Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)

1935-12-25 / 297. szám

IfY* ÎI/

wzzwwxuam

Larisch grófnő hamarosan újra Bécsbe érkezett és megtörténi a második látogatás I».

1889 január 13: — „ina mind a kelten elvesztettük R fejünket...“

Ezernyolcszáz nyolcvannyolc november ötödikétől a következő év január tizenharmadikéig kettőjük, szerelme teljesen plaio- nikus volt.

Időközben -Märy többször volt a iBurgban. Levelezett is a trónörökössel, különösen olyankor, ha Larisch grófnő nem volt Becsben. A levelezés úgy történt, hogy Mary a trónörökösnek irt leveleit Loschecknek, a lakájnak címezte, ezeket a baronessz ko- inornája vitte el egy hordárhoz és az szaladt át vele a Burgba. A trónörökös leveleit eleinte egy hordár, majd később egy burg- beli szolga — livré nélkül — hozta el a baronesszhez, de ezek a levelek is a komor- na címére szóltak. A találkozások egyre gyakrabbak lettek. Vetsera Helene naplója szerint rendesen délben 11 és 1 óra között jött Larisch grófnő a házba és vitte el ko- missiózás ürügye alatt Märyt Rudolfhoz. Egyszer délután is találkoztak és néha este 7 és 9 között. December 9-én kezdődött Becsben a Wagner cyklus, Mary családja az operába ment, ő azonban azt mondta, hogy fáj a feje. És miután a többiek elmentek hazulról, ő kiszökött és először egyedül —- a Marokkanergassen át valósággal elszaladt a Burgba. A látogatások mindig a Brat- fisch kocsiján történtek, Bratfisch néha egé*z napon át várt a baronesszre a Grand Hotel mögött, a Marimilianstrasseban.

Egyetlen egyszer találkoztak. Schönbrunn- baa, d@ Märy megfogadta a barátnőjéhez irt levelében, hogy ide nem megy el többször, mert észrevette, hogy

stlalatt »étálnak, detektívek kísérik hátul é* színié kihallgatják minden szavukat... Január közepén a Németországban élő barátnő *zt a levelet kapta iMaryiől:

„Kedves Hermine! Vallomást kell tennem önnek, kérem: ne nehezteljen meg azért rám. Tegnap este héttől kilencig Nála voltam. Mind a ketten elvesztettük m fejünket. Most aztán testtel és lélekkel egymáséi vagyunk. Remélem, hogy' szombaton meg tudok szabadulni a háttól és siethetek hozzá ... Istenem, ha Mama vs- Israll megtudna,,. Mind s ketten a halálba mennénk és ha akármennyire is vigyáznának ránk, akkor !s meghalnánk..,“ •Mikor kelt ez a levél? Nincsen dátum rajta. De biztos, hogy azt 1889 január 14-én irta a baronessz. A január 13-ika piros ceruzával volt megjelölve a kalendáriumban és a Rodecknél vásárolt cigarettatárcába ezt graviroztatta a szerelmes bakfis:

„13 Jänner. Dank dem Schicksal".

Ettől az időtől kezdve a halál gondolata átvonul minden levelén. De nemcsak ő ir a halálról, hanem Rudolf is. Märy egyszer j megküldte Herminenek Budolf egyik levele j másolatát. Ebben szó szerint ezt irja a trónörökös:

„Nélküled nem tudok élni, drágáin. Te vagy az Istenem, Te vagy' Mindenem. Légy óvatos, hogy senki se tudjon meg semmit, mert ha megakadályoznák, hogy mi s*e- reasük egymást, ez nekem a halálom lenne. . .**

Ugyanebben a levélben irja ezt is: „Szeretném egyszer megmutatni Neked az ő leveleit, de ezt nem tehetem, mert Mária minden levelet azonnal elszed tőlem és azt mondja, hogy félreteszi őket a számomra, egy szebb időre, mert fél attól, hogy nálam valaki az Ö leveleit megtalálná ..."

A naptárban piros ceruzával megjelölt január 13-ika után mindössze kétszer találkoztak. Egyszer a Práterben és azon a vasárnapon, am &or Märy szülei bálba mentek és ő meginfti azzal az ürüggyel, hogy nem ér- zi jól magát, szülei távozása után kiszökött a Burgba. Ez a találkozás csak rövid ideig tartott, mert este Rudolf is megjelent teljes díszben a bálon . .

I. L. V. B. I. D. T, — A fósnő —■ Az elveszett zafír

Pár nappal később vasgyiirüt kapott ajándékba a trónörököstől Mary baronessz.

A gyűrű belső; oldalára ezek a titokzatos betűk voltak vésve: I. L. V. B. I. D. T. A trónörökös magyarázta meg a betűk jelentőségét:

,Jn Liebe vereint bis in den Tod.“- . . Szerelemben a halálig . . .

Ezt a vasgyürüt Märy arany láncra fűzte és a nyakán hordta egy medaillonnal. A medaillonban kis vászondarab volt: a trónörökös egy csepp vérével.

Január 18-ikán megirta a végrendeletét. Most már minden levele halálsejtelmekkel van tele.

Egyszer határozottan írja: „Ha valaki a legkisebbet is megtudná, akkor egy olyan helyen, melyet senkisem ismer, eltöltenénk még egy pár boldog órát és aztán együtt mennénk a halálba . . De nyomban hozzá ;s teszi: „De mégsem . . . Neki nem szabad meg halmi a, NEKI élni kell a népéért; ami Öl körülveszi, az nem lehet más, csak fény és tisztelet, Hermine, azért, ha Maga

SOK TÍZEZER megelégedett vevő bizonyltja,

kilogram fával füt egy normái szobát

órán á

Gyártja: Ullllli

Kapható mindenütt.

Claj-i képviselet „BARZE

Kérjen díjtalan árjegyzék

vaäkeraakedSs, P. Mihai V.teásul

WMM.\

valamit írna Mamának, vagy Helénának, akkor a baj hamarabb következne be . . Másnap azt írja: „Ma Jefényképeztetem

magamat, ezek lesznek az utolsó fényképeim az éleiben . . ."

El is megy a fényképészhez és másnap

összetöri a lemezeket.

Január 25-ikón egy jósnőhőz megy. Ezen az éjjelen nem hunyta le egy pillanatra a szemét és éjjel ezt mondta a társalkodónőjének, akit megesketett, hogy arról, amit elmond, senkinek se szól egy szót se:

— A jósnő megnézte a kezemet és ezt mondta: „Nem tetszik valami nekem!“ Aztán hosszú ideig vizsgálta a tenyerem vonalait és igy szóit: „haláleset áll küszöbön a családban. Egy olyan haláleset, amiről sokat fog beszélni a világ . , . ugg néz ki, mintha öngyilkosság lenne . . . nagyon közel van . . . hamar bekövetkezik . . Én megkérdeztem a jósnőtől, meddig élek, mire ő igy felelt: „Maga olyan fiatal még, magának én azt nem mondhatom meg.. . . küldjön el valakit hozzám, annak majd megmondom . . Higyje meg nekem, erre olyan rosszul lettem, hogy valósággal kiszédültem a szobából. Magának holnap el kell menni ehhez a jósnőhöz . . . Tudja: én olyan kiváncsi vagyok rá, hogy meddig élek... Märy egész éjjel nem aludt.

Láz gyötörte.

Folyton a jósnő szavai zúgtak a fülében. Másnap szerette volna elküldeni a társalkodónőjét a jósnőhöz, de közbejött a Rudolftól kapott tárca felfedezése és az ezzel összefüggő izgatott jelenetek egész sora . . .

... És másnap újra történt valami rejtélyes dolog. Märy számára ez volt az első bál. Voltaképen itt vezették be a társaságba.

A bálon megjelent a -trónörökös is, aki nem beszélt ugyan Märy vei, de nem vette le róla a szemét. Ezen az estén Märy a karjára tette azt a zafírral díszített arany karkötőt, melyet a trónörököstől kapott, de amiről az anyja azt tudta, hogy Larisch grófné ajándéka.

A veikor hazamentek, szomorúan mesélte, hogy „Hoyos gróf mesélte nekem, hogy holnap vadászatok lesznek a Wienerwaidban". Az-báin kétségbeesetten kiáltott fel:

„Jesszus Mária, a zafírom . .

... A karkötőből hiányzott a zafír . . . Babonás emberek úgy tudják, hogy ez szerencsétlenséget jelent.

izgatottan siettek vissza a követségre. Mindenfelé keresték a zafirt: nem találták. Hetekkel később megkerült . . .

Vetsera Mária eltűnik...

Január 2S-ikán, hétfőn, délelőtt fél 11 órakor látta utoljára Vetsera Heléna bárónő a lányát.

Kevéssel fél 11 előtt megjelent a ház előtt az a fiakker, amelyet bécsi tartózkodása alatt állandóan Larisch grófnő használt. A grófnő a lakásban le se vetette a kabátját, hanem csak kutyafuttában mesélte el’ a következő történetet:

„Tegnap beszéltem Rudolffal. Azt hazudtam neki, hogy egy barátnőm, egy férjes asz- az-ony küldte neki a tárcát. Kértem: adja vissza, mert a barátnőm nagyon izgatott. Rudolf a szemembe nevetett és nem szólt egy szót se. Mindenesetre megnyugtatlak ' kedves Helena, hogy Rudolfnak sejtelme í sincs róla, hogy a tárcát Märy küldte neki... j A legjobb lesz, ha mi most elmegyünk a i Rodeckhez és ott az én nevemre iratom át a számlát. így aztán még csak ne is sejtse senki, hogy a tárcát Märy vásárolta . .

Märy magára -kapta bundáját és mind a ketten elindultak.

Vetsera Helena még látta, amikor beszállnak a kocsiba . . .

Ettől a perctől kezdve sohasem látta tob• bé a lányát . . .

Az események további lefolyását igy meséli el az emlékirat:

Egy óra multva Larisch grófnő visszajött. Szinte beesett á szobába. Magából kikelve mesélte:

„Elvesztettem Märyt. Amikor megérkeztünk Rodeckhez, megkért arra, hogy menmum.

f|-* me ez az a bók, amit szívesen hall 2 minden nő, főként attóí a férfitől, közel áll hozzá. Éppen ezért minden |§ nő arra törekszik, hogy arcbőre mlnnél II tökéletesebb, minnél üdébb és minnel Ifiatalabb legyen.

lit A bársonyos arcbőr elérésének egyik

^^legfontosabb feltétele az, hogy egy Ä olyan elsőrangú minőségű púdert hatz« ^pJnáljunk, amely az arcbőrnek egységes IllÉés fénytelen nüánszot ad. Ezeknek a »/^feltételeknek tökéletesen megfelel az aftEN VOGUE púder, amelynek ára

ş csak

jek egyedül az üzletbe. Közben eszembe jutott valami, kijöttem, hogy beszéljek vele de ő már nem volt a kocsiban. Ezt a cédulát találtam ott:

Kis papirszelelen, ceruzával írva ez állott: „Nem élhetek tovább. Megszöktem Tőled, mire utolérsz, menthetetlenül a Dunában vagyok. Märy.“

Izgatott jelenet következett most, amelynek párbeszédét igy irja le Vetsera Helena:

— De azért ne izgasd magadat — mondta Larisch grófné — nem kell elhinni, amit Märy mond. Sokkal jobban szereti az életet, minthogy valami csacsiságo! követne el. Mindez csak a trónörökössel lehet összefüggésben.

— De hiszen nem is ismeri őt — felelte a báróné. — Ez csak a Te feltevésed lehet. Vagy talán valamit eltitkoltatok előttem? A cigarettatárca tényleg Rudolftól ered. mert, ha igy van. akkor a kettejük között van valami-. Meg mernél esküdni nekem arra, hogy a tárcát Te adtak Märynek?

— Hát mit gondolsz rólam? Hogy hazudok? A tárcát tavaly Tegemseeben ajándékozta nekem Rudolf és én adtam azt Märynek . . .

Mielőtt elmesélném a most következő izgalmas órák történetét, rekorstruálnom kell Vetsera Märy eltűnésének igazi hslóriéját, úgy, ahogyan azt hónapokkal később maga az anya megállapította.

Larisch grófnő előadása a legaljasabb hazugság volt.

Märy nem is volt a Rodecknél. Ehelyett ez történt:

Január 28-ikán, hétfőn délelőtt fél 11 órakor Larisch grófné, a Vetsera-palota portása előtt ezt modta a kocsisának: „Hajtson a Kohlmarktra a Rodeckhez!“ Amikor aztán elindult a fiákker, leeresztette az ablakot és kiszólt körülbelül a Salesianerstrasse tájékán: „Nem a Rodeckhez megyünk, hanem az A n gus ti ne rba s te i re. Majd kopogok, hogy hol álljon meg". A kocsi a Burg felé kanyarodott. Megállt egy ráccsal elzárt vaskapu előtt. Itt mind a ketten kiszálltak. A kocsis azt az utasítást kapta, hogy álljon félre, olyan helyre, ahol nem lehet észrevenni őt. Körülbelül negyedóra telt el, amikor Bratfisch kocsija megállt a vaskapunál. Két perccel később Vetsera Mária egyedül kilépett a kapun, körülnézett és aztán beszállt a Bratfisch kocsijába, amelyik elhajtatott vele. Újabb negyedóra múlva kijött a Burgból Larisch grófnő egyedül, a kocs:st a kapu mögötti sötét folyosón magához intette és ráparancsolt, hogy senkinek a világon nem szabad elmesélnie, mi történt most, délelőtt. Ha valaki kérdezne valamit, akkor azt kell elmesélnie, amire ő majd kitanitja.

Ezután a grófnő a Rodeck ékszerészboltja elé hajtatott, ott eljátszotta a már ismert komédiát, bement az üzletbe, aztán kijött, mintha Märyt keresné, felvette a kocsi padlójáról az odadobott papírdarabot és visszahajtatott a Vetsera-palota elé. Közijén kioktatta a kocsist.

Ugyanakkor Märy bárónő Bratfisch kocsiján a Wienerwaidban lévő úgynevezett Rot- henstadl vendéglőhöz hajtatott, negyedóra múlva egy csukott kocsiban megérkezett ide