Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)

1935-12-25 / 297. szám

BLCVnZfflB I 9 J 5 december 26. napját sejtette volna. Beszélgettünk, vagy helyesebben: tár­'nrfoi/tunl. !v/y-két szó a rokonokról, u közéleti es- menyekről s természetesen u szinházról es irodalomról is. Valameny- nyien tudtuk, hogy mi lakózik u másik­ban, de óvatosan kerültük u kényes és ki nos tárgyakat. Őszinteségünk félárbó- eon lengett. Csakhamar elfogyott mon- lókánk. Az ingaóra ketyegését hall­gattuk. Egyszerre bejött Pista, a hidegtől pi- osra csípett füllel. Pista intőt hozott ha­rn három tárgyból, a franciából, a meny- lyiségtanból és a történelemből. .4: apa nyelt egyet és a levegőbe meredt.. Pista eült ozsoimázni, alamuszian, büntuda- !os arccal, de azért kitűnő étvággyal . vett. Az anya megjegyezte, hogy ez a yennek el van kényeztetve. Ugyan ki kényeztette el? A család tagjai egymásra néztek. iXéma csönd lett. Az anya az apát vádolta, szelíden, egy megbocsátó kézlegyintéssel, ö vett neki az idén, nyá­ron kerékpárt, pedig az év végén meg­bukott s a pótvizsgára kellett volna ta­nulnia. Az apa nem szólt semmit. Szi­varra gyújtott. Csak később, mintegy mellékesen jegyezte meg, hogy az anya 1 még második gimnazista korában is a j kisasszonnyal kísértette iskolába, annyi­ra féltette mindentől. A vitába beleszólt két nagynéni s egy nagybácsi, amiből olyan kavarodás támadt, hogy <dig lehe­tett érteni szavukat, mindenki egyszerre beszélt, u szemek szikrát hánytak, benn a lelkekben pedig megmozdultak az ősi vádak és sérelmek, fölfakadtak a régi sebek, lehullottak az álarcok s mindnyá­jan a maguk emberi mivoltában mutat­koztak meg. Jaj, milyen mulatságos volt ez. Az a szoba, ahol az imént még a közöny, a képmutatás, a társadalmi illem szelleme terpeszkedett, színpaddá változott s a szenvedélyek dübörögtek rajta. Elmés, kaján, kedves párbeszédek csattogtak, melyeket a harag fűszerezett. Az ellen­felek összevesztek és kibékültek. Pártok keletkeztek s véd- és dacszövetséget kö­töttek egymással. A nagyapa dühösen fölkelt, a másik szobába szaladt s be­csapta maga után az ajtót. Nem ittunk bort, de felvillanyozódtunk és berúg­tunk egy csöpp őszinteségtől. Én ma­gam, aki már arra yondollam, hogy megszököm, órákig maradtam ott, amíg a vihar el nem ült. Kosztolányi Dezső. Győződjön meg Ön is sze­mélyesen, hogy karácsonyra és íérHdwaf cikkeket legolcsóbban a vehet. Cluj, Piaţa Unirii 24, LEGSZEBB, legpraktikusabb karácsonyi ajándékok Gyermekeink ügye Irtat LÁSZLÓ DEZSŐ Karácsony ünnepe a gyermekek: napja. Szént karácsony éjszakáján gyermek alakjá­én tépett Isten a földre és ezzel karácsony apja különös mértékben fordítja tekint*­iaket gyermekeink felé. Ezen az ünnepen •írom, gyermekkép szokott Öntudatunk előtt megjelenni. Látjuk a betlehemi utáló mennyei szülöttjét, különös mént ékben ész- evesszük a másik ember gyermekét, főként ha az valami .szükségben szenved és végül úját gyermekeinket akarjuk valami kedves- éggel meglepni. Minden szeretet, amivel a :iíásik ember gyermeke felé fordulunk és amivel magunk gyermekét öleljük körűi, valójában Jézustól származik, mert ő volt az első az emberi történelemben, aki nem- csak az erős és a szülőket minden tekintet­ben büszkeséggel eltöltő gyermeknek, hanem minden kisdednek a szeretetét kijelentette. Karácsony táján leginkább a másik ember vermekére szokták a társadalom figyelmét elhívn . Nőegyletek és más alakulatok siet­nek a közönségtől adományokat gyűjteni, rogy minden szűkölködő gyermek kapjon valamit, ami előtte az értékét veszített szép szól: a szeretetet valósággá, teszi. A templo­mi prédikációk az istállóban születeti gyer­mekről szólanak. Legkevesebb szó a magunk gyermekéről esik. Ennek igen egyszerű oka van. Azt mindenki természetesnek veszi, hogy a kará­csony szent napján, amit a szokás a család napjává tett, nem szükséges a szülőket saját gyermekeik iránti kötelességükre figyelmez­tetni. Nem hiszem, hogy lenne szülő, aki ezen & szent napon különös mértékben ne fordulna gyermeke felé és ne gondoskodna, akármilyen üres is a zsebe valami kedves meglepetésről. Mindezek ellenére .senki se lásson ünnep­rontást abban, ha én éppen karácsonykor akarok a szülőknek arról írni, hogy mikép­pen szeressék ma gyermekeiket. Ez nem azt jelenti, hogy általában a mai szülő nem sze­reti a gyermekit, legfeljebb annyit, hogy ma sok szülő nem úgy szereti a gyermekét, ahogy kellene. Lássuk részleteiben, hogy m:t is akarok ezzel mondani. A mai szülők, vagy túl derűlátóan, vagy túl borúlátóan gondolkoznak gyermekeik idői. Egyfelől elnézik a gyermek hibáit, azokat nem tartják veszedelmeseknek, sőt egyik-másik szülő még élvezi is, hogy a (gyermeke milyen szellemes tud lenni a bűn­ben. Ez a »záilő-tipu* megértő akar lenni gyermekével szemben. Maga hívja fd egy bizonyos koron túl a gyermek figyelmét egyes társadalmi konvenciókra. Ilyen szü­lőknek az angyala gyakran hoz a hosszú nadrágba nemrég bujt fiatal urnák cigaret- ! tatárcát, a kis bakfisnak púderes é> ruzsos- dobozfe, mert hát ezt igy kívánja a fejlődő élet. Ugyanez a szülő a tanár uraknak sem nagy barátja. Úgy gondolja, azzal szolgái gyermekének a legjobban, ha segít neki ki­bújni az iskolai élet kötelezettségei és fel­adatai alól. Az ebédnél derűsen élvezi az újabb iskoiai kalandok elmesélését, amelyek­nek a csattanója m.ndig egyik-másik tanár tekintélyén csip végig. Sőt a gyermek elő­adását «Ívesen megtóldja mindazzal a plety­kával, amit maga szedett össze tanár bará­tairól a kaszinóban, vagy a közéletben. Az iskolai viccek helyett, mint csemegét fogja a diák ezeket, magával vinni az osztályba. — Ugyanez a ozülő, ha gyermekei jövőjére gondol, c&ak pillanatig borul1 el. Eszébe jut, milyen nehéz ma még a diplomád fiatal em­bernek is elhelyezkednie, milyen kevesen mennek férjhez a legügyesebb lányok közül 1 is. De ez csak pillanatokig tart. Eszébe juit, hogy az ő gyermeke kivétel, az úgy van ne­velve, hogy mindenkép érvényesülni fog. Az összeköttetés mindenkép segíteni fog, ha j nehézségek támadnak az itthoni tanulás ess elhelyezkedés körűi, még mindig igénybe lehet venni a magyarországi rokonságot1. De különben is, a mai gazdasági válság se tart­hat önökké, hisz máris emelkednek az árak. Most bemutatom a szomszéd ház szülőit. Ezek reggeltől estig aggodalmaskodnak. A gyermek apróbb csinytevéseit halálos bű­nöknek látják. Szigorú büntetéssel torolnak ] meg minden vétket. Állandóan a legsötétebb \ képet festik a gyermek elé kialakulandó jel- • leme felől. Ezt a sötéten látást addig vetítik, maguk és gyermekük elé, hogy a végén nemcsak Ők maguk, de a gyermekek is kez­dik elhinni, hogy ők valójában javíthatatlanul rosszak. Ezek a szülők elszükitik gyerme­keik életkorét, hogy így megóvják minden bűntől és legfőképpen a rossz társaságtól. — jj Meg vannak győződve afelől, hogy a gyer­mekükből nem lesz oemmi. Ez a fut azok­ban is meg lehet, kik semmit sem panaszolhat­nak gyermekük erkölcsi élete triói. Az lyen szülő fájdalma kétszeres: tudja, hogy derék, szorgalmas gyermek rajta kivi.il tekvő ok­ból nem tud majd az iskolai évek után boldogulni. Ezek az aggodalmaskodó szülök állandóan arról bcszélnok gyermeküknek, hogy az élet milyen nehéz. Ezzel, különö­sen akkor, ha a gyermekükben tényleg ko­moly hajlamok is vannak, letörlik a gyer­mek leikéről a gyermeki évek himpK>rát> azt az öntudatlan szabadságot, ami a gyerme­ket vuilóban gyermekké teszi. A gyermekek a szülők után igazodnak. Azok a szülők, akik öntudatlanul szeretik gyermeküket, abban a kér esetben, amit fentebb felvázoltam, mindenképpen gyer­mekeik végzetét készítik elő. Aláássák a. gyermeki élet nagy alkalmazkodó képessé­gét, amely által, ha azt a szülők öntudato­san vezetik, minden uj világhelyzetben megtalálja a felnövekvő nemzedék a maga .sajátos útját. Az első szülődipus azért nem reális a szeretettben, mert azt képzeli, hogy a maga mlgitélt, régi világa tovább lolyta- tódhaitik a kisebbségi soriban. Ez a típus nagyon bízik önmagában és ezt a hazug bizalmat szeretné gyermekébe is átplántálni. A borúlátó .szülők világosan látják a jövendő lehetőségeit, de ezek azt hiszik, hogy ezzel a régi világukkal szemben merőben más uj világban a maguk gyermeke éppen úgy nem 'tud majd győzni, mint ahogy ők, egy elmúlt világ gyermekei, nem tudnak azzal ma megküzdeni. Ezek saját gyenge hitüket ültetik át a gyermekükbe. Mindkér szülő- csoport a maga könnyelmű vagy aggodal­maskodó régi világával vágta el annak a le­hetőségét, hogy gyermeke megkeresse a ma­ga uj helyét a mai uj világban. Milyen követelmények állanak gyerme­keink iránti komoly és felelősségteljesen mély szeretetünk előtt? Tcndőinket két cso­portra osztom. Szeretünkkel m ndent meg kell tennünk, hogy gyermekeinkben elrej­tett fiatal életcsirákat a mai életviszonyok közötti uj termésre segitsük. Első felada­tunk tehát gyermekeink és mi magunk kö­zött van. De nem elég ennyit tennünk. Családunk és hivatásos nevelő intézmé­nyeink nevelői céljának betöltése mellett gyermekeink érdekében súlyos társadalmi munkát is kell végeznünk: uj kisebbségi sorsunkban nekünk idősebbeknek már meg kell teremtenünk azokat az uj kereteket, melyek között ma még iskolában járó gyer­mekeink megtalálják hivatásuk és ember­társaik iránti szolgálatuk alapjait. A mai iskola nagyon egyoldalú nevelést kénytelen a tanulóknak adni. A gyerme­kek belső világát egyoldalúan a nemzeti gondolat irányába fordítja. Kevés alkalmat ad arra, hogy a polgári élet gazdg életlkal- mait is megláthassák a gyermekek. Nem annyira a jelent, mint inkább a történelmet ál­lítja a növendékek elé. Sajátos magyar nem­zeti műveltségűnk elemeiben meg éppen já­ratlanok gyermekeink. Soha sem szabad el­feledni, hogy -a család a legősibb nevelői kö­zösség, hiszen az iskola lényegében nem más, mint több család nevelői tevékenységé­nek egyesítése olyan nevelői célok elérésére, melyeket az egyes csalá.dok önmagukban megoldani nem tudnak. Minél inkább egysé­gesedik egy iskolarendszer, annál inkább szorul háttérbe a szülők nevelői jelentősége. A szülőknek viszont ezt annál inkább kell érvényesiteniök, hogy igy az egységesített iskolai nevelés ellentmondásait ki tudják küszöbölni. Ezért a szülőkre vár megadni gyermekeiknek