Ellenzék, 1936. január (57. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-12 / 9. szám

1936 fattatár J2. ELLENZÉK RSS8B$aa#EE®8E v*tn&w% LA VIN Irin: SIMON TIBOR. A feüduv tois'. A»*. SÖfc flßC VSTi «afe levá esifii: i oh íwfar Octesn ÍSBliv 38Íy’ üt». »V •JSi sA 33 m mór, X stuH reies esesd >Ä sini-/ M «fene tfl»-. nem mai,. hj H J « te Mlíi ho Y <Í«T ft. OKí.7 Bl/ he: <±7 Ili >n.\ »Li £.-■ :oi 13 A „LxTkú»“ szóval egy fogorvosi váró­szobában ismerkedtem meg. Mindaddig fo­galmain Siam vak arról, hogy eszik, vagy isszák, vagy esetileg a kalap meÜettji viselik disz gyanánt, — a fogorvosi várószobá­ban aztán megtudtam, hogy Lavinia női név és a Lavinia-troszt hatalmas vegyészeti cég, -mely idői szerek és arckrémek gyártá­sával íogjtelkozlk címe: Berlin, XII., Karl- s tra^wc 73. Mindezt pedig egy nemet magia- zin hirdetéséből olvastam ki, unaknamixîn., tehát somom ccfzaoos, vagy megfontolt ei- hatáaxxzásssd. Akkor ugyanis még nem tud­tam, hogy egy ilyen gyanútlan fogászati várakozás későbbi életemre oly döntő befo­lyást fog gyakorolni, megbillenti es feldúlja lelki egyensúlyomat, és érzelmi világomat. Vegyük azonban sarjában az eseménye­ket. Az cmlitctt hirdetés, mely érdeklődése­met később annyira felkeltette, hogy női portrét ábrázolt, a következő mottóval: ,,ön is leh-et öllyan szép, mint Lavinia Hurst, ha kizárólag Lavinia szappannal mo- sakszik és esténként Lavinia arckrémét használ.“ Röviden: megszerettem, beleszerettem La­vinia Hurstbe. Mindeddig nem hittem abban, hogy az ember első látásra valakibe beleszerethes­sen, pláne kép utón, különösen olyan kép után, amely alá nem az van írva, hogy: „ismeretlenül is szívélyesen üdvözli Lavinia Harst“, hanem az: „miért nem használ ön is Lavinia arckrémet és pudert?!“ Mondom, mindezen gátló és szinte komi­kusán hangzó dolgok ellenére, ott a fogor­vosi várószoba unalmában, pillanatok alatt rabja lettem Lavinia Hűmnek. Az igazat megvallva, az arc, mely az ol­vasó felé tekintett, csodálatosan szép voit. Mélytüzű, nagy, fekete szemei, melyek mes­teri ivelésti szemöldökkeretbe voltak foglal­va, kétségkívül igv, a nyomtatáson keresz­tül is, hipnotikus erővel bírtak. Vékony, finom vonaiki orra, tökéletesen plasztikus, kissé érzéki ajakai, melyek alól kivillogtak a vakító-ragyogó fogak, mind megannyi igazgyöngy, — a szemlélőt szinte extázisba hozták. Arcbőre (lásd Lavinia-krém haszná-- lati utasítását) áttetsző volt, mint a legfino­mabb kristály-tejüveg. És a hullámos, féke­ié haja... (iáad Lavinia hajnövesztő haszná­éin utasítás), az összvonakk káprázatos harmóniája, tekintetének mélységes és a szenvedélyeket felkorbácsoló tüze, ott, a vá- : koz ás unialmában, belevésődöftif minden hiegszálamiha és csak néztem, bámultam ezt , mennyei, odaadó tisztaságot, akit úgy hív­tak, hogy: Lavinia Hurst. A képeslapot zsebregyűriem és alig vár­va, hogy megszabadulhassak: a fúrógép ide­re si-fő recsegésétől, rohantam az első fény­képészhez és hatálknas nagyított fényképet készítettem Lavinia Hurstről. A fénykép pompásan sikerült, gyönyörű blondel-rámába tettem és nappali szobám legszebb falára akasztottam, szembe az író­asztalommal. Azonnal munkához láttam. Ajánlott leve­let írtam a Lávánia-gyárhoz (Berlin, XÍL, Karlstrasse 73.), melyben kihangsúlyoztam azt, hogy egész családom kizárólag Lavi- nia-készítményeket használ és mint e ké- .••zitmények hűséges barátja és harcosa, in­formációt kértem Lavinia Hurstról, Nem­zetközi bélyeget csatoltam a levélhez és tü­relmetlenül vártam. Két hét múlva megjött a kimerítő válasz. Nagyon örvendenek, hogy a Lavinia-cikskek oly közkedveltek a családom tagjai közölt es tisztelettel csatolják az újabb gyártmá­nyok ismertetőjét, jelezve, hogy egy minta- küíldeményt elmemre útnak indítottak ' a legújabb Lavinia-szájviz és körömlakkok­ból, kérve szives további pártfogásomat. Ami a reklámon ábrázolt női portrét illeti, forduljak az európai központhoz Londonba (Lavinia Limited, London, 129—3, Welling­ton-square) a propagjandaosztályhoz, tekint­ve, hogy a reklámanyagokat onnan osztják szét az országos központoknak és ilyen fór- mén a kért felvilágosítás is csak London ut - ján .szerezhető be. Sebtiben Írtam tehát a londoni központ­nak egy franeianyelvü levelet —■ angolul nem tudok ;—, amelyben most már drámai .színekkel ecseteltem érdemeiméi a La.vin.ia- aruk fogyasztása terén, valamint munkássá­gomat, amelyet a Lavinia-clkkek propagálá­sa érdekében kifejtek, — kérem, tehát, cse­kély ellen szolgáltatáskép jxrn tudatni velem Lavinia Hurst címét, postafordulattal. Egy hónap múlva díszes levélpapíron megjött a válasz Londonból. Valami Kmc- kens nevű közpoonti igazgató, saját levél pa­pírján, meleg, szinte megható stílusban érte­sít, miszerint a berlini alközpont egyidejű éntesátése folytán már, mint a Lavma-a- üzomek lelkes munkatársát üdvözöl és bol­dog hogy ezt, mnt az európai érdekelásagiek főisnspekeora tudtomra adhatja. Az angol nagyipar nevében őszinte köszönetét és nagyrabecsülését fejezi ki. Utóirat: A kérde­zett Lavinia Hurst ügyében forduljak a newyorki főüzeniokhcz (Lavuua-nrust N. Y. Lincoln Street 23 j—92), tekintve, hogy a propogandaoszfály egy év óta, mint a new­yorki világközpontf alosztálya működik es propaganda-ügyekben csak Newyork adhat választ. Nem volt mit tennem, kétségbeesésemben dörgedelmes levelet írtam Newyorkba. — írtam arról az emberfeletti mun­káról, amit a Lavmia-tröszt érdeké­ben a kelet európai piacon kifejtek. Írtam a Baeder-cikkck gyilkos kom kurrenc iájáról, különösen a fogpép árukban, valamint a csempészett illatszerek ártalmas hatásáról, az illatszerpiacot illetőleg. Megírtam, hogy a keleteurópai érdekeltségeim anyagi bázisa kizárólag Lavinia-árukba tan fektetve, sőt, hajóimon az -afrikai vállalata un részere is csak Lavinia-cikkeket száll hók és fogok szállítani annál is inkább, mivelhogy egy hajórakomány La vin ia-lliajnöveszítő elhelye­zésére van kilátásom a közeljövőben Albá­nia részére. Kérem tehát az isten szerelmére, írják meg Lavinia Hurst címét, de lehetőleg kábel utján. Türelmetlenül vártam tehát Newyork vá­laszát, tekintve hogy Lavinia Hurst képe valósággal elbűvölt, — beteggé tett, irtó­zatosan szerelmes voltam és elhatároztam, ahogy megtudom a címét, felkeresem és el­veszem feleségül. Borzalmasan hosszú öt hét alatt — repü­lő pasta utján — kezemben volt a newyorki válasz. íme a levél: „Mélyen tisztelt Elnök Ur, londoni fiók­központunk rendkívül meleghangú beaján- lása folytán üdvözöljük önt eminens fo­gyasztóink táborában. Értesültünk az ön és vállalatai által kifejtett eredményes mun­kálkodásáról, melyért a Lavinía-Trust di­rektóriuma nevében, fogadja szívből jövő k öszönetemet. A hajórakomány hajnövesztőre vonatko­zólag tiszteletiéi értesítjük, hogy amennyi­ben Elnök Un, nagybecsű rendelését