Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)
1935-12-25 / 297. szám
1935 december 29. ELLENZÉK vtMom EVANGELIUM A Fenrwaló végignéz ma roppant ház- táján, a világon, Tudni akarja, hogy Atyai örök szándékaként: jutott-e a karácsonyi örömből minden gyermekének, a pásztorok boldog csodálkozásából maradt-e gyermeteg lelkek számára^ s a betlehemi jászol békességével nem űztek“tf csúfot az emberek. A karácsonyest hangtalanságában betér minden házhoz, ahol a csend áhítatában sóvárgó lelkek várják az egyetlen örömöt. A hangos helyet elkerüli, semmiféle nyelven Öt rábírni nem lehet, azokra figyel, akik a csend alázatosságában reménykedve várják és méltatlanságuk imádságos emlegetésével nyitnak szivet neki. Pompa és fény meg nem hatja, a kis ístenfiut a szegénység mezében szentelte egyetlenegyévé, A pogány világ öndicséretének muzsikás csörömpölése elől kitérve, a názáréti ácsmester béketürö szegénységét választotta szállásul. A világ dicsőségétől megundorodva, azokat keresi meg ma is, kiknek életét a békességes tűrés és a karácsonnyá di- csoülö adventi remény sugározza be. Prédájává tehet mindent a világ, kisajátíthatnak mindent az emberek, a karácsony azt tanítja, hogy földi akarat nem érvényesülhet vele szemben sohei. .4 mennyei dicsőség karácsonyi sugárzásával lép be most hozzád, magyar testvérem. Nem igaz, hogy elfeledett téged az Ur, ne hidd, hogy nincs több szándéka veled és terveit elrejtette előled, hazugság, hogy neked csak a szegénység örökségéből hasított ki jókora részt és teneked nincs több kegyelem. A karácsony ime megcáfolja az álnak világ halált hozó ráfogásait, éppen téged akar felmosni és öntudatra kelteni art örömüzenet megújító s életadó gondoskodásával. A meggyötörtekhez, a szegényekhez, a bűnösökhöz jött a Jézus. Akiket a világon mindenki megvetett, ő azokat szerette s akikkel a földön senki nem törődött, azokat emelte magához az Istenfia. A kisebbségi sors Isteni lehetőség az cinben élet céljainak megvalósítására. A maga gyarlóságára a .megaláztatáson keresztül reádöbbent nép élete a dicsőségbe ér. A kisebbségi sors nem büntetés, hanem kegyelem. .4 kisebbségi sorsot azok számára szentelte az Ur, akiket a magáévá akar tenni igazán. .4 kisebbségi sorsban megpróbált népnek élete Istenadta alkalom a világ csodálkozásának kivivására. Az erős nemzetek feiivelt életútja a maguk dicsősége meglátásának pillanatától kezdve nagy hirtelenséggel hajlik alá, a mélyből magasba törni kisebbségi sorsra méltatott népnek adatolt csupán. Amelyik pillanatban ezeket megláttuk és a mindennapi gyötrelmekbe takart Atyai gondoskodásra reáismerünk, attól kezdve a hazatalált gyermek örömzuhataga szakad reánk és csupán az Isteni üzenetre figyelünk: „Erősítsétek a lankadt kezeket és szilárdítsátok a tántorgó térdeket!“ A maga gonoszságától már annyira megundorodott, a világ, hogy a bún újabb és újabb magaslatai felé már nem is tekint, csak a jó eredményeire figyelnek fel az emberek. Olyan világot értünk, amikor igazán könnyű jónak lenni. Akkora a gyűlölködés, hogy biztos győzelem egy parányi szeretet. Oly nagy az erőszak, hogy égig emelhet egy kis szelídség és alázatosság. Az Isteni akarat szolgálata az egyetlen emberi hivatás. Ez ellen az akarat ellen tenni, biztos botránkozás. Akaratának középpontja a szeretet, e szeretetten való szegénység, a közelgő halál reménytelenségével sújt. Ezen a világon fölöslege csak a lelki életnek nincsen. STEFAS ZWEIG Emberek vászonk. 