az igazi polgári nevelést, ne­kik kell gyermekeiket fokozatosan bevezet­niük a jelen valóságos kérdései közé és ne­kik kell sajátos nemzet: műveltségűnk ele­meit átadniok. A szülők nemcsak gyermekeik világraho- zataláért és felneveléséért, hanem bizonyos mértékben a felnőtt gyermekek munkakö­rökben való elhelyezéséért is felelősek. Nem elég 'tehát, ha a szülőknek meg állapi tják, hogy nincs lehetőség arra, hogy gyermekeik­nek megfelelő életpályát találjanak, hanem mindent meg kell tenniük örranézve, hogy ők maguk lássanak neki uj életkörök meg­teremtésének. Miért nincs a kisebbségi ma­gyar ifjúságnak jövendője? Azért, mert szü­leik abban az ui politika-helyzetben, amely­be jutottunk, még mindig nem vették ko­molyan, hogy a kisebbségi élet nem pana- szolásból, hanem az állam keretei közötti kisebbségi élet minden irányú megteremté­sében áll. Ha magunkért nem is tartjuk már fontosnak önmagunk megszervezését, tegyük ezt meg legalább gyermekeinkért. Két uj gondot, de két igazi gondot és eb­ben gyermekeink igazi ügyét akartam ol­vasóink elé tárni. Érzésekben, ajándékok­Varró Dezső: Versek MESÉK A 7 ŐSZ HE N. Hgy iiapátynuk aki nem »/eret éi cíókialan álmodik c »ókról, mint a Kvcrck. Kis bölcsődben tudod-e mért ringatnak szépen? Mert pillád néztem. Meg köd szemekkel ködbe ringtam idők mellében. Még nem voltam, mikor ringattak, de megölelte Anyámat Apám és a napoknak adtak. Te talán hatéves lehettél mentél, időben léptem utánad. Kicsi vállad egészen hab volt S már le is hulltak az angyalszárnyak s a n>árban békanyálként szálltak. Én április padkáján ültem s hevüitem, mert Te a nyárba rakeltel rohantál hadonászva. Egy ősszel csak szálltak az e>ték. Hollók szálltak és felkeresték szivem! Tüzes hollók kezedbe vitték ujjacskáiddal körüicsipték, vágy párányok s vig telítettség — de feletted csak varjak szálltak s szavaid lesték. Csőrükkel véred, vágyad szívták hogy karjaiddal cltaszitsák kezem. Pedig a napban is én égek, a szélben ordítozva kérlek, ha lelépnél fűszálban lengnék, hogy gyeptestem simítsa lábad s ha meghalnál, aranykoporsóként óvnálak! ESTE Estébe huh a teste, este van. Este falon, a széken este vas. Vetett ágyra hull a derekam. Lámpát oltok szájára gondolok. Szája piros, mint a pipacsok. Ágyamig hull a hárs levele, a ruháit most vetette le, nyaklánca kigyóz az asztalon, szól a szőnyeg: teste súlya nyom. Ugv, mint a szín, haljanak meg a fák! Legyen mmden, ma vele tele kék vedrével merítse az éj, érte borzogjon a jegenye. Arcom, vetett ruhákon árny legyez a hárs szagot torkomig engedem, árny leszek, ágyához szaladok s arcát legyezgetem. ban, boldog szülői érzésekben megújuló szülői szemetünket ne hagyja nyugton ez a két gond, mert ennek a két gondnak a felvétele termékeny tetteket fog bennünk megérlelni. Uj tartalmat és célt iog adni életünknek. Mindenek előtt felszabadít a teljesen indokolatlan derűlátás és borúlátás alól, mert szembe állít a valósággal és an­nak megváltoztatására késztet. Gondjaink olyan mértékben apadnak, amilyen mércék­ben elfoglal gyermekeink uj helyzetünkhöz mért nevelése cs jövendőjükért folytatott külső küzdelmünk. Derülátó és borúlátó) tétlenségünk halaira dermeszt, de gyerme­keinkért vállalt uj kettős feladatunk a ha­lálból’ átmenet az életbe. Nem Lehet ünneprontás így is gondolkoz­ni gyermekeink felől.------------—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents