Ellenzék, 1935. december (56. évfolyam, 277-300. szám)

1935-12-22 / 295. szám

ELLENIÉ*I

ff39 9*c0mbi, 22.

4.«xn*V. Aztán a régi magyar eredetű lie v nevek beszélnek róla, hoţţ i múltban a Moldva és Histrica középsó tolyasán, v:da nunr a l«1ros völgyeben nagy jelentőségű magyar lakosság volt. Persze, ezeknek az. ősi u agyar telepeknek jó rts/.r beolvadt a környező román tengerbe s ma csak a talu, u hegy, me., a patak ne\ e beszél arról, hogy az. ősök. magyar katonák voltak. Az egykori magyar telepek nepe ma már hatvan száza- '.ékban románul beszél, regi római katolikus vallásit es magyar eredetének tndut.ii azonban mindmáig őrzi. Az ortodox vallasu románok -s magyaroknak nevezik őket és vise- ritük, beszédük után nyomban föüisjuerik őket. Mert ezek j magyar eredetű moldvai románok, éppen úgy, mint a moldvai mars árok, nem ismerik és nem tudják használni az „s” és „zs” hangokat, hanem sz- s, e! és z-vel helyettesitik őket.

De az. ó i magyar telepek agyrésze a szaldók vihara it át is megőrizte magyarsá- rát. I zeknek az életét kiválttá Lükő Gábor tanulmányozni és 1952 nyarán három és fél- hónapok azután pedig 1933 januártól kezdve négy hónapot töltött a körükben, hgyér. v faluban hosszabb időt, ket-három hetet •\ töltött, untig alaposan megismerte az ösz- s/C.s viszonyokat, így be sem járhatta az osz- szes magyar telepeket, de elég anyagot hordott össze, hogy a moldvai magyarok éleiét megrajzolhassa. A kutatómunka kezdetben nehezen ment, a moldvai magyar nyelvet külön meg kellett tanulni, annyi ismeretlen szó, olv sok kiejtésbe!! eltérés van benne. Nem is szívesen beszélek vele kezdetben „magyarul”, azt mondták, hogy beszéljünk inkább románul. De amikor az. ottani mavar nvelvbe belejött, akkor már könnyen nt az érintkezés. A székelyek a rendes

agyarsággal beszélnek.

A magyar telepek földrajzi

megoszlása

Lükő először a magyar telepek földrajzi megoszlását állapította meg úgy a múltra, mint a jelenre vonatkozólag. így a település- földrajz szempontjából pontos es körülhatárolt kép bontakozott ki. A Tatros völgyében székelyek, a Moldva és Bistrica torkolatának vidékén moldvai magyarok vaknak, csak a Btatrica torkolatánál van néhány székely falu Ls. Ezeknek ősei Mária Terézia korában menekültek ki, nagy' részüket, később Bukovinába telepítették, ezek közül azonban sokan visszatértek Moldvába.

Lükő a moldvai magyarok közt település- öldrajzi, aztán tárgyú néprajza kuiatást foiy- I ártott. Foglalkozott a házépítéssel, illetve telekberendezéssel, <a fajurippssai, viselettel, nyelvkülönbséggel stb., általában azokkal a kérdésekkel, amik a néprajz körébe tartoznak. Megállapította a moldvai két magyar néprajz csoport közti különbségeket. A moldvai magyarok és székelyek viseleté nagyjában megegyezik. Erdélyben román viseletnek tartják ezt. Moldvában meg rmagvarnak( mert a légi viseletéi mindkét Ítélvén csak az. úgynevezett kisebbségi nép

őrizte meg. C ak az asszonyok fejrevalója é, ai>.; ,.1 különbőz k. A magyar asszony 0 .

•nun »• nevezett turbánt, a székely asszonyok mer. főkörőt viselnek. Mindkettő a 18. szárad végéről való. A kerp.t török eredetű és az. urio.'/.tily közvetítésével került a moldvai magyarokhoz, A iőkötő Erdélyben volt általános u 18. század óta és a máréfalvi bujdosók hozták magukkal. Egyéb néprajzi különbséget nem sikerült meigállápitani, csak a ház- cs tűzhely térin nológiáju különbözik. A magyarok a pitvart színnek, a székelyek eresznek nevezik. A régi háziakban lévő kandailószerü füstfogót pedig a magyarok gógnak, a székelyek hornyának mondják. A nyelvjárási különbségről már szóltunk: .1 moldvai magyar s helyeit c/.-i, z.s helyett z-t mond. Több tájszavuk is van, ami a moldvai székelyek körében xrnes meg.

A babot balnak, a székelyok fuszulyka- nak, a zsirt felnek, a nyuiiar filesznck, az asz- szonyl nyépnek, a sógort lérnek, a csizmát szarunak, a furulyát sziilktünek nevezik és a mi magyar szavainkat ezekre a fogalmakra nem ismerik. Sok régi magyar szó él beszédükben. A kocsonyát oltottnak, a kocát — gölének, a kancát — kabalának, a kiskutyái ccnknek hívják, borjú helyett —■ burm, gyapjú helyett — gyepüt mondanak stb.

Lükő Gábor 60.000 főnyire becsüli a Moldvában élő magyarságot. A magyarság azonban nemcsak természetes szaporulattal növekszik, hanem a múltban is, ma is állandó bevándorlással gyarapodik a száma. Ez ti bevándorlás különösen most, amikor

tata; ,

*8* H ’• V g;f \l-?4

t ta jl

’Má&ástáÁ

^HALMIAK És

SAVMENTES

(ELEM

HASZNÁLJON

**„ korlátlan

a RAKTÁROZÖWÉPESSÉGE Hs REGENERÁLÓRA:«

OiüOi

ECSETTEL'oALíÍO» OALVANl S. A*

Erdély és az. ókiráíyság államjogi egységben van, intenzivebb, mint a múltban volt.

A Bacau és Roman városok közt lévő moldvai magyar telepek Lükő Gábor ‘rer:nt

nem a székely .égből népesedtek be, az itt élő magyarok nem ősni agyaroknak, nem kunoknak, vagy pedig a Szlavóniából menekült huszitáknak ivadékai, hanem az. ősök Nagy Injox idejében a Moldova és Bistrica völgyén ereszkedtek alá Nasaud cs Maramureş vármegyéből.

Lükő megállapítása szerint a régi .magyar telepek katonai őrségek voltak s a moldvai magyarság a román iöi dbirt okos-, nemesi osztály kialakításában is nagy szerepet játszott.

Ebben a rövid fejtegetésben foglalta össze négyéves tudományos kutató munkájának eredményét a rokonszenves fiatal tudás. Megállapításai bizonyára nemcsak a magyar, hanem a román tudományos élet köreiben is megérdemelt föltüncst lógnak keltem.

S« MtiVgssCf

& %

ssbllálé Szolnak

Nem általánosan szokásos jubileumról van szó. Hisz Szóin a y Sándor városunkban tartózkodásinak tizedik esztendejében állt meg, hogy visszatekintsen és számot vessen magával: érdemes volt-e dolgozni ó szenvedni eddig, majd: érdemes lesz-e a meglévő művészi és társadalmi viszonyok közt. tovább menni? A művész küzd, keres, elesik cs rel- emelkedik. A társadalom nem törődik vele, de ha elérkezik valami ünnepélyes fordulópont előállítják é> szímonkérik tőle éveit, kikérdezik, megvizsgálják és kiváltat ják:

v<)lt-e és lesz-e joga ezután is művésznek vallania magát? Az ünnepélyes perc elmúlik, aztán ismét magára hagyják. Régi sors, melynek csak a koporsóknál bomlik ki tragikus magyarázata a felelős protonok előtt.

Szolnay tiz évvel ezelőtt rendezett először kiállítást itten egy miikereskedés nagy

kiállitótcrmcben. Előzőleg Baia-Maren tartózkodott, ahová a háborús évek harctéri, olasz fogsági és szanatóriumi szenvedései után, pesti tanulmányai kétszeres megszakítása után került. Hat evet csípett le éleiéből ez a rendkívüli intermezzo. S az egyénisége és műveltsége kialakulására végzetes harissal volt. Benne semmi sincs a termesz ??- szélyei és a tehetség természetes h 1lása révén névre vergődött művész. . .0latlanságából. Komoly műveltségű európer, aki a latin-görög kultúra alapjaira támaszkodva ter/.i meg lépesei;, olasz, német és román nyelvtudása révén, nemcsak a legmodernebb művészi eseményeket kiséri figyelemmel, de állandóan tájékozódik a romániai képzőművészet jelenségeiről is. Mikor kétévi itt-tartózkodása után utóién a haladó művészeknek a világ minden táján járó részre Laci, jönnek...

Laci ott maradt egyedül Zoliival. Most már lesz, ami lesz, nem fog csúfosan megszaladni, amíg nem beszól vele. még ha csak néhány szót is, csak ennyit is: hogy vagy, Z ölti ka?...

Erezte, hogy nagyon szereti Zoltikát. Szó e róla, Gyurika is testvére, de Zoliid más,

valahogy még nála is több, nagyobb, ko•iysága és jókedvű mókái egyaránt impo- n.i tak neki. Zoltika a legjobb testvér. Ha valami uj játékot kapott a kereszt-mamájától, aki valósággal bálványozta Zoltikát, mindég megosztotta velük, igaz: testvére volt Zoltika ás most még csak szólni sem szabad hozzá. Bezzeg, amikor ő eltörte a lábát, Zoltika vörösre sírta >a szemit és nem evett és ■.sem aludt, csak ült Laci ágya mellett és lázasan figyelte minden mozdulatát, olyan melegszívű testvér ez a Zolti és most nem •/ólhat hozzá, mert alszik és meg se látogathatta, mert a betegsége ragályos...

— Már hogy volna ragályos — így okoskodott Laci —, Zolti nem volna arra képes, Hogy őt megfertőzze, hogy ő is beteg legyen, ezt Zolti nern hagyná és mégis — mégse szabad szólni ~>e hozzá —, látni se szabad, hogy fájllal ez szegény Zoliinak. Persze Anyu, meg Apu ezzel nem törődnek, Anyu kétszer egy héten, délután, úgy négy óra körül, olyan ideges lesz mindég, folyton az órát nézi és elrohan a varrónőhöz, Apu délben. olyan szódán, alig eszik, alig,' beszél, Anyu se szól és igy telnek el a napok és az esték, olyan szomorúság fekszik a házon, pedig Apu nagyon .sok pénzt keres, a villán kívül, ahöl laknak, még egy bérháza is van a belvárosban, ahol az iroda :s van, meg sok szép ruha, nekik sok-sok játék, gyerek- zsurok, bábszínház meg ponniló, —- minden, minden van, csak valami hiányzik ebben a derűs ragyogásban. Itt megremegett Lacika gyerekszive, mélyet szívott a kissé nyomott levegőből cs a keze máris rajta feküdt Zoltika kezén, mely ki kandik ált a paplan alól.

Zoltika keze, mint mindég, olyan hideg volt, két tenyerébe fogta tehát cs úgy melengette. Zoltika nem mozdult. Milyen mélyen alszik, gondolta Lacika, pedig okvetlenül fel fogja költeni, mert szinte életbevágóan fontos, hogy most vele beszéljen, nem a mozdony végett, hanem őérte, magáért, az életért, mindenért és megszorította Zoltika kezét.

Ejnye, de mélyen .alszik, szegény Zoltika, de mégis fel kell költeni, most már muszáj, az cietem árán is, még csak néhány pillanata van hátra ebbői a titkos és tiltott látogatásból, legyen ami lesz, még ha belé is pusziul, senkivel és semmivel nem törődik, talán az utolsó kihasználható pillanat ez, minden tizedpiiilanatban rajta üthet Juliska és remegő izgalommal feltérdelt az ágyra, kezébe vette Zolti fejét és talán kissé erőszakosan. magához vonta, egészen közel az arcához, lélegzetük szinte összeért és belenézett mélységes, koraérett, testvéri szeretettel és igy mondta halkan: Zoltika öcsém.

Úgy meg volt lepve Laci, hogy Zolti, ki rámereszti dióbarna, nagy szemeit, nem akar

válaszolni az ő meleg szavára, hogy szinte belédermedt. Dehát miért nem felel Zoltika, ha nem alszik — töprengett ezen néhány másodpercig —, hiszen rám nézett az előbb, szinte mosolygott, olyan kedvesen tud mosolyogni Zoltika, ha akar és most biztos, hogy 'akart, szinte döbbenetes ez a hallgatás, amikor minden, pillanatnak súlya és egyben, olyan bosszantó is ez a hallgatás, amikor minden pillanatnak súlya ás jelentősége van, hogy dühében és fájdalmában kicsordul a könnye, amikor tálcával a kezében belép Juliska, — málnaszörpöt hozott. Zoltikának — és csak egy pillantást vet Zolti visszafordított arcára é_s elsikitja magát, borzalmas sikoltással és elejti a tálcát és rohan a telefonhoz: ügyvéd ur kérem, tessék gyorsan jönni, az isten szerelmére... a Zoltika urfi, a Zoltika... — nem tudott többet mondani, mert Anyu már elkapta a telefonkagylót és elhajította messzire és berohant abban a szép -szürkeprémes kabátjában a vendégszobába, ahol értelmetlenül bámul rá két gyerekarc, az egyik kárminvörös, a másik eíefántcsont- szinü és a sirás megakad a torkán, szinte eszelős félelemben, melyben fájdalom, csalódás és sok anyai rajongás keres utat és készül kitörni egy hörgésszerű jajban. Lacira néz, aki értelmetlenül á& az élet megfoghatatlan misztikuma előtt, hogy Zoltika nincs többé és arra a leheli etszerü suttogásra, amivel Anyu újra kioktatja, rákönyörgi, íérdrehuldr ra, a hazugságra — csak ennyit tud felelni, gyermeki enged elemmel és m érhetet len csodálkozással: igen, Anyuka, a fürdőszobában.

vétlenség, óriási könyvtárát kiárusítja. Csak akkor látszik, hogy milyen imponáló érdeklődési körrel1 rendelkezik. A francia, német és olasz műtörténet minden jelenősebb XIX. századra vonatkozó kézikönyve mellett, német és olasz folyóiratok évfolyamai, a Magyar Kút, Magyar Művészet, Magyar Iparművészet kötetei, :i Magyar FigycfJŐ, a Nyu- ] gat több évfolyama, tanulmányok, külön- lcnyomatok a XX. század formabontó törekvéseiről, óriási anyag illusztráció. Igazán könnyelműség volt ezt a hatalmas könyvtárt bomlani engedni. Ida valamely magyar kulturális intézmény egészében átveszi, ma van az erdélyi magyarságnak képzőművészeti szakkönyvtára.

Réti István tanítványa, akit Baia-Mnre- ról Pestre követ a Képzőművészeti Főiskolára. De betegsége és anyagi körülményei hamarosan vissza párán csalják Erdélybe és megelégszik azzal, hogy művészi irányát, mely Fcrenczy Károly nemes realizmusából nőit ki, a francia impresszionizmus és szinreticiz- _ mus nagybányai úttörői közt fejlessze tovább. Legfőbb mestere még mindig Réti, az uj magyar müvészgenerációk legnagyobb pedagógusa. De Réti lassan elmarad az erdélyi Barbizonból, Szolnay egyedül marad s a magyar impresszionizmus ege aló: magába menekül s az évek során a nagy és korszerű formakeresők legelső romániai magyar képviselőinek sorába lép.

Komoly grafikai készültsége, mely a ks- hangosabb naturalitást is sarokba szorítja, nála központi aránnyá válik, a belső világ geometriájává. Eleinte szélesen és darabosan fest. A cesannei felfedezés ösztönzi: színekkel fejezi ki a tormát. Művészi iránya a tömeg művészi és világnézeti ábrázolása felé hajtja. Mintha a dinamikus kísérleteknek tudatos tagadójává válna, az örök vái- tozhatatlan kifejezőjévé lesz. Erre egyéni adottságai, is hozzásegítik Zárt egyéniség, akinél beiül történik minden, sztoikus, vagy csendesen élcalődő, mint a Symposion ok legrokonszenvesebb alakjai, v issza vonult ságiba n teljessé válik világi ál is áruk ize: városi Pán, aki a mindennapok lökéseit csendes gúnnyal magyarázza. Csak a természettel szemben veszti el látszólagos tárgyilagosságát. Tájképeiben válik teljessé humanizmusa és pantheisztiku.s -világlátása. Az esős tájak, a borús idők szerelmese, a természet tragikus pillanatai, a konfliktusok és átmenetek oly messzi vonatkozásban érintik, hogy xestői sajátosságai, színskálája, fény és téri elfogása önkénytelenül szolgálják, világ* nézetét. Az abszomt festészet, mely kizárólag hangulati értékei folytán érvényesül, az uj klasszicizmus korszerű törekvéseivel keveredve jelennek meg nála. A magyar Sző- nyi és a. francia Braque vérmérséklete ingadoznak benne. Újabb tájképei, melyekben tisztára festészeti kérdések uralkodnak, a pihenés, a derűlátás állomásai. Régebbi csendéletei a gyümölcs viaszos tükrözése és a természet tragikuma révén meggondoikozta- tó képeket adnak. Senki se vágyik beleharapni ezekbe a gyümölcsökbe és tisztára alkalmatlanok arra, hogy nyárspolgárok ebédlőiben az étvágyadé disz szerepét töltsék be. Újabb csendéleteinek tárgya a virág. Őszi virágok inkább, melyeknek pompáját a posztéi törékeny finomságai teszik ragyogóvá.

Arcképeiben azonban teljességei és változatlanul él cinikus biztonsága. Nemcsak egyéni jellemzést adnak portré:, de korképet is. A szörnyűségesen bíborvörös, a zöld árnyékokban úszó hus-szin, az arcon terpeszkedő fáradság, vagy iszonyú erőfeszítés & francia Kislángét juttatják eszünkbe, akinek portréfestészetében benne lüktet az egész romlásnak indult Európa.

Uj képei meglepő változásáról tanúskodnak. Jellemző művészi eszköze; a statikus világlátás szinlépcsője: a földszinek, az okkerek, a Terra dí Sienák, az irracionális kobalt és kraplaki, háttérbe szorulnak. Havas táján meleg zöld fény jelenik meg, gyönyörű kertrészletéből kibuggyan a cinóber. jig - fák meghajlanak az élet előtt, hosszában, nézik magukat a tó tükrében és nem tudják I letagadni, hogy nyár van. Szinte melegét érezzük a vegetativ világnak, mely az örök határozat tragikus burája alatt ás fényhez

1 DJ TECHNIKÁVAL v^“s 0551 MlC^nél nem drágább, csak jobb, mim bár : >