Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)
1935-12-25 / 297. szám
T9.ÍÜ ELLENZWK Magyar kisebbségi évforduló Néhány nap még és lezárul egg hosszú, keserves esztendő, mely reánk erdélyi magyarokra sok-sok bajt, keserűséget, megaláztatást és megpróbáltatást hozott és elkezdődik egy uj esztendő, amelyről még nem tudjuk, hogy mit tartogat számunkra, Ilyen évfordulók alkalmával mindenki számot vet a múlttal, levonja annak tanulságait és azok alapján gondol és készül a jövőre, mely előtte áll. Nekünk erdélyi magyaroknak is meg kell ezt tennünk, ha nem akarjuk, hogy készületlenül találjon a jövő. Számot kell vetnünk a múlttal, meg kell vizsgálnunk lelkiismeretünket egyenként és osz- szességben és ennek a lelkiismeret vizsgálatnak alapján kell megállapítanunk, hogy mit kell tennünk a jövőben, hogy jobbak legyünk, mint voltunk és több eredményt érjünk el a jövőben, mint elértünk a múltban. Ez egyformán kötelessége mindnyájunknak úgy az élen járó vezetőinknek, mint nekünk az erdélyi magyarság közkatonáinak. Az elmúlt esztendőt vizsgálva, meg kell állapítanunk, hogy erőnkhöz képest nagyon, de nagyon kevés történt erdélyi magyar kisebbségünk ellenálló képességének fokozása érdekében, habár két reményteljes jelenséget kétségtelenül megállapíthatunk. Az egyik az, hogy nemzeti öntudatunk a nagy politikai nyomás következtében ennek reakciója- képen népünk széles rétegeiben megerősödött és ennek következtében nemzeti ellenállásunk főleg kulturális téren fokozódott. A másik pedig az, hogy népűnk magára hagyatottságának felismerése által tudatára ébredt egymásra utaltságunknak, ami bizonyos kezdetleges gazdasági szervezkedési mozgalmakat váltott ki magyar kisebbségi közéletünkben. De sajnos, ezek a: örvendetes jelenségek inkább a külső kényszer következtében beállott reflex jelenségek, mint egy céltudatos munka eredményei. Ezek a fenti megállapítások egyúttal utat mutatnak nekünk a jövőre is. Ha azt akarjuk, hogy nekéz önvédelmi harcunkat eredménnyel vívjuk meg, céltudatosan és kellő szervezettséggel fejlesztenünk kell népünk nemzeti öntudatát, hogy minden ereje megfeszítésével támogassa annals alapjait, egyházi és kulturális intézményeinket, amelyek mind egy-egy védbástyája nemzeti létünknek. Azután pedig erősebb lendületet kell adnunk gazdasági szervezkedésünknek, amely a kollektív és egyéni anyagi megerősödés által az előbbi célkitűzésünknek adja meg anyagi bázisát. Mindkét cél eléréséhez azonban nem elegendők az örökös panaszok, sem a szép szavak és lelkes beszédek, valamint a bőbeszédű gyűlések és választások sem, hanem tettek kellenek, önzetlen és önfeláldozó munka a magyar kisebbségi köz javára és mélységes fajszeretetből fakadó határtalan áldozatkészség, amelyeken már annyiszor épült fel az utolsó évszázadokban cr magyar jövendő. Ne várjunk mindent a vezetőinktől, hanem tegye meg minden magyar ember a maga helyén, a maga kis környezetében és a maga anyagi erejéhez mérten kötelességét és akkor siker fogja koronázni nemzeti létünkért és boldogulásunkért vívott nehéz küzdelmünket. Soha és sehol sem volt annyira igaz a magyar szólásmondás .JSegiis magadon és az Isten is megsegít“, mint most és itt, a mi erdélyi magyar kisebbségünk életében. MÁRJAFFl LAJOS. Nyomorgók ezrei várják m társadatom szivének megmozdulását QIAJJ, december hó. Elszomorító és viszonyainkra jellemző hivatalos nyilatkozat látott néhány nappal ezelőtt napvilágot a lapokban. A nyilatkozatot a városi népjóléti Eiivatal vezetője tette közvetlenül karácsony előtt és sajnálattal bár, de annál határozottabban kijelentette, hogy az Idén nem jut karácsonyi segély a munkanélkülieknek. mert a városi tanácsnak ai«es megfelelő alapja erre. Nemcsak ennél a szomorú megállapításnál maradt a