Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)

1935-12-25 / 297. szám

»O mMwm BLLUNZem 193 5 december 2 5. szalmiak és SAVMENTES ELENci ■■■HASZNÁLJON KORLÁTLAN a RAfCTÁROZÚKÉPESSÉGE és REGENERÁLÓDÁSA CSAK A..Rlfiasp5l^PECS'#rrELVALŐDI GALVAN I S'. A. nnmHnnmHnHPian Ki uluit !.s ,•> január 2 Si kán. pontosan há­romnegyed 12 kor egy csukott kocsiban rlin- dultiik a vendéglő melletti sorompótól Ru­dolf trónörökös es Vetsero Máry bárónő Ma­yerling fele, hopp onnan soha többé i'iss:a ne jöjjenek. l'aafe grói miniszterelnök tanácsa Mii Ich« ! lenni? ez voll a/ első kérdés, ®<‘l> Wiser;» Helena bárom- előtt hirtelen feltűnt. Hova kell menni? ki segíthet? Hol lehel nyomra akadni? Rendőrség? kr nem j<>. Jegyzőkönyv, ki­hallgatás . . . Brrr . . . Másnap Bécs tele les/ pletykával. Mégis jó lenne a család Ixi- la iát gróf Taafe miniszterelnököt felkeres­ni. ..Ugyan hova gondoltok?“ — intette le a bárónőt 1.arisch Mária, aki vállalkozott ar­ra. hogy egyedül és nem hivatalosan felke­resi kraus rendőrfőnököt. Nemsokára visz- s/a is jött azzal, hogy a rendőrfőnök kije­lentene. addig, unig hivatalosan nem tesz­nek feljelentést az eltűnésről, nem tehet semmit. ..Egyébként is — mondta a rendőr­igazgató — a dolog nagyon kényes. A bécsi rendőrség nem kutathat a trónörökössel összefüggő dolgok után". Később a grófnő Baltnzzi Sándornak, Vét­se ra báróné fivérének társaságában újra el­ment a rendőrségre, de a rendőrigazgató megint csak azt mondta, hogy feljelentés hiányában nem tehe! semmit. Hosszú tanács­kozás után Baltnzzi Sándor nem tudta magát elhatározni arra, hogy fejjelentést tegyen. . . . Félt a botránytól . . . Este a grófné egyik komomáját elküldte a Burgba, itt megtudta azt, hogy a trónörö­kös egész személyzetével Maverlingbe ment. . . . ,-Mayerling? Hát ez meg hol van?“ — kérdezi bizonytalanul a báróné. Másnap, január 29-ikén, kedden reggel Larisch grófné „halaszthatatlan ügyei“ mi­att bucsuzás nélkül elutazott Pardubitzbn... Vetsera háróné reggel a fivérével most már maga ment el a rendőrfőnökhöz, aki az első pillanatban a legnagyobb gyanúval fo­gadta azt a mesét, mit Larisch grófné Vetse­ra bárónő eltűnéséről előadott. Beszélgetés közben ezzel a kérdéssel fordult az anyá­hoz: ..A kocsist kihallgattuk. A: előadás felette gyanús. Szavaiból kiérzem, hogy megfizet­ték. De mondja meg nekem őszintén bá­róné: annyira biztos Maga Larisch gróf­nőről?“ A báróné igv felelt: „Nekem nincsen jo­gom meggyanúsítani őt. Házunk barátja. Ti­zenöt év óta ismerjük . . A rendőrigazgató nem szólt egy szót sem, pedig: ö többet tudott . . . Neki detektivjei jelentést tettek már a hurgbeli látogatásokról és a schönbrunni sé­táról. Tanácsára a báróné aztán megtette a feljelentés! és a rendőrségen hagyta Mary fényképét is. Kraus rendőrigazgató ezekkel a szavakkal bocsátotta el az anyát: — Két vagy három nap alatt talán többet tudunk, arra azonban figyelmeztetnem kell már most a bárónét, hogyha deteklivjeim olyasmit tapasztalnak, hogy az eltűnés a legkisebb összefüggésben is van a trónörö­kössel, akkor parancsunk van arra, hogy be­szüntessük a nyomozást. A Vetsera-palotában teljes a kétségbe­esés. A báróné mégis elhatározta magát arra., hogy felkeresi a miniszterelnököt. Taafe gróf azonnal fogadja. Vetsera báróné meglepetés­sel állapitja meg, hogy lányának eltűnéséről szóló rendőrségi akta ott van már a minisz­terelnök asztalán . . . Csak ekkor, 11 órá­val a katasztrófa előtt gondol első Ízben ko­molyan arra, hogy hátha . . . mégis . . . Hol is van az a Mayerling . . . A miniszterelnök már úgy fogadta, hogy sejteti vele: Rudolf benne van a játékban, ö azonban nem tehet semmit. A dolog felette kényes . . . Mindenesetre meg kell várni az estét. Rudolfnak akkor részt kell vennie egy családi ebéden, mert az udvar két nap múl­va Budára megy. A diner-en valahogyan, okosan, rafinériával ki lehet majd tudni, hol van Mary. D-e, ha a trónörökös nem is jönne el, akkor se kell kétségbeesni. A bá­rónőnek arra a kérésére, nem lehetne-e a dologról jelentést tenni az uralkodónak, Taafe gróf magából kikelve felelte: — Hova gondol? Ha aztán a végén kide­rülne, hogy az egész feltevés hamis, akkor én benyújthatnám a nyugdíjazásom iránti kérelmemet . . . — És excellenciád nem szólhatna a trón­örökösnek? — Nem /vagyok vele olyan viszonyban, hogy’ magánügyeibe avatkozhatnék. A legfon­tosabb: várni és hallgatni. Ha a trónörökös ma este nem jön el a diner-re, vagy onnan nyomban távozik: ez egyaránt gyanús. Ez esetben nyomban kiküldőm a detektivfőnö- köt Mayer 1 ingbe. . . . Mayerling . . . Hol is van az a Mayerling? . , , A két anya ... Újra eltelt egy éjszaka a Vetsera-palotá­ban Mary nélkül. A második nap aztán hirtelen világosságot hozott. Vetsera Helena reggel levelet kapott Par- áubitzból Larisch grófnétóí. A levélben csak ennyi állott: „A/ acél cigarettatárca ueui az enyém. Hasonlít ahhoz, amit én kaptam Rudolf­tól, de mégsem a/. Ezt csak moot vettem észre. Az enyémnek nincsen zafiresattju...‘‘ \ grófné csak ennyit irt Se többet, se kevesebbet. De ez éppen elég volt. Az anya előtt most már nem lehettek töb­bé kétségek Miiry tehál Rudolftól kapta a cigaretta- tárcát, tehát ismernie kell a trónörököst. Amikor ez történt, akkor Muyerlingben inár eldördült kétszer a fegyver... Vetsera Helene most már tudta, mit kell tenni. Taafetöl se érkezett semmi hir. hololt a miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy amint valamit megtud, nyomban értesítést küld. Larisch grófné levele is bizonyíték . .. A Burgba sietett. Egyenesen Ferenczi Idá­hoz. Ferenczi Idának már tudomása volt akkor a Taafe gróffal folytatott beszélgetés­ről. De Ferenczi Ida már többet is tudott, összetett kézzel könyörgött a háróné a császárné udvarhölgyének: ..Beszélnem kell a császárnéval. Rá kell őt vennem arra, hogy azonnal beszéljen a trónörökössel és a leányomat adja vissza, ígérem, hogy feltűnés nélkül hazaviszem...“ Ferenczi Ida igy felelt erre: ..Feltűnés nél- kül? Ez bajosan megy. Hiszen mindenki tudja már. hogy kinn vannak“. Arra a meg­jegyzésre. hogy a felséges asszony az egyet­len. aki Rudolffal beszélhet. Ferenczi Ida szó nélkül kiment a szobából és két perc múlva visszajött oda egyedül — Erzsébet, a másik anya. Mit beszéltek egymással? Erről nem tesz említést az emlékirat. Csak annyit jegyez meg pár sorban: „A császárnő közölte a bárónéval a rette­netes hirt. Szívbe markolóak voltak a sza­vak. amelyekkel a császárné a császár fáj­dalmát jellemezte.. Közben megérkezett a Burgba Vetsera He­lene báróné sógora, Stockau gróf. akit Fe­renczi Ida rendelt oda. A gvászbaborult anyát ő támogatta hazafelé. De ekkor még nem tudta senki, hogy mi történt Mayer- lingben. Csak arról szólt a hir, hogy Rudolf és Vetsera Mária halottak . .. Vetsera Helenenek megtiltották, hogy Ma- yerlingbe menjen. Alig érkeztek azonban haza, megjelent a palotában egy igen magasrangu személyiség — a nevét nem írja ki a memoir — és előbb Stockau gróffal, majd Baltazzi Sán­dorral közölte, hogy parancsa van tudtukra adni, hogy Vetsera Mária a gyanútlan trón­örököst megmérgezte és aztán maga itta ki a méregpoharat. Éppen ezért az a parancs, hogy közölje a bárónővel: a legelső vonat­tal hagyja el Bécset. Baltazzi Sándor és Stockau gróf megeskették a bárónét, hogy azonnal elutazik, szinte eszméletlen állapot­ban vitték ki az állomáshoz és ültették fel a Velence felé induló vonatra ... Mayerlingbe nem mehetett ki más, csak Stockau gróf. Éjjel érkezett vissza Bécsbe. És ekkorára már tisztázódott a tragédia minden részlete. Mi történt Mayerlingben? Stockau gróf a következőket állapította meg: Január harmincadikén, szerdán a Mayer­lingbe összegyűlt vadásztársaság korán akar­ta megkezdeni a hajtást. Mindenkit hajnal­ban keltettek. A trónörökös lakája, Loscheck az előtte való napon kapott parancsnak megfelelően, korán bekopogott a trónörökös szobájába. A kopogtatásra nem kapott vá­laszt. Kopogtatott még egyszer, majd mikor ez is eredménytelen volt, szólt Hoyos gróf­nak. a trónörökös vadászbarátjának, hogy nem tudja, nem történt-e valami a szobá­ban: kopogtat és a trónörökös nem válaszol. Most már Hoyos is az ajtóhoz megy, kopog... dörömböl... a végén lábaival rugdossa az ajtót és a falat. Semmi válasz. 'Percekig né­mán állnak az ajtó mellett. Loscheck leszalad a házmesterhez, baltát kér lőle és ezzel betörik az ajtót... A szobában félhomály. A zsalugáter le van eresztve. Amikor felhúzzák a rollót, rémes látvány tárul eléjük: Rudolf hálóinghcn az ágya szélén ül. Szá­jából megalvadt vér csorog a padlóra. Kezei erőtlenül lógnak lefelé. Előtte az. éjjeli szek­rény és az éjjeli szekrényen egy tükör meg egy félig üres pohár. Az ágyon Vetsera Miiry fekszik. Szintén halott... Hoyos ész nélkül rohan Badenbe. Az állo­másfőnökre ráparancsol: azonnal füttesse.n be egy mozdonyt. Kiilömonaton rohan Becs­be és magával viszi a hirt: Vetsera Miiry megmérgezte a trónörököst. Az. udvarnál hitelt is adnak ennek. Az egyik orvos azt mondja, hogy sztrichninmér- gezésnél megered az orron és a szájon át a vérzés. Aztán vannak más gyanuokok is. Rudolf előtte való napon reggel nyolc én-á­ra rendelte meg a fiakkerét. Intézkedett a reggeli iránt, tehát esze ágában se lehetett öngyilkossá lenni. A rendőrség sietve jelen­tette, hogy tudomása van róla, miszerint Vetsera Mária nemrég jelen volt egy előadá­son, ahol gyorsan ölő mérgekről beszéltek... Csak amikor a császár parancsára bizott­ság szállt ki Mayerlingbe és megtalálta az asztalon a búcsúleveleket és a halottak ha­lántékán a golyók bemeneti és kimeneti nyilasát, majd a falon magukat a golyókat is. tudták meg a legközelebbi hozzátarto­zók, hogy Rudolf előbb Märyt, aztán pedig magát lőtte agyon . . . 1889 január 30-ikán, reggel 6 órakor . . . A császár parancsára sürgöny ment Vetse­ra Helcne után Velencébe, de ez a távirat nem találta őt ott, meri a báróné útközben annyira rosszul lett. hogy képtelen volt to­vább folytatni az utat. (íreiflingben leszállt a vonatról és visszautazott Bécsire, ahova csütörtökön reggel érkezett meg. „A halál bcnlogabbá tesz, mint az élet.. Stockau gróf csütörtökön délelőtt azzal az üzenettel jött a Vetsera-palotába, hogy „a trónörökös búcsúlevelet irt a bárónénak, de a levelet a császár parancsára csak ugv lehet kézbesíteni, hn a báróné becsületszavát adja, hogy elolvasás után a levelet újra le­zárja, arról senkinek említést, nem tesz. és azt visszaküldi a császárnak“. Amikor ez megtörtént, a gróf átadott egy borítékot . . . Feltörte a borítékot . . . A trónörökös pecsétje volt rajta. De csak a boríték címzése volt a trón­örökös keze vonása. Három levél volt a borítékban, mind a hármat Miiry irta. Egyet az anyjának. Ez igy szólt: „Drága jó anyáin! Bocsáss meg azért, amit tettem. Nem tudtam ellentállni a sze­relmemnek. Közös megegyezéssel az allan- di temetőben egymás mellett szeretnénk pihenni. Boldogabb vagyok a halálban, mint az életben. Míiryd“. Nővérének ezt irta: „Mind a ketten lelkesen megyünk a bi­zonytalan túlvilágba. Gondolj majd néha rám. Légy boldog és ne házasodjál, csak szerelemből. Én ezt nem tehettem meg és mivel nem tudtam ellentmondani a sze­relmemnek. Vele megyek. Märyd“. Miután aláírta a levelet, hozzá irta még: „Ne sirj értem, vidáman megyek át. Olyan szép idekinn, az ember Schwarzaure gondol. iGondolj a kezem életvonalára. Még egy­szer: Isten veled“. Aztán hozzá ezt is irta a levélpapirosra: „Megkérlek arra, bőgj minden esztendő­ben január 13-án és azon a napon, amikor meghaltam, hozzál gardéniát a siromra áe egy haldokló utolsó könyörgéseként arra kérlek, hogy komornámat ne hagyjátok el, gondoskodjatok róla, nehogy az én hibám miatt ö szenvedjen“. A fivérének annyit irt: ..Isten veled. A túlvilágon is vigyázok Rád, mert nagyon szerettelek '. \ császár egy óra múlva visszakapta a leveleket s a bárónőt feloldotta becsület­szava alól. Rudolf több levelet hagyott hátra, de nem irt egy szót se az apjának StefániátóL az anyjától, a testvéreitől elbúcsúzott. Vz. apjától nem. Valériának aki karácsony­kor jegyezte el magát Ferenc Szalvátonil, ezt irta: ..Ha egyszer meghal a császár, vándo­rolj ki az. uraddal, mert beláthatatlan, hogy akkor mi lesz. Ausztria-MagyÍror­szágból . . . . . F/.t irta Habsburg! Rudolf 1889 január 30-án hajnalban, Maverlinghen. Egy halott elindul fiakkeren a barátok temetőjébe Az. emlékirat utolsó része keserű vádirat az udvar ellen. Stockau gróf közölte az. anyával, hogy az. udvar rendelkezésére .Märyt Heiligenkreutz- ben temetik el. de se halottaskocsit, se ko­porsót oda kivinni nem szabad. A temetés igy történt: Délután fél ötkor Vetsera Máriára rá­adták a ruháit. Felöltözve beültették egy fiakkerbe. Stockau grófnak és Baltazzi Sán­dornak melléje kellett ülniük. A hullát meg se mosták, a szerencsétlenség óta harminc- nyolc óra telt el és Vetsera Máry véresen, nyitott szemekkel ült a kocsi ülésén. Bal kezében egy csipkés zsebkendőt szoronga­tott. Ezt Auchenthaler dr. udvari orvos csak erőszakkal tudta elvenni tőle. A temetés előtt aztán ő mosta meg a halottat. A szomorú menet éjfél előtt indult meg a inayerlingi kastélyból.. . Heiligenkreutz előtt valaki megállította a fiakkert. Egy detektív. Felült a kocsis mellé a bakkra. Parancsa volt rá . .. Az ő rendeletére egyenesen a temetőbe hajtattak. ... Éjfélt ütött az óra — írja Vetsera Helene báróné — amikor a kocsi a temető­höz ért. A kísérőknek itt jegyzőkönyvet kel­lett aláirniok, hogy a báróné önkezével ve­tett véget az életének. Amikor ezt kifogá­solták, a rendőrfőnök rájuk parancsolt, hogy: parancs... Különben eljárásnak kel­lene megindulni és az kellemetlen lenne az udvarnak .. . Másnap, február elsején reg­gel kilenc órakor egy, a faluban összetákolt koporsóban a heiligenkreutzi kolostor prior­ja eltemette Vetsera Máriát... Ezt irja az. anya: ..Csak halálraítélt go­nosztevőket lehet a törvény „parancsa“ alap­ján ..éjjel és minden feltűnés elkerülése mellett" igy eltemetni, azonban a kivégzett gonosztevők számára előirt ezt a temetést I a szerencsétlen leány holttestén olyan fel­háborító módon hajtották végre, hogy a végrehajtó hatalom legalantasabb szolgáját is a legszigorúbban vonják felelősségre, ha hasonlót egy betörő hullájával elkövetni me­részel". A temetés utáni napon megjelent Taafe gróf Vetsera Helenenél és arra kérte: Ru­dolf temetése idejére utazzék Salzburgba, nyolc napon át ne menjen senki a temető­be. majd márciusban ráparancsoítak. hogy a hullát exhumáltassa és vitesse el Bécsbe. Vetsera Helene minden parancsnak eleget tett, de ennek a parancsnak a teljesítését megtagadta... * Ezekkel a szavakkal végződik az emlék­irat: ^ Néhány nappal előbb, pénteken, január huszonötödikén, egy graduálét, az utolsó dalt, amelyet tanult, a Szent Ágostonról elnevezett udvari kápolnában énekelte el. Aggódott, hogy elég erős-e a hangja ahhoz, hogy az oltárnál énekeljen. Minden elő­készületet megtettek arra, hogy február másodlkán, a szent mise alatt, Isten dicső­ségére a kórusban énekelni fog. Nem is sejtette szegény, hogy ezen a napon már őrük pihenőt talált a heuligenkrentzi te­metőben. Béke legyen emlékén ... Minden embert érdeklő könyv: A sexuéiis élet enciklopédiája Irta: Norman Hair egyetemi tanár. Lexikonalak, 360 oldal, Ízléses diszkötés- ben 198 lej az Ellenzék kőnyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel is azon­nal szállítjuk. Kérjen ingjenes könyvjegy­zéket. Karácsony uián is legolcsóbb szőrmékben és alakításban a WflUS W W mmml&imm szőrme-szalon. Cluj, Calea Regele Ferdi­nand No. 11, (Gólya-palota)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents