Ellenzék, 1936. február (57. évfolyam, 25-49. szám)

1936-02-16 / 38. szám

1 ELLENZÉK I î 936 i é b r u ú r t 5. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ . ţ Orvos és beteg Beszéltem az orvossal. Az orvos ezt mondta: — Azt kérdezed tőlem, milyen viszony­ban vagyok a beteggel. Hát a beteget a legjobb tudásom, képességem szerint meg kell gyógyítanom, mégpedig min­den áron. Hogy a lélektani kapcsolat orvos és beteg között az utóbbi évtize­dekben megromlott, vagy elhalványult s nem olyan, mint amilyen kívánatos volna, azt nem tagadhatom. A haladó idő ebben a tekintetben változásokat hozott létre. Állandóan népszerű tudo­mányos munkák, tájékoztató orvosi új­ságcikkek világosítják fel a közönséget minden betegség okára, kezelésére, mi­voltára vonatkozólag. Az orvos többé nem az a rejtélyes, varázsos, bűvös egyé­niség, aki a mult századokban. Nem léphet papi mozdulattal a beteg ágya mellé. Lehetetlen-azt a sugallatos mód­szert alkalmaznia, melyet elődeinek. Ami akkor tartalom volt, az ma a hit híján csak nevetséges hókusz-pókusz volna. A beteg, még a legszegényebb is, egyszerre több kártyával játszik, or­vosait ellenőrizteti, nem bízik bennük föltétlenül. Ezt mi fájlaljuk, nem a hiú­ságunk miatt, hanem a gyógyítás érde­kében, mert igy kevesebb eredményt tudunk fölmutatni. Különben is a század szervezettsége — egyletek, klinikák — kivették kezünkből a betegeket, csak futólag érintkezhetünk velük, mint hi­vatalnokok, nem ismerjük őket, mind­össze becses tudományos leleteket ka­punk róluk, melyek azonban közel sem érnek annyit, mint egyéniségük tüzetes ismerete. Minden betegség — még egy nátha, még egy kis torokgyulladás is — egyéni s szövevényesen, fölbogózha- tatlanul összefügg a legmellékesebb csa­ládi és lelki körülménnyel. Hiszem, hogy a jövőben ki fog alakulni olyan rendszer, mely az orvost ismét vissza­juttatja régi hatáskörébe, megadja neki a kizárólagosságot, a tudomány mellé a sugallatnak és a varázslatnak azt a CÁRMOL UL ÂKA LEI 22.- ÜVEGEHKEMT hatalmát, mely nélkül lehetetlenség gyógyítani. A beteggel is beszéltem. A beteg ezt mondta: Orvost akarok. Úgy, ahogy az ut­cán kiáltanak a szerencsétlenségek al­kalmával, vagy a színdarabokban vég­zetes végjelenetekben: „Orvost, orvost." Betegágyam szenvedéséről, éjszakám mé­lyéből harsan föl ez a vágy. Olyan or­vosra áhítozom, akire ráruházhatom nyavalyám minden gondját és felelős­ségét, úgy, hogy én csak viselője legyek, semmi egyéb. De ilyen orvos nincsen. Sok orvos vesz körül. Ha pedig a mon­dás azt tartja, hogy egy orvos orvos, két orvos már kevesebb, három orvos pedig már nem is orvos, akkor nagyon igaza van. Ezek mind a legkitűnőbb emberek egyenként és külön-külön, olyan szaktudósok, hogy párjukat rit­kítják, olyan irgalmas, önfeláldozó lé­nyek, hogy sokszor könnyeket csalnak szemembe, de bizalmam tiz és húsz részre osztva a reménytelenséghez és kétségbeeséshez hasonlít, különösen a hajnal óráiban, amikor éjszakai fáj­dalmaktól elcsigázva az első sugarak feltűnését várom ablakomon. Mi, mai betegek, a kor gyermekei, kétkednek és gyanakvók lettünk, magúul: is konyi- tunk valamit a tudományhoz, az orvosi munkatermek vizsgálatához s bizonyos viszonylagosságot, polytheizmust vallunk hitünknek. Jaj mennyire odaadnám ezt a sok istent, a nagyisteneket és kisiste- neket egyetlen egy lélekéri, aki tudá­sára és segitőkészségére támaszkodva elvállalná, hogy sáfárja, vezérkari fő­nöke legyen gyötrelmemnek, tetszése szerint adagolja nekem az álmot és éb­renlétet, a fájdalomcsillapítót és az ételt s helyettem küzdjön meg a kórral, nap- ról-napra vezetve a gyógyulás felé. Gyermekkorom egy orvosára gondolok, aki talán nem volt nagy tudós, csak hi­vő, cselekvő, fáradhatatlan gyógyító s egyszer, amikor a párnák közt fetreng- iem a lázban, levetette kabátját, feltürte inge ujját s azt a rendelkezést adta anyámnak, hogy „hozzanak be egy nagy tál forró vizet“, aztán maga ke­verte a forró vízbe a konyhasót, a fe­nyőszeszt meg a többi járulékot, maga bugyolálta be a fejemet nagykendőkbe, a viz párái fölé nyomva s ott tartott mindaddig, amíg a gőzök át nem jár­ták testemet és megkönnyebbülést nem éreztem. Mit tudom én,, használt-e ez valamit. Valószínűleg semmit se hasz­nált. De biztonsága bennem biztonságot ébresztett s az a. határozott, parancsoló mozdulata, mellyel odahozatta „azt a nagy tál forró vizet“', már megmutatta az utat a gyógyulás felé. aZA' to Vo<3V V 1 _ «uşor .tfeü* ób\°z .eás®9'd'' . . -.«ni" Ve<3\° puóef 'S l*oSV . «*ü* «ÄS» / ° ' e-ae‘ie °‘l ***** Hogyan dolgozik a genii szankciós. gépezet Kérdőívek és válaszok jelenlegi és később megtorlások érdekében GENF. (Az Ellenzék tudósítójától:.) A szankciós bizottságok a minap befejezett ülésszakukon két kérdéssel foglalkoztak. Megvizsgálták, hogyan történik a gazdasági és pénzügy;’ megtorló intézkedések alkalma­zása és újabb munkatervet dolgoztak ki, melynek alapján a szankciónak Olaszor­szágra gyakorolt hatását kívánják majd megáHapá tárni. Várakozáson felül kielégítő Az első kérdésre vonatkozóan arra a megállapodásra jutottak, hogy *z európai országok részéről a szankciók alkalmazása várakozáson felül kielégítő. Abból a körül­ményből, hogy Magyarország, Ausztria és Albánia nem csatlakoztak a többi (Ország­hoz, fennakadást nem állap róttak meg. Az elért eredményt nem kis mértékben annak tudják be, hogy az utolsó évek folyamán egy egész sereg kormány kereskedelmi és valutapolitikája a szabad forgalom korláto­zására irányult és valósággal versenyeztek egymással a megszorító intézkedésekben, így a helyi hatóságoknak és a vámközegek­nek sem okozott különösebb nehézséget, hogy még egy csomó újabb rendele test vég­rehajtsanak. Mig a szankciókat alkalmazó országokban az eljárás véerehajtásá-f két­ségtelenül könnyítette az elsajátított mestsar­végbeii készség, addig Olaszországba a a szankeók uj értékeket 1 cran el lek ki. Az olasz nép fokozott nemzeti összetartozásból egy részt önként hajlandó lemondani a kül­földi behozatalról,, másrészt növekedő leje­mén ves*éggel igyekszik a behozatalit nem­zeti termeléssel pótolni és igy függetlenítem magái a külföldtől. Ez a két ellentétes tü­net a Népszövetség figyelmét annál kevés­bé kerülheti cl, mivel úgy a titkárság gaz­dasági és pénzügyi osztálya, ramt azok a világhírű szaktekintélyei, akik a gazdasági és pénzügy, bizottság munkáit vezetik, ál­landóan arra igyekeznek az állam okai rá­bírni, hogy ne folytassanak a-utarchikus gaz­daság politikát, lazítsanak a devizái iialm«- kon és törekedjenek a gazdasági korlátozá­sok megszüntetésével hozzájáruhw a vákág enyhítéséhez. A szankciós albizottságok lelkiitmerceee munkájára vall, hogy a Spkzbergákaít is kü­lön megemlítik jelentésükben, mi at reni­tens országot. A spanyol gyarmatok * messze elmaradtak szankciós fegyelem te* kinüetehen például az angol gyúrnátok mo= göü. Marocco és Tanger scm alkalmazták eddig a megtorló intézkedéseket. Emiat? külön felszólítást irrtézrek a bizottságok Franciaországhoz és Spanyolországhoz. Tan­ger esetében azonban biaonyoi nehézsége­A KALAND Irta. BIBŐ LAJOS A rendes társaság ült együtt. Pataky, a ; villácska tuiijadonosa, Pásztor a nyugdíjas | lovaskapitány, Toronyi, az öreg festő, no | meg Keresztes, a mindig kötekedő és ked- - vesen fölényskedő fiatal világcsavargó. Becsületről, bátorságról, szerelemről folyt a diskurzus. Az olyan kalandokról, amelyek csupán egyszer adódnak az ember életében és szerencsésnek mondhatja magát az, aki egy ilyen kalandból ép bőrrel menekül. — Mit tudtok ti — legyintett tréfás meg­vetéssel Kereszites. — Amikor ti fiatalok voltatok, abban az időben nem történhetett az emberrel semmi. Az öregek hallgattak. Mint mindig, most is Toronyi szólalt meg. — Fiam, — mondta csendes hangon — jegyezd meg magadnak, hogy a világ soha­sem változik. A civilizáció csupán külső képét változtatta meg a dolognak, a lényeg maradt a regi. Az, amire le gondolsz, ma és örökké ugyanaz. A fiatalember ajka gúnyos mosolyra hú­zódott, — Azt akarod ezzel mondani, hogy me­gint tudnál valamit mesélni, ha meghall­gatnálak? — Úgy van. Csend támadt. VaLaeannnyien mélyebbre csúsztak a foteljükbe és várakozóan tekin­tettek az öreg piktorra. Az darab ideig még a levegőt nézte maga előtt, akkor halkan sóhajtott. Abban az időben Kínát és japánt jj jártam — kezdte. — A harmadik eve csa- I varogtam már ezekben a roppant birodal- I makban, amikor elhatároztam, hogy haza­felé fordítom szekerem rudját. Sanghajban akartam hajóra szállni, de a véletlen össze­hozott egy angol hajóskapitánnyal,, akit már régebbről ismertem. Kitörő örömmel üdvözölt, amikor találkoztunk. — Mit keres kit Sanghajban? — szegezte rögtön mellemnek a kérdést. — Meguntam a csavargást. Megyek haza. — Komolyan beszél? — A lehető legkomolyabban. Szó nélkül karonfogott és cipelt magá­val. Az első utcasarkon kocsiba ültünk és akkor tőle szokatlan izgalommal és heves­séggel beszélni kezdett. Elmondta, hogy nemrégiben nősült, két hónap múlva lejár azzal a vállalatba! a szerződése, amelynek a tragacsain, hét éven át az indiai óceánon árut fuvarozott és az a szándéka, hogy meg­takarított pénzecskéjével maga is visszatér szülőföldjére, birtokot vásárol és mint gaz­dálkodó piheni ki viharos élete fáradalmait. Közölte, hogy feleségét előre akarja küldeni és arra kért, hogy a tengeri utón legyek mellette. Készséggel vállaltam a kisérő sze­repét. Lakásán este nagy társaság gyűlt egybe és bemutatta a feleségét is. Amikor az asszonyt megpillantottam, rögtön megértet­tem a barátomat. Sok szép, sok rendkiviili, sok rejtelmes asszonyt láttam már életem­ben, de olyannal, mint amilyen ®z « fiatal teremtés volt, még soha nein találkoztam. Európai nő volt, angol, de * vére vals me­lyik őse után keveredhetett mert bőrének a tompasága alatt, dióbarna űzetne mélyén, járása vontatott puhasága mögött érezni vél­tem azt a mély és hódi tó forráságat, amely egyedül keleti nő közelében borítja el orvul az embert. Szép volt, kérlelhetetlenül és bé­nítóan *zép. Hullámos fekete haja, zilált rendetlenségben omlott le kétoldalt :i ha­lántékára és ennek a lobogó, fekete najnak az árnyékából két1 hideg és mégis örvénylő­én mély acél-szürke szem világított. Arca mintha kissé fáradtnak tetszett volna, en­nek ellenére üde és hamvas volt, ajka bá­gyadt, csaknem fájdalmas tűzben lángolt. Termete végsőkig finomult törékenységé­ben is telten és dúsan pompázott, akár egy saját illatától és édességétől roskadozó vi­rág, amely éjjel nyiik és csak derült éjsza­kákon tárja ki kelyhét a holdfénynek. Nem bűvölt meg, de megnéztem és tudomásul vettem, hogy a barátom szörnyű dolgot kért tőlem. Elérkezett az indulás napja, ha­jóra szálltunk. Az asszony mindaddig kö­zömbösen viselkedett. Mozdulatain és sza­vain fáradtság iomposodoft, mintha a lelke nem itt járt volna és valami különös távoli bu nyomán rótta volna a láthatatlan mesz- szeséget. Abban a pillanatban, hogy a hajó felszedte horgonyait, mintha kicserélték vol­na. Szilaj vidámság ragadta el. A szemembe nézett, elmosolyodott és igy szólt: :— Ettől a perctől kezdve pedig nem ki­merjük egymást. Csodálkozva tekintettem rá. — Hogyan érti ezt? Pillanatig „sem gon­doltam ami, hogy kedvt«iús&ib<®a é* a sza­badságába» korlátozzam. Feiőtlesa cehet «rak akar. —- Még fejeziera be, de acrw e*­gedíe. hogy to4yuc»s*ru. — Ne értsen félre, nem feszélyez a jelen­léte — szók. — De jobbos érzem magamat egyedül. Némán bólintottam. Sok' svndeaié’éc ö«szegondokam magamban, de nem .ártot­tam érdemesnek, hogy kutassam az okát, mi indította az asszonyt füzes* kivánságí- nak a kifejezésére. Természetesnek találtára, hogy a hajón nyomban a legvadabb flörtbe kezdett. Vak­merőségében sokszor odáig meat, hogy szi­vem mélyéből sajnáltam « barátomat és őszintén szégyenkeztem helyette. De este. amikor feltetszetíek a csillagok, a kivilágí­tott hajó úgy úszott a tengeren, akár egv belülről égő rózsabokor. minden alkalom - mai odatelepedett hozzám és kényszerítőit, hogy magamról beszéljek. Hajnalig kint ül­tünk a fedélzeten, néztük a csodálatos éj­szakig elmerültünk s, régtetea tenger titok­zatos és megejtő varázsában és nem vettem j észre, hogy amikor x múltomról, sikereim­ről, kudarcaionról, örömemről és gvötre - mes válságaimról beizélek, már a saját han­gomat hallgatom és mindannak, amk mon­dok ) az ő közelsége «d szárnyat. Képzele­tem felszállt cí leikém megnyílt. Áradt bensőmből * hév. amellyel át akartam ivein! a mbidenséget, ki akartain tárni .i karjaimat, hogy magamhoz öleljem ,t ten­gert cs az eget és aíászáHjy k jbbi a gvö nyörbe, ainetly meddle,\őit és elv ear it ev szerre. Az- ötödik éjjel ii}ggfo3A*uai « kesét. Lrez-

Next

/
Thumbnails
Contents