nyilatkozat. A város közönsége arról is értesülhetett, hogy a szegények számára legfeljebb egy hónapig tudják fenntartani & népkonyhát, meri nincs pénz a szegény családok további ingyenes ellátására. Szomorú karácsony Érthető elkeseredést keltett ez & hir a munkanélküliek nagy tömegében, mert ugyanakkor, amikor a nyilatkozat leszögezik, hogy nem lehet segélyt adni, azt is nyilvánosságra hozta, hogy soha annyi kérvényező nem volt, mint ebben áz évben. A perifériák nyornortanyáin most irja az élet a legkétségbeejtőbb nyomor szimfóniáját. A munkanélküli családok százai néznek a legnagyobb kétségbeeséssel a holnap elé és reményük sincs, hogy a helyzet megváltozhasson. Soha ilyen szomorú karácsonya nem volt a szegényeknek, mint most. Eltekintve attól, hogy a jótékony egyesületek állandóan segélyezeti szegényei számára karácsonykor is juttattak adományokat, a nagy tömegek a legsötétebb nélkülözésben maradtak és sok családnak még kenyérre sem ju lőtt Krisztus születésének ünnepén. A szervezetlenség Annak, hogy városunk szegényei nem kaptak karácsonyi segélyt, nemcsak a pénztelenség az oka. Ennek a városnak lakóiban van szív és hajlandóság arra, hogy támogassa az élet elesettjeit. A hiba ott van, hogy mint minden társadalmi megmozdulásnál, úgy a nyomor enyhítésére irányuló akciónál is hiányzik városunkban a szervezettség. Gyakran tapasztaljuk, hogy minden nemes ötletnek, szép tervnek pillanatnyi sikere van az egykor kincses város lakói között. Ezek a sikerek azonban tiszavirág életűek, mert hiába van meg a jóakarat a tervek meg- valósitására, hiányzik azokból a szervezelt- ség szívóssága. így történt ez a nyomorakcióval is, amely valósággal görögtüz mellett indult el néhány évvel ezelőtt, hogy azután évről-évre lanyhuljon, amig végül is eljutott a jelenlegi helyzethez: karácsonyra ser.i kaphattak segélyt a város szegényei. Az Ellenzék szerkesztősége, különösen pedig e sorok Írója, fájdalmas rezignációval állapítja meg a szegények városi segélyezésének teljes csődjét. Hét évvel ezelőtt ugyanis e sorok Írója volt az, aki a szegény jó Harth doktor biztatására először járta be a város szegény negyedelt. Az Ellenzék annak Ä karácsonyi ünnepek alkalmával bemutatja: világhírű LEHÁR operettet, rendezte: WLADíAálRTOUR- JANSKI, fősz.-ben: ÍMTH.1 EESEftTH HANS MOSER, LEO SLEZAK ÉS IDA WÜST! A film zenéjét a bécsi fi. harmónikus zenekar s - olgálíatja LEHÁR vezénylete mellett Karácsony minden napján az előadások kezdete delelő t 1! órakor (d. e. olcsó helyárak). Mindenki váltsa meg idejében jegyét, kassza délelőtt pontosan 1Î órától kezdve nyi.va! idején cikksorozatot közölt arról, hogy milyen rettenetes helyzetben vannak azok, akik saját hibájukon kívül munkanélküliek lettek. Ugyanakkor, amikor â belváros villany- fényes utcáin gondtalanul zajlik az élet, a külvárosi nyomortanyákon 10-—12 ember alszik egy szobában, rosszul táplált gyermekek hiába kérnek kenyeret az anyjuktól és a hideg téli szél átjárja a külvárosi házak repedező falait. Az Ellenzék cikkei valóságos álomból rázták fel a társadalmat. Az adományok tömege érkezett a szerkesztőségbe. A város pékmesterei arra vállalkoztak, bőgj- hetenként bizonyos mennyiségit kenyeret bocsátanak teljesen díjtalanul rendelkezésünkre a szegények számára, a mészárosok pedig húst juttatlak s szegények asztalára. Megmozdult a város társadalmának minden rétege. Ma is kezeink között vannak azok az iratok, amelyek azt bizonyítják, hogy cikkeink megjelenése után három hónapon át sok ezer család részesült az Ellenzék utján segélyezésben. Az első népkonyha Egy lap szerkesztősége természetesen nem vállalkozhat arra, hogy egyedül intézzen ilyen széleskörű társadalmi akciót. Nekünk csupán az volt a célunk, hogy felrázzük közönyösségéből a