129 lej, fűzve 96 lej. A lélek orvosai 370 lap, vászonkötés 165 lej, tűzve 125 lej. Marie Antoinette 600 lap, vászonkötés — — — 125 lej. liiPáGE-uál, CÍM Postán utánvéttel. — Kérje a Pantheon íöu^yszenzksiák jegyzékét. Egy parány megmenthet, de hiánya az örök halál. Mivel régen tanulunk benne, már tudjuk, hogy az emberi erők megpróbá- lásának iskolája a kisebbségi sorsban való élet. Nincs a kisebbségi élet küzdelmeinek létráján egyetlen fok, amit meg ne másztunk volna, Hinnünk kell, hogy a legfelső fokra felérkeztünk. Nincs tovább! Olyan magasra jutottunk, hogy végre meglátták és felfigyeltek reánk. Különféle alkalmakkor módunkban volt elsiratni azokat, akik a megmaradás kisebbségi törekvései között elvesztek. Sajnálkoztunk azok felett, akik nem akarva osztozni sorsunkban, elpártoltak tőlünk, öle képezték kisebbségi soraink gyenge oldalát, amit újabb tömörüléssel erősíthetünk meg. Akik átélték a testi és lelki letörés próbáit és ott állanak ma a kisebbségek legyengített és elfáradt táborában, azokat „az egész föld örömébenrészelteli az Ur. A világ által csodált magasságokba csak kisebbségi sorsból elindult emberek érkezhetnek. Isteni akarat, történelmi parancs volt a kisebbségi életben való osztályrészünk, de boldogít, hogy mi is odaér keztünk, ahol a karácsonyi öröm felni ált és megvigasztal s ahonnan ma egy uj parancs hangzik felénk: nem elég. hogy megmaradtál, mulasd meg, hogy érdemes vagy a megtartásra, az életre' Az Isteni gondviselés mindig a kivé lasztottakat vitte a siralmak völgyén keresztül azért, mert a megdicsőülés hegyére itt vezet fel az ut. íme magyar testvérem, az Evangélium legcsodásabb biztatásaival, téged keres meg ma az UrJ SZABÓ ZOLTÁN. börtönfalak úsi rovásÍrás tt 99hitvány vár®®“ tömíöcaiíaján. — Az akaszióiahumor költészete és a titkos börtön naptár. Kasszáimé és zsebmeisző verses vetélkedés Ha a falak beszelni tudnának — hányszor sóhajtják ezt az emberek, amikor a rideg vakolattal simára 'egyengetett kőkockákat nézik, amelyek nagy élményeknek, komor emberi szenvedéseknek vagy szenvedélyeknek voltak néma tanúi. A falaik hallgatnak, szenvtelenül, titokzatosan, a durva anyag sohasem adhatja visz- sza az indulatok s sóhajok végtelenül bonyolult, nehezen megkülönböztető árnyalatait. De a börtönfalak, amelyek félrelendült emberi sorsoknak talán legtöbb tragédiáját, vezeklő fájdalmát látták — a börtönfalak beszélnek. Lopva irott, felkarcolt sorok tesznek őszinte vallomást a börtönlakók életéről'. Emlékeztetnek ezek a tömlöcfolakria rajzolt' serok az ősember primitiv ösztönére, amellyel barlangok örökéietünek hitt sziklák falára véste egyszerű, ma már ormótlannak látszó figuráit, hogy testi elmúlása után hirdesse valami az utána következőknek, hogy itt járt. A börtönlakó, akit többnyire primitív, vad indulatok sodortak a bűnbe, sokszor emlékeztet az ősemberre és a börtönfalak sajátságos romantikája érdekes tanulmány anyagául szolgálhat a lélekbúvárnak, aki zz emberi lélek rejtett redői't kutatja. A fogházi szabályok szigorúan büntetik a rabot, aki megrongálja, bepiszkítja cellája falát. A rabnak egyenes utón nincs is módja hozzá, hogy olyan