Ellenzék, 1936. január (57. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-03 / 2. szám

i%T ’JO öílts moşii '9T1FSB7 9S a rrrt ®vbu CJftSÍ f^sröí gacn abíöl 2^6W Gf HÍM ffld JÉses tófos X£ etfv OXi ittas Mt ím síKt QÖS 9^ií oJil Öli« I ZSif röá w>q raq ‘t lőJ ISií ab BB2 ÖA löl l§0 ’{§ oa S£ <gS «I Oí öi sí so 9Î í ’ifi* fmtrv'áf 3. VilIámriporÉ az©iíiréS, akik Szilveszter éjszakaiam äs ©rköíltok a lakosság biztonsága feleli Öngyilkosság és halálos gázolás a Kisemtők utolsó napi stoissz­iikájában. — Látogatás a tűzoltóknál, a renJőri örszobábasi és a viSlanyüzemnéB CLUJ. (Az Ellenzék tudósi tójától.) 11 óra 45 perc ... A nyolchengeres pompás Ford­autó halk nyikorgással áll meg a villamos- üzem Str. Deoebal-i áramelosztó telepének vas redőnyös ajtaja előtt. Becsengetünk, Léptek csoszognak, zár kat­tan és már bent is vagyunk az áramelosztó udvarán. A 66 ezer voltos transzformátor fantasztikus acélszörnyetegként áll az udvar közepén és tompán, reszkető zúgással tölti meg a borongás levegőt. Fényárban úszó földszintes épületnek nyílik meg az ajtaja. Magas szürke ruhás férfi mutatkozik be: Orbán Ferenc kapcsolótábla kezelő. Előttünk hosszú fém asztok kapcsolókkal, felírásokkal zöld és piros lámpákkal. Szem­ben az asztallal hatalmas fém tábla, mérő­eszközökkel és uj Ica peso ló tömegekkel. Ve­zetőnk készségesen magyaráz: — Ez a helyiség, amelyben most vagyunk, az ogyoevesett kommandó helyiség: a város vi&amyberendezésének szive, itt futnak ösz- sze a telepekről a huzalok, ezek a táblái: er utat jak, bogy mennyi a terhelés, az elosz­tás, a feseüitségvütozás, sfcb. Nyitott könyv «eküsA. minden páUanaíhaii a város egész ▼iHanyhálózaia, úgy, bogy pillanatok alatt áttekmtbetjük és intézkedhetünk baj esetén. Ilyenkor aztán vám lótás-futás az egyik táb­lától a másikig, az egyik kapcsolótól a má­sikig. 11 óra 50 perc. Telefon berreg. Someşul Bece jelenti, hogy bekapcsolta a gépeket és készen áll arra, hogy a kapcsolás során be­következhető baj esetén munkába álljon. Pontos idő jelentést kér. Megkapja: 11 óra 50 perc. Az ablak mellett levő asztalon hatalmas könyv fekszik. Jelentés a műszerek félórán­ként» állásáról. Rajta gépelt papiros: Ordin de zi — Napiparancs . . . Ma éjjel ponto­san 12 órakor kika peso Lan dók 10 mp.-re a következő sorrendben a következő ka peso- 1 lók: I., II—III., IV—V. A GFR kapcsolás üzemben marad. Aláírva: David mérnök. 11 óra 55 perc. Egyszerre nem lehet az egész áramszolgáltatást kikapcsolni — ma­gyarázza vezetőnk, mert bajok történhet­nek. Csak nagy veszély esetén kapcsoljuk ki az áramot úgy, bogy megszüntetjük Sorecani és Cluj között a kapcsolatot ... 11 óra 57 perc. Bemegyünk a tulaj dónk ópeni kapcsoló terembe. Előttünk titokzatos piros lámpák­tól ragyogó folyosó, kétoldalt márványfal­lal, rajtuk kerékszerü kapcsolókkal. Meg­csap a hűvös levegő. Jobbról a folyosó vége felé felírások: Feedenil I., II., III., IV., V. Ezdk a mi kapcsolóink. — Mindegyike 15 ezer voltos és külön­böző városrészek áramszolgáltatását kapcsol­ják — hangzik a magyarázat. íl óra 59 perc. Valahol aaost bontják a pezsgőt és készülnek, hogy mámoros fejjel, vad jókedvvel köszöntsék az Uj Esztendőt. Vezetőm kiveszi zsebóráját, lecsavarja az együk villanyóra rögzítő csavarját és ráerő- siti a láncot. — Kérem önöket — mondja — ne érjenek és ne nyúljanak semmihez. Ne álljanak hoz- zó*n sem közel, mert baj esetén esetleg meg­botlok, .magukra esek és akkor egy ideig nem Szilveszterezünk. 11 óra 59 perc 30 másodperc. Bejön ve­zetőm. társa, Beier Osváth, idős, szemüveges ember és az egyes számú kapcsoló elé lép. Szemüvege a lámpák fényében bíbor lánggal ég. Csend . . . A másodpercmutató idegölő lassúsággal vánszorog az apró kerek lapon. Mintha této- vózóan állama meg a 60-ason, amely elvá­lasztja egymástól a keserűen régi és mámo­ros Uj Esztendőt. —• Most ! 1 ! ■Egy kattanás, a kapcsoló fordul a piros Sárnpa kialudt, meggyulladt a zöld. Repült a tiz másodperc. Kattanás, újra kgyult a pi­ros lámpa. A 15 ezer volt újra megkezdte munkáját. így történt ez a többiekkel is. Tiz másodpercig egyiptomi sötétségbe borult a város, hogy aztán ragyogva ezeT és ezer po- bár csengéssel kösz öntse a ránk virradó Uj Esztendőt. Kezet fogtunk a két emberrel. — Boldog Uj Évet! Felengedett a feszültség. Az emberek mo­solyogtak. Kimentünk. Újra zörgőit a telefon. A sötét fenyőerdős havasok közül jelentke­zett a Somesul-Rece-i telep főgépésze, kö­szöntette rá kollegájára a boldogabb uj esz­tendőt . . . Két láda kigyulladt szemét — Tovább! — adom ki a soffőrnek a jel­szót. Bekapcsol és fordít egyet a rádió gombján. Pesten sziporkázik és pereg a szil­veszteri kabaré és valamelyik német állo­másról gyöngyöző női kacaj száll felénk. Szilveszter holdas éjjele . .. Egy éles fordu­lás és már ott is vagyunk a tűzoltó laktanya bejárata előtt. Az udvaron mozgás. Vékony gyermek- hang: Boldog újévet. Egy ajtó mögött rádió bömböl. Bekopogtatunk. Egy férfi áll fel az asztal mellől: — Palocsaí Rudolf parancsnok. Veszi a kabátját és jön vezetőnek velünk. Hatalmas vizsla simul hízelegve a lábunk­hoz és sompolyog utánunk, Az első állomás a telefonos szoba. Ketten ülnek a telefonnál. Boldog uj évet kívánunk és kérdezzük: mi az újság? — Semmi —- legyintik. De ... azaz . .. mégis volt valami. A Hóstátban kisebb tüzet jeleztek. Kiküldtünk két embert. Már vissza is jötttek. Kigyulladt két szeméttel telt láda... Ezalatt már meg is van a kapcsolás Ro- sescu parancsnokkal. Jelentik neki, hogy itt vágytunk. Vezetőin befejezi jelentését és a kezembe nyomja a kagylót. A drót végén felhallszik a parancsnok mély hangja. — Halló . . . iBoldog uj évet. . . Köszö­nöm, viszont... Itt az Ellenzék munkatár­sa és engedélyt kér, hogy az oj év küszöbén megtekinthesse a laktanyát.. Csak tessék, nagyon szívesem ... Jó mulatóst... Viszont . . . Kattan a kagyló. A beszélgetés befeje­ződött. A telefonszoba mellett hálószoba. Egyik csoport bevégezte munkáját., aludni készül. Aztán jön az ebédlő. A hatalmas asztalon pirosra sült malacot ülnek körül többen és láthatólag nagyon el vannak foglalva. Egy sarokban ketten játszanak. Megpörgetnek, egy pörgettyűt, amely aztán leüti a felállí­tott bábokat. Asztali kugli. Már megyünk is tovább. Palocsai parancs­nok kikisér: — Nekünk biza nincs ünnepünk és Szil­veszterünk. Jelenleg is 26 ember teljesít szolgálatot. Most aránylag elég nyugodtan usztuk meg az ünnepeket. Tavaly legalább tiz kisebb tűzesetünk volt. .. CLUJ, január hó. Bódult mámor jegyé­ben lezajlott Szilveszter éjszakája. Talán a múltba hullott év ezer gondját-baját akarta elfeledni a város közönsége, talán az uj év- küzdelmeitől való félelmet riasztotta el ma­gától, de tény az, hogy még a boldog béke­években sem volt olyan zajos Szilveszter nálunk, mint most. Érdekes volt pillanat- felvételt készíteni erről az éjszakáról, ami­kor mindenki örömujjongással fogadja a kéményseprőket és a szilveszteri tnalacot. * Éjfél már régen elmúlt, amikor elindul­tam otthonról. Szokatlanul kellemes volt a levegő. Mintha a természet is kedvezni akart volna ezen a napon az embereknek. Az ut­cákon jókedvű tömegek teremtettek nappali forgalmat. Minden lakásból világosság áradt ki: jelezve azt, hogy az ujesztendő ébren találta a belváros lakóit. Elhatároztam, hogy sétát teszek a városban, mielőtt betérnék valahova. Szinte csábított a sétára az enyhe, száraz téli éjszaka. Kigyalogoltam egészen a Kálváriáig. Rohanó autók, hazafelé tartó társaságok haladtak el mellettem. Lassan- lassan mögöttem maradt a belváros Szilvesz­terének zaja. A külvárosok lakóinak nem jut a víg mulatozásra. Itt a Szilveszter éj­szaka sem zavarta meg a sötétség méltóság- teljes csöndjét. Egy-két kocsmából szűrődött ki csupán világosság. Különben mindenütt csend és valósággal kihaltak a rosszul vilá­gított utcák. Valami önkéntelen érzés arra kényszeritett, hogy nézzem meg a Kálvária keresztjét. 'Elzarándokoltam egészen a hegy aljáig, de a prózai valóság meggátolt romanÉ tikus hajlamaim telj esi lésében. A feszülethez vezető ajtót Szilveszter éjszakáján is bezár­ták és igy kénytelen voltam csalódottan visszafordulni. Betlehemesekkel találkozom az egyik ház előtt, Már bevégezték kőrútjukat a vendég­lőkben. Most szenvedélyes hangon vitatkoz­nak. Sehogysem megy az osztozkodás. A tár­Lopás a Magyar Színházban Kezet fogunk, három gyerek papirbetle- hemmel elkápráztatva áll az utca közepén n reflektorok fényében, elsuhanunk mellet­tük és régi barátom „gardianul public Ste­fan Fabian“ már csapja is össze bokáját és nyitja ki a rendőrség ajtaját Az inspekeiós tiszt asztalánál öreg, szem­üvege:» emberke lapozgat az dőtte álló ira­tokban. A mosdón tányérok, csontok: a szilveszteri vacsora maradványai. Feláll. — iMocian detektív. *— Mi újság az uj év hajnalán? ‘— A Magyar Színházban egy Hoffmann nevű férfitől zsebrr.etszők elloplak egy tíz­ezer lej értékű aranyórát. A tettest nem si­került elfogni. Egyéb egyelőre nincs. Az „ahol nincs, ott ne keress“ elv alapján kezeltünk le és indultunk tovább. Mocian detektív cigarettát kér tőlünk. Szegényt na­gyon megsajnáltam. Az 1936 év pechesen kezdődött részére. Egyikünk sem dohány­zóit... Fejtendő és húscafatok a sínek mentén Pár pillanat múlva a mentőállomásnál nyomjuk meg a csengőgombot. Béla, a sof- főr úgy- látszik a inalacpecscnyés asztal mel­lől kelt föl, mert ingujjban nyitott ajtót. Az ajtónyilás zajára az orvosságtól szagos fo­lyosón rokonszenves barna fiatalember siet elénk: Zenek István szolgálatos mentőorvos. Bevisz a szobájába és felgyújtja a lámpát. — Mi újság vau doktor ur kérem? — Van valami, ami nem az én esetem, de mégis elmondom. Délután behoztak egy ci­gánygyermeket, aki marószódát ivott. Késő volt, átszállítottam a klinikára. Vele volt apja és anyja is. Este jelentkezett az apa. Fején hatalmas vágás. Felesége verte be a fejét Ezek jól befejezték az ó-esztendőt. .. Volt másik eset is, ami már sokkal komo­lyabb. Szüléshez hívtak ki és mikor a Doro- 1 bantilor-utca végén lévő vasúti átjárón me­gyek át, veszem észre, hogy a sinek mellett nagy tömeg áll. Kiszálltam és odamentem. Néhány húscafatot és egy fekete keszkenőt sepert össze valaki. Egy öreg asszonyt el­ütött a vonat. Csak az egyik combja maradt meg épen belőle . . . v Az uj év borongó hajnalán négy őrállo­mást járt az újságíró végig. Négy állomást, ahol nincs öröm és nincsen ünnepnap, ka­rácsony és Szilveszter, ahol éberen és fárad­hatatlanul, úgy mint az ó-esztendőben az uj évben is derék emberek fognak éjjelen­ként őrködni a sötét hegyek között meg­húzódó ragyogó nagyváros nyugtalan álma fele‘1. M. B. ] saság vezetője, egy hórihorgas fiatal fiú testi s erejében bizva semmiképen nem hajlandó az igazságos osztozkodásra. Gyorsan elhala­dok a veszekedő csoport mellett, nehogy tönkretegyék a hangulatomat. Egyik kül­városi vendéglős most huzza le a rollókat. Pedig még csak éjjel három óra van. Azt feleli kérdésemre, hogy a környék lakóinak újévi mulatsága abban merült ki, hogy el­mentek a színházba. (Csakugyan, a Magyar Színház szilveszteri kabaréjának mind a két előadásán zsúfolásig megtelt a nézőtér.) Ven­déglőre nem telik, ö amúgy sem tart zenét, tehát nem számíthat közönségre. De azért boldog újévet kíván ... v Újra visszatérek a belvárosba, ahol ko­rántsem látszik, hogy közel vagyaink a négy órához. Hiába, ez az éjszaka megváltoztatja az embereket. Komoly ügyvéd jön szembe velem újévi piros papirsapkával a fején. Mindenképen a keblére akar ölelni, úgy oda­van a nagy emberszeretettől. Szinte el sem hinném róla, ha nem tudnám, hogy most árvereztette el egyik nemfizető kliense há­zát. Két gyerek rémülten sivitozó malacot cipel magával. Szegény kis állatot félholtra kínozták a szilveszteri mulatozók. Kémény­seprők szervezett serege haditervszerüen áll a lokálok előtt, hogy aki kilép, beleütközzék a szerencsébe és leadja obulusait. Itt nem látszik meg a gazdasági válság. Az emberek úgy mulatnak, mintha ebben a városban nem is volna gond és nyomorúság. * A Memorandului-utcai kávéházban nem lehet helyet kapni. Ez a kávéház a béke­beli zenés kávéházak utolsó mohikánja. A többi kávéházakból mind „klub“ lett, vagy bár, ahol rapid tempóban igyekeznek meg­szabadítani pénzüktől a vendégeket. Itt leg­alább nem kisérti a közönséget a roulett- asztólok és a toti veszedelme. A hangulat zavartalan, de bejutni nem lehet. Tömve Epizódok Szilveszter éjszakájából Jobb jövő reményében, vidám hangulatban köszöntötte az újévet a város lakossága. — Zsúfolva voltak a bel­városi lokálok, de a külvárosokban csend honolt Ä LÁZ*) állandóan emelkedik ! *) SÓSBORSZESZ kitűnő csillapító szer! I nfluenzával, grippével, meghűléssel többnyire magas láz is jár. A hőmérő állandóan emelkedik, a be­teg közérzete romlik, jó, alapos bedörzsölés DIANA sósborszesszel nagyszerű hatású: a láz enyhül, a kinzó fejfájás elmúlik. A DIANA sósborszesz alkatrészei nemcsak csillapító natásu- ak, de erősítők is 1 vannak a főtéri vendéglők is. A cigányzene kihallatszik az utcára. „Nagy“ a hangulat mindenütt. Kissé megzavarja a jókedvet, hogy' mellettem egy házaspár kínos vitába kezd. Az asszony irgalmatlanul szidja kissé tántorgó férjét: „Legalább a cigánynak ne adtál volna, akkor nem kellene gyalog haza­baktatni!“ De hiába a szemrehányások. A férj meg van elégedve és azt feleli: „Nagyon szépen muzsikált, megérdemli!“... A Newyork előtt egész autósor áll. Az Újságíró Klubban folyton cserélődik a kö­zönség. Maga Dudus, a hangulatcsináló prí­más is beállt a mulatozók közé. Zenekará­nak vidám biztatása mellett táncra perdül. Egyezer ő is megengedheti magának, hiszen Szilveszter van. És van valami különös va­rázsa a legújabb tangónak, hogy „Mesélj ne­kem, a szerelemről mesélj nekem ...“ * Hajr.alúdik, amikor tovább indulok. A Saguna-utcai kis bárban már pezsgő járja. A hangulat nagyvárosok intim lokáljaira emlékeztet. Csak zongora szolgáltatja a ze­nét belépésem pillanatában. Egy szép asz- szony a zongorista mellett ül, aki virtuóz módra szólaltatja meg a legújabb slágereket. Itt és a Regele Ferdinand-uti bárban is meg­fordultak a város szilveszterezői. Most már megszűnt a nagy forgalom. Akik itt marad­tak, „igazán“ mulatnak. * Utolsó állomás — a bohémek legújabb találkozója a .Magyar Színház melletti kis vendéglő. Reggelre benépesedik. Itt gyűlnek össze a cigányprímások, a bárok személy­zete és az éjszakai muzsikában kimerült pincérek. Reggel van már és a város vér­keringése ismét kezd visszatérni a rendes kerékvágásba, amikor odaérek. Kitűnő, öreg cimbalmos, a hires Gyula bácsi játszik itt egyedül, most már a maga mulatságára. Van valami megható abban, amint a cimbalmon felcsendül az édesbus magyar dal. Az öreg cigány maga is dúdolja: ..Rózsabokor a domboldalon. Borulj a váltómra angyalom“. Az éjszaka napszámosai ülnek asztalok körül. Tiszta szívből örvendenek annak, hogy túl vannak Szilveszter éjszakáján. Most már nekik is szabad mulatni. Haza indulok, a bohémtanyán pedig elkezdődik a reggeli mulatság, ahol szintén az a mottó, mint az egész városban, hogy': „Adjon az Isten boldogabb uj esztendőt'“ Végh József. igazi könyvérték : LION FEUCHTWANGER: a Mimi isidí A világhíres „Zsidó háború** cimen megindított világkörkép folytatása ez a könyv. Főhőse ismét Josephus Fla­vius a római zsidó. A hatalmas 522 ol­dalas könyv ára fűzve 99, ízléses vá- szonkötésben 158 lej az Ellenzék könyv osztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azonnal szállít­juk. Kérje az őszi könyvujdonságok In­gyenes jegyzékét. M^Bn mt

Next

/
Thumbnails
Contents