Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)
1935-12-25 / 297. szám
íft 1 9 3 5 december 2 5. BLLBIS ZÉK toom \«»ts<*ra Mitry bárónő <v1 irja ról.i barát iiőjéhr/ irt levelében: ..ki't boriit nőm run. .1 rgyik: ö», ft másik I.nrisch Maria. l)e amit/ (ói a telkem mlni'ii fânul a zik. addig Maria ti kárhozatba kertjét . . 1 airi.sch-\Ya.U«rsee Maria grótné mutálta b*- a fiatal Vetsera l>íU‘onoss/t a trónörökösnek, vitt«- és hordozta leveleiket. Ö ki sör to e mindig any fa házából a Rurgba. 1 leiokon koros/tiil hazugságokkal vezette léire az anyát. A kétségbeesett Vetsera Helena báróin'* emlékirataiban legélesebb szavakkal jellemzi a grófné karakterét, bis az utókor tisztában van, hogy Yotsera 1 lelőne legélesebb kitörései is enyhék I.ariseh grófné szerepének jellemzésére. Ki hát ez a I.ariseh grófné, aki valahol, Amerikában még ma is él? Rudolf édes unokanövérc: Erzsébet királyné legidősebb bátyjának. Joíjo.s bajor hercegnek a leánya. Lajos. mint általában minden Wittelsbaeh. különc ember volt. Különcsége az abnormitás halárán járt. Egyszer aztán azzal leple meg famíliáját, hogy bejelentette: megházasodik. Minden ellenzés dacára oltárhoz vezette München legszebb színésznőjét, a polgári származású Mendel Henriettet. A bajor udvar kénytelen volt beleegyezni a morganatikus házasságba és a művésznő a bajor királytól Wallersee bárónő cimél kapta. Ebből a házasságból származott Mária bárónő, aki már nyolc éves korában is olyan tüneményes szépség volt, mint az anyja. A kis Mária két esztendővel volt fiatalabb Rudolfnál. Nyolc esztendős korában ismerte meg öt Erzsébet. Az apja kastélyának kertjében. Garatshausen - l>en mezítláb és piszkos szoknyában öntözte a virágágyakat. Emellett szőrén ülte meg a lovat és Erzsébetnek, aki szenvedéllyel lovagolt, ez felette imponált. A romantikus királyné afféle Hamupipőkét látott bátyja leányában és valószínűleg azzal a titkos céllal, hogy a spanyol etiketthez mereven ragaszkodó bécsi udvari köröket bosszantsa, meghívta Lajost, a feleségét és a kis Máriát a gödöllői vadászatokra. A baronessz. aztán állandó kisérőnőjévé vált Erzsébetnek, aki vállalta a kiházasitását is. Tizenhét éves korában. 1877-ben Larisch Henrik gróf vezette oltárhoz Máriát. A házasság nem volt boldog, a grófnőről sok gáláns históriát tudtak Becsben. A házaspár a millenium évében el is vált egymástól. Larisch grófnő ekkor Druck Ottó bajor operaénekes felesége lett, majd amikor ettől is elvált, egy amerikai farmerhez nienl nőül. Végül ez.t is otthagyta. Nemrég megiría emlékiratait, könyvének terjesztését Ausztriában betiltották. Könyve — azt. mondta erről nekem az események együk alapos ismerője: minden szó, amit lenyomtatok benne, hazugság — voltaképen védőbeszéd akar lenni. Rudolf nem szerette Mária grófnőt. Amikor együtt játszottak a gödöllői parkban. akkor is, ha tehette, elszaladt. Maga mesélte egyszer: nem érti, miért, de ellenszenvet érez iránta. A királyné egyik udvarhölgye ezt irta róla naplójában: ».Gyönyörű nő. De van benne valami, ami felette antipatikus. Magam se tudom, mi ez. Az az érzésem, hogy álnok teremtés. Nagy színésznő tehetsége van és ezt az életben is érvényesíti“. A fiatal grófnő szeretett volna Rudolf kegyeibe jutni. Úgy érezte, hogy ezt akkor éri el legbiztosabban, ha hölgyismeretséget szerez a házasságában csalódott és önmagáival meghasonlott trónörökös számára. Nem a szerencsétlen Vetsera Mária volt az első, akit Larisch grófnő a Burg titkos lépcsőfel járatán át elvezetett Rudolf legénylakásáig . . . . . . Bratfisehnak, Rudolf fiakeresének is mindig Larisch grófnő adta ki az utasításokat. Larisch grófnőhöz