Ellenzék, 1936. január (57. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-26 / 20. szám
BLLBNZßK 19 3 6 i m na ár 2 6. 6 v*u, — a tils'- ín füsrcrkcrtwkedóknelt, akik. irm akmtik elkendőzni a zsidó fs szlovák s’irrpozisr. F./ az operett, amely legelső u\hii.\élmenycim közül \aló, .számomra sok indent tnegvdágositow egy előliem járó lem/rdék. érzéseiből, 111kos, be nem vallott ondokrtuiból, elfelejtett tendenciákból. Az- v>ia hűvös cirsaddomelniéleű és forró poli- j likai iskolákon estem keresztül, a világnak j /eket a kényes kérdéseit más szemmel né- i ein, hanem .ízért hazudnék, ha tagadnám, . hogy a Lehár-muzsik át nu sem felejtettem j el s hogv ez a gyermekkori kíváncsiság hajtott, amikor néhány hét előtt hirtelen vonatra kaptam és elszaladtam Zólyomba, megnézni az egykori operett valóságos színterét, — ha mindjárt dráma, sőt társadalocn- tudományi tank ölt emény is lett belőle az- i óta, hogy e sorok írója megszűnt operett- publikum lenni. Az őszi utazás kiválóan alkalmas az ilyen •.miltbameneküléshez, a köd fátyollal mögött minden megnyúlik, bizonytalanná és határ- .ilanná válik, élesebben jön ki a táj festői- 'ége, a hegyek megnőnek, a színek pasztell* sterüek és valószín üricnek — a játék varázsa lebeg, úszik a magányos szemlélő körül. Úgy állok a vonatablakban, mint ahogy n diákállón szorongtam egykor s egyelőre meii gyönyörűséggel szemlélem a ku! sszákat. \ zólyomi állomás zűrzavara ébreszt föl az álmodozásból és taszít ki a valóságba, — utazásaim befelé és vissza saját időmbe, hogy egy pillanatra Prosutot idézzem — ezzel megszakadnak, utazom tovább a jelenbe és a külvilágba... * A zólyomi pályaudvar mozgalmas, zsu- j roit és lármás, innen fut szét egy sereg helyiérdekű vasút. Az állomás már mutatót ad a vidék néprajzából: parasztok, utazók, tipikusan prágai hivatalnokok, néhány nagy- ' hangú, úgynevezett helyi potentát, fejken- j dős asszonyok, kisasszonynak öltözött falusi j leányok. A málha: bugyrok, zsákok, az ula- j zó kollekciós kofferei, vulkánkofferek, — 1 egyetlen bőröndöt sem 'láttam. Találomra in- 1 dúlok sétálni a városba; földszintes házak mindenfelé, csak néhány tip Juisau 1918 í utáni házbiokkoc iátok, abban az üres tel- ; kekkel magszaggatott elóvárosszerü részben, j amely bevezet a városba. Zólyom tipikus ' panasz!város — vagy ha úgy tetszik: mező- j város, széles utcákkal, irdatlan terekkel. Két j impozáns templom emelkedik a v.iros köze- f pén, hatalmas térségtől övezve. Népgyulésre, politikai népmozgalmiakra alkalmas mii 5 ez — ha nem is juttatná eszembe a városháza oldalába vágott márványtáibla Sturt, emlékeimbe felötlik a zólyomi piactér, ahonnan elindult egykor a szlovák fölkelés) Kossuth ellen. Ez tehát a világ, ahol az úgynevezett nagy szláv mozgalmak bölcsője ringott. Ez az alföldi magyar városokhoz any- nylra hasonló mezőváros, szlovák paratszt- nietropolis, amelynek elcsöndesedeti terein vakimkor történelmet csináltak. A nagy •Ínségnek csak egyik csücskében van most | némi élet, úgy látszik, a napi piac tanyázik ? itt, sátrak atett zöldséget, baromfit, tojást árulnak. A járda szélén néhány halinás földműves iMdogát és csöndesen, jó ndulatuan nézdegél a világba, azzal az egykedvűséggel és nyugalommal, ahogyan a világ minden táján szemlélődnek a parasztok ,,nemzetiségre és vilá^szemléletre vufó tekinret nélkül“. Ez megnyugtait. * Hlnézegetem a boUkirakuuoluit: iraodeaütx az a tipikus gyarmati áru, amit Szlovenszkó falvaikul és kisvárosaiban lát az ember. Nincsenek specializált üzletek, .legalább in kevés, a legtöbb boltban minden kapható, patkószegtől rádióig. Már 180 koronáért lehet városias kabátot kapni. A falusi és városi ifju.ság ezt a konfeke ós „gavallér“ ruhát viseli. Külső jellegzetességei aztán beolvadnak ebbe a konfekció* stílusba. Ebben kap kínosan uniformizált jelleget ez a világ s Európának minden szegényebb zuga, ahová a gyáripar a maga olcsó portéka.val befészkelt és uj stílust adott az életnek. Ez nemcsak Szlovenszkóra vonatkozik, Nisben pontosan ez a kép tárult elém: a délszerb paraszt festői, keleties népviselete mellett mindenütt ott látható ez a stilus. Az olcsó szövet és gyáricipő elrejti, lefokozza a nép testi sajátságát, szegénnyé teszi még az olyan előkelő fajtát is, mint például a dăinuit paraszt. (Soha nem felejtem cl, hogy Span tóban láttam vasárnap kiöltözötten egy tengerparti zöldség árust, aki hétközben fertői rongyaiban megejtően elegáns és hóditó volt. Ebben a kosztümben olyan szegény proletárrá süllyedt, hogy aiig ismertem rá, — kiesett saját költői v.lágából és bekerült az indusztrializmus kíméletlenül tárgyilagos világába, amelyben kinosan alacsony sarzsi jutott neki.) A zolyómi vár magányosan és talán mondanom sem kell, korszerűtlenül emelkedik az egyik dombon, architektúrái szépségei igazán egyedülállóak. Kevés ilyen .szép vár van Szlovenszkón, — igaz, hogy nincsenek harcias hagyományai, nem volt amolyan feudális fellegvár, úri kastély inkább, — ha jól emlékszem, a XIV. századból való s inkább volt vadászkastély', mint hadi erődítmény. Sok fényes lakomát, nagy' dőzsöléseket láttak c falak, amelyekről most hámLk a vakolat, épületállványok már több, mint riz éve 'támaszkodnak oldalához: „renoválni“ akarják a vár külső falait s csipkés homlokzatát. Bent, a hajdani kéjlaknak szánt palotában, most szükséglakások vannak. Az udvaron ócska szőnyeget porolnak s az egyik lakó kiíeszitett kötélen tarka ágyneműi szárcsát. Valamikor Nagy Lajos király kcdvcnc kastélya volt, hires vadásziakon)áit cs mulatságait rendezte itt a nagy latin király» később pcd'o Mátyás király kereste fel gyakran a várat, — majd nevezetes főispánok lakhelyrévé vált, mig végül idő s váátozó korszellem szükséglakássá változtatta üreged, foki pedig történelmi kulisszák... A nemzeti ébredés korszaka e vár tövében élő népeket a szláv gondolat mögé sorakoztatta fel. A liberális Magyarországon ez a vidék vah a szláv mozgnmak forr- pontja, — ez volt már a romanticizmus idején s ezért is kapott a mozgalom kissé túlzottan heroikus, regényes jelleget. A zólyomi pánszláv mozgalomnak éröven nemzeti ize volt s egészen természetes, hogy ennek a mezővárosnak .szlovák kispolgáriig;, ón- kéntedenül Is demokratikus szellemmel itatta át mozgalmát. A liberális éra alatt, tehát az államfordulatot megelőző évtizedekben, ami kor u nemzetiségi mozgalmak leltározott politikai alakot öltöttek, ez a zólyomi nagy- szláv mozgalom állott talán legközelebb azokhoz a politikai ós szociológiai nlgondo 1 ásókhoz, amelyeknek Mo&aryk volt hiiv.11- lója. A zólyomi szláv polgárság demokratikus hangokat hallatott, mert ebben is ki akarta hangsulyozni idegenkedését a megyei zseniéi úri szellemisége ellen. (Érdekes lenne egyszer megírni, hogyan vált az úgynevezett mezeipolgár rendje c/.en a vidéken a demokráciának és egyben a szláv nacionalizmusnak forradalmi követelőjévé? A dolgok természetébe mélyen bevilágító témához kétz miliőnek, háttérnek kínálkozik Zólyom — tegnapi alakjában.) I ies zfl er c ebán y a férórai autóulra fekszik I Zólyomtól, — igazán festői környezetben, i A legszebb városa talán egész Szlovenszkó- i nak, amolyan Történelmi előkelőség árad J falairól, amelyekhez nem a vér és harc, ha- ! nem a pénz és jómód emléké tapadnak. ■ Besztercebányát német polgárok alapították, de már ;./ első nemzeti megmozdulás, mely ezen a vidéken végigremegett, megnyirbálta a német polgárok kiváltságait és a vidékről betelepítette a magyarokat és szlovákokat. 1 Besztercebánya híres várában van ma a mu- i zeum: a kevés harciszerszám, ami a harmadik emeleten van felhalmozva, a hajdani városi rendőrség felszerelése, egyébként azonban szelíd gazdagság és pompa emlékei sorakoznak a termekben. Tipikusan kapirn- 1 lista város volt a középkorban s később is j mindig a vagyoni és hivatali kiváltságosok 1 kényeztetett hajléka, — a Fuggerek hires rézkarcéi! jé nek egyik székhelye volt hajdan s Tburzó György, aki amolyan helyi vezérigazgatója volt a nagy Fuggcr-érdekelr- -.égnek, erősen rányomta bélyegét a városra. ; Tipikus úri város, amilyen ezen a vidéken 1 csak kevés akad, — ha jól meggondolom, 1 egy sem. A magyar liberális korszak a’att, amikor Tisza Kálmán megyei fellegvárakba mentette a pusztuló zsentrit, Besztercebá- j nyu eredendő gazdagsága és előkelősége üjabb hangsúlyt, újabb nyomatéken kapott. ! A megye.' ur..k székhelye lett s“a megyei ' bürokrácia előkelőségei ertetiek hozzál, boga' a hajdani német város túlságosan polgáris jellegét uj szinekkel ékesítsék. Parkja, v 11a- sorai. középületei, amelyek ebből a korszakból maradtak itt, fényesen hirdetik azt a kiváltságos rangot, amit a város ki tudott vívni magának. A szomszédos Zólyom föld- I szintes szegénységében érthető irigységgai I szemlélte ezt az arisztokratikussá emelkedett I rokont s az államfordulat után úgy látszott, : hogy megfordult a kocka és Zólyomba köl- î tözik át minden fölény és anyagi erőforrás, j Történlek is kísérletek, az életnek azonban 1 vannak titkai, amelyeket nem lehet1 ellesni ^ — s igy esett, hogy Zólyomból a polgárság AvjJtruutXeÁ eiinv/ : átsz várgott Besztercebányára s ahonna/i az úgynevezett magyar megyei zsenink kivonultak, oda mindenüvé betelepedett valaki a régi zólyomiak közül s először még dacosan, ké>őbb azonban egyre meghittebb otthonossággal öltötte magára a régi életformákat s ! változott á‘ szlovák dzsentrivé. Beszterce; bánya ma a .szlovák dzsentrizmus főfészke, , - annyira, hogy azok a cseh hivatalnokok, k k valóban demokratikus környezetből jöttek ide s kiiorrott polgári életformákat hoztak magukkal, áthasonuLnak, átveszik ennek j a világnak sajátságos é etstdusál , szemmei- i láthatóan nagyon jói érzik magukat benne. ; Besztercebánya tovább épül, az „uj tárgyias- I ság‘‘ szellemében ugyan, de azért folyik to- j vább a nagyvonalú építkezés, uj .stílussal, de I a régi úri tendenc.ák kihangsulyozásávai ! épüinck uj paloták a régiek mellé. Az esté- j ben reflektorok hintenek ezüst fényport a j festői vártemplomra s. két téren is ficánkol ! a színe- szökőkút, a Garampar* pedig való- i •ságos miniatűr mása . hire- budapesti Du- I na-korzónak. Úri életformák, zárkózott elő- ; kelőség, Besztercebányának mtriás ez a tí- nye^e. S az uj nemzedék? Nem tudom, mit hoz magával, c-ai-v annyit láttáim, hogy a környék falvaiban a hajnali vonattal munkás- és dí- ákgyermekek szegény serege önti el minden nap a városi. Rengeteg olyan kiskorú munka, érkezik a környező falvakból az elegáns városba, aki havonta hatvan-nyolcvan koronát keres, naponta jár be gyalog és é£ei- me: hoz magával. Milyen mentalitást, ml yen szellemiséget, milyen uj társadalmi rendet képvisel ez a legújabb nemzedék, — ki tudna felelni erre? Tovább kellene utaznom műit és jelen össze-visszakanyargó sinpárain a jövőbe, — ehhez pedig már nem vagyok elég fiatal. * BÁRMI LYE'S HANGSZERES JÁTSZIN, kottaszükségletét a: Ellenzék zenemüosztálga utján szerezze he! Olcsó árak! Sagg raktár- készlet! Minden külföldi kiadóval közvetlen összeköttetés! — TaJán tagadja, hogy a vádbei; cselekményt elkövette? — csodálkozik reá szigorú szemmel Balogh bíró ur. — Mán hogy tagadnám, instáiiom, amikor a finánc négy kiló szűz dohányt meg is talált a kemence-sutba... Más az, ha nem találta vóne meg... De igy még csak nem is igadhatom. — Tehát beismeri a nem-kincstári rokl- T árból származó öt kiló dohány tilos birtoklását? — Mit tehetek egyebet? — És mégsem érzi magát bűnösnek? — Azt már nem vállalhatom, könyörgöm — rázza a fejét a vádlott. — Hát mi a védekezése? — firtatja1 a bíró ur. Ballagó Kis Mihály egy:deig zavartan jár- 1 at ja apró szemének riadt tekintetét hol ® tárón, hol meg a dohányjövedék képviseletében megjelent fiatal pénzügyi tisztviselőn, miközben kinflódva forgatja-gyűri tömpe ujjal között a kalapot, de eztán nagyot sóhajtva kezdi el sorjázni védelmeit. — Úgy tessen megérteni, könyörgöm alázatosan, hogy én szentandrási illetőség vó- nék... Azt meg mindenki tudja, hogy Szcril- andráson terem a földkerekség legfájinlasabb plp: dohánya. Oszt én úgy vélekedek, hogy a Teremtő Úristen jutalmazni akart minket, szentandrásiakat, amikor ilyen magot vetett a földünkbe, hát nekünk van a ter- mésihez is jussunk... — Hiszen a trafikban is megvásárolhatják! — veti közbe a bíró ur indulatosan. —De nem azt! — sir fel Ballagó Kis Mihály. — Mert teccik tudni, ahogy a fi- í nánc kezibe kerül az istenadta finom do- t hány... hogy, hogy nem, de egyszeribe meg- . változik. Más lesz a színe, megromlik ®z j ize, elröpül az illattya... Úgy igazi az, kö- J nyörgöm alássan, ahogy az Úristen adja... j Apró .levelű, mint a kisjány tenyere, sârg-, I mint a sáfrányvirág... leszedjük... kiămogat- I juk... csomóba kötjük... a padláson megszá- j ritjuk.,, aztán egész apró kockára vágjuk, 1 mint a leves aiá való tesztét a fehérnép... Akkó, mán olyan a 9zine, mint a szol ke jány hajzata és úgy pereg, mini: az igazgyöngy... Sercegve ég, mint a puskapor, oszt megdagad a parazsa a pibában... A füstje meg olyan, mint a bárányfelhő, nem csip, nem mar, nem köhögtet, minden bu, meg bánat elszán, vele, megifjadik tülle az emb- ber s eszibejut a jányokkd hancurázó. menyecskék körül legyeskedő kora... Hát még az illattya, főtörvénybiró uram! Nem is lehet azt elmondani! A rozmaring, meg rezeda jószaga keveredik benne. Aki szag ujj3, gyönge szédülés fogja el, mint amikor először bukott a menyecske csókos ajkára... Nos, aztán, ami szintén nem utolsó érdeme, olyan gyönyörűen szívódik tíile a 'tajték- pipa, hogy csupa öröm ránézni, figyelni. I Meri nem lesz szutykos tülle a pipanyaka, j akár mennyit is szá az ember beiiile... Úgy ám, nagyságos uram! Ilyen a szentandrási, de... de csak addig, ameddig trafik nem lesz bel ül e... Balogh bíró ur hallgatja, hallgatja, kimered szeme, üreseket nyeldes, kiszikkad az ajka, főleg, hogy éppen, kiégted a dohány a pipájából — s orreimpái idegesen j megremegnek, mintha' csak erezné a finom szentandrási rozmaring-rezeda illatát... Baliagó Kis Mihály félszemével a biró ur felé sunyit s vak volna, ha nem látná, hogy milyen hatást .tettek szavai reá. Üti Is a vasat s mintha csak szórakozottságból tenné, odatéved a keze a nadrágzsebhez, lassan előhúzza a sallangos, tömött kosbor zacskót, széthúzza a korcát s kimarkoí belőle egy pipára való dohányt, de aztán óvatosan, nehogy egy szem is a földre hulljon, kárbavesszen, visszacsorgatja a száraz, aranysárga apró kockákat a zacskóba, miközben oda sandít » biró ur kialudt pipája felé. Meg-megismécli ezt a műveletet, mintha csak játszani akarna a biró ur felajzott vágyaival, mint a macska az egérrel... Balogh báró urnák a szájpadlásához rag*d a nyelve, fakult ajka rángatózik, teste izeg- mozog, feszeleg a széken, aprókat, szászakat köhccsel ® villámló pillantásokat küldöz a dohányjövedék fiatal képviselője felé... Végre nem birja tovább s rekedt hangon széxl oda a pénzügyi tisztviselőnek: — Ugyan, kedves öcsém, tegyen már egy kis szívességet nekem... Most veszem észre, hogy kifogyott a papirom, nem tudom folytatni a jegyzőkönyvezést... lépjen hát át az irodába s kérjen néhány iv papin a részemre... A fiatalember készséggel ugrik fel, hogy eleget tegyen a tiszteletre méltó Óreg ur kívánságának s kilép az ajtón. Ballagó Kis Mihály meg csak erre várt. Odasuttyan a b ró ur asztalához, melyen átnyúlik a hosszuszáru pipa s annak fekete üregébe gyorsan belepergeti markából az apróra vágott szentandrásit, miközben ravasz mosollyal suttogja: — Akasztasson fel, nagyságos biró ur, ha esik egy szót is hazudtam a szentandrási dohányról... Itt â bizonyíték! És már screen is csizmája .talpán a kénes- fejű gyújtó s a következő pillanatban ki- bodorod k a bárányfelhő színű, rezeda illatú füst a Balogh biró ur szájaszögletén. Éppen idejében. Mert ebben a pillanatban visszaérkezik a fiatalember. — Köszönöm, öcsém — fogadja a ixró ur, majd hivatalos hangon folytatja: — Ezt az ügyet nem tudjuk ma befejezni, mert most látom, hogy hiányzik az iratokból a vádlott vagyoni és erkölcsi bizonyítványa... Kénytelen vagyok emiatt elnapolná a tárgyalás!... — Rendben van, biró ur — nyugszik beje a dohány jövedék képviselője. Most Ballagó Kis Mihály felé fordul a bitó trr s szigorú hangon hirdeti ki a végzés!.: — Most elmehet kend! Uj tárgyalás lesz... Majd megkapja az Idézést... — Megértettem... — mondja Bad-gó Kis Mihály s alázatosan hajlongva, kihátráí a szobából. ... Odakint felszállt, a köd s az őszi nap különös verőfénnyel ragyogja be utcákat," •tereket, az egész világot.,. t
