Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)

1935-12-08 / 283. szám

X / 93 5 d eaz ember 8. PasEians Titkos lelki közösséget érzek azokkal, akik pasziánszot szoktak rakni. .4 pasziánszhoz magám/ kell s az em­ber akkor a legemberibb, mikor egge- dűl van. Az egyedül való emberhez pe­dig vonzódunk, mert sajátmagunk ma­gányát látjuk benne. Valami halvány ize a bánnék is meg­található a pasziánszban. Teljesen med­dő dolog, az ember valahogyan restel­kedik, hogy ilyesmivel tölti az idejét, mikor annyi minden egyebet csinál­hatna. Ha pedig elkezdte rakni, nincs meg­állás. .4 paszianszos ember olyan, mint a gyermek. Van olyanfajta paszianszos, aki gon­dol valamit, mielőtt nekiül kirakni. Ha kijön a pasziánsz, akkor ez az ég intése, hogy be fog teljesedni, amit gondol. Ha nem jön ki a pasziánsz, akkor nem fog beteljesedni. Ö tehát rendkívüli /igye- lemmel és izgalommal nézegeti és illeszt- geti egymásra a lapokat. Sorsjegyének kihúzása attól függ, hogy a treff királyt fel tudja-e szabadítani, mert még két lap fekszik rajta s azokat a játékszabá­lyok szerint mozdítani nem lehet. A treff király nem szabadul fel. Mit gondol ilyenkor a paszianszos? Belenyugszik? Szó sincs róla. Először is eszébe jut, hogy mikor megkeverte a kártyát, nem balkézzel emelt. Ország-világ beláthatja, hogy ez nem volt érvényes. Ez eddig semmis volt. Most kezdődik az igazi. Kever, emel balkézzel. Rakja. Most meg a kör nyolcas okoskodik. Minden­áron szükség volna rá, mert tiz másik lap sorsa függ tőle, de a kör nyolcas elbújt valahová és sehogyan sem akar előkerülni. A pasziánsz megint nem jött ki. Azt hiszitek, hogy a kártyarakó most már megadja magát? Dehogy is adja. Egyszerűen elhatározza, hogy annak a pasziánsznak, amelyet rak, tulszigoruak a szabályai, ki parancsolja meg és mi­lyen írott törvényben foglaltatik az. hogy a talonba tizenhárom lapot kell leírni? Ezennel határozatilag kimonda- lik, hogy a talon ezentúl tizenkét lapból fog állani. A kör nyolcas máris előke­rült. .4 pasziánsz csodálatos módon még­sem jön ki. Szóval csakugyan nem fogják kihúzni a sorsjegyet? De igenis kihúzzák. Ha három pasziánsz közül egy kijön, akkor kihúzzák. Ez tudniillik nagyon nehéz fajta pasziánsz, ritkán jön ki, méltány­talan dolog volna egyetlen játszmához kötni fontos dolgok beteljesedését. Két­szer nem jött ki, majd most kijön har­madszor és akkor gilt. Nem jön ki harmadszor sem. A ma­gányos játékos bosszankodva összesepri a lapokat és zsarnoki módon kijelenti magának, hogy mindmostanig az egész csak afféle előjáték volt, főpróba, beve­zetés. Az igazi, a döntő kivetés csak most következik. Lelke megkönnyebbül, kever, emel, kezdi megint rakni. Végül mégis csak kijön a pasziánsz. És a magányos rakó diadalmasan álla­pítja meg: — Tudtam én, hogy azt a sorsjegyet mégis csak ki fogják huzni. Az első há­rom játékban biztosan valami hibát csi­náltam... Az én családomban gyerekkorom óta mindig volt pasziánsz. Emlékszem kis­fiú koromra, mikor téli estéken együtt ültünk a családi lámpa alatt valameny- nyien. Ki kézimunkázott, ki olvasott, ki a dolgozatot csinálta másnapra. Nagy­anya külön kis asztalnál ült oldalt és kártyát rakott magának. A mély csend­ben egyszer csak megszólalt: — Nem is tudtam, hogy Haján Sán­dor meghalt. Felrezzentünk valamennyien, de aztán kiki megint foglalkozásához fordult. Hajdú Sándor a nagyanyó gavallérja volt negyvennyolcban. Rég nem hallott hírt ráta, kivetette kártyán, hogy vájjon él-e még. A pasziánsz nem jött ki. Két­ségtelen volt ennélfogva, hogy Hajdú Sándor meghalt. Ez nem is látszott va­lószínűtlennek, tekintve, hogy Haján Sándor túl volt a nyolcvanon. S mikor négy év múlva csakugyan meghalt, Hasgy karácsonyi vásári ELLENZÉK msr rr*wri'C7TKZ*ir*7T*~' wmmmmiammvmammmwmíimMim fHaigy karácsonyi vásári Szab© fenő fté ssvésiy-lársaság Oíif, €- Heg. Ferdinand 5. nagyanyó bölcsen legyintett: — Rég megmondta már azt nekem a kártya. Hallottam egy vidéki úrról, aki magá­nyosan élő, idős földbirtokos, hogy an­nál nincs szenvedélyesebb paszianszra- kó az egész országban. Ha például Pest­re utazik, már kint várja a kocsi a kas­tély előtt, már a kabát is rajta van, de ö gyorsan még kirak egy pasziánszot, hogy vájjon elkésik-e a vonatról, vagy sem. A negyedik pasziánsz végre kijön: igen, lekésik. És csodák csodája, csak­ugyan lekésik. így megmond mindent a kártya. Én azonban úgy tartom, hogy az az igazi paszianszos, aki nem gondol sem­mit, mikor kirakja. Csak rakja az esé­lyek tarkasága és változatossága felett való gyönyörűségében. Jómagam ehhez a fajtához tartozom. Ha nagyon fáradt vagyok, leteszem a tollat és nyúlok a kártya után. Megígérem magamnak, hogy hármat kirakok, nem többet. Per­sze másfél óra lesz belőle. Házam népe lábujjhegyen járkál az ajtó előtt. Azt hiszik, hogy írok. Még I lopva, orvul rakom a pasziánszot. A ti­sajnálnak is, hogy milyen rettenetes so- j zenhetediket és még egyszer sem jött ki. kát dolgozom. Pedig ördögöt dolgozom; ' Hát nem méreg? HARSÁNYI ZSOLT. íaAl jce vasárnapi riportja A KARDIOFON, az orvosi Lechnilca ujj csodája meg* *~iLi az alvó ember szivének áiákáí Azokat, akiknek beteg a szivük, rendesen éjjel, alvás közben támadja meg a — néha halált okozó — roham. Mi az oka ennek? Erre a kérdésre nem tudott feleletet adni az orvosi tudomány, egyszerűen azért, mert egyetlen orvosnak sem sikerült megvizsgálni eddig az alvó ember szivét. — A kardi* ofon: olyan rádió-készülék, amelynek mikrofonja az ember szivére erősítve veszi fel alvás közben is a hangokat és közvetíti azokat a vizsgáló orvos szobájába. ÁZ asivé szivénél* fáikéról nyilatkozik a kardiofoiB feltalálója: Singer Üichard dr. bécsi egyetemi tanár 'Qpyffnmé. CARMOLui ADA LEI 22- ÜVEGENKÉNT Wien, 1935 december elején. (Copyright by Jób Paál. Utánnyomás tilos.) A szobában, ahol notesszel és ceruzával a kezemben he­lyet foglalok, szemben velem négyszögletes hangszóró lóg a falon. Sárga selyem huzata van, de .semmiben sem különbözik azoktól a hangszóróktól, amelyekből esténkint a milánói Scala, vagy valamelyik afrikai állo­más exoti-kus zenéjét hallhatjuk. Még csak negyvennyolc órája sincs, hogy idehozták ■rZil a hangszórót és már.s róla beszél az egész tudományos világ. Három esztendőn keresz­tül orvosok, mérnökök, elektrotechnikusok és műszerészek egész légiója dolgozott a komplikált gép belső berendezésén és a szer­kezeten, amelyet tökéletesitője: dr. Singer Rich ár d bécsi egyetemi tanár, Wenkebach professzornak éveken át volt első asszisz­tense kardifonnak nevezett el. A kardiofon célja, feljegyezni és vissza­adni a sziv hangjait. Aki tízezer szív titkát ismeri Azért jöittem ide, hogy megkérjem Singer tanárt, mutassa meg nekem ezt a gépet és adjon magyarázatot az eredményekről, ame­lyeket a kard:ofon alkalmazása jelent. Milánt beszélünk, magam Ls hallom a han­gokat, amelyek a hangszóróból felénk tör­nek. A kardiofon egy beteg szivének min-' Budapest, IV., Egyetem-utca 5. sz. ICO modern, kényelmes szoba. Lif­tek. Hideg-meieij íűiyfrfo. Központi fiités ERZSEDET i SZÁLLÓ Az étterem és kávéházban mind este szalonzene. Menü: 1 -öl 1L zsébet-pincében egypincé: rends

Next

/
Thumbnails
Contents