város polgárságát és elindítsuk azt az akciót, amely a szegények rendszeres segélyezéséhez vezet. Lelkes támogatóra találtunk a néhai Mihali Tivadar polgármesterben, aki az akkori rendőrfőkapitánnyal együtt az Ellenzék munkatársának kíséretében személyesen járta végig a nyomortanyákat és lelke mélyéig megrendült, amikor a szegények nélkülözését látta. Azonnal kijelentette, hogy itt tenni kell valamit. Ankétot hívott össze a városházára, ahoi az összes társadalmi egyesületek képviselői megjelentek. Ezen az ankéten az Ellenzék. szerkesztőségének képviseletében e sorok írója adta át a nyomorákelő ügyét a városnak és javasolta, hogy állítsanak fel népkonyhát a szegények számára. Minden társadalmi egyesület á legnagyobb lelkesedéssel csatlakozott az indítványhoz. Röviddel azután megnyílt az első népkonyha, amely után még öt népkonyhát állítottak fel a város különböző kerületeiben. Ez volt az első év munkájának eredménye és az Ellenzék szerkesztősége az~al a nyugodt elégtételérzetlei adta át a város urainak kezébe a nyomorakciót, hogy a legjobb helyre tette le a szegények ügyét. Mi történt azóta? A következő évben ismét lelkes támogatóra talált a szegények ügye. Dr. Chirila L. helyben bankfőtísztviselö vette kezébe a nyomorakció vezetését és agilitása folytán sikerült a népkonyhák intézményét tökéletesíteni. Ebben az időben minden társadalmi egylet hozzájárult a szegények támogatásához és tekintélyes összegekkel sikerült biztosítani a kemény' téli napokon a munkanélküliek számára a mindennapi élelmet. Nem tudni miért, dr. Chirila is visszavonult az aktiv tevékenységtől. Ezzel azután elvesztette a nyomorakció a mozgató erőt. Nem sikerült többé biztosítani a különböző társadalmi egyesületek egyöntetű támogatását. Végül is eljutottunk odáig, ahol most vágyunk: hivatalos részről beismerték. hogy teljes esőd előtt áll a segélyezési akció és a szegények számára legfeljebb egy hónapig lehet népkonyhát létesíteni. Azt hisszük nincs aktuálisabb probléma karácsonykor, mint ismét felvetni a nyomorgók Segélyezésének kérdését. Egyszer már Sikerült {elolvasztanunk a társadalmi közöny jégpáncélját, most újra ütött az óra és isméi' kénytelenek vagyunk felhívni a közönség figyelmét arra, hogy tenni kell valamit. A nyomorgók kétségbeesett csoportjai Vonulnak fel naponta a városházára a jótékony egyesületekhez és a szérkesztőségekbe. Sehol sincs pénz, hogy teljesítsék kérésüket. Elvétve mindenüvé érkeznek ugyan adományok, de a szervezettség hiánya miatt képtelenség ismét rendes és folyamatos segélyakciót életrehivni. Most a karácsony bűvös varázsa alatt gondoljunk mindnyájan a családi otthon melegében néhány pillanatra azokra, akiknek nem jut ki az az öröm, hogy a karácsonyfák gyertyáinak csillogó fényét élvezhessék. Gondoljunk a nyoinortanyák kétségbeesett lakóira, akik nem mernék a gyermekeik szemébe nézni, mert nem tudják megmagyarázni, hogy miért nem jut kenyér nekik & szent ünnepen. Bátran állíthatjuk, hiszen ezer meg ezer példával tudjuk igazolni, hogy a város lakosságában még van a jóindulat, csupán szervezettségre van szükség. Hívja össze a városi tanács mégegyszer nemzetiségi különbség nélkül a társndal- tni egyesületeknek, egyházaknak és vállalatoknak képviselőit. Nem hisszük, hogy eredménytelen maradna egy ilyen értekezlet. Csak a kezdő lépést kell megtenni, a többi már megy a maga utján. A fontos csupán az, hogy ez' a megmozdulás minél hamarabb megtörténjék. Nem hiába mondja a régi közmondás, hogy „kétszer ad az. aki gyorsan ad“. Szakítsunk tehát minél hamarabb időt magunknak ennek a kérdésnek tüzetes megtárgyalására és bizonyos, hogy mindenkit jóleső érzéssel fog eltölteni, ha tudja azt. hogy hozzájárul a nyomortanyák lakó inak felségéi yezéséhez. Várit József. >