érkeztek Rudolf számára a levelek és ö küldte ki a trónörökös szerelmes Írásait a címzettekhez Loscheck-kel, a trónörökös lakájával . . . Az anya, a — megunt szerető A másik asszony, akinek szintén portréját kell adnom az események lovábbi sorának ismerete előtt, az anya: Vetsera Helene báróné. Görög származású asszony, akinek családjáról keveset tudott Bécs s akit ezért mindig botolakodottnak tekintettek. Az apjáról csak annyit tudnak, hogy akkor járt először Bécsben, amikor Ferenc József esküvőjét tartotta a fiatal Erzsébettel. A bécsi állami levéltárban találtam egy aktát, amely feljegyzi, hogy 1854 április 28-ikán, négy nappal az esküvő ulán a császárné férje oldalán fogadta azt a levantei deputációt, amelyet egy Baltazzi Themistok- les nevű görög bankár vezetett. Ennek a Baltazz inak Konstantinápolyban. Szolimában és a Levante más városaiban voltak üzletei és legnagyobb üzletfele volt a bécsi pénzverdének, ahol ezerszámra rendelte a Mária-Terézia-tallért. Három fia és egy lánya volt, egyik fia a Ringtheater égésénél vesztette életét. Úgy a fiai, mint a lánya, Helena feltűnést keltettek szépségükkel. MINDEN CSALÁDNAK SZÜKSÉGÉ VAN RA... Senki sem nélkülözheti Hogyan is mosolyoghatna bárki is BETEG GYOMORRAL? Különböző körülmények: munka áltol okozott megerőltetés, téves vagy túlzott táplálkozás, ülő foglalkozás, átvirrasztott éjszakák, izgalmas élet, korai öregedés — túl terhelik húgy- savval a vért. Rövidesen megjelenik: a reumatiz* mus, vesefájdalmak, vesehomok, is- chiás és ezek hosszú időre aláássák az egészségei. Egy URODONAL-kura — amely a húgysav legkitűnőbb specifikus gyógyszere — kiküszöböli az artritizmus veszélyét, azáltal, hogy a vérben felhalmozódott salakokat, főként a húgy- savkristályokat feloldja és eltávolítja. Tehát—kötelező óvatosságból—- egyetlen évszakváltozásnál sem szabad elmulasztanunk az URO- OONÁL-kura lefolytatását. Felböfögés, gyomorégés, görcsök, migrének, vértolulások, ezek azok a jelenségek, amik naponta kínozzák. Védekezzen a rossz e- mésztés és a gyomorbaj ellen, gyomor- és bélfekély fenyegeti. A fent felsorolt kellemetlen jelenségek leküzdésére szedjen DIGERONAL-t, amely a gyomor tökéletes védőszere. Egy kávéskanál por, vagy 3 tabletta fel- oldandó egy kevés vízben és ebéd után beveendő, ez a mennyiség DíGERONAL már közömbösíti a savakat, megszünteti a különféle panaszokat és megelőz mindennemű komplikációt. Minden érzékeny gyomornak adjunk DÍGERONAL* t. Kapható gyógyisn-térakbao ét drogériákban. Reumatikusuk! óuakodjatok a különféle ásványi hajtások mindennapi hasz- tudatától, ezek — kis mennyiségben is — idővel izgatják a beleket ; őrizkedhetek u salicylsavas nátriumtól és a többi salicyles készítménytől, mert ezek gyengítik az emlékezőtehetséget, kifárasztják a gyomrot és szivnyomást okoznak. URODONAL megakadályozza az artritizmust, meggyógyítja a reumatizmust! JU5GL növényi hashajtó, erjedés és görcsök nélkül kitisztítja a beleket. Nagyon gazdaságos .'Egy eden tabletta — este lefekvéskor — teljesen elegendő. Sapbatá gyógyszertárekbaa éi drogériákban. CHATELAÍn. KÉSZÍTMÉNY, MEGBÍZHATÓ MÁRKA HAP HATÓ 6YOGY5ZIKTÁSAKBAN ÉS OROGEftíÁKBAN. Amikor aztán Helénát oltárhoz vezette Konstantinápolyban a magyar eredetű Vétsem báró. Ausztria törökországi diplomáciai megbízottja, a Baltazzi-család bevonult a Habsburgok udvarába. A két Baltazzi-tesl- vér, különösen azonban Sándor és Helena bárónő, lázasan hajszoltak mindenféle kapcsolatot az udvarral. Olt voltak a vadászatokon, versenyeken, páholyuk volt a Burg’hea- terben és a Hofoperbcn, nagyszerűen lovagollak, ha reprezentációról voit szó. két kézzel szórták a pénzt, tehették, mert az öreg Themisztoklesz dúsgazdag nábob hirében álflö. Minden ellenkező híreszteléssel szemben biztos az is, hogy Helene báróné. Vetsera Möry anyja, nemcsak szerelmes volt Rudolfba, hanem egyike lehetett azoknak a nőknek, akik Rudolfot a szerelem misztériumába bevezették. Igaz, hogy ez még abban az időben történ'!. amikor Rudolf még csak 21 éves és Märy baronessz csak hét esztendős volt . . . . . . Pontosan tíz évvel & mayerlingi tragédia előtt. Festetich György herceg keszthelyi kastélya őrzi a királyné udvarhölgyének, Fes'te- tich Mária grófnőnek naplójegyzeteit. Ezek elmondják, hogy egy vadászat alkalmával, amikor az udvar huzamosabb ideig tartózkodott Gödöllőn, a 21 éves Rudolf arra kérte meg a grófnőt, engedje meg. hogy Vetsera bárónéval az 6 szobájában találkozzék. A grófné mosolyogva utasította el Rudolfot.: „ne haragudjék fenség, ha arra kérem, keressen a. randevúi számára alkalmasabb helyet . . .“ Pár nappal később, röviddel karácsony előtt, Ferenc József egy családi diner alkalmával szinte kifakadt Vetsera báróné ellen. „Mégis csak lehetetlen — mondotta — amit ezt az asszony Rudolffal csinál. Szinte élni se hagyja. Állandóan kiféri, mindig a nyomában lovagol. Ma magam is észrevettem, hogy valamit ajándékozott neki“. Se Vetsera Helénát, se a fivéreit nem szerették az udvarnál. De meg!ürítek őket. Rudolf és a nála jóval idősebb Velsei*a Helena között a szerelem — amely alkalmasint csak egyoldalú volt — nem tartolt sokáig. A romantikus hajlamú Vetsera báróné azonban ennek emlékeit élébe végéig hordozta szivében és Rudolfról emlékirataiban is, mint a férfiszépség ideáljáról emlékszik meg. Nem fér kétség hozzá, hogy a báróné házában, Bécsben, sokszor esett szó a trónörökösről és a bakfiskorban lévő Märynek állandóan hallani kellett azokat a dicsérő jelzőkét', amivel anyja Rudolfról beszéli. . . . Märy szerelmes volt Rudolfba, még mielőtt látta volna őt . . . Nyolcvanhat napos szeretem Rudolf és Vetsera Mária bárónő személyes ismeretsége összesen nyolcvanhal napig tartott. Egy vasárnapi napon, 1888 november 5-ikén látogatta meg először a baronessz Rudolfot a bécsi Burgban. Ennek a nyolcvanhat napnak teljes histó- . riáját adja Vetsera Helene báróné könyve. Märy életének minden eseményét megírta egy Hermina nevű barátnőjének, aki Németországban élt. Ezeket a leveleket nyilvánosságra hozza az anya emlékirataiban. Ezt irja Vetsera Helene: „A trónörökös ’é- nyének lovagiassága, külső megjelenésének megnyerő varázsa szerelmei váltottak ki Mérvben. még mielőtt megismerkedhetett volna vele“. Erről az érzéséről nem is csinált titkot. Megmondta Larisch grófnénak is — aki a család meghitt köréhez tartozott —. hogy szerelmes Rudolfba. Es a hirt Larisch grófnő Tegernseeben nevetve adta tovább unokabátyjának. A tavaszi és nyári lóversenyeken, 1888-ban Rudolf már mosolyogva kacsintgatott Märy felé és Märy ekkor — még mielőtt a trónörökössel beszéli volna — ezt irta barátnőjének: „Ma láttam a trónörököst a Práterben. Olyan szép volt. Gyönyörű szemeivel szerelemmel nézett rám . . .“ Nyáron a bárónő családja rokonai látogatására Angliába utazott. Az utazás elszomorította Müryl. Ezt irta Herminának: „Bár csak beteg lennék, hogy ne kellene elutaznom. De esküszöm Magának, kedves Hermine, hogy soha az élelemben mást nem fogok szeretni“. Amikor hazajöttek Becsbe, igy áradozott: „Ne gondolja, hogy elfelejtettem Öt, jobban szeretem, mint valaha . ..“ Pár nap múlva látta Rudolfot a Práterben. 1888 október elején. Erről már igy ir: „Biztos, hogy a trónörökös csak miattam jár annyit a versenyekre. Éreznie kell. hogy mennyire szeretem Őt. Olyan kedvesen köszön nekem. És amíg azelőtt a Práterben csak egyszer lovngolt keresztül, most háromszor teszi meg oda és visz- sza az utat. csak azért, hogy engemet minél többször lásson. Ha látná: mindig egészen a kocsim mellé nyargal. Egészen vörös leszek ilyenkor és alig birok uralkodni magainon különösen akkor, ba a mama valamit kérdez tőlem ..  tizenhétéves Märy nem birt a szivével... Levelet irt Rudolfnak és Larisch grófnő vállalkozott arra, hogy ezt a levelet a trónörököshöz eljuttatja. Ez 1888 októberének végén történt..-. A levélre másnap megjött a válasz. Ebben azt irta a trónörökös, hogy „legyőzhetetlen vágyat érzek arra, hogy Magát, kedves Märy megismerjem. Talán legalkalmasabb lenne a Práter .. Märy sietve válaszolt a levélre: ez lehetetlen. Egyedül nem mehet el hazulról és a Práter feltűnő lenne .. . Larisch grófné .ekkor nem volt Bécsben. Märy express levelet irt utána, majd sür- gönyzött, hogy azonnal jöjjön. A trónörökös is irt Larisch grófnőnek és kettőjük rossz szelleme 1,888 november negyedikén, szombaton este meg is érkezett iBécsbe. s * Az első találkozás Rudolf és Vetsera Märy első találkozásáról maga a baronessz számol be barátnőjéhez irott levelében: „Ma örömmel teli levelet kap tőlem, kedves Hermina, mert végre Nála voltam. I.ariseh Mária magával ritt, mamának azt mondtuk, hogy komissiózni megyünk, azután elmentünk ,,Adele“-hez, itt lefény- képeztettem magamat. Természetesen Neki. Utána a Grand Hotel háta mögé mentünk, ahol Bratfiseh várt. Arcunkat boánkba rejtettük, mire iszonyú galoppban megindult a kocsi a Burg felé. Egy vasajtó előtt öreg szolga várt ránk. sok sötét lépcsőn mentünk keresztül, majd megérkeztünk végre egy ajtóhoz, amelyet a szolga kinyitott. Amikor beléptem, egy fekete madár, hasonló a varjúhoz, repült a fejemhez. Ugyanakkor egy hang szólalt meg a másik szobában: ..Kérem hölgyeim, jöjjenek közelebb, itt vagyok!*- Bementünk. Mária bemutatott engem Neki és a másik percben már igazi ..wienerisch“ beszélgetésbe merültünk. Egyszerre ezt mondotta: „Szeretnék a grófnővel egyedül beszélni!“, aztán átment Máriával egy másik szobába. Közben én alaposan szemügyre vettem a szobát. Az íróasztalon egy revolver feküdt, mellette egy koponya. Kezembe vettem a kopony át és alaposan megnéztem minden oldalról. Hirtelen bejött egy edül és rémülten kapta ki kezemből a halálfejet. Amikor azt mondtam neki, hogy én nem félek. nevetett. Amikor elmentünk, maga kisért át egy sötét termen a lépcsőhöz és ezt mondta Máriának: „Kérlek, nagyon kérlek, hozzad őt mihamarabb újra hozzám“. Magának, kedves Hermine meg kell esküdnie arra, hogy erről senkinek, se mamának, se Hannának nem szól, mert ha ők ezt megtudnák, akkor nekem meg kellene magamat ölni.. A barátnő szemrehányó levelet Irt Märynek, aki igy válaszolt: „Ne fáradjon kedves Hermine, én tudom jól, hogy amit Maga ir, minden igaz, de nem tudok másképen élni. Két barátnőm van, az egyik Ön, a másik Larisch Mária, de amig Ön a lelkem üdvén fáradozik, addig Mária a kárhozatba kerget. . Másnap Larisch grófnő elutazott Becsből és Märy kétségbeesetten irja: „Larisch Mária elutazott és igy nem láthatom őt. Szinte megöl a vágy: látni újra őt! Nem tudom megvárni a napot, amikor Mária újra jön és elvisz Hozzá. Az órákat olvasom, mert amióta ismerem és mióta beszéltem Vele, a szerelmem még nagyobb. Nappal és éjjel csak azon gondolkodom. hogy miként láthatnám Őt viszont. De Mária nélkül ez lehetetlen . . .*' Közben az „Adele“ szalonban elkészül a fénykép és ennek egy példányát Märy hazaviszi. A hátára ráírja: 5. November 1888. Da war leb das erstemal beim K roup rin zeu.