eszközökhöz jusson, amelyekkel megrögzitheti felkivánkozó, fontosnak (tartott érzéseit. A fegyelem drótsövényein azonban áthatol a foglyok ravaszsága, élelmessége és a beavatottak tudják, hogy nemcsak (társaikkal, hanem sokszor a külvilággá! is érintkezést tudnak találni. A megrögzött bűnözőt az elfogatás örök veszedelme gyorsabb, ötletesebb gondo'.ko- zásuvá teszi, sokszor az élete is kockán forog és ez is bizonyos fölényt olt bdé a tisztességes, veszélytelen foglalkozású emberekkel szemben. Egészen különös emberfajta a börtönlakó, aki a „túlsó parton“ él. Hasonszőrű társaival'1 megbonthatatlan szolidaritás köti össze, a börtönök hivatalos funkcionáriusaival pedig örök harcban áll. örül, ha bosszúságot szerez nekik. Az örök egyhangúságban ez. szórakozást, változatosságot jelent az életben. A börtönfai romant'kája Ebben a levegőben születik meg a börtön- falak romantikája. A tömlőé egyik cellájának ajtófélfájára rótta fel Rózsa Sándor., az alföldi betyárvilág legendáshírű hőse ellobbanó életének utolsó fájdalmát. Nagy egyhangúságban teltek Rózsa Sándor napjai a börtönben. Morózus, bogaras ember lett a felelj metes és egyben, legendás betyárból. Még a rabok szokásos napi sétájára se ment, naphosszat törrulöcében gubbasztott és törött kanálnyelével furcsa, értelmetlen vonalakat vésett az ajtófélfába. Nem sokat törődtek vele. Meghagyták a fogatlan oroszlánnak ezt az utolsó mulatságát. Esztendőkkel utóbb sok kiváncsi látogatta a tömlöcöt. A titokzatos írásjeleket senki se tudta elolvasni. Lerajzolták, minit valami ku riózumot. Később azután rájöttek az érthetetlen . írásjelek titkára. Rózsa Sándor, az alföldi pásztorok ősi rovásírásával véste az. ajtóra névjegyét és vele együtt rejtett sértődését, fájdalmát. „Itt, e hitvány városban viselte nehéz rabságát Rózsa Sándor.“ Ez voit a titokzatos ábrák jelentése, A szegedi Csillagbörtön egyik cellája őrzi az utolsó betyár emlékét. A primitív verse- zet igy szól: Lóban, borban, asszonyban a javát szerette, Életét mégis itt végezte Énekes Tóth Lőrinc, az utolsó betyár. Rabhumor és rabköltészet Majdnem minden cellában megtalálható a falra vagy az ajtó bádogboritására karcolva egy kezdetleges naptár. A cellákat gyakran átfestik, de mindig újabb naptárak kerülnek a falakra. Harminc kockára beosztott négyszög ez, a börtönlakó minden nap áthúz egy kockát, hogy tájékozva legyen az idő múlásáról. A megrögzött bűnöző, különösen az, aki rövidebb szabadságvesztésre van ítélve, neon veszi túlságos tragikusan a bebörtönzést és túláradó optimizmussal várja a napot, amikor megnyílik előtte a börtön kapuja. Egy sikkasztás miatt elitéit rabtól származik ez a kis versike: Itt kell ülnöm most egy évig, Hála Isten, nem tart Ewig. A budapesti toloncházban, amelyet a pesti alvilág jerglinek nevez, jegyezte fel a bennlakó az alvilág költészetének ezt a termékét: Eltörött a kocsi kereke, Mivel visznek a Jergíibe? Zsupkocsival, hat zsaruval, Várnak a jasszok a sült krumplival. Használati utasítást is mellékel a vershez, megírta, hogy a Nagy a feje, búsuljon a ló dallamára lehet énekelni. A kecskeméti fogházban ült egy rab, aki kétezer pengőt sikkasztott, nyomban elmulatta és két évet kapott érte. Cinikus jellem lehetett, mert ezt karcolta a cellafaira: Ezért elvihettem volna még ötezerét... A híresebb rabok csaknem kivétel nélkül bevés k monogramjukat a cella falába. En- desz Árpád, a hirhedt betörőkirály, igy örökítette meg az emlékét: Én is itt járlam, három mázsát kerestem, Endesz Árpi. A három mázsa, tolvajnyelven három évet jelent. A fegyelmi zárka falán egyszer ezt a feljegyzést találták: — Tizennégy nap sötét zárkát, harminc- napos kiskosztot, hatvannapos kurtavasat töltött itt Puskát. Puskár, aki valami fegyelmi vétségért kapta a szigorú büntetést, fogságában különben egy csodálatosan finom, preciz világ-órát szerkesztett, amely pontosan jelezte, hogy egyazon időben a világ különböző városaiban mennyi időt mutatnak az órák. Bámulatos kézügyessége vollt és akik ismerték a munkáit, azt mondják, kivételes képességű mechánikus .lehetett volna, ha betöroszer- száirnok helyett gépeket konstruál. e Utolsó üzenet a siralomházbú! A legmegrázóbb talán az a négyszava; mondat, amelyet egy halálraítélt rablógyilkos karcolt a siralomházzá átalakított cella falára. A lialálraitéit rabokra nagyon vigyáznak, csak ennyit tudott írni: —. Az anyám bocsásson meg... Az üzenet nem juthatott el ahhoz, akinek szánták. Aki irta, (tudta is, hogy igy lesz. Egyik fegyintézet cellájában nehézkes, paraszti betűkkel karcolta fel egy rab ezt a fél mondatot: — Nagy Zsófia te... Ma már nem lehet megállapítani, mi következett volna a „te“ után, — átok, vagy ellágyult vallomás. Aki irta, azért raboskodott, merít korcsmái bicskázásban megölt egy legényt. Azóta már kikerült a börtönből és újra a szabad emberek életét éli. Talán Nag> Zsófia mellett, talán nélküle. Egy másik fogoly röviden csak ennyit irt a mosdója fölé, hogy ébredéskor minden reggel lássa: — így jár az, aki hisz egy asszonyban’ A cella bölcse Cisquet, Paris egykori rendőrprefektusa emlékirataiban külön fejezetet szentel a börtönfalak romantikájának. Feljegyzi a vérrel Írt, körömmel karcolt vallomásokat, amelyeket fontosnak tart. azok számára. akik a rabok lélektanát tanulmányozzák. Megírja memoárjában, hogy Jard, a hírhedt nemzetközi zsebmetsző megszurta kezét és véres ujjávail festette le börtönének falára a verset, amely hü fordításban igy hangzik: A zsebmetszők nehéz vizeken eveznek. Büszke vagyok, hogy tolvajnak neveznek. Jarelc később elhelyezték a cellából, a feliratot elfelejtették letörölni. A cella uj lakója, egy kasszafuré körömmel véste a vers alá megvető lenézését: Hazudsz Jarel, mert különb sokkal A kasszafuró, mint az éhenkórász tolvaj. Kivénült öreg rab véste raboskodásának tizennegyedik évében cellája falára ezt a „világnézeti“ rigmust: Isten a rablás hajlamát Egykor az emberbe oltotta át. Másnak azt az ösztönt adta, , Hogy a rablót elfogja cs verje lakatra. Milyen komédia is a világ! Akasztófahumor, bölcselkedés, mind u^y hozzátartozik a börtönfalak romantikájához, mint a vezeklő, remegő ellágyuiások, amelyek mögül elkallódott emberi sorsok fájdalom sajog föl, amikor megszólalnak a börtönfalak. * Sági Pái. Gyerekek öröme: . H rom kis malnc“ :u:i vvsi Nem félünk a farkastól (A rajzolt filmek színes képeivel) 85 lej. Piroska, â farkas, meg a három kis malac (színes képekkel) 85 lej. Kaphatók az Ellenzék könyvosztályában. Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre utánvéttel Is azonnal szállítjuk. Kérjen ingyenes ifjúsági könyvjegyzéket.