hoz­zánk átírni méltóztalik, úgy ez esetben újabb tízezer munkást állítanánk sorom­póba, hogy kívánságának prompt eleget te­hessünk. .Megjegyezzük, hogy ezen nemes cselekedete, mely ha kis mértekben is, a munkanélküliség átmeneti csökkentéséhez járulna hozzá, maga után fogja vonni az egész Unió tiszteletét és csodálatát, mellyel az európai nagytőke eme kiváló képviselőjé­nek adózna. Ami a kérdezett hölgy címét illeti, úgy tadjuk, hogy miss Lavinia Hurst egy nápo­lyi olasz hercegnővei azonos, akinek igazi neve Elisa Loggi. Erre nézve különben uta­sítottuk a milánói irodánkat a pontos in­formációk megadása végett.“ Heves szívdobogást kaptam. Tehát nem Lavinia Hurst, hanem Elisa Loggi, nápolyi -her-ceg-nő! Már magam előtt láttam a haragos, öreg herceget, amint kitagadja a kis Eilizt, aki sürgősen belém szeretett. Ugyanis, ahogy megérkezik a milánói értesítés, azonnal fel­utazom Nápolyba és meghódítom, — ha kell: elcsábítom, — ha keli: elrabolom és feleségül veszem, hazahozom Elisa Loggi!. Megjött — istenem —, megjött a milá­nói levél. „Mély tisztelettel“ közük, hogy Elba Loggi nem azonos bizonyos Lavinia Hursttel, annál inkább nem, miután Őfen­sége hirdetések illusztrációi között nem sze­repelt. Egyel lén alkalommal' az „llíusztra- tione“ című lap intervjuf közölt a herceg­nővel kapcsolatosan, aki kijelentette — na­gyon helyesen —, hogy kizárólag Lavinia- krém nek köszönheti szépségét. A. truszt óriási anyagi áldozatok árán hozzájutott egy fényképhez, melyet az „Illustratjone“ kö­zölt is. Hogy kérésemnek mégis eléget te­hessen, sikerült beszerezni a kért informá­ciót, ugyanis Lavinia Hurst címe könnyen megtudható az alexandriai departament iro­dája utján, szíveskedjek odafordulni. A falon függő Lavinia Hurst hipnózisa alatt azonnal felhivtbm telefonon Alexan­driai. Hivatkoztam a londoni és newyorki összeköttetéseimre. Sírtam, őrjöngtem: ’’bizonyos vágyók: BENNE, HOGY NYERNI FOGOK!1' ezt mondogattam maimban állandóan — mondja C.f aki a 2. osztály egyik millióját / nyerte az Állami Sorsjátékon, 193S JA N 0 A R 15.-en lesz a 3. osztály hvzása, február 15.-én pedig a nagy 4. osztályé, az utolsóé. Miért ne tenne ön is, mint G., akit bizalma millio­mossá tett. A sorsjegy megszaba­dította gondjaitól, derűssé tette életét, amely eddig csak bajjal, gonddal volt tele. A Sorsjáték sors­jegye a szerencsét hoz a házába. JÁTSZÓN BIZALOMMAL A SOSUSJÁTÉKON ÉS 1936 .* : ymramrioBfcfc. uaansnaM unü* i«a!Kţişa«nM9PH mmBBK* t A SZERENCSE ÉVE Lg$Z. MOHA ilyen szépen-nyertem...narrt " ' gondolok arra. hogy lemondjak a Sorsjátékról. A szerencsét semmi es senki sem tartóztathatja fel, ha van sorsjegy a zsebemben. Sok játékos-van. de mindegyikre.rákerül a. sor. Tovább fogok játszani, ugyanazzal a bizalom* mai, mint eddig-is". AzÁLLAM! SORSJÁTÉK mondják meg végre, könyörgöm, hol talál­hatom meg Lavinia Hursíöt. Nem ismerik. Soha nem hallottak róla. Semmi, sarum közelebbit nem tudnak mon­dani, végtelenül sajnáljuk. Na megálljaitok csak!... Véres bosszút agyaikam - ki. Kábeleztem Newyorkba: Meg­kaptam a hajnövesztő-rendelést Albánia ré­szére, nem egy, hanem két hajórakományt kérek sürgősen. Tessék alkalmazni húsz­ezer munkást, az áru nagyon sürgős, renge- reg kopasz fej várja a dús hajat, nem tudok várni, azonnali szállítást kérek. Londonból vagon fogpépet kértem, Berlinből 200 mázsa pudert, mindent, mindent ab telepen, ház­hoz szállítva, a kutyarnindenit, különben egv vasat sem fizetek, nem én!... Dühömben fogfájást kaptam és mint seb­zett vad, rohantam a fogorvoshoz. A várószobában aztán felmostak. Ugyanis egy pesti képeslapban, a hires pesti szépsé­gek közöli megpillantottam Lavinia Hurs- töt, „svábhegyi villája ternaszán, aki kizá­rólag Lavinia-párfőmöt használ. Egvedáru- sifás: Cosmos Vegyigyár, Ágoston-utca 9.“ Ekkor ájultam el és azután moslak fel. Másnap este megérkeztem Budapestre, Harmadnap hajnalban már ott voltam a Cosmos irodájában. Bemutattam a külföld­del folytatott levelezésemet. Követeltem, mondják meg azonnal Lavinia Hurst pontos címét. Dadogtak, Hogy igy, meg úgy. Ne értsem félre a dolgokat. A reklám érdekében ugye­bár mindent meg kell ternii. Ez egy kegyes csalás. Piá fráusz. De ha kívánom, tessék, itt a címe: Foito-Artisto, Gomb-utca 8. A fénykép ott készült. Taxiba vágtam magam és mint egy őrült száguldottam a Gomb-utcába. Ha kedves az élete, nyilatkozzék: Hol lakik Lavinia Hursst? — Pompadour Divatház, Majláth-tér 1. Elengedtem a torkát. Szóval divatmágnás, iparhölgy... dadogtam magamban, miközben röpített az autó a Pompadour felé. — Kérem én Lavinia Hurst kisasszonyt keresem, A főnök elmosolyodik és megér­tőén bólint: — ön :i negyedik. — Kikiált az üzletbe: — Mancika, keresi egy ur, jöj­jön csak — és magomra hagy. Én vagyok a negyedik? Mancika?... Mi van itt?... És miért vigyorgott az a gazem­ber, mikor kiejtettem a drága nevét: La­vinia... Most pedig bejött: Lavinia. Egy nagyon egyszerű kis fruska, barna helyett szőkén, magas helyett alacsonyan, fekete helyett zöld szemekkel. Lavinia helyett, mint Manci. Mint egy manei. Hogy a csoda vigye el!... — Kegyed Lavinia Hurst? — kérdem bizonytalan tremolóval. Felnevet: — Igen. Én. vagyok. Ez a művész-nevem. Különben Gerő Manci, ön az igazgató? — I... igen, én vagyok az igazgató! — Énekeljek, vagy táncoljak? Vagy mind a kettőit? Én is tudok úgy, mint az a Bár­sony, tessék elhinni... Vagy talán szavaljak, mert azt is tudok... Eredj az ördögbe — gondoltam dühösen. Laviniia-Manoi énekelt. Szegény, primitiv kis nő. Kacér. Sovány. Elsírapált... A plafont nézem: Lavinia, hol vagy? Álomkirálynőm! Életem! Szivem! Megígértem Mancikának, hagy leszerződ­tetem a jövő szezonra első szubrettnek. Nyakamba ugrott és megcsókolt és én künn letöröltem az arcomról az olcsó rúzst, a La- vinia-tröszt ajándékát. Visszamentem a fényképészhez és az or­ra elé tartottam Lavinia fényképét. Mag-a svindler, csaló, piszok, A fényképész erre: — Uram. én csak művész vagyok. Nem kellenek nekünk úri dámák, egy kis formás, koszos arc is ölég0 csak szabályos vonalai legyenek. Kis ábrándot beleretusálni az arc­ba, finom szerelmet a szemekbe, egy kis bujaságot az ajkakra, amit a férfiak, nők is szeretnek.,, ez hát a művészet, kérem. Tisz­ta, leagyszerüsitetit fotóművészet. Ebben na­gyok vagyunk, mi magyarok. Ennyi az egész. Meg egy jó név, mint ez is — cgv angol telefonkönyvből másoltam ki —, hát­térnek a jó, diszkrét Svábhegy... hát ennvi az egész, uram. Finom, úri reklám. Az én müvem. A feleségem ebből nyaralt nyáron a Balatonon. Hazautaztam. Itthon vaskos boríték fogad és rengeteg távirat. Röviden: Newyork város díszpolgára, választottak, a hajórakom ám útban van és száz, meg száz gratuláció Newvorkból, Londonból. Berlinből és Kamcsatkából.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents