Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)
1935-12-01 / 277. szám
193 5 december 1. ELLENZÉK 9 Tofásfánc az igazság körüt irtás ZSENGE BALÁZS Vannak emberek, kiket a sors akárhogy dobál, mindig ta pra esnek. Ezek az „életrevaló emberek“, kikre azt mondja a közszáj sok-sok elismeréssel: „megél a jéghatan is 1 Es el keli ismernünk, hogy manapság mind többen és többen sorakoznak s kitüntetetlek táborába. A szerencse gyermekei, mondják az életrevaló emberekről. „Minden arannyá válik, amihez hozzá érnek.“ Senkisem kutatja földöntúli hatalom mibenlétét. Az eredendők sajátságait sem keres k, csupán leszögez k a tényt, megállnak a való mellett és csudáiat- tal hódolnak előtte. Tényleg: van is valami csudáin! való ezen a típuson! Az idetartozó ember nem dugja orrát szárnya alá nagybu vában, ha netalán söté- tebb felhők tornyosulnak feje felett. Az ilyen embernek nem ered meg hirteleneben az orra vére, ha valami a kadályban (társadalmi, vagy erkölcsi akadályban) megbotlik. Az ilyen ember nem kábái lámpásért, ha zsákutcába kerül. Az ilyen ember arca akkor derül, amikor máisnak taz ő helyében a könnye potyogna és akkor ölt komolyképet, mikor más örömében a mestergerendáig ugrálna! így születnek-e ezek az emberek, vagy ellesik ezt a mesterséget? Kj tudna erre határozott felelet adni? B;róság előtt Est a tárgykört boncolgattuk egyik jó- j nevű ügyvéd ismerősömmel, aki az alábbi idevonatkozó érdekes eseteket mondotta el. A bíróság előtt túlságosan ismert akik volt (a név nem fontos, tehát legyen) Bucher, Bucher minden héten legalább egyszer bekopogtatott a járásbíróság ajtaján, hol mint panaszos, hol mint vádlott, de legtöbbször mint tanú. Ha vailarni „nehézügy“ adódott elő, ahol már a törvény paragrafusai is kánkánt táncoltak és az igazság verejtékezett, ott mint látható Gólom, nyomban, azaz a tizenkettedik órában holitbizonyosan megjelent a mi Bucherünk; mert ő volt az, aki „éppen akkor ott vök“ ahol és amikor a kérdéses eset történt, ő látott és hallott mindent! És mindezekre esküt is test gyermekszei d leltká- ismer értél és hallható szóval nem egyszer megelőzve a bírót, aki tudvalevőleg! előre mondja az eskü min tát. Nem void mit tenni: & hamis eskü tényét • Bucherre rábizonyítani nem lehetett és igy j az ő esküje mindig arra az oldalra billen- I tette az igazság mérlegét, amelyiken ő állott! í De Bucher nemcsak minit tanú, hanem mint panaszos is szokott az igazság hajlék á- bnn megjelenni. Ilyenkor teszi igazán próbára a tárgyafóbiró idegeit és türe’mét. —- Nagyságos bíró ur kérem, szórui-szóra igy történt, ahogy elmondtam. Kérem, nagyságos báró ar, én hajlandó vagyok meg is esküdni! Mist tehet ilyenkor szegény, sarokbaszori- íott bíró? Fanyar mosollyail. felteszi a kérdést.- & figyelmeztető kérdést: tud ja-e ön, hegy mik a hamis eskü következményei? — Én ne tudnám? Hát egyáltíalán kn ]«= .hetnék-e most a nagyságos bíró ur előtt, ha asm tudnám? ,,, A dofcinycsem pész Ez a BueHer a íőbbá között azzal is foglalkozott, hogy befog*}« a két viharvert, de viharedzett és világlátott lovát és megsem állt, amíg ® jó szüzdohány hazájába nem ért. Itt már Esmerték s mert jó és megbiz- haitó kundsaft volt, várták is. Szépen érett, illatos szüzdohánnyal várták. Megcsinálták a vásárt. Bucher fizetett s a legal ka! masabb időben útnak indult. Megjegyzendő, hogy a dohánycsempészek nagyon válogatónak az I Időben, még a pilótákon is túltesznek az idő- válogatásban! Leszállít az est, a csiTÍagUakn sötét esS. Vizán kocognak a lovai a foszforosz alagként sápndozó országúton. Egyszercsah & bóbiskoló Bucher hangos „hó, megá!ij“-ra ijed lel. Egy ember mir fogja is a lovak kantárszárát, a másik a szekérhez. lép, — Honnan jön?! — Minek kérdik? — Mi van a szekérben? — Egypár rossz birkabőr. De minek kérdik? — A törvény nevében átfogjuk kutatni a szekeret! — De kérem, miért csinálnák ért? — Mert biztos tudomásunk van arról, hogy maga dohányt csempész ezen a szekérén. Pénzügyőrök vagyunk. — De kérem uraim, csak birkiabőrök vannak ott, tessék megnézni — szabadkozott Bucher és elkezdett hangosan reszketni. Mert lehel úgy is, aki tud! Természetesen itt már a hangos reszketés is hiábavalónak bizonyult. A fináncok nyomban megtalálták a félszekér dohányt. — Áj-váj, uraim, én egy szívbajos szegény ember vagyok, van ki enc élő gyermekem, a feleségem meghalt, áj-váj uraim, mi lesz a gyermekekkel? A fináncok szótlanul (lépkedtek fel a szőkére. — Kérem uraim, csak magunk között vagyunk, én adok az uraknak pénzrt, csak ne csináljanak nekem bajt! Míg Bucher abajgatott, addg az egyik finánc elvette a gyeplőt és iá baloldali helyet i a másik komótosan a másik oldalra telepe- i dett és a puskát a'térde közé szorította. — Ájváj, mi lesz a tizenkét árvagyermc- ! kemmel! — Indulhatunk a legelső községházáig — j szólt a gyeplőtartó f.nánc és a lovak közé csapott. A lovaik megindultak előre. Ugyanakkor i Bucher fejjel lefelé, hátra a szekérbe, a bír- j babőrökre és ortt úgy elnyúlt, mint a lágy- j tészta a szakajtóban. A fnáncok hátra néz- i lek, megbiccentették a vállukat és gyorsabb j tempóra nógatták a két táltost. — Majd magához tér, amíg megérkezünk. Pár perc múlva a szekérderék nagyotsóbajlott és elhaló hangon megszólalt. Áj váj, nagyon fázom, ’takarjanak be. Egy két birkabőrt húzott magára és ug,y didergett, hogy a bőrök táncot jártak a há- ' ián. Akárki, akármit is mond, de a finánc- ! nak is van ilelke. Levették az ülésről a pokrócot és hátra dobták Bucit erre. Jó félórái kocogás után megállóit a szekér egy ismeretlen községháza udvarán. A rangban első finánc leugrott. Felzörgette a községi bírót és jelenítette, hogy dohánycsempészt hoztak egy félszekér bűnjellel együtt. Itt, a községházán, a bíró jelenlétében elfogják kobozni a csempészett dohányt, mint bűnjelt és megindítják a törvényes eljárást. A jó fogás és hivatásuk magasztosságának felemelő tudatában rangosán lépkedtek ki a bíró és a fináncok az udvarra, a szekérhez. ţ — Hej!... Halló!... Ébredjen!... Meg- j érkeztünk!.,. Biztatta a finánc oi mozdulat- ) lanul heverő Bucihert. Ámde Bucher annyit sem mozdult, mint ' egy felhőkarcoló. Ijedten kapta le a finánc a pokrócot s megrázta az *ailvó embert istenesen. — Ébredjen hé Na! Csak nem hait meg? Bucher nem szerette, he csak emlegetik is a halált ott, ahol ő is jelen van. Meg is mozdult nyomban. Fel is ült. Álmosan körülnézett. Megdörzsölte a szemeit és csudái- kozva kérdezte. Megérkeztünk? — Megérkeztünk uraim? Hol vagyunk? í — Na hála Istennek, hogy még él. Azt hittük, hogy már meghalt., — örvendezett a finánc. — Én? Már mint én? Miért haltam volna én meg? Ma nehéz «z élet a magamfajta szegényembemek. Éjjel-nappal útion kell lenni, hogy megkeressük a szűkös mindennapit. Egy kissé levert az álom. — Pergeti a szó, a méltatlankodás Bucherből. — Na, akkor lefelé ® szekérről egy-ksírtő! És segítsen maga. is behordani a dohányt ide a községházára. . V» — Dohányt?? •— Áüméíkodott Bucher. ■— Miféle dohányt kérem szépen? A fináncok összemértek. Prim erős 5 évig tarÎ el Aníiszeptikus készítmény ezekután tehát teljesen higiénikus és romiás ellen kens' rválva van. — Tehá használjon csakis +r fßi-moms^A HASZTALAN.. veszélyezteiilc egészségét a különféle jár- ványok bacilusai, ön nyugodtan végezheti napi teendőit, ha azok ellen idejében védekezik a jóízű Fiavísan cukorkák használata áitaí. Ezen cukorka szopogató« közben egy sárga réteggel vonja be a száj és garat érzékeny nyálkahártyáját, •fertőtleníti a szájüreget, elpusztítja a bacílusokaf és Így *megakadáíyozza, hogy azok a légzőszervek mélyebben fekvő részeibe eljussanak. A gargalizálás elvégzése körülményes és helyhez kötött, ellenben a kellemes izü FLAVISAN cukorkát mindég magánál hordhatja. amsMi\ C U K © R K Â SÁPIG Fiavísan cukorka 50 darabot tartalmazó eredeti csomagolásban kerül forgalomba, minden gyógyszertárban és drogériában beszerezhető. S, A. pentru industria Chimica, Bucureşti — Na, nézdd, hogy csudálkozik! — Kérem, mindenki úgy csudálkozik, ahogy tud. Én igy tudok. — És még ezekül in is tud ceudálkozni? — Hát persze, hogy tudok. Mert, miért kell ezt a félpakli dohányt, .ami a zsebemben van bevinni a községházára? Hát roptam én ezret? Vagy italán már a dohányzás is tiltva van ebben a községben? Áruig dohogott, kiabált, előkapta zsebéből a félpakl: dohányt, leugrott a szekérről és az ablakpárkányán pislákoló lámpa elé állott. — Ne beszéljen maga kit össze-vissza minden zöldséget. Nem arról a dohányról van itt szó, hanem erről ni, ami itt van! — kiáltott kacagva a finánc s felkapta a pokrócot a szekérderékbóL Majd a báránybőröket húzta félre... aztán felmászott a szekérbe, beehajolt, ledobálta az elsőtől az utolsó darabig... és végezetül olyan bután nézett körbe, mint akinek h.rtel énében elment az esze. — Ember! Hol innen & dohány?! A dohány hol van innen?! — kiabálta kérdőleg, páráncsolóan s végül csaknem sírva. Megvan maga bolondulva? ... Miféle dohányról beszél folyton? — kiáltott vissza tettetett haraggal Bucher. • — Ember! Ami itt a szekérben volt! Ami irt volt ni, arról a dohányról beszélek! — Ami ott volt, annak most is ott kell íenni. Én i8 darab birkabőrrel indultam hazafelé s az mag, is kell legyen hiány nélkül. Nem igaz biró ur? —- Itt egy félszekér dohány volt, legalább is száz kiló, ha nem több. — Álmod k maga jó ember, vagy mi lelte? A fináncok miaijd szétpukkantak. A fejüket vakarták tehetetlen dühükben. Látszott rajtuk, hogy legjobban szerették volna ü Bucher fejét megvakarni, amúgy ístenigazá- ban, de nem lehetett, mert itt volt a biró is. A biró, ki szintén a saját szemeivel győződött meg arról, hogy a tizennyolc birka- bőrön k vül semmi egyéb nincs a szekérben, nagy sunyin mosolygott’ csorgóra álló bajusza alól a fináncokra és kimondta >a lesújtó szentenciát. — Ezért ugyan kár volt éjnek idején felzörgetni az embert s kirángatni a puha ágyból ,.. Maga istenhirével elmehet. £s a fuvardíj? Bucher megértett«, hogy neki szól az el- bocsájtás, de nem mozdult. Állott és nézett hol a fináncokra, hol a b róra. — Nem értette? Elmehet. — Ismételte a biró. — Elmehetek. Elmehetek. Értettem én az első szóból biró ur, de nem elég ez nekem. — Hanem? — kérdi >a biró. — Várom a fuvardíjat — szólt és a finánc elé tartotta kétes tisztaságú tenyerét. — Miféle fuvardíjat — íörmedt rá a rangelső finánc? —- Ugyan kérem, ne tetesse magát szem- lész ur. Hát amiért idehoztam magukat? — A bixó felé fordult. — Vagy talán köteles vagyok én éjnek idején két idegen embert községről községre hurcolni a fáradt lovaimmal? No, tessék szólani biró ur. A biró ui ismeri <a törvényt. Ami dukál az dukál. Kérem a pénz*. Az egyik finánc mellen ragadta Buchen. — Kérem biró ur, kérem, ha megtalál ütn: valamelyik, én ordítani fogok, úgy, hogy összeszalad a falu és megyek a csendőrségre és megteszem a feljelentésemet. Ajaj! Nem elég, hogy nem fizetnek, még meg is támadnak, megakarnak ölni! Báró ur, én megyek a csendőrségre! Felugrott a szekérre. A lovaik közé csapott és nagydohogya belehajtott az éjszakába. — Csakugyan volt azon a szekéren dohány — kérdezte kételkedve a biró? — Értse meg biró ur, hogy tele volt a szekérderék dohánnyal. A szemünkkel láttuk, a kezünkkel fogtuk. Igazi, jói érett muskotály dohány volt irt, legalább egy mázsa, I testvérek között is. — Hm, Furcsa eset. — Vakargatta a tar- ■ kóját a b’ró. — Ilyent még nem pipáltam, amióta kétágú vagyok... De várjunk csak egy kicsit... — Gondolt valami okosat bíró ur? — Azt majd meglátjuk később. Most éppen csak szólok az asszonynak. Jövök azonnal. Befogok s vissza megyünk azon az utón, amerről jöttek az imént. Pillanatok múltán már recsegteti a kemény u:t a gyorsan forgó kerekek alatt. Ugv aprított a két jóvérű pej, mint a motoSa. Jó messzire, az erdőn túl, nagyot horkant az egyik pej. — Hó! Itt megállunk. — szólt a biró. Lőcsre akasztotta, a gyeplőt s leugrott a szekérről. Utána a fináncok. Egy jókora kötés dohány volt az utón és visszafelé még i sok-sok társa itt-oti elhullatva. I — Ezért fázott hát annyira az a hóhér- j köte'úre való —- fakadt fel $i késő megyilá- j gosodás az egyik fináncból, i — Alighanem, — kacagott a biró. —- Hanem, minden kárban van egy kis haszon is. Éppen elfogyott a dohányom s amennyiben nem esik nehezére az uraknak, én ezt megtartom magamnak. Cserében egy-két kancsó borral én is szolgálhatok ... Í .,. Erkölcsi és polgári törvények közölt tojástáncot járni: ez volt Bucher éltető eleme. Körmönfont és leleményes volt a Ifr- j hetet! enségig. Ámde minden, ami emberi: véges. Még a Bucher leleményessége sem kivétő! ez alól a . szabály talóL Ha ez nem lenne igy, talán sohasem ismertem volna meg egészen közelről Buchenb. Ügyvédi vizsga Kezdő ügyvéd voltam. Egy kis irodahelyiségbe betettem egy nem éppen uj Íróasztalt, (mosi a konyhában van), két széket, egy java korbeli szekrényt és vártam a feleket. Kis bagaitcll ügyek -szállingóztak befelé, bébe korba. De egy igazi, vérbeli per még nem [dsztclt meg látogatásával. Ekkor kopogtatott be hozzám Bucha'. — Alászolgája ügyvéd ur. Amint látom, ! éppen van egy kis ideje — gúnyolódott és
