Ellenzék, 1936. január (57. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-19 / 15. szám
ILîTjT1 1936 január 19. ELLENZÉK 5 ■wvmmuM—ş IMUMWWIBMIWMBTai'inifl ■gtretamm—iww»iwi : S ima c§ fémszállal szövött Talíoh! francia velour NI ii mossam! imám idj scigincn ■ II RENNEI PALOTA GALLIA, CLUJ Maaaa—■■—--------------------------------------n! Laliéit! ut selnmck esteli rónákra! Sír. General Neculcea No. 2. KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Zweig István és Alexander Petőfi Xyelvmüuelő bizottságunkon megint elverték egg kissé a j>ort. Megleckéztették, ki is csúfolták. Mindezt pedig azért, mert toliforgatóinkat figyelmeztetni merte tudóstársaságunk egy régebbi határozatára, hogy a családnév, még ha idegen is, nyelvünk hagyománya szerint elül írandó, csak azután következhet a keresztnév. Ezt a szokást akkor is tiszteletben kellene tartamúéit, ha véletlenül csak afféle szeszélye volna nyelvünknek s nem mélyből fakadó ösztöne, melyet tüzetesebben is megokolhatunk. Egy nyelvben az az illendő, amit századok gyakorlata szentelt meg. De a keresztnevek hátravetése, a tetejében fölöttébb bölcs intézkedés is. A családnév tágabb fogalomkört, szélesebb gondolatcsoportot jelent, melyet a keresztnév utóbb élsz ükit, közelebbről is meghatároz. Ha azt írom, vagy mondom, hogy Arany .lómos, akkor az Aranyait közül való .Kínost értem rajta. Az idegenajku előbb a Jánost emlegeti, akiből millió és millió van, csak később mutat rá a családnévre. Ennélfogva a mi jelzési módunk észszerűbb, inkább megfelel az általános, emberi gondolkozásmenetnek. Ezt több idegen állam is elismerte, amikor utóbb Í1EVRAIGIKUS REUMATIKUS FÁJDALMAK dim NEVDALGIftE hivatalosan rendelte el, hogy az adóhivatalokban — az ügykezelés egyszerűsége és áttekinthetősége érdekében — az adózó polgárok családneve elül írandó, utána a kereszt nevük, noha ők a családneveket és keresztneveket egyébként megfordítva írják és ejtik. . Azok, akik vitatkoznak velünk, nem j is régi nyelvszokásunkat kifogásolják. , csak azt, hogy eszükbe idézzük ludós- I társaságunknak az idegen csalod- es ke- j resztnevek szórendjére vonatkozó dön- ] tését, mely igy szól: „Egynéhány idegen ! tulajdonnevet a magyar irodalmi szo- j kás egészen az eredeti formában foga- j dott el: pl. Paolo Veronese, Wolfram \ von Eschenbach stb. De ezt a kivételes szokást nem lehet szabállyá tenni. A külföldi tulajdonneveket tehóit rendesen a magyar szokóis szerint, a keresztnév hátratételével írjuk, még akkor is, ha a keresztnevet, mint nálunk nem divat, nem is fordíthatjuk le: Thiers Adolf, Gladstone Vilmos stb.‘( Nem hiszem, hogy ebben bárki valami vaskalaposságot fedezhetne föl. Ha a mi regényírónk. Jókai Mór, akkor a franciák regényírója Dumas Sándor. Magunk között valamennyien igy is nevezzük őt művészi finnyásságunk minden sérelme nélkül s nem Alexandre Du- masnak. Richard Wagner pedig csak Wagner Rihóird, Oscar Wilde, csak Wilde Oszkár. Ezek a nevek azonban abban a korszakéiban fény feleződtek és mentek át a köztudatba, amikor miiünk a külföldiben csak az értéket tisztelték és nem kapott lábra az a nyegle idegenimádat, mely mindent finomabbnak, nemesebbnek, előkelőbbnek érez, ami idegenhangzásu. Hiúbban ezen a téren teljes a zűrzavar. Nemrég mutattak nekem egy színia pót. amelyen a zeneszerző neve már egészen németül van írva, a keresztnév előrevetésével. a szövegíró neve pedig felemásan, elül a vezetékneve, utóina a keresztneve, de németül. Aki ezt elolvassa, az nem tudja, melyik a keresztnév s melyik a vezetéknév. Megkövetelhetjük, hogy itt hamarosan rendet teremtsenek és sutba dobva a divathóbortot, irodalmi hagyományún kat kövessük. Mivel érvelnek ellenünk■> Némelyek váltig csodálkoznak és hasukat fogják röliögtükben, hogy e szerint Shakes- peare-t, Shakespeare Vilmosnak hívják. Hót ez csakugyan furcsa, harcsa, hogy egy ilyen lángelme, aki egyedülálló fogalommá tette családnevét, egyáltalán keresztnevet is használt, mint valami sajtkereskedő, vagy bőrügynök, akinek szüksége van a közelebbi megkülönböztetésre s egyformán furcsa, akár Vilmosnak nevezzük öt, akár U Mi amuck A mi meghökkenésünk talán onnan származik, hogy sok ~\ Unióst ismertünk, aki derék bolti szolga volt vagy féleszű részeges, de az angolok is sok ilyen William-et ismertek. A keresztnévben mindig van valami bizalmaskodó, komázó. Ezt a használat valósággal ősz- szegy űri, bepiszkítja, mint azokat a kártyáikat, melyekkel csalóid! körben or- ronvcröcskét játszanak. Goethe Farkas János éppoly nevetséges, mint Johann Wolfgang Goethe, ő csak Goethe, amint Shakespeare is csak Shakespeare és nem Vilmos, de nem is William. A vita és a harc voltakép akörül forog, hogy a legutóbb forgalomba került hires neveket magyarosan irjuk-e úgy. ahogy a múltban tettük. Immár beletörődtek abba, ami ellen még néhány évvel ezelőtt kézzel-lábbal kapálózlak, hogy a mentalitás nem több, mint a gondolkodásmód s abba is, hogy Friedrich Schiller már Schiller Frigyes, mert igy szállt ránk a neve, de tiszteletlenségnek. jogtifxrásnak és istenkisértésnek érzik, hogy Stefan Zwcig-ct, ezt a méltán népszerű népszerűsítőt egyszerűen Zweig Istvánnak tiszteljük. Itt a nemzeti önérzet ágaskodik föl. Nem a saját nemzeti önérzetük, hanem a mások nemzeti önérzete. Sehol a világon nem dagadozik annyira a más nemzetek önérzete, mint mi nád unk, különösen akkor, amikor a túloldalon szellemünk és nyelvünk önállósága forog kockán. Állandóan Európa feje fáj nekik. Riadtan kérdezik, hogy mit szól majd a mi megtóxH Î.V A o.. 3CC Távoli csillagok Irta: SÁNDOR IMRE A felső kereskedelmi iskola női tanfolyama. Feszült csend; amelyben a légy zümmögését is meg lehetne hallani, de & légy nem zümmög, mert január van. Viszont a kréta zörgését csakugyan hallani, amellyel Szürke Halál, a tulszigoru igazgató számtani képleteket ir a táblára. Ezenkivül csak két mozgás van a teremben: mind a kettő hangtalan. Az egyik a fel ügyelő ne, az igazgató felesége, kézimunkázik a leghátulsó, szélső padban. A másik: a középső padsorban egy magas- növésű, feketehaju lány hajol a pultra és fehér papírlapra ir. Az igazgatós negyvenöt- éves, gyorsan őszülő szikár ember, — arcán a folytonos katedránüléstől megmerevedett szigorú kifejezés, — az osztály felé fordul' j ^ folytatja magyarázatát. Az első szavaknál pManatra megtorpan, senkise vette észre, csak az igazgat óné kapja föl a fejét, ösztön- vzerüen fogja el a pontot, amelyről a férje .pillantása már továbbsuhant; meglátja a ínyt, aki kél páddá! előtte szelíden, hangtalanul ir. Az asszony csodálkozva néz a férjére: nem dübörög a löld és nem dűl össze a menyezetí Pedig biztos, hogy látta a súlyos 'egyelemsértést, látta, hogy a lány, Mikulánszky Mária levelet ir előadás közben! Az igazgatóné férjét figyeli, aki a terem másik sarkába néz; az asszony föláll, lábujj- hegyen tesz két lépést előre, kinyújtja a kezét és elrántja a papirost a lány elől; már újra a helyén ülj az utolsó padban. Kis mozgolódás, Mikulánszky Mária az asztalra boiul, az igazgató a feleségére néz, aki int neki, hogy semmise történt. ,,Suzanne, ma chérie, Szürke Halál meggyilkolta Arany Nyulat. Hangjából vastag köteleket font és megkötözte, szeméből vékony nyilakat három platinanyilat bocsátott Arany Nyúl pihegő testébe, egyet a szivébe, kettőt a tüdejébe, Arany Nyúl megszűnt pihegni, szive megszűnt dobogni. Arany Nyúl lelke a túlvilágról küldi Cherie-nek ezt az üzenetet: készítendő kettős koporsó, a külső szürke- ezüstből, a belső fekete ébenfából, a belsőbe fektetendő Arany Nyúl, holtleste számtani képletekbe burkolva. Szürke Halál’ összes elő. adásairól grammofonlemezek készítendők., melyek grammof ónnal együtt a holttesthez melléklendők. Azonkívül nagybetűs jegyzetek i írandók Szürke Halál összes előadásairól, hogy Arany Nyu! azokat olvassa, ha este a hallottak alusznak és nem szabad grammofo- nálni. Más verzió szerint Arany Nyúl forró aranyszive megfagyott Szürke Halál jeges közelsegeben. Régi orvosok véleménye szerint nevezett aranysziv szerelem következtében egyszerűen meghasadt. Mindezt a hivatalos boneofás lesz hivatott kideríteni, mely- ( nek megejtéséig egyetlen boldog hiányérzet lebegteti a hu Illa lelkét az árnyékei lúgban, hogy számtanból még nem felelt és egyben i a boldog remény is, hogy a kegyetlen ellenség színe előtt felemelt fővel, glóriával övezett homlokkal és ugyanilyen halálmegvetés- sel szekundázhat.“ Az igazgató az irodájában, az ablkuknál állva olvasta végig a félbemaradt, levelet. A szája és orra megrándult, mig egy pillanatra f elfordult az ablak felé, de már megint me- j rév volt az area, műit a tanítványok előtt, j A felesége mosolyogva nézett rá. — Ilyen hódítás! Nem i.s örülsz? Az igazgató tulkemény, nyers hangja: — Nem lehet tréfálni ilyen dolgokkal. Nagyon kínos helyzet. Nem kellett volna elvenni ezt a levelet. — Ugyan! Te talán tudtad, hogy mi van a levélben? A férfi szája körül' kiélesedet! egy vonás, ahogy lenéző piiiantássall közömbösítette az asszony kihívó mosolyát. — Butaság:! — Mert úgy láttam, le is észrevetted, hogy a kislány levelet ir. Az igazgató megint az ablak felé fordult, de határozottan mondta: — Ilyesmit nem vesz észre az ember. — Tehát mégis sejtetted... A férfi sóhajtott. —- Kedvesem, érteni kell a serdülő gyermekek neveléséhez. Arra mindéképpen jó ez az eset, hogy okulhatsz belőle. A legjobban kell vigyázni a gyermekekre ebben az érzékeny korban. — Ezt mondom én i.s! — Eh! Te rendőri felügyelet alá helvez- néd őkel! I — Én! Hiszen te vagy szigorú hozzájuk! — Igen. Éreztetni kell velük gyakran az élet szigorát, de nem szabad túl köze! férkőzni hozzájuk. Minien brutális mozdulat gyilkol. Ez a levél hamvas és illatos, szelíd, ártatlan humor van benne é.s ezt a humort te kiirtottad egyetlen mozdulattal, ahogy elkaptad a levelet a kislány elől. Ne felejtsd el, hogy ők bűnnek érzik magukban azt, amit mi ártatlanságnak tartunk és bennünket tartanak ártatlanoknak, hitt családi szokásunkhoz a műveli hídfőid és nem tart-e majd bennünket kölnivaló bolondoknak vagy gaz kegyelet- sértőknek. hogy éppúgy a magunk nyelvén szólaltatjuk meg az ö hírességük keresztnevét, mint ők? Thomas Mann — mi tűrés-tagadás -- valóban csal: Mann Tamás. Első pillanatra igy ez a név szokatlan. Hu azonban húsz év óda igy irtuk és nyomtattuk volna, akkor a Mann Tamás éppoly tündöklő pályát fut meg közönségünk elölt, mint 'Thomas Mann. Hogy egy író jogot tarthat I a teljes nevére, mint szerves zenei egészre, az kétségtelen. De miért nem háborodnak föl ellenfeleink legalább a kölcsönösség alapján azon. hogy Petőfi Sándor, aki van olyan érték, mint Steffin Zweig, azonnal Alexander. Alexandre s Alessandro Petőfivé válik, mihelyt elhagyja hatásainkat Egy-egy lélegzet IRTA: SZÉP ERNŐ A legszebb bókot, a legmelegebb ömlen- I gést, a legrajongóbb vallomást a csecsemő j kapja, aki nem felel, aki nem érti, amit hall. * i Ismerek egypár pazar, gazdag dámát, i j legádázabb fogyókúrát űzik. j Mintha magukba szállottak volna, mintha I azt az erkölcsi parancsot követnék, hogy I aki nem dolgozik, ne is egyék. Az ember még az orvosnak se mond igazat. Sose mondd nekem, kérlek, hogy jól nézel ki. Először is germanizmus, nem szeretem. Azután eszembe juttatod az éveimet. Fiatalnak nem mondja senki, hogy: jói nézel ki. Mikor fiatal voltam, mindig csak azt hallottam: de rosszul nézel ki, hallod? Ne lum- polj annyit, te betyár! Gazdag emberek közt végtelen komikusnak érzem, hogy nincs pénzem. Csodálom, hogy a szemem közé nem ka* cagnak. mert mi már megtaláltuk a rendszert a bűnözésre. Pedig az, hogy a kislány éppen 3 szigorú é.s nős tanárjába szeret bele, mutatja, hogy öntudatlanul vágyódik a szigorú : rendszerben való megnyugvás után. j Az asszony — okos cs célravezető szoká- i Sa szerint — sietett elfogadni a férfi fölé- ; nyét és igyekvő megalázkodása majdnem j teljeseit elnyomta a kis nyugtalanságot, ami J még megmaradt benne. — Igazad van! Te jobban látod ezeket a [ dolgokat. i — Mindenesetre kellemetlen, kínos helvI zetbe kerültem... I — Miért?! j — Nem büntethetem meg a kislányt, mert ! a büntetés csak boldog kielégülés volna I gyerekesen beteg képzelődésemben. Ha pedig nem büntetem meg, vájjon mit gondol magában? Hogy az én órám alatt nyugodtan firkálhat? Vagy hogy helyes címre találtak érzelmei? Az asszony dadogott: — Igazad van. Mit tegyünk? —- Nem szabad beleavatkozni a növendő kék olyan dolgaiba, melyekben nem ehetünk segítségükre. A legokosabb volna visz- j szajuttatni hozzá a levelet, úgy, hogy ne j sejtse, hogy én tudok róla. j Az asszony letörtem készségesen mond!.'.: Visszaadom neki. Azt fogom mondám, i hogy én se olvastam el. mert respektáló.::. I a levéltitkot, de máskor ne menjen v órák i alatt firkálni. i — Úgy van, ez a helyes. • • Az igazgató hálásan mosolvgotl. Mikor ! igazgatónő kiment, ez a mosolv kicsit cu / nyosra ferdült. \ * 1 — Mikulánszky Mária!
