Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)

1935-12-25 / 297. szám

íft 1 9 3 5 december 2 5. BLLBIS ZÉK toom \«»ts<*ra Mitry bárónő <v1 irja ról.i barát iiőjéhr/ irt levelében: ..ki't boriit nőm run. .1 rgyik: ö», ft másik I.nrisch Maria. l)e amit/ (ói a tel­kem mlni'ii fânul a zik. addig Maria ti kár­hozatba kertjét . . 1 airi.sch-\Ya.U«rsee Maria grótné mutálta b*- a fiatal Vetsera l>íU‘onoss/t a trónörökös­nek, vitt«- és hordozta leveleiket. Ö ki sör to e mindig any fa házából a Rurgba. 1 leiokon koros/tiil hazugságokkal vezette léire az anyát. A kétségbeesett Vetsera Helena báró­in'* emlékirataiban legélesebb szavakkal jel­lemzi a grófné karakterét, bis az utókor tisztában van, hogy Yotsera 1 lelőne legéle­sebb kitörései is enyhék I.ariseh grófné sze­repének jellemzésére. Ki hát ez a I.ariseh grófné, aki valahol, Amerikában még ma is él? Rudolf édes unokanövérc: Erzsébet király­né legidősebb bátyjának. Joíjo.s bajor her­cegnek a leánya. Lajos. mint általában minden Wittelsbaeh. különc ember volt. Különcsége az abnormitás halárán járt. Egyszer aztán azzal leple meg famíliáját, hogy bejelentette: megházasodik. Minden el­lenzés dacára oltárhoz vezette München leg­szebb színésznőjét, a polgári származású Mendel Henriettet. A bajor udvar kénytelen volt beleegyezni a morganatikus házasságba és a művésznő a bajor királytól Wallersee bárónő cimél kapta. Ebből a házasságból származott Mária bárónő, aki már nyolc éves korában is olyan tüneményes szépség volt, mint az anyja. A kis Mária két eszten­dővel volt fiatalabb Rudolfnál. Nyolc esz­tendős korában ismerte meg öt Erzsébet. Az apja kastélyának kertjében. Garatshausen - l>en mezítláb és piszkos szoknyában öntözte a virágágyakat. Emellett szőrén ülte meg a lovat és Erzsébetnek, aki szenvedéllyel lova­golt, ez felette imponált. A romantikus ki­rályné afféle Hamupipőkét látott bátyja leá­nyában és valószínűleg azzal a titkos céllal, hogy a spanyol etiketthez mereven ragasz­kodó bécsi udvari köröket bosszantsa, meg­hívta Lajost, a feleségét és a kis Máriát a gödöllői vadászatokra. A baronessz. aztán ál­landó kisérőnőjévé vált Erzsébetnek, aki vállalta a kiházasitását is. Tizenhét éves ko­rában. 1877-ben Larisch Henrik gróf vezette oltárhoz Máriát. A házasság nem volt boldog, a grófnőről sok gáláns históriát tudtak Becs­ben. A házaspár a millenium évében el is vált egymástól. Larisch grófnő ekkor Druck Ottó bajor operaénekes felesége lett, majd amikor ettől is elvált, egy amerikai farmer­hez nienl nőül. Végül ez.t is otthagyta. Nem­rég megiría emlékiratait, könyvének terjesz­tését Ausztriában betiltották. Könyve — azt. mondta erről nekem az események együk alapos ismerője: minden szó, amit lenyomta­tok benne, hazugság — voltaképen védőbe­széd akar lenni. Rudolf nem szerette Mária grófnőt. Amikor együtt játszottak a gödöllői park­ban. akkor is, ha tehette, elszaladt. Maga mesélte egyszer: nem érti, miért, de ellen­szenvet érez iránta. A királyné egyik udvarhölgye ezt irta róla naplójában: ».Gyönyörű nő. De van benne valami, ami felette antipatikus. Magam se tudom, mi ez. Az az érzésem, hogy álnok teremtés. Nagy színésznő tehetsége van és ezt az életben is érvényesíti“. A fiatal grófnő szeretett volna Rudolf ke­gyeibe jutni. Úgy érezte, hogy ezt akkor éri el legbiztosabban, ha hölgyismeretséget szerez a házasságában csalódott és önmagáival meghasonlott trón­örökös számára. Nem a szerencsétlen Vetsera Mária volt az első, akit Larisch grófnő a Burg titkos lép­csőfel járatán át elvezetett Rudolf legényla­kásáig . . . . . . Bratfisehnak, Rudolf fiakeresének is mindig Larisch grófnő adta ki az utasításo­kat. Larisch grófnőhöz érkeztek Rudolf számá­ra a levelek és ö küldte ki a trónörökös sze­relmes Írásait a címzettekhez Loscheck-kel, a trónörökös lakájával . . . Az anya, a — megunt szerető A másik asszony, akinek szintén portréját kell adnom az események lovábbi sorának ismerete előtt, az anya: Vetsera Helene bá­róné. Görög származású asszony, akinek család­járól keveset tudott Bécs s akit ezért min­dig botolakodottnak tekintettek. Az apjáról csak annyit tudnak, hogy ak­kor járt először Bécsben, amikor Ferenc Jó­zsef esküvőjét tartotta a fiatal Erzsébettel. A bécsi állami levéltárban találtam egy aktát, amely feljegyzi, hogy 1854 április 28-ikán, négy nappal az esküvő ulán a csá­szárné férje oldalán fogadta azt a levantei deputációt, amelyet egy Baltazzi Themistok- les nevű görög bankár vezetett. Ennek a Baltazz inak Konstantinápolyban. Szolimá­ban és a Levante más városaiban voltak üz­letei és legnagyobb üzletfele volt a bécsi pénzverdének, ahol ezerszámra rendelte a Mária-Terézia-tallért. Három fia és egy lánya volt, egyik fia a Ringtheater égésénél vesz­tette életét. Úgy a fiai, mint a lánya, Helena feltűnést keltettek szépségükkel. MINDEN CSALÁDNAK SZÜKSÉGÉ VAN RA... Senki sem nélkülözheti Hogyan is mosolyoghatna bárki is BETEG GYOMORRAL? Különböző körülmények: munka áltol okozott megerőltetés, téves vagy túlzott táplálkozás, ülő foglalkozás, átvirrasztott éjszakák, izgalmas élet, korai öregedés — túl terhelik húgy- savval a vért. Rövidesen megjelenik: a reumatiz* mus, vesefájdalmak, vesehomok, is- chiás és ezek hosszú időre aláássák az egészségei. Egy URODONAL-kura — amely a húgysav legkitűnőbb specifikus gyógy­szere — kiküszöböli az artritizmus ve­szélyét, azáltal, hogy a vérben fel­halmozódott salakokat, főként a húgy- savkristályokat feloldja és eltávolítja. Tehát—kötelező óvatosságból—- egyetlen évszakváltozásnál sem szabad elmulasztanunk az URO- OONÁL-kura lefolytatását. Felböfögés, gyomorégés, gör­csök, migrének, vértolulások, ezek azok a jelenségek, amik naponta kínozzák. Védekezzen a rossz e- mésztés és a gyomorbaj ellen, gyomor- és bélfekély fenyegeti. A fent felsorolt kellemetlen je­lenségek leküzdésére szedjen DIGERONAL-t, amely a gyomor tökéletes védőszere. Egy kávés­kanál por, vagy 3 tabletta fel- oldandó egy kevés vízben és ebéd után beveendő, ez a mennyiség DíGERONAL már kö­zömbösíti a savakat, megszünteti a különféle panaszokat és meg­előz mindennemű komplikációt. Minden érzékeny gyomornak adjunk DÍGERONAL* t. Kapható gyógyisn-térakbao ét drogériákban. Reumatikusuk! óuakodjatok a különféle ásványi hajtások mindennapi hasz- tudatától, ezek — kis mennyiségben is — idővel izgatják a beleket ; őrizked­hetek u salicylsavas nátriumtól és a többi salicyles készítménytől, mert ezek gyengítik az emlékezőtehetséget, kifárasztják a gyomrot és szivnyomást okoznak. URODONAL megakadályozza az artritizmust, meggyógyítja a reumatizmust! JU5GL növényi hashajtó, erjedés és gör­csök nélkül kitisztítja a beleket. Nagyon gazdaságos .'Egy eden tab­letta — este lefekvéskor — tel­jesen elegendő. Sapbatá gyógyszertárekbaa éi drogériákban. CHATELAÍn. KÉSZÍTMÉNY, MEGBÍZHATÓ MÁRKA HAP HATÓ 6YOGY5ZIKTÁSAKBAN ÉS OROGEftíÁKBAN. Amikor aztán Helénát oltárhoz vezette Konstantinápolyban a magyar eredetű Vét­sem báró. Ausztria törökországi diplomáciai megbízottja, a Baltazzi-család bevonult a Habsburgok udvarába. A két Baltazzi-tesl- vér, különösen azonban Sándor és Helena bárónő, lázasan hajszoltak mindenféle kap­csolatot az udvarral. Olt voltak a vadászato­kon, versenyeken, páholyuk volt a Burg’hea- terben és a Hofoperbcn, nagyszerűen lova­gollak, ha reprezentációról voit szó. két kéz­zel szórták a pénzt, tehették, mert az öreg Themisztoklesz dúsgazdag nábob hirében álflö. Minden ellenkező híreszteléssel szemben biztos az is, hogy Helene báróné. Vetsera Möry anyja, nemcsak szerelmes volt Rudolf­ba, hanem egyike lehetett azoknak a nőknek, akik Rudolfot a szerelem misztériumába be­vezették. Igaz, hogy ez még abban az időben tör­tén'!. amikor Rudolf még csak 21 éves és Märy baronessz csak hét esztendős volt . . . . . . Pontosan tíz évvel & mayerlingi tra­gédia előtt. Festetich György herceg keszthelyi kasté­lya őrzi a királyné udvarhölgyének, Fes'te- tich Mária grófnőnek naplójegyzeteit. Ezek elmondják, hogy egy vadászat alkalmával, amikor az udvar huzamosabb ideig tartóz­kodott Gödöllőn, a 21 éves Rudolf arra kér­te meg a grófnőt, engedje meg. hogy Vetsera bárónéval az 6 szobájában találkozzék. A grófné mosolyogva utasította el Rudolfot.: „ne haragudjék fenség, ha arra kérem, ke­ressen a. randevúi számára alkalmasabb he­lyet . . .“ Pár nappal később, röviddel ka­rácsony előtt, Ferenc József egy családi di­ner alkalmával szinte kifakadt Vetsera bá­róné ellen. „Mégis csak lehetetlen — mondotta — amit ezt az asszony Rudolffal csinál. Szinte élni se hagyja. Állandóan kiféri, mindig a nyomában lovagol. Ma magam is észrevet­tem, hogy valamit ajándékozott neki“. Se Vetsera Helénát, se a fivéreit nem sze­rették az udvarnál. De meg!ürítek őket. Rudolf és a nála jóval idősebb Velsei*a Helena között a szerelem — amely alkalma­sint csak egyoldalú volt — nem tartolt so­káig. A romantikus hajlamú Vetsera báróné azonban ennek emlékeit élébe végéig hordoz­ta szivében és Rudolfról emlékirataiban is, mint a férfiszépség ideáljáról emlékszik meg. Nem fér kétség hozzá, hogy a báróné házában, Bécsben, sokszor esett szó a trón­örökösről és a bakfiskorban lévő Märynek állandóan hallani kellett azokat a dicsérő jelzőkét', amivel anyja Rudolfról beszéli. . . . Märy szerelmes volt Rudolfba, még mielőtt látta volna őt . . . Nyolcvanhat napos szeretem Rudolf és Vetsera Mária bárónő személyes ismeretsége összesen nyolcvanhal napig tar­tott. Egy vasárnapi napon, 1888 november 5-ikén látogatta meg először a baronessz Rudolfot a bécsi Burgban. Ennek a nyolcvanhat napnak teljes histó- . riáját adja Vetsera Helene báróné könyve. Märy életének minden eseményét megírta egy Hermina nevű barátnőjének, aki Német­országban élt. Ezeket a leveleket nyilvános­ságra hozza az anya emlékirataiban. Ezt irja Vetsera Helene: „A trónörökös ’é- nyének lovagiassága, külső megjelenésének megnyerő varázsa szerelmei váltottak ki Mé­rvben. még mielőtt megismerkedhetett volna vele“. Erről az érzéséről nem is csinált tit­kot. Megmondta Larisch grófnénak is — aki a család meghitt köréhez tartozott —. hogy szerelmes Rudolfba. Es a hirt Larisch gróf­nő Tegernseeben nevetve adta tovább unoka­bátyjának. A tavaszi és nyári lóversenyeken, 1888-ban Rudolf már mosolyogva kacsintga­tott Märy felé és Märy ekkor — még mielőtt a trónörökössel beszéli volna — ezt irta ba­rátnőjének: „Ma láttam a trónörököst a Práterben. Olyan szép volt. Gyönyörű szemeivel szere­lemmel nézett rám . . .“ Nyáron a bárónő családja rokonai láto­gatására Angliába utazott. Az utazás elszo­morította Müryl. Ezt irta Herminának: „Bár csak beteg lennék, hogy ne kellene elutaz­nom. De esküszöm Magának, kedves Her­mine, hogy soha az élelemben mást nem fogok szeretni“. Amikor hazajöttek Becsbe, igy áradozott: „Ne gondolja, hogy elfelejtet­tem Öt, jobban szeretem, mint valaha . ..“ Pár nap múlva látta Rudolfot a Práterben. 1888 október elején. Erről már igy ir: „Biztos, hogy a trónörökös csak miat­tam jár annyit a versenyekre. Éreznie kell. hogy mennyire szeretem Őt. Olyan kedvesen köszön nekem. És amíg azelőtt a Práterben csak egyszer lovngolt keresz­tül, most háromszor teszi meg oda és visz- sza az utat. csak azért, hogy engemet mi­nél többször lásson. Ha látná: mindig egé­szen a kocsim mellé nyargal. Egészen vö­rös leszek ilyenkor és alig birok uralkod­ni magainon különösen akkor, ba a mama valamit kérdez tőlem ..  tizenhétéves Märy nem birt a szivével... Levelet irt Rudolfnak és Larisch grófnő vállalkozott arra, hogy ezt a levelet a trón­örököshöz eljuttatja. Ez 1888 októberének végén történt..-. A levélre másnap megjött a válasz. Ebben azt irta a trónörökös, hogy „legyőzhetetlen vágyat érzek arra, hogy Magát, kedves Märy megismerjem. Talán legalkalmasabb lenne a Práter .. Märy sietve válaszolt a levélre: ez lehe­tetlen. Egyedül nem mehet el hazulról és a Práter feltűnő lenne .. . Larisch grófné .ekkor nem volt Bécsben. Märy express levelet irt utána, majd sür- gönyzött, hogy azonnal jöjjön. A trónörökös is irt Larisch grófnőnek és kettőjük rossz szelleme 1,888 november ne­gyedikén, szombaton este meg is érkezett iBécsbe. s * Az első találkozás Rudolf és Vetsera Märy első találkozásá­ról maga a baronessz számol be barátnőjé­hez irott levelében: „Ma örömmel teli levelet kap tőlem, kedves Hermina, mert végre Nála voltam. I.ariseh Mária magával ritt, mamának azt mondtuk, hogy komissiózni megyünk, az­után elmentünk ,,Adele“-hez, itt lefény- képeztettem magamat. Természetesen Neki. Utána a Grand Hotel háta mögé mentünk, ahol Bratfiseh várt. Arcunkat boánkba rejtettük, mire iszonyú galoppban meg­indult a kocsi a Burg felé. Egy vasajtó előtt öreg szolga várt ránk. sok sötét lép­csőn mentünk keresztül, majd megérkez­tünk végre egy ajtóhoz, amelyet a szolga kinyitott. Amikor beléptem, egy fekete madár, hasonló a varjúhoz, repült a fe­jemhez. Ugyanakkor egy hang szólalt meg a másik szobában: ..Kérem hölgyeim, jöj­jenek közelebb, itt vagyok!*- Bementünk. Mária bemutatott engem Neki és a másik percben már igazi ..wienerisch“ beszélge­tésbe merültünk. Egyszerre ezt mondotta: „Szeretnék a grófnővel egyedül beszélni!“, aztán átment Máriával egy másik szobába. Közben én alaposan szemügyre vettem a szobát. Az íróasztalon egy revolver feküdt, mellette egy koponya. Kezembe vettem a kopony át és alaposan megnéztem minden oldalról. Hirtelen bejött egy edül és rémül­ten kapta ki kezemből a halálfejet. Ami­kor azt mondtam neki, hogy én nem fé­lek. nevetett. Amikor elmentünk, maga ki­sért át egy sötét termen a lépcsőhöz és ezt mondta Máriának: „Kérlek, nagyon kérlek, hozzad őt mihamarabb újra hoz­zám“. Magának, kedves Hermine meg kell esküdnie arra, hogy erről senkinek, se mamának, se Hannának nem szól, mert ha ők ezt megtudnák, akkor nekem meg kellene magamat ölni.. A barátnő szemrehányó levelet Irt Märy­nek, aki igy válaszolt: „Ne fáradjon ked­ves Hermine, én tudom jól, hogy amit Maga ir, minden igaz, de nem tudok másképen élni. Két barátnőm van, az egyik Ön, a másik Larisch Mária, de amig Ön a lelkem üdvén fáradozik, addig Mária a kárhozatba kerget. . Másnap Larisch grófnő elutazott Becsből és Märy kétségbeesetten irja: „Larisch Mária elutazott és igy nem lát­hatom őt. Szinte megöl a vágy: látni újra őt! Nem tudom megvárni a napot, amikor Mária újra jön és elvisz Hozzá. Az órákat olvasom, mert amióta ismerem és mióta beszéltem Vele, a szerelmem még na­gyobb. Nappal és éjjel csak azon gondol­kodom. hogy miként láthatnám Őt vi­szont. De Mária nélkül ez lehetetlen . . .*' Közben az „Adele“ szalonban elkészül a fénykép és ennek egy példányát Märy haza­viszi. A hátára ráírja: 5. November 1888. Da war leb das ers­temal beim K roup rin zeu.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents