Ellenzék, 1936. február (57. évfolyam, 25-49. szám)

1936-02-16 / 38. szám

1

ELLENZÉK

I

î 936 i é b r u ú r t 5.

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ

. ţ

Orvos és beteg

Beszéltem az orvossal. Az orvos ezt mondta:

— Azt kérdezed tőlem, milyen viszonyban vagyok a beteggel. Hát a beteget a legjobb tudásom, képességem szerint meg kell gyógyítanom, mégpedig minden áron. Hogy a lélektani kapcsolat orvos és beteg között az utóbbi évtizedekben megromlott, vagy elhalványult s nem olyan, mint amilyen kívánatos volna, azt nem tagadhatom. A haladó idő ebben a tekintetben változásokat hozott létre. Állandóan népszerű tudományos munkák, tájékoztató orvosi újságcikkek világosítják fel a közönséget minden betegség okára, kezelésére, mivoltára vonatkozólag. Az orvos többé nem az a rejtélyes, varázsos, bűvös egyéniség, aki a mult századokban. Nem léphet papi mozdulattal a beteg ágya mellé. Lehetetlen-azt a sugallatos módszert alkalmaznia, melyet elődeinek. Ami akkor tartalom volt, az ma a hit híján csak nevetséges hókusz-pókusz volna. A beteg, még a legszegényebb is, egyszerre több kártyával játszik, orvosait ellenőrizteti, nem bízik bennük föltétlenül. Ezt mi fájlaljuk, nem a hiúságunk miatt, hanem a gyógyítás érdekében, mert igy kevesebb eredményt tudunk fölmutatni. Különben is a század szervezettsége — egyletek, klinikák — kivették kezünkből a betegeket, csak futólag érintkezhetünk velük, mint hivatalnokok, nem ismerjük őket, mindössze becses tudományos leleteket kapunk róluk, melyek azonban közel sem érnek annyit, mint egyéniségük tüzetes ismerete. Minden betegség — még egy nátha, még egy kis torokgyulladás is — egyéni s szövevényesen, fölbogózha- tatlanul összefügg a legmellékesebb családi és lelki körülménnyel. Hiszem, hogy a jövőben ki fog alakulni olyan rendszer, mely az orvost ismét visszajuttatja régi hatáskörébe, megadja neki a kizárólagosságot, a tudomány mellé a sugallatnak és a varázslatnak azt a

CÁRMOL

UL

ÂKA LEI 22.- ÜVEGEHKEMT

hatalmát, mely nélkül lehetetlenség gyógyítani.

A beteggel is beszéltem. A beteg ezt mondta:

Orvost akarok. Úgy, ahogy az utcán kiáltanak a szerencsétlenségek alkalmával, vagy a színdarabokban végzetes végjelenetekben: „Orvost, orvost." Betegágyam szenvedéséről, éjszakám mélyéből harsan föl ez a vágy. Olyan orvosra áhítozom, akire ráruházhatom nyavalyám minden gondját és felelősségét, úgy, hogy én csak viselője legyek, semmi egyéb. De ilyen orvos nincsen. Sok orvos vesz körül. Ha pedig a mondás azt tartja, hogy egy orvos orvos, két orvos már kevesebb, három orvos pedig már nem is orvos, akkor nagyon igaza van. Ezek mind a legkitűnőbb emberek egyenként és külön-külön, olyan szaktudósok, hogy párjukat ritkítják, olyan irgalmas, önfeláldozó lények, hogy sokszor könnyeket csalnak szemembe, de bizalmam tiz és húsz részre osztva a reménytelenséghez és kétségbeeséshez hasonlít, különösen a hajnal óráiban, amikor éjszakai fájdalmaktól elcsigázva az első sugarak feltűnését várom ablakomon. Mi, mai betegek, a kor gyermekei, kétkednek és gyanakvók lettünk, magúul: is konyi- tunk valamit a tudományhoz, az orvosi munkatermek vizsgálatához s bizonyos viszonylagosságot, polytheizmust vallunk hitünknek. Jaj mennyire odaadnám ezt a sok istent, a nagyisteneket és kisiste- neket egyetlen egy lélekéri, aki tudására és segitőkészségére támaszkodva elvállalná, hogy sáfárja, vezérkari főnöke legyen gyötrelmemnek, tetszése szerint adagolja nekem az álmot és ébrenlétet, a fájdalomcsillapítót és az ételt s helyettem küzdjön meg a kórral, nap- ról-napra vezetve a gyógyulás felé. Gyermekkorom egy orvosára gondolok, aki talán nem volt nagy tudós, csak hivő, cselekvő, fáradhatatlan gyógyító s egyszer, amikor a párnák közt fetreng- iem a lázban, levetette kabátját, feltürte inge ujját s azt a rendelkezést adta anyámnak, hogy „hozzanak be egy nagy tál forró vizet“, aztán maga keverte a forró vízbe a konyhasót, a fenyőszeszt meg a többi járulékot, maga bugyolálta be a fejemet nagykendőkbe, a viz párái fölé nyomva s ott tartott mindaddig, amíg a gőzök át nem járták testemet és megkönnyebbülést nem éreztem. Mit tudom én,, használt-e ez valamit. Valószínűleg semmit se használt. De biztonsága bennem biztonságot ébresztett s az a. határozott, parancsoló mozdulata, mellyel odahozatta „azt a nagy tál forró vizet“', már megmutatta az utat a gyógyulás felé.

aZA' to Vo<3V

V

1 _ «uşor

.tfeü*

ób\°z .eás®9'd'' .

. -.«ni"

Ve<3\° puóef

'S

l*oSV . «*ü*

«ÄS»

/ ° '

e-ae‘ie °‘l *****

Hogyan dolgozik a genii szankciós. gépezet

Kérdőívek és válaszok jelenlegi és később megtorlások érdekében

GENF. (Az Ellenzék tudósítójától:.) A szankciós bizottságok a minap befejezett ülésszakukon két kérdéssel foglalkoztak. Megvizsgálták, hogyan történik a gazdasági és pénzügy;’ megtorló intézkedések alkalmazása és újabb munkatervet dolgoztak ki, melynek alapján a szankciónak Olaszországra gyakorolt hatását kívánják majd megáHapá tárni.

Várakozáson felül kielégítő Az első kérdésre vonatkozóan arra a megállapodásra jutottak, hogy *z európai országok részéről a szankciók alkalmazása várakozáson felül kielégítő. Abból a körülményből, hogy Magyarország, Ausztria és Albánia nem csatlakoztak a többi (Országhoz, fennakadást nem állap róttak meg. Az elért eredményt nem kis mértékben annak tudják be, hogy az utolsó évek folyamán egy egész sereg kormány kereskedelmi és valutapolitikája a szabad forgalom korlátozására irányult és valósággal versenyeztek egymással a megszorító intézkedésekben, így a helyi hatóságoknak és a vámközegeknek sem okozott különösebb nehézséget, hogy még egy csomó újabb rendele test végrehajtsanak. Mig a szankciókat alkalmazó országokban az eljárás véerehajtásá-f kétségtelenül könnyítette az elsajátított mestsarvégbeii készség, addig Olaszországba a a szankeók uj értékeket 1 cran el lek ki. Az olasz nép fokozott nemzeti összetartozásból egy részt önként hajlandó lemondani a külföldi behozatalról,, másrészt növekedő lejemén ves*éggel igyekszik a behozatalit nemzeti termeléssel pótolni és igy függetlenítem magái a külföldtől. Ez a két ellentétes tünet a Népszövetség figyelmét annál kevésbé kerülheti cl, mivel úgy a titkárság gazdasági és pénzügyi osztálya, ramt azok a világhírű szaktekintélyei, akik a gazdasági és pénzügy, bizottság munkáit vezetik, állandóan arra igyekeznek az állam okai rábírni, hogy ne folytassanak a-utarchikus gazdaság politikát, lazítsanak a devizái iialm«- kon és törekedjenek a gazdasági korlátozások megszüntetésével hozzájáruhw a vákág enyhítéséhez.

A szankciós albizottságok lelkiitmerceee munkájára vall, hogy a Spkzbergákaít is külön megemlítik jelentésükben, mi at renitens országot. A spanyol gyarmatok * messze elmaradtak szankciós fegyelem te* kinüetehen például az angol gyúrnátok mo= göü. Marocco és Tanger scm alkalmazták eddig a megtorló intézkedéseket. Emiat? külön felszólítást irrtézrek a bizottságok Franciaországhoz és Spanyolországhoz. Tanger esetében azonban biaonyoi nehézségeA KALAND

Irta. BIBŐ LAJOS

A rendes társaság ült együtt. Pataky, a ; villácska tuiijadonosa, Pásztor a nyugdíjas | lovaskapitány, Toronyi, az öreg festő, no | meg Keresztes, a mindig kötekedő és ked- - vesen fölényskedő fiatal világcsavargó. Becsületről, bátorságról, szerelemről folyt a diskurzus. Az olyan kalandokról, amelyek csupán egyszer adódnak az ember életében és szerencsésnek mondhatja magát az, aki egy ilyen kalandból ép bőrrel menekül.

— Mit tudtok ti — legyintett tréfás megvetéssel Kereszites. — Amikor ti fiatalok voltatok, abban az időben nem történhetett az emberrel semmi.

Az öregek hallgattak. Mint mindig, most is Toronyi szólalt meg.

— Fiam, — mondta csendes hangon — jegyezd meg magadnak, hogy a világ sohasem változik. A civilizáció csupán külső

képét változtatta meg a dolognak, a lényeg maradt a regi. Az, amire le gondolsz, ma és örökké ugyanaz.

A fiatalember ajka gúnyos mosolyra húzódott,

— Azt akarod ezzel mondani, hogy megint tudnál valamit mesélni, ha meghallgatnálak?

— Úgy van.

Csend támadt. VaLaeannnyien mélyebbre csúsztak a foteljükbe és várakozóan tekintettek az öreg piktorra. Az darab ideig még a levegőt nézte maga előtt, akkor halkan sóhajtott. Abban az időben Kínát és japánt

jj jártam — kezdte. — A harmadik eve csa- I varogtam már ezekben a roppant birodal- I makban, amikor elhatároztam, hogy hazafelé fordítom szekerem rudját. Sanghajban akartam hajóra szállni, de a véletlen összehozott egy angol hajóskapitánnyal,, akit már régebbről ismertem. Kitörő örömmel üdvözölt, amikor találkoztunk.

— Mit keres kit Sanghajban? — szegezte rögtön mellemnek a kérdést.

— Meguntam a csavargást. Megyek haza.

— Komolyan beszél?

— A lehető legkomolyabban.

Szó nélkül karonfogott és cipelt magával. Az első utcasarkon kocsiba ültünk és akkor tőle szokatlan izgalommal és hevességgel beszélni kezdett. Elmondta, hogy nemrégiben nősült, két hónap múlva lejár azzal a vállalatba! a szerződése, amelynek a tragacsain, hét éven át az indiai óceánon árut fuvarozott és az a szándéka, hogy megtakarított pénzecskéjével maga is visszatér szülőföldjére, birtokot vásárol és mint gazdálkodó piheni ki viharos élete fáradalmait. Közölte, hogy feleségét előre akarja küldeni és arra kért, hogy a tengeri utón legyek mellette. Készséggel vállaltam a kisérő szerepét. Lakásán este nagy társaság gyűlt egybe és bemutatta a feleségét is. Amikor az asszonyt megpillantottam, rögtön megértettem a barátomat. Sok szép, sok rendkiviili, sok rejtelmes asszonyt láttam már életemben, de olyannal, mint amilyen ®z « fiatal

teremtés volt, még soha nein találkoztam. Európai nő volt, angol, de * vére vals melyik őse után keveredhetett mert bőrének a tompasága alatt, dióbarna űzetne mélyén, járása vontatott puhasága mögött érezni véltem azt a mély és hódi tó forráságat, amely egyedül keleti nő közelében borítja el orvul az embert. Szép volt, kérlelhetetlenül és bénítóan *zép. Hullámos fekete haja, zilált rendetlenségben omlott le kétoldalt :i halántékára és ennek a lobogó, fekete najnak az árnyékából két1 hideg és mégis örvénylőén mély acél-szürke szem világított. Arca mintha kissé fáradtnak tetszett volna, ennek ellenére üde és hamvas volt, ajka bágyadt, csaknem fájdalmas tűzben lángolt. Termete végsőkig finomult törékenységében is telten és dúsan pompázott, akár egy saját illatától és édességétől roskadozó virág, amely éjjel nyiik és csak derült éjszakákon tárja ki kelyhét a holdfénynek. Nem bűvölt meg, de megnéztem és tudomásul vettem, hogy a barátom szörnyű dolgot kért tőlem. Elérkezett az indulás napja, hajóra szálltunk. Az asszony mindaddig közömbösen viselkedett. Mozdulatain és szavain fáradtság iomposodoft, mintha a lelke nem itt járt volna és valami különös távoli bu nyomán rótta volna a láthatatlan mesz- szeséget. Abban a pillanatban, hogy a hajó felszedte horgonyait, mintha kicserélték volna. Szilaj vidámság ragadta el. A szemembe nézett, elmosolyodott és igy szólt:

:— Ettől a perctől kezdve pedig nem kimerjük egymást.

Csodálkozva tekintettem rá.

— Hogyan érti ezt? Pillanatig „sem gondoltam ami, hogy kedvt«iús&ib<®a é* a szabadságába» korlátozzam. Feiőtlesa cehet «rak

akar.

—- Még fejeziera be, de acrw e*gedíe. hogy to4yuc»s*ru.

— Ne értsen félre, nem feszélyez a jelenléte — szók. — De jobbos érzem magamat egyedül.

Némán bólintottam. Sok' svndeaié’éc ö«szegondokam magamban, de nem .ártottam érdemesnek, hogy kutassam az okát,

mi indította az asszonyt füzes* kivánságí- nak a kifejezésére.

Természetesnek találtára, hogy a hajón

nyomban a legvadabb flörtbe kezdett. Vakmerőségében sokszor odáig meat, hogy szivem mélyéből sajnáltam « barátomat és őszintén szégyenkeztem helyette. De este. amikor feltetszetíek a csillagok, a kivilágított hajó úgy úszott a tengeren, akár egv belülről égő rózsabokor. minden alkalom - mai odatelepedett hozzám és kényszerítőit, hogy magamról beszéljek. Hajnalig kint ültünk a fedélzeten, néztük a csodálatos éjszakig elmerültünk s, régtetea tenger titokzatos és megejtő varázsában és nem vettem j észre, hogy amikor x múltomról, sikereimről, kudarcaionról, örömemről és gvötre - mes válságaimról beizélek, már a saját hangomat hallgatom és mindannak, amk mondok ) az ő közelsége «d szárnyat. Képzeletem felszállt cí leikém megnyílt. Áradt bensőmből * hév. amellyel át akartam ivein! a mbidenséget, ki akartain tárni .i karjaimat, hogy magamhoz öleljem ,t tengert cs az eget és aíászáHjy k jbbi a gvö nyörbe, ainetly meddle,\őit és elv ear it ev szerre.

Az- ötödik éjjel ii}ggfo3A*uai « kesét. Lrez-