Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)

1935-12-25 / 297. szám

ELLENZÉK 1938 âevmbtr 28L IIH !■ Il—i ■IIWIiMIIIIHIIWi—iillWIIIBUBIIIW d niajd valamit M»i meg úgy festenek s/e t;c«iy srerecsenek a mi ruháinkban, mint mi rikóbuti u etrandokon, «le o/en scgit majd « rmíJi ycsaég. Xnatnlc Lruiue s/«• ii n t a mgvineJkeí is bele lehetett vinni a ruha kul uis/ába. mi^rt ne lehetne felöltöztetni Afri­kul \ hajiam megvan reá. A ruhnluxus üsz- i'\ következményeinek teljes kifejlődése I’lan inár csak. idő kérdése. Az uj Afrika dalál majd önmagára s ha les/, mit félte­im1 a nőkön, ha vagyonok halmozódnak majd föl a néger férfi hats/ohá-s villájában, lekor megszervezik, ennek a fekete kultúrá­nak derék védőseregét, hadseregeket állíts­ak föl a néger otthonok és tőkók niegoltal- m.i ásóra. Nem kell egészen sötéten látni a jövőt, de számolni kell azzal, ltogy az éti­dig ünnepeli Afrika eltűnik és elfoglalja he­lyet a/ öntudatos, az öltözködő, a kincseket felhalmozó \frika, amelyik expanzióra is gondol. Hogy u csekély .számú európöi ko Ionizálókat kiverik majd, az töbh, mint bi­zonyé. \ mozgalom veszélyessége mélyen elrejlell mag. amelyik a divat .segítségével óriásira nőhet. Hogy mit hoz u jövő a hó­ditó hatalmakra: ki tudhatja azt. De hogy a néger férfiakra mit hoz az öltözködési láz, az olv világos, hogy nem is vitás, ök, sze­gények, még nem tudják azt, hogy mit je­lent az első fekete divatlap kolportázs-enge­délye. Na. majd megtudják. Ri ORTSOROZAT A SZÉKELYFÖLDRŐL. Székely község a divatos iürdő árnyékában Fürdő.; kölesük rontják a néperkölcsöket. — Előnyök és hátra- nyok a könnyű kereset nyomán. — Népszokások SOVATA. (Az Ellenzék tudósítójától.) Aki ellátogat nyáron erre a híres fürdőre és keresztül robog kettős fogattal vagy gépko­csival a falun, nem lát egyebet benne, csak azt, hogy ez is olyan falu, mint a többi. Fel­tűnnek esetleg a díszesen faragott székely icapuk, meg a kilátó elleniét a nagy szegény­ség és nagy gazdagság közölt. Most azon­ban a faluban fogunk maradni, nem me­gyünk ki a telepre. Az: szeretnek meg­nézni, hogyan én a falu lakossága, amely nyár folyamán annyi ezer embert lát ven­dégül, Mert nyáron, mikor folyik a fürdőn a zajos élet, eszünkbe sean jut érdeklődni irán­tuk, pedig a fürdőtelep gyönyörű villái, sé­tányai, virágágyai és kertjei mind az 5 ke­zük munkájának eredményei. A hatalmas és gyönyörű fürdőtdepen minden munkát, mely a vendégek kényelmét, gyönyörköd­tetését szolgálja, ennek a falunak a lakos­sága végez el. Egész nyáron lépten-nyomon velük találkozunk, hol a szállodai szobák­ban, mint kiszolgálókkal, hol a fürdőben, cint tündetőkkel, hői az utcákon, amint a ir ágágya ka! öntözik és ápolják, hol epret, málnát meg más gyümölcsöt kinálgatnak, \ igy apró emléktárgyakat ajánlanak megvé­telre. Nézzük meg most már, milyen az éle­rük. a faluban özeknek a sova-tai székelyek­nek? Fejlődő falu Közel négyezer ember lakik a községben, nagyrészt római katolikusok és reformátu­sok, de van köztük mintegy négyszáz gö- vgkatolikus és 50—60 izraelita. A taiu ha­rn aránytalanul nagy ennyi iakos számára, H sem érnek sokat vele. Földművelésre nagyrészt használhatatlan, csupa hegy az egész, még hozzá sóhegy és sokhelyen ha­vas. De ez a terület sem oszlik meg egyen­lően az emberek között. Hiába az óriási ha­tár, a faluban több mint kétszáz család van, amelynek semmiféle ingatlan vagyona nincs. Legjobb esetben az a kis ház, a melybe be­húzódik. Ennek ellenére a falu szemmcll áthat ól ag épül. A „Szakadat“ nevű határreszen. egész kis külön falu alakult, amely nemsokára ön­álló községgé fog fejlődni. A régi falu pe­dig iejlődik kifelé a telep irányában. Ezen a részen évről-évre észrevehetően nagy épít­kezések történnek. Honnan van pénze az embereknek építkezésre? Nehéz volna meg­mondani, de viszont bizonyo« hogy Sovatan aránylag könnyen lehet pénzt keresni. Nagy jövedelmi forrás volt például s az ma is, évről-évre a lelep közelébe lévő erdők el­adása villaépitések számára. Egy kétszáz négyzctölnyi erdőrész, ami máshol alig ér két-háromezer lejt, itt ma is ötvenezer lejért kel el és értéke még állandóan növekedik, ahogy fog>' az eladásra kerülhető erdőterü­let. Egy villára való erdőterületet mindenki nélkülözhet, még a legszegényebb ember is, ötvenezer lej ped g nagy pénz falun, hatal­mas házat, istiló: lehet vele épiteni. Aki egy ilyen területet eiadhuí, az be tudja rendezni magát és megindíthatja a gazdaságot. El is adtak már nagyjában minden elad­ható helyet. Egész hegyek mentek át a villa- tulajdonosok birlokába. Annyira belejöttek a föld eladásába, hogy nemcsak a telepen, hanem a falu határának bármely részén el­adják örömest a iöldet. Nem nézik, hogy ki­got, nem? — Ördögöt hoztam. Már későn volt. Kél nagy bajon nem tudok már segíteni. Az egyik az, bog}' Thüringiáhan meglazult a la­kosság fegyelme. Az emberek megszokták, hogy nem keli dokozniok, a váxurnő segít: őket. A porciók nem íc ynak be, a röldek műveletlenek, a népség Lit settenkedik a vár körül, hogy valahogyan elcsíphessék Erzsé­bet. Régente doiígos, igyekvő, .serény pa­rasztság volt az enyém, most messzi vidéken ■,ak néplapokat találsz. Próbáltam kemé­nyebben fogni őket, hogy rendet 'teremtsek, annak az lett a vége, hogy Erzsébet lelke el­fordult rőten. Mikor három csirkefogót raj­takaptak az emberem, hogy lázit jók csillcncm .1 lakosságot és ezeket fára huzat tóm, Erzsé­bet egy álló hétig bezárkózott, nem ak art ve- em beszélni, sânt és imádkozott. Hát itt tar­tunk barátom. Jövedelmeim harmadrészökre csökkentek, a feleségem pedig néma vértanú gyanánt él mellettem. Soha nem beszéltem erről senkinek, te vagy az első, akinek el­mondom. — Ennek bizony fele sem tréfa. Harag­szol rá? A gróf a levegőbe nézett. Ingatta a fejét. — Nem. Nem lehet őrá haragudni. Nem ebből a világból való. Tisztább és jobb, mint ez a világ. Olyan, minit Istenek szentjei, akik­ről a papok beszélnek nekünk. Olykor látni vélem, hogy megicnyesedik körülötte a le­vegő, mikor átmegy a termeken és hallani vélem, hogy halk orgonaszó zendül körü­lötte. A jósága íelülímui minden emberi fo­galmat. Le kellene előtte borulnom és imád­koznom. De aztán eszembe jut a magam éle­te. Tisztességes^ derék ember vagyok, igyek­szem Istennek tetszőén, élni és minden igye­kezetem és erőlködésem kárbavész. A sze- nvem láttára megy tönkre vagyonom, hatal­mam, befolyásom. Mit teltetek egyebet: ma­gányosan nekiülök a boros kancsónak cs nagyokat búsulok. Nem is vagyonért, vagy hatalomért. Az a kisebbik baj. Hanem e'áru- iom neked az én igazi bajomat, reménytelenül szerelmes vagyok a feleségembe. — Micsoda? . — Úgy érted, ahogy mondom. Ez az asz- szony úgy szereti Istent és a könyöriiietes- séget, hogy az én számomra nem marad hely •a szivében. Ha a karjaim közé fogom, be­hunyja a szemét és engedelmeskedik. De érzem, hogy ilyenkor van a legtávolabb tő­lem. És ha meg akarnám csókolni, karjaim bénán felosztanak róla. De még csak. kiró- molni sem tudom életemet. Érzem, hogy Er­zsébet nem az enyém, hanem Istené. És Is­tentől nincsen jogom visszapótolni. Mit te­gyek? Bánatos, sóvárgó, reménytelent szere­lemben len a kom a fejemet. Min tűnődői olyan nagyon? Nem figyelsz arra, amit mon­dok? — Dehogynem, pajtás, nagyon is figyelek. És megmondom, hogy min tűnődöm. A Szüzanyának férjét, Józsefet, nemde szentnek ismeri az egyház? — Úgy van. Döme vitéz baráti szeretettel rátette kezét a gróf hatalmas öklére. Hát látod, Erzsébet már földi életé­ben olyan, mint az ég angyalai. De azt a ■titokzatos fényességet, amelyet te kör ülöd te látsz olykor, én meg tudom látni tekörlilted is. Most pedig menjünk aludni, ment íme, virrad. m ■u— Karácsonyi ­bonbonok, szaloncukrok dísze» választékban. — Karácsonyfadíszek cukorkából. Fonott kalács, kuglóf, diós-mákos patkóklilUnlegességek. Remek torták. Leszállított olcsó árak! LAYDA Cukrászda R.-T. Piaţa Unirii Nr, 29. nck, csak pártat lássanak. A löbK székely A nép lelke és művészete faluban ma sem történik meg, a legnehezebb gazdasági viszonyok között sem, hogy ide­gennek adjanak el földet. Ezt csak a sóva­tosak teszik, akikot mindenesetre nagyon be­folyásod a könnyelmű városi, élei, amely ta­vasztól őszig ott zajlik mellettük. Mit mond a pap a népéről? Beszélgettünk a református tisztelet« úrral, oki legjobban ismeri a falu életét éts az embe­reket. Talán még jobban, mint ők maguk. — A sovutai emberek a fürdőből élnek — mondja. — Hideg az éghajlat, itt vannak a féjünk fölött a havasok, a legtöbb föld nem terem. Erdőkitermelésből cl a lakosság egy­részt, fuvarozásból, építésből a többi, ter­mészetesen azokból az építkezésekből, ame­lyek a telepen történnek. Nincs értéke előt­tük a pénznek. A legszélsoségesebb módon clnck> ha pénzük van, úgy szórják, mintha milliomosok lennének. Ez is a fürdő miatt van igy. Megszokták, hogy könnyen lehel nagy pénzeket keresni, a vendégek borra­valókkal sem takarékoskodnak minden kies: szolgálatért, könnyen jön a pénz, könnyen is adnak tovább rajta. Amennyi anyagi erőt jelent a fürdő, any- nyi kára van erkölcsi téren. Megszokták az egyszerű falusi emberek a könnyelmű éle­tet, az éjjelezést. Nyáron éjfél után egy-két órakor jönnek haza, gyakran részegen a te­lepről. Nemcsak a felnőttek, hanem a gyer­mekek is. Hihetetlenül .sokat isznak. Szeszes­ital nélkül már el sem lehet itt képzelni az életet. Éjfélutáni órákban 16 éves gyermeke­ket lehet látni, ahogy részegen, négykézláb * másznak hazafelé a telepről. S ami legször- nyübb, semmit sem lehet tenni ez ellen, hiá­ba a figyelmeztetés, a jótanács. Magukkal hozzák az itteni körülmények, amelyek ki- í forgatták az egyszerű falusiját természetes életmódjukból s most gyökérteienül sodród­nak a városokból becsapó hu: lám okkal. — Télen pedig, amikor a fürdő tel epén szünetel az élet, a faluban folytatódik a nyár folyamán megszokott életmódi. Éjfél- utámg, sokszor a hajnali órákig hangosak a korcsmák, egy-egy ünnepkor, vagy tánc al­kalmával részegre isszák -sokan magukat. Pe­dig télen nagyon nyomorúságos itt az élet. Legtöbb család abból kényszerül élni, amit nyáron a fürdőtelepen összegyűjtött. Annak pedg szokott könnyelműséggel hamar nya­kára hágnak és megkezdődik a nincstelen tengődes. Valóságos megváltás a tavasz, mi­kor a meleg napsugarakkal együtt az első vendégek is kezdenek érkezni és megindul az élet a Medve-tó körül. Nagyvárosi szenny a falu tisztaságában Ilyen életkörülmények között nem csoda, ha az erkölcsös élet sokat veszi teüt régi tisz­taságából. Lopások, betörések nem tartoz­nak a ritkább dolgok közé. Az elmúlt év­ben szervezett rablótánsaság hónapokon ke­resztül sorozatos betöréseket követett eí. Szomorú dolgok ezek, de miattuk, nem le­het csak azokat vádolni, okik elkövetik. Nem lehet vádolni a népet sem, mely más életvi­szonyok között bizonyosan éppen olyan tiszta lelkű maradt volnia) mint a Székely­föld annyi más községében. így azonban az őtsi virtusból csak a bicskázáshoz ragaszko­dik. A verekedések mindennaposak. Táncot, vag>r műsoros estét mindig csak úgy ren­dezhetnek, ha előbb számolnak azzal, hogy egy -két ember összeszurkálva .kerül ki a te­remből. A városi pénzekkel együtt beszivárogtak a faluba a városi betegségek. Bit erjedt és pusz­tít a vérbaj, aminek' végzetes következmé­nye* vannak. A másik legelterjedtebb beteg­ség a tüdővész. Hiába vannak körül a ha­vasok, hiába tiszta és egészséges a levegő, ez a betegség egyre több áldozatot követel, mert a rendetlen életmód miatt legyengült szervezet nem tud megbirkózni vek-. Mások üdülni és betegségükből gyógyulni jönnek I ide, a falu egyre több bajt és betegséget kap kölcsön. Gyermek azonban bőven van., öt-hat egy J családnál. Amint valaki megjegyezte, nun- í den utcának külön iskolát lehetne reíáiiitaai. De ran. ia iskolája ennek a falunak szé­pen. Négy edemi iskola működ k benne, két felekezeti, római katolikus és 1 eformálus és két állaimi. Valamennyi tele van gyermek­kel. Temploma is három van, római ka tok­it us, református és görög katolikus. Emellett a telepen még két templomát építtettek. egy görögkeletit éts egy görög katolikust. A falu lakosságának nyolcad része görög katolikus. Az impériumváltozás elolt magyar görög katolikus egyház volt itt, a hajdudo- rogii püspökség fennhatósága alatt. Ma ro­mán görög katol.kus egyház van, de a hívek nem tudnak románul, a pap is magyarul be­szél a templomban. A háború előtt magyar papjai voltak az egyháznak, az utolsó, Ger­gely János plébános 1916-ig. Most román ember a pap. A névclemzések ill is divatban voltak valamikor, főleg, amikor az újabb ál­lami iskolát felépítették 1928-ban. Ekkor ál­lapították meg, hogy például a Kis nevüek románok. A sok is kaki mellett nincs is írni, olvasni nem tudó ember. Középiskolába azonban egyetlen falusi gazda sem járatja a gyerme­kéi. Pedig az öreg emberek között sokan vonnak, akik felsőbb iskolákba is jártak. Valamikor hires Ghindar-i Wesselényi „ko.- Jégiumnak“ minden évben megvoltak innen a tanulói. Még az aláírásukon :s meglát­szik, hogy' kik jártak felsőbb iskolát, ha egyébben már rtem is nagyon — mondja a tiszteletes ur. Különben annyi vájtóra ír­ták rá nevüket éíetükben 5 hogy attól is szép lehet az aláírásuk. Nagyon belejöttek volt a váltóba sználatba, lakodalom, teme­tés, keresztelő alkalmával óriási adósságokat csináltak, a nagy pompa mind váltóra tör­tént. Mos: vége van ennek, mert nincs hon­nan pénzt felvenni. A so vitaiaknak nagy'on szép lakodaimi szokásuk van. Megőrizték a régi székely lakodalmak ceremóniáját, amelyet nagy­részt csak feljegyzésekből és. könyvekből is­mernek más vidéken. Hasonlóképpen áll a helyzet a táncaikkal. Itt divatoznak a rég- lakodalmi táncok, régi méltóságteljes tán­cok. Még táncaikban is kényelmese^ a legé­nyek nem „strapáiják“ magukat tánc köz­ben. Lassan, méltóságosan járják. Régi ne­mességének tőkéjéből él még ma is ez a nép. Az utcán szebbnél-szebb gaiambducos ka­puk sorakoznak kétíelől, amit szintén fel keli jegyezni, mert a Székelyföldnek ezen a részén ritka már az ülyen látvány. Messzi vidékről hozott mesterekkel csináltatják ezeket a művészi kapukat. Mind a három ősi székely megyéből fordult meg rö aszta­losmester, aki galambokat, meg tulipánokat festett a falu díszéül a kapukra. Nevüket le­olvashatjuk a sok cifra virág között. Egyik kapu bejárata fölött ezt a szellemes mon­dást látjuk: „Vándor, e kis kapu nem akar kizárni, csak azt mutatja, meg, merne keli bejárni“. Petelei István nyaralója volt ez. Az író nem költözött ki a telepre, itt szeretet: élni, bent a faluban, A ház ma az Erdélyi Irodalmi Társaság tulajdona, Petelei ajándé­kozta. Szélsőségek, * végletek között há­nyódnak Sovatan az emberek. A székely népnek is nem ez vok-e mindig a sorsa és tragédiája? Böródí György. Rózsavölgyi-Báré arany karácsonyt aíbamfa Tartalma: lö leghíresebb operett-részlet (Aki mer, az nyer, Én és a kisöcsém, Nápo­lyi kaland, Történtek még csodák, Mimi Három ember a hóban, Ma éjjel szabad va­gyok, stb.), 7 hangosfilm részlet (Kismama. Mese autó, Helyet az öregeknek, Budai cuk­rászda, stb.), 9 modern táncszám (Ritka madár a szerelem, Azt mondja a Szonjo, Mammy, Tagadj le mindent, A nő, stb.}, ti magyar nóta és dal (Rózsabokor a dombos dalon, Vasn egy szőke asszony, *tb.), 37 gyö­nyörű szám, Ízléses borit ólappal csak ISO lej az Ellenzék k&nyvosz táljában, Cluj, PH, ta Unirii. Vidékre utánvéttel is azonsai sjÁl­lítjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents