Ellenzék, 1936. január (57. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-19 / 15. szám

TAXA POŞTALA PLATTTA IN NUMERAR No. 141.1(1/191« & ARAS LEJ i-rvuir­-v4\ ,. tilílN •; Szerkesztőség és kiadó hivatal: Cluj, Calea Morilor 4 Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii y ízám. — Telefonszám: 109. — Leveleim: Cluj, postafiók So MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetés árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej, — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi áLlamokba. csak a portókülönbözettel több LVII, ÉV FOLYAM, 15. SZÁM. VASÁRNAP 19 36 JANUÁR 19. A pénz mozgalmas életet kezd élni, (innak ellenére, hogy európai állam háborút folytat és két felől is: Keletafrikából meg Keletázsiából a világháború lehetősége fenyeget. Megint le­szögezhetjük, a megrögzött szabályok, szinte mondhatnák, a törvények megingását. .4 pénz­nek rejtekeznie vagy belső-külső lényegében gyöngülnie keltenék és mégis inkább az el­lenkező mozgalmasság gyakorolja. De a gaz­dasági válság is sok helyt az elmélyülés és kiterjedés helyeit meglepetésszerűen hátrál a javulás irányzata elől. Akár igy van, akár nincs egészen igy, tény, hogy a pénz élete föltűnően mozgalmassá lett és nem a zson- gitó belövelések miatt vagy a kaland kocká­zatából. Sok helyt és különbőzökép. A hely­zet oly élénk, mint amikor Anglia egész sor ál­lamot magával ragadott az arany alaptál va­ló elszakadás után, vagy amikor az Egyesült- Államok ezüst politikája középeurópai s ázsiai valuták élénkülésére vagy javulására vezetett. Most ismét valami titokzatos ösz- szefüggésben tapasztalunk pénzügyi „állha- t at lanságokat“ és pénzügyi rendelkezéseket, amelyek gondolkozóba ejthetnek, föltétlenül bevezetései valami nagy, édes sejtelemnek. Az emberiség kezd hinni a biztosított gazdál­kodás és a munka értékében, kezd bizalmat vetrtí a forgó pénzben s már hiszi, hogy az arany korlátlan uralma vagy félkegyelmű bálványozása véget ér, sőt ami mindennél többet ér, hogy a gazdasági váisóync •> (/éj­szakod és talán most még hosszan elkerül­hetjük a világháborúi. A nagy hangulatvál­tozás, amely Olaszország gyöngülő érdekeit szeretné szabadjára hagyni és a tengeri had­erők londoni értekezletéről történt japán lei- vonulás és okvetetlenkcdés ellenére nem na­gyon berzenkedik lényegesen a Mnai—mon­gol események ellen, úgy látszik az európai köziélek meghátrálását jelenti a háborús kockázat előtt és a nyárspolgári vágyat az általános gazdasági jólét és nyugalom ideig­lenes helyreállítása iránt. Így a pénz mer mozdulni, még újabb orosz államkölcsön formájában is. Csak e külközéleti és világgazdasági derű­látással, a nagy leszámolások elől való ke­véssé hősies megfutamodással magyarázhat­juk a pénzügyi mező uj elevenségéi és készü­lődését. A Supreme Court hiába fur egyik léket a másik után Roosevelt sarktör vényei­be, hiába indítja ellene a republikánus párt a legggüilölködőbb választási harcot, valószí­nűleg Hoover újabb elnökjelöltségére, hiába ijeszt a 3 milliárd költségvetési hiány és az államadósság szinte a háborús nyereséggel egyenlő magassága, mégis mint a golfáram­lat hömpölyög az Unió felé s már a tizmil- liárd dollárnál nagyobbra bővítette az arany­takarót. Sőt a többi világban lázasan folyik a papír dollár fölhalmozása. Feszült légkör ellenére is két Balkán állam függetleníti ma­gát az aranyfrank rögzítés politikájától és bátran kezdi a leértékelést és pénzdnzzasz- tást, hogy a megkezdődött gazdasági föllen­dülést még gyorsabbá és teljesebbé tegye, holott azelőtt a fordított módszert javalták. Jugoszlávia revalorizálja dinárját, hogy még- többet adjon el az uj angol piacon a megtor­lást politikából kilépett államok helyén. Ez­zel a pénzpufaszfássál a mezőgazdasági adós­ságok csökkentését is el akarja érni konver­zió nélkül. Bulgária szintén a gazdasági len­dület örömében 36 százalékról 25 százalék­ra csökkenti az arany lépcsőt s a lassan-las- san szaporított bankóval fizetési és keres­kedelmi mérlegét kívánja megjervitani. A leg- örvendelesebb, hogy a lej napok óta lassan, de föltűnően javul, holott a drágaság fojto­gat. Azonban a tengely visszabillenése a francia sarkcsillag felé; pár mozdulat az óriási panamák ellen, u Nemzeti Bank hi­vatali erkölcsének a megtisztulása és pará­nyi többlet biztosítása a háztartásban és költ­ségvetésben rögvest fölébrcsztelle a hitelt és bizalmat, ami a külföldi hullám hátán a lejt erősíti. Ha fokozni bírnánk az uj francia jóindulatot és eltiporni a szélsőségek tűz­fészkeit, ha követnénk az uj balkáni pénz- politikát, hamar itt volna megint a régi egészséges lej, a régi lehetőségekkel. Arc«g!iai és ír&ncá&oir$Még közölték Berlinnel, hagy újabb katonai meg- áfiápoJásuk nem terjed ki a francia—német határra. — Hatvanezer katonát külciiek Egyiptomba az angolok MoioszoK ggffzelme iolo mellett fölmentette szomâll-f gnarmalahal az aBesszin Betörés vcszeSelmétSI Az abessziniai esőzés megszűntével az olasz hadműveletek nagy erővel indultak meg újra. Délen visszaszorították a Szomáli határtól Desta Ras csapatait, amelyek Gra­ziam tábornok hadseregét hátból fenyegették és lehetetlenné tették eddig számára a Harrar irányában való előnyomulást. A doloi ütközet után Olasz^Szomáliát nem fenye­geti többé az, hogy abcsszin csapatok árasztják el. A most következő napokon fog kide­rülni, hogy Graziam tábornok doloi sikerét milyen irányban tudja kihasználni az észak felé vele szemben álló abesszin front ellen. Az északi fronton, Tigre vidékén minden jel szerint szintén küszöbön áll az olasz támadás, melyet BadogHo marsall hosszú hete­ken át készített elő. Olasz lapok már közük a feketeing'es csapatok kiáltványát, melyből nyilvánvaló, hogy a harc rövidesen fellángol a tigrei fronton is. Diplomáciai téren minden érdeklődés a hétfőn kezdődő genfi tanácskozások felé fordul. Eden és Laval vasárnap indulnak Genfbe. Most már bizonyosnak látszik, hogy Olaszország népszövetségi főképviselője, Alo'si báró is Genfbe utazik, ami arra mutat, bogi’ a népszövetségi fővárosban nagyjelentőségű tanácskozások lesznek. Eden külügy­miniszter tegnap választókerületében beszédet tartott, melynek kijelentései ugyan csak általánosságban mozogtak, de mégis éles hangon fordultak azok elien. kik a nemzetközi viszályok népszövetségi rendezése helyett a háború eszközét veszik igényim. Edén be­szédében felhívta a népszövetségi tagállamokat, hogy vállvetve küzdjenek az ilyen tá­madók kísérletezései ellen. „A béke kollektiv rendszerének elég erősnek kell lennie ahhoz, — mondta Eden — hogy minden körülmények között elkedvetlenítse a háborús támadókat és hogy megadja a szükséges rugalmasságot arra is, hogy az elkerülhetetlen változtatásokat a nemzetközi életben még idején hajtsák végre“. Anglia és Franciaország követei tegnap Berlinben lépéseket tettek a földközi-ten­geri angol—francia megállapodással kapcsolatban. Megírtuk, hogy ez a megállapodás a németek szerint a francia—német határ védelmére is kiterjed, amit Berlinben a nem­csak Anglia és Franciaország között létrejött locarnói szerződésbe ütközőnek tekinte­nek. Az angol és francia nagykövetek hangoztatták Berlinben, hogy a földközi-tengeri megállapodás tisztán a szankciós politika lehető következményeivel áll összefüggésben és a rajnai határvidékre nem terjed ki. A francia nagykövet azonban ehhez a kijelen­thess niég hozzátette, hogy a Rajna-vidék demilitarizálásának német részről való meg­szüntetése esetén Franciaország is kénytelen volna megfelelő ellenrendszabályokat fo­ganatosítani. Ez a kijelentés rávilágít arra, hogy miért tartották Párisból és Londonból annyira fontosnak a Rajna-vidéki francia—angol megegyezésre vonatkozó hírek gyors megcáfolását. lücn mm ncsiéttc a kQlpolHlhárOl LONDON. (Az Ellenzék távi rata) Eden Ikül- ügytl és népszövetségi miniszter Lamington- ben nagy beszédet mondott, melyben többek között a következőket jelentette ki: — Még igen sok tennivaló van bátra, mi­előtt meggyőződéssel állíthatjuk, hogy sike­rült valóra váltanunk a kollektiv biztonság elvét. 1936-ban és 1937-ben még sok erőfe­szítést kell tennünk és áldozatot hoznunk, hogy megakadályozhassuk a „támadók“ ki» sérletezéseit. A népszövetségi tagállamoknak, amelyek vállvetve küzdenek, szoros egyez­ségre keli lépni, hogy bebizonyítsák a támadó országoknak, hogy a jövőben az elégedetlenségek megoldásá- nak egyetlen módja nem a háború, hanem a békés eszközök lesznek. A békés eszkö­zök vezethetnek egyedül sikerre, ezt kell a fejükbe véssék. Nem maradhatunk egye­dül, az összes Genfben lévő államoknak egyesülniök kell. A béke kollektiv rendszerének elég erővel kell bírni ahhoz, hogy effektiv módon is eí- ked vétlen itsék a háborúzókat és hogy* meg legyen a szükséges rugalmasság a háborút előidéző okok kikerülésére, előnyben része­sítve a szabad beleegyezéssel létrejött szük­ségesnek látszó változtatásokat a maguk ide­jén. A közös akcióban a világháború alatt semleges magatartást tanúsító államoknak I is részt kell vennie. Angliának semmi kifo­gása nincs egyetlen, állammal szemben sem, de mint a Népszövetség tagjának köteles­sége fellépni a népszövetségi alapokmány megszegőivel szemben. Békét kívánunk és boldogok lennénk, ha jó egyetértésben dol­gozhatnánk együtt úgy a népszövetségi, vala­mint az ez intézményen kívül álló államok­kal, különösen pedig az Egyesült-Államok­kal. Angol—francia cáfolatok — Berlinben LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Eden és kísérete vasárnap este indul Genfbe. Hi­vatalos részről tegnap kiadták a következő hivatalos kommünikét: Az angol kormány berlini nagykövete, sit Eric Phipps utján közölte a német birodalmi külügyminiszté­riummal, hogy a francia—angol tárgyalások a földközi­tengeri helyzetet illetően folytak s a meg­torlásokkal és azok várható következmé­nyeivel foglalkoztak. E tárgyalásokon a rajnai kérdés és segítség­nyújtás nem került szóba. Ezért angol rész­ről indokolatlannak mnnősitik egyes német- országi sajtóorgánumok hadjáratát a francia •—angol tárgyalásokkal kapcsolatban. A Press Association közi: azt «.z értesülését. hogy sir Eric Phipps kijelentései kielégítet­ték a német birodalmi kormányt. PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) A francia sajtóban az a föltünéstkeltő hir látott nap­világot, hogy Németország a francia—angol tárgyalások­kal kapcsolatban, valamint a rövidesen ratifikálandó francia—orosz megegyezés miatt a békeszerződés által demilitanzált rajnai zónát meg akarja szüntetni és ka­tonaságot helyez erre a területre. Ezzel kapcsolatban beavatott helyről je­lentik, hogy Francois-Poncet francia nagy­követ tárgyalt Rülow német külügyi állam­titkárral és kijelentette, hogy a francia- orosz egyezmény nem irányul Németország ellen. Ezzel kapcsolatban Bülow államtitkár kijelentette, hogy a derailitarizált zóna meg­szüntetéséről elterjedt hir tévedésen alapsz'k és nem felel meg a valóságnak. LONDON. (Rador.) A Reuter-ügynökség jelenti: A berlini angol nagykövet legújabb látogatásának a német külügyminisztérium­ban az volt a célja, hogy informálja a né­met kormányt a francia és angol szakértők tárgyalásairól. Ez alkalommal nem volt szó Franciaország keleti határairól. Ezzel szem­ben úgy látszik, hogy a berlini francia nagy­követ ottani tárgyalásainak célja az volt. hogy Franciaország ujaibb biztosítékokat kapjon arra nézve, hogy a rajnai demálitari- zált zónát nem fogják megsérteni. Az angol demurs alkalmával ezt a kérdést nem érin­tették. Angli» egyiptomi készülődései RÓMA. (Rador )— A Giornale d‘Italia cik­ket közöl az angolok egyiptomi katonai ké­szülődéseiről és azt állítja, hogy az angolok eddig 60.000 embert összpon­tosítottak Egyiptomban, számos páncélos autót és 900 repülőgépet. Az összes utakat kijavították. A pusztában I sokszáz ciszternát építettek, amelyekben vi­zet raktároznak el. Kit akarnak itt az ango­lok félrevezetni, amikor azt állítják, hogy ezekkel az intézkedésekkel Egyiptomot akar­ják megvédeni egy Lybiából érkező képze letbeli ellenség ellen? Jobban mondva mi a különbség a defenzív rendszabályok és legfélelmetesebb offenzív bázis kiépítése kö­zött, amelyet létesítettek néhány hónap alatt egy olyan pusztaságon, mint az Egyiptom 69 Lybia közti terület0 — kérdi az olasz félhivatalos lap. Nagy olasz győzelem a déli fronton RÓMA. (Rador) — A mai hivatalos hadi­jelentés szerint a Canale Dorianál január 12-én kezdődött ütközet Graziam tábornok csapatainak teljes győzelmével végződött. A megvert ellenség most rendszertelen visszavonulásban van. Az abesszin hát­védek utolsó ellenállását Is megtörték az olaszok, akik az egész harcvonalon előre­tolták állásaikat. Desta Ras csapatainak rendje felbomlott és a karavánutakon vonulnak vissza északra Dolo irányába. (Folytatása a 16 oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents