiron olvasható“. Erről!- a talpraA légi inomabb, legiuegbizhatóo b és íe>- ejiszsénesehb az antis/eptikusan preparált, szavatolta« 5 évig tané

A magam számára felfedezésnek tartom ezt. a megkülönböztetést. Mert beszédet és ugatást nem is olyan könnyű megkülönböztetni, ha emberekről van szó: amilyen egyszerű dolog ugatásnak nevezni azt a nyilván bonyolult zajt, amit a kutya -csap. Olyan nehéz, gyakran megtalálni a nyelvtanilag, sőt esztétikai sezmpontbói díszesen és választékosán össz-eszerkesztett szóáradat mögött az egyszerű, szimpla', hamis irat Lain

ugatást. Amikor, sokszázezer évvel ezelőtt, az emberi - fajta feltalálta a szavaikba tagok beszédet s nehány ez er évvel ezelőtt annak Icrögzilését és általánosítását, az írást, bizonyára meg volt győződve róla, hogy a fejlődés magasabb lépcsőfokára jutott általa - abban az időben még darvinikták voltak az emberek. Arra senki se gondolt, hogy a találmánynak meg van a maga ára;, űzetni és áldozni keld érte, vállalni kell bizonyos hátrányokat. Egyike ezeknek a hátrányoknak, hogy túlságosan uniformizálta az- embereket, megnehezítette a butának és az okodnak azt az egyszerű megkülönböztetései:, ■ami az állat- és növényvilágban még ma is divik: meg vagyok győződve róla, hogy cselekedeteik után ítélve az állatok és a növények mindig pontosan tudták és uudiák, melyik a hülye köztük és melyik az épelméjű Î

Az is valószínű, hogy volt a beszédnél finomabb és jobban differenciáló közlekedési technikájuk. Mióta fogalmakból képzelt szavakkal, vagy szavakból képzett fogalmakkal (mindegy) érintkeznek egymással az emberek, sakkal kevésbé értik egymást, mint azelőtt. A szó mindig általános és nagyon alkalmas rá, hogy megtévesszen bennünke! annak az eszetokjál illetően, aki kimondja. Csak a szót halljuk és meg vagyunk győződve a szó mögé képzelt fogalmi fedezetről. Megbámuljuk a gyermekeket, hogy „milyen okos“, micsoda esze von, kérem, miket mond, kérem, az a gyermek — ugyanakkor pedig nem vagyunk hajlandók rendkívül okos embernek tartani a gramofont, mikor Shaw Bernit gondolatait közli: pedig a kettő teljesen ugyanaz. Az őrültekről1 is hajlandók vagyunk kijelenteni, hogy „fején találják az igazságot“ és hosv „sok van abban,

kérem, amit az őrült meg a gyermek aionci1 és nem vesszük észre, hogy a szegény őriüt feje nem i* más,, müve egy elromlott gramofon, amelyik szédítő tempóban ledarálja a beiétok lemezeket.

kgy történhetik aztán, hogy kényszerítve vagyunk áiliwidóan csodálkozni, mikor azt halljuk, hogy X. Y. kedves, volt ismerősünk, osztálytársunk, vagy X. Z. vök puszipajti- sunk £*> lelki, rokonunk betört valahova, fölakasztct.!» a gyermekét, feldarabolta. a feleségén. „Nem értem!“ mondjuk ilyenkor h üled ez ve és összecsapjuk a kezünket „ki szén ez az ember egész másvalaki vök. » legragyogóbb humanista eszméket hangoz- 'arta, igazat adott mindenkinek, aki szépet és jót és igazat hirdetett — mennyit beszélgettem vele. Ifvtenem, reggelig beszélgettünk C-, mennyire megértettük egymást!“ És persze eszünkbe se iut arra gondolni, hogy m az ember már akkor s az volt. akivé lenni bizonyult, csak mi, megtévesztve a szavak bűvöletétől, beszédnek vettük a gramofon recsegést.

*

Talleyrand hires mondát* «eriát a. beszéd ■arra való, hogy elrejtsük vele gondolatain ka*. A fentebb vázolt, tágabb elmélet szerint meg »■ fordíthatjuk a mondást: a beszédei oiv célból találták ki az üre*tcjüek, hogy gondolattá‘lanságukat elrejtsék vele. Annyi bizonyos, hogy attól a perctő! fogva, mióu divatba jött, sokkal! nehezebbé vá4i a jóié jüektői és egészségesektől alva! asz tani a zavarosokat és betegeket — durva hasonlattal a ruházkodás d.vatjál is megemlíthetném. hiszen a ruha is eh:akarj i a hibás iá hat és görbe gerincet, a válogató cekinte előj. A magam részéről rendkívül eszes em bérnek tartom. Mayer urat, aki a követ-ke zőket válaszolta Rudolf nevű fiának, mika dicsekedve említette Párizsból címzett leve leiben, hogy tanul francául: „Ne tanul le franciául, muszáj azt a franciáknak t megtudni, hogy miáyati ostoba vagy?“ Nen mintha félteném Rudohot — a franciák ki lene ven százaléka nem fogja észrevenni o* tobaságái, dacára annak, vagy éppen azért mert íroaciáu-í beszél.

Sokat tapasztalt fid és so&w: keserített ide : gek keljenek hozzá, Hegy az ostobái ás

ugatását meghalljuk, még ha tewiciául, an golul, ok mil, németül, vagy má előkelt nyelven szerkeszti, b a szövegét. Nagyot távoli ugatás ez, akg ér fej <» Nyelvek Bá beiének büszke pa?nasszu*álg. Messziről ér < kezik, abból *, korból amikor ösztönök beszéltek csak az ösztönökkel, lad-uiattak a/ indulatokká«: és érzelmek, az árxekn&kke

közvetlenül, szavak és iogabaíák »éÜúi'.. Te het-c csodálni, hogy nekibusult rnssaotróp elvonulva embertársa* dől, lovak és kutyái közé, inkább szereti az eredeti ugatást, oc't •ahol a maga helyén őszintén és igénytelené harson fiai az állati ös-ztön itmereslen ruéiv cégeiből?

De ami a beszédet iSleti, mán! oiy*a :v. domány, vagy művészetet, aminek heiyeí-e: alkalmazott, az értelemből származó cechn: kajál van olyan nehéz, e baj ári tan., man: . hegeditmii veszet, vagy- zongorám ü vésze:

alapelemeit: a- beszédhez és íráshoz való jo got (a szónoklatot cs kiáltványt is beleszá .mitra.) diplomás képesítéshez és ünnepé lyes eskühöz kötném. A diplomában íaiku sokat pedig őszinte és becsületes és rögtön íehsmerhecő ugatásra kötelezném.

A magyar rádió jubileumi albuma 35 leiért kapható a? Ellenzék könyvosxtályában.

Cluj, Plata Unirii. 120 oldalon, rengeteg képpel, kitűnő szórakoztató tartalommal jelent meg ez az ízléses kivitelű album, melv minden magyar család asztalán helyet tog- j la!. Vidékiek 4á lejt küldjenek be péozbea, vagy postabélyegben.

Budapest, IV., Egyetem-utca 5. sz. 100 modern, kényelmes szoba. Liftek. H.düijmeleg .QÍjföViz, Központi fűtés

ERZSIDET KIRÁLYNÉ SZÁLLÓ

Az étterem és kávéházban minden este szalonzene. Menü : 1*60 P. Er- zsébet-pincéb.eneűfPMicérjeiidszúj-