Ellenzék, 1936. január (57. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-26 / 20. szám
í 936 f&uuár 26. ELLENZÉK 7 KÉZCSÓK NOVELLA Irta: MÓRICZ ZSIGMOND gétí — frxittelseâfî ?.9 / •3Í97 áss a9gl _. fßißi t / ' -Mdßblj; tcsbnini flns snaoí fIS7ü ián insoJIß} ^ Jßlßlßif pl iiayţiij 2ßZ — n»7 ß Jit •îtOgvIOrî Oißit A iötiß Xß ri 37ŞI — ■roi/M r{§ß aoßf •iteskifiH »xiifn ßv*ri Jo?ßfriöx2 Xfcig9 Xß ßJE 3nßf i 7Ş9 Í9/Í an ißoi 2 rißf ^ fey aiö xA ßXEd aöj ^B[Í9 §9t ßvißiqod 7 5ß2§ob armßH hnßlißS toáiM b Ilß on — Még van itt egy ügy, a Balláné... Részletfizetés elmulasztás. Legyen szi- ves kartárs, valami megegyezést létesítsen vele.' — Igen. A fiatal ügyvéd átvette az öregtől az aktákat s tele volt ambícióval, üogy mindent a legjobban fog elintézni. Jó lenne ennek a helyére bejutni. Az öregnek ilyen nevetséges apró ügyekkel foglalkozni úgyis derogál. Nem kívánta halálát, de szívesen vette volna ál az ügyeit legalább ezen a területen. — Nagyon csinos asszony, — mondta a vén ember s kezet nyújtott és mosolygott. A fiatal ügyvéd kikisérte a kollégát s az ajtóban meghajlott. — Igyekezni fogok, — mondta. Mikor visszatért az asztalhoz, a Balláné ügye volt legfelül az akták közt. Ránézett. A papü'os szürke volt, tele- irva mindenféle megjegyzéssel, a felszólítások egész erdeje. 64 pengős volt az egész ügy. Két vég vásznat vett Balláné, magántisztviselő neje, a részleteket egy ideig fizette, akkor abbamaradt s már másfél év óta tartozik 55 pengővel s járulékaival Az öreg nyaralni ment s csak ősszel jön haza. Boldogan vette, hogy rengeteg eljárása lesz. Már annyira ki volt koplalva ügyfelekben, hogy direkt boldogság volt, hogy ennyi munkája lesz. Harmadnap a szolga jelentette, hogy: Balláné,.. Hát hadd jöjjön. Mikor felnéz, egy szokatlanul szép nő áll előtte óriási zavarban.-— Kezeit csókolom. Rátky ügyved vagyok, fessék helyet foglalni. — Jaj de jó. — Mi?... — Hogy maga van ill... Remélem, nem lesz olyan szigorú, mint az elődje volt. Dehogy leszek én szigorú egy ilyen szép asszonyhoz. Az asszony elmosolyodott s megnyugodva üli le. — Azzal nem tudom kifizetni az adósságot. Az ügyvéd nevetett. — Majd találunk egy szerény fizetési feltételi módot... Az asszony lehajtotta a fejét: — Az uramnak nincs állása. Mig volt, addig fizettem a vészieteket, de már másfél éve csak az Isten tudja, hogy élünk... Már mindenem a zálogházban van. — Hm, hm, az baj. Ha maga tudná, hogy milyen baj. Az asszonynak igen kellemes hangja volt. Halkan és duruzsolva beszélt. Valami olyan különös zengése volt a hangjának, ahogy lojtottan és muzsikálva szólt: — Nagyon boldog lennék, ha szabadulni tudnék ettől a dologtól, mert ezt én rendeltem. Az uram már akkor is dühös volt. De szükség voit a vászonra, mert a staffirungom éppen szétment és már nem győztem foltozni. Nem tudtam, hogy olyan hamar bekövetkezik a katasztrófa. Rettenetesek ezek a mai viszonyok. Mondhatom, annyi rossz éjszakát okozott már nekem ez az adósság. Ma éjjel sem bírtam aludni egy percet sem, csak forgolódtam az ágyban, de a végrehajtás holnapra ki van tűzve... — .Az árverés. * — Igen. Még árverés nem volt nálunk. Akármilyen nehezen is, de eddig el tudtuk kerülni... Borzasztó, ha arra gondolok, hogy holnap megjelenik a végrehajtó. Az uram rabiátus ember, el sem tudom képzelni, mi lesz velem. — Legalább tíz pengőt fizessen le nagyságos asszony, akkor el tudnám halasztani. — Tiz pengő — s az asszony nieg- törülte szép szemét. — Nézze, én nem tudok hova lenni, de be kell vallani, hogy a föld alól sem bírok tiz pengőt előteremteni. Tiz pengő ma nálunk nagy pénz. Ki se lehet mondani, mennyi... Az ügyvéd nézte a nőt, az izgalmas nyári ruhában. — De nagyságos asszony, maga remekül van öltözve. — Öt pengő halvan voll az egész ruha. — Nein látszik meg rajta. Az asszonyka el mosolyodét!. — Persze, nem a ruha teszi az embert. hanem egy szép asszony a legolcsóbb ruhát is varázslattal tölti meg. Öl pengő hatvan, — ismételte az asszony. Látja, ha most a régi ruhájában jött volna, öt pengőt mindjárt lefizethetett volna s még akkor is megcsinálhattam volna egy kis halasztási. — Az uram is azt mondta: Bestia vagy, csak magadat cicomázod, ahelyett, hogy enni adnál. — No ez egy kicsit önző álláspont. — Ö ilyen. Sohase volt valami kellemes, de most egészen megvadult. Kézimunkával kerestem a pénzt s ahogy hazamentem, nem voll erőm ollenállani, megvettem ezt a ruhát... Nincs inár nekem egyetlen rongyom sem. amiben az emberek szeme elé lehetne állani... Olyan vagyok, mini egy ágrólszagadt... Nézze, ez a ruha, ha az ember három szór felveszi, már dobhatja is el... Hát bizony, ennek a pókháló anyagnak elég, ha egy szép asszony háromszor felveszi és háromszor leveti. Az asszony elpirult. Az ügyvéd nézte a püosság úgy terült el az arcán. ahogy a ha jnal hasad s egyre nagyobb mezőket fest pirosra az égen. Ö maga is megijedt a szava hatásától. Mind a kel ten egy kicsit zavarba jöttek. Ő belehajolt az aktába s gépiesen kezdte újra olvasni a felszólítások dátumait.-— Szülei? — Ah, az apám olyan állapotban van, hogy nekünk kellene segíteni rajta... Senkim sincs... Az egész világ üres... Be vagyok zárva egy lakásba és mint valami. fogoly, csak rettegek a végrehajtótól... Az egész ház le fog nézni, ha holnap felhangzik a dobszó... — Nohát nem megy az dobszóval... Mit gondol nagyságos asszony... Maga falusi? — Igen. Az édesapám tanító volt, most nyugdíjban van. Már ebből is gondolhatja, hogy egy nyugdíjas tanító örül, ha éppen az ennivalója megvan... Én is tanítónő vagyok, de csak a diplomám van meg, sohasem sikerült még csak kisegítő állást kapni sem... Mióta az intézeIből kikerültem, egyetlenegyszer sem sikerült bejutni egv iskolate- ren^je... Azelőtt rengeteg kérvényre költöttünk, nem ment... Most meg az A legfinomabb, legmegbízhatóbb és leg» 'egészségesebb az antiszept ikusan preparál!, szavatoltan 5 évig tartó uram még egy bélyegrevalót sem ad. <> maga seui tudja, mit csináljon. Ha Int zajön, megver: ez az egész felruházás. Rettenetes... Gyermek nincs-'' Még az kellene - - s az asszonv újra elpirul!. Milyen gyönyörűen tud pirulni. — Én is falusi vagyok — mondta az ügyvéd. — Az apám jegyző volt egy kis faluban. Egymásra néztek. A jegyző fia, meg a tanító lánya. Mindjárt barátságos hangulat volt köztük, mintha otthon lennének a kis faluban... Por van, zöld mezők, kis házak... Ök ketten képviselik a kultúrát, a szép tanitókisasszonv. meg a nagyjövőjii ügyvédjelölt... Nevettek. A fiatal ügyvéd hirtelen döntőit. Egy falubelit nem lehet cserbenhagyni. Ugy-e, az csak véletlenség, hogy nem egy faluból valók. Ha ugyanonnan kerültek volna ki, akkor ő most lovagi kötelességének tartaná, hogy a szép... hogy is hijják?... Balláné, de a lánykori neve... — Hogy hijják nagyságos asszonyt? Lánynevén? — Sarudy Sárika. — Hő, de gyönyörű név.-— S nagy szerelem volt? —- Az urammal?... Hát... Az régen volt... Erőszakos volt már akkor is. Állásom is azért nincs, mert mig el tudott tartani, azt mondta, nem kell az asszonynak állás. Az ő önérzete nem birja el, hogy a felesége keressen... Az asszony éljen otthon és végezze a házimunkát... Szabad súrolni, mosni, mosogatni... — Igen. ez a régi családi erkölcs. De maga modern asszony, felvilágosodott asszony. — Mit érek vele. Azzal sem tudom kifizetni a tartozásomat. Az ügyvéd döntött. Fene egye meg. lefizet tiz pengőt s elhalasztja az árverést. — Hát nézze, nagyságos asszony, mit szól hozzá, ha háromhavi haladékot adok? Három hónap nagy idő. Azalatt fordulhat a maga állapota is. Egyszerre nincs tovább Irta: T. THURY ZSUZSA Éppen Huszonnégy fiMér vök az asszony táskájában azt elvitte Péter, amikor reggeli iskolába kudirk. Az asszony falkelt, gyorsan • megmosdott, beiebujt a 'meleg pongyolába és takarita-ni kezdett.. Tizenegy óra volt, mire elkészült. Ideje bevásárolni ebédhez, ma mind a bárom gyermek otthon lesz fél- kettőre. Körülnézett a kamarában. Kifogyott a zsír, a liszt, a cukor, a maradék burgonyából este rakottkrumplit készített. Kissé elszontyolodva látta, hogy kenyér sincs a házban, az utolsót a gyermekek vitték el uzsonnára. Akkor eszébe jutott a huszonnégy fillér, amit elvitt Péter. Különben is, . huszonnégy fillérrel nem ésrne semmit. A kamara üres. Tegnap még volt egy kis zsák tarhonya, krumptólevest főzött tejfölösen és ;• utána tarhonya vök, nagyon izlebt minden- | kinek, észre sem lehetett venni, hogy úgy- j szólván pénz nélkül készítette el az ebédet, i 1 eg-napelőtt a lexikont adták el. Amikor a • nagyfiú félegykor hazajött az iskolából, sietve leszaiasztotta az antikváriushoz a lexikonnal és meghagyta neki, hogy a kapott pénzből hozzon: husst, lisztet, kenyeret. Azelőtt meg az ura hozott néhány pengőt. Még mm dig volt ebéd, hála istennek nem cheztek a gyerekek. Éhezés! Ilyesmi igazán csak a rossz regényekben fordul elő, rendes, polgári háztartásban ismeretlen fogalom, még akkor is, ha néhány hónapig álilásnélkül marad a családfő. Ha megjön az ura, biztosan hoz pénzt, addig kimos a gyerekeknek néhány fkmel’bhizit, harisnyát'. Vizet engedek egy lábasba, meggyujtottu a gázt. Egy órakor ráér bevásárolni menni. Hirtelen-szeletet vesz és rizsét hozzá, félóra alatt elkészül az egésszel, ma legfeljebb valamivel később ebédelnek. A kádban öblítette a ruhát, amikor benyitott az ura a fürdőszobába. Kissé zavartan mosolygott és csak a félszegen kitárt tenyerével mutatta: nincs pénz. Az asszony kicsavarta a ruhát, mosolygott. Nem baj, kiesapám, majd segítünk valahogy a dolgon, ha hazajön Péter elküldjük valamivé! az antikváriushoz. A férfi nem. válaszait és. az asszony könnyedén tovább beszélt. Igazi bohémélet ugye fiam? Persze, ha. megkapod az állást, minden másképpen lesz. Cselédet fogadunk, megint rendesen beosztotton élünk. Hiszen, hála istennek eddig sem éheztünk, valahogy mindig volt, éppen csak a gyermekek miatt jobb lenne, ha pontos időben asztalon lenne az ebéd. Péter érkezett elsőnek. Az édesanyját 2 konyhában találta, ahogy széken állva ruhát akasztott a kötélre. — Mi lesz ebédre? — kérdezte Pcier. Az után a gáztűzhelyre nézett, amelyen nem égett egyetlen láng sem, sehol nyoma sem- a a készülődésnek, nem terjengnek finom és orrHcsaró illatok — Péter mindenttudóan felhúzta a homlokát; áhá! — Menj le fiam az antikváriushoz, adj el valami könyvet és hozzál hatvan deka bor- juszeletet, negyedkiló rizsét, zsint. Péter szó nélkül ment a. könyvszekrényhez. Keresgélt egyideig, azután azt mondta, hogy nincs már semmi a szekrényben. A Mikszáth okát a műikkor is visszaküldték, a nemei regényekért sem adnak még filléreket sem. Az asszony sürgette: vigye csak az egészet, valamit ódnak érte, már félkettő, mikor lesz ebéd, ha még; mindig itt áll. Péter elindult; a Mikszádiókkal, az ajtóban összeütközött két kisebb testvérével. Azok is azt mondták: áhá ás nevettek Péteren, ahogy száguldott a könyvekkel. Az asszony a kádat súrolta ki mosás után, amikor a gyerek visszaérkezett a könyvekkel. Bejárta az egész Muzeum-körutat, sehol sem adtak még tiz fillért sem a könyvekért. Az asszony gyorsan határozott. Valamit le kell vinni a zálogházba- Körülnézett a kii- íosztott lakásban, a csupasz falakon, az üres vitrinen, lebarnult ujjaira pillantott, ahol j fehéren világított a karikagyűrű helye. Le kell küldeni apa téli kabátját, majd kiváltják, ha meglesz az állás. Péter szaladt a téli- kabáttal és lihegett, amikor visszaérkezett. — I>tt nem vesznek be ruhaneműt. A2t mondják, vigyem a Szív-utcába, vagy a Thö- köly-utna. Ha adsz viüamospénzt, elszaladok a Szív-utcába. Villamos-pénz nincs. Gyalog oda-vissza jó másfél óra. Az asszony tanácstalanul állt, ! egy pillanatig csend volt a szobában. Akkor a középső fiú azt mondta, nem marod más hátra, aprítsák fel galuskának a télikabátot. Ezen mindnyájan, nevettek. Az asszony 'leült a díványra- az ura melle és megfogta a hallgató ember kezét. A legkisebb fiú közéjük furakodott és vidáman ugrált közöttük. Micsoda muri, mondta, ma nem ebédelnek. Péter fölényesen kijelentette, hogy a szellemi táplálék fontosabb, mint a testi, mire viharos 'kacagás- közben tanácsolta öccse, hogy egye meg a Mikszáthokac. Az asszony is beleszólt a beszélgetésbe. Ehrtondla, hogy van egy regény, amelyben az elnézésről van szó. Az illető író sokszor még fakérget is evett, azt írja meg regényében. A -gyerekeket nagyon érdekelte a történél, részleteket akartak hallani a regényből. Apa is olvasta a könyvet? igen, apa is olvasta, nagyon jó I könyv. És még mit evett az író? Hál még J hulladékot is felszedett az utcáról, meg -mi éppen akadt. Ez nagyon tetszett a gyermekeknek, a kisfiú a díványon ugrál, hirtelen leugrott a földre, arcát a padlóhoz tapasz - lőtt*. Hám, hám — mondta és úgy tett, mintha megrágná a parkettet. Az asszony nevetett, a férfi is elmosolyodott. Péter azután könyvet vett a kezébe és olvasni kezdett, a középső fiú ásított és lassanként elcsendesedett mindenki. A férfi a vekker- órára nézett: íélittógy. Hirtelen felállt, átment a másik szobába, újra visszajött, tanácstalanul végignézett az asszonyon és a három fiun, megint kiment, azután már abba -sem hagyta a járkálási. Az asszonv nyugtaidull követte pillantásává 1. A kisfiú feltápászkodot-t a földről, leült a díványra I és egyszerre érezhetővé vált a csend. A szobára szürke félhomály borult, kint sötétedett és a vekker hirtelen, élesen csengeni kezdett. Péter letette a könyvet és halkan mondta: — Nekem most el kelj mennem. Félötkor önképzőköröm van. Még várt, nem tudta mihez kezdjen. Az asszony riadtan nézett a fiúra. Igen, az önképzőkör. De nem mehet el éhesen! Egyik gyerekről a másikra nézeti. Négy óra. Mii lehetne tenni, hová fusson? Péternek önképzőköre van. Egyszerre halkan felnvögött a kisfiú a díványon: — Anyuka, éhes vagyok. A férfi nyugtalan járása megtorpant. Az asszony a csendet hallgatta, lélektelenü-1 és mozdulatlanul. Azután döngve csapódott az előszoboajtó a férfi- után és a kisfiú kerekesen elsírta magát. Az asszony hirtelen felállt, összekulcsolta kert kezét, rémülten belebámult a levegőbe és lihegve súgta: — Szent isten... Szentséges istenem!...
