Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)

1935-12-07 / 282. szám

cr a. 1931$ »eeB-swTjş? ?. ^ZZTSN'XTSW $2 ¥ilnÍescü dán ^B@ga szelíd vitába a magyar kisebbség vezetőivel A saemzelriceresztfény párt pésrzí kapott a kormánytól? — A kormány távozásárél szélé béreket Tătăresc« miniszterelnök megcáfolta BUCUREŞTI. (Az (Ellenzék távirata.) A parlamentben a felirati vita során tovább folyt tegnap is a vita a kisebbségi kérdés­ről. Goga szólalt fel s tovább folytatta Wil­ier magyarpárti képviselő ismert felszólalá­sa után megkezdett beszédét, melyben — amint ezt már röviden jelentettük, a kisebb­ségi sajtói támadta elsősorban. Véleménye szerint a magyar kisebbség] lapok úgy akar­ják feltüntetni a dolgot a civilizált világ előtt, mintha a magyarság egy alacsonyabb rendű kultúrának volna áldozata abban az államban, mely nyakánál fogva fojtogatja. Elitéli az ilyen sajtónyilatkozatokat. Han­goztatja, hogy őszinte akar lenni és azt sze- retné, hogy nyilt kártyával játszanak. Rövi­desen ismét fel fog szólalni a kisebbségek ügyében és akkor szemelvényeket fog felol­vasni a magyar kisebbségi sajtóból. Be fogja bizonyítani, hogyan agitálnak, nemcsak Er­délyben, de a határokon túl is újságaikkal. Goga vádjai — Áz egész magyar kisebbségi intellektuel élet magán viseli ennek bélyegét. — mondta Goga. — A fájdalom és várakozás jelét azon események előtt, melyektől szabadulást re­mélnek. Meg kell azonban állapítani külügy­miniszter ur — folytatta Tituiescu felé for­dulva —• vannak Budapesten olyanok is, akik nép és nép között békét szeretnének teremteni. Vannak Magyarországon, akik arról beszélnek, nem-e lehetne országuk ne­héz helyzetében megegyezést keresni Romá­niával, hogy a Duna-völgyében lakó két nép megegyezzen, mert hiszen mi is számolunk a tényekkel s magunk is egyezséget és jó viszonyt akarunk Magyarországgal. Amikor azonban időnként ilyen hangot hallunk, Önök — mondta Boga a magyar párt kép­viselői felé fordulva —■ mindig olyan han­gon beszélnek, hogy meghiúsítják a kezde­ményezéseket azzal a céllal, hogy lehetet­lenné tegyék azt az embert, aki közeledést óhajt Budapesten. „Az ember tragédia ja*' Goga ezután azzal foglalkozott, miért for­dította le Madách remekművét román nyelv­re. Azt hiszi, ezzel szolgálatot tett a román ügynek s a két nép közeledésének. Be akar­ta mutatni a magyar műveltség mértékét a román közvéleménynek. Azt gondolta, hogy a£ intelíektuel osztályhoz tartozók közti kö­zeledéssel a két nép megegyezésének tesz hasznos szolgálatot. — Megdicsértek értékes magyar írók munkámért — folytatta Goga — s Romániá­ban is akadt dicsérő magyar szó részemre. Budapesten egy nagynevű iró azt indítvá­nyozta, válasszanak be ezért tiszteletbeli tagnak a legnagyobb magyar irodalmi tár­saságba. S akkor mi történt? Jöttek ezek itt (mutat a magyar párt felé) Wilier: Kicsoda? ( Goga: . .. s tiltakoztak sajtójukban azok j az urak, akik itt vannak közelünkben a j parlamentben és a parlament folyosóin, akik ! Bucuresti-ben élnek s szemtelen (imperii- í riens) cikkeket Írtak, melyben a magyar közvéleménytől követelték, foglaljon állást annak a budapesti magyar irőnak indítványával szenten, kinek bá­torsága volt egy román iró érdemét elis- j merni. Édes Wilier ur, „öntsünk tehát tiszta vizet i a pohárba“, mint a magyar példabeszéd j mondja. A magyar kisebbség a valóságok ' alapján kel! álljon. Dobják el a regényes ; nagyzási hóbortot, melynek oly sok minden veit idők folyamán magyar részről az áldó- ! zata. ismerjék fel az ország széleskörű tü­relmi politikáját, helyezkedjenek bele a ro­mán nemzeti államba, megtartva etnikai jel­legüket, melyet nem akarunk csorbítani. A városok helyzetéről Goga ezzel nem fejezte be parlamenti fel­szólalását. Tegnap délután ismét felszólalt s a városok helyzetével foglalkozott. Azt állította, hogy a vidéki városok „străinek“- fcé váltak a háború befejezése óta s az egész állami szervezel, posta, távíró, telefon „străi- nek'*-kel van zsúfolva. Az erdélyi román bankok tönkre mentek, mig a magyar pénzintézetek virágzanak, mert Budapestről segítik őket, A háború előtt Erdélyben 17 magyar napi­lap volt, most ötvennél is több van. — Mindenütt szaporodik a mi államszer­vezetünk elleni offenziva hálózata — mond­ta. — A magánvállalatokban a tőkearányt tekintve is a románok kisebbségben vannak. A román nem ur saját házában. A román­ság felháborodása egyre nő, csak a süketek nem hallják azt.  nép azt követeli, hogy egyesüljünk az ország elidegenítése elleni harcra. Én meghallgattam ezt a felhívást és kezet nyújtottam Cuzának és Vajdának. Mihalache: Önök megegyeztek Tătărescu- val! (Nagy zaj). Dr. Lupu: Meghallgattuk Gcgát, de terro­rizálni nem hagyjuk magunkat! Goga: Rágalom! Inculet belügyminiszter: A kormány és a nemzeti keresztény párt között semmiféle megegyezés nem volt! A viharban Goga bejelenti, hogy jövő hé­ten — valószínűleg kedden — beszédét to­vább folytatja. Elnapolás — Tătărescu buzdítása Az elnök ezután bejelenti, hogy a parla­ment ülését hétfőig elnapolja. Hivatalos jelentés szerint az ülés után a kormánypárt képviselői megbeszélésre ültek össze a miniszterelnökségen, hol Tătărescu miniszterelnök is felszólalt. Kijelentette, hogy a kormány nem távozik addig helyé­ről, mig programját teljes egészében meg nem valósítja. — Vannak nehézségek. Voltak, vannak és lesznek nehézségek, de nem ijedünk meg ezektől. Megcáfolta art a hirt, hogy a kormány karácsony után lemond. Be akarja fejezni a hadfelszerelés ügyét s azt hiszi, hogy ja­nuár 15-éig készen lehet munkájával. Végül annak a reménynek ad kifejezést, hogy a nehéz belügyi és külügyi helyzetben minden párt támogatni fogja. A parlament hétfőn munkáját tovább folytatja. KÖZBEN, difiikOT CtZ GTCok QgyîYiQLS“ hoz hajlanak, a bársonyos arcbőr ellenallhatallan vavăzst fejt ki.. Oenimi sem hasonlítható a fia- talos, bársonysima, jóillatu arcbórnöz ! A nők ezt igen jó! tud­lak. Ezért óvják arcbőrüket annyi gondaal az elemek és az öregedés THREE FLOWERS “KRÉM ° el|!en ^'CHAF^IdUDNüT «STP hasz"ália' haS2"äl!a a RIÄ RICHARD HUDNUT + ÍUPGG FlOIUGPS* PUDER és KRÉM iff #fí§ ICSlCIICi Miit iCÜlCiiCICÍ i licitül €!' difii füll §.! Í€i€§ISS€|r€ ¥0nf iliilii Érdekes tórgyafás a hassfbiréság eScMtf tízféle .120 Leifői 1800 Leiig reme német kiadások, újak Postán C'fflJ utánvéttel. Kérjen ingyen jegyzéket. LEP.H0E GLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) A VI. hadtest bírósága, mint harmadfokú fórum tegnap délelőtt 11 órakor kezdette meg Nicolau Radu egykori számvevő hadnagy bonyolult bünperének tárgyalását. Nicolau hadnagy ellen a vád röviden összefoglalva ez: többrendbeli sikkasztás, szélhámoskodás, szökés az ország határain belül, majd le­tartóztatása után újbóli szökés, ezúttal az ország határain kiviil, Törökországba. A régi bűn Amint az a tárgyalás során kitűnik, Nico­lau 1918-ban nyerte el a hadnagyi rangot a harctéren és a front mögött szerzett érde­mei jutalmaképen. A háború befejezése után a 25. gyalogezredben kapott beosztást Nico­lau Radu, akinek szerepköre a Bucuresti-i gépkocsipark keretei közé szorítkozott. A vádirat szerint ebben a beosztásában külön­böző visszaéléseket követett el, többek kö­zött elsikkasztott mintegy negyvenezer lejt, majd megszökött Csakhamar letartóztat­ták Constauta-ban és ezredéhez szállítot­ták sikerült azonban ismét megszöknie és 1321-ben kijutnia Törökországba. 1922- ben tért vissza Romániába és önként je­leit tkezett. ügyét elsőfokon 1924-ben tárgyalta a Bucu­resti-i hadbíróság, amely bűnösnek találta Nicolaut és ezért marasztaló Ítéletet hozott. A vádlott felebbezése folytán az ügy a Chisi- nău-i hadbíróság elé került, ahol a vád egyes pontjai alól felmentették az egykori számvevő hadnagyot, részben pedig megerő­sítették az elsőfokú Ítéletet. Ez 1928-ban történt. A vádlott másodszor is felebbezett. Az ügy harmadfokon a helybeli hadbíróság elé került. 1929-ben hozták Clujra Nicolaut, akit a helybeli hadbíróság akkor szabad­lábra helyezett. Azóta több Ízben tárgyalás­ra tűzték az ügyet, de tekintve, hogy a ta­nuk sohasem jelentek meg teljes számmal (a védelem részéről tizenhat, a vád részéről pedig tizenkét tanú van bejelentve), a tár­gyalást mindig el kellett halasztani. Miért ítélték el a hadnagyot? A tegnapi tárgyaláson a tanuk közül tizen jelentek meg: öt a védelem és öt a vád tanúi közül. Az ügyész indítványára, ame­lyet a vádlott is magáévá tett, a hadbíróság elrendelte a hiányzó tanuk szombatra sürgönyeiig való beidézését, majd a vádirat felolvasásával megkezdte a tárgyalást. A bonyolult ügy periratai tekintélyes köte­teket töltenek meg. A vádirat felolvasása lefoglalta az egész délelőttöt. A vádirat kronologikus sorrendben tárgyalja a külön­böző bűncselekményeket és arra a követ­keztetésre jut, hogy a vádlottnak a vizsgálat ideje alatt felhozott ellenérvei alaptalanok­nak bizonyultak, a tények fennállanak és Nicolaut teljes felelősség terheli. A Bucu­resti-i hadbíróság elsőfokon ugyanilyen ér­telemben döntött, mig a Chisináu-i, másod­fokú biróság az első (az ország határain belüli) szökés és égjük sikkasztás vádja alól mentesítette Nicolaut, de megtartotta az el­sőfokú ítéletet a vádak többi részét illetőleg. Két órás védőbeszéd A délutáni tárgyalást négy órakor nyi­totta meg az elnök. Nicolau Radu dicséret- reméltó ékesszólással ismertette az ügy rész­leteit. Patetikus hangon, azzal az észreve­hető igyekezettel, hogy hangulatot keltsen maga körül, igyekezett tisztára mosni magát I a súlyos vádak alól. Végeredményben oda lyukadt ki, hogy ő ártatlan a rárótt bűn- cselekményekben, sőt: áldozat, akit kihasz­náltak és tönkretettek. Nem akar vádolni senkit, de . . . Jelentőségteljesen elhallgat, hogy aztán a továbbiak során ismét célzá­sokat tegyen ismeretlenekre, akiknek áldo­zatául esett. Egyébként nyugodtan beszél, gyakorlott jogi szófüzéssel és sürü utalá­sokkal paragrafusokra és a percsomó külön­böző irataira. — Átjöttem a Kárpátokon, hogy önöknél találjak igazságot — fejezi be beszédét, amely két órát követelt. Tanúvallomások A jelenlévő tanuk kihallgatása követke­zik. Iliescu tanú tudja, hogy 1920-ban letar­tóztatták Nicolaut. Úgy véli, hogy akkori bűne nem lehetett nagyon súlyos, mert csak felületes őrizetet rendeltek melléje. A had­nagy akkori őrétől hallotta később, hogy Nicolau felesége megcsalta férjét. Ez a körülmény nagyon megrázta a szám­vevő hadnagyot, aki kevéssel ezután meg­szökött őre elől. Mindezeken túl becsüle­tes hivatalnoknak ismerte Nicolaut, aki­nek kezén milliós ügyek mentek keresztül anélkül, hogy bárki is hibát talált volna az ügyek vezetéséiben. Zamfirescu Constantin tanú 1912-tőí ismeri Nicolaut. Becsületes, jó hivatalnoknak is merte mindig. Többször találkoztak a há ború alatt, majd 19í8-ban hallotta Moldo váhan, hogy Nicolaut hadnaggyá nevezték ki érdemei jutalmaképen. 1919-ben Chisi nau-ban értesült arról, hogy Nicolaut letar tóztaiták, majd 1921-ben hallotta, hogy a hadnagy Törökországba szökött. 1924-ben a Bucuresti-i hadbíróság előtt, majd 1928-ban a Chisinüu-i biróság előtt látta viszont. Ma­gáról a per anyagáról semmit se tud. Popes- cu tanú alantasa volt a hadnagynak. Lé­nyegtelen felvilágosításokat ad. Az esti órák­ban hallgatják ki Stratulet aktiv őrnagyot, aki maga is alaposan ráfizetett Nicolau mű­ködésére. Női ŐSZI DIVATLAPOKAT órriri választékban Ellenzék könyvoszi.i i* ban kaphat!

Next

/
Thumbnails
Contents