Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)
1935-12-22 / 295. szám
1 §'3 3 december 22, ELLENZÉK 7 vaiamertnyí>b csángóknak nevezik. Lükő Gábortól aztán megtudjuk, hogy a csángó név sok zavarra ad alkalmait és éppen ezért néni is helyes a használata. Erdélyben általában kivándorolt, Székelyföldről elköltözött székelyt értenek alatta s igy a moldvai magyarságot is csángónak nevezik, mert az Erdélyhez közelebb fekvő vidékek magyarsága csakugyan kivándorolt székely, a távoliabbakat pedig nem ismerik. Odakünn azonban a csángó nevet nem fogadják szívesen s igy a Moldvába kivándorolt székelyek is szabadulni igyekeznek tőle. Ezek a székelyek aztán a csángó nevet áthárítják a tőlük viseletben és nyelvjárásban is különböző moldvai magyarokra. Ezek miatt a zavarok miatt leghelyesebb a csángó kifejezés használatát mellőzni és székely eredetű, meg magyar eredetű magyarokról beszélni. Olyan -tudományos kérdéssel foglalkozik Lükő Gábor, 'amely már mintegy másfél évszázada felmerült a tudományos irodalomban, anélkül, hogy a kérdést véglegesen el lehetett volna dönteni. Teljes határozottsággal és megdönthetetlen tudományos érvekkel még nem mutatták ki, hogy a Moldová- han élő miagyar telepek lakói — tehát nem a székelyek — milyen eredetűek? Több elmélet van erre vonatkozóiig. A moldvai magyar népmonda Attila hunjaitól származtatja őket, ez a monda azonban valószínűleg székely, mindenesetre irodalmi eredetű. Van aztán olyan elmélet is, hogy a moldvai katolikus magyarok tulajdonképpen román eredetűek, csak magyar papjaik magyarosították el őket. Ennek -az elméletnek tudományos hitele nincs. Gyakran hangoztatják, tudományosan azonban soha sem igazolták azt a tételt, hogy moldvai magyarság az Etel-közben táborozó magyarság ott maradt töredéke volna. Eszerint csaknem 12 évszázadon át őslakó és megőrizte magyar nemzetiségét és nyelvéi. Etel-köz a Szereitől a Dnyeperig terjed ki, a magyarság nagyobb csoportjai viszont történelmi időkben a Szeret nyugati mellék völgyeiben voltak, illetve vannak. A besenyők, kunok és tatárok támadásai ezeken a völgyeken zúdultak Magyarországra, tehát elsősorban ezeknek a völgyeknek lakosságát .sújtották és ha; abban a korban magyar lett volna közöttük, feltétlenül Magyarországra menekültek volna. Nagyon divatos az az elmélet, amelyet legújabban Weigand, Munkácsi cs Veress Endre képvisel, amely szerint a moldvai magyarok kun .származásúak. Bizonyítékaik részben nyelvészetiek, részben antropológiaiak s köztük szerepel a moldvai magyarok feltűnő szőkesége is. Lükő Gábor ezzel az elmélettel is 'szembehelyezkedik, argumentumait értékteleníti és felveti az észszerű kérdést, hogyan magyarosod lak voln i el itt. Moldvában a kunok a százesztendős tatár uralom alatt, majd román és ukrán környezetükben? Kiszivárgó székelyek nem magyarosíthatták el őket, mert csak nagyobb tömeg tudja kisebb tömeggel összeolvadva ennek nyelvét kiszorítani... Lükő Gábor kutatásainak súlypontja tehát a modvai magyarok eredetének kérdésére helyezkedik. Elmondja, hogy főleg azért ment a bucureşti egyetemre, hogy románul! megtanuljon és román népdalokat gyűjtsön. A román zenefolkloristák hívták fel azután figyelmét a moldvai magyarokra. így kezdett foglalkozni a moldvai magyarság életével. 1931—32-ben Costachescu jasii tanár egybegyűjtve kiadta a Nagy István kora előtti összes okleveleket, lehat azokat az okiratokat, amelyek a XIV. század végétől a XV. század végéig terjedő korra vonatkoznak és ebből a forrásmunkából már rekonstruálni lehet a kora középkori moldvai magyar telepeket. Az oklevelek ezekről már mind megemléHalott őr az erdőszélen Az erdőszéíen egy fa állott őrt. Törzsét viJiám hasította át és elvesztette, el a koronát. Tőle indult az erdő a hegynek, lombján kezdte zúgásá-t a szél... Ma csak bujdosó titkokat mesél. Vihar őt érte a leghamarabb, kóbor gyerek, éhes állatok róla dézsmáltak ág-lomb-daraböt. Korhadó törzse fejfának ha jó s földdel takart, sebes oldalán már széiültette virág él a fán. Itt egyszer rontó vihar lehetett s az erdőnek szánt zengő halált ez a fa látta és útjába állt. s az égretörő fa csonkká égett, halott őr lett, égre esengő... De mögötte áll és nő az erdő. HORVÁTH JENŐ, A moldvai és magyar múltja és jelene Egy (Salai magyar iuJés érdekes kutatásokat végzett as érorctántai és bukovinai magyarok eredetének felderítésére. — Hatvanezer lőre becsüli a szétszórt magyarok számát BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósi-tójától.) Egy fiatal magyar tudós, aki nemrégiben fejezte he tanulmányait a budapesti és a bukaresti egyetemen, tudományos munkájának központjába a regátbeli magyarság vizsgákig áUkocta. Nemrégiben Budapesten a Magyar Néprajzi Társaság felolvasó ülésén tartott nagy érdeklődéssel fogadott -felolvasást erről a kérdésről és több újszerű megállapítása a néprajzi és nyelvészeti tudománnyal logtedkozók körében feltűnést kelte bt. A magyarság zömétől a kilométerek százaival elválasztott szigetek életének tanulmányozása igen hálás és fontos probléma, mert a tudományos vizsgálat alapján megállapítható, hogy egy idegen, etnikum tengerében élő kis csoport hosszú idők során megtarthatja-e nemzeti egyediségét, vagy beolvad a környező néptengerbe? A fiatal Lükő Gábor ezzel az érdekes kérdéssel foglalkozik és most rendezi sajtó alá a moldvai magyarság életére vonatozó tanulmányait. Felkerestük őt otthonában és kértük, hogy számoljon be röviden nekünk is érdekes és értékes tanulmányairól. Az ó-román királyságban élő magyarokat az általános nyelvhasználat csángóknak mondja. Amikor ezt a szót használjuk, a laikus nem tesz különbséget a székely-eredetű és a magyar eredetű magyarok között, GYEREKEK Irta: SIMON TIBOR, Anyuka elvette a hőmérőt Zoltikától. Megnézte és kissé remegve irta rá a' hosszúkás papírlapra: 39.7. Beadta a kanalas orvosságot, amit Zoltika savanyu arccal nyelt le, friss borogatást telt a fejére, gondosan betakarta. Most aludj, Zoltika. Később itt lesz a doktor bácsi is, ad-d'g aludjál szépen. Estére apuka töltött, csokoládét hoz, ha jól viseled magad. Aludj, Zoltika. Zoltika jó gyerek, átfordult a jobboldalára és "behunyta a szemét. Anyuka sokáig ült az agya mellett, kicsit szomorúan és kicsit türelmetlenül, majd amikor meggyőződött arról, hogy ZoLtika elaludt, csöndesen átment a gyerekszobába. Lacika meg Gyurika Budavár ostromát játszották. Az egyik sarokban felállított kockavárat erősen bombázták az üveggolyók. Budavár eleste perceken múlik. Laciit a 7 éves, irányítja az ostromot, a legújabb stratégia szerint. Gyurika 5 éves, tapsol, ujjong és gyűjti a muníciót Lacinak. Kár, hogy Zoltika nincs közöttük, mert bár egy évvel fiatalabb Lacinál, a kézügyessége sokkal fejlet- teoo, Budavár, ha Zoltika nem kapja meg a dsftériáit, rég romokban hevert volna eddig. Lacika minden erejét latba veti, hogy a főtornyot szétlője, dehát a vár még mindég tartja magát. Anyuka csöndesen belépett. A gyerekek nem hallották, hogy Anyu benn van a szobába, mert az ostrom javában folyt. — Gyerekek — szól Anyuka, — egy pár percre el■ szaladok a varrónénihez, Zoltika alszik, nem j szabad bemenni hozzá, csak játszatok szé- I pen, Juliska mindjárt felhozza nektek a ká- j vét. Viseljétek jól magatokat. ‘ Anyuka kiment. A hálószobaszekrényből 5 kivette azt a gyönyörű szürkeprémes kabátot, amelyik olyan jól áll neki, próbálta sokszor, jobbról és balról, nagyon szép és fiatal még Anyuka, direkt csinos és olyan finom és kedves — és egy kevés kölnivizet spriccelt magára, majd újra a vendégszoba- felé nézett, ahol Zoltika feküdt, meg; a gyerekszoba felé, ahol Budavár falai már-már omladoztak és az arany karóráját nézte és ki- si-elett. Anyuka beült az uj sötédkék autóba és elrobogott. Laci cs Gyurika már szétdulták Budavár falait, sőt a szőnyeget is kilyukasztották, a parkettet is felkarcolták cs -tanácskozni kezdtek. Anyuka elment, igaz, hogy csak pár percre, a varrónénihez, de viszont ezalatt meglehetne nézni Zoltikát, már vagy 3 napja, hogy nem látták, a vendégszobában fekszik, nekik nem szabad bemenni hozzá, pedig, hogy örülne és ők is milyen boldogok lennének, hiszen Zoltika a legélénkebb, a leg- szórakoztatóbb közöttük és az egészben nincs semmi, egy perc az egész, ómig Juliska a kávét hozza, már vissza is jönnének, csak éppen annyit: szervusz, Zoltika, hogy vagy? — és már szaladnának is vissza, hogy ; fog őrölni szegény Zoltika. Lábujjhegyen végigsurr-antak a nagyszalónon, kissé szivdobogva, játékos izgalommal, hiszen ez olyan vallatni, ami nem szabad, sokkal érdekesebb, mint az ami anyai tilalom alá nem esik, csak csöndesen, nehogy Juliska meghallja és aztán elmondja Anyukának, ebből nagy baj tlenne. Ott álltak a vendégszoba ajtajánál, beiül nagy csönd volt, Zoltika alszik biztosan, nem baj, csak megnézik legalább, hiszen a testvérük, senki sem tilthatja meg... A telefon megszólalt a nagyszalónban. Ha- nyaithomlok rohantak vissza a gyerekszobába. Olyan ijesztő volt ez a télefonberregés, valósággal felkavarja az emberi, egy pár pillanatig pihenni kell. Laci nagybomdlyan kimegy a telefonhoz, ő tud telefonálni, nagyon értelmes fiú a Lacika, ősszel már iskolába kerül. — Halló, itt doktor Gerey-lakás, — igy mondta be Lacika. — Te vagy az, Apuka? Kezicsókolom, Apu. Zoltika alszik, Anyu mondta. Igen. A doktor bácsi még nem jött. Anyu? Anyu a... fürdőszobában van. Szóljak neki. Nem? Jó. Kezicsókolom Apu... — és letette a kagylót. Nagyon meg volt elégedve magával, hogy ilyen sikeresen hazudott, a fürdőszobatrükk jó volt, Anyu érti, az egész csak ártatlan hazugság, mert Anyu mondta, hogy Apuka ki nem állhatja a varrónénit és megkérte őt — nem parancsolta —, hanem megkérte, ha Apu telefonál az irodából és ő a varrónéninél lesz, -akkor éppen fürdik, azl kell mondani Apunak, ártatlan dolog, ennyi az egész. Most intett Gyurinak, aki figyelte a komoly diskurzust, kicsit Irigyen, mert ő niég nem tud telefonálni — majd, ha ő is betölti a hatot, akkor már neki is szabad lesz cs át suhantak a vendégszobához. Laci kinyitja csöndesen a varázsajtót és már benn is vannak, milyen titokzatos és nagyszerű, menynyivel szebb igy'-, mintha szabad lett volna bármikor csak úgy átugrani és megnézni Zoltikát, hogy mit csinál.. Zoltika át volt fordulva a másik oldalára, a fal felé, az arcát nem láthatták. Nyilván alszik, pedig úgy szerelnék látni az arcát és beszélni vele néhány szót csupán, csalt beszéd legyen és Zoltitól, olyan jól esne nekik. A kis asztalon, a lázmérő és orvosságok mellett narancsszeletek voltak egy kis tányéron, csokoládé, meg datolya, Gyurika rámeredt sóvárogva, milyen szép dolog, milyen jó dolog betegnek lenni, minden jó falat a Zoliié, az érdeklődés középpontjában Zolii áll — és merészen, Laci se látta, mert Zoliit figyelte —, zsebregyürt egy nagy darab csokoládés desszertet, egészen megmámorosodott tőle Gyurika. Zoltika csak -aludt és Lacit gyötörte a tudat, hogy most vissza kell osonni a gyerekszobába anélkül, hogy' Zoltivail beszélt volna, pedig a vonat mozdonyáról is akart volna vele beszélni, mert defekter kapott és Zoltika tudja csak megjavítani, ejnye, most alszik és nem lehet, nem szabad felkölteni. Gyuri zsebében olvadni kezdett a desszert. Belenyúlt tehát a zsebébe és próbálta onnan kiráncigáini, de jó melyen benn voll a zsebben és oda is volt ragadva. Ki kéne venni, azonban Laci rögtön észrevenné és ez! nagyon restelné Gyurika. Egy kicsit várt, egy kicsit feszengett jobbra-balra, majd neki iramodott a gyerekszoba felé azzal, hogy